Nyíregyházi Törvényszék

1.Bf.686/2018/6.

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Nyíregyházán, 2019. március 05. napján
megtartott fellebbezési nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A rágalmazás vétsége miatt Sz.G. ellen indított büntetőügyben a Fehérgyarmati Járásbíróság 2018.
szeptember 10. napján meghozott 13.B.90/2017/36. számú ítéletét    m e g v á l t o z t a t j a .

Sz.G. vádlott bűnös folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében (Btk.226.§ (1), (2) bekezdés
b./ pont).

Ezért a vádlottat megrovásban részesíti.

Az eljárás során felmerült 301.099 (háromszázegyezer-kilencvenkilenc) forint bűnügyi költség

megfizetésére a vádlottat kötelezi.

Az ítélet ellen a vádlott, a védő és a magánvádló fellebbezést jelenthet be, a védő, a magánvádló
szóban vagy 3    (három) munkanapon belül, a vádlott a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon
belül a Debreceni Ítélőtáblához címezve a Nyíregyházi Törvényszéken.

INDO KOLÁS

A Fehérgyarmati Járásbíróság a felülbírálat alapját képező ítéletével Sz.G. vádlottat az ellene rágalmazás
vétsége (Btk.226.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés b./ pont) miatt emelt vád alól felmentette. B.F.
magánvádlót kötelezte 301.099 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen B.F. magánvádló és jogi képviselője jelentettek be fellebbezést, a vádlott terhére,
bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett, melyet a nyilvános ülésen is fenntartottak. B.F.
magánvádló fellebbezését - jogi képviselője útján - írásban is indokolta.

A magánvádló fellebbezésének írásbeli indokolásában azzal érvelt, hogy tévedett az elsőfokú bíróság,
amikor a vádlottat részben bűncselekmény hiányában, részben büntethetőséget kizáró okból felmentette
az ellene emelt vád alól.

Hangsúlyozta, hogy a vádlott valótlanul állította, hogy törvénytelen a kinevezése, törvénytelenül vezeti az
iskolát, és korábbi vezetői megbízatását szintén törvénytelenségre hivatkozva vonta vissza a
képviselőtestület.      Előző kijelentéseit félrevezető állításokkal - a pályázat időpontjában nem állt
közalkalmazotti jogviszonyban a KLIK-kel, illetve a felesége miatt összeférhetetlenség állt fenn -
támasztotta alá.

A vonatkozó jogszabályok szerint ugyanis a közalkalmazotti jogviszony nem feltétele az iskolaigazgatói

megbízásnak, illetve az erre vonatkozó pályázat benyújtásának, és erről a vádlottnak is tudomása volt. A
közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 20/a. § (1) bekezdése szerint ugyanis
közalkalmazotti jogviszony pályázat alapján létesíthető. A köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény
67.§ (1) bekezdés d./ pontja értelmében pedig: „a nevelési-oktatási intézményben pedagógus
munkakörben fennálló, határozatlan időre, teljes munkaidőre szóló alkalmazás, vagy a megbízással
egyidejűleg pedagógus munkakörben történő, határozatlan időre teljes munkaidőre szóló alkalmazás.".
Közalkalmazotti jogviszonyának hiányára vonatkozó, és önmagában nem becsületcsorbító megállapítás
az adott szövegkörnyezetben már alkalmas becsületének csorbítására, hiszen ezzel a vádlott azt a látszatot
keltette, hogy nem volt törvényes a kinevezése.

Korábbi vezetői megbízatásának visszavonásával kapcsolatban is valótlanul nyilatkozott a vádlott. A

vezetői megbízatásának visszavonásáról szóló, 2011. február 28. napján hozott önkormányzati határozatot
ugyanis a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2011. november 2. napján hatályon kívül helyezte és
a bíróság ítéletét - felülvizsgálati eljárásban - a Kúria 2012. november 13. napján helybenhagyta.

Minderről a polgármester vádlott is tudomással bírt, ennek ellenére valótlanul azt állította, hogy a Kúria is
jóváhagyta az önkormányzatnak a magánvádló vezetői megbízatását visszavonó döntését.

A pedagógusok távozásával, illetve szabadságra küldésével kapcsolatban tett vádlotti nyilatkozat megfelel
ugyan a valóságnak, de hangsúlyozta, hogy az eljárása a jogszabályoknak megfelelő volt. Senkit nem
kényszerített távozásra, arról pedig a jogszabályi előírásoknak megfelelően rendelkezett, hogy a
pedagógusok a tanítási szünetben vegyék ki a szabadságukat. A két iskolaigazgató helyettes azért döntött
a távozás mellett, mert helyettesként nem tartott rájuk igényt, pedagógusként pedig nem kívántak tovább
az iskolában dolgozni.

Érvelése szerint személyét lejárató az a vádlotti nyilatkozat is, miszerint 100 millió forintos iskola
felújítást kívánt az önkormányzattól, mert valójában csak a biztonságos környezet kialakításához
elengedhetetlen javításokat kérte, melyek a kirendelt szakértő megállapítása szerint is 2 millió forint
körüli ráfordítást igényeltek volna.

Vitatta a járásbíróság azon megállapítását is, mely szerint iskolaigazgatóként kvázi közszereplőnek
minősül és emiatt, a szabad véleménynyilvánítás jogán, többet köteles tűrni a vele kapcsolatban
nyilatkozó személyektől, mint egy átlagember. Álláspontja szerint a polgármester vádlottnak a
személyével összefüggésben tett nyilatkozatai egyébként sem tekinthetők pusztán
véleménynyilvánításnak, azok a személyes tulajdonságaira vonatkozó olyan kijelentések, amelyek az
általános erkölcsi felfogás szerint egyértelműen negatív tartalmúak és alkalmasak a róla kialakult kedvező
társadalmi megítélés negatív befolyásolására.

Utalva a Kúria Bfv.II.1619/2015/7. számú határozatára, hangsúlyozta, hogy a véleménynyilvánítás

szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó
személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának, vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának
szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a
véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta.

Álláspontja szerint a fentiekből következően a vádlott tisztában volt állításainak valótlanságával, azokkal
a célja becsületének csorbítása, az iskolaigazgatók szakmai közösségén belüli, illetve a szülők előtti
lejáratása volt.

A járásbíróság ítéletét a vádlott és védője tudomásul vették, a védő a nyilvános ülésen annak
helybenhagyását kérte.

A vádlott a magánvádló fellebbezésében előadottakhoz írásban észrevétel fűzött. Változatlanul

hangsúlyozta, hogy B.F. magánvádló nem felelt meg maradéktalanul az iskolaigazgatói pályázatban írt
feltételeknek. A megismételt eljárásban - a KLIK tájékoztatása alapján - megállapítást nyert, hogy az
iskola a pályázat kiírásakor, illetve benyújtásakor a magánvádló felesége által vezetett KLIK-hez
tartozott.

Rámutatott továbbá, hogy bár a magánvádlót vezetői megbízatásából visszahívó képviselő-testületi

határozat törvénysértő voltát állapította meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság és erről szóló
ítéletét a Kúria helybenhagyta, olyan megállapítást azonban nem tettek az eljárt bíróságok, hogy
képviselő-testület törvényességi előfeltételek hiányában mondta ki a magánvádló vezető tisztségből való
visszahívását és nem is helyezték vissza a magánvádlót az igazgatói munkakörbe. A bíróság eljárási hibák
miatt érdemben nem vizsgálta a képviselőtestület döntését. A magánvádló nem támadta meg a vezetői
megbízását megvonó határozatot, ő maga nem kérte az igazgatói pozícióba történő visszahelyezését.

Változatlanul hangsúlyozta, hogy a szakértői véleménnyel szemben az önkormányzatnak több mint 100
millió forintot kellett volna fordítani a magánvádló által megjelölt felújításra, amire a tanév kezdése előtt
néhány nappal sem ideje, sem anyagi lehetősége nem volt.

Hangsúlyozta, hogy a sajtó felé tett nyilatkozata a képviselő-testület által megállapított tényekre terjedt ki,
azoktól nem tért el, a magánvádló személyére negatív megjegyzéseket nem tett, illetve nem lépte túl a
véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának korlátait.

Mindezekre tekintettel a magánvádló fellebbezését alaptalannak találta, ezért az elsőfokú bíróság

ítéletének helybenhagyását kérte.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a magánvádló fellebbezése folytán bírálta felül,
miután a magánvádló jogi képviselőjének a Be. 581.§ -ából és a Be.778.§ (1) bekezdéséből következően
önálló fellebbezési joga nincs az ítélet ellen.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 592.§ (1) és (2)
bekezdései alapján, az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül a Be. 599. § -ában szabályozott
nyilvános ülésen eljárva.

A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan

betartásával teljes körűen lefolytatta a vád megalapozottságáról való döntés meghozatalához szükséges
bizonyítást. Ítélete azonban a Be.592.§ (2) bekezdés a./, c./ és d./ pontjaiban írt okokból részben
megalapozatlan, mert a tényállás részben hiányos, részben iratellenes, továbbá helytelen ténybeli
következtetéseket is tartalmaz.

A törvényszék a megalapozatlanságot - a Be.593.§ (1) bekezdés a./ és c./ pontjaiban biztosított

jogkörében eljárva - úgy orvosolta, hogy a tényállást az iratok alapján és ténybeli következtetés útján az
alábbiakkal egészítette ki, illetve az alábbiak szerint helyesbítette:

Az ítélet 4. oldal 1. bekezdésében írt azon megállapításhoz, miszerint „B.F. 2011-ben volt már
iskolavezető, de az önkormányzat visszavonta a vezetői megbízatását. Ez perhez vezetett, végül a Kúria
jóváhagyta az önkormányzat döntését." kapcsolódóan rögzíti a következőket:

Az önkormányzat képviselő-testülete 2011. február 28-án meghozott 104/2011. (II.21.) Kt. határozatával
az önkormányzat fenntartásában lévő általános iskola és gimnázium nevelési, oktatási intézményében B.F.
vezetői megbízatását azonnali hatállyal visszavonta.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal a határozattal szemben törvényességi észrevételt tett,

amelyben arra hivatkozott, hogy sérült a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 102.§ (3)
bekezdése, 84.§ (10) és (12) bekezdése, és emiatt kezdeményezte a törvénysértés megszüntetését. A
képviselő-testület a törvényességi észrevételben foglaltakat tudomásul vette, de határozatát ennek ellenére
nem vonta vissza. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal a törvényességi ellenőrzés
eredménytelensége miatt kezdeményezte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságnál a határozat
hatályon kívül helyezését és a jogsértés előtti állapot helyreállítását. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei
Bíróság a 2011. november 2. napján kelt és jogerős 3.K.21.517/2011/8. számú ítéletében az alperes
önkormányzat képviselő-testületének határozatát hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy az
önkormányzat képviselő-testületének a magasabb vezetői megbízást visszavonó döntése törvénysértő,
mert a döntést nem előzte meg a Kötv.102.§ (3) bekezdése szerinti kötelező véleményezési eljárás. A
vélemény beszerzése a döntés érvényességének feltétele, a véleményeket nem lehet utólag pótolni, mert
azok a döntés szakszerűségét hivatottak biztosítani. A bíróság mellőzte a képviselő-testület új eljárás
lefolytatására kötelezését, mert a jogszerű állapot a döntéssel helyreállt, ezért új eljárás lefolytatása
szükségtelen.

Az ítélet ellen az önkormányzat képviselő-testülete felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

A Kúria a 2012. november 19. napján meghozott Kfv.39.023/2012/9. számú ítéletében a Szabolcs-
Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.K.21.517/2011/8. számú ítéletét hatályában tartotta, megállapítva, hogy
a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, a vezetői megbízás visszavonásának érvényességi feltétele a
véleményezési eljárás lefolytatása és mivel erre a képviselő-testületi határozat meghozatala előtt nem
került sor, az törvénysértő volt.

Sz.G. vádlott a 2013. szeptember 21. napján a Kelet-Magyarországban megjelent cikk újságírójának
valótlanul állította, hogy a magánvádló korábbi, 2011-es vezetői megbízatásának önkormányzati
visszavonása miatti perben a Kúria jóváhagyta az önkormányzat döntését.

Az Oktatási Hivatal a 2013. október 10. napján kelt és 2013. november 4. napján jogerőre emelkedett
KIR/10703-2/2013. számú határozatával az A. J. Általános Iskola Szakképző Iskola és Gimnázium
köznevelési intézmény nyilvántartásba vételét úgy módosította, hogy az 2013. szeptember 1-jei hatállyal
a KLIK Nyíregyházi Tankerületének fenntartása alá tartozik. (Fehérgyarmati Járásbíróságon 13. B.
90/2017/32. szám alatt csatolt határozat).

Az így kiegészített tényállás megalapozott, mentes a Be.592.§ (1) és (2) bekezdéseiben felsorolt hibáktól
és hiányosságoktól, ezért az a Be.593.§ (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság számára is irányadó
volt.

A tényállás kiegészítésével, illetve helyesbítésével kapcsolatban elöljáróban a törvényszék rámutat a

következőkre.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlansága részleges. A

Be.592.§ (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság a fellebbviteli eljárásban kiküszöbölhető. A
Be.592-594.§ -ai biztosítják a megalapozatlanság másodfokon történő kiküszöbölésének lehetőségét.

A Be.593.§ (1) bekezdés c./ pontja alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által lefolytatott
ügyiratok tartalma, és ténybeli következtetés útján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól
eltérő tényállást állapíthat meg, és megállapíthatja a felmentett vádlott bűnösségét.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapján egyrészt pontosította a
tényállást, másrészt kiegészítette az azokból vont következtetésekkel.
Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján a tényállás módosítása valójában
nem más, mint ugyanazon bizonyíték alapján olyan további ténynek a megállapítása, amit az elsőfokú
bíróság figyelmen kívül hagyott, holott a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából releváns. Ez tehát
nem azt jelenti, hogy olyan bizonyítékot fogadott el a másodfokú bíróság, amelyet az elsőfokú bíróság
kifejezetten elvetett, hanem azt, hogy az elsőfokú bíróságnak az általa elfogadott bizonyítékból vont
téves, a logika szabályainak nem megfelelő következtetését helyesbítette.

A vádlott bűnösségének megállapítása végett bejelentett fellebbezést a törvényszék alaposnak találta.

A rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít,
híresztel vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. Minősített esetet képez, ha a rágalmazást
aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt, vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el.

Rágalmazás tehát csak tény állításával, híresztelésével vagy tényre közvetlen utaló kifejezés használatával
lehet elkövetni. A tény állításán olyan, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó
nyilatkozatot, kijelentés kell érteni, aminek tartalma valamely a múltban megtörtént, vagy jelenben
történő esemény, jelenség, állapot (BH.2009/135.). Azt, hogy a cselekmény alkalmas-e a becsület
csorbítására nem a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése alapján kell eldönteni, annak van
meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult
általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására (BH.1981/220).

Mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy az elsőfokú bíróság által felhívott 36/1994. (VI.24.) AB határozat
megállapításai alkalmazhatók-e jelen ügyben, miután az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az
iskola igazgatójaként B.F. magánvádló közismert személy volt a településen és ebből következően kvázi
közszereplő, így a vele szemben megfogalmazott véleménynyilvánítás köre tágabb, mint más személyek
esetében, tehát fokozottabb tűrési kötelezettség terheli.

A másodfokú bíróság rámutat, hogy a hivatkozott AB határozat a közhatalmat gyakorló személyekkel és

intézményekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatban írja elő alkotmányos
követelményként, hogy esetükben a véleménynyilvánítás köre tágabb, mint más személyeknél.

Jelen esetben a magánvádló, mint Sz. község iskolájának igazgatója nem tekinthető közszereplőnek.

Közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, vagy gyakorolt, vagy ilyen tisztségre jelöltek, aki
politikai közvéleményt feladatszerűen alakít, vagy alakított.    A magánvádló, mint iskolaigazgató ilyen
feladatokat nem látott el, tehát nem minősül sem közhatalmat gyakorló személynek, sem közszereplő
politikusnak.

A 7/2014. (III.07.) AB határozat rámutat arra, hogy a közügyek megvitatása körében elhangzó
véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsősorban nem a szólással érintett személyek
státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. A
jogalkalmazás során mindenek előtt arra kell tekintettel lenni, hogy mivel a politikai véleménynyilvánítás
szabadsága fókuszában elsősorban maguk a közügyek és nem a közszereplők állnak, a közügyekre
vonatkozó szólások mindegyike fokozott védelem alá tartozik, és ezáltal korlátozza az általa érintettek
személyiségi jogainak védelmét.

Az utóbbi években kialakult bírói gyakorlat szerint a közpénzek felhasználása, a közpénzekkel való
gazdálkodás közügy, az ezzel érintett személyek, mint közügyben érintett személyek közszereplők, ily
módon irányukba a nem büntethető véleménynyilvánítás köre tágabb, mint más személyeknél.

Az eljárás tárgyát képező, magánvádló által sérelmezett vádlotti kijelentések azonban nem a közpénzek
felhasználásáról, a közpénzekről való gazdálkodásra vonatkoztak, így ezen körülmény okán sem
tekinthető a magánvádló közszereplőnek.

Az elsőfokú bíróság tényállításnak értékelte azt a vádlotti kijelentést, mely szerint B.F. törvénytelenül lett
kinevezve iskolaigazgatónak és törvénytelenül működteti az iskolát, hogy - miután házastársa vezeti az
Sz. iskolát felügyelő KLIK-et -, esetében összeférhetetlenség állt fenn, valamint azt, hogy a magánvádló
nem állt közalkalmazotti jogviszonyban a KLIK-kel.

Az előbbi tényállításokkal - mely szerint a magánvádló törvénytelenül lett kinevezve és törvénytelenül

működteti az iskolát - kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy azok nem rágalmazók, mert arról az
önkormányzat foglalt állást és döntött arról, hogy amiatt pert indít, tehát a vádlott okkal gondolta
jogszabálysértőnek az igazgatói kinevezést, ezáltal a fenti kijelentéseivel nem a magánvádló becsületének
megsértését célozta.

Az összeférhetetlenséggel és a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatban tett kijelentésekkel

kapcsolatban a járásbíróság megállapította, hogy azok a valóság bizonyítása során egyrészt valósnak
bizonyultak, másrészt egyébként sem értékelhetők társadalmi megbecsülést sértő kijelentéseknek.

E körben a törvényszék a következőkre mutat rá: Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény
állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának
alapjául szolgálhat a sértett ellen; továbbá ami az emberi méltóságot támadja vagy alkalmas arra, hogy a
sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról, a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést,
elismertséget, kedvezőtlen negatív irányba befolyásolja.

Osztotta a törvényszék a magánvádló fellebbezésében előadottakat avonatkozásban, hogy a fentebb írt

három tényállítás együttes vizsgálata szükséges annak eldöntéséhez, hogy alkalmasak-e a becsület
csorbítására.

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján valósnak bizonyult az a tényállítás, mely szerint az Sz. iskola,
melynek igazgatói posztjára pályázott a magánvádló, a pályázat benyújtásakor a magánvádló házastársa
által vezetett KLIK felügyelete alá tartozott, tehát fennállt az összeférhetetlenség, valamint az is, hogy a
magánvádló a pályázat benyújtásakor nem állt közalkalmazotti jogviszonyban a KLIK-kel. Miután
azonban elhallgatásra került egyrészt az, hogy a pályázatnak nem feltétele a pályázó közalkalmazotti
jogviszonyának fennállása, az összeférhetetlenség pedig a pályázat elnyerése esetén is megszüntethető,
fenti kijelentésekkel a vádlott azt a látszatot keltette, hogy mindezek miatt törvénytelen a magánvádló
kinevezése és ebből következően törvénytelenül működteti az iskolát.

Ugyancsak ennek a látszatát erősítette a vádlott azzal a valótlan tényállításával, hogy a magánvádló
korábbi vezetői megbízásának önkormányzati visszavonása miatt indított perben a Kúria jóváhagyta az
önkormányzat döntését.

A rendelkezésre álló és az első fokú bíróság által is értékelt okirati bizonyítékok alapján megállapítást
nyert - és a törvényszék a tényállást ennek megfelelően ki is egészítette -, hogy az önkormányzatnak a
magánvádló vezetői megbízását visszavonó döntését a kormányhivatal bíróság előtt megtámadta, és a
perben 2012. november 2. napján hozott ítélettel a bíróság hatályon kívül helyezte az önkormányzat
képviselő- testületének határozatát, mert megállapította, hogy a képviselő-testület döntése törvénysértő. A
Kúria 2012. november 19. napján a bíróság ítéletét hatályban tartotta.
    
Az önkormányzatot képviselő polgármesternek 2013. szeptemberében - amikor a sérelmezett
nyilatkozatokat tette - erről tudomással kellett bírnia. Ezáltal amikor ezzel ellentétes tartalmú
nyilatkozatot tett, azzal kétségtelenül az volt a célja, hogy megerősítse azon további állításának valóságát,
hogy csak a magánvádló törvénytelenül vezeti az iskolát.

E körben semmilyen relevanciával nem bír - a vádlott fellebbezésében e körben előadott érvelése ellenére
- az, hogy a perben a bíróság nem vizsgálta, hogy a képviselő-testület érdemben törvényesen döntött-e a
magánvádló vezetői megbízásának visszavonásáról, csupán eljárási szabálysértés miatt helyezte hatályon
kívül a testület határozatát. Nem bír jelentőséggel az sem, hogy a magánvádló nem támadta meg a
képviselő-testület határozatát, nem kérte igazgatói pozícióba való visszahelyezését, miután a bíróság azért
mellőzte a képviselő-testület új eljárásra való kötelezését, mert döntésével helyreállt a jogszerű állapot.   

Rámutat a törvényszék, hogy valós tény állításával is elkövethető a rágalmazás akkor, ha ez az érintett
személy lejáratását, társadalmi megbecsülésének csorbítását eredményezi és a tény közlését, állítását sem
jogos magánérdek, sem közérdek nem indokolta. A másodfokú bíróság osztotta a magánvádló azon
álláspontját, hogy a közalkalmazotti jogviszony hiányával kapcsolatos vádlotti nyilatkozat a többinek a
fényében azt sugallta, hogy a magánvádló kinevezése nem volt törvényes. A laikus kívülálló számára az,
hogy az iskolaigazgatói posztra pályázó személy nem áll közalkalmazotti jogviszonyban, alkalmas
azoknak a vádlotti nyilatkozatoknak a megerősítésére, hogy B.F. kinevezése törvénysértő volt, és ezért
törvénytelenül vezeti az iskolát. A vádlottnak tisztában kellett lennie azzal, hogy a közalkalmazotti
jogviszony megléte nem feltétele a pályázatnak, így amikor annak hiányáról nyilatkozott a magánvádló
pályázata kapcsán, azzal kétségtelenül a magánvádló lejáratását célozta.

Azon vádlotti kijelentésekkel kapcsolatban, hogy a magánvádló kinevezése óta 10 tanár távozott az
iskolából, mert az igazgató nem tartott rájuk igényt, illetve több tanárt kényszerszabadságra küldött és
helyükre külsősöket alkalmazott új álláshelyek létrehozásával, az elsőfokú bíróság azt állapította meg,
hogy nem valótlanok, illetőleg nem alkalmasak a becsület csorbítására.

Az e körben kihallgatott tanúk vallomása alapján azonban az állapítható meg, hogy többen áthelyezési
kérelemmel váltottak iskolát, egyesek pedig azért döntöttek a távozás mellett, mert nem jutott nekik annyi
óraszám, mint korábban, vagy mert igazgatóhelyettesként a magánvádló nem tartott rájuk igényt és csak
pedagógusként nem kívántak tovább dolgozni. Mindezekből következően vagy nem B.F. magánvádlón
múlt a tanárok távozása, vagy az ő olyan döntésén, aminek a meghozatalára jogosult volt, nevezetesen,
hogy kit kér fel igazgatóhelyettesnek. E tényeknek a valóságtól eltérő színben történő feltűntetése a
kívülállók számára olyan megállapításra ad alapot, hogy a magánvádló olyan ember, aki visszaél a
beosztásával, önkényesen dönt az iskolában dolgozó tanárok sorsáról, mások, illetve az iskola érdekeinek
figyelmen kívül hagyásával. Ennek fényében a fenti, alapvetően valós kijelentések alkalmasak a
magánvádló személyének lejáratására, annak megállapítására, hogy alkalmatlan az igazgatói feladatok
ellátására.

Az elsőfokú bíróság iratszerűen állapította meg, hogy 2013. augusztus 26-án kelt feljegyzés szerint a
magánvádló milyen javítási és karbantartási munkálatok szükségességét vetette fel az önkormányzat
irányába az iskolát érintően. E feljegyzés összegszerűen nem tartalmazta a felújítások költségégét, azt már
csak a vádlott tette hozzá, hogy a magánvádló által kért beruházás 100 milliós nagyságrendű lenne.

A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság e körben indokolatlanul rendelte el szakértő
bevonását. Elegendő lett volna a magánvádló és a vádlott kihallgatása. A feljegyzés tartalmának
értelmezését illetően fel sem merült annak szükségessége, hogy szakértővel állapítsa meg a bíróság, hogy
egy olyan intézmény, mint a magánvádló által vezetett iskola teljes felújításához milyen összegű
költségvetés indokolt. A magánvádló a feljegyzést 2013. augusztus 26-án készíttette, így nyilvánvaló,
hogy a szeptemberi iskolakezdésig csak a legszükségesebb, nélkülözhetetlen karbantartási munkák
elvégzésére lett volna lehetőség. Fel sem merülhet, hogy a magánvádló részéről olyan igény került
előterjesztésre a fenntartó önkormányzat irányába, amely a teljes felújítást célozta volna, mind a
magánvádlónak, mint a vádlottnak tisztában kellett lenniük azzal, hogy erre sem idő, sem pénz nem állt
rendelkezésre.

Ezzel a kijelentéssel kapcsolatban szükséges azonban a következőkre utalni még: A valóság

bizonyításának tárgya csak a tényállítás, illetőleg ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés lehet. Nem lehet
tárgya az olyan nyilatkozat, amely az objektív értelmezés szerint nem tényállítást foglal magába, hanem
valamilyen rosszalló értékítéletet. Bár a vádlott azt állította a magánvádló feljegyzéséről, hogy az abban
kért beruházás 100 milliós nagyságrendű, lényegében ez a kijelentés csupán látszólag utal konkrét tényre.
A vádlott ugyanis ezzel a kijelentéssel a magánvádló igényét teljesíthetetlennek, irreálisnak minősítette,
ezen keresztül pedig a magánvádló személyét, aki ezzel a feljegyzéssel is igazolta alkalmatlanságát. A
vádlottnak ez a kijelentése is egyfajta rosszalló értékítélet a magánvádlóról, ami a valóság bizonyításának
tárgya nem lehet.

A vádlott azzal, hogy a magánvádló által megjelölt javítási, karbantartási munkálatokat rendkívüli módon
eltúlozva, 100 millió forintos követelésként állította be, azt a látszatot keltette, hogy a magánvádló olyan
iskolaigazgató, aki az iskolát fenntartó önkormányzattal szemben irreális, teljesíthetetlen elvárásokat
támaszt, az önkormányzattal nem tud együttműködni, végső soron nem alkalmas az iskola vezetésére.

Mindezekből következően a törvényszék álláspontja szerint a vádlott által tett valós és valótlan
kijelentések a magánvádlónak a helyi lakosság körében kialakult általános megbecsülését befolyásolták,
alkalmasak voltak a magánvádló társadalmi megbecsülésének a csorbítására, a magánvádló negatív
színben történő feltűntetésére, a magánvádlóról olyan kép kialakítására, hogy nem alkalmas a vezetői
kinevezésére. Mindezzel a vádlott a magánvádlónak, mint iskolaigazgatónak a közösség előtti lejáratását
célozta.

A törvényszék álláspontja szerint a vádlott által tett valós és valótlan kijelentések kimerítik a rágalmazás
vétségének törvényi tényállását, ezért Sz.G. vádlott bűnösségét a Btk.226.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés b./
pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében megállapította a Be.606.§ (1)
bekezdése alapján megváltoztatva a járásbíróság ítéletét.

Súlyosító körülményként értékelte a törvényszék a vádlott terhére a hasonló cselekmények elszaporodott

voltát és a folytatólagos elkövetést, míg enyhítő körülményként büntetlen előéletét, az igen jelentős
időmúlást és azt, hogy egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik.

A törvényszék a vádlottat a terhére rótt bűncselekmény miatt a Btk.71.§ (1) bekezdése alapján
megrovásban részesítette, mivel cselekménye az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a
társadalomra, hogy vele szemben a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más
intézkedés alkalmazása is szükségtelen.

A megrovással a törvényszék rosszallását fejezi ki és felhívja a vádlottat arra, hogy a jövőben

tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről a törvényszék a Be.613.§ (1) bekezdése és
574.§ (1) bekezdése alapján rendelkezett.

A Be.615.§ (1) bekezdésén alapuló jogorvoslati jog érvényesítésének módjára vonatkozó figyelmeztetés a
Be.582.§ (3) és (4) bekezdésein alapul.

Nyíregyháza, 2019. március 5.

Gulácsiné dr. Torda Gabriella s.k.

 a tanács elnöke

Dr. Murvayné dr. Márkus Katalin s.k.                                                                              Dr. Fintor Nóra    s.k.
                        előadó bíró                                                                                                                                                          a
tanács tagja