József Attila: a Dunánál

-A folyó az idő toposza a két része a folyónak. „Fecseg a felszín, hallgat a mély” Múlt és jelen
képe ami majd az egész versben érzékelhető lesz. Az idő csak folyik és nem horizontálisan
nem látni a végét. Bergsoni idő elmélet a szubjektív és valóságos idő kettőssége.

-Második versszak a hullám a központi kép: Hullám mint ritmus ahogy minden embernek
megvan a ritmusa, a munka végzéssel tölti ki az időt.-„Mint az izmok, ha dolgozik az ember ,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,”

-Eső emlékek metaforája, a múlt szürke, a jelen színes. „színtelenül, mi tarka volt, a múlt”.
A habok az idő árja, az idő tartama, két kép kezdet és vég. Születés és halál.

-Második rész: Az idő kisajátítása-minden tapasztalat bennünk van amit őseink felhalmoztak.
„mit százezer ős szemlélget velem”.

-Ami eltelt idő az már kész, és csak a saját jelenünket tudjuk hozzárakni. „száz ezer éve
nézem, amit meglátok hírtelen” Nézés és meglátás közötti különbség, a meglátás a személyes
felismerés.

-Az előző generációk tapasztalata: „öltek, öleltek, tették ami kell”-a lírai én látja amit ők nem
láthattak, viszont nem tudja milyen a halál érzése, azt csak a múltbéliek tudhatják.

-Ceruzát fogó kéz képe: gyermeket segítő szülő, tanulás és tanítás jelképe. A vers
beszélőjének másik feladata az emlékezés. „s én érzem őket és emlékezem.”

-A 3. szakasz a múlt-jelen és jövő ötvözése: Leírja hogy milyen volt az anyja és apja.
Ironikusan: „anyám szájából édes volt az étel,” „apám szájából szép volt az igaz.”- ha a lírai
én megtud bocsájtani, akkor a nemzet is megtud bocsájtani

-Békévé az emlékezés oldja a múltat. A nemzet önismeretét az tudja erősíteni, ha

megbékélünk a múltal. Fraidi pszichoanalízisrére utalás, a múlt emlékeinek feszínre
hozásával.

-Marxista osztályharc: győztesek és vesztesek szembeállítása: „Árpád és Zalán, Werbőczi és

Dózsa- török, tatár, tót, román kavarog”, de ezeket mind megtudja bocsájtani és szelíden tud
nézni a jövő felé.