6.

A hidegháború kora
6.1. A szovjet-amerikai szembenállás, a két Németország létrejötte, a
kétvilágrend jellemzői
Érettségi elvárás: A szovjet–amerikai szembenállás, a két Németország létrejötte, a két világrend jellemzői

1. A kétpólusú világ
o A II. világháború végén az USA és a Szovjetunió szuperhatalommá vált. Mivel a vesztes országok
( Németország, Olaszország, Japán) gazdasága romokban hevert, elveszetették katonai erejüket és egy
ideig szuverenitásukat is. A győztes Nagy-Britannia gazdasága is megrendül, és teljesen eladósodott az
Amerikai Egyesült Államok felé. Ez volt a helyzet Franciaországgal is. Az USA számára a háború gazdasági
fellendülést hozott, valamint az atombomba birtokában egyértelműen vezető nagyhatalommű vált. A
Szovjetunió hatalmas veszteségeket szenvedett, de a háború során létrehozott 12 milliós hadserege
miatt a második nagyhatalommá emelkedett. Így a többhatalmi világrendet a kétpólusú világ váltotta
fel.
o Az Egyesült Államok gazdasági nagyhatalom maradt, a világ ipari termelésének közel felét adta.
Területén nem folyt háború, területe természetes védettséget élvezett („óceánpajzs”),
mindemellett pedig az addig ismert legpusztítóbb fegyver birtokosa 1945-től, az atombombáé.
o A Szovjetunió gazdasága gyenge lábakon állt a világháború végén, hatalmas emberveszteség és
anyagi veszteség érte a háborúban, mégis abszolút katonai nagyhatalom maradt Európában: több
milliós szárazföldi hadsereggel rendelkezett a veszteségek ellenére is, amellyel a háború végén K-
Közép-Európát megszállva tartotta.

o A háború végén jó együttműködés alakult ki:

 Jalta, 1945 febr.: A konferencián Sztálin, Roosevelt és Churchill vett részt, amelyen már a háború
utáni rendezés volt a fő kérdés. A jaltai konferencián született többek között megállapodás arról,
hogy a háború után a háborús bűnösöket felelősségre vonják. Itt fogadták el azt az alapelvet is,
hogy minden felszabadított ország maga dönthet majd politikai rendszeréről (önrendelkezés
elve), illetve hogy Németország és Ausztria közös megszállás alá kerül („a három nagy„ és
Franciaország megszállása alá).(+Szovjetunió háború előtti hódításainak elismerése, a lengyel
határ nyugatra tolása.)
 Potsdam 1945. július-augusztus: A konferencián (Sztálin mellett Nagy-Britanniát ekkor már
Attlee, az Egyesült Államokat Harry Truman elnök képviselte). Itt született döntés arról, hogy a
felszabadított területeken SZEB-ek (Szövetséges Ellenőrző Bizottságok) jönnek létre, amelyek
feladata a politikai viszonyok normalizálása, a szabad választások előkészítése a jaltai elvnek
megfelelően. Elvileg négyhatalmi részvételt határoztak meg minden SZEB esetében –
gyakorlatilag azonban a helyi megszálló erők akarata érvényesült később. Magyarországon a Szeb
elnöke az orosz Klement J. Vorosilov volt.
o A nyílt szemben állás kialakulása
 A győztesek hatalmi harca összefonódott az ideológiai ellentétekkel, a demokrácia és a diktatúra
szembenállásával. Így a SZEB-en keresztül a megszállt területeken a saját politikájukkal azonosuló
erőket támogatták. Valamint a szovjetek folyamatosan próbáltak előrre törni, amelynek az alapja a
kommunista ideológia és a hatalmi pozíció megerősítésének szándéka.
 1946, Fulton: Az egyre fokozódó ellentétre és annak okaira egy brit miniszterelnök, Churchill hívta
fel a figyelmet. Vázolta a folyamatos Szovjet előre törést, a Köztes-Európa szovjetizálását, a
 szovjeteket elzáró vasfüggöny kialakulását. Kijelentette, hogy a szovjetek megállításához
fegyverkezésre van szükség, mivel csak az elrettentő erő állíthatja meg őket. 1940-es évek második
felétől fizikailag is megjelent az Európa keleti és nyugati részét elválasztó szögesdrót, amely
megakadályozta a disszidálást. Erre Sztálin hevesen reagált, és további lépéseket tett a térnyerésre.

o Kényszerű együttműködés évei:

1947-ig a feszültség ellenére még nincs nyílt szakítás a szövetségesek között, viszonyukat a kényszerű
együttműködés jellemzi több kérdésben.

1. Az egyik ilyen kérdés az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) létrehozása volt: a világháború végén
létrejött Népszövetséget váltotta fel az új nemzetközi békefenntartó szervezet, amely 1945. júniusában
San Franciscóban jött létre. 50 ország képviseletével alakult meg, székhelye New York lett. Az ENSZ fő
célja a háborús konfliktusok megelőzése, a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Az ENSZ két fő
alapszerve a Közgyűlés, amelyben minden tagállam képviseltetve van, és a Biztonsági
Tanács, amelynek 5 állandó tagja (Egyesült Államok, Szovjetunió, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország)
és 10 rendszeresen változó tagja van. Az 5 állandó tag mindegyike vétójoggal rendelkezett, döntés csak
teljes egyetértés esetén születhetett.

2. A második együttműködési pontot a nürnbergi per jelentette 1947-ben. A per során nemzetközi
hadbíróság ítélt a náci háborús bűnösök fölött háborús bűnök, emberiség elleni bűntettek miatt. A
nürnbergi per volt első eset a történelemben, amikor ilyen vádakkal ítéltek el embereket, korábban
olyan vádpontok alapján, mint pl. népirtás bíróság még nem ítélt.

3. A harmadik területét az együttműködésnek a II. világháborút lezáró békék jelentették. A békéket

1947. február 10-én Párizsban írták alá. A világháborúban német csatlós államokkal kötöttek békét, és
általában a háború előtti állapotokat állították vissza (pl. Magyarország esetében trianoni határokat, bár
újabb elcsatolások is történtek). A vesztesekre az okozott háborús károkért jóvátételt róttak ki (általában
300-350 millió dollár). A békékhez kisebbségvédelmi rendelkezéseket nem csatoltak.
A békék igazi nyertese a Szovjetunió volt, mivel területe jelentősen gyarapodott (Csehszlovákiától
Kárpátalját, Romániától Bukovinát és Besszarábiát, Finnországtól Leningrád környékét kapta meg). A
német békeszerződés kérdésében azonban a nagyhatalmak nem tudtak megállapodni, ez már jelezte a
szovjet-amerikai viszony feszültségét.:

A német kérdés:
 Németországban a vereség előtt teljes hatalmat gyakorolt a Nemzetiszocialista Német
Munkáspárt, amely nem kormányozhatott tovább. Így a romokban heverő ország semmilyen
elismert politikai szervezettel nem rendelkezett. Így Németországgal nem született béke.
 A győztesek megállapodása értelmében a győzteseket 4 megszállási övezetre osztották:
szovjet, amerikai, brit és francia. Berlint kiemelték és a várost szintén 4 megszállási övezetre
osztották.
 Több terv merült fel Németország részekre bontásáról, de végül minden államnak az volt
előnyösebb ha egy egységes államot tartanak fennt. Szovjetek az egységes állam
befolyásolása révén biztonságot és a jóvátétel minél gyorsabb visszafizetését remélték. A
britek és amerikaiak számára az volt a cél hogy egy egységes demokratikus Németországot
hozzanak létre, amely ellenáll a szovjet befolyással.
  A győztesek között kezdetektől viták álltak, ezek az ellentétek 1946-ban megerősödtek.
Ezért ekkor összevonták az angol és amerikai övezetet, ez a Bizóna. 1948-ban csatlakozott a
francia zóna is, így létrejött a Trizóna. Ezzel nyilvánvaló vált, hogy az amerikaiak egy külön
állam létrehozásával akarják megállítani a Szovjet előretörét.
 A nyugat zónákban elindult a Marshall terv és 1948. június 20.án valutareformot hajtottak
végre. A szovjetek először tiltakoztak, majd ott is új pénzt adtak ki.
 A kiélezett helyzetben a szovjetek lehetőséget láttak Nyugat-Berlin megszerzésére.
Létrehozták a berlini blokádot (1948. jún.-1949. máj.). A blokáddal a Szovjetunió azt kívánta
elérni, hogy a nyugati szövetségesek adják fel berlini jelenlétüket és távozzanak a városból,
kiváltó oka pedig az volt, hogy a megakadályozzák a német márka bevezetését. Lezárták a
Kelet-Berlinbe vezető közutakat, vasutakat és hajózási útvonalakt. Válasz: Truman légihíd
létesítésével próbálta ellátni élelemmel, tüzelővel és egyéb létfontosságú áruval Nyugat-
Berlin lakosságát.
 Az ellentétek kibékíthetetlenek lettek. Létrejött a két német állam:
 1949.május: nyugati tömb Németországi Szövetségi Köztáraság
 1949.október: keleti tömb Német Demokratikus Köztársaság
 Berlin helyzete: mivel Berlinen át még át lehetett szökni a nyugati területekre, így 1961-ben
megépítették a berlini falat (-1989) A fal jelképévé vált a diktatórikus rendszernek.

Állam Politika Gazdaság Katonai szervezet

Államosított gazdaság, tervgazdálkodás.
1955: Varsói
az életszínvonal csak kis mértékben
szerződés. (A
Kiépült a növekedett, ez munkásfelkeléshez vezetett.
szovjet
NDK kommunista KGST: A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát
érdekszférába
diktatúra. 1949-ben Moszkvában hozták létre. A szovjet
tartozó országok
tömbhöz tartozó országok gazdasági szervezete
katonai szervezete)
a hidegháború idején.
Piacgazdaság.
Demokratikus A nyugathoz való integrálódás érdekében 1955-ben felvételt
viszonyok léptek pártolta a francia-német megbékélést. Így nyert a NATO-ba.
NSZK életbe. Az első azonnal igent mondott a gazdasági ( Észak-atlanti
kancellár Konrad együttműködésre a Schumann-tervre (1950) Szerződés
Adenauer volt. A gazdaság lendületesen fejlődött, „a német Szervezete)
gazdaságicsoda”

2. A hidegháború kibontakozása:

o 1947, Harry S. Truman: Feltartóztatási politika, (Trúman-droktína):

 Az amerikai miniszterelnök megfogalmazza, hogy az 1947-ig megtörtént Szovjet előre törést elismerik,
de továbbiaknak megálljt parancsolnak. Fokozzák az amerikai katonai jelenlétet, s támogatják a polgári
erőket a veszélyeztetett országokban. Fontos felismerés volt, hogy a kommunizmus visszaszorításához
segíteni kell gazdaságilag a veszélyeztetett országokat, hogy ez által megszűnjön a nyomor, ami a
szélsőségek melegágya.

o 1947, Marshall-terv:
  A segélyprogram George Marshall amerikai külügyminiszterről kapta a nevét. Célja a nyugat-európai
nyomor felszámolása, a térség gazdaságát működőképessé tenni és ezzel biztosítani az amerikai áruk
piacát és gazdaság mozgásban tartását. A programtól a Szovjet befolyás miatt az egész Keleti blokk
elzárkózott. Hiszen a segélyt feltételekhez kötötték, a pénzügyi támogatásért cserébe együtt kellett
működniük az államoknak és megkellett nyitniuk egymásnak piacaikat.

o A hidegháborúban gyakorlatilag két értékrend, két politikai felfogás, ideológia került

szembe egymással.:
 A nyugati/kapitalista tömb (USA): A Nyugati tömbben a többpárti demokrácia érvényesült. Ahol
biztosították az alapvető politikai, emberi és polgári jogokat (jogállam). Gazdasági
berendezkedése piacgazdaság volt, de a z állam újraelosztó szerepet vállalt, ami a gazdaság
fellendülését jelentette és jóléti államok létrejövését. A gazdaság alapja a magántulajdon volt. A
Marshall-terv segíti Nyugat-Európában a háború utáni gyors talpra állást, majd dinamikus
gazdasági fejlődést. Így ez volt az európai integráció kiindulópontja, a közös piac létrejötte. 1949.
április 4-én aláírt Észak-atlanti Szerződéssel hoztak létre a NATO-t. Célja, hogy tagjainak
szabadságát és biztonságát politikai és katonai eszközökkel garantálja.

 Keleti/Szovjet/Szocialista tömb (Szovjetunió): A SZEB-en keresztül azonnal elkezdték Közép-

Európa szovjetizálását. Pártállami Diktatúrát hoztak létre (csak baloldali, kommunista párt), a
volt társadalmi elit minden csoportját szétzúzták. AZ állampolgári jogok korlátozva voltak
(rendőrállam). A gazdasági berendezkedés tervutasításos gazdálkodás, amelynek az alapja az
állami tulajdon, így mindent kollektivizáltak. Felszámolták a magángazdaságokat és
megszüntettek minden civil kézben lévő szervezetet. A voluntarizmus és a hiánygazdaság volt
jellemző. A Keleti tömbön belül a gazdasági együttműködést az 1949-ben létrehozott KGST
(Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) biztosította. A kisebb tagállamok elsősorban a
Szovjetunióval kereskedtek. A szovjet tömbön belül munkamegosztás volt, fogyasztási és
iparcikkeket cserélte nyersanyagra és energiára. 1955-ben létrehozták a Varsói Szerződét a
NATO ellentételezésére. Ez volt a szovjet érdekszférába tartozók katonai szervezete.

o A hidegháború:
o A hidegháború lényege az, hogy a két tábor között állandó a feszültség de újabb háborúra
(világméretű, harmadik világháborúra) nem kerül sor, vagyis közöttük „forró háború” nem alakul ki.
Mindkét oldal az elrettentésre törekszik alapvetően (kölcsönös elrettentés politikája), ennek
jegyében óriási összegeket fordítanak fegyverkezésre, főként nagy pusztító hatású fegyverek
gyártására, mint pl. az atombomba, vagy a későbbiekben a hidrogénbomba. A fegyverkezési
versenyben felhalmozott arzenált azonban egyik fél sem meri használni: tisztában vannak ugyanis
azzal, hogy az ellenfélnek lenne ideje ugyanolyan erősségű csapást mérni a másikra, így egy háborús
konfliktusnak nem lenne igazi győztese. A hidegháború fontos részét képezte a mindkét oldalon
történő ideológiai és propaganda háború. Ennek során a másik felet igyekeztek azonosítani a
gonosszal. Fontos volt az űrverseny és a kémkedés is. Feszültségekkel terhes és enyhüléses
periódusok váltják egymást.
 o A hidegháború ugyanakkor nem jelenti azt, hogy háborús konfliktusok egyáltalán nincsenek. A
hidegháború története során számos helyi konfliktus zajlott, amelyek lényegében a két
szuperhatalom szembenállásnak megnyilvánulásai voltak. Ilyen volt pl. az 1950-es években zajló
koreai háború, vagy az 1960-as,70-es években zajló vietnami háború. Mindkét háborúban az
Egyesült Államok által támogatott demokratikus erők és a Szovjetunió által támogatott
kommunisták harca zajlott, a háború tétje pedig az volt, hogy milyen politikai berendezkedés alakul
ki az adott államokban.
 Koreai háború, 1950-53: A japánok kiűzése után (1945) a szovjet és amerikai megszállás
miatt két Korea jött létre. Egy kommunista északon és egy kapitalista délen. 1950-ben Sztálin
és Mao Ce-Tung váratlanul megtámadta Déli szomszédját és majdnem az egészet elfoglalta.
Azonban az ENSZ segítségével az amerikaiak visszavágtak és évvégére Kína határáig
visszafoglalták Koreát. Kína segítségével Sztálinék visszaverték ezt a támadást és a
demarkációs vonal körülbelül a korábbi határon feküdt. Békeszerződést nem írtak alá, de a
fegyverszünet máig érvényben van.
 Vietnámi háború, 1965-73: A háború alapvetően a francia gyarmati hadsereg végső
veresége után 1954-ben ideiglenesen kettéosztott Vietnám újraegyesítéséért folyt, amely
során ideológiai alapon Kína és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnámot, míg az USA
Dél-Vietnámot támogatta. A két kommunista nagyhatalom a délkelet-ázsiai befolyásért
egymással is versengett, az USA pedig a kommunizmus térnyerését próbálta megakadályozni
a térség frissen függetlenné vált országaiban.

o A hidegháborús válsághelyzetek:
 1956.okt.29.-nov.7, Szuezi válság: A Szuezi-csatorna egyiptomi fennhatóság alá
került, amiért Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael háborút indított Egyiptom
ellen. Amerika nem értett egyet az Európai országok törekvéseivel. A Szovjetunió
támogatta Egyiptomot és határozottan kérte hogy a britek és a franciák vonuljanak ki
a térségből. A háborút hiába nyerték meg végül a Brit-, francia-, Izraeli csapatok a
nagyhatalmak nyomására kivonultak a térségből.
 1962. október – a karibi válság, a hidegháború történetének talán legsúlyosabb
válsághelyzete (a szovjetek nagy hatótávolságú rakétákat telepítettek az Egyesült
Államok szomszédságában lévő, 1959 óta kommunista államba, Kubába. A rakéták
telepítése közvetlen fenyegetés volt az Egyesült Államok számára, számos amerikai
nagyvárosra mérhettek volna csapást a szovjetek velük. Kennedy ezért a rakéták
kivonására szólította fel Hruscsovot, és blokád alá vonták Kubát. Mind a NATO, mind
a Varsói Szerződés országait mozgósították, ilyen közel még sosem volt a 3.
világháború lehetősége. 13 napig tartott a feszültség, végül Hruscsov visszarendelte a
szállítóhajókat, Kennedy pedig feloldotta a blokádot. Ismét bebizonyosodott, hogy a
tényleges háborút egyik fél sem meri kockáztatni.)

o Az enyhülés: A Kubai válság megoldása után Hruscsov (Szovjetunió) 1963-ban az angolszász

atomhatalmakkal aláírta a légköri, a világűrben történő és a víz alatti nukleáris robbantásokat betiltó
atomcsendegyezményt. Azonban Hruscsovot leváltották és helyére a reformokat elutasító Leonyid
Brezsnyevet állították (1964). Azonban a gazdasági válság, a Kínaiakkal való szembenállás és az
amerikaiakkal való kölcsönös megsemmisítés elve az enyhülési folyamat fenntartására szorították. Az
interkontinentális rakéták megjelenése megszüntette mindkét fél sebezhetetlenségét. Így a
haditechnika fejlődése és a szovjet tárgyaló készség nyomán fegyverzetkorlátozási tárgyalások
kezdődtek. A két szuperhatalom erőegyensúlyára alapozva kívánták megállítani a fegyverkezési
versenyt és maximalizálták a rakétafegyverek mennyiségét az 1972-ben Moszkvában aláírt SALT-I.
szerződéssel. 1979-ben a SALT II-t a SALT I folytatásának szánták. Jimmy Carter és Leonyid Brezsnyev
Bécsben alá is írta, de nem lépett életbe, mert a Szovjetunió megtámadta Afganisztánt. AZ enyhülési
folyamat csúcspontjának a Helsinkiben 1975-ben tartott értekezletet tartjuk, ahol a békés egymás
mellett élés alapelveit, a határok sérthetetlenségét és az emberi jogok tiszteletben tartását
fogalmazták meg.