Vállalkozás gazdaságtan

SZIKORA PÉTER
2015-2016 TAVASZ
Tárgyi eszköz-
gazdálkodás
Gazdálkodás, gazdaságosság,
kontrolling

SZIKORA PÉTER 3
 Termelési eszközök és
megtérülésük
A tárgyi eszközök értéküket több termelési perióduson belül adják át a
készterméknek, miközben használati érték jellegüket megtartják.
Amikor a tárgyi eszközt üzembe helyezik, műszaki állapota 100%. A műszaki
állapot az elhasználódás következtében romlik, ezt karbantartás késleltetheti.
Amikor eléri gazdasági használhatóságának a határát, leselejtezzük.
Az eszközök másik csoportja mennyiségileg a termelés terjedelméhez, a
technológiához messzemenően igazodva egy vagy néhány termelési
perióduson belül megtérül, miközben fizikai állapotát megváltoztatva beépül
a késztermékbe. Ezek a forgó eszközök.

SZIKORA PÉTER 4
 Termelési eszközök és
megtérülésük
A körforgási idő alatt az egységnyi termelési periódus által előállított
pénzjövedelem és benne a nyereség realizálódik.

Az értékesítési forgalom és a vállalat által működtetett eszközök arányát a

tőkeforgás sebességének szokás nevezni, és az eszközgazdálkodás komplex
hatékonysági mutatójaként alkalmazni.

A forgóeszközök nagyságát az adott műszaki-gazdasági környezet

függvényében leggyakrabban a megtérülési idejük, forgási sebességük
mutatóival szokták optimalizálni.

SZIKORA PÉTER 5
 Termelési eszközök és
megtérülésük
A bruttó nyereségrés, a nyereség és az értékesítési forgalom hányadosa.

A tőkemegtérülés az összes működtetett eszköz éves nyereségtermelő

képességét fejezi ki %-ban.

Bruttó nyereség Értékesítés Bruttó nyereség

* =
Értékesítés Működtetett tőke Müködtetett tőke

Bruttó nyerség * Tőkeforgási sebesség = Tőkemegté rülés

SZIKORA PÉTER 6
 A tárgyi eszköz gazdálkodás
feladatai
A tárgyi eszköz körébe azok az anyagi eszközök tartoznak, amelyek eredeti
megjelenési formájukat hosszabb időn át megőrzik, elhasználódásuk, ezzel
együtt értékátadásuk több termelési perióduson keresztül, fokozatosan
történik. Élettartamuk alsó határa 1év.
Az eszköz újkori értéke a bruttó érték, a későbbi mindenkori értéke a nettó
érték. A kettő különbsége az amortizáció.

A tárgyi eszköz korszerűségi foka:

Te N
f = *100 %
Te B

SZIKORA PÉTER 7
 A tárgyi eszköz gazdálkodás
feladatai
A tárgyi eszköz értékcsökkenésének okai:
◦ fizikai kopás,
◦ erkölcsi kopás.

Az általános műszaki fejlődés következtében a munkaeszköz

értéke fizikai elhasználódástól függetlenül is csökken, ez az
erkölcsi kopás.
A tárgyi eszköz gazdálkodás főbb területei:
◦ gazdaságos élettartam meghatározása
◦ a tárgyi eszköz kihasználása
◦ a tárgyi eszköz fenntartása, javítása.

SZIKORA PÉTER 8
 A tárgyi eszköz gazdálkodás
feladatai
Tárgyi eszközök élettartama
◦ Fizikai élettartamon értjük azt az időt, teljesítményt, amíg eredeti funkciójában
üzemel.
◦ A gazdaságos élettartam az ameddig az eszköz gazdaságosan üzemeltethető, ez
az erkölcsi avulás következtében általában rövidebb.

A tárgyi eszközök megtérülési ideje, azaz időtartam, amely alatt a tárgyi eszköz
létesítésére, üzemeltetésére fordított költségek megtérülnek. Az élettartamát
meghatározó tényezői: fizikai elhasználódás, erkölcsi kopás, egyéb tényezők.
A fizikai elhasználódás üteme a berendezés szerkezeti tulajdonságaitól és a
kihasználás fokától függ. A fizikai élettartam meghosszabbítása szakszerű
karbantartással valósítható meg. Az erkölcsi avulás a hosszú ideig működő,
illetve a gyors technikai fejlődésnek kitett gépeket sújtja.

SZIKORA PÉTER 9
 A tárgyi eszköz gazdálkodás
feladatai
A gazdaságos élettartam meghatározása esetén a tárgyi eszközhöz tartozó
költségeket és az elérhető bruttó hozamot vizsgáljuk az idő függvényében.
◦ beruházási ráfordítások
◦ berendezés teljesítőképessége, illetve az elérhető bruttó hozam értéke
◦ az üzemeltetési költségek
◦ karbantartási és javítási költségek.
◦ a berendezés maradványértéke.

SZIKORA PÉTER 10
A tárgyi eszköz gazdálkodás feladatai

Fajlagos költségek alakulása a tárgyi eszköz élettartam függvényében

SZIKORA PÉTER 11
 A tárgyi eszköz gazdálkodás
feladatai
Az amortizáció a tárgyi eszközöknek, a kopásának pénzben elszámolt és az
áru értékesítése során megtérült formája. Az értékcsökkenési leírás útján viszi
át a tárgyi eszköz értékét az általa termelt termékbe. Ezt termelési
költségként számolják el. Az amortizáció objektív alapja a tárgyi eszköz
kopása.

A leírási rendszerek lehetnek időarányosak, teljesítményarányosak,

kombináltak.

A leírási módszerek fajtái:

◦ lineáris
◦ degresszív
◦ progresszív
◦ kombinált

SZIKORA PÉTER 12
 A tárgyi eszköz gazdálkodás
feladatai
Lineáris rendszerben az élettartam egységére jutó leírási összeg állandó.
TE B
a=
t
Ahol: a: amortizáció; t: amortizációs élettartam (év); TEB: tárgyi eszköz bruttó értéke
a
k= *100%
TEB
Azt az értéket, amely azt mutatja, hogy a tárgyi eszköz bruttó értékének hány százaléka
kerül leírásra, amortizációs kulcsnak nevezzük.

Degresszív leírás estén az értékcsökkenési leírás évi összege állandóan csökken.

Progresszív leírásnál az évi amortizáció összege az idő függvényében növekszik, tehát egyre
nagyobb összeget számolnak el.

SZIKORA PÉTER 13
A tárgyi eszköz gazdálkodás feladatai

SZIKORA PÉTER 14
 A tárgyi eszköz gazdálkodás
feladatai
A tárgyi eszközök, és a termelés közötti számszerű összefüggést
mutatja az eszközigényesség, azaz az egységnyi termelésre jutó
tárgyi eszköz értéke.
TárgyiEszk özÁllomány
TárgyiEszk özIgényesség =
TermelésiÉ rték

Ennek reciproka a tárgyi eszköz kihasználási mutató, ami egységnyi

tárgyi eszközre jutó termelés nagyságát fejezi ki.

TermelésiÉ rték
TárgyiEszk özKihasználás =
TárgyiEszk özÁllomány

SZIKORA PÉTER 15
A tárgyi eszköz gazdálkodás feladatai

SZIKORA PÉTER 16
 A tárgyi eszköz gazdálkodás
feladatai
Tárgyi eszköz fenntartása
A termelés folyamatossága érdekében a különböző tárgyi eszközök
üzemállapotát folyamatosan fenn kell tartani.
A megfelelő üzemállapot ugyanis a tervszerű és folyamatos termelés
alapfeltétele.
A gépeken üzemképesség és rendeltetésszerű használat érdekében az üzembe
helyezést követően, különböző célú és terjedelmű karbantartási munkákat kell
elvégezni.
Ezek:
◦ Tervszerű gondozás, állagmegőrzés
◦ Rendszeres időközönként végzett vizsgálatok
◦ Javítások

SZIKORA PÉTER 17
Forgóeszközgazdálkodás
 Forgóeszközgazdálkodás
A forgóeszközök közé a következő eszközök sorolhatók:
anyagok
befejezetlen termelés és félkész termékek
késztermékkészlet
vásárolt árú
vevőkkel szembeni követelések
pénzeszközök

A forgóeszközök szerkezetének legfontosabb mutatói a készletek és a pénzügyi eszközök

aránya, ill. az anyagkészletek a befejezetlen termelés és az árukészletek aránya.
A forgóeszközök szerkezetének megtervezése meghatározó, mert ez hatással van a
vállalatba befektetett tőkeszükségletre, a forgóeszközökben ténylegesen forgó, vagy
éppen pihenő pénz nagysága az a forgótőke hatékonysága.

SZIKORA PÉTER 19
 Forgóeszközgazdálkodás
Forgóeszkö zök átlagos álománya
A forgóeszköz lekötési mutató: =
Termelési érték
Termelési érték
A forgóeszköz kihasználási mutató =
Forgóeszközök átlagos állománya

A forgóeszköz igényességet a forgóeszköz lekötési mutató lenne hivatott kifejezni. A forgóeszköz

igényességet alapvetően igen sok tényező befolyásolja.
Anyagkészletek nagysága az anyagok megrendelési és szállítási feltételeitől is függ. Hosszú szállítási
határidők, ütemtelen szállítások mellett a felhasználónak nagyobb termelési készletre van szüksége.
Folyamatos szállítások, raktárról történő ellátások esetén az alacsony átlagkészlet is biztosíthatja,
melynek legfejlettebb megoldása a Just In Time anyagellátás.
A befejezetlen termelésben, a félkész termékekben lekötött forgóeszköz készlet nagysága
elsősorban a gyártási átfutási idejétől függ, valamint a sorozatnagyságtól.

SZIKORA PÉTER 20
 Forgóeszközgazdálkodás
A késztermékek készlete folyamatos kiszállítással
minimalizálható. A forgási sebesség, amit a forgóeszköz
időegység alatt megtett fordulatainak számával, vagy a
körforgás időtartamával mérnek.

Á Fe * 365
s= n=
Fe Á
ahol: s: fordulatok száma; Á: éves érbevétel; Fe: éves átlagos
forgóeszköz állomány; n: forgási napok száma.

SZIKORA PÉTER 21
 Forgóeszközgazdálkodás
A termelés és a forgalom zavartalan biztosításához szükséges forgóeszköz mennyiségét
a termelés, illetve a forgalom mérete és a forgóeszközök forgási sebessége határozza
meg.
A relatív forgóeszköz meghatározás:
Fe 0
Fr = * Á1  Fe1
Á0
Ahol: Fr: a forgóeszköz állomány változásának relatív mértéke; Fe0: bázis időszaki
forgóeszköz állomány; Á1: vizsgált időszak árbevétele; Á0: bázis időszaki árbevétel; Fe1:
vizsgált időszaki forgóeszköz állomány.
Ha a számítás eredménye pozitív előjelű, akkor relatív forgóeszköz csökkenésről van
szó, ha negatív, akkor relatív forgóeszköz növekedésről beszélünk. Ha a F=0, akkor a
termelés forgóeszköz igénye változatlan.

SZIKORA PÉTER 22
 Forgóeszközgazdálkodás
A termelés alapkövetelménye, hogy az árbevétel
növekedésének az üteme nagyobb legyen, mint a forgóeszköz
állomány növekedésének az üteme. A forgóeszköz forgási
sebességének a növelésével a gazdálkodás a színvonalának
emelését lehet elérni.
A forgási sebesség mutatója (n) nem más, mint a körforgásba
fokozatosan belépő eszközöknek az értékükkel súlyozott,
átlagos megtérülési ideje.

Az anyagkészletben lekötött forgóeszközök nagysága két

tényezőtől függ:
◦ a készletezés átlagos időtartamától
◦ az időegységre jutó anyagfelhasználás értékétől.

SZIKORA PÉTER 23
 Forgóeszközgazdálkodás
A befejezetlen termelésben lekötött forgóeszközök nagysága függ:
a termék önköltségétől (Ö)
a napi átlagos termékkibocsátástól (Qn)
a gyártási ciklus átfutási idejétől (Tgy)
ráfordítás növekedési tényezőtől ( )

Képletben, a befejezetlen termelésben lekötött eszközök átlagos értéke:

Fb = Qn * Ö * Tgy * 

SZIKORA PÉTER 24
 Forgóeszközgazdálkodás
A készáruk értékesítési ideje a termelési folyamat befejezésétől az árbevétel
realizálásáig tart.
A készáru készletben lekötött forgóeszközök nagysága függ
◦ a termék önköltségétől (Ö)
◦ a napi átlagos termékkibocsátástól (Qn)
◦ az árukészlet átlagos tárolási idejétől (tr)

Fk = Qn * Ö * t r

SZIKORA PÉTER 25
 Forgóeszközgazdálkodás
Az átlagos napi felhasználás az egy napra jutó anyagfelhasználás
matematikai átlaga természetes mértékegységekben:
n

f i
f napi = i =1

tn
Ahol: fnapi: átlagos napi felhasználás; fi: egyes felhasználások
mennyisége; tn: időszak napjainak száma.

SZIKORA PÉTER 26
 Forgóeszközgazdálkodás
Az átlagos készlet-utánpótlási idő a két egymást követő beérkezések
között eltelt naptári időnek a beérkezett mennyiségekkel súlyozott
átlaga:

 q * t 
=
i i
t átl
q i

SZIKORA PÉTER 27
Forgóeszközgazdálkodás

SZIKORA PÉTER 28
Forgóeszközgazdálkodás

SZIKORA PÉTER 29
 Forgóeszközgazdálkodás
Az anyagbeszerzések átfutási ideje a rendelés feladásától a
beérkezésig eltelt idő, beleértve a szállítás, raktározás,
adminisztrációhoz szükséges átfutási időt is.

A folyó készlet a termelés, illetve felhasználás folyamatos

anyagellátását fedező mennyiség, feltételezve egy adott időszakra az
egyenletes átlagos napi felhasználást.

K f = f napi * t n

SZIKORA PÉTER 30
 Forgóeszközgazdálkodás
A minimális készlet a szállítási lemaradásokból adódó esetleges
anyaghiányok megelőzését, a termelés biztonságának növelését
szolgálja.

t átl =
 q /t t
i i átl /
q i

K min = t átl * f napi

SZIKORA PÉTER 31
 Forgóeszközgazdálkodás
A biztonsági készlet a fent említett minimális készlet felül további
tartalékot jelent a termelés zavartalan folytatásához. A készlettartás
tőkelekötést jelent, és készletezési költséget.

A maximális készlet meghatározása a forgóeszköz finanszírozási

megfontolásokból szükséges:
Kmax=Kmin+Kf

1
Átlagos készlet nagysága: K átl = K min  Kf
2
SZIKORA PÉTER 32
Munkaerőgazdálkodás
Munkaerőgazdálkodás

SZIKORA PÉTER 34
 Munkaerőgazdálkodás
A munkaerő a termelési folyamatban résztvevő embert, aki
szellemi, fizikai képességeinek felhasználásával munkát végez.
Az iparvállalat termelőfolyamat munkaerő szükségletét
alapvetően a gyártás és a vállalat jellege, karakterisztikája
határozza meg. A profil, a termékek köre és bonyolultsága
elsősorban a szükséges létszámra, szakmai összetételre és
nagyságrendjére van hatással.

SZIKORA PÉTER 35
 Munkaerőgazdálkodás
A munkaerő szükséglet megállapítása:
az időszaki termelés alapján normák, normatívák felhasználásával
számítják a szükséges létszámot.
a vállalati és piaci karakterisztika ismeretében az adott gyártási
kapacitások működtetéséhez szükséges munkaerő állományt
határozzák meg.
speciális munkaerő struktúratervezés funkcióelemzéssel.

SZIKORA PÉTER 36
 Munkaerőgazdálkodás
Az időnorma a munkafeladat elvégzéshez szükséges idő. Alkalmazása ott
célszerű, ahol a munkavégzés módszerét, intenzitását a technológia
egyértelműen meghatározza.
A teljesítménynorma adott idő alatt elvégzendő munka mennyiségét
határozza meg. Ha a tevékenység tartalma határozott, és emellett a munkát
végző dolgozó személyes adottságaitól nagymértékben függ a termelés
tényleges teljesítménye.
A létszámnorma adott feladat elvégzéséhez szükséges létszámot határozza
meg.
A normák kidolgozhatók:
◦ adott munkafeladatra
◦ munkakörre
◦ több munkafeladatot ellátó csoportra.

SZIKORA PÉTER 37
 Munkaerőgazdálkodás
A gyártási feladatokból adódó terhelés normaidő szükségletének a
munka tényleges elvégzéséhez szükséges időhöz viszonyított aránya
a dolgozók átlagos teljesítményszázaléka:

telj % =
 tn

t’: tényleges időráfordítás; tn: normaidő  t '

átl

A létszámszükséglet adott időszakra:

T
L=
I pr * telj % átl
T: az időszak terhelése; Ipr: produktív időalap

SZIKORA PÉTER 38
 Munkaerőgazdálkodás
A munkaidőalap összetevői: A túlterhelés megoldásai:
törvényes munkanapok száma a tervezett teljesítményszázalék
növelése
fizetett szabadság
túlmunka igénybevétele
átlagosan felmerülő betegállomány
kooperációs kihelyezés
egész- és törtnapi kieső idők
munkaidőn belüli veszteségidők
túlmunka mértéke

SZIKORA PÉTER 39
 Munkaerőgazdálkodás
A megelőző időszak bázisán alapuló létszámtervezés, amely a tervidőszak
termelési és hatékonysági célkitűzéseinek figyelembevételével módosítja a
bázis időszak munkaerő mennyiségét és struktúráját.

Újszerű speciális célok és igények kielégítéséhez szükséges munkaerő

struktúra meghatározásának célszerű módszere a funkcióelemzésen alapuló
létszámtervezés:
◦ beruházások kivitelezése
◦ új termelő egységek működtetésének megszervezése
◦ vállalati rekonstrukció
◦ új tervező, szervező, fejlesztő tevékenységet ellátó szervezetek
◦ vállalat átszervezése, munkaerő átcsoportosítás.

SZIKORA PÉTER 40
 Munkaerőgazdálkodás
A munkaerő hatékony felhasználásának alapja, hogy a megtervezett és az
előkészített munkafeladatokat a dolgozók a munkarend szerint meghatározott
időalap alatt, folyamatosan végezzék.
A veszteségidők rontják a munkaidő és a munkaerő kihasználtságát, a munka
termelékenységét. A munkaidőben végzett tevékenységeket két csoportra
osztjuk:
◦ norma szerinti tevékenységek
◦ veszteségidők
A norma szerinti tevékenységek technológia által előírt követelményben
benne foglalt normaidő elemek a következők:
◦ előkészületi és befejezési idő
◦ darabidő: alapidő, kiszolgálási idő, pihenési idő, személyes szükségleti idő.

SZIKORA PÉTER 41
Munkaerőgazdálkodás

SZIKORA PÉTER 42
 Munkaerőgazdálkodás
Az extenzív út a hasznos munkaidőalap növelését jelenti.
Az intenzív út a munkavégzés szellemi és fizikai intenzitásának
növelésére irányul.
A munkamódszerek fejlesztése részben technológiai, szervezési
lehetőségekre épül.
A három tényező egymásra épül, hatásuk szorzatként jelenik meg. A
korszerű színvonal 100%. A munkaerő továbbképzés a fejlesztés
egyik kulcsa.

SZIKORA PÉTER 43
 Munkaerőgazdálkodás
A vállalat számára a munkaerőnek, mint termelési tényezőnek
az igénybevétele, felhasználása ellenértékeként kifizetett
ráfordítás a munkabér és egyéb, ehhez kapcsolódó költségek.
A dolgozó összes keresetének elemei:
◦ törzsbér
◦ bérpótlék
◦ kiegészítő fizetés
◦ prémium, jutalom
◦ egyéb kifizetés

SZIKORA PÉTER 44
 Munkaerőgazdálkodás
A bérformák a következő ismérvek szerint csoportosíthatók:
◦ egyenes időbér
◦ teljesítményhez kötött időbér
◦ prémiumos időbér
◦ egyenes darabbér
◦ degresszív darabbér

A személyi béren alapuló teljesítménybér besoroláson alapuló bérforma. Az

utalványozott normaóra és a tényleges ráfordítás arányától függően változik a
tényleges bér.
A csoportbér esetén több munkás közös teljesítménye alapján számítják ki a
bért.

SZIKORA PÉTER 45
Gazdaságosság,
hatékonyság
 Gazdaságosság, hatékonyság
A különböző gazdasági egységek rendeltetésük szerinti feladataik
végrehajtása érdekében a rendelkezésre álló erőforrások
felhasználásával kifejtett céltudatos tevékenysége a gazdálkodás.
Mérésére különféle mutatók léteznek:
◦ gazdaságosság
◦ gazdasági hatékonyság
◦ termelékenység
◦ jövedelmezőség

SZIKORA PÉTER 47
 Gazdaságosság, hatékonyság
A gazdaságosság mutatói: a gazdaságosság.

g=
 E
R
◦ E: gazdasági eredmény (Ft)
◦ R: az E elérése érdekében tett ráfordítás
A mutató alkalmas a fejlesztési döntések előkészítéséhez. Ez alapján hasonlítunk
össze gazdasági vállalatokat és választunk befektetéseket.
Egy adott gazdasági tevékenységet akkor tekintünk gazdaságosnak, ha minél
nagyobb eredményt érünk el, minél kisebb ráfordítással.
A gazdaságosság minimumának feltétele, hogy a „g” mutató nagyobb legyen, mint
1! A vizsgált tevékenység gazdaságosságának megállapítása annál biztosabban
elvégezhető, minél több összehasonlítási alap van

SZIKORA PÉTER 48
 Gazdaságosság, hatékonyság
Gazdaságossági hatékonyság
A gazdaságosságot, hatékonyságot, a gazdasági
hatékonyságot a szakirodalom hasonló jellegű
fogalomként tárgyalja.
A gazdasági hatékonyság felfogható, mint a gazdasági
tevékenységnek olyan értelmű hatásfoka, amelyben a
gazdaságosság elve úgy érvényesül, hogy
tevékenységek egyben a lehetőségek maximális
kihasználására épülnek.

SZIKORA PÉTER 49
 Gazdaságosság, hatékonyság
Termelékenység
A munka termelékenysége a munkavégzés azon képességét,
hatékonyságát fejezi ki, amellyel egységnyi idő alatt
meghatározott mennyiségű, és minőségű terméket hoz létre.

Munka eredménye
Munkatermelékenység foka =
Munkaráfordítás
Munkaintenzitás az egységnyi munkaidőbe foglalt munka
fiziológiailag meghatározott mennyisége.

SZIKORA PÉTER 50
 Gazdaságosság, hatékonyság
A termelékenység növelése elérhető:
jobb munkaszervezéssel
munkafolyamatok begyakorlásával
szakképzettség növelésével
munkafegyelem javításával
műszaki fejlesztéssel

SZIKORA PÉTER 51
 Gazdaságosság, hatékonyság
Az élőmunka termelékenysége összefügg a termelési eszközök hatékonyságával és
technikai színvonalával. A termelési eszközök hatékonyságát az egységnyi
termelőeszköz által előállított termelési érték fejezi ki.

T
= Termelőermköz hatékonysága
E
A technikai színvonalat jellemzi az eszközfelszereltség mutatója, amely kifejezi az egy
fő által működtetett eszközállományt:

E
= eszközfelszereltség
L
T T E
Az élőmunka átlagos termelékenysége: = 
L E L
SZIKORA PÉTER 52
 Gazdaságosság, hatékonyság
A munkatermelékenység tehát egyenes arányban változik a
termelőeszközök hatékonyságának és a munkaerő
eszközfelszereltségének függvényében.
A gyakorlatban az élőmunka termelékenységét vizsgálják, és ennek
javítására összpontosítanak.
A mutató emelkedhet, ha másik vállalattal bérmunkában,
kooperációban végeztetik a munkát.

SZIKORA PÉTER 53
 Gazdaságosság, hatékonyság
Jövedelmezőség
A jövedelmezőség alapdefiníciója szerint minden olyan gazdasági
tevékenység jövedelmező, amelynek eredményei (bevételei)
hosszabb időn át meghaladják a ráfordításokat (költségeket), azaz a
vállalat nyereséges. J=Á-K
Jövedelem (Nyereség) = Árbevétel - Költségek
A jövedelmezőség mérésénél, elemzésénél a gyakorlatban többnyire
a hányados alakú mutatót alkalmazzák (rentabilitási ráta):
Nyereség
Árbevétel
SZIKORA PÉTER 54
 Gazdaságosság, hatékonyság
Az eszközjövedelmezőségi mutatóban a vállalt egy évi nyereségét
viszonyítják a vállalatnál a termelés céljára lekötött álló, és forgó
eszközök éves átlagos értékéhez.

Nyereség
Lekötött eszközök
A bérjövedelmezőség az éves vállalati nyereséget az egy év alatt
felhasznált bértömeghez viszonyítja.

Nyereség
Bértömeg

SZIKORA PÉTER 55
 Gazdaságosság, hatékonyság
A jövedelmezőségi mutató egyben Eredmény/Ráfordítás típusú
gazdaságossági mutató.
A jövedelmezőséget általában vállalati szinten vizsgálják. Két vagy
több vállalat jövedelmezősége összehasonlítható egymással,
mégpedig úgy hogy a jövedelmezőség számításához felhasznált
adatokból Eredmény / Ráfordítás típusú gazdaságossági mutatókat
képzünk.
A vállalat lehet jövedelmező, kevésbé gazdaságos, illetve nem
hatékony.

SZIKORA PÉTER 56
 Beruházások gazdaságossága
Beruházáson általában tárgyi eszközök létesítésének, beszerzésének,
üzembe helyezésének folyamatát értjük.

Szokásos csoportosítani:
◦ Első beruházás
◦ Pótló beruházás
◦ Racionalizáló beruházás
◦ Bővítő beruházás
◦ Kötelező beruházás

Értékelni lehet a beruházást gazdaságosság, rentabilitás,

finanszírozhatóság, minőség, kockázat szerint

SZIKORA PÉTER 57
Termelésirányítás
és gazdaságosság
 Termelésirányítás és
gazdaságosság
A termékirányítás célrendszere
A vállalati működés folyamatos fenntartásához ütemes termékkibocsátás és
egyenletes árbevétel szükséges.
Amennyiben a termelési ráfordítások időben egyenletesek, de a kibocsátás
egyenlőtlen, a jelentkező különbségeket a gyártási folyamat, mint tároló
rendszer fogja fel készletek formájában.
Gyártásirányítás feladata, hogy az egyenletes árbevétel érdekében egyenletes
ütemben töltse fel az anyag-, befejezetlen-, és késztermékkészletét.
Miközben a ráfordítások és az értékesítések egyidőben töltik és ürítik a
tároló rendszert fontos, az egyes termékek gyártásának folyamatossága is, így
biztosítható a gyártmányok legkisebb átfutási ideje.
Ennek két okból van jelentősége:
◦ rendelések visszaigazolása
◦ a gyártásban lekötött forgóeszközök gyorsabb megtérülése.

SZIKORA PÉTER 59
 Termelésirányítás és
gazdaságosság
A gyártási programoknak egyenletesen kell terhelnie a különféle erőforrásokat. Az
összehangolás problémája leginkább a rendszertelenül fellépő, egyedi igények
kielégítése esetén merül fel.
Fontos szerepet játszik a tömegszerűség, és az erre hatással lévő tényezők. A termelési
folyamat akkor hatékony, ha megvalósítja egy-egy konkrét átalakítási cél előállításában
a legrövidebb átfutási időt, a legkisebb ráfordítás mellett, a lehető legnagyobb
gazdasági eredmény mellett.
Tárolási, készletezési szükségletek lépnek fel, ezek összessége alkotja a vállalat
szükséges forgóeszköz készletét. A cél a készletek minimális szinten való tartása. Az
egyszerre gyártandó termékmennyiségek megállapítására a gazdaságossági számítások
két irányból közelíthetőek meg:
◦ gyártási egységköltségek optimalizálása
◦ kapacitás kihasználás maximalizálása
A korszerű, összehangolt, rugalmas gyártási kapacitások lehetővé teszik a rövid
átfutási időket, csökkentve az anyagok tárolási, áramlási idejét.

SZIKORA PÉTER 60
 Termelésirányítás és
gazdaságosság
Célrendszerek:
◦ ütemes termékkibocsátás
◦ átfutási idők minimalizálása
◦ kapacitások egyenletes terhelése
◦ készletek minimális szinten tartása
◦ gazdaságos indítási mennyiségek
◦ rugalmasság
A komplex célrendszer a gyakorlatban egymás ellenható tényezők
eredőjeként, optimálási feladat formájában jelentkezik.

SZIKORA PÉTER 61
 Termelésirányítás és
gazdaságosság
A termelési logisztika teljesítményei és költségei
A termelésirányítás célrendszerében megfogalmazódó optimalizálási feladat az
anyagáramlás áramlási feltételeinek optimalizálása. A logisztikai koncepció,
amely a teljes anyag-, és információáramlás integrált tervezési, irányítási és
ellenőrzéséi rendszerét jelenti a beszállítóktól a vállalaton keresztül a vevőkig.
A logisztika nyersanyagok, félkész termékek és készgyártmányok, és az ezekkel
összefüggő információk szállítási pontról fogadási pontra történő hatékony,
költségek szempontjából kedvező mozgatásának és tárolásának tervezési,
végrehajtási és ellenőrzési folyamata.
A termelési logisztika teljesítménye az anyagok és áruk átvételével kezdődik,
végighalad az anyagáramoltatás valamennyi fázisán, és a késztermék
kiszállítással ér véget.

SZIKORA PÉTER 62
 Termelésirányítás és
gazdaságosság
Hely- és helyzetváltoztatás:
◦ rakodás, helyzetbeállítás
◦ szállítás, továbbítás
◦ tárolás
Átalakítás:
◦ megmunkálás
◦ összeépítés, szerelés
A logisztikai teljesítmények meghatározása során a befolyásoló tényezők vizsgálatából
lehet kiindulni. Ezek a következők
◦ mennyiség
◦ áramlás intenzitása
◦ áramlás sebessége
◦ logisztikai munka
◦ anyagáramlási útvonal
◦ gyártástechnológiai elrendezés

SZIKORA PÉTER 63
 Termelésirányítás és
gazdaságosság
A mennyiségi jellemző: az előállítandó terméktől, annak
anyagigényességétől, a feldolgozó technológiától függ: alapanyagok, áruk,
segéd és üzemanyagok, szerszámok, késztermékek tömege, súlya határozza
meg.
Az áramlás intenzitását az időegység alatt áramoltatott anyag mennyisége
fejezi ki. Függ az anyagmozgató és a megmunkáló eszköz technológiai
teljesítményétől, valamint az irányítástól.
Az áramlás sebessége az anyagáramlási rendszeren áthaladó termékegység
átfutási idejével egyenlő.
A logisztikai munka az áramlás mennyiségi és az út dimenzióinak
felhasználásával nyert és fizikai értelemben is munkaként definiált
munkavégzést jelenti. Az anyagáramlási útvonal csoportosítása:
◦ Anyagáramlási technológia figyelembevétele nélkül
◦ Anyagáramlás az intenzitás figyelembevételével
◦ Anyagáramlás dinamikus jellemzése

SZIKORA PÉTER 64
 Termelésirányítás és
gazdaságosság
A gyártás technológiai elrendezése nemcsak a tényleges logisztikai
teljesítményt határozza meg, hanem egyúttal a termelési logisztika
gazdaságosságát is. A tömegszerűségi fok függvényében tesznek javaslatot
az egyes termelő egységek térbeli elrendezésének javítására, aminek a célja
a logisztikai költségek minimalizálása.
Az anyagáramoltatás költségeinek a számítása:

K = K r  K sz  K t  K m
Ahol, Kr: rakodási költség, Ksz: szállítási; Kt: tárolási; Km: átalakítási költség.
A célfüggvény a költségek minimalizálását írja elő.

SZIKORA PÉTER 65
 Termelésirányítás és
gazdaságosság
A logisztikai egységköltségek:
A költségek értelmezhetők egységnyi mennyiségre vetítve, fajlagos
költségként. A fajlagos költségek a logisztikai termelékenységre vonatkoztatott
költséget fejezik ki. A közvetlen gyártási átalakítási költségek fajlagos értéke
nem változik a gyártási mennyiség függvényében. Az előkészületi , átállási
költségek kis mennyiségeknél igen magasak, és mennyiség növekedésével egy
Y = konstans/ x alakú függvény szerint csökken.
A készletezési és készlet finanszírozási költségek a rendelkezésre álló eszközök
teljesítő képességének kedvező műszaki kihasználási határáig emelkednek, a
túlterhelés, vagy pénzügyi források túllépése esetén azonban progresszíven
emelkedő tendenciát mutatnak.

SZIKORA PÉTER 66
Termelésirányítás és gazdaságosság

SZIKORA PÉTER 67
 Termelésirányítás és
gazdaságosság
A görbe minimumpontjának helye a vízszintes tengelyen az üzemi optimumot
adja. Az ehhez tartozó költség érték az adott technológiai változat esetén a
legkisebb fajlagos költséget mutatja. A vállalat érdeke, hogy lehetőleg ennek a
minimum pontnak a közelében működtesse kapacitásait.
Ábra jelentése:
◦ Kf: fajlagos logisztikai költség
◦ Kgy: gyártási költség
◦ Ki: indítási, átállási költség
◦ Kk: készletezési költség
◦ Q: logisztikai teljesítmény
◦ Kmin minimális fajlagos költség
◦ Qopt: optimális üzem

SZIKORA PÉTER 68
Termelésirányítás és gazdaságosság

SZIKORA PÉTER 69
Vagyon és
pénzügyek
 Vagyon és pénzügyek
Eszközök és források
A vállalt pénzügyi eseményeiről éves beszámolót kell készíteni. Az éves
beszámolónak a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és
azok változásairól a tényleges körülményeknek megfelelő képet kell mutatnia.
A vállalat eszközeinek fő eszközcsoportok szerinti összevont értékadatai és az
eszközök forráscsoportok szerint részletezett értéke egymással szembeállított
rendezettségben alkotja a vállalti mérleget.
A vállalti mérleg tehát a vagyonmérleg, amely egyik oldalon megmutatja a
vagyoni eszközöket, és ezek szerkezetét - az , ami van - , a másik oldalon pedig
a vagyon forrását - azt, hogy honnan van, ami van.

SZIKORA PÉTER 71
 Vagyon és pénzügyek
A mérleg szerkezete (egyszerűsítve)
Eszközök:
A. Befektetett eszközök
I. Immateriális javak (szellemi termék, jogok)
II. Tárgyi eszközök ( ingatlan, gépek, berendezések, járművek, egyéb
berendezések )
III. Befektetett pénzügyi ( részesedés, értékpapír → kamat céljából )
B. Forgóeszközök
I. Készletek (anyagok)
II. Értékpapírok (forgatási célból vett kötvények, részvények)
III. Követelések ( már teljesített ki nem fizetett munka )
IV. Pénzeszközök (csekk, bankbetét)
C. Aktív időbeli elhatárolások

SZIKORA PÉTER 72
 Vagyon és pénzügyek
Források:
D. Saját tőke
I. Jegyzett tőke ( a cégbíróságon bejegyzett (saját) tőke )
II. Tőketartalék ( hazai, külföldi részvények, juttatások)
III. Eredménytartalék ( elöző évi eredmény, veszteség, eredménytartalék stb. )
IV. Előző évek áthozott vesztesége ( nyereségből leírható összeg )
V. Mérleg szerinti eredmény ( eredménytartalékkal növelt, osztalékkal,
részesedéssel csökkenetett adózott összeg)
E. Céltartalék ( előleg, kétes követelések, határidőn túli követelések)
F. Kötelezettségek
I. Hosszú lejáratú kötelezettségek ( 1 évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsön )
II. Rövid lejáratú kötelezettségek ( 1 évet meg nem haladó lejáratra kapott
kölcsön, ide tartozik az
előleg is )
G. Passzív időbeli elhatárolások

SZIKORA PÉTER 73
Vagyon és pénzügyek

SZIKORA PÉTER 74
 Vagyon és pénzügyek
Pénzgazdálkodás, likviditás
A vállalti gazdálkodásban igen fontos szerepet tölt be a folyamatos
fizetőképesség, a likviditás. A fizetőképes vállalat rendszeresen
rendelkezik azzal a pénzmennyiséggel, amely folyamatos kiadásainak
határidőben történő teljesítéséhez szükséges
A pénzintézetek mutatószámok alapján ellenőrzik, hogy a vállalat
megfelelő biztosítékot nyújt a hitelek törlesztésére.
Mutatószámok:
saját forrás ellátottság,
adósságszolgálati mutató
likviditási mutató

SZIKORA PÉTER 75
 Vagyon és pénzügyek
A likviditási mutatók közös jellemzője, hogy a vállalat likvid
eszközeinek értékét viszonyítja a rövid lejáratú kötelezettséghez. A
likvid eszköz és a rövid lejárat fogalmát szokás kötni legfeljebb 1 éves
megtérülési, illetve lejárati időtartamhoz is.
Likviditási mutatók:
pénzeszközök  vevőe
L1 =
bankok  szállítók
pénzeszközök  vevőe  készletek
L2 =
bankok  szállítók

SZIKORA PÉTER 76
 Vagyon és pénzügyek
A pénzügyi tervezés és gazdálkodás feladata, hogy a vállalat időben
felmérje és megtervezze a jövőre vonatkozó pénzbevételeit és
kiadásait, majd azt folyamatosan kísérje figyelemmel.
Módszerei:
◦ mobilitás vizsgálat
◦ likviditás terv
◦ diszponibilitás

SZIKORA PÉTER 77
 Vagyon és pénzügyek
A mobilitás vizsgálat feltárja a vállalat eszközeinek a termelés
folyamatos finanszírozásában játszott szerepét.
A likviditás terv a vállalt tervidőszakra előirányzott tényleges
pénzbevételeinek és kiadásainak időütemezett összegeit
tartalmazza, amelyek alapján a folyamatos pénzügyi egyensúly
megtervezhető.
A bevételek és kiadások folyamatos összhangja a diszponibilitás,
amely a rövidtávra lebontott, pontosított likviditási terv és a
bankszámlakivonatok alapján naprakészen megmutatja a vállaltok
fizetőképességét.

SZIKORA PÉTER 78