3

Zágrábi egyetem

Bölcsészettudományi Kar

Hungarológia, turkológia és judaisztika tanszék

A hallgató neve: Matea Jelić

Szabó Magda: Az ajtó

A kurzus neve: Tokovi i autorske poetike 20. stoljeća u

mađarskoj književnosti

2020. szeptember 10.

3
 3

Tartalom:

Bevezetés...............................................................................................................3

Szabó Magda önéletrajza.......................................................................................4

Az ajtó.....................................................................................................................4

Szeredás Emerenc..................................................................................................5

Szabó Magda..........................................................................................................6

Következtetés..........................................................................................................7

Irodalomjegyzék.......................................................................................................8

3
 3

Bevezetés

Ebben a szemináriumban fogok írni Az ajtó című Szabó Magda régenyéről. Szabó
Magda ezzel a régenyével hozott létre egy különlegés művet és világot. Az ajtó című
Szabó Magda műve az emberi tisztesség balladája. (Göndör, Györke, 1997) Ez a
ballada nem az elbeszélt történet színvonalán, hanem a regény fölötti térben
képződik, a gondolatok rendszerének színvonalán, ahol ellentétes nézetek,
ellentétes tanulsági rendek, eltérő világképek szembesítnak, és amely síkon kialaku
a mű középpontjában álló erkölcsi konfliktus. Ezen a gondolati-erkölcsi síkon egy
sajátos dialógusviszony alakul ki a mű szereplői és a befogadó között. (Göndör,
Györke, 1997)

3
 3

Szabó Magda önéletrajza

Szabó Magda író, műfordító, költő és a magyar irodalom egyik legjelentősebb

szémelység volt. 1917.október 5-én Debrecenben egy kisnemesi családban
született. Családja a vidéki értelmiséghez tartozott, de ő nem érezte jól magát ebben
az értelmiségi létben. A regényeiben szívesen írta a család meghitt és derűs
életéről. És szívesen beszélt arról, hogy a család közelebbi-távolabbi rokonságában
nem egy íróember található: Ambrus Zoltán, a századforduló magyar irodalmának
franciás szellemű elbeszélője, Csathó Kálmán, a magyar színi irodalom egykor
ünnepelt mestere, Thaly Kálmán, a romantikus történetíró, aki a Rákóczi-
szabadságharc képét rajzolta be nemzedékek tudatába és Beöthy Zsolt, a tudós
professzor, aki a századvégi magyar irodalomtörténet-írás jellegét követelte meg
(Pomogáts, 2018). Szűlővárosában, a mostani Debreceni Református Kollegium
Dóczy Gimnáziumában (akkor Dóczí Leánynevelő Intézet) tanult és itt érettségizett
1935-ben. 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és
bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig
szülővárosában, majd három évig Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1945-től a Vallás-
és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig. Az
1940-es években rövid ideig Páhi (Bács-Kiskun megye) községben is tanított. 1949-
ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle, és az
állásából is lemondták. Aztán a Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola (a mai
Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium egyik
elődintézménye) tanáraként dolgozott. Tagja volt az Újhold-körnek, amelyet a
Nyugat hagyományait folytató, ellenzéki eszméken nevelkedett polgári írók alkottak.
Itt találkozott Szobotka Tiborral, akivel 1947-ben házasságot kötött. Ennek emlékeit
Megmaradt Szobotkának (1983) című könyvében írja meg. Ebben az időszakban írja
meg első versesköteteit, majd 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következik:
3
 3

1958-ig nem publikálhat, az ebben az időszakban alkotott műveit csak később adják
ki. Ekkortól datálható áttért a regényírásra. Az 1958-as Freskó és az 1959-ben
megjelent Az őz című regényei hozzák meg számára a szélesebb körű ismertséget.

1959-től szabadfoglalkozású író lett. Sorra követik egymást művei, melyekben a

lélektani regények hagyományait is hasznosítva alakulta jellegzetes alakjait.
Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet (1971),
melyekből nemcsak az alkotásban szemléletét formáló gyermekkori hatásokról
kaphatunk képet, hanem érzékletesen, kordokumentumként is hitelesen számol be a
korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is. 1985-től öt éven át a Tiszántúli
Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1993-ban a
Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává, 2001-ben a Miskolci
Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. 2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi
díjat Az ajtó című regényért. Az Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi
Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt és Debrecen városának díszpolgára. Az
irodalom szinte minden területén kipróbálta tehetségét, indulásakor verseskötetekkel
jelentkezett, később regényeivel vált híressé, s színpadi művei is sikeres voltak.
Azért mert nagyon termékeny és tehetséges író volt, mondták hogy ő magyar
irodalom nagyassszonya. 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen, ovlasás
közben.

Az ajtó
Az ajtó, amely kétségkívül Szabó Magda egyik leghiresebb regénye, 1987-ben látta
meg a napvilágot. Ez egy önéletrajzi regény, azaz Szabó Magda inspirációt kapott a
saját életéből. A regény egy intellektuális nő és egy zárkózott, zsörtölődő, de
jóindulatú idős asszony viszonyról egy történetét meséli el. Szeredás Emerenc
bizalmába férkőzik Szabó Magdának és ez nagyon fontos tény, mert Szeredás
Emerenc korábban senki előtt nem nyitotta ki ajtaját, csak Szabó Magdát engedte
belépni,
Ebben a régenyben van egy nagy fontos szimboluma, ami megjelenik már a
címében és ez az ajtó. Az ajtó lényegében az első nagy civilizációkkal egyidős,
ősrégi szimbólum. A ki- és a bezártságot, a titokokat és végül a biztonságot
szimbolizálja. A világba lépését, és a halálét is jellemzi (Galamb Zoltán, 2016). Az
3
 3

ajtó Szeredás Emerenc főhőse, egy asszony aki kenyerét takarítással és főzéssel
keresi és ezért lép be Szabó Magda életébe. Már az első pillanattól kiderül, hogy a
feltételeket nem a főnök, hanem az alkalmazott diktálja.
A cselekmény valamikor a hatvanas-hetvenes években játszódik. A hétköznapokat
hetek és hónapok, a hónapokat pedig évek követik. Az irónő fokozatosan ábrázolja
Emerenc élettörténetét és az ő viszonyjukat.

Ez egy lélektani régeny, mert a központjában áll a viszony Emerenc és Magda között
és a szereplők jellemzése (elsősorban Emerenc és Magda jellemzése). Az
elbeszélesmód nagyon fontos szerepet játszik a régenyben. Elsősorban, a történet
elbeszélője az írónő maga és ezért a régeny nemcsak lélektani, hanem vallomásos
is. A régenyben a belső monológ jelen volt nagy mértékben és ez a lélektani
realizmus egy nagy jelemzője. (“Ritkán álmodom. Ha mégis, verejtékben fürödve
riadok fel. Ilyenkor visszadőlök, megvárom, míg a szívem megnyugszik, s eltűnődöm
az éjszakák kivédhetetlen, mágikus hatalmán. Gyerekként vagy fiatalon nem
álmodtam se jót, se rosszat, csak az öregség sodorja újra meg újra felém a múlt
hordalékjából keményre gyúrt iszonyatot, amely azért olyan riasztó, mert
feszesebbre komponált, tragikusabb, mint bármikor is átélhettem volna, hiszen a
valóságban egyszer sem történt meg velem az, amitől sikoltozva ébredek.”) Az
egyenes függő beszéd nagyon fontos szerepet játszik ebben a régenyben is. Az
látható amikor az elbeszélő szerepét átadja Emerecnek. („Mondja – kérdeztem tőle
egyszer –, maga csak menteni szeretett, vagy fel is jelentett valakit?”). Van néhány
történet ami nem közvetlen kapcsolatban levő Szabó Magdával (például Emerenc
macskájának története és Emerenc múltja). A cselekmény nagyon lassú. Az
események úgy télnek, hogy gyakran észre sem vesszük. Egy klasszikus
történetnek van linearitása, de ez nem úgy ezzel a régennyel.

Szeredás Emerenc
Mint korábban már említett volt, a régenynek van két főhőse: Emerenc és
Magda.Emerenc egy idős asszony aki az Alföldről származik. Az ő gyermekkora tele
volt tragédiákkal: apja, mostohaapja halála, aztán ikertestvérei és anyja halála is.
Azokban a halálakban Emerenc felelősnek is érezte magát. A Viola-epizódban
Emerenc megerősítette azokat a tapasztalatokat. Azt gondolta, hogy senkit sem
szabad megszeretni, mert akkor nem fáj, ha az élet mégis elveszi őket. Emerencnek
sok problemája volt még. Például, a férfi, akit eltitkolt és akibe beleszeret, nem
szereti viszont. A második férfi szintén elhagyja, még meg is lopja. A haláltól
megmentett kislány, Grossmann Évike, nem jön el hozzá, amikor várja. Azok

3
 3

események után mégis képes volt a szeretetre. Nem vallásos, templomba járása
miatt is csak csúfolódik Magdával. Ennek is megvan az oka: sohasem érezte Isten
kegyelmét, csak a balszerencseit, az egyházi ruhaosztást is csak
megszentségtelenítésnek érezte. Életének értelme a munka és jóságos, ön- és
mások színlelésétól mentes őszintesége és a kegyelem minden elesett iránt (akár
állat, akár ember az).

Rendkívül jó a memóriája – ez a történet végén kap különös jelentőséget és jobban

látható, mert Magda nem hiszi el, hogy csakugyan elfelejthette, amin keresztül ment.
Emerenc azt nem is felejtette, csak nem akart vele szembenézni. Emerencnek volt
misztikus kapcsolata a természeti világgal és ez megmaradt a városban is. Ő
megérzi, ha valami rossz történik és azt is, ha nem. Violával való kapcsolata mutatja
ezt jórészben: képes majdnem hipnotizálni a kutyát. A kutya az, aki megérzi
Emerenc halálát és majdnem minden emberi gyász után elhallgat. Szokásaiban
megmarad sok vidékies vonal: mindig kendőt visel, komatálat visz a betegeknek,
gazdának hívta a ház urát. A környezete mégis szereti és tiszteli, mert Emerenc volt
fáradhatatlan és szilárd ember. Halála után a többiek reakciója jelzi az idegen
papnak is, hogy Emerenc valóban megélte a felebaráti szeretet utasítását. Emerenc
kemény jellemét büszkén viseli. Senki nem mer neki ellentmondani. Annak ellenere
hogy másoknak dolgozik, ő szabad ember aki senkit sem enged be a saját belső
világába, sem a lakásába. Egyedül a sok problémával foglalkozik. Szabó Magda
regényeire jellemző az „erős nő” figurája és ez nagyon jól látható éppen ebben a
regenyben. („Emerenc tiszta volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a
legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni. Emerenc, örökké fedett
homlokával, tó-arcával nem kért senkitől semmit, nem szorult senkire, mindenki
terhét úgy vállalta fel, hogy egy életen át hallgatott arról, neki mi a terhe, s amikor
mégis megszólalt volna, én bementem a televízióba szerepelni, és hagytam,
leplezzék le élete egyetlen meggyalázott, betegség mocskolta pillanatában.”)

Szabó Magda
Másrészt, az írónő önmagát alakítja és valóságszerű objektivitással igyekszik
beszélni az eseményekről és saját érzéseiről. Saját magát szeretetre éhesnek,
ugyanakkor az igazi elkötelezettségtől félőnek, az emberi kapcsolatokban
felszínesnek, felfoghatatlannak ábrázolja, akire inkább az elfogultság, a kicsinyes
sértődés (folyton megsértődik, haragszik Emerencre) és a felelőtlenség (tévét
ajándékoznak Emerencnek, amikor tudják, hogy nincs ideje nézni azt) jellemzi a

3
 3

részvétel és együttérzés helyett. Ez annál is rosszhangzásűbb, mert művészként

éppen ez utóbbiak kellene, hogy vezessék. Majdnem idegenként mutatja be azokat
a pillanatokat, amikor „megcsalta” Emerencet, amikor „lemondott” róla. A cselekvő
Emerenccel szemben Magda a szavak embere. Emerenc ezt nem tart igazi
munkának, de egy idő után elfogadja, nyilvántartja az írónő könyveit, szentelt
példányaira igényt tart. A szavakra akkor volt nagy szükség, amikor el kell hitetni
Emerenccel javulása érdekében

(„Ha majd ott állok a Parlamentben, mindenki azt hiszi, vittem valamire, csak én
tudom, hogy megbuktam az első fordulóban. Legalább a végét, az utolsó szakaszt
tegyem jóvá, mert másképp elvesztem egy életre. Most majd varázsolnom kell,
önmagam fölé emelkedni, elhitetni vele, csak álmodta ezt a délutánt, álmodott
mindent.”). Végül újra igazolódik Emerenc véleménye, miképpen a művészi alkotás
valótlanság (mint amikor Magda kivitte egy film forgatására, és ott szembesült azzal,
hogy ami a filmen látható, csak csapda).

Következtetés

Két nő küzdelme alakul ki a szemünk előtt és az ő viszonyuk a régeny központjában

áll. Annak ellenere hogy ők két teljesen különböző ember, őket összeköti valami
irracionális szeretet és kapcsolat. És ahogy egyre inkább megismerik egymást,
mindig tudják hova kell lökni. Oda, ahol a legjobban fáj. Valami húzóerő mégis
egymás felé tereli őket állandóan folyvást, nem tudnak szabadulni a másiktól.
Szeredás Emerenc ajtaja csukva áll mindenki előtt, fizikálisan, és átvitt értelemben
is. Lakásába senkit sem enged be, még egyetlen őt látogató rokonát, Józsi öcsém
fiát sem. Ebben a történetben mindkét ajtó (Emerenc lakásé, és a léleké is)
valamelyik kulccsal zárult volt, bezárva a titkokat, hogy oda senki meg nem érdemelt
belépést ne nyerhessen. Emerenc varázslatos hatással van mindenkire, a
legkülönbözőbb embereket mondhat a barátjának, ő viszont nem barátja senkinek.
Mindenkit meghallgat de semmit nem ad tovább, Az írónő az egyedüli aki képes
folyamatosan bontogatni az Emerencet körülzáró falakat. Ennek a könyvnek nem
Magda a főszereplője, hiába van egyes szám harmadik személyben írva. Szabó
Magda ezzel a régennyel meg akarta emlékezni Szeredás Emerencről.

3
 3

Irodalomjegyzék:

Szabó Magda: Az ajtó (Budapest, Magvető, 1987.)

POMOGÁTS Béla. Szabó Magda: Az ajtó. In. Kortárs, 1988. 5., 156–158.
VATAI László. Új mítosz a magyar irodalomban. Tanulmány Szabó Magda két
regényéről (Az Őz; Az ajtó). In. Confessio, 1991. 3., 68–79.
POMOGÁTS Béla: Szigorúság és szeretet. Szabó Magda két regényéről. (Freskó,
Az ajtó). In. Alföld, 39. (1992) 10., 51–55.

GÖNDÖR András, GYÖRKE Ildikó: Az emberi tisztesség balladája. Szabó Magda:

Az ajtó. In: Irodalomtörténet, 28. (1997) 3., 373–386.

Galamb Zoltán, Szabó Magda: Az ajtó, 2016

3
3