Az Irodalmi Stílus

(stílus & jelentés)

Mely tényezők befolyásolják az irodalmi kifejezésmódot?

Azonkívül, hogy az irodalmi kifejezésmód sajátosságai időben állandóan változnak,

a stílust erősen befolyásolja a műnem és a műfaj is. Az egyes alkotók stílusa szintén
eltérő lehet. Egységes irodalmi stílusról semmiképpen sem beszélhetünk, ráadásul
az irodalmi szövegekben az író szándékának megfelelően bármely stílusréteg
jellemzői előfordulhatnak.

>röviden: a stílust erősen befolyásolja a műnem & a műfaj is

Milyen funkciói vannak a nyelvnek? Mi következik ebből?

Az irodalom a nyelvnek elsősorban az esztétikai és kifejező funkciójára épít

→az irodalmi művekben nagy szerep jut a stíluseszközöknek, amelyek az átlagostól
eltérő, újszerű, sűrített, képszerű kifejezésmódot tesznek lehetővé.

>röviden:
- esztétikai & kifejező funkció
- agy szerep jut a stíluseszközöknek, melyek az átlagostól eltérő, újszerű, sűrített,
képszerű kifejezésmódot tesznek lehetővé.

Milyen két nagy csoportja van a stíluseszközöknek, mit jelentenek az egyes

csoportok?

A stíluseszközöknek két nagy csoportját különböztetjük meg: a szóképeket és az

alakzatokat. A szóképek a szavak jelentései közötti kapcsolatok művészi
szerződésén alapulnak, képszerűvé teszik a szöveget; az alakzatok pedig
stílushatást keltő formai, mondat- és szövegszerkesztési eszközök. Részletesebben
a következő leckében lesz szó róluk.

>röviden: szókép & alakzatok

szókép: szavak jelentései közötti kapcsolatok művészi szerveződésén alapulnak,
képszerűvé teszik a szöveget
alakzatok:stílushatást keltő formai, mondat & szövegszerkesztési eszközök

Hogyan fogja fel a címzett (=olvasó) az irodalmi szöveg jelentését?

A szépirodalmi szövegek közös sajátossága – amely egyben meg is különbözteti

őket más szövegektől –, hogy jelentésük nem direkt módon, közvetlenül fejeződik ki,
hanem szándékosan rejtetten, közvetetten. A szöveg jelentéséhez, pontosabban
jelentéseihez való hozzáférés figyelmünk összpontosításának, a szövegben való
elmélyülésnek, a megértésért tett erőfeszítéseinknek az eredménye, és a felfedezés
örömével ajándékozza meg a befogadót.

>röviden: szükséges az, hogy elmélyedjen benne a befogadó mivel sokszor a

szépirodalmi szövegek jelentése nem direkt módon, közvetlenül fejeződik ki, hanem
szándékosan rejtetten, közvetetten

Mit jelentenek az alábbi fogalmak? poétizáció/konnotáció/intertextualitás

A szöveg esztétikummal telítését és többletjelentésének létrehozását poétizációnak

nevezünk. Ez számos eszköz, eljárás összefoglaló neve (ilyen például a
hangszimbolika vagy váratlan, a szövegbe látszólag nem illeszkedő szövegelemek
szerepeltetése).

A szövegjelentés megteremtésében fontos szerepe van a szavak konnotatív

jelentésének, azaz a szótári jelentésen túli, a szóhoz asszociált járulékos
jelentéstartalmaknak. A többletjelentés megteremtésének szintén fontos eszköze az
intertextualitás, amely felidézhet egy személyt, művet vagy műfajt a stílus, a
szóhasználat, a témaválasztás, bizonyos motívumok stb. alapján. Végül a stílus
szintén jelentős mértékben hozzájárul a szövegértelem megteremtéséhez.

>röviden
>poétizáció: szöveg esztétikummal telítését & több jelentésének létrehozása
>konnotáció: szótári jelentésen túli, a szóhoz asszociált járulékos jelentéstartalom
>intertextualitás: felidézhet egy személyt, művet vagy műfajt a stílus, a szóhasználat,
a témaválasztás, bizonyos motívumok stb. alapján

Milyen szerepe van az értelmezésben az olvasónak?

Az irodalmi szövegek értelmezésében fontos szerepe van az olvasónak (ezt mutatja
az is, hogy mennyire különböző értelmezésekkel találkozunk például egy vers
elemzésekor). A megértést, jelentéstulajdonítást befolyásoló tényezők között
szerepel a befogadó tudása, előismeretei, élettapasztalata, de akár hangulata is.

>röviden: a megértést, jeklenzéstulajdonítást befolyásoló tényezők között szerepel a

befogadó tudása, előismeretei, élettapasztalata, de akár hangulata is

Mit tudsz az irodalmi szövegek szóhasználatáról, mondatszerkeztéséről?

szóhasználat

az irodalmi szövegekre a választékos stílusminősítésű szavak rendkívül magas

aránya volt jellemző, ha irodalomról a maga teljességében beszélünk, szóhasználat
szempontjából ismét csak a rendkívüli változatosságot tudjuk kiemelni. Más
szövegekhez képest az irodalmi művekben viszonylag gyakoriak az egyéni
szóalkotások. Stílusértéke lehet az átlagos, hétköznapi nyelvhasználatban
szokatlan, ritkán előforduló szavaknak, például az ünnepélyes vagy a régies,
archaizáló szóhasználatnak, de akár a kifejezetten durva megnyilatkozásoknak is.

Az egyes irodalmi szövegekben használt szavak szófajának arányától függően

kétféle stílust szokás elkülöníteni. A verbális stílusra az igék átlagosnál gyakoribb
használata jellemző, amely a mozgalmasság érzetét kelti. A főnevek és melléknevek
túlsúlyával jellemezhető nominális stílus főleg leíró szövegekben jelenik meg.

Mondatszerkesztés

Az irodalmi művek többségére – a prózai művekre és a régebbi korszakok lírájára

legalábbis – a gondos, normakövető mondatszerkesztés jellemző. Ezért is lehetett
sokáig az irodalom nyelve a művelt, igényes kommunikáció mintája. Ezen a téren is
igaz azonban, hogy az írói szándék sokfélesége változatosságot eredményez. A
társalgási stílusra jellemző, lazán szerkesztett, hiányos vagy akár szándékosan
hibás mondatok használata ugyanúgy nem idegen az irodalomtól, mint a művészien
szerkesztett, többszörösen összetett körmondatok.
>röviden:
-szóhasználat: választékos/változatos,gyakoriak az egyéni szóalkotások.
Stílusértéke lehet az átlagos, hétköznapi nyelvhasználatban szokatlan, ritkán
előforduló szavaknak, például az ünnepélyes vagy a régies, archaizáló
szóhasználatnak, de akár a kifejezetten durva megnyilatkozások is. kétféle
stílus:verbális & nominális

-mondatszerkesztés: a gondos, normakövető mondatszerkesztés, lazán

szerkesztett, hiányos vagy akár szándékosan hibás mondatok, többszörösen
összetett körmondatok.

Mi a hangszimbolika? +példák

A szépirodalmi szövegek gyakran élnek a hangszimbolika eszközével. A nyelv

hangjait alkalmilag stíluseszközzé tévő poétizációs eljárás a hangok akusztikai
tulajdonságain alapul: az önálló fogalmi jelentéssel nem bíró hangok bizonyos
érzéseket, asszociációkat keltenek bennünk, ezáltal hozzájárulnak a szövegjelentés
megteremtéséhez. A zöngétlen zárhangok (p, t, k) gyakori előfordulása kopogóssá,
keménnyé teszi a szöveget.
Például:
Nincsen menekvés, zörgetek esztelen,
kemény kilincsen és vasajtón
koppan a szándék.”
vagy
"Trombita harsog, dob pereg" (Petőfi Sándor)
"Lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé..." (Arany János)
"Idekinn hideg éj sziszeg aztán!" (Arany János)

>röviden: önálló fogalmi jelentéssel nem bíró hangok bizonyos érzéseket,

asszociációkat keltenek bennünk, ezáltal hozzájárulnak a szövegjelentés
megteremtéséhez.

Mit jelentenek az alábbi fogalmak?

eufónia/kakofónia/hangutánzó & hangulatfestő szavak

>eufónia: jóhangzás →kellemes összhatást biztosít

>kakofónia: rosszhangzás → fülünk számára szokatlan, akár zavaró hatás
>hangutánzó szavak: különböző hangokat utánoznak. A hangutánzó szavak szófaja
általában ige.használatával egy költő sokkal érdekesebbé és színesebbé teheti a
versét.(pl.:zümmög, ugat, nyávog, fütyörészik, énekel, csobog, morajlik, zuhog)
> hangulatfestő szavak: leggyakrabban valamilyen mozgást, cselekvést, illetve
valamilyen tulajdonságot érzékeltetnek velünk. Pl.: lomha, sokkal szemléletesebb,
mint, hogy lassú. Pedig mindkettő ugyanazt jelenti, csak az egyik hangulatfestő. Így
sokkal jobban el tudjuk képzelni azt a mozgást, amelyet leír az adott szó.(pl.:
cammog, hebehurgya, pepecsel, bamba, matat, bandukol, botorkál)