A küzdés, mint az ember lényege az ember tragédiájában

A küzdés azt lehet értelmezni fizikailag is és lelkileg is. Ez ad értelmet az életnek. Mindenki küzd
valamivel vagy valakivel. Az élet után is küzdhet az ember. Például egyes emberek a halál
gondolatával küzdenek ez lelki küzdés. Vannak emberek akik azért küzdenek hogy a munkájukat jól
elvégezzék, ez testi küzdés. Vannak emberek, akik a mai világban azért küzdenek, hogy a
házasságukat helyre hozzák, de ha nem sikerül, akkor próbálnak figyelni arra, hogy gyerekeik ne
sérüljenek. De ha viszont van esély a helyre hozásnak, akkor szakembertől kérnek tanácsot, vagy
küzdenek ők maguk azért, hogy megmentség a kapcsolatukat. Erről szól: Az ember tragédiája című
költemény.

Ez a mű drámai költemény, a formája párbeszédes. Ugyan így egyszerre veszi fel a

különböző műfajok jellegzetességeit. Ebben az esetben megjegyezhetjük, hogy az epikusság a
történetben a mítosz narratív rendjére, a drámai cselekmények visszaszorítására és a nyelvezetre
utal. A mű egyes jelenetei csak részben kapcsolódnak egymáshoz, időben és térben nem
kapcsolódnak közvetlenül. Az egységet a drámai hős képviseli a középpontban. Lírai és filozófiai
jellege is van. Ezekkel ellentétben a dráma részleteit megőrzik a bemutatható cselekménysorok,
amelyek párbeszéddel, monológgal fejlődnek.

Szerkezete lebontott, vagyis az első három szín és az utolsó szín átveszi az uralmat, keretet alkotva
velük, a köztes színeket álomszíneknek vagy történelmi színeknek nevezném.

Az ember tragédiája két világból áll, egymással hierarchikus viszonyát mutatja be. Cselekménye két
összefonódó szálon bontakozik ki, amelyek közül az egyik Lucifer vitája Istennel a történet elején. A
másik Ádámról és a világról szerzett tapasztalatairól szól. A második szálon, megmagyarázza, hogy
Ádám miért akar mindig színben előre lépni, mégpedig az álmaiban. Az egyetlen hely, ahol Lucifer
mondta neki, hogy menjenek el innen, az London volt, amikor Lucifer majdnem lelepleződött.
Ádám minden esetben azért lépett tovább, mert csalódott, néha az egész emberiségben, vagy a
szerelmében, Évában csalódott tettei miatt. A példa szerint Ádám a negyedik színben csalódott az
emberekben, a fáraó szerepét játszotta és így mindent ott akart hagyni, egy másik példa, hogy a
tizennegyedik színben az eszkimók világában játszódik, ahol Ádám maga az eszkimók királya, Ádám
itt csalódott az erkölcstelen emberiségben. Elvesztette megingathatatlan hitét ebben a világban, és
itt ért véget Ádám álma.

Ádám öregedése is magyarázható, aminek köze van a költőhöz. A tizenegyedik színtől kezdve
Ádám a négy szín között öregszik. Az öregedés oka, hogy a tizennegyedik felvonásig végig járja a
történelem korszakát, mert utána eléri Madách életkorát, a történet korát, így már nem tudja
elhelyezni különböző eseményekben, mert ezek közül egyik sem történtek.

Az emberi tragédiával a fő probléma az erkölcs. A bűn elkövetése után Ádám megtapasztalja az

emberi társadalmat és a világot, amiből megtanulja, hogy a legjobb viselkedés a harcon alapul, és
hogy a küzdelem nem mindig jár szeretettel és boldogsággal.