Bizonylat fogalma Számviteli bizonylat minden olyan irat, okmány, amely valamilyen gazdasági esemény megtörténtét hivatalosan, hitelesen igazolja (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat). Bizonylati elv Könyvelni csak bizonylat alapján szabad. Bizonylati fegyelem Minden gazdasági eseményről, amely az eszközök vagy a források állományát, összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. Bizonylatok tartalma, felépítése • azonosító rész, • adathordozó rész, • érvényesítő rész Bizonylatok csoportosítása Keletkezési helyük szerint: • külső • belső Keletkezés módja szerint: • szigorú számadású • nem szigorú számadású A könyvelési feladásban betöltött szerepük alapján: • elsődleges vagy alapbizonylatok • másodlagos vagy összesítő bizonylatok Mitől szigorú a szigorú számadású nyomtatvány? • A szigorú számadású nyomtatványokkal kapcsolatos tudnivalókat a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szabályozza.
• A ügyiratkezelés során a szigorú számadású nyomtatványok abban
különböznek a „hagyományos” nyomtatványoktól, hogy ezek a vállalkozás részére, olyan bizonyító erejű dokumentumok, amiket a többitől elkülönülten kell kezelnie, a kiadott bizonylatokról pedig összefoglaló nyilvántartást szükséges vezetnie. Szigorú számadású nyomtatványok • számla, nyugta • készpénzcsekk, vagy készpénz-felvételi utalvány • elszámolási utalvány • bevételi és kiadási pénztárbizonylat • kiküldetési rendelvény, • gépkocsi-menetlevél • perforált szelvényeket tartalmazó nyugtafüzet, • sorszámozott űrlapok és sorszámozott űrlapokat tartalmazó füzetek, • értékjegyek, amelyekért a felhasználás során ellenértéket fizetnek Szigorú számadású bizonylatok nyilvántartásának tartalma • bizonylat neve, jele • beérkezés, illetve kiadás kelte • szállító, illetve az igénylő neve • bizonylat száma • beérkezett nyomtatvány kezdő és befejező sorszáma, mennyisége • a kimenő nyomtatvány kezdő és befejező sorszáma, mennyisége • az átvétel igazolása • készlet Hogyan kezeljük a szigorú számadású nyomtatványokat a gyakorlatban? A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személynek olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja azok elszámoltatását. (2000. évi C. törvény a számvitelről)
Az azonosítás szükségessége miatt minden ide sorolt nyomtatvány
nyomtatott sorszámmal rendelkezik. Az azonosítási adatot előrenyomva tartalmaznak, a változó adatokat pedig kézzel kell beírni. A felhasználásra való átvételkor és átadáskor nyilatkozatot kell írni, vagy jegyzőkönyvben feljegyezni, a kiadott bizonylatokról pedig összefoglaló nyilvántartást szükséges vezetni. Elkülönítetten kell kezelni és tárolni őket, és biztosítani több lépéses rendszerben az ellenőrzést. A készlet és felhasználás nyilvántartását úgy kell vezetni, hogy megállapítható legyen: • a felhasználó személy, szervezet, • sorszám szerint a felhasznált mennyiség • a kiadott és nyomtatványok fajtánként • az állományban bekövetkezett változások sorszám és jogcím szerint, • a felhasználás, változás időpontja Mit kell tudnunk a szigorú számadású nyomtatványok megőrzéséről? A megőrzésről a már említett 2000. évi C törvény 169. §-a rendelkezik.
A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó
számviteli bizonylatot (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni. Elektronikus formában kiállított bizonylatok Az elektronikus formában kiállított bizonylatot - a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály előírásainak figyelembevételével - elektronikus formában kell megőrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét. Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylatról - a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály előírásainak figyelembevételével - készített elektronikus másolattal az e törvény szerinti bizonylat megőrzési kötelezettség teljesíthető, ha a másolatkészítés alkalmazott módszere biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét. Vége!