Lelkiállapot és mentális erőforrásaink

Befolyásolhat-e minket, ha nem tudunk felszállni reggel a buszra, mert annyira tele van, hogy nem
férünk fel és kétségessé válik, hogy beérünk-e időben a munkahelyünkre? Hatással van-e ránk, ha a
boltban mogorva, udvariatlan velünk az eladó? Elrontja-e a napunkat, ha egy autó sárral fröcsköli be
a tiszta ruhánkat? Felkorbácsolódnak-e érzelmeink, ha hirtelen kiderül, hogy mégsem kapjuk meg a
beígért előléptetést vagy a fizetésemelést? Eltölt-e minket az öröm, ha barátaink váratlanul
ajándékkal lepnek meg minket, ha szüleink megdicsérnek, ha gyermekünk jól szerepel az iskolában?

Lelkiállapotunk (ezzel együtt mentális és fiziológiai állapotunk is) egyik pillanatról a másikra hirtelen
megváltozhat: Amikor kellemesnek ítélt esemény történik velünk, "pozitív", ha kellemetlennek talált
helyzetet élünk át, "negatív" állapotba kerülhetünk. Ugyanez történik velünk, amikor felidézünk egy-
egy kellemetlen vagy éppen kellemes emléket a múltunkból és újra átéljük azokat az érzéseket,
megismételjük azokat a gondolatokat, amiket korábban. Amikor felidézünk egy emléket és előhívjuk
az ahhoz kapcsolt élményt, képesek vagyunk az eredetihez nagyon közelálló mentális és testi
állapotba kerülni, megváltozik a hangulatunk, az izomtónusunk, a testtartásunk és a légzésünk.
Mindez percekre, de órákra is kihathat állapotunkra.

Lelkiállapotunk igen összetett, magában foglalja az adott pillanatban átélt érzelmeinket, a

gondolatainkat és testünk fiziológiáját is. Másképpen fogalmazva: mindazokat a képeket, hangokat
és egyéb érzéseket, amik a tudatunkban megjelennek , de a testtartásunkat, a gesztusainkat és a
légzésünket is, mert mindezek egymással kölcsönhatásban állnak. Ha megváltozik lelkiállapotunk,
úgy érezzük, mintha a világ is megváltozott volna körülöttünk.

Következtetések:
Képesek vagyunk lelki és mentális állapotunkat önmagunk befolyásolni, hogy ne csupán a környezet,
a külvilág ingereire reagáljunk. Képesek vagyunk a korábban már átélt élményeinket,
tapasztalatainkat és az ahhoz kapcsolódó állapotainkat bármelyik pillanatban előhívni és
erőforrássokként használni.
Ennek a megtanulása és alkalmazása döntő lehet életünk fontos pillanataiban és a
mindennapjainkban is, ha nem szeretnénk, hogy a pillanatnyi külső történések könnyedén
kibillenthessenek lelki egyensúlyunkból.

Gyakorlat:
Gyűjtsünk mentális erőforrásokat
A gyakorlat arra szolgál, hogy újra felidézzük és megerősítsük azokat az élményeinket,
tapasztalatainkat, állapotainkat, amelyeket kellemesként éltünk át és ezzel könnyebben
előhívhatóvá tegyük azokat.

Válasszunk egyet a korábban átélt kellemes állapotaink közül, olyat, amire most is szükségünk volna.
Ilyenek lehetnek például a következők:
Öröm,
magabiztosság,
elégedettség,
nyugalom,
szeretni,
szeretve lenni,
önbizalom,
lazaság,
elengedettség,
figyelemkoncentráció,
türelem,
higgadtság,
kreativitás,
megoldó készség, stb.

Amikor kiválasztottuk a kellemes élményt, gondolatban térjük vissza a múltadba, abba a helyzetbe,
ahol és amikor voltunk, amikor átéltük. Ne kívülről nézzük magunkat, hanem lépjünk bele az
élménybe, lássuk, amit akkor láttunk, halljuk, amit akkor hallottunk, és érezzük, amit akkor éreztünk.
Éljük át újra, érezzük át egész testünkkel, hogy milyen kellemes ez az élmény, milyen kellemes
birtokában lenni az állapotnak.
Az élmény kapcsoljuk össze egy "rögzítővel" ("horgonnyal").

Ha a jövőben szükségünk lesz valamelyik erőforrásunkra, a megerősítés hatására most már

könnyebben fogjuk tudni előhívni azt.

Gyakorlat:
Mentális erőforrásaink összekapcsolása egy kihívást jelentő feladattal

Ez a gyakorlat, a mentális felkészülés konkrétabb, célfeladathoz rendelt formája. A gyakorlat abban

segít, hogy hozzáférjünk mentális erőforrásainkhoz, amikor azokra egy konkrét feladat elvégzésénél
van szükségünk. A mentális felkészültség eredményeire láthatunk számos példát a sportokban,
amikor század- vagy ezredmásodpercek döntenek a világklasszis úszók és futók között. Lehet, hogy
ha a versenyt egy órával korábban vagy később rendeznék, akkor az eredmény is módosulna. A
teniszezők órákig tartó összecsapásai alatt következtetni lehet a mentális állapotok változásaira is:
előfordul, hogy úgy tűnik, az egyik játékos simán győzni fog, aztán a másik egyszer csak
megtáltosodik és végül ő nyeri meg a mérkőzést. Nem a játéktudásuk változott meg ennyi idő alatt,
azt éveken keresztül fejlesztették: a fejükben, a gondolkodásukban történt olyan változás, ami
lehetővé tette a győzelmet.
Megtehetjük mi is, hogy a szokásos felkészülés mellett mentálisan is rákészülünk a fontos
eseményekre és helyzetekre. - Egyébként ezt amúgy is megtennénk, csak nem mindegy, hogy
mennyire tudatosan csináljuk.

1. A feladat kiválasztása
Válasszunk most egy jövőbeli feladatot, ami kihívást jelent a számunkra. Lehet ez például egy
állásinterjú, egy vizsga, egy előadás, ami mondjuk a jövő héten várható.
Legyen például az általunk tartandó előadás a feladat.
Vegyük sorra, hogy kik lesznek ott, mik azok a legfontosabb üzenetek, amiket át akarunk adni nekik,
mi az általunk vágyott eredmény, mekkora az időkeretünk, milyen az előadói stílusunk, stb.

2. Mentális erőforrások, amikre szükségünk lesz

Gondoljuk át és határozzuk meg azokat a mentális erőforrásokat, amelyek szükségesek lesznek a
számunkra. Ilyenek lehetnek például a következők: felkészültség, önbizalom, laza testtartás, nyugodt,
egyenletes légzés, világos, érthető beszéd, jó időbeosztás, kapcsolatteremtés és a közönség
bevonása, stb.

4. A múltban mikor álltak rendelkezésemre ezek az erőforrások

Most szánjunk időt arra, hogy keressünk olyan múltbéli eseményeket, tapasztalatokat, élményeket,
amikor a szükséges erőforrások rendelkezésünkre álltak.

5. Az erőforrások újbóli előhívása

Szépen sorban, egymás után éljük át, tapasztaljuk meg újra azokat az élményeket, amelyekben az
erőforrások birtokában voltunk. Törekedjünk arra, hogy ne csak kívülről figyeljük magunkat, hanem
lépjünk bele, éljük át újra az élményt, amit láttunk, hallottunk akkor, és amilyen érzések keletkeztek
bennünk. Tegyük meg ezt mindegyik szükségesnek tartott erőforrás esetében és figyeljük meg,
hogyan változik meg az állapotunk.

6. A feladat és mentális erőforrásaim összekapcsolása

Ha készen vagyunk az előző lépésekkel, most fókuszáljunk az előttünk álló feladatra. Lásd magunkat
az előadás (vagy az egyéb általunk választott helyzet) közben. Lássuk, éljük át, ahogy minden
képesség, állapot, erőforrás a rendelkezésünkre áll. Elképzelhetjük például úgy, hogy az erőforrások
folyamatosan áramlanak a testünkbe. Vigyük végig az élményt, lássuk, halljuk, érezzük, ahogy
megtartjuk az előadásunkat.

7. Ellenőrzés, szükség esetén kiegészítés

Ellenőrizzük, hogy hogyan érezzük magunkat, amikor a fontos feladatra gondolunk. Van-e még
valamilyen egyéb szükséges erőforrás, ami fontos lehet a számunkra? Ha igen, építsük be az előzőek
szerint.
Lássuk, halljuk, érezzük amint megtartjuk az előadást, olyan részletességgel, mintha éppen most
történne.

Megjegyzés: a gyakorlat a mentális felkészülésünket segíti. Azaz nem helyettesíti azt, hogy egyéb
szempontból - például az előadás anyagának megtanulásával - is felkészüljünk az előadásra

Ha a feladat minden részét végigcsináltuk, akkor a mentális felkészülésünket kiegészíthetjük még

azzal, hogy az eseményig a gyakorlat 7. lépést néhányszor megismételjük.