A: Üdvözlöm uram, hogy szólíthatom?

B: Ferdinándnak, de ahogy tetszik.

A: Szóval Ferdinánd… Igaz, hogy ön Nobel -díjat kapott?
F: Igen, ez így van
A: Megkérdezhetem, hogy miért is kapta?
F: Persze természetesen… Kifejlesztettem egy fényképezési módszert, ami az interferencia
elve alapján működik.
A: Kifejtené pontosan, hogy mi is az?
F: Persze! A fényképezőgépben két koherens (azaz, hullámok közti viszony) találkozik,
amelyek fáziskülönbsége állandó. Ekkor a térben létrejönnek olyan pontok, ahol a hullámok
maximálisan erősítik, illetve olyanok, ahol maximálisan gyengítik egymást. Ezt persze annak
függvényében, hogy az egyes pontokba a két hullám milyen fáziskülönbségekkel érkezik.
A: Azta! Ez tényleg érdekes! Tudja a dolgát. Mesélne nekünk az életértől, ha nem probléma?
F: Nem, nem probléma. Szóval én 1845. augusztus 16-án születtem a luxemburgi
Bonuewegben. A családommal később Párizsba költöztünk, így én elég gyorsan elkezdtem
otthonról tanulni.
1858-ban beléptem a Lycée Napóleonba és 10 évvel később pedig felvételt nyertem az École
Normaleba.
1873-ban kineveztek egy Németországba látogató kormányzati tudományos misszióba, ahol
a tudományoktatás módszereit tanulmányoztam. Itt együtt dolgoztam Kühnével és Kirchoffal
Heidelbergben, Helmhotzzal pedig Berlinben. 1888-ban összeházasodtam Victor Cherbulliez
francia író lányával, Laurance Cherbuéiezzel.
Később 1909-ben a Román Akadémia tiszteleti tagja lettem.
De sajnos senki nem élhet örökké, és már bánom is, hogy így történt pedig egy nagyon
gyönyörű és egzotikus utazásban vehetem részt, ez pedig az volt mikor is egy misszióra
mentünk Észak-Amerikába, de sajnos és már nem élhettem meg, hogy partra szálljuk, így
sajnos az Atlanti-óceánon hunytam el 1921. június 13-án.
A: Köszönjük, hogy részt vett ebben a beszélgetésben és hogy mesélt magáról, az életéről, és
remélem, hogy ön is jól érezte magát.
F: Én is köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem és igen jól éreztem magam.
A: Még egyszer köszönöm és viszont látásra!
F: Viszont látásra!