Kiadás: 2013

Fordító: Kamper Gergely

Sorozat: Pokoli szerkezetek

Ha Januárban valaki azt mondta volna, hogy el fogom olvasni ezt a trilógiát, nagy
valószínűséggel kiröhögöm.
Nem szeretek és nem is szoktam olyan könyveket olvasni, amik körül nagy a hype, de kaptam
egy e-book olvasót és ajándéknak hozzá az első részt.
Annyira tetszett, hogy rögtön nyúltam a másodikért, a véleményezés pedig elmaradt. Így lett
belőle ez a rendhagyó kis írás.

A történet olvastatta magát, és minden megvan benne, ami kell egy jó történethez, bár a
harmadik részre a romantika túlzottan is nagy helyet kapott, hogy mindenki összejöjjön
mindenkivel.

A szerelmi háromszög sem volt a kedvencem, feleslegesnek tartottam ezzel fenntartani az

érdeklődést, inkább az akcióból kellett volna többnek lennie.

Az alapvető probléma, Mortmain kiiktatása mintha csak mellékes lett volna, egy történés, ami
próbára tette a szerelmet, pedig a szerelmi szálaknak kellett volna a körítésnek lennie.

Az első részben megismertük a szereplőket, mindenki eldönthette kit kedvel meg és kit nem,
de ez csak felvezetés volt a második és harmadik kötet előtt. A lényeges események később
indultak be, ami nem is baj. Mortmain felbukkanása, a különböző csoportok megismerése,
mind felvezeti a későbbi akciót.

Az alternatív Anglia, és az árnyvadász társadalom felépítése nagyon tetszett. Jól kidolgozott

világ, aminek van múltja, jelene és jövője is, még ha az utóbbit nem is ismerjük igazán.

Jem határozottan kedvencemmé vált, már az első könyvben is ő volt a legszimpatikusabb, de

Magnus sem sokkal maradt le mögötte a kedvencek rangsorában.

A Jem és Will közötti parabatai kötelék tetszett, de az fura volt, hogy másokét annyira nem
ismertük meg.

A második kötetben kifejezetten nagy esemény nem történik, inkább csak egy átvezető a
kezdet és a vég között. A szerelmi szálak tovább bonyolódnak, sok a belső civakodás.

A harmadik kötetben elérünk a végkifejlet felé, Mortmain vége közeleg, néhol a karakterek
reakciói nem éppen olyanok voltak, amit a helyzet megkívánt volna, és az akciók sem voltak
elég… akciódúsak.
Tessa megismeri a nyakában lógó mechanikus angyal történetét, és értelmet nyer számára
minden apró furcsaság az ékszerrel kapcsolatban, a végén pedig az utolsó nagy
összecsapásban rajta múlik minden.

A lezárás nem tetszett, és nem is igazán értem, az írónő hogyan tudta ezt megírni. Will és
Tessa viselkedése bizonyos szempontból képmutatás, nem igazán voltam elragadtatva tőle,
pedig érezhető volt, hogy összejönnek majd. Túl egyszerű lett volna, ha nem történik meg.

A prológusban Jem szerepe… Nem kellett volna ezt ennyire erőltetni. Számomra ez igazán
nagy csalódás volt, bármennyire is imádtam Jemet.

Alapvetően imádtam ezt a trilógiát, amennyire nem akartam elolvasni, annyira megszerettem
őket.

50 könyv 1 év alatt kihívás: 1. egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal.