Orhan Pamuk, irodalmi Nóbel-díjas török író, könyveit 60-nál is több nyelvre fordították.

A
Piros Hajú Nő egy viszonylag új regénye, 2016-ban jelent meg. A történet két részből áll, az első
rész mitha a főszereplő, Cem szemszögéből írná le a történeteket. Azonban a második részből,
amely a Piros Hajú Nő elbeszélése, derül ki, hogy az első részt a fia írta. A Piros Hajú Nő kérte
meg a fiát Envert, hogy írja meg az egész történetet, mintegy beismerő vallomást; egészen az
apja gyerekkorától kezdődően. A történethez az anyagot Enver anyja, valamint az apja felesége,
Ayse és a a kútásó Mahmut mester elbeszélései alapján írta meg.
Az apa fiú kapcsolat végig jelen van a regényben. A főszereplő Cem életében sincs jelen az apja
végig, illetve az apa figurát nem az apja testesíti meg, sokkal inkább Mahmut mester; legalábbis
arra az időre, amíg a kútásó munka tart.
A történet a mai Isztambul területén játszódik, annak különböző kerületeiben. Cem apjának,
Akinnak gyógyszertára van Besiktasban és gyakran jártak össze a barátaival politzálni. Emiatt
többször került a politikai rendőrségre, vagy börötönbe is, legutóbb közvetlen egy katonai puccs
után. (Törökországban többször volt katonai puccs, 1960-ban, 1971-ben, 1980-ban és 1996-ban;
illetve 2016-ban is, bár ez utóbbi csak kísérlet) Törökországban még ma is számos írót, újságírót,
politikust ítélnek el politiai indokkal és tartanak fogva akár ítélet nélkül. Az 1970-80-as években
ez még inkább jellemző volt, különösen a katonai puccsok idején. Azonaban apja legutolsó
eltűnése más volt Cem szerint. Az anyja itt mintha haragudott volna rá, a patikával sem törődött.
Emiatt később dolgozni kényszerült Cem, először egy Besiktasi könyvesboltba került, ahol a
munka mellett rengeteg ideje volt olvasni. Ekkoriban író akart lenni. Itt került a kezébe először
az a bizonyos könyv az „Álmok, életek” válogatás, ami egész életére hatással volt. Ebben olvasta
ugyanis először Oidipusz, a görög király történetét; aki megölte apját és a saját anyját vette
feleségül. (tudtán kívül) Ez a története az egész regényt végigkíséri, hiszen az apagyilkosságról
szól. Később Cem kútásó inasként is dolgoztt Isztambul egyik külterületén, amely ma már
Isztambul része. (akkoriban még csak 5 millió fő volt Isztambbul lakossága, a történet végén,
amely 2016-ban már 15 milló fő) Cem elmeséli Oidipusz történetét Mahmut mesternek is a
kútásás közben. Ekkor képzeli el először Cem, milyen lehet apagyilkosnak lenni, úgy hogy utána
nem kapják el az embert. Az apagyilkosság többször is megjelnik a történetben, mindkét esetben
a kútnál, amit ásnak. Ugyanígy Ábrahám története, Rusztem és Szuhráb története is folyton
vissztér, amikor a Piros Hajú Nő társulatának előadását Cem a vándorszínázban megnézi, akkor
ezek a történetek kerülnek elő; illetve az apa fiú viszony, hogy mit jelent apának lenni és hogy a
fiúnak kötelessége engedelmesnek lenni. Ezen az estén kerül Cem közelebb a Piros Hajú Nőhöz,
aki itt szembesül vele, pontosan kinek is a fia Cem; a fiúnak azonban nem árulja el, hogy ő volt
az apja korábbi szeretője. A Piros Hajú Nő volt férje és Cem apja is balodali forradalmár volt (de
Cem apja akkor már házas volt); amikor egy lázadás során megölték a férjét, akkor annak
öccséhez ment hozzá. Cem ezen az estén volt együtt először nővel. Ő 16 éves volt, a Piros Hajú
Nő pedig 33, vagyis kétszer annyit élt már, mint Cem.
Ezt nem árulta el Cem Mahmut mestrnek, akire kicsit apaként is tekintett. Másnap azonban
fáradtan állt munkába, és véletlenül a kút mélyébe, amelyben lent volt a mester visszaejtette a
teli vödröt. A riadtságtól, hogy gyilkossággal fogják vádolni, ha esetleg a mester meghalt,
elmenekült. Évekig azt hitte, hogy akkor megölte Mahmut mestert, és a könyvekben olvasott
legendákhoz hasonlóan azt érezte, hogy ő is apagyilkos lett. Hallgatott róla, nem mondta el
senkinek. Talán pont ezek miatt a legendék miatt nem is érezte a súlyát valójában, hogy mit is
tett, emelett nem is volt kivel megosztani ezt és tanácsot kérni, hiszen azt gondolta, ha az apja
nem keresi őt azóta sem mióta elhagyta a családját, akkor nem is tudna segíteni. Törökországban
és az iszlám kultúrában is fontos az apa szerepe. A vallás apai ágon öröklődik, így egy muszlim
fiúnál engedni szokták, hogy nem muszlim vallású nőt vegyen feleségül, hiszen a gyermek az
apja vallását fogja követni. Bár Mustafa Kemal Atatürk - aki a Török Köztársaság megalaítója -
reformjai szétválasztották a vallást és a politikai társadalmat; így az ország demokratikus,
szekularizált és szociális állam lett; ezért nem feltétlen csak az iszlám hagyományaihoz, sokkal
inkbb az oszmán hagyományokhoz igyekszenek hűek maradni a törökök. Így a török
társadalomban az apafigura, annak tisztelete nagyon fontos. Sok családban az apa a
családfenntartó (halála esetén a legidősebb fiú), a nők pedig az otthont jelképezik. A
vállalkozások sokszor apáról fiúra szállnak, az apjától tanulja meg a fiú, milyen férfinak, apának
kell lennie. Illetve ha az adminisztrációs oldalát nézzük, Törökországban minden hivatalos iraton
(személyi, egyetemi beiratkozási lap, stb) nem csak az anya, hanem az apa neve is szerepel.
Cem előtt igazi apafigura nem volt, hiszen az anyja nevelte. Mikor visszatért a kútásásból később
előkészítőre és egyetemre ment. Nem író lett belőle, hanem geológus. Az Isztambul Műszaki
Egyetemen (ITÜ) tanult, ahogy a regény írója Orhan Pamuk is az ITÜ-n végzett építészként.
Cem az egyetemen ismerkedet meg a későbbi feleségével, Ayseval. Nem született gyerekük, de a
40-es éveik elején alapított építési ügyek intézésével foglalkozó cégüket, melynek a Szuhrab
törökös alakját, a Sührab nevet adták, a fiukként kezelték. Ekkoriban vette fel az apja és annak új
felesége velük a kapcsolatot. Itt már nagy csalódottsággal ír az apjáról, aki kissé lecsúszott,
akinek a régi fénye megkopott, lelassult; de Cem szerint a legrosszabb az, hogy beletörődött a
sorsába, már nem törődött a megjelenésével. Nem tudott felszabadultan beszélgetni az apjával a
vacsoránál.
Nem sokkal ezután az apja meghalt. Amikor utoljára látja apja holttestét és érzi az illatát
felelevendik benne egy gyerekkori emlék, amikor az apjával és anyjával kimentek az Isztambul
közeli szigetekhez és úszni tanult. Akkor még az apja jelentette neki a biztonságot, nem kellett
félnie semmitől, amíg az ő közelében volt.
Az apja temetésén jelent meg egy Sirri nevű ember, aki Öngörenből jött, ahol a mesterrel annak
idején kutat ástak. Kiderült, amit már eddig is érzett, de nem akarta elhinni, hogy Mahnmut
mester akkor nem halt meg, sőt folytatta az ásást és talált vizet is végül. Ekkor jön rá, hogy talán
azért hitte azt 30 éven át, hogy megölte a mesterét, mert hitt a régi történetek erejében. Ezt
pontosan a mester tanította neki. Ekkor tudta meg azt is, hogy a Piros Hajú Nő az apja szerelme
volt régen.
Később egy másik ember is érkezett Öngörenből, aki azt állította, hogy Cemnek és a Piros Hajú
Nőnek van egy fia, Enver, de ő nem kíváncsi az apjára. Ettől függeltlenül apasági pert indított.
Később Cem elmegy Öngörenbe, ahol a cége bemutatóján a Piros Hajú Nővel is találkozik, aki
bemutat neki egy fiatlat. Azt állítja ő Serhat, Enver barátja.
Serhat körbevezeti Cemet a régi területeken, ahol a mesterrel ástak kutat. Serhat néha
indokolatlaunl ingerültnek tűnik. Mahmut mester hozzá is nagyon közel állt, és tudja mit tett vele
Cem. Amikor a kútnál vannak, elmondja a fiú Cemnek, hogy ő tulajdonképpen a fia, heves
vitába szállnak, ahol előkerül Cem fegyvere, önvédelemből hozta magával; azonban pont ez lesz
a veszte. Így ismét a Oidipusz és az apja, Rusztem és fia története elevendik meg, de ez
alkalommal a régi történet ereje valóban beteljesedett.