4. Münchhausen szindróma (elmebeteg anyák és Münchhause by...

) még oktató
filmet is küldök

Fogalma Mi a Münchausen by proxy?

A Münchausen by proxy a Münchausen-szindróma kivetített formája, amelytől elsősorban

abban különbözik, hogy az érintett nem magát betegíti meg, illetve nem önnön állapotával,
tüneteivel kapcsolatban hazudik az egészségügyi dolgozóknak, hanem egy hozzá közel álló
személlyel kapcsolatban teszi ugyanezt. Ez a személy rendszerint egy gyerek, akit az
érintett - az esetek döntő többségében az anya - ellát vagy gondoz. A szülőnek hagyományos
értelemben vett betegségtudata nincs, tetteivel ugyanakkor teljes mértékben tisztában van.

A Münchausen by proxy okai

Nem tudják pontosan, mi okozza a Münchausen by proxyt, ilyen jellegű szisztematikus

vizsgálat még nem készült, csak az egyes eseteket nézik konkrét ügyeknél. Ismertek például
- gyerekkori szexuális bántalmazás érte az anyát,
-nagyobb arányban vannak az érintettek között depresszióban szenvedők
- anyának rossz élménye volt valamilyen egészségügyi ellátóhelyen, nem bántak jól vele.
- anya korábban párkapcsolatba lépett orvosával, a kapcsolatból pedig rosszul jött ki.

Ilyenkor a gyerekkel kapcsolatos hazudozás vagy a kicsi megbetegítése, majd az egészségügy

terhelése groteszk bosszúként fogható fel. Az anya tulajdonképpen meg akarja mutatni, hogy
át tudja verni az orvosokat, egészségügyi dolgozókat. Leírnak olyan eseteket is, amelyeknél
az anya orvos akart lenni, de nem jött össze neki.

Tünetek: hazudozás, szándékosan előidézett tünetek, orvosok

megtévesztése, meghamisított vizsgálatok, mérgezés, gyermekbántalmazás

A fő tünet, hogy az anya különböző betegségek tüneteit idézi elő a gyerekén. Ennek több
formája van, enyhébb esetben a szülő csak hazudozik, vagyis valótlanul számol be például
éjszakai fulladásról, hasmenésről, magas lázról vagy egyéb panaszokról. A szülő ezekről az
orvosoknak, ápolóknak, védőnőknek is beszámol, nem csak a családjával osztja meg. Célja,
hogy gyereke olyan egészségügyi ellátást kapjon, amelyben ő is részt vehet. Viselkedésével
tulajdonképpen azt a látszatot kelti, hogy minden erejével gyereke gyógyulásán dolgozik,
nagyon gondoskodó, az elhanyagolásnak pedig még a gyanúja sem merülhet fel vele
szemben. Van, hogy az anya a munkáját is feladja gyerekére hivatkozva: inkább otthon
marad, hogy vele foglalkozhasson.

Súlyos esetekben a szülő nemcsak hazudozik, hanem aktívan részt is vesz gyereke
megbetegítésében. Ehhez akár különböző mérgező anyagokat is használhat. Persze, nem
annyit, amennyitől a kicsi meghal, de annyit igen, amennyi panaszokat okoz. Előfordul, hogy
a gyerekeket hasfogóval tömik, hogy leálljon a bélműködésük. Van példa az ellenkezőjére is,
amikor szándékosan idéznek elő hasmenést, hányást. Az Egyesült Államokban volt olyan
ügy, ahol az anya egyre több sót adott a gyerekének - a végén már annyit, hogy belehalt a
túladagolásba.

Olyan esetek is vannak, ahol a szülő kék foltokat, sérüléseket okoz gyerekének. A bőrön
okozott sebesülések és a miattuk igényelt orvosi ellátás nagyon gyakori, ilyesmit ugyanis
könnyű előidézni, utána pedig mutogatni. Ezeknél az eseteknél végképp erős a vita arról,
hogy pszichiátriai betegségről vagy bántalmazásról van-e szó. Vannak olyan vélemények
is, amelyek szerint mindez nem is egészségügyi, hanem pusztán büntetőjogi, és így
gyámhatósági kérdés. A másik nézet szerint ilyenkor is külön betegségként kell kezelni a
Münchausen by proxyt.

Gyakori praktika, hogy a szülő a gyerek vizeletébe egy kis vért vagy cukrot tesz, és így
tereli a gyanút különféle betegségekre. Ezzel a gyereknek indirekt módon is árt, a rossz
leletek miatt ugyanis vizsgálatokon kell átesnie, és bár minimálisan, de minden diagnosztikus
beavatkozásnak vannak kockázatai. Még rosszabb esetben nem létező betegségei miatt
kezelni is elkezdik a kicsit. Jellemző az is, hogy az anya vakbélgyulladásra utaló tünetekről
számol be az orvosoknak, amivel akár elérheti, hogy a gyereket meg is operálják. Gyakori,
hogy kiderül: az anyának van vagy volt köze az egészségügyhöz, így az átlagosnál jártasabb
az egészségügyi témákban.

A Münchausen by proxy előfordulása

A Münchausen by proxyról sokkal kevesebbet tudnak az orvosok, mint a Münchausen-

szindrómáról, előfordulásáról pontos adatok nem is állnak rendelkezésre. Ritkának
gondolják, bár az is biztos, hogy a probléma sok esetben ki sem derül. Másrészt nem
húzódik el beláthatatlan ideig, és emiatt is kisebb eséllyel derül rá fény. Ennek oka, hogy a
gyerekekről nem lehet a végtelenségig hazudni, és egy idő után nem lehet nekik úgy tüneteket
sem okozni, hogy ne derüljön ki a hazugság, illetve a szándékosság. Ha a kicsik már elég
idősek, maguk is elmondhatják az orvosoknak, hogy milyen panaszaik vannak vagy
nincsenek, illetve azt is, ha anyjuk tesz velük olyasmit, ami miatt tüneteik lehetnek. Emiatt a
helyzetet a szülő csak addig tudja fenntartani, amíg a gyerek nem ér el olyan értelmi szintre,
hogy lebuktassa őt. A legrosszabb esetben a gyerek halála vet véget a helyzetnek - de ez
szerencsére nagyon ritka.

Az érintettek többsége vagy egyedülálló anya, vagy olyan családban élő nő, ahol az apa nem
különösebben folyik bele a gyerekkel kapcsolatos ügyekbe. Ilyen esetekben a másik szülő
csak hallja a szörnyű történeteket, nincs viszont rálátása arra, hogy valódiak-e.

Az esetek feltárásakor jellemzően kiderül az is, hogy a gyereket rengeteg orvos kezelte és
kezeli, és mindegyik tele van a kicsi állapotára vonatkozó papírokkal. A szakértők az ügyek
vizsgálatakor észreveszik azt is, hogy ilyenkor a szülő más szakorvoshoz kezdi hordani a
gyereket, a bőrgyógyászt például gasztroenterológus követi. Igazolható diagnózist viszont
egyik esetben sem tudnak felállítani: a laborértékek hol negatívak, hol pozitívak, és a
panaszok is változóak.

A Münchausen by proxy gyanúját bármely gyerekkel foglalkozó szakorvos fölvetheti, de a

diagnózis felállítása pszichiáteri feladat. A pszichiáter az anya mögöttes betegségeit is
feltárja, megkeresi az esetlegesen fennálló depressziót, személyiségzavart, saját
élettörténetben rejlő problémákat, abúzusokat.

A Münchausen by proxy kezelése

A kezelés nem orvosi része, hogy súlyos, illetve a kezelésnek ellenálló esetekben az
érintettektől azonnal el kell venni a gyereket. Ha van nevelésre alkalmas másik szülő,
nagyszülő vagy rokon, akkor a kicsit nála kell elhelyezni, más esetben a gyámhatóságnak kell
intézkednie a gondozásba vételről. Ez egyben megerősítő diagnózis is lehet, ugyanis ezt
követően rendszerint azonnal megszűnnek a kicsik panaszai.
A szülőt meg kell próbálni fokozatosan szembesíteni a tettével, hogy belássa betegségét,
ez viszont ritkán vezet eredményre, mert az anya a pszichiátert rendszerint ugyanúgy faképnél
hagyja, ahogy a gyerekkel foglalkozó, a probléma jellegére finoman rámutató egyéb
szakorvosokat. A helyzetet nehezíti, hogy az érintett egy hipochonderrel ellentétben
pontosan tisztában van a problémával, hiszen a tüneteket maga állítja elő tudatosan.

Ha a Münchausen by proxy mögött kimutatható valamilyen alapbetegség, főképp depresszió,

akkor kezelése jelentheti a megoldást. Ha van apa vagy élettárs, akkor családterápiával is
lehet próbálkozni.

Elmebeteg anyák

A veszélyeztetettség a Gyermekvédelmi Törvény szerint olyan - magatartás, mulasztás

vagy körülmény következtében kialakult - állapot, amely a gyermek testi, értelmi,
érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja, vagy akadályozza.

Rossz bánásmódot jelent, ha a gyermeket alapvető szükségleteitől megfosztják

(elhanyagolják). Az elhanyagolás a gyermek testi, egészségbeli, tanulási és az érzelmi
szükségleteinek megvonását jelenti. Az érzelmi elhanyagolás az érzelmi bántalmazás része.
Érzelmi bántalmazás, ha egy gyermeket szavakkal, vagy cselekedetekkel lelkileg
bántalmaznak. Ha elhitetik, ha azt éreztetik vele, hogy értéktelen, és hibás; ha nem szeretik,
ha nincs rá szükség, vagy csak akkor értékes, ha megfelel mások igényeinek. Az érzelmi
bántalmazás része a megvetés, a kihasználás, a terrorizálás, az elszigetelés és az elhanyagolás.
Elutasításkor lekicsinylik a gyermek képességeit és teljesítményét. Érzelmi elhanyagolás a
gyermek semmibevétele, vele minden kapcsolat mellőzése.  

Az érzelmileg bántalmazott gyermekek más emberekkel való kapcsolataikban általában

bizonytalanok és szorongóak, mivel igényeiket nem elégítették ki. Szociális képességei
hiányosak lehetnek, beszéd- és nyelvi képességei az elhanyagoltság miatt lassabban
fejlődhetnek. A szociális helyzeteket ügyetlenül kezelik, a normális kapcsolatok kialakítása
pedig nehézséget jelent a számukra
 
A Münchausen-szindróma elnevezés Rudolf Eric Raspe író mesehősének - eredeti német
nevén Münchausen bárónak - a nevéből származik, aki szerencsés kimenetelű, de valótlan
történeteket talált ki társai szórakoztatására. A Münchausen szindróma a neurózisnak egy
ritka formája, amikor az illető úgy érzi, csak betegként fontos, csak így figyel rá a környezete,
csak így nem hagyják el a szerettei. Így csikarja ki azt a gondoskodást az emberekből,amit
másképp képtelen megszerezni. Orvostól orvosig, kórháztól kórházig jár, folyamatosan
betegségtüneteket tart fenn, kórosan hazudik, agresszív és makacs.

A szimulálás és a Münchausen szindróma között az a különbség, hogy a szimulánsok

valamilyen cél érdekében színlelik a betegséget - például nem akarnak dolgozni, vagy anyagi
juttatást remélnek - de a Münchausen szindrómást kizárólag a figyelemfelkeltés motiválja. Az
ilyen betegek sokat tesznek azért, hogy csalásukat ne tudják felfedezni, így a család, a
környezet általában nem tulajdonít nagy jelentőséget a tüneteknek, de egy pszichiáter
könnyen felismeri.

Az „átruházott” Münchausen-szindróma az a bizarr változat, amikor a gyermekét használja fel

a szülő.  Ez a gyermek fizikai-érzelmi bántalmazásának egy olyan formája, ahol -
általában - az anyák folyamatosan betegségtüneteket találnak ki, vagy idéznek elő
gyermeküknél abból a célból, hogy azokat betegnek tartsák. Viselkedésük hátterében a
figyelemfelkeltésre irányuló kóros igény áll. Többnyire a párkapcsolatot nélkülöző anya az,
aki saját fontosságát akarja így hangsúlyozni a gyermeke életében. Az ilyen, lelkileg sérült
„gondviselőnek” az a célja, hogy gondoskodó szülőnek tartsa őt a környezete. Az ilyen
szindrómában szenvedők éretlen személyiségűek, és rendkívül fontos számukra, hogy állandó
megerősítést kapjanak arról, hogy szeretnivaló, értékes emberek. A betegség
diagnosztizálását nehezíti, hogy nagyon jól hazudnak.

Viszont gyanakvásra adhat okot, ha nem teljesen érthetőek, vagy követhetőek a gyermek
általa előadott tünetei, vagy ha a kórelőzményben sokféle orvos, intézmény és város neve
szerepel. Az is gyakori, hogy az anya drámai történeteket ad elő a betegségről, a kezelésekről,
és a kórházi élményekről. A gyermek tünetei többnyire akkor jelentkeznek, amikor az anya
egyedül van a gyermekkel.
A Münchausen szindrómás anyák élete kész színpad; szakértőivé válnak a színlelésnek,
valótlan tünetekről számolnak be, akadályozzák a gyermek gyógyulását, és szándékosan
súlyosbítják állapotukat. Meghamisítják, vagy tagadják a leletek eredményeit.

A mai napig kevés a tudás arra nézve, hogy mi játssza a szerepet a Münchausen szindróma
létrejöttében; mi okoz valakiben ilyen erős vágyat, hogy gyermeke által a beteg szerepében
tetszelegjen? Annak ellenére, hogy nem tudni biztosan a Münchausen szindróma valódi okát,
több tényező is fokozhatja a kockázatot. Például -gyermekkori trauma (érzelmi, fizikai
vagy szexuális bántalmazás), súlyos gyermekkori betegség, amit hosszú ápolás követett,
vagy identitásproblémák és alacsony önbecsülés, alacsony megküzdési készség. Gyakori a
pénzügyi problémákkal való küzdelem, az életminőség-romlás, valamint az emberi
kapcsolatok elvesztése is.

Terápiát találni nehéz, mivel az ilyen szülők általában nem keresik a gyógyulást. A témával
foglalkozók azt javasolják, hogy az egészségügyi személyzet finoman szembesítse az anyát,
hogy úgy sejtik, Münchausen szindrómás. Ennek persze megvan a veszélye, hogy az illető
azonnal más intézetet fog keresni.
Annak ellenére, hogy a betegségnek nincs bevett kezelési módszere, megvan a lehetősége a
sikeres gyógyulásnak. Szükséges, hogy az tartalmazzon pszichoterápiát, viselkedésterápiát is,
és ha lehetséges, érdemes a családterápiát is bevetni. Vannak esetek, amikor az átmeneti,
pszichiátriai osztályon történő kezelés is szükséges.