Hát ilyen volt ez a XX. század.

Megélt két világháborút,

szélsőjobboldali és szélsőbaloldali könyörtelen diktatúrákat és megannyi
háborút, de bebizonyosodott, hogy ha nem is a legtökéletesebb, de
bizonyosan az eddig legjobban bevált eszmeirányzatnak a kapitalizmus és a
demokrácia számítanak.
Az I. Világháború alapjaiban rengette meg az addigi
államberendezkedésekről alkotott képet, lezárta után új államok születtek
és hazánk területe jelentősen megcsappant. Az interbelikus korszakban egy
kissé felszusszanhattunk, de a végére megerősödtek a szélsőségek és 1939-
ben kirobbant a II. világháború, amiben a nyugati nagyhatalmak csak a
Szovjetunióval való szövetkezés és az atombomba bevetése nyomán tudtak
győzedelmeskedni. Ezután megszületett a bipoláris világrend, kezdetét
vette a Szovjetunió és az USA, illetve szövetségeseik rivalizálása, a
Hidegháború. Ez a háború azonban nem mindig maradt hideg, ugyanis a
nagyhatalmak népcsoportok mögé bújva harcoltak egymással a például a
Vietnámi illetve Afghanisztáni háborúkban. 1990-re azonban a szovjetek
nem bírták tartani a versenyt, a Szovjetúnió szét is esett. Az évszázad
végére viszonylagos béke és szabadság honosodott meg Európában.