A kihúzott tételemben egy 10 hónapos csecsemőről van szó, aki

megbetegedett, és ezért bekerült a kórházba, ahol elszigetelték

édesanyjától, de mivel nem volt hajlandó enni és folyamatosan sírt,
ezért beengedték az édesanyját, aki meg tudta etetni. Szóbeli
feleletemben szeretnék beszélni szeparációs félelemről, a magzat
fejlődési szakaszairól, a hospitalizmusról, és a kötödésről.
Először arról a három fejlődési szakaszról szeretnék beszélni,
amelyen a magzat átesik a megtermékenyítéstől a születésig. Az első
szakasz a csíra szakasz, amely a megtermékenyítéssel kezdődik és
addig tart míg a fejlődő szervezet beágyazódik a méh
nyálkahártyájába (8-10 nap) és a zigóta osztódni kezd. A második
szakasz az embrionális szakasz, amely a méhfalhoz rögzüléstől a 8.
hét végéig tart, amikor a fontosabb szervek mindegyike primitív
formát ölt. A harmadik szakasz a magzati szakasz, amely a kilencedik
héten kezdődik és a születésig tart. Az emberi élet kezdetét biológiai
értelemben a megtermékenyüléstől számítjuk, szociális értelemben
azonban a születéstől.
Már a terhesség alatt is kialakul egy különleges anya-gyermek
kapcsolat, ami a gyermek fejlődése során továbbra is hatalmas
jelentőséggel bír. Ha a gyermek arra kényszerül, hogy hosszabb időn
keresztül nélkülözze az anyjai gondoskodást, akkor maradandó
károsodásokat szenvedhet a fejlődésben, ezt nevezzük
hospitalizációnak. Ebben a témában kutatott R. Spitz, és Dr. Huszka
Antónia. A kisgyermekeket három féle környezetben figyelték meg.
Az egyik környezetben kitűnően felszerelt csecsemőotthon volt, ahol
jólképzett gondozó nők látták el a csecsemőket. A kísérletek másik
területe ugyancsak csecsemőotthon volt, de itt a gondozás egy része
az anyára hárult. A csecsemőotthon egy női börtönhöz tartozott,
melyben a különböző vétségek miatt elítélt leányanyák
csecsemőjükkel együtt töltötték le büntetési idejüket. A harmadik
vizsgált környezet családi környezet volt. Viszonylag rossz sorban élő
halászfalu családjainak csecsemőit kísérték figyelemmel. A vizsgálat
egyik legmegdöbbentőbb adata a csecsemők halálozási arányának
alakulása volt. Legnagyobb volt a halálozás a jól felszerelt
intézményben, kevesebb a börtön csecsemőotthonában és a
legkisebb a családban élő csecsemők között.
Mellettük kutatott a témában Mary Ainsworth, aki három csoportra
bontotta a gyermekeket a kötődésük szerint. Az 1 év körüli
gyermekeket vizsgálta. A gyermeket anyja játék közben otthagyja és
egy idegen marad ott vele, majd az anyja visszatér. Az első csoportba
tartoznak a biztonságos kötődők (60%), azok a gyerekek akik, ha
észre vették, hogy anyjuk elment nyugtalanok lettek és csak akkor
nyugodtak meg ha az anyjuk visszatért. A második csoportba
tartoznak a bizonytalanul kötődök, másnéven az elkerülők (10%),
tehát azok a gyerekek, akik nem reagálnak az édesanyjuk
közelségére, teljesen egyedül ugyan nyugtalanok, de idegen ember
mellett is megnyugsznak. A harmadik csoport a bizonytalanul
kötődők, másnéven ambivalensek (20%), tehát azok a gyerekek, akik
nehezen játszanak az édesanyjukkal, ha elmegy sírnak, azonban
visszatértekor sem játszanak újra, ezek a gyerekek egyszerre dühösek
és ragaszkodók.
Emellett szeretnék beszélni a szeparációs szorongásról, melynek
esetén a szeretett személytől (szülő, gondozó) való elszakadásnál a
szorongás a természetesnél jóval erőteljesebben, kóros formában
jelenik meg. A gyermek aggódik, hogy elveszíti valamilyen esemény
miatt a szeretett személyt. Elképzeli az eseményeket, amikor elszakad
a számára fontos személytől és ezek benne fokozott szorongást
váltanak ki. Fél óvodába, iskolába menni, nem mer egyedül maradni.
Gyakran csak akkor fekszik le, ha a szeretett személy mellette van.
Gyakoriak a szeparációs rémálmok. A szeretett személytől való
eltávolodás testi tüneteket válthat ki, úgy mint fejfájás, hányás,
hányinger, vagy hasfájás. Más esetben sírás, szorongás, "hisztizés",
szomorúság, visszahúzódás, apátia jelenik meg. Gyakoribb
kisgyermekkorban, iskoláskor előtt. Iskoláskorban az előfordulás 3-4
%-os. Szorongó szülők esetében a gyermekek is szorongásra
hajlamosak.
Véleményem szerint a gyermeknek, abban az esetben is, ha beteg,
szüksége van az anyja közelségére, szeretetére, gondoskodására,
azért, hogy megfelelően fejlődjön. Ha ez hiányzik, később a társas
kapcsolataira is hatással lehet.