A leggyakoribb stílusrétegek jellemzőinek megismerése, felismerése, elemzése

Stílus:

Az ókorban íróvesszőt jelentett, a hegyes végével írtak, a tompa végével pedig javítottak. A
stílus mindig a szituációtól függ. Válogatás eredménye. Függhet az életkortól, nemtől, iskolai
végzettségtől, szociokulturális háttértől.

A tudományos stílus jellemzői:

Szakszavakat, idegen kifejezéseket használ. Érthetőségre törekszik, de általában egy szűkebb

célközönségnek szól. Hiányoznak belőle az érzelmek. Zömében kijelentő mondatokat használ. Főleg
összetett mondatokkal találkozunk. A szövegek jól tagoltak, könnyen áttekinthetők. Nagyon sok
információt, adatot tartalmaznak, gyakoriak a grafikonok, táblázatok. A tudományos stílussal rokon,
az ismeretterjesztés. Nem használ idegen szavakat, a közérthetőségre törekszik. Műfajai: esszé,
előadás, tudományos cikk, szakdolgozat

Publicisztikai stílus jellemzői:

A nyomtatott és az elektronikus sajtó tartozik ide. Újságok, televíziózás, rádió, internetes

fórumok stb. Célja az információátadás, a figyelemfelkeltés. Gyakran használ divatszavakat, vagy
mesterségesen létrehozott új szavakat, neologizmusokat. Pl. bunkofon. Előfordulnak unalmas,
elcsépelt kifejezések, közhelyek. A cikkek szerkezete tagolt és áttekinthető. A témamegjelölő címek
mellett előtérbe kerülnek a reklámcímek. Mindig az aktualitásra törekszik. Az újságírás gyakran
használ nonverbális eszközöket: fénykép, videó, emotikonok. Műfajai: cikk, tudósítás, riport, interjú,
kritika, kommentár, hír. Gyakran torzulhat az információ, ez egyben a manipuláció eszköze is.

A szónoki, közéleti stílus jellemzői:

A nyilvános megnyilatkozások nyelvhasználatát jellemzi. Szokás előadói stílusnak is nevezni.

A szónoki stílus lényege a meggyőzés. A szónok hosszas felkészülés - anyaggyűjtés, rendszerezés, a
hallgatóság megfigyelése, a hatáskeltő eszközök kiválasztása, a hangzás, a gesztusok, az arcjáték,
valamint az öltözék összhangjának megteremtése - után szabadon, fejből adja elő mondanivalóját.
Közönségével állandó kapcsolatban van, képes változtatni, rögtönözni. Az érzelmekre is hat. A
szónoki beszéd nyelvezete: szemléletes, képszerű, változatos mondatszerkesztés jellemzi. Gyakoriak a
felkiáltások, kérdések, ellentétes szerkezetek. A szónoklás tudományát, a retorikát már az ókorban is
tanították: Arisztotelész, Cicero.

1
A hivatalos stílus jellemzői:

A jogszabályok (törvények, utasítások, rendeletek), és általában a hivatalos érintkezés,

ügyintézés különböző területein fedezhetjük fel. Olvassuk a törvények, rendeletek, értesítések,
felszólítások szövegét, kérvényt, kérelmet, beadványt fogalmazunk, önéletrajzot, jellemzést,
jegyzőkönyvet, meghívót, végrendeletet írunk, szerződéseket kötünk. A hivatalos nyelvet többnyire
írásban használjuk. A hivatalos stílust a félreérthetetlen pontosság, a tömörség, a szakszerűség
jellemzi. Kerül minden érzelmi vagy hangulati elemet, szóhasználata precíz, sok benne a szakszó,
idegen kifejezés, utalások, közbevetések. Gyakoriak a nyelvhelyességi hibák, terpeszkedő kifejezések.
Mondataiban feltűnő a világos szerkesztés.

A társalgási stílus jellemzői:

A "társalgás" kifejezés hétköznapi nyelvi kapcsolatokra utal: egyszerű, közvetlen

beszélgetésre, mindennapi leveleinkre, céduláinkra, üzeneteinkre. Ezeket a megnyilatkozásokat a
közvetlenség és a célszerűség jellemzi. A családtagok, barátok, közeli ismerősök sok közös
előismerettel rendelkeznek, hasonló körülmények között élnek, kevés szóból is megértik egymást,
gyakran alkalmaznak hiányos mondatokat. Ez a nyelvhasználat gyakran tartalmaz érzelmi töltésű
nyelvi elemeket: bizalmas, durva, tréfás kifejezéseket, indulatszókat, felkiáltó és kérdő mondatokat stb.
Sajnos nem mentes a divatszavaktól, közhelyektől, nyelvi sablonoktól sem. Napjainkban gyakori a túl
gyors, kapkodó, igénytelen szókincsű, sőt nyelvhelyességi hibáktól hemzsegő "beszélgetés". A művelt
ember a hétköznapi társalgásban is igényes.

A szépirodalmi stílus jellemzői:

A szépirodalmi stílus a legválasztékosabb, nyelvi és esztétikai szempontból legigényesebb

művészi célú stílusréteg. A szépirodalmi stílus íróira jellemző a sűrített kifejezésmód, az újítás és a
képszerűség. Megformáltabb a köznyelvnél. A stílus megválasztásában nagy szerepe van az
egyéniségnek, az eredetiségnek. Fontos szerepe van az asszociációnak, elvonatkoztatásoknak.
Gyakran alkalmaznak alakzatokat, szóképeket. A szépírói szövegeket többféleképpen is
értelmezhetjük. Műfajai: himnusz, óda, elégia, dal (Lírai műnem); novella, regény, elbeszélés,
anekdota (Epikai műnem); tragédia, komédia (Drámai műnem)