A beszéd eredete

Részlet az "Emánuel szellem nyilatkozatai" című kötetből

E fogalom "beszéd", mint minden, ami a szellemből ered, amit azonban a bukás az
anyagi élet szűk határai közé kényszerített, az előrehaladás pedig az alsóbb életnek a
felsőbbe fejlődésével eredetéhez ismét közelebb visz; végtelen nagy és egységes.
A beszéd az a kifejezés, amelyet valamely lény használ, hogy testvéreivel magát
megértesse; tehát az egymással közlekedők fokozatától függ az általuk használt beszéd
minősége. Minden állatfajnak meg van a maga nyelve, amely bizonyos hangokból és
jelekből áll, melyekkel azt a néhány fogalmat, amivel bírnak, a fajukhoz tartozókkal
megértetik.
Mikor állatemberek lakták a földeteket, akkor még a fogalmak kifejezéséből állott a
beszéd, nem szavakból. Amennyiben ezek a fogalmak az őket környező állatokéval
azonosak voltak, ők is hasonló hangokkal és jelekkel tették gondolataikat testvéreik
számára felfoghatókká.
A Föld mai fejlettségi fokán is a feldühödött, durva embernek ordítása még sokkal
jobban hasonlít a vadállatokéhoz, mint a nemes ember kellemes hangjához. Ahol pedig az
ember fogalmai az állatvilágét felülmúlták, az embernek növekedő értelme szavakat
teremtett az új fogalmak kifejezésére. A szavak nem a szájpadlás képződésének
következményei voltak, hanem törvényszerű alakjai azoknak a fogalmaknak és
gondolatoknak, melyek a haladó szellemek fejlettségi fokából fakadtak.
Hogy a hang jellege a teremtett lény anyagi kiképződésétől függ, ez magától
értetődik; de azért mégsem a szájpadlás képződése hozta létre a nyelvet és a földi
emberek beszédét, hanem a szellemfejlettség bizonyos fokának volt szüksége olyan
eszközre, amely az éltető szellem gondolatait kifejezni képes, és a szellem akarata,
egyesülve értelmével alkotta magának azt a szervet, amire éppen szüksége volt.
Minden megjelenési forma az élet fejlettségétől függ, mely ez alaknak az alapját
képezi. Ami durva érzékszerveitek számára a hang, az olyasvalami, amit sűrű légkörötök
megkíván, de amelynek az idők haladásával meg kell szűnnie.
Szellemi füleitek meg fogják hallani az éterrezgéseket is, mely a mindenség
nyelvének nevezhető, szellemi füleitek és szemeitek azt fogják minden testvérszellemben
hallani és látni, ami ez a testvérszellem, ami lényét és egyéniségét alkotja, Ez még
szellemibb és eredetibb nyelv, mint a gondolatolvasás. Mert a gondolatok a szellemi
életnek csak bizonyos részét képezik, ellenben a szellemi látás és hallás az teljes szellemi
életet áthatja.
Hogy ezt a nyelvet megismerhessétek és beszélhessétek, szellemeteknek a
legmagasabb fejlettségre van szüksége, és ez a bevégzett igazságnak az eredménye,
amely csak a tökéletesség fénykörében válik a szellem tulajdonává. Ez az a szféra, ahol a
szellemnek semmi szüksége sincs arra, hogy korlátok közé szorítsák, mert az ő
tökéletességre eljutott lénye érti az isteni szeretet nyelvét, és mivel ebben a
leghatalmasabb vonzó és megtartó erőben minden más erő a szellemre nézve elveszti
hatását.
Így lesz a szellem törvényesen urává minden erőnek, és ezzel tökéletes szabadságát
is megtalálta. Az örökkévalóság ezen beszédéhez az első sűrűsödés a gondolatolvasás,

1
ami csak az előrehaladott szellemek nyelve, és ami majd idők múltával Földetek nyelve is
lesz.
Az a világnyelv ez, amelyet ti nyelvtani szabályok szerint megteremteni hiába
próbálnátok. A tökéletlen, habár magasan fejlett szellem gondolatát részben a tökéletes,
vagy csak magasabban fejlett szellemek kinyilatkozásai ösztönzik, és a szellem, a saját
levont következtetései által épít tovább. Aszerint, hogy a szellem csekélyebb
fejlettségénél fogva alsóbb fokú, félanyagi vagy egész anyagi világban van, válik a
beszéd mind sűrűbbé és elégtelenebbé, mígnem az állatok hangadásában, bőgésében a
legszűkebb határokat, a legdurvább kifejezési alakot éri el.

****************