Talpalatnyi föld (1948. R.

Bán Frigyes)

Forgatókönyvíró: Szabó Pál, Dallos Sándor

A Talpalatnyi föld 1948-ban bemutatott magyar filmdráma Bán Frigyes rendezésében, Mészáros Ági,
Szirtes Ádám és Molnár Tibor főszereplésével. A Szabó Pál azonos című regényén alapuló filmet
eredetileg Szőts István rendezte volna, de elvették tőle, miután előző évi Ének a búzamezőkről (1947)
című filmjét az ország kommunista vezetése „klerikálisnak és népieskedőnek” bélyegezve betiltotta,
és 30 évig dobozban tartotta.

Miről szól? Esküvő van a faluban, a vőlegény a gazdag Zsíros Tóth Ferke (Egri István), a menyasszony
a szemrevaló, de szegényparaszti családból származó Juhos Marika (Mészáros Ági), aki csak azért
vállalja a házasságot, hogy eladósodott szüleit megmentse a földönfutóvá válástól. Amikor szerelme,
Góz Jóska (Szirtes Ádám) megjelenik a lakodalomban, mégis megszökik vele. A fiatalok éjjel-nappal
dolgoznak, hogy a válás költségét előteremtsék, Jóska előbb kubikosnak áll, majd saját, apró földjén
próbál zöldséget termelni, de a bosszúszomjas Tóth Ferke ott tesz nekik keresztbe, ahol tud.

Mitől különleges? A paraszti életet bemutató alkotásoknak komoly hagyományuk van a magyar
filmtörténetben, a némafilmektől a harmincas évekig terjedő periódusra ugyanakkor a könnyed,
idealizáló parasztábrázolás volt jellemző, míg a kommunista fordulat után a műfajt az ideológia
szolgálatába állította a rendszer. Bán Frigyes filmje már az átmenet évében, 1948-ban készült az MKP
megrendelésére, és félreérthetetlenül kampányol a mezőgazdaság szocialista átszervezésének
szükségessége – a téeszesítés – mellett. A Talpalatnyi föld még 1930-ban játszódik, a gazdag
parasztok (kulákok) és a kizsákmányolt zsellérek szembenállását ebbe a periódusba vetíti vissza a
történet, de már a kisembert nyomorgató bank motívuma is megjelenik, a fináléban pedig Góz Jóska
és sorstársai szó szerint fellázadnak az erőforrásokat kisajátító uraságok ellen.

Bán Frigyes rendezői tehetségét és érzékenységét dicséri, hogy a cselekmény sematikus vonásai és a
kötelező vörös farok ellenére mégis képes azonosulásra méltó főszereplőket és átélhető, emberi
konfliktusokat teremteni.

Amennyire programfilm a Talpalatnyi föld, annyira kötődik az olasz neorealizmus humanista

szellemiségéhez is, nem kis részben az expresszív beállításokkal és nagyközelikkel dolgozó Makay
Árpád operatőrnek, illetve az itt debütáló Szirtes Ádám elemi erejű, ösztönös alakításának
köszönhetően.

A nagy humanista klasszikusok rokona. Hogyan készült? A filmipar államosításakor begyűjtötték a

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben? A Talpalatnyi földet tartották az első szocialista filmnek, a
Párt is büszke volt rá, igyekeztek az ország minden szegletében levetíteni, de Bán rendezését joggal
lehet a fordulat előtti nagy humanista klasszikusok, az Emberek a havason, az Ének a búzamezőkről
és a Valahol Európában rokondarabjának is tekinteni.

Egy emlékezetes jelenet. Nem elég, hogy a számadó, aki kubikosként alkalmazza Jóskát, már az első
fizetésnapon át akarja verni a férfit, még Marikával is erőszakoskodik. A társaknak kell lefogniuk,
hogy ne verje agyon a főnökét, aki utána ki is rúgja őt. A többiek, egyetlen kivétellel, ekkor már nem
szolidárisak vele, ők nem tehetik meg, hogy elveszítsék a munkájukat. Az „Élni kell!” a film talán
legerősebben visszhangzó kijelentése.