BAPTISTA TEOLÓGIAI AKADÉMIA

Ószövetségi írásmagyarázat
4. Parancsolat:
„Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!”

Készítette: Háger Krisztián

3. évfolyam
Oktató: Marton Zsolt
Zápszonyi Konzultációs Központ

2019-Beregszász
 Miután Izráel népe átvonult a Vörös tengeren, három hónap múlva megérkeztek a Sínai
-hegyhez. Ennél a hegynél történik az egyik legfontosabb dolog a nép történetében, amikor
Istentől megkapják a törvényt, aminek a része a 10 parancsolatot, ami az erkölcsi, vallási és
civil életük szabályozója. A tíz parancsolat volt az, ami az egész törvény szívét képezte. Ezeket
a parancsolatokat az Úr maga írta bele a kőtáblába. Az első négy parancsolat az embernek
Istennel való kapcsolatára utal, míg a többi az ember-ember kapcsolatról szól. isten a törvényt
azért adta, hogy szövetséget kössön a néppel.1

A negyedik parancsolat

Ez a parancsolat átvezetés az Izráel Urának megfelelő elismeréséről és tiszteletéről, az

ember fölötti uralkodásának a gyakorlására. Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld
meg azt!2 Ez úgy kerül megvalósításra hogyha az izraelita család tagjai, szolgái, sőt még
teherhordó állatai is abbahagyják a megszokott munkát a hetedik napon. Ennek a
parancsolatnak a teológiai jelentőségét az indíték záradékaiból kell összerakni, amely szerint a
hetedik nap megszentelésének az oka az, hogy:

a) az Úr mindent megteremtett hat nap alatt, a hetedik napon megpihent

b) megünnepelte a teremtői munka befejezését azzal, hogy kiválasztotta a nyugalom napját
emlékezés céljából.

A teremtés, mint a legfőbb és legelső történelmi esemény alapozza meg Istennek

egyedülálló szuverén igényét, hogy az ember emlékezzen rá, és ezáltal hűségesen tartsa meg a
szövetséges elkötelezettségét. Istenre, mint a szövetségkötőre emlékeznek, és az Ő
eredményeiről emlékeznek meg ami a teremtés. Ő a tér és az idő Ura. Az embernek, mint Isten
uralkodóhelyettesének és képmásának abba kell hagynia munkáját a „nyugalom napjára” való
tekintettel. A Sínai-szövetség kifejezéseiben a „szabbat” emlékeztette Izráel népét szolgáló
szerepére és e szerep betöltésére a végső nyugalomnapon.3

A parancsolat a nyugalom napjának a megszentelését kívánja meg. Jellegénél,

indokolásánál fogva azonban nem olyan „szerencsétlen” nap, amelyen nem volt tanácsos
munkához fogni, ahogyan a környező pogány világ ismerte ezt a parancsolatot. Az indokolás a
teremtés történetére utal vissza, arra a paradigmára, hogy Isten is megnyugodott a hetedik
napon, visszatekintve jól elvégzett munkájára. A törvénynek igen tág kiterjesztése van:

1
Kovács József (2017): Bibliatörténet madártávlatból. Elbeszélő bevezetés a Bibliába ’4H’ Magyar Misszió p. 67-
68
2
2 Mózes 20:8
3
Roy B. Zuck (szerk.) 2005: Az ószövetség bibliai teológiája, Budapest, TCM, p. 48
emberre-állatra egyaránt, aki csak Izráel „kapuin belül” tartózkodik; az utóbbi kifejezés
városkaput jelent, tehát minden lakott hely, település lakóira vonatkozott.4

Az izraeli nép számára a szombat parancsolat inkább egy áldás, mint egy törvény volt.
Mielőtt Isten kiszabadította Őket az egyiptomiak kezéből szolgák voltak és sokat dolgoztak,
építkeztek az egyiptomiak keze alatt. Isten ezzel a parancsolattal nem korlátozni akarta őket,
hogy ezt vagy azt ne tedd, hanem meg akarta nekik mutatni, hogy többé nem szolgák, hanem
szabadok és nem kell dolgozniuk (ezt az izraeliek úgy fogták fel, hogy nem szabad vagy tilos
dolgozniuk) szombaton.

Az evangéliumban Jézus ezt mondja: „A szombat van az emberért, és nem az ember a

szombatért” (Mk 2,27). Ez a határozott beszéd határozottan elvehetné a papok kedvét az
ostorozó panaszkodástól.

Az Újszövetségben is van egy fontos mondás, amely e parancsolat eszkatológikus értelmére

hívja fel a figyelmet. A zsidókhoz írt levél 4. fejezet 10. verse az Isten népének szombatjáról
így szól: „megvan a szombatja az isten népének. Mert aki bemegy a nyugalomba, megnyugszik
az ő cselekedeteitől, amint Isten is az övéitől”5

Az Újszövetség nem tartja fenn kifejezetten a szombatot. Sehol nem olvassuk, hogy a
keresztény gyülekezeteknek a negyedik parancsolatnak megfelelően kell tartaniuk a szombatot.
Az viszont néhányszor látszik (János 20.19-26, Apostolok Cselekedetei 20,7), hogy a
gyülekezet vasárnap jött össze. Azt is tudjuk, hogy János apostol Patmosz szigetén az „Úr
napján” kapta a Lelket, és kézenfekvő, hogy ebben az esetben az Úr napját vasárnapnak
gondoljuk, Krisztus feltámadásának napja (Jelenések 1:10). A 1Korinthus 16:2-ben azt látjuk,
hogy a korinthusi keresztényekének ezen a napon kelet félretenniük a pénzt a jeruzsálemi
gyülekezet számára.

Pál az újszövetségben Krisztus árnyékának hívja az ünnepeket a Kolossé 2:16-ban. Nagy

Konstantin császár 321-ben nyilvánította ki a vasárnapot a nyugalom napjának. Ez egy nagyon
mélyreható változás volt, amelyhez nehezen alkalmazkodtak, olvasunk olyat, hogy még az
ötödik száradban sem volt egyetértés a témában egyesek szombaton míg mások vasárnap hívták
össze a gyülekeztet.6

4
Jubileumi kommentár. Interneten: http://biolka.ro/upload/Jubileumi%20Kommentar.pdf Letöltés dátuma: 2019.
január 3.
5
Jan Milic Lochman: A szabadság útjelzői. Etikai vázlatok a tízparancsolathoz. Kálvin kiadó, Budapest, 1993, p.
64-65
6
Dr. J. Douma: Tízparancsolat. Interneten: https://www.scribd.com/document/293439215/Tizparancsolat Letöltés
dátuma: 2019 január 9. p. 86
 Napjainkban a vasárnap sok kortársunknak csak egy szabadnap, amit kedvük és hangulatuk
szerint töltenek el. A tíz parancsolat negyedik parancsának jobban megértésének érdekében
éppen a szabadságnak, az ünneplésnek a kettős irányát mutatja meg a Biblia. Ez a parancsolat
áll a legközelebb az emberhez, az ember szükségeinek megértéséhez. A vasárnap szabadnap,
vagyis szabadon alakítható. Az egyháznak nem kellene mindig rosszhangon panaszolnia, hogy
az emberek, pihenésre, játszásra, vagy kirándulásra, sétálásra használják.

Mit értünk igazán a szabbat szabadságán? Vajon igazán jól értjük a vasárnapi szabadságot,
ha megtagadjuk annak a liturgikus papi értelmét? E kérdésre a negyedik parancsolat
szemszögéből, különösen is a papi tradíció szerint csakis nemmel válaszolhatunk. Jól értsük!
Nem a törvény megtartása a legfontosabb.7

„A Heidelbergi Káté magyarázata szerint a szombat megszentelése az istentiszteleten való

részvételt, az igehirdetés szolgálatának a megtartását jelenti. Nem a munkától való
tartózkodásra esik a hangsúly, ami inkább egyfajta passzív magatartás, hanem az Isten Igéjével
való aktív találkozásra. Isten Igéjében szólal meg, és ez teszi szentté a napot, ezzel szenteli meg
az ünnepet. A negyedik parancsolat keresztyén olvasata szerint az ember egész élete váljon
istentiszteletté. A nyugalmat a hetedik napban Jézus Krisztus jelenléte hozza meg. A vasárnap
jelezi a hívő ember számára, hogy kettős állampolgár. A mennyei istentiszteletnek előíze a
földi.”8

Bonyolult lenne a nyugalom nap parancsolatának elvárt megtartása. A modern

társadalomban annak mindenféle szolgálatával, ami nem állhat le vasárnap. A gáz, íz és
áramszolgáltatás nem állhat le vasárnap, és ez emberi munkát igényel vasárnap. A
tömegközlekedés csökkenhet, de nem állhat le. A vegyiparban vannak eljárások amit
folyamatosan kell végezni, nem lehet egy teljes napra leállni. Viszont sokszor az is igaz, hogy
ez nem a társadalom hibája, hanem egyszerűen a vasárnap megtartása népünk nagy részének
nem szívügye 9

7
Jan Milic Lochman: A szabadság útjelzői. Etikai vázlatok a tízparancsolathoz. Kálvin kiadó, Budapest, 1993, p.
64-65
8
Thoma László: ETIKA ALAPMODUL - TANÁRI SEGÉDLET. Interneten:
http://rpi.reformatus.hu/hatteranyagok/tanari_s/Etika%20alapmodul-TS,2014.8.10..pdf letöltés dátuma: 2019
január 9
9
Jan Milic Lochman: A szabadság útjelzői. Etikai vázlatok a tízparancsolathoz. Kálvin kiadó, Budapest, 1993, p.
119