^ Í z a hír járja, hogy a varázser

% dei faluban rejtélyes apró lények

B élnek: törpék, tündérek és kobol-
dok. Ezek a lények szurdokokban,
BE a fák ágai közt, vagy nagy gom­
bákban laknak.
Mindegyiküknek van kedvenc
J időtöltése: a koboldok kártyáznak
vagy bukfenceznek, a tündérek
\ tereferélnek és ide-oda röpdösnek,
| a törpék szívesen főznek, terveznek
WM és építenek.
Az erdő mágikus lakóit a rossz
Bf gyerekek nem láthatják, csak a
R t tisztaszívü emberek előtt mutat-
W r:z koznak.
 finnkor
egy állatkölyök megszületik, az &J
összes tündér odasereglik köré, hogy
megcsodálja és megcirógassa. Színek és
rjihi. fények csodálatos kavalkádjával ajándékoz
,5 zák meg. Mindegyik tündér más-más fény­
l ő csíkot varázsol: szerpentineket, csilla-
i gocskákat, pici pillangókat, selyem- ^
szálakat. ■’i..'
c U ojtorján, a törpe már
százötvenhárom éves volt.
Magas kora miatt őt tar
tották a falu legbölcsebb
lakójának, mégis gyakran
megfeledkezett hol erről,
hol arról. Néha el is tévedt.
Lulunak, a kék tündér­
nek jutott a feladat, hogy
szemmel tartsa, és ha a
helyzet úgy kívánja, segít­
sen neki.
V.J gy nap Bojtorján elhatá­
rozta, hogy tesz egy nagy
sétát. Kiváncsi volt, hogy a
varázserdőn túl van-e szeder
és málna. A törpék örömmel
gyűjtik össze az erdei gyü­
mölcsöket, és finom lekvárt
készítenek belőlük. Bojtorján
annyira szeretett volna egy
szép üj szederföldet találni,
hogy közben letért a falujá­
ba vezető ösvényről...
...és valóban, egy helyen, ahol azelőtt
soha nem járt, Bojtorján rengeteg
szedret talált. Csak arra vártak, hogy
leszedje őket. Ekkor azonban Bojtorján
rádöbbent, hogy eltévedt. Nem tudta,
hogyan juthatna haza a szekeréért,
pedig kár lett volna otthagyni azt a sok
földi jót.
 faluban minden a megszokott kerékvágás­
ban haladt. Eljött az ebédidő, igy az erdő minden
lakója az ebédkészitéssel foglalatoskodott. így történhe­
tett, hogy senki sem vette észre Bojtorján távollétét. Miután
megebédeltek, mindannyian ejtőztek egy kicsit: a törpék
lepihentek, a koboldok kártyáztak...
 ... a
tündérek
kiültek napfür-
dőzni. Táti tün­
dérnek találkája lett
volna Bojtorjánnal,
ezért elment Lukihoz,
hogy érdeklődjön a tör­
pe hollétéről. Ekkor a
kék tündér rájött,
hogy a törpe már tül
régóta van távol.
A

kék tündér rajzolt egy !

kört a levegőbe és kimondta a varázs
igét, ami odarepítette Bojtorjánhoz.
- Ó, Lulu, drága barátnőm! - kiáltotta
a törpe.
É t- Gyere, Bojtorján, ideje hazatérni
- mondta neki Lulu. 1Ém
 - Nézd,
Lulu, mennyi sze­
der és gyönyörű málna! - lel­
kendezett a törpe. Lulu azonban
türelmesen elmagyarázta neki, hogy túl
messzire kalandozott. Felajánlotta, hogy
megmutatja a legrövidebb hazavezető
utat.
■ K ú p .* c i^ o jro r jc in
WffjK, szót fogadott és
követte barátnője, a tún-
dér útmutatását. Nem sok-
kai később, pontosan úgy ,
Jp^hogy Lulu jelezte, odaért egy
patakhoz. A pataknál talál- M
i i * kozott a szép Dcnise tűn 3
ft dérrel es egy vidáman
■•5 . h t M g a s / ti k iih n lilc l.il. jw 1
 I Vjcsit
f arrébb két koboldot látott pan­
csolni a vízben: egy kis vízesés alatt '
hűtötték magukat. Bojtorjánnak is
kedve lett volna belecsobbanni a vízbe
k és felfrissülni, de nagyon elszaladt
^ az idő és a hazavezető üt még M
bosszú volt.
 cL/ojtorján
-talált egy katicát, amelyik nem
f tudott repülni, mert csupa víz volt ~
A törpe megszárítgatta és segített neki 4
a levegőbe emelkedni.
feGyerünk, Bojtorján, igyekezz. Abba az 1
■ ^ irán yb a menj! - mondta Luü^|Éjj|
 [ 1 patak
I Így tavacskába ömlött, ahol
egv béka és egy jópofa tücsök,
épp egy kobolddal

L beszelgetett.
 vennem
kell valamit, különben
elájulok gondolta a kis
törpe. így hát letelepedett egy
eperbokor tövébe. Rögtön neki
is látott az epernek. Bojtorján
már hajnal óta úton volt, úgy-
I hogy már alig várta, hogy j
M végre hazaérjen. J
 Végül meglátott néhány házikót, de*
az ő faluja az erdő másik oldalán volt.
- Most nyugat felé kell mennem? - kér­
dezte a törpe.
- Igen, Bojtorján, menj arra, amerre
a Nap nyugszik - felelt Lulu. .
 I Vjcsit később a törpe megállt.
- Olyan fáradt fagyok, nem bírok tovább­
menni! - mondta a tündérnek.
- Jól van. Idehívom Tekit. Majd ő hazavisz.
 t i hogy
lassacskán közeledtek
a falu közepéhez, j
egyre több házikót ^
láttak.
Az erdőlakók száma is
megnőtt. Az erdőlakók
szorgalmasak, és
békében élnek
s egymással. Aki csak
észrevette
Bojtorjánt, szeretettel
üdvözölte.
 1 1euréka! - kiáltott fel
Bojtorján, amikor odaért a falu
közepére. Igaz, hogy kedvére
való volt az egész napos kóborlás
és szívesen utazott Teki hátán is,
mégis örült, hogy újra látja
a barátait, akik még mindig
a piaci árusítópultok körúl
serénykedtek.
▼WT
 ID ulu
p biztos akart lenni benne,
hogy a jó öreg törpe tényleg
hazamegy ezért
egy puha moha
tetején ülve várta Bojtorjánt,
közvetlenül
fc a háza mellett. , j
 v/tthon, édes otthon -
mondta a kis törpe, amikor
a kapu elé ért.
Aztán ezt
gondolta: „Iszom egy nagy
csésze meleg tejet, és zsupsz
az ágyba."
 i lásnap reggel a varázserdő
minden lakója készen állt, hogy elkezdjen
egy újabb fantasztikus napot.