http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?

text=&docid=117190&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=14721390

C-424/10 – ZIOLKOWSKY ÜGY

Személyek szabad mozgása Irányelv – huzamosabb tartózkodási jog, nemzeti jogon alapuló
tartózkodás

1. A FELEK

(a) Tomasz Ziolkowski – C-424/10 - felperes

(b) Barbara Szeja – C-425/10 - felperes

(i) Maria-Magdalena Szeja – GY1

(ii) Marlon Szeja – GY2

(c) Land Berlin (Berlin) - alperes

2. A TÉNYÁLLÁS ÉS ELŐZMÉNYEK

Elősorban elmondható, hogy a két felperes nem voltak rokoni kapcsolatban, azonban az
ügyben felmerülő kérdésekre, azok hasonlóságára, (még, ha néhány kérdés
tekintetében el is tértek egymástól), a Bíróság az ügy egyesítése mellett döntött.

T. Ziolkowski és B. Szeja mind a ketten lengyel állampolgárok voltak, akik

Németországban korábban humanitárius okokból szerzett tartózkodási engedélyüket
szerették volna meghosszabbítani, illetve uniós jogon alapuló huzamos tartózkodási
joguk fennállását tanúsító igazolás kiállítását is kérték volna, azonban elutasító
határozat született.

Ezt Berlin úgy indokolta, hogy azért nem volt lehetőség a tartózkodási engedélyeinek
meghosszabbítására, mert

 nem tudták biztosítani létfenntartásukat,

 továbbá az uniós jogon alapuló huzamos tartózkodási jog elismerése azért nem
volt lehetséges, mivel nem folytattak kereső tevékenységet, és nem tudták
biztosítani így létfenntartásukat.

Berlin véleményével szemben azonban, a német közigazgatási bíróság megállapította,

hogy az uniós jogon alapuló huzamos tartózkodási jogot minden olyan uniós polgár
számára biztosítani kell, aki öt évig jogszerűen tartózkodott a fogadó tagállam területén,
anélkül, hogy vizsgálni kellene, hogy elegendő forrással rendelkezik-e.

Tekintettel arra, hogy Berlin ezzel nem értett egyet, fellebbezést nyújtott be a német
Legfelsőbb közigazgatási bírósághoz , ahol ítéletében megállapították, hogy az uniós

1
 jogon alapuló huzamos tartózkodási jog megszerzése céljából csak az érintett
állampolgár által azt követően eltöltött időszakokat lehet figyelembe venni, hogy a
származási ország, tehát Lengyelország az Európai Unió tagjává vált. Tekintettel
azonban arra, hogy Lengyelország csak 2004. május 1-jén csatlakozott az EU-hoz és a
csatlakozás időpontjában nem voltak a felperesek munkavállalók és így létfenntartásukat
biztosítani nem tudták úgy, hogy ne legyenek a fogadó állam terhére, így nem teljesültek
a feltételek ahhoz, hogy huzamos tartózkodási jogot szerezzenek.

Ezzel az ítélettel szemben a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a kérdést

előterjesztő bírósághoz, amely osztotta a Legfelsőbb közigazgatási bíróság
megállapításait , és úgy véli, hogy a felperesek huzamosabb tartózkodási jogot nem
nyerhetnek a feltételek teljesülése hiányában, határozatának meghozatala előtt mégis az
EUB kell fordulnia.

Mindennek eredményeképp, az ügy végül az EUB-hoz került előzetes döntéshozatal

céljából, az eljárás pedig addig felfüggesztették.

2 kérdés tekintetében kérték az EUB iránymutatását:

(a) Az első kérdés a szabad mozgás irányelv 16. cikk (1) bekezdésében foglaltakra
irányult, mely kimondja, hogy azok az EU-s polgárok, akik jogszerűen 5 éven át
folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, azok huzamosabb
tartózkodási jogot nyernek ott, azonban az az uniós polgár, aki a fogadó
tagállam területén kizárólag annak nemzeti joga alapján tartózkodott több mint
öt éven át, az tekinthető-e úgy, mint aki megszerezte a huzamosabb
tartózkodási jogot annak ellenére, hogy a tartózkodása során nem felelt meg az
irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak, tehát annak, hogy:

(i) vagy munkavállalók vagy önálló vállalkozók a fogadó tagállamban;

vagy

(ii) elegendő forrásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy ne jelentsenek

indokolatlan terhet a fogadó tagállamnak vagy

(iii) fő céljuk tanulmányok folytatása úgy, hogy egészségbiztosítással

rendelkeznek vagy elegendő forrásuk van ahhoz, hogy ne legyenek a
fogadó tagállam terhére,

(iv) vagy ezeket a feltételeket teljesítő uniós polgárt kísérik vagy hozzá
csatlakozó családtagok.

(d) A második kérdés pedig arra irányult, hogy hozzá kell-e számítani a jogszerű
tartózkodás időtartamához azokat az időszakokat is, amelyek alatt az illető
származási országa, jelen esetben Lengyelország még nem volt az EU tagja?

A Bíróság a kérdésekkel kapcsolatban arra a döntésre jutott, hogy:

2
 (a) Az Irányelv 16. cikke (1) bekezdését úgy kell tekinteni, mint amely azonnal
alkalmazandó, és az Unióhoz történő csatlakozás időpontjától kezdve kötik a
részes tagállamot oly módon, hogy azokat alkalmazni kell az említett államnak
az Unióhoz történő csatlakozását megelőzően keletkezett helyzetek jelenlegi és
jövőbeni hatásainak vonatkozásában is, tehát alkalmazni kell a korábban
létrejött helyzetek jelenlegi következményeire is.

(e) Ebből kiindulva a második kérdésre pedig azt a választ kell adni, hogy az olyan
állampolgárok, akiknek származási országa még nem volt az EU tagja, de
huzamosabb időt töltöttek egy EU tagállamban, azoknak ezen eltöltött idejét
figyelembe kell venni a huzamos tartózkodási jog megszerzése tekintetében,
amennyiben az Irányelvben foglalt feltételeknek megfelelően töltötték el ezt az
időszakot.

 Összességében tehát, az EuB az ügy kapcsán kimondta, hogy az 5 éves jogszerű

tartózkodás időtartamába be kell számítani azt az időszakot is, amelyet az adott
személy nem uniós polgárként töltött az adott tagállamban, ha amúgy megfelel az
irányelvben foglalt egyéb feltételeknek is, tehát a korábban ismertetett 7. cikk (1)
bekezdésében foglaltaknak.