Története

A sportág létezésére már az ókorból vannak példák, iskolai rendszerű vívásról pedig már a 14.
század végéről is származnak írásos emlékek. Az öldöklésre kialakult fegyverek a használatuk
során jelentősen módosultak. Így az olimpiai kard őse az ívelt pengéjű szablya, a párbajtőr
előzménye az egyenes pengéjű épée de combat, a mai vívótőr elődje a könnyű, hajlékony
pengéjű fleuret volt.
Az első ismert vívókönyv az 1300-as évek elején írt Walpurgis Fechtbuch, viszont egészen a
18. századig a vívókönyvek fókuszában nem a sport, hanem a harctéri, önvédelmi és
párbajban való használat volt, viszont ezután is csak egy kis részük foglalkozott a sport
részével. Charles Besnard a párbajozásról szóló könyvében először szólt a sportszerű vívásról,
vagyis arról, hogy a párbajok a legtöbbször nem halálos kimenetelűek voltak. A cél az ellenfél
szúrófegyverrel való legyőzése volt. Ehhez hozzájárult XIV. Lajos francia király
udvarmesterének találmánya, a bőrből készült fejvédő, majd a 18. század végén a
fémrostélyos sisak.
A modern vágófegyver, a mai kard, olasz vívómesterek nyomán vált ismertté. Giuseppe
Radaelli a könnyebb kardot nem csuklóból mozgatta, hanem rögzített csukló mellett
könyökből vezette le, mintha a penge az alkar folytatása lenne. Iskolája a Scuola Magistrale
volt, s az innen kikerült mesterek terjesztették el ezt a módszert.
Magyarországon a sportszerű vívás gróf Széchenyi István és báró Wesselényi
Miklós tevékenysége nyomán a 19. század elején vált népszerűvé. Az első intézménye
az 1825-ben létrejött Pesti Nemzeti Vivóintézet volt.
Magyarországon a legeredményesebb olimpiai sportág a vívás. 1908-tól 1964-ig szinte kivétel
nélkül magyar versenyző nyerte az egyéni és a csapat kardversenyeket. A magyar sport
legeredményesebb olimpikonja Gerevich Aladár volt (7 aranyérem)

Szabályai és a pálya
A vívóteret pástnak nevezik. A hossza 14 méter (a két végén 1-1 méteres sáv a versenyző
védekezésére szolgál), a szélessége 1,5 métertől 2 méterig terjed. A pástot a középvonal osztja
ketté. Alapállásban a versenyzők (kezdésekkor) a középvonaltól két-két méterre helyezkednek
el. Ezt felállási vonalnak hívják. A pást végét hátsó határvonal jelzi. Találatot csak a két
határvonal között lehet érvényesen elérni. A versenyző védekezésképpen egy lábbal leléphet a
vonalról. Ha mindkét lábával lelép, az ellenfél technikai tust kap.

lépések, akciók
alapállás: a sixth a képen, a lábak vállszélességű terpeszben, és a hátsó lábfel merőleges az
elsőre, az első pedig az ellenfél felé néz
sima lépés

Támadások
kitörés

Fless (francia) Gyors, lerohanásszerű támadás

szúrás

vágás

Védés. Vannak fej (külső, belső arc), oldal-, mell- és hasvágások/szúrások (kardban és
párbajtőrben) és az utóbbi testrészre szúrások (tőrben). E támadásoknak megfelelően vannak a
védések. A vívásnál előforduló védések a következők:
-Prím: védi a testnek egész belső oldalát és a kart belül.
-Szekund: védi az oldalt és a kart alul.
-Terc: védi az arc külső oldalát és a kart kívül.
-Kvart: védi a belső arcoldalt, a mellet, a hasat és a kart belül.
-Kvint: védi a fejet (szúrások ellen is használható).
-Szext: védi a külső arcoldalt és a mellet.
-Szeptim:
-Oktáv: védi a külső oldalt alul.
-Szert: védi a fejet.

A fegyvernemek
Tőr: A tőr esetében a pontszerzés a fegyver végén lévő gombbal történik. Ha ez a felület
érintkezik az ellenfél laméjával (elektromos ruha, ami a találati felületet fedi le), akkor a
találatjelző jelez. Konvencionális fegyver, ami azt jelenti, hogy a támadónak (a penge
elinditójának) van joga a tust bevinni az ellenfelének. A karok és a fej kivételével a felsőtest
és a sisak szakáll része találati felület.
Párbajtőr: Talán a három fegyvernem közül a legegyszerűbb a párbajtőr. Nem konvencionális
fegyver, ami azt jelenti, hogy nem csak a támadó szerezhet pontot, hanem a beleszúró is. Az
egész test érvényes találati felület, ezért általában az asszó lassabb, a nagyobb óvatosság
miatt. A párbajtőr végén lévő gomb is nyomásra jelez.
Kard: A másik két fegyvernemmel ellentétben a kard szúró- és vágófegyver, tehát a pengét is
lehet használni pontszerzésre. Konvencionális, így itt is az akció elindítójának van joga pontot
szerezni. A találati felület a két csípőcsontot összekötő egyenestől kezdve az egész felsőtest.
Nincs megadott szúró súlyhatár.

Válogatott
férfi párbajtőr válogatott: Boczkó Gábor, Rédli András, Imre Géza és Somfai Péter  a riói
olimpián fotózták
Szász Emese: olimpiai bajnok párbajtőröző
Szilágyi Áron: kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok kardvívó.
magyar kardválogatott

Érdekességek
1920-ban az olasz Nedo Nadi volt a vívás történetének egyetlen olyan sportolója, aki minden
vívásnemben olimpiát nyert.
etikett: A vívás hagyományosan lovagias sport is, éppen ezért az etikettnek mind a mai napig
fontos szerepe van a mérkőzéseknél. Minden asszó megkezdése előtt a vívók fölemelt
fegyverrel tisztelegnek az ellenfélnek, a bírónak és a közönségnek. A csörte befejeztével
fegyvertelen kézzel való kézfogással köszönik meg egymásnak a küzdelmet. Mind a
tisztelgés, mind pedig az asszó végén a kézfogás elmulasztása súlyos fegyelmi vétségnek
számít, mely a versenyből való kizárást vonja maga után.
az első olimpia 1896-ban, 9 sportággal indult, és ezek egyike a vívás volt, bár akkor még csak
két fegyvernemben, kardban és tőrben. A magyar részvétellel rendezett olimpiák közül ez volt
az egyetlen, amelyen magyar vívók nem vettek részt.
A riói olimpiai második helyezése után, Imre Géza Fehérarany címmel kiadott könyve, a
kevés vívói életrajzok egyike.