A BUKÁS

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

Az első teremtés lényei, vagyis az elsődszellemek (angyalok) között sok olyan akadt, aki
az erő és a hatalom teljében érezvén magát, megszédült saját dicsőségétől. Az Ótestamentum,
mint Istenhez legközelebb álló szellemnek, a világosság hordozójának (lux fero) Lucifert nevezi,
de akinek lelkébe belopódzott a gőg és démonná tevé. (Ésa. 14:12-14.)
Ez igazság! Egy gondolat lopódzott az elsődökbe s ez a gondolat a gőg volt! A gondolat,
Istennel egyenlővé lenni, a törvényekkel szembeszállni, új mozgási irányt kezdeni,
kettősségükből kilépve istenként egyedül képezni „én”-t és önállóan alkotni! Csekélyebbet nem
láttak maguk alatt, ők voltak az alkotás legkitűnőbbjei és előttük az ő változhatatlan,
hasonlíthatatlan egyéniségével, egyedül csak az Isten állt.
Ők Isten visszfénye lévén, követniük kellett volna Isten törvényeit. Jelességük közepette
azonban előállt a túlzás, a gőg, az Istennel egyenlővé lenni akarás törekvése. Így nyert a rossz
életet vagyis tért. Ez az ellentéteszme, a bűn keletkezése.
Isten szabad akaratot adott az elsődöknek és ezáltal lehetővé vált az ellenszegülés, amivel
szembeni bármily közvetlen fellépés a már megkapott akaratszabadság módosulását jelentette
volna, így az el is maradt. Az ellenszegülőket azonban nem követte valamennyi elsőd. Voltak
olyanok is, akik a törvényes rotációt követve hűek maradtak Istenhez és önmagukhoz. A hű
elsődök az ő delejes áramukat, erejüket a maga őstisztaságában megtartották, míg az
ellenszegülők ereje a változhatatlannal való összeütközésben megtorpant, eloszlott és
tájékozatlanul álltak abban a nagy káoszban, melyet ellenszegülésükkel maguk körül csináltak.
Az ellenszegülők és a tőlük származott káosz, Isten kegyelmi akaratából bevonatott a
természet fejlesztő törvényeibe, a hű elsődök közreműködésével pedig létrejött az első bukott-
világ fokozat. Ennek világtestein - az első napokon és azok bolygóin - új élet kezdődött a
bukottak számára. Meg volt adva nekik a mód a megtérésre, de szabad akaratuknál fogva meg
volt hagyva a mélyebbre süllyedés lehetősége is.
Voltak, akik megtérvén visszamehettek az ősnapokba, de sajnos akadtak olyanok is,
akik az ellenszegülésben itt sem álltak meg. Ezek tűzkarikákban kivettetvén, egy második
világfokozat anyagául szolgáltak, ahol a keményebb természettörvények alkotta mostohább
viszonyok voltak hivatva őket észre téríteni. És így tovább hatszoros bukáson át hat
világfokozat alkottatott az ellenszegülés megfékezésére.
Földünk a hatodik világfokozat egyik naprendszerének bolygója. A bukott elsődök
az ellenszegülésben levének kitűnővé, azokká lettek, akiket mi gonosz szellemeknek
démonoknak nevezünk. Amilyen tökéletesek voltak a hű elsődök a törvényben és jóban, épp
olyan tökéletesek voltak az ellenszegülők a gonoszságban és az ellentétben. Ők buktatni,
felülmúlni, törvényt kényszeríteni akartak.
Az ellenszegülés a természet törvényeiben nem maradhatott többé gépiesen lekötve,
hanem törvényesen lett kényszerítve, szellemileg megzabolázva azzal, hogy Isten kimondotta a
kegyelem szavát! Amit Ő teremtett, ami belőle (az atyai férfi minőségből) és a mindenségből
(azaz annyai női principiumból) származott, s bár önakaratúlag fajult is el, megsemmisíteni nem
akarta, hanem az ellenállók számára kegyesen és következetesen meghozta az engesztelés
törvényeit, hogy általa azok önmaguktól működve és magukat fejlesztve tisztulhassanak.
A hű elsődök közül lettek kiküldve a különféle világfokozatok naprendszereinek
vezérszellemei, a Messiások. Mivel azonban a Messiások és a démonok között áthidalhatatlan űr

1
tátongott, szükség volt egy öntudatos békítő ízülékre. Ezt az összekötő ízüléket Isten az
embrió-szellemek (Ádám-Évák) teremtésével hozta létre.
Az elsődök Istenhez, míg az embrió-szellemek a Messiásokhoz voltak hasonlók, kiknek
tökéletességi foka ő előttük mint elérendő cél lebegett s erre nézve az embrió-szellemek az
elsődökével egyenlő képződési szellemi adománnyal és eszközzel lettek felruházva. Ők tehát
ősvilágossági születésük ellenére az oktatást és képződést az ősnapokban az elsődöktől,
míglen az elsődök ugyanezeket az ősvilágosságban Istentől nyerték.
Ennyi a különbség az első és másod-teremtés között. Az embrió-szellemek öntudatra
ébredésükkor már tudatával bírtak annak hogy ellenszegülő szellemek vannak s hogy
megkísértést kellene legyőzniük ott, ahová aztán rendeltetésük betöltéseként vitettek,
nevezetesen a paradicsomokba, amelyek nem mások, mint azok a helyek, ahonnan a bukott
elsődök egy része bűnbánóan visszatért az ősnapokba, illetve másik részük pedig - mivel a
kegyelmi törvény általi ébresztés után sem volt hajlandó a megtérésre, főhajtásra - a rend újabb
megzavarásának elhárítása érdekében - innen erő-anyagjukkal együtt kidobattak alacsonyabb
szintű helyeken (a másodrendű napokon) történő fejlődésre, miáltal az első bukás helyei
kiürültek és alkalmassá váltak a másod-embrió teremtmények befogadására, amit így lehet
összehasonlítani Mózes paradicsomával: Ádám és Éva a kettős szellemek (duálok: isteni szikra,
gondolat /1/ + életprincípium /2/ = duálszellem /3/) képe.
Olyanok, mint egy háromszög, mely alapjában véve egy /▲/, de a szakítás, mármint a
személyes bukás által két egyessé lesz / /, illetve lett mind a bukott elsőd-, mind a másod-
teremtmények esetében. Még közelebbről: Az embrió-szellemek a bukott elsődök létéről
tudomással bírtak és képletesen ez az ismeret, a tudás fája.
Angyalok (főleg a bukott, de visszafordult) elsődök jöttek hozzájuk és lettek az ő
védszellemeik. Itt nincsenek vadállatok, se mérges növények és tavaszuk örök volt. Lakóik nem
ismerték sem a halált, sem a bűnt, tökélesbülésük felé az út előttük nyitva állt. Ezen békés
természet közepette azonban, - amint az alsó világokba tekintettek - észrevették az ellenszegülő
szellemeket.
Azokban rejlett a tilalom, ez volt a tiltott gyümölcs. Aminthogy betekintésük volt a
Messiásokhoz a felső világokba, (élet fája) éppen úgy volt betekintésük az alsó világokba is (a jó
és gonosz tudásának fája) és pedig a tilalom tudásával. Világosságot, életet, oktatást felülről
nyertek; míglen a megpróbáltatás alulról jött. Az embrió-szellemek gyermekkorukból az érett
ifjúságba a nélkül mentek át, hogy hibáztak volna. Teljes fejlődésükben voltak az ő szellemeik.
Dicső fejlődésnek indulva engedelmesen rotáltak (haladtak) törvényeikkel és világaikkal együtt.
Ott álltak Isten és az ellenszegülők között. A kettős-szeretet kifejezését önmagukban bírták.
Szellemi szeretetben és ölelésben kellett, hogy az oda jövő embrió-szellemek szülei, vagy
jobban mondva: fluidba öltöztetői legyenek, ami küldetésük volt, ezekké kellett volna válniuk,
de hátráltatóan lépett közbe az ellenszegülők befolyása és a bukás. A tiszta szellemek
megjelenése dühbe hozta a démonokat - rádöbbentek a természettörvénnyel szemben kifejtett
ellenállásuk tehetetlenségére, alkotási képességük tökéletlenségére.
A paradicsomi tiszta szellemek megjelenése megszégyenítette és elöntötte őket
irigységgel. Az uralkodó természettörvény és amazok tiszta fluidja ugyanis számukra
áthághatatlan akadályt képezett, és nem engedte meg, hogy a paradicsomokba betörjenek;
elkövettek hát mindent, ami csak az ő szabad akaratuktól ellenszegülő értelmiségüktől és
behízelgő érzékiségüktől kitelt, hogy amazok kíváncsiságát keltsék föl s ezáltal az ellenszegülés
megízlelésére vágyat ébresszenek bennük. Sajnos, ez részben sikerült is nekik. Az embrió-
szellemek egy része lépre ment s kivettetvén a paradicsomi világokból, a bukott elsődök sorsára

2
jutottak, vagyis ők alsó világokba kerültek. Földünk a legmélyebbre süllyedt és legérzékibb
fokozatú világtestek egyike.

*****************