1.

EGÉSZSÉGÜGYI ALAPISMERETEK, ELSÔSEGÉLYNYÚJTÁS

Ebben a fejezetben az elsôsegélynyújtáskor követendô fontossági sorrendet ismertetjük,
alapvetô információt adunk a megfelelô intézkedés módjáról, valamint arról, hogyan végezzük el a sérült
állapotfelmérésének és ellátásának lépéseit. Az azonnal megtett elsô beavatkozás, bizonyos esetekben akár a
bajbajutott életét is megmentheti.
Az elsôsegélynyújtás célja heveny egészségügyi problémába került társunknak olyan
gyors, egyszerû, célirányos segítség nyújtása, amivel állapotát a magasabb szintû, képzettebb
segítséghez jutásig átmenetileg támogathatjuk. Ennek megfelelôen célja elsôsorban a közvetlen életveszély
egyszerû elhárítása, az állapot stabilizálása; de a kórfolyamat zajlási ütemének lassításával, szövôdményeinek
elhárításával akár a gyógyulást is elôsegítheti. A probléma eredete lehet valamilyen sérülés, heveny
megbetegedés vagy mérgezés, ami súlyos esetben
a beteg alapvetô életmûködéseit (eszmélet-tudat, légzés, keringés) veszélyezteti vagy direkt
vagy – a szervezet belsô egyensúlyának felborítása révén – indirekt módon; illetve egyéb súlyos
mûködészavarhoz vezethet.
További jellemzôi:
– Jelentôsége annál nagyobb, minél súlyosabb az érintett állapota, és minél nehezebben
érhetô el a hivatalos egészségügyi ellátórendszer;
– Sokszor eszköz nélkül kell végrehajtani vagy csupán egyszerû – idônként a helyszínen
talált, egyéb célra szánt vagy éppen improvizált – segédeszközök állnak rendelkezésre.
– Nem igényel különösebb – a közismereti szintet meghaladó – egészségügyi ismereteket.
Ebbôl következôen azonban fontos megértenünk és elfogadnunk, hogy a segélynyújtás során:
– Célunk nem a pontos orvosi kórisme felállítása és annak oki kezelése, hanem az állapotot veszélyeztetô
általános probléma lehetôségének felismerése, jellegének meghatározása, és egyszerû megoldásával az
életfolyamatok támogatása.
– Minél „aggasztóbb” az érintett állapota, annál sematikusabb és célirányosabb az ellátás
jellege.
A HELYSZÍNI ELLÁTÁS SZAKASZAI
A (helyszíni) sürgôsségi ellátás teendôk az alábbi általános célokra oszthatók:
– A helyzet kezelése – az ellátó(k) és ellátandó(k) biztonságának és a hatékony ellátás
feltételei megteremtésének szem elôtt tartásával.
– A beteg/sérült kezelése – az érintett állapotának gyors felmérése, a problémák azonosítása és azok
sürgôsségi rangsorának megfelelô, logikus és egyszerû megoldása, valamint döntés az érintett további sorsáról.
– Szükség esetén maguknak, az ellátóknak az (utó)kezelése, amire esetleg a psziché-
sen megterhelô események ellátása során elszenvedett élmények feldolgozásához lehet
szükség.
279
280
Tekintettel arra, hogy az elsôsegélynyújtás során ismeretlen helyzetbe csöppen az ellátó,
az elsô feladat a tájékozódás. A sürgôsségi esemény – akár jellegénél fogva is – további járulé-
kos veszélyeket hordozhat a jelenlévôkre nézve. Minthogy az ellátási erôforrások korlátozottak,
kiemelten kell törekedni a saját erô védelmére, valamint a további ellátást igénylô esetek
megelôzésére.
Biztonsági felmérés
A biztonsági felmérés célja a lehetséges fenyegetô tényezôk azonosítása és az ellenük való
védekezés. A teljesség igénye nélkül néhány potenciális helyszíni veszélyforrás, az okok szerint csoportosítva:
– további mechanikai sérülés lehetôsége; kiváltó okként számításba jöhet a kontrollálatlan közúti forgalom;
bizonytalan, nehezített és veszélyes hozzáférést nyújtó baleseti
helyszínek (instabil, beomlással fenyegetô épületromok; magasból vagy éppen árokból,
roncsból mentés);
– bizonytalan, instabil talajviszonyok miatti nehezítettség, pl. vízbôl, jégen stb. mentés;
– egyéb környezeti veszélyforrások: pl. áramütés, tûz- és robbanásveszély; oxigénhiányos
vagy mérgezô közeg: ipari veszélyes anyag baleset; taktikai vegyi, biológiai, radiológiai és
nukleáris, robbanószer okozta veszélyeztetettség
– erôszakos, kriminális, taktikai helyszín.
Ezeknek a problémáknak a kezelése nehéz feladat. A helyzettôl függôen vagy a veszélyforrás gyors felszámolása
vagy – ha az nem lehetséges –, az érintett gyors eltávolítása a veszélyzónából válhat szükségessé, ami speciális
képzettséget, elméleti ismereteket és aktív gyakorlati jártasságot, speciális felszerelést igényelhet, ezért ezek
végrehajtásához megfelelô segítség azonnali igénylése elengedhetetlen. A megfontolatlan, hôsiesnek tûnô, de az
ellátó saját,
esetleg mások életét vagy testi épségét is kockára tevô beavatkozási kísérlet mindenképpen
kerülendô.
Minden esetben elengedhetetlenül fontos az ellátás megkezdése elôtt egy gyors, az ellá-
tást nem hátráltató, tudatos helyzet- és helyszínfelmérés elvégzése. Ennek során a következô
kérdéseket kell megválaszolnunk:
– Biztonságos, kellôen stabil-e a helyzet, illetve a környezet? Ha nem, önerôbôl stabilabbá
tehetô-e? Ha nem, azonnal gondoskodni kell a szituációnak megfelelô technikai és/
vagy taktikai segítség igénylésérôl. Az egészségügyi ellátás csak azután kezdhetô el,
miután a kimentést követôen az ellátandó már biztonságos területen van, illetve az ellátók
már nincsenek további aránytalanul magas veszélynek kitéve.
– Fontos további kérdés – elsôsorban baleseti ellátás keretében, hogy van-e – több ellátásra szoruló. Érdeklôdni
kell az összes érintett hol és hogylétérôl; fel kell ôket kutatni, állapotuk gyors felmérését követôen (lásd késôbb!)
súlyossági sorrendjüknek megfelelô
sorrendben kell ellátni ôket.
– Már a helyszín megközelítése során meg kell próbálni minél több információt nyerni
a probléma jellegérôl – ,,Mi történ(hetet)t?”–; a baleset körülményeirôl, jellemzôirôl
nyert információk segíthetnek a potenciálisan elszenvedett sérülések súlyosságának
felbecsülésénél, illetve a várható sérülések felderítésénél.
Kezdôfelmérés
A tulajdonképpeni beteg-, sérültellátás megkezdését az ún. kezdôfelmérés jelenti, amelynek során általános
benyomást szerzünk az ellátandó állapotáról, illetve azonosítanunk kell
a – késôbbiekben részletesen bemutatásra kerülô – azonnali életmentô beavatkozásokat szüksé-
gessé tevô közvetlen életveszélyes állapotokat.
A kezdôfelmérés fontos része az elsô futó rápillantással nyerhetô általános benyomás.
Ennek során észlelhetjük a sérült/beteg küllemét (bôrszín, nyilvánvaló sérülések, súlyos külsô
vérzés); testhelyzetét; viselkedését, mozgását és egyéb aktivitási fokát.
Az alapvetô életfunkciók megítélése ugyancsak ennek a szakasznak a feladata.
Eszmélet-tudat. Az érintett azon képessége, hogy észleli a környezetébôl a felé érkezô
ingereket, és képes azokra reagálni. Ennek különbözô szintjei lehetnek; amit legegyszerûbben a következô
skálával mérhetünk föl:
1. Éber, azaz szeme nyitva van, kontaktusba vonható; tudata tiszta, azaz beszédének tartalma megfelelô, vagyis a
saját személyére, a helyszínre és az idôre nézve orientált;
a történtekre emlékszik.
2. Hangos szóval ébreszthetô, tehát felszólításra kinyitja a szemét; illetve ide kell sorolni azt
a személyt is, aki ugyan ébren van, de nyilvánvalóan zavartan beszél, illetve viselkedik.
3. Csak erôteljes fájdalomingerre reagál (pl. felkarcsípés, szegycsont fölötti bôr dörzsölése
ököllel stb.). Ezek vizsgálatára már csak akkor kerülhet sor, ha biztonsággal meggyô-
zôdtünk arról, hogy a beteg légzése és keringése megtartott, nem szorul azonnali támogatásra. A fájdalomra
adott reakció – a zavar mélységének megfelelôen – sokféle lehet: szemnyitás, érthetô szóbeli válasz vagy
érthetetlen hangok adása és/vagy célzott elhárító vagy
csupán bizonytalan elhúzó mozgás, esetleg az általános izomtónus kóros fokozódása.
4. Semmilyen reakció nem váltható ki.
Az eszméletlen (tehát a 1. és a 2. pontban rosszul teljesítô) beteg a légúti problémák lehetôsége
miatt potenciálisan életveszélyben van!
Légút. A normális légzés alapvetô feltétele, hogy a levegô szabadon áramolhasson a környezetbôl a tüdôbe,
azaz, hogy az orr- és szájüregtôl a tüdôkig tartó üreg-, illetve csôrendszer
mindkét irányban átjárható legyen; valamint az, hogy a levegôn kívül idegen anyag ne kerülhessen a
légzôrendszerbe. Errôl a megfelelô izomtónus, illetve bonyolult reflexfolyamatok (pl.
nyelés, köhögés stb.) gondoskodnak; amikhez azonban megfelelô szintû központi idegrendszeri tevékenység
szükséges. Ez a tény magyarázza az eszméletvesztés jelentette potenciális
légúti veszélyeket.
A kellôen átjárható légút bizonyítéka a zavartalan, halk, erôlködésmentes légzési tevé-
kenység következtében létrejövô szabad, a vizsgáló által jól érezhetô légáramlás.
Légzés. A légzés automatikus, periodikus folyamat, melynek során a környezô levegô oxigénje bejut a
vérkeringésbe, ami az éltetô gázt felvevô és felhasználó sejtekig szállítja, és viszszaúton az anyagcsere során
termelôdött széndioxidot kiüríti. A sok, rendkívül bonyolult részfolyamatból álló életmûködésnek számos
feltétele van, melyek sorrendben: a mennyiségében és
összetételében megfelelô környezô levegô; a légzés megfelelô központi idegrendszeri irányítása;
az ép környéki ideg- és izomrendszer; ami az ép mellkas térfogatának és a vele a sértetlen
mellhártya révén összeköttetésben álló tüdôk térfogatát változtatva – az átjárható légutakon
keresztül – létrehozza a gázáramlást.
Az ép tüdôszöveten keresztül a gázok koncentrációkülönbségüknek megfelelôen vándorolnak a gázfázis és a vér
között. A megfelelô mennyiségû és összetételû (megfelelô mennyiségû
281
282
és szerkezetû, gázszállításra alkalmas vörösvérsejttel rendelkezô) vért a szerkezetileg és mûkö-
désében sértetlen szív-érrendszer (keringés) a mûködô sejtekhez szállítja az oxigént, melyek
képesek annak felvételére és hasznosítására. A normális légzés ennek folytán egyidejûleg
alapvetô feltétele és biztos bizonyítéka az életnek.
Elsôsegélynyújtói szinten és a vizsgálat e korai szakaszában a légzés megítélése a légzésszám meghatározásából,
a légáramlás és az azt kísérô hangjelenségek, valamint a légzô-
mozgás megítélésébôl (egyenletesség, harmonikusság, légzési erôkifejtés) áll. A légzés meg-
ítélésének elôfeltétele a légút elôzetes felszabadítása és folyamatos szabadon tartása.
Normális légzés esetén felnôtt esetében kb. 12–16/min-es frekvenciájú, jól látható, de nem
feltûnôen erôlködô, egyenletes, szimmetrikus mellkaskitérés észlelhetô, amit észlelhetô, halk
légáramlás kísér. Az ajak és a bôr megfelelô színe járulékosan a kielégítô légzés mellett szól.
Keringés. A másik alapvetô életjelenség a keringés. A keringés szerkezeti és mûködési feltétele az
elektromosan és mechanikusan megfelelôen mûködô szív; az ép, folytonos, megfelelô
tágasságú érrendszer és a kellô keringô vértérfogat; ami megfelelô vérnyomást és a központi
szervek és a bôr megfelelô vérátáramlását tartja fönt.
A kielégítô keringés egyszerûen észlelhetô jele a csukló hüvelykujj felôli oldalán tapintható
erôteljes, jól tapintható, egyenletes pulzus, amelynek normálértéke felnôtteknél 60–100/min
között van.
Megfelelô keringés következményes jeleként értékelhetjük az éber tiszta tudatot; a mellkasi fájdalom hiányát és
a normális légzést. A bôr megfelelô állapota (normál színû, nem hû-
vös, nem nyirkos bôr); az összenyomás által kifehéredett körömágy gyors (<2 másodpercen
belüli) visszatelôdése a perifériás keringés megfelelô volta mellett szól.
A keringés megítélése a klinikai szituációnak megfelelôen történjen. Eszméletén lévô vagy
kielégítôen légzô eszméletlen betegnél/sérültnél a csuklón keressük elôször a pulzust, egyúttal
annak erôsségét is felmérve; míg reakcióképtelen illetônél normális légzés hiányában – ami felveti a keringés
leállás lehetôségét is –, arra kiképzett és abban járatos ellátó, a nyaki fôverôér
keresésével végezze a vizsgálatot 10 másodpercig.
A megfelelô technika kellô gyakorlatával a légzés és keringés megléte együttesen is megítélhetô. Laikus
elsôsegélynyújtók számára azonban a nyaki pulzus tapintása túl bonyolult, ezért ôk
eszméletlen betegnél a légút felszabadítása ellenére is hiányzó normális légzés alapján mondják
ki a keringésleállást.
Azonnali életmentô beavatkozások logikai sorrendje:
– gyors kivérzést okozó katasztrofális (általában végtagi) vérzés agresszív kontrollja szorítókötéssel vagy
erôteljes összenyomással;
– A: Légútbiztosítás;
– B: Légzéstámogatás;
– C: Keringéstámogatás eszköz nélküli, illetve egyszerû eszközös módszerei a körülmé-
nyek (rendelkezésre álló eszközök és az ellátói kompetencia) megengedte módon.
Részletes/teljes felmérés
Ha a kezdôfelmérés során kritikus ABC-probléma nem merült föl, vagy miután az egyszerû
azonnali életmentô beavatkozásokkal sikerült stabilizálni a segítségre szoruló állapotát, kerül sor
a második, immár részletes/teljes felmérésre, melynek célja az összkép pontosítása, illetve
az összes ellátást igénylô, adott esetben rejtettebb eltérés feltárása. A már bemutatott ABC
itt két további betûvel, illetve teendôvel egészül ki:
– Mûködészavar: a központi idegrendszeri, illetve mozgásszervi zavarok okának és súlyossági fokának
felderítése.
– Az érintett egész testének szisztematikus áttekintése és áttapogatása. Ha a sérült nem tud
együttmûködni vagy eszméletlen, de légzése, keringése stabil, akkor testfelületén sérüléseket kell keresnünk. A
beteg fején kezdjük a sérülésekre utaló nyomok keresését, ügyelve,
hogy ne mozdítsuk meg a sérült fejét, ha nyaki sérülés, nyakcsigolyatörés feltételezhetô,
majd óvatosan vizsgáljuk meg a gerincoszlop esetleges elváltozásait, dudorokat, duzzanatokat keresve, amely
gerinctörést feltételezhet. A mellkas vizsgálata kiterjed a bordák
szabálytalan helyzetére és nyomás érzékenység keresésére. A medence és csípô vizsgálata
mindkét oldal óvatos mozgatásával történik. A végtagok vizsgálata koros eltérések, mozgathatóságok, fájdalmak,
duzzanatok keresésével történik. Amennyiben komolyabb törésre utaló jeleket nem észlelünk (ilyen pl. gerinc-,
medence-, combcsonttörés) és a szükséges
elsôsegélynyújtást elvégeztük (vérzéscsillapítás, törésrögzítés) az eszméletlen sérültet stabil oldalfekvô helyzetbe
fektetjük.
– Az összes ellátást igénylô, esetleg rejtett és/vagy a kórismézést segítô elváltozás felderítése érdekében a
környezet és az elôzmények vizsgálata.
A szükségessé váló, az elsôsegélynyújtás keretében is megvalósítható egyszerû beavatkozások:
– A beteg/sérült állapotához igazított fektetése, komfortos elhelyezés biztosítása;
– Sérüléseinek megfelelô stabilizációs technikák és az életfunkciók emeltebb szintû támogatása a rendelkezésre
álló (személyi és tárgyi) lehetôségeknek megfelelôen;
– Védelem a hôártalmaktól: a potenciális hôkárosodás megelôzése (pl. kihûlés elleni védelem); a már fellépettek
kezelése;
– Folyadékpótlás a lehetôségeknek megfelelôen;
– A segítségre szoruló pszichológiai támogatása.
Az ellátásra szoruló állapotának változását rendszeres idôközönként – állapotához igazodva
5 vagy 15 min-ként –, jelentôs helyzetváltoztatást, beavatkozást, hirtelen állapotromlást követôen
soron kívül újra kell értékelni. Célszerû – ha lehetséges – az észleltek rendszeres dokumentálása.
A beteg/sérült további ellátása
Az ellátást követôen, a rendszeres állapotellenôrzések nyomán dönteni kell a beteg/sérült további
sorsáról: Igényel-e további ellátást vagy sem? Ha igen, szükséges-e, milyen módon és irányba
történjen a szállítása?
A segítségnyújtó ellátása
Bizonyos esetekben az egészségügyi segítségnyújtás – különösen az abban kevésbé jártasak
és azzal ritkán szembesülôk számára – pszichésen megterhelô lehet. Sôt, bizonyos esetekben
szükség lehet a segélynyújtók „utókezelésére” is: tapasztalataik megbeszélésére és feldolgozására,
tevékenységükkel kapcsolatos félelmeik, kétségeik eloszlatására. A feladat elvégzése
utáni pihenés, az elhasznált felszerelés pótlása, a tartalékok feltöltése már a következô feladat
sikeres elvégzésének elôfeltétele lehet.
283
284
CSONT- ÉS IZÜLETI SÉRÜLÉSEK
A mozgásrendszer aktív és passzív részre osztható. A passzív részhez tartoznak a csontok,
melyekbôl a test szilárd váza áll. Az aktív, cselekvô rész az izomzat, amelynek fejlettsége az
izommûködés nagyságától függ. Az emberi szervezet csontváza 206 darab csontból áll.
A csontváznak három szerepe van: a szervezet szilárd vázául, támaszául szolgál; életfontosságú szerveket véd a
külsô hatások ellen; üregébe zárja a vörös csontvelôt, amely a vérképzés szerve. A csontok egymás közti
összeköttetése kétféle, az egyik a folytonos összeköttetés; a másik a megszakított összeköttetés. A megszakított
összeköttetések a tulajdonképpeni
ízületek.
Az ízület állandó alkotórészei: a porccal borított ízfelszínek, az ízületi tok, az ízületi üreg,
az ízületi nedv és a szalagkészülék. Az ízületi sérülések két formája különböztetô meg, a rándulás és a
ficam.
Rándulás
Akkor keletkezik, ha külsô erô kimozdítja természetes helyzetébôl az ízületi fejet, de az
erôhatás megszûnésekor az visszatér az ízületi árokba. A kóros elmozdulás az ízületi tok
vagy a szalagok sérülését, szakadását okozhatja. Az ízület körül hajszálerek megrepedésébôl
vérzés keletkezik. A rándulás pillanatában jelentkezô fájdalom átmenetileg csökken. Néhány
óra alatt az ízület megduzzad, gyakran lilásan elszínezôdik, és ismét fájdalmas lesz. A fájdalom miatt az ízület
mozgása korlátozott.
Elsôsegélynyújtás rándulás esetén a sérült végtag felemelése, felpolcolása és rögzítés a megfelelô ellátás.
Fájdalomcsillapításként állot vizes borogatás javasolt. Minthogy súlyosabb kórképektôl elkülönítése gyakran
csak röntgennel lehetséges, a rándulás is szakorvosi ellátást
igényel.
Ficam
Az ízületi sérülés súlyosabb formája, amikor az erô hatására kimozdul az ízületi fej, és az erô
megszûnte után sem tér vissza az ízületi árokba. A fájdalom a ficam pillanatától kezdve heves,
és a legkisebb mozgatási kísérlet is fokozza. A feszülô ízületi tok rendellenes helyzetben rögzíti a végtagot. Az
ízületi árok üres, az ízületi fej rendellenes kitüremkedés formájában látható vagy tapintható. Jellemzô a
„rugalmas rögzítettség”, mozgatási kísérletkor rugalmas ellen-
állást lehet érezni.
A ficamodott végtag helyretételét tilos megkísérelni, a végtagot talált (rendellenesen rögzült)
helyzetben rögzítjük úgy, hogy a rögzítés a két szomszédos ízületen túlérjen. A duzzadt, fájdalmas ízületet
rögzítsük rögzítô kötéssel (Cramer-, SAM- vagy pneumatikus sínnel)! A ficam
helyretevése feltétlenül szakorvosi feladat, mely 6 órán belül végrehajtandó!
Csonttörés
A csont folytonossága részben vagy teljes keresztmetszetében megszakad.
Legtöbbször közvetlen erôhatásra keletkezik. A törés lehet zárt vagy nyílt. Zárt törésrôl beszé-
lünk akkor, amikor a csontot körülvevô lágy részek és a bôr ép marad. Nyílt törés esetén
a törés felett seb keletkezik. A sebet okozhatja az elmozduló, törött csontvég, amely ilyenkor
láthatóvá válik a seben; máskor a törést okozó erô nemcsak a csontot töri el, hanem sebet is
okoz, így jön létre a nyílt törés. Mindkét esetben fokozza a veszélyt, hogy a törött csont a sebnyíláson keresztül
fertôzôdhet.
A csonttörés jellemzô tünete a fájdalom, amely a törés helyét jelzi, és a legkisebb mozgatáskor
fokozódik. Felette duzzanat keletkezik. Bizonyító jel, ha a végtag alakja a törtvé-
gek elmozdulása miatt rendellenesen megváltozik, vagy a végtag rendellenes helyen mozgathatóvá válik. A
törött végtag véletlen mozgatását reccsenô zaj (krepitáció) kíséri. Törés után
a végtag mûködésképtelen. A törés jellegzetes tünetei összefoglalva a következôk: fájdalom,
duzzanat, alakváltozás, rendellenes mozgathatóság, mûködésképtelenség.
Elsôsegélynyújtás. Törésre kell gondolni az ismertetett tünetek elôfordulásakor, különö-
sen, ha a baleseti mechanizmus is alátámasztja a törés lehetôségét. A törést (törésgyanús végtagot) rögzíteni kell!
Teendôk:
– Mondja meg a sérültnek, hogy maradjon nyugalomban, támassza meg és tartsa a sérült
részt kezével, amíg nem rögzítette.
– A sérült testrészt kötözze az ép testrészhez. Felsô végtag törése esetén a kart rögzítse
a törzshöz egy kendôvel, illetve egyéb rögzítésre használt eszközökkel: Cramer-sín, SAMsín, pneumatikus sín,
háromszögletû kendô; az egész testet rögzítô eszköz a vákuummatrac. Szükségeszközök lehetnek: fegyver, szíj,
fadarab, ruházat, ajtólap, deszka segítségével való rögzítés.
– Értesítse a mentôket.
Nyílt törés esetén az elsôsegélynyújtás célja:
– A vérveszteség, a mozgás és a fertôzés megakadályozása.
– A kórházba szállítás megszervezése, a sérült kényelmes testhelyzetének biztosítása.
Teendôk:
– Tartsa meg és rögzítse a sérült testrész kezeivel.
– Borítsa be a sebet steril gézzel vagy tiszta ruhával.
– Rögzítse a sebfedést ne túl szorosan a megfelelô vérkeringés fenntartása miatt.
– Megfelelô rögzítést kell alkalmazni úgy, mint a zárt törésnél.
– Értesítse a mentôket. Ellenôrizze a vérkeringést a pólyakötéstôl lentebb 10 percenként.
A sebet a sebellátás szabályai szerint kell ellátni, de fokozott óvatossággal kell elkerülni a végtag mozgatását!
Célszerû, ha a sebellátás alatt egy segítôtárs két kézzel – a törés alatt és felett –
megfogja és rögzíti. A beteg fájdalmát csillapítani kell.
SEBEK ÉS VÉRZÉSEK
A balesetek következtében sérülések változatos formáival találkozhatunk.
Sebzésnek nevezzük a bôr és/vagy nyálkahártya, illetve az alattuk elhelyezkedô szövetek
folytonosságának külsô hatásra történô megszakadását. Mindennapi értelemben a seb keletkezését mechanikai
erô okozza, de sebzést okozhat hô- és vegyi hatás is (égési seb, marásos
seb). A seb mélységét és kiterjedését a sebzést okozó tárgy alakja és a behatolás ereje hatá-
rozza meg.
285
286
A sebzések általános jellemzôi
A vérzés minden seb velejárója, amely az ér típusától, a testrésztôl a sebzés jellegétôl függ.
Nemcsak a külvilág felé, hanem gyakran szövetek közé, testüregekbe is történhet vérzés. Az
érzôidegek sérülése okozza a seb fájdalmat. Nagyobb idegtörzsek ártalma érzés- és mozgáskiesést okozhat.
Különbözô sebzéseknél a sebszélek egymástól való eltávolodása révén
különbözô mértékû sebtátongást tapasztalunk.
A megsérült felületen, nyálkahártyán keresztül kórokozók juthatnak a sebbe annak fertôzöttségét elôidézve. A
sebfertôzés elleni küzdelem az elsôsegélynyújtással megkezdôdik, a végleges ellátás intézményi feladat.
Azokban az esetekben, amikor idegentest (üvegszilánk, kés, karó, stb.) marad a sebben, a fertôzés esélye
növekszik. Sebbôl kiálló idegentestet, az elsôsegély körülményei között eltávolítani csak akkor szabad, ha az
kézzel vagy segédeszközzel könnyedén kiemelhetô (szálka, üvegszilánk), természetesen a sterilitás szabályainak
betartásával.
Mélyen ülô, rögzült idegentestet eltávolítani TILOS és VESZÉLYES. Ilyen esetekben a test
elmozdítása szövôdményeket, vérzést okozhat. Eltávolítás helyett az idegen testet steril kötözô
anyaggal körbetamponáljuk és rögzítjük.
Sebgyógyulás
A szervezetnek azt a reparációs készségét értjük, amikor a sebek okozta folytonosság megszakadás vagy hiány
helyreáll.
Elsôdleges sebgyógyulás esetén a sebszélek összefekszenek, és hegképzôdéssel összegyógyulnak.
Másodlagos sebgyógyulás esetén a sebszélek nem fekszenek össze, és a seb alapja felôl
sarjszövettel gyógyul.
Pörk alatti sebgyógyulás esetén felületes sérülések esetén a megalvadt száradt vérbôl, nyirokból pörk képzôdik,
mely alatt helyreáll a bôr folytonossága.
A mechanikai sebzések ellátása
Az elsôsegélynyújtás lépései a vérzés csillapítását és a fertôzés megelôzését szolgálják. Az
elsôsegélynyújtó a vérzô sebek kezelésekor, ha csak lehet, viseljen gumikesztyût. (HIV- és
egyéb FERTÔZÉSVESZÉLY) miatt. Ennek hiányában alternatív megoldásnak nylon zacskót is használhat, ez
azonban akadályozhatja az ellátó mozgását.
Teendôk:
Elsôként ültesse vagy fektesse le a sérültet. A fektetés javítja a kivérzett beteg állapotát, és
megakadályozhatja a további szövôdményeket. A bôségesen vérzô végtagot emelje a szív
magasság fölé, ezzel is csillapítva a vérzés intenzitását.
A seb környékét megtisztítjuk, ez a fertôzés megelôzését és a sebszélek azonosítását szolgálja. Gyakran
tapasztalható, hogy a seb környékére száradt vér felismerhetetlenné teszi a valós
sebet. A seb környékét tiszta vízzel megnedvesített kötözôanyaggal tisztítsa meg úgy, hogy
a tisztítást a sebtôl távolodó mozdulatokkal végezze.

Tisztítás után a seb környékét fertôtlenítô oldattal ecsetelje be. Betadine, Braunol bármelyike
megfelelô. Ezek az oldatok nem roncsoló hatásúak, így a sebbe is bekerülhetnek. Fertôtlenítés
után steril gézlappal fedje a sebet, és kötéssel rögzítse.
A sérült végtag nyugalomba helyezésével javíthatja a sérült közérzetét, és valamelyest
csillapíthatja a fájdalmat is.
A kötéssel szembeni elvárások:
– ne legyen túl szoros;
– ne csússzon le;
– ne korlátozza a beteget;
– ne legyen kényelmetlen a beteg számára.
Vérzések
Az emberi szervezetben a vérerek szállítják a vért. Mint folyékony kötôszövet, 45%-ban különbözô
sejtekbôl és 55%-ban fehérje tartalmú folyadékból áll. Élettani esetben egy felnôtt ember
szervezetében átlagosan 4,5–5,5 liter mennyiség kering. Feladata a benne lévô sejtek segítségé-
vel az oxigén és szén-dioxid, tápanyag és salakanyag szállítás. Nagy szerepe van a védekezô
rendszerben is.
Az emberi szervezet vérerei
Minden szívet elhagyó eret ütôérnek, verôérnek, artériának nevezzük. Általában mélyen a test
belsejében futnak, védett helyen. Faluk erôs, rugalmas, hogy bírják a bennük uralkodó, nagy
nyomást. Egy felnôtt ember átlagos vérnyomási értéke 120/80 Hgmm. Az ütôér szállítja a sejtek felé
az oxigént és a tápanyagot.
A szív felé haladó ereket visszérnek, gyûjtôérnek, vénának nevezzük. Általában a felszínhez
közel futnak, faluk puha, rugalmas, kis nyomás uralkodik bennük. Az elhasznált, széndioxidban
és salakanyagban dús vért gyûjti össze.
A sejtekkel, szövetekkel közvetlen kapcsolatban lévô ereket nevezzük hajszálérnek, kapillá-
risnak. Behálózzák az egész testet, megtalálhatók a mélyben és a felszínen egyaránt. Faluk félig
áteresztô sejtsor. A gáz és tápanyagcserét biztosítják.
A vérzés fogalma
Mechanikai sérülés az erek megszakadásához, vérzéshez vezethet. A vérzés történhet a szö-
vetek közé vagy testüregbe (belsô vérzés), illetve a bôr folytonosságának egyidejû sérülése
esetén a külvilág felé. A vérzés jellege és mennyisége a megsérült ér nagyságától és fajtájá-
tól függ.
Típusai:
– hajszáleres;
– vénás;
– artériás vérzés.
287
288
Hajszáleres vérzés
A felületes sérülés, a bôr és bôr alatti kötôszövet hajszálereinek megrepedéséhez vezet. A seben
keresztül vékony csíkban szivárgó vérzést észlelünk, vagy csak gyöngyözik a felületen a vér.
Lényeges vérveszteség nem fenyeget.
Elsôsegélynyújtás: a hajszáleres vérzést steril fedôkötéssel látjuk el.
Vénás vérzés
Visszér sérülésekor a vér az ér nagyságának mértékében, esetleg nagyon bôven folyik a sebbôl.
Jellemzô a vér sötétebb vörös színe. A visszerekben néhány vízcm-nyi a nyomás, ezért a vér nem
nagy nyomással ürül. Hasonló ok miatt csökken vagy megszûnik a vérzés, ha a vérzô végtagot
a segélynyújtó magasba emeli. Ilyenkor ugyanis a nehézségi erô hatására tökéletessé válik a
mélyvénákban a vér visszaáramlása, a felületi vénák kiürülnek, és csökken a vérzés.
Elsôsegélynyújtás: A beteget leültetjük, vagy lefektetjük, a vérzô végtagot megemeljük,
a vérzés és a szív között a végtagon lévô szorító ruhadarabot meglazítjuk. A vérzés érzékelhetôen
csökkenni fog, esetleg megszûnik. Ezt követôen nyomókötést helyezünk a sebre. A nyomókötést
az alábbiak szerint készítjük el: a seb környékét ellátjuk, a sebet steril gézlappal fedjük, a steril
gézlapra keményre gyúrt kettéhajtott pólyatekercset helyezünk nyomópárnának, a nyomópárnát
szoros pólyamenetekkel a sebre helyezzük. A vérzô végtagot felkötjük, vagy felpolcoljuk.
Artériás vérzés
Az ütôérben a vér a szív összehúzódásának megfelelô lüktetéssel (pulzációval), nagy nyomással
kering. Az ütôér megszakadásakor ezért a vér a szív ütemének megfelelô lüktetéssel,
esetleg messzire lövellô sugárban ürül a sebbôl. A friss, még oxigénnel telített artériás vér
színe élénkpiros. Nagy ütôérbôl, mint a nyaki közös ütôér, a combütôér, néhány perc alatt
életveszélyes, kivérzést okozó vérveszteséget szenved a sérült, ezért az ütôeres vérzés helyszíni
csillapítása életveszélyt elhárító beavatkozás.
Elsôsegélynyújtás: Az artériák anatómiai elhelyezkedése lehetôvé teszi, hogy a vérzés
helye és a szív között az ütôeret kézzel, az alatta lévô csonthoz lehessen nyomni, és ezzel a vérzés
megállítható. A sikeres beavatkozás elôfeltétele, hogy az egyes testtájakon lévô artériás
nyomópontokat a segélynyújtó tökéletes biztonsággal, egy mozdulattal föltalálja.
Artériás nyomópontok a következô helyeken találhatók:
– a homlok, halánték tájék artériás vérzésekor a szemöldök-külsô végének meghoszszabbításában kell
a fülkagyló elôtt a halánték csonthoz nyomni;
– nyak, arc vérzésekor a sérült szakasz direktösszenyomásával csillapítjuk a vérzést.
Nyakon a csontos alap a gerinc, arcon az arccsontok lehetnek;
– vállkörnyék vérzésénél karomszerû kéztartással, a kulcscsonthoz nyoma az eret csillapíthatjuk a
vérzést;
– felkar artéiás vérzését a hónaljárokban, a felkar fejéhez nyomásával szüntethetjük meg;
– a felkar alsó harmadának, az alkarnak, kéznek vérzését felkar csonthoz nyomásával
állíthatjuk el. A megemelt végtagon a biceps és triceps között a középsô harmadban a felkar belsô
oldalán tudjuk legjobban leszorítani;
– alsó végtag vérzését az azonos oldalon a lágyékhajlatban ököllel, kézéllel erôteljesen
lenyomva csillapíthatjuk, a combverôeret a szeméremcsont ágához szorítva.
A vérzés átmeneti megszüntetése idôt ad az ütôeres nyomókötés elkészítéséhez, amelynek ideje alatt
az egyik segélynyújtó kézzel folyamatosan fenntartja a nyomást. Az ütôeres
nyomókötés készítésének elsô lépéseként steril gézlapot nyomunk a seb mélyére, ha kell
több egymásra helyezet lépésben. A gézlapok töltsék ki a sebet a bôr felszínig. Erre helyezzük a
kettéhajtott pólyatekercset nyomópárnának, majd azt feszes menetekkel a sebbe nyomva
rögzítjük. A nyomáspontot a kötés elkészülte után szabad csak felengedni.
Az ütôeres vérzést tehát a következô lépésekben kell csillapítani:
– a sérült lefektetése, leültetése;
– a vérzô végtag megemelése;
– a nyomáspont kézzel való nyomásával a vérzés megállítása;
– (segítséghívás);
– ütôeres nyomókötés elkészítése;
– a nyomáspont felengedése.
A kötés esetleges átvérzésekor azt nem szabad lebontani, újabb nyomópárnát helyezzünk rá és
szoros menetekkel azt is rögzítjük.
A sérültet mentôvel azonnal kórházba kell szállítani.
MELEG OKOZTA EGÉSZSÉGKÁROSODÁSOK
Szélsôségesen forró környezetben a szervezet hôleadó mechanizmusai nem mûködnek megfelelôen.
Ha külsô hômérséklet azonos a testhômérséklettel, a test nem képes leadni hôt kisugárzással. Ha
egyidejûleg a páratartalom is magas (a levegô telítve van vízpárával) az izzadtság
289
744. ábra. Fontosabb artériás nyomópontok
290
nem párolog el. Ilyen körülmények között, különösen, ha valaki megerôltetô munkát végez és
az izmok mûködése még többlethôt is termel, hôkimerülés, vagy ami még veszélyesebb hôguta
alakulhat ki.
Hôség okozta ájulás (collapsus)
Leggyakrabban elôforduló hôártalom, többnyire egyszerû ájulás formájában jelentkezik. Tünetei:
hányinger, szédülés, kábultság, ájulás, meleg, nedves kipirult bôr.
Elsôsegélynyújtáskor a sérültet hûvös, szellôs helyen meglazított ruházattal, laposan kell
fektetnünk. A panaszok többnyire beavatkozás nélkül rendezôdnek.
Napszúrás
Az egész testet és a fedetlen fejet ért tartós napsugárzás hatására kialakuló agyhártya izgalom. A
tünetek gyakran a napszúrás után bizonyos késéssel (pl.: este, éjszaka) jelentkeznek.
Az arc és a fejtetô meleg és vörös, levertség, fejfájás, szédülés, hôemelkedés, súlyosabb esetben láz
jellemzô. A sérült nyugtalan, hányingerre panaszkodik, esetleg hány.
Elsôsegélynyújtás esetén a sérültet hûvös, lehetôleg szellôs helyen, 30 fokra megemelt
felsôtesttel fektetjük. Tarkójára hidegvizes borogatás tegyünk. Tudat- eszméletzavar kialakulá-
sakor mentôt kell hívni, ilyenkor erôteljesebb lázcsillapítás, kórházi megfigyelés szükséges.
Hôguta
Tünetei: Fejfájás, szédülés, hányás, a légzés gyors, szapora szívmûködés, a vérnyomás kezdetben
normális, késôbb csökkent. A bôr kezdetben kipirult, száraz és forró, késôbbiekben
szürke, kékes-lilás (cyanoticus). A testhômérséklet erôsen emelkedett (40 ºC felett is lehet).
Elsôsegélynyújtás esetén fektetés hûvös helyen, laposan, esetleg a lábak és a fej megemelése. A szoros
ruhadarabokat meglazítjuk, illetve eltávolítjuk. Külsô hûtést alkalmazunk
hidegborogatással, hideg vizes lelocsolással, és egyidejûleg, ha lehetséges a bôrt hûtjük ventilátor
vagy legyezô alkalmazásával a mentô megérkezéséig.
Hôkimerülés
A hôkimerülés jellemzôen a trópusi országok éghajlatán fordul elô. Melegítô vagy hôelvonó
hatásokra, gyakran a meglévô, illetve akut betegségekhez társulva jön létre.
Tünetei: levertség, kimerültség, kábultság, fejfájás, szomjúság, kezdetben meleg, késôbb
sápadt, hideg, verejtékes bôr. A testhômérséklet normális vagy emelkedett. A beteg kissé izgatott,
zavart állapotban lehet.
Elsôsegélynyújtáskor hûvös helyen, laposan, esetleg felhúzott lábakkal fektetjük. A szoros
ruhadarabokat meglazítjuk. Folyadékpótlást alkalmazunk, hûtött, sós tea, limonádé formájában
(Normolyt por oldata, ha van).
HIDEG OKOZTA EGÉSZSÉGKÁROSODÁSOK
Kritikus lehûlés akkor következik be, ha a testhômérséklet 35 ºC alá csökken. A beteg sorsa
a hômérsékletcsökkenés sebességétôl, mértékétôl és a lehûlés idôtartamától függ. A baleseti
lehûlés kétféleképpen alakulhat ki. Megkülönböztethetünk elsôdleges- és másodlagos lehû-
lést (hypothermiát).
Elsôdleges baleseti lehûlés
Egészséges embereket, sportolókat, katonákat lehût a védekezés hatására a szervezet energiatartalékait
elfogyasztó hideghatás. Elôsegíti tartós, nagyon alacsony hômérséklet, megfelelô
védôöltözet nélküli tartós hideghatás és a nagy hôkapacitású hideg közeg (víz).
A szervezet, a hideghatással szemben a hôtermelési folyamatok fokozásával védekezik. Az
elveszített hôt didergéssel pótolja, ha a test belsô hômérséklete 34 ºC alá csökken. Az elveszített
energia miatt a szervezet védekezôképessége kimerül, és ha a test belsô hômérséklete 30 ºC
körüli, ami eszméletvesztéssel jár együtt. A mély lehûlés (a test belsô hômérséklete 26 ºC alá
csökken) többnyire végzetes. Légzés, szívmûködés hiányát észlelve mindig kezdjünk hozzá az
újraélesztéshez.
Másodlagos baleseti lehûlés
Akár szobahômérsékleten is létrejöhet a károsodott hôszabályozású és/vagy aktív védekezésre
képtelen személyen. Kialakulására hajlamosítanak a belsô elválasztású mirigyek betegségei (pl.:
pajzsmirigy elégtelenség), anyagcsere betegségek (pl.: cukorbetegség), mérgezések (pl.: alkohol-,
altatószer-, kábítószer mérgezések), idegrendszeri okok, balesetek (pl.:
gerincsérülés, koponyasérülés)
Elsôsegélynyújtás során enyhe lehûlés esetén meleg folyadék itatása, nedves ruházat eltá-
volítása, betakarás az elsôdleges teendô. Eszméletlen személynél az alapvetô életjelenségek
vizsgálata, szükség esetén azok pótlása jöhet szóba. Klinikai halott ellátása az újraélesztés szabályai
szerint történik. A test visszamelegítése idôigényes, kórházi feladat, ezért az elszállí-
tásról intézkednünk kell (OMSZ). A szállításig további hôvesztés megakadályozása betakarással
történik.
ÉGÉSI SÉRÜLÉSEK
Tartós lánghatás, forró tárgy, víz vagy gôz, megolvadt fém, sugárzó hô, illetve elektromosság
okozza. A sérülés jellegzetes a bôrön, a bôr alatti területeken. A bôrön az égés mélységétôl függôen
különbözô fokozatú elváltozások figyelhetôk meg.
I. fokú égés esetén a bôr legfelsô rétege károsodik, kissé duzzadt, vörös, fényes, a sérült
fájdalomról panaszkodik. Pár nap alatt, esetleg hámlás kíséretében spontán gyógyul.
II. fokú égés esetén a bôr minden rétegére kiterjed a károsodás, a sima, kipirult bôrfelületek között
szabálytalan mennyiségben és nagyságban hólyagok képzôdnek. Bennük
kezdetben víztiszta, késôbb szalmasárga színû folyadék látható.
III. fokú égés esetén a szabad szemmel nem mindig észlelhetô bôr alatti szövetelhalás
uralja a képet. A piros, fájdalmas bôrfelületen lévô hólyagok megsérülnek, elfakadnak, a bôr
folytonossága megszûnik. A sebalap szürkés színû, nedvezô, ami a kiáramló szövetnedv és
vérplazma következménye. A sérült gyakorlatilag vérzik, nagy a fertôzésveszély.
291
292
IV. fokú égés tartós lánghatás, vagy magasfeszültségû egyenáram következménye. Kiterjedhet egy-
egy testrészre, de az egész testre is. Elhalt bôr, izom, ín, zsírszövet sérülés az égett
testfelszín elszenesedése gyakran az élettel összeegyeztethetetlen sérülések kategóriájába
tartozik.
Az égésbetegség súlyosságát a beteg életkora, az égés foka és a sebfelület kiterjedése hatá-
rozza meg.
Az égés felületének nagyságát a testfelület %-ában határozzuk meg. A meghatározáshoz
használjuk a 9-es szabályt.
Elsôsegélynyújtás: I–II fokú égésnél: azonnal kezdje meg a sérült testfelszín hûtését, hideg
folyóvízzel. A hûtés 10-15 percig tartson. A hûtés csillapítja a fájdalmat, és megakadályozza
a folyamat mélyebbre terjedését. Ha a ruházat beleégett, azt TILOS eltávolítani. Hûtés után helyezzen
rá laza steril fedôkötést.
TILOS az égett testfelszínre zsíros anyagot rákenni vagy rászórni, és a hólyagokat kiszúrni!
III–IV fokú égésnél: Az égési sebbe beleragadt ruházaton kívül a teljes ruházat eltávolí-
tása: steril fedôkötés, ha az égés nagy kiterjedésû és nem elegendô a géz, esetleg lepedôt
vagy takarót is teríthet a sérült területre. A sérült fájdalmát csillapítani kell, ha eszméleténél
van itatását meg kell kezdeni. Azonnali orvosi ellátást igényel.
Az égést és mélységét a hôfok és a behatás idôtartama határozza meg. Súlyos égési sérülé-
sek esetén a veszélyt nemcsak az égés traumatológiai következményei, hanem az égésbetegség
is jelenti, amely fôleg a vesét károsítva sokkos állapothoz, veseelégtelenséghez és késôbb nem
ritkán halálhoz vezethet.
FAGYÁS
Fagysérülés fogalma
A fagyás egyszeri hideg behatásra kialakuló körülírt, lokális károsodás. Súlyossága alapján
az alábbiak szerint osztályozható.
I fokú fagyás tünetei: A bôr vérkeringése károsodik, szürkésfehér elszínezôdés látható,
érzészavar keletkezik a bôr márványozott, duzzadt. A sérült égô fájdalmat érez. A bôr érzé-
ketlenné válik.
II. fokú fagyás tünetei: hólyagképzôdés jön létre, a bôr kipirul, duzzadt, a beteg fájdalomról
panaszkodik.
Testrész Felület
Fej 9%
Törzs elöl 2×9%
Törzs hátul 2×9%
Felsô végtag 2×9%
Alsó végtag elöl 2×9%
Alsó végtag hátul 2×9%
Gáttájék (nemi szervek) 1%
Összesen 100%
III. fokú fagyás tünetei: A bôr kezdetben fehér (halottsápadt), érzéketlen. A szederjes
bôrön kisebb-nagyobb vörhenyes savós hólyagok keletkeznek, amelyek ha megnyílnak, a folyadék
kiürül, és nehezen gyógyuló fekélyek maradnak vissza
IV. fokú fagyás tünetei az érintett testrész teljes megfagyása, amely kis traumára is létrejö-
het. Irreverzibilis szöveti károsodás jöhet létre. A bôr rétegei elhalnak, szürkésfekete színû.
Elsôsegélynyújtás:
– az érintett testtáj lassú felmelegítése, folyamatosan;
– meleg környezetbe szállítás;
– a hólyagokat tilos dörzsölni;
– steril száraz laza fedôkötés ( mivel a fagyott testfelszín sebnek számít);
– védelem a további kihûléstôl (takaró, thermozsák, meleg tea itatása).
ALAPFOKÚ, ESZKÖZ NÉLKÜLI ÚJRAÉLESZTÉS
Ez a rész a közvetlen, fenyegetô életveszélyt jelentô légúti, légzési és keringési problémák
alapvetô ellátási technikáival foglalkozik; bemutatva az egyszerû, eszköz nélküli ellátási
technikákat, amelyek – rövid kiképzés és megfelelô gyakorlat esetén – a nem orvos elsôsegélynyújtó
ellátási kompetenciájába is tartoz(hatná)nak.
Légútbiztosítás és -fenntartás
A légutat alkotó izmok megfelelô tónusához és bonyolult reflexmechanizmusok meglétéhez
kötött, aminek viszont a megfelelô eszméleti szint az alapfeltétele.
Ennek megfelelôen – a nem–traumás sürgôsségi ellátás során – az elsôsegélynyújtó leggyakoribb
feladata a következô problémák elhárítása:
– a nyelv „hátracsúszásának” megakadályozása;
– esetleges hányás esetén a hányadék légutakba kerülésének (aspiráció) megelôzése eszméletlen
betegnél;
– a gégemenetbe került szilárd idegentest okozta fuldoklás megszûntetése.
Eszköz nélküli légútfelszabadítás és -biztosítás
A tónusát vesztett nyelv, illetve garati és gégeképletek miatt eszméletlen betegnél kritikusan
beszûkül a felsô légút. Ezért szinte törvényszerûen az eszméletlen személy légzése akadozóvá,
horkolóvá válik. Tekintettel azonban arra, hogy az említett szájüregi és nyaki képletek szoros
összeköttetésben állnak és felül az állkapcson és a koponyaalapon, alul pedig a mellkas
felsô bemenetén és a vállövön rögzülnek, a nyak passzív megfeszítésével a nyelv eltávolítható a hátsó
garatfaltól, így a légzés ismét akadálytalanná válik.
A cél elérésére két egyszerû módszer kínálkozik:
– a fej hátrahajtása és az áll elôreemelése;
– az ún. hármas légúti manôver (fej hátrahajtása – állkapocs elôretolása – száj kinyitása).
293
294
A légút átjárhatósága a légzés megítélésének és szükség szerinti pótlásának (lélegeztetés)
alapfeltétele, eszméletlen embernél az ellátás mindig a légút eszköz nélküli biztosításával kezdôdik.
(Mindkét módszernél szükséges a fej enyhe hátrahajtása, ami nyaki gerincsérülés esetén
veszélyes lehet. A nyaki gerincsérülés lehetôsége elsôsorban a baleseti ellátás bizonyos eseteiben
merül fel. Ebben az esetben – lehetôség szerint – el kell kerülni a fej mozgatását (a fejet
ún. neutrális helyzetben kell rögzíteni, azaz a fejnek, nyaknak és törzsnek minden fôtengely
mentén egy vonalban kell maradnia); de meg kell jegyezni, hogy a szabad légút és lélegeztetés
lehetôsége megteremtésének elsôbbsége van a potenciális sérülések esetleges rontásá-
val szemben.
745. ábra. A fej hátrahajtása és az áll elôreemelése
746. ábra. Az ún. hármas légúti manõver
Az eszköz nélküli légútbiztosító módszerek összehasonlítása
Védekezés az aspiráció ellen
Az eszméletzavarok kapcsán, a légúti védôreflexek kihunytával fennáll a veszély, hogy folyé-
kony idegen anyag (hányadék, vér, nyál stb.) kerülhet a légzôrendszerbe (aspiráció), ami
mennyiségétôl függôen fulladással és/vagy direkt szövetkárosítással, illetve fertôzéssel fenyeget.
Ezért kiemelt fontosságú az aspiráció elleni folyamatos védelem fenntartása. Elsôsegélynyújtói
szinten itt is elsôsorban az eszköz nélkül végrehajtható megoldás részesítendô elônyben.
Eszméletén levô beteg/sérült olyan testhelyzetet vegyen fel, ami biztosítja a szájüreg kiürülését
(pl. hason fekvés; elôrehajtott fejjel ülés stb.); míg eszméletlen betegnél a stabil oldalfekvô helyzetet
kell létesíteni.
295

A fej hátrahajtása
és az áll elôreemelése

A légzés ellenôrzése
Eszköz nélküli vagy
szelepes
lélegeztetô maszkos
lélegeztetés
kivitelezéséhez az
egyszemélyes
újraélesztés során.

Az ellátandó mellett,
annak kb.
válla magasságában
térdel.
A beteg feje felõli
tenyerét annak
homlokára teszi.
A teste felõli kezével az
állkap
csot támasztja meg.

A fej óvatos
hátrahajtása a beteg
homlokára helyezett
tenyérrel
Az áll felfelé és elõre
emelése
a másik kézzel.

Hármas légúti manôver

A beavatkozás
célja
Az ellátó
helyzete
Kivitelezés
Veszély
A nyelv és a garat-gégeképletek tónusvesztése miatti légúti szûkület/elzá-
ródás megszüntetése a nyak elülsô részének passzív megfeszítése révén.
Szelepes lélegeztetô maszkos
vagy Ballon–Szelep–Maszkos
[B/Sz/M] lélegeztetés megtartott
keringés vagy kétszemélyes újra-
élesztés során.
Az ellátandó fejénél térdel;
Tenyerével a beteg fejét két oldalról megtámasztja és hátra-hajtja;
Ujjaival az állkapocs hátsó szá-
rait elõre-; illetve az állat lefelé
tolja (száj kinyitása).
A fej óvatos hátrahajtása
a fejet két oldalról megtámasztó
kezekkel
Az állkapocs elõretolása a II-V.
ujjakkal (alsó fogsor a felsõ elé)
Az áll lefelé tolása a hüvelykujjakkal (száj kinyitása).
A nyaki gerinc sérülését ronthatja. Ezért ennek gyanúja esetén lehetõleg
kerülni kell a fej hátrahajtását; adott esetben csak a minimálisan szükséges
mértékig (a légzés rendezõdéséig).
Megkísérelhetõ esetleg a fej hátrahajtása nélkül is; pusztán az állkapocs elõretolásával/-húzásával is.
296
Stabil oldalfekvés
A stabil oldalfekvés olyan – a valódi oldalfekvéshez közelítô – testhelyzet, amelybe az eszméletlen
beteg – míg társa segítséget hív – magára hagyva sem billen ki ebbôl a helyzetbôl,
melyben légútjainak átjárhatósága is fennmarad: azaz a nyelv nem csúszhat hátra, és esetleges hányás
esetén a hányadék kifolyik a szájüregbôl. Ideális esetben ezt a könnyen megjegyezhetô testhelyzetet
könnyû létrehozni; ugyanakkor hosszú ideig is viszonylag kényelmes
a beteg számára, nem okoz légzéskorlátozó nyomást a mellkason.
A stabil oldalfekvés javallata és feltételei:
– a beteg eszméletlensége és/vagy a nagy mennyiségben ürülô hányadék, vér stb. miatt
nagy az aspiráció veszélye;
– más hatékonyabb módszer (pl. hatékony szívóberendezés) nem áll rendelkezésre; és/vagy
– nem biztosítható a beteg melletti folyamatos jelenlét (pl. segítség hívásához, vagy további sérültek
ellátásához a beteget átmenetileg magára kell hagyni);
– ugyanakkor a beteg keringési-légzési állapota kellôen stabil, tehát nem szorul mellkasi
kompresszióra és/vagy lélegeztetésre, ami csak hanyattfekvésben valósítható meg haté-
konyan.
A stabil oldalfekvésnek több kivitelezési módozata van. Ezek közül talán a legegyszerûbben
kivitelezhetô és az ellátandó számára legkényelmesebb módja és annak létrehozása a következô.
747. ábra. A stabil oldalfekvés kivitelezése
Miután meggyôzôdött a légzés (és ezáltal a keringés) kielégítô voltáról:
– Szükség esetén vegye le a beteg szemüvegét.
– Térdeljen a hanyattfekvô beteg mellé és nyújtsa ki annak mindkét lábát.
– A beteg közelebb fekvô karját, könyökben derékszögben hajlítva, tenyérrel felfelé fektesse
a fej mellé.
– A távolabbi lábat, a térdet alátámasztva hajlítsa be, és támassza a talpára.
– Az áldozat feje felôli kezével a beteg túloldali karját, csuklóban megragadva, húzza át
a mellkas elôtt, és a kézháttal felfelé szorítsa a segélynyújtóhoz közelebbi archoz.
– A fejet így folyamatosan támasztva, a beteget a felhúzott térdénél fogva óvatosan gördítse maga felé
az oldalára.
– A felül elhelyezkedô, behajlított lábat hozza olyan helyzetbe, hogy a csípôben és térdben
derékszögben behajlított láb stabilizálja a helyzetet.
– A felül lévô, az alsót keresztezô kart igazítsa úgy az arc alá, hogy a fej maradjon enyhén hátrahajtva,
ugyanakkor arc kissé lefelé nézzen. Ezzel biztosíthatja a légút szabadon maradását.
– Rendszeresen ellenôrizze a beteg légzését, szükség esetén azonnal fordítsa vissza a hátára,
ha az alapvetô életfunkciókat pótolnia kell.
– Amennyiben az áldozatot 30 percet meghaladóan kell ebben a helyzetben hagynia, fordítsa át a
másik oldalára, hogy elkerülje az alul lévô kar tartós összenyomását.
A stabil oldalfekvéssel kapcsolatos kiegészítô megjegyzések:
– Tekintettel arra, hogy a laikus ellátás során a stabil oldalfekvô helyzet létesítése légútbiztosításként
életmentô beavatkozásnak számít, ti. nélküle a magára hagyott beteg
légútelzáródásnak, illetve hányás okozta aspirációnak lenne kitéve, nincs létjogosultsága az
esetleges sérülések súlyosbítása miatti félelmek táplálásának az oktatás során;
– A professzionális ellátók esetében – kellô számú ellátó és megfelelô szakismeret birtoká-
ban – van lehetôség az elôzetes sérülésvizsgálatra és a technika megfelelô módosítására,
pl. a fej külön in-line rögzítése.
A szájüreg eszköz nélküli kitisztítása
Nyilvánvaló esetekben – ha a szájüregben nyilvánvalóan bármilyen folyékony vagy szilárd
idegen anyag van (szemmel látható és/vagy gurgulázó hangja révén felismerhetôen) – eszköz híján
szükséges lehet a száj kézi kitakarítására. A légútbiztosítás minden formájához hasonlóan lehetôség
szerint személyi védôeszközöket (gumikesztyû) célszerû viselni a beteg/sérült
testnedveivel való kapcsolatba kerülés kivédése érdekében. A szájüregbe vezetett mutatóujj
összeharapás elleni védelméhez célszerû a másik kéz mutatóujjával az orcát a fogsorok közé
nyomni. A szájüreg kitisztításánál az ujjseprés technikát alkalmazzuk:
– A kesztyût viselô (folyékony anyag esetén nedvszívó anyaggal körbetekert) mutatóujját
vezesse be az orca mentén a nyelvgyökig.
– A szájüreg szélérôl a közepe felé és elôre irányuló kampószerû mozgással tisztítsa ki a folyadékot
vagy törmeléket; ahelyett, hogy mélyebbre tuszkolná.
297
298
A gégebemenetbe ékelôdött szilárd idegentest okozta fuldoklás kezelése
A „félrenyelt” idegentest okozta fuldoklás viszonylag ritka sürgôsségi esemény a felnôttkorban,
ami legtöbbször evés közben történik. A jellegzetes elôzmény lehetôvé teszi, hogy a fuldoklást
ne keverjék össze az ájulással, szívrohammal, görcsrohammal vagy egyéb olyan állapotokkal,
melyek szintén hirtelen légzésromlással, cianózissal vagy eszméletvesztéssel járhatnak, azonban más
jellegû ellátást igényelnek.
A szerencsére ritka probléma ellátási sikerességének kulcsa:
– a probléma felismerését követôen;
– súlyosságának felmérése (súlyos vagy enyhe szûkület);
– a beteg állapota kritikussá fordulásának (eszméletvesztés) felismerése;
– emelt szintû segítség riasztása a kellô idôpontban.
Az állapot felismerését és súlyosságának megítélését, az enyhe és súlyos esetek közötti különbségtételt
segítheti a 749. ábra felsô sarkában látható „ABCDE”-stílusú kérdéssor, illetve
a következô a táblázat.
748. ábra. A felsô légúti idegentest okozta fuldoklás súlyosságának
megítélése annak jelei és tünetei alapján
Megjegyzés.
A számozás a szövegben található magyarázó leírásokra vonatkozik.
1.1. Ha a tünetek enyhék, csupán bíztatni kell a köhögés folytatására, de külsô beavatkozásra nincs
szükség. Maradjon az érintett mellett, és folyamatosan ellenôrizze, amíg:
• megoldódik a szûkület vagy
• súlyosbodik a helyzet (pl. erôtlenné válik a köhögés), és be kell avatkoznia.
1.2. Ha a tünetek alapján súlyos szûkület feltételezhetô, az ellátás az eszmélet meglététôl 2 függ.
2.2. Ha a súlyosan fuldokló eszméletén van:
2.1.1. Alkalmazzon 5 hátba csapást (szükség szerint):
• Álljon a beteg mellé és kissé mögé. Egyik tenyerével támassza meg a mellkast,
és enyhén döntse elôre, hogy a kimozduló akadály elôreeshessen.
• Tenyerével legfeljebb ötször üssön erôteljesen a lapockák közé.
• Minden ütés után ellenôrizze, hogy megoldódott-e a szûkület, és csak szükség
esetén ismételje meg a csapást.
2.1.2. Ha az öt hátba csapás eredménytelen volt, alkalmazzon öt hasi lökést:
• Álljon a beteg mögé, törzsét döntse kissé elôre, és karolja át hasának felsô részét.
• Szorítsa egyik kezét ökölbe, helyezze azt a beteg hasára, a köldök és a szegycsont közé.
• Másik kezével ragadja meg az öklét, és rántson erôteljesen be- és felfelé a beteg
hasába.
• Ismételje meg maximum ötször.
2.1.3. Ha nem szûnt meg az elzáródás, váltogassa ötösével hátba csapásokat és a hasi
lökéseket.
299
749. ábra. A felsô légúti idegentest okozta fuldoklás ellátási folyamatábrája
300
3. Ha a beteg bármikor eszméletlenné válik, óvatosan fektesse a földre. Ha eddig
nem történt volna meg, azonnal gondoskodjon emelt szintû segítség riasztásáról,
majd minden további nélkül kezdjé(k) meg a 30 mellkasi kompresszióval az alapszintû újraélesztést
(BLS), hiszen a betegnek nincs normális légzése. (Ilyenkor
a 30 kompresszióból álló sorozat után, a két lélegeztetés elôtt célszerû a száj-
üregbe tekinteni, és szükség esetén ujjaival kitakarítani azt, ahogy az korábban
említésre került.)
Kiegészítô megjegyzések:
– A hátba csapásnál agresszívabb kezelésben részesültek (2.1.2-tôl), valamint azok, akiknél
a fuldoklás megszûnte ellenére nyelési, légzési zavarok maradtak, kivizsgálásra szorulnak.
– A professzionális sürgôsségi ellátók – ha a személyi és tárgyi feltételek lehetôvé teszik –
megkísérelhetik az eszközös eltávolítást, de ez ne késleltesse a mellkaskompressziók megkezdését!
Azért, hogy a légút korán eszközösen feltárható és biztosítható legyen, az elsô
eredménytelen hasi lökéssorozat után a segélynyújtó kezdeményezze az emelt szintû
sürgôsségi ellátás riasztását.
750. ábra. A hátba csapás kivitelezési módja
751. ábra. A hasi lökések kivitelezési módja
Légzéstámogatás
A normális légzést a látható, nyugodt mellkasi kitérésekkel kísért észlelhetô légáramlás jelenti,
ami megfelelô légcserét biztosít. Ennek megfelelôen vizsgálati módja:
– miután a felsôlégutat az elôzôkben említett módon felszabadította (fej hátrahajtása és
állkapocs elôreemelése; a szájüreg kitakarítása – pl. ujjseprés);
– hajoljon szorosan az ellátásra szoruló arca elé; úgy, hogy füle és arca a beteg légzônyílásai
elé kerüljön (= a légáramlás meghallása és megérzése); miközben
– nézze a mellkas kitéréseit. (Bizonyos körülmények között – pl. sötétben – segítheti a döntést, ha
másik kezét a beteg mellkasára helyezi; ilyenkor az állat a fejet felülrôl átkarolva
húzza hátra).
– a vizsgálat max. 10 másodpercig tartson; az ez idô alatt megszámolt légvételek számát
hattal szorozva kapja meg a percenkénti légzésszámot (felnôtt esetében normálisan:
12–20/min).
301

A légzés vizsgálata („Nézni–hallgatni–érezni–tapintani”)

Ha a rászoruló kezdôfelmérése során hiányzó vagy kritikusan ritka (felnôtt esetében: <8/min)
és/vagy csupán felületes légzés tapasztalható, szükséges a légzés pótlása/támogatása.
Az eszköz nélküli lélegeztetés. A légzés pótlása alapvetô elsôsegélynyújtó szinten a segélynyújtó
kilégzett levegôjének szájból szájba/orrba lélegeztetéssel történik.

Lélegeztetési
mód
Szájból szájba

Légút A fej hátrahajtásával

nyitvatartása
Kivitelezése
Az orr befogása az egyik kéz mutató- és hüvelykujjával
A levegô befújása a mellkas megemelkedéséig
Elemelkedni a beteg fejétôl, majd friss légvételt követôen megismételni:
Újraélesztés esetén kétszer egymás után, majd ismét kompressziók
Izolált lélegeztetés esetén kb. 4-5 másodpercenként (~’1–2–3–befúj’)
– Az orr befogása az egyik kéz mutató- és hüvelykujjával
– A száj kinyitása az áll elôrehúzá-
sával
– A száj szoros ráillesztése a beteg
ajkaira
– A száj bezárása az állkapocs feltolásával
– A teljes orr bevétele a szájba; szoros körbezárása a segélynyújtó
ajkaival a beteg arcánál

302
A légzés vizsgálata („Nézni–hallgatni–érezni–tapintani”)
Ha a rászoruló kezdôfelmérése során hiányzó vagy kritikusan ritka (felnôtt esetében:
<8/min)
és/vagy csupán felületes légzés tapasztalható, szükséges a légzés pótlása/támogatása.
Az eszköz nélküli lélegeztetés. A légzés pótlása alapvetô elsôsegélynyújtó szinten a
segélynyújtó kilégzett levegôjének szájból szájba/orrba lélegeztetéssel történik.
Lélegeztetési
mód

Szájból szájba

Légút A fej hátrahajtásával

nyitvatartása
Kivitelezése
Az orr befogása az egyik kéz mutató- és hüvelykujjával
A levegô befújása a mellkas megemelkedéséig
Elemelkedni a beteg fejétôl, majd friss légvételt követôen megismételni:
Újraélesztés esetén kétszer egymás után, majd ismét kompressziók
Izolált lélegeztetés esetén kb. 4-5 másodpercenként (~’1–2–3–befúj’)
– Az orr befogása az egyik kéz mutató- és hüvelykujjával
– A száj kinyitása az áll elôrehúzá-
sával
– A száj szoros ráillesztése a beteg
ajkaira
– A száj bezárása az állkapocs feltolásával
– A teljes orr bevétele a szájba; szoros körbezárása a segélynyújtó
ajkaival a beteg arcánál
754. ábra Szájból orrba lélegeztetés
Keringéstámogatás
A következô leírás a Magyar Resuscitatiós Társaság 2006. évi Felnôtt Alapszintû
Újraélesztési Irányelvei alapján készült. Akárcsak az eddig, valamint a továbbiakban
leírtakhoz hasonlóan az ajánlás puszta elolvasása nem helyettesítheti a rendszeres
gyakorlást.
Amennyiben az elsô benyomása alapján (testhelyzet, mozdulatlanság, esetleg kóros
bôrszín)
kritikus állapotú áldozatot lát, akinél fennáll a keringés-légzésleállás lehetôsége, a következô módon
járjon el:
0. Gyôzôdjön meg arról, hogy nem áll-e fenn olyan külsô körülmény, ami az ellátókra,
illetve az áldozatra súlyos járulékos veszélyt jelentene. Amennyiben ilyen fennáll, gyors
kockázatelemzést követôen, ha a haszon:kockázat-arány megengedi:
• tegyen kísérletet a veszélyforrás gyors megszûntetésére vagy
• az áldozat biztonságba helyezésére – feltéve, hogy arra képes és nem kell azzal
aránytalanul nagy veszélyt magára vállalnia. Ellenkezô esetben haladéktalanul kérjen
megfelelô segítséget.
1. Az áldozat hangos megszólításával („Mi történt? Segíthetek?”) és egyidejû kíméletes
megrázásával ellenôrizze annak reakcióképességét.
1.1. Ha bármilyen reakciót észlelt az erôteljes ingerekre, a beteg él. Csak akkor és
annyira
mozgassa, amennyire a helyzet szükségessé teszi. Képességei szerint tájékozódjon
állapotáról, ha szükségesnek látja, ajánlja fel segítségét, és végezze el a szükséges
teendôket. Ha erre nem képes egyedül, kérjen megfelelô segítséget. A segítség
megérkezéséig maradjon az áldozat mellett, és rendszeresen ellenôrizze állapotát.
1.2. Ha nem észlelt semmiféle reakciót, haladéktalanul kiáltson segítségért, megteremtve
annak lehetôségét, hogy szaksegítséget hívathasson valakivel anélkül, hogy az áldozatot
magára hagyná.
1.3. Ezzel egyidejûleg szabadítsa fel az áldozat légútjait. Csak akkor kell az áldozat száj-
üregébe nyúlnia, ha a körülmények azt nyilvánvalóan szükségessé teszik (pl. szemmel jól
látható, a légzést/lélegeztetést akadályozó idegentest vagy hányadék eltávolí-
tása érdekében). Pusztán az eszméletvesztésbôl fakadó légútelzáródás veszélye
egyszerûen elhárítható a fej kíméletes hátrahajtásával és az áll elôreemelésével.
2. Az így szabaddá tett légút mellett a beteg mellkasa felé fordított fejjel szorosan
hajoljon
az áldozat arca elé és max. 10 másodpercig
• a légzômozgások figyelésével, valamint
• a légáramlás hallgatásával és érzékelésével ellenôrizze, hogy normálisan légzik-e.
Normális légzésnek csak a nem nagyon gyér (gyakorlatilag a 10 másodperc alatt
legalább kétszer észlelhetô); nem feltûnôen, görcsösen erôlködô és nem csupán
hörgésnek tekinthetô légzési aktivitás tekinthetô.
Ha az ellátó kellôen gyakorlott a kritikus állapotú betegek vizsgálatában, végezheti az
alapvetô életjelenségek megítélését egyidejûleg is 10 másodperc alatt:
• A fej körbeölelésével húzza hátra az állkapcsot a légút felszabadítása érdekében;
• Miközben a légzés fent leírt megítéléséhez az áldozat arca elé hajlik, ezzel egyidejûleg;
• Másik kezének II–III. ujjával tapintsa ki a gégét („ádámcsutka”) a nyak középvonalá-
ban, majd csúsztassa ujjait elôre, amíg a fejbiccentô izom elé nem ér.
303
304
Az életfunkciók együttes megítélésének módszere
2.1. Ha biztos abban, hogy a beteg normálisan légzik, ugyan eszméletlen, de keringése
pillanatnyilag kielégítô. Ellátása mindenképpen szaksegítséget igényel, ezért
gondoskodjon mentôhívásról. Ha ehhez magára kell hagynia, hozza stabil oldalfekvô
helyzetbe.
Ugyancsak ez a teendô annál az eszméletlen betegnél, aki hány(t), és ezért fulladás
veszélyezteti. Egyébként az 1.3 pontban leírtaknak megfelelôen tartsa szabadon a
légutakat, és ellenôrizze folyamatosan a légzést.
2.2. Ha nem észlelt normális légzést, feltételezhetô a keringésleállás is. Ha eddig még
nem
történt meg, haladéktalanul hívjon, optimális esetben hívasson mentôt.
2.3. Normális légzés hiányában mûködô keringés sem lehetséges, ezért azonnal meg kell
kezdeni a mellkaskompressziókkal azok pótlását.
2.3.1. A mesterséges keringés fenntartása szempontjából fontos a jó minôségû,
folyamatos,
minél ritkábban megszakított mellkaskompresszió, ezért 30 kompresszióból álló
sorozatokat kell végrehajtani. Hangsúlyt kell fektetni a megfelelô és szünetmentes
technikára. Helyezkedjen el a hanyatt, kemény alapon fekvô áldozat mellett, annak válla
magasságában, ahonnan egyaránt elérheti a mellkast és a fejet.
A megfelelô kompressziós tartás:
• a megfelelô nyomási terület a mellkas középvonalában, a mellkas (szegycsont) alsó
felén (kb. a férfi mellbimbók magasságában) van;
• a kompressziók során az egymásra helyezett tenyerek kéztôi részével közvetítse az
erôt a mellkasra;
• ügyelni kell arra, hogy a kinyújtott, a mellkasra merôlegesen elhelyezkedô karok
által közvetített erô csupán az elôzôkben leírt kis területre korlátozódjon és ne például a
bordákra.
A kompresszió üteme 100/min. Helyesen végezve a szabályos és legkevésbé fárasztó
mozgás egy, a csípôizületben végzett elôre-hátra dôlô, harmonikus és monoton mozgás,
ami a végig nyújtott karok által továbbítva a mellkas körülbelül azonosan rövid ideig
való lenyomását és felengedését eredményezi.
A kompresszió mélysége igazodjon ugyan a mellkas ellenállásához, de legyen elegendô
erôsségû (irányérték: 4-5 cm, illetve a mellkas kb. egyharmadnyi mélysége).
A lenyomást követôen engedje a mellkast rugalmasságától fogva visszatérni a kiindulási
helyzetbe, anélkül, hogy közben elemelné kezét a mellkasról.
A tapasztalatok szerint egy megfelelô módon végzett hangos számolás valószínûleg
hasznos a kellô kompressziós frekvencia és egyenletes ütem felvételénél, valamint
segítheti a kompressziók számának követését is.
2.3.2 A harminc kompresszió végrehajtása után pótolja a légzést 2 befújással. Az eszköz
nélküli lélegeztetést (szájból szájba/orrba).
A két, egyenként kb. 1 másodperces, szabályosan végrehajtott lélegeztetési kísérletnél
befújásonként kb. 500–600 mL (a mellkast láthatóan megemelô mennyiségû) levegôt
juttatunk be.
A hatásos lélegeztetés során észlelhetô mellkaskitérés egyaránt igazolja a technika
helyességét és a légutak átjárhatóságát. Hiányzó mellkasemelkedés és a befújás alatt
észlelhetô mellékzajok esetén elsôsorban a légútfelszabadítás és a tömítettség
elégtelenségére gondoljon, és a továbbiakban igyekezzen azt korrigálni. (Ha úgy találná,
hogy
képtelen a beteget lélegeztetni, végezze legalább a mellkaskompressziókat, mivel rövid
távon a csupán kompresszióval végzett BLS is mutat némi hatékonyságot.
305
755. ábra. A helyes mellkaskompresszió kivitelezése
756. ábra. Az alapszintû újraélesztés (BLS) folyamatábrája
(A számozás a szövegben található magyarázó leírásokra vonatkozik.)
306
Felnôtt BLS során a kompresszió és lélegeztetés aránya – a segélynyújtók számától
függetlenül – 30:2.
A váltások során törekedni kell a kompresszió nélküli idôveszteség minimalizálására.
Laikus segélynyújtóknak általában csak az 1 segélynyújtó által nyújtott segítség
oktatandó.
Képzett hivatásos ellátók közül is csak azok vállalkozzanak a páros munkára, akik a
technika
pontos uralása mellett megbízhatóan, idôveszteség nélkül képesek összehangolni
tevékenységüket. Másik, a helyszínen tartózkodó segélynyújtó inkább kifáradás esetén
váltsa fel társát, ami a hosszabb kompressziósorozat miatt fárasztóbbá vált BLS miatt 1,
legkésôbb 2 perc
múlva törvényszerûen szükségessé is válik.
A harci stressz reakciók
Stressznek nevezzük azt
az állapotot, ha a szervezet kikerült nyugalmi állapotából, és
fokozottan reagál az ingerekre. A stressz az élet velejárója, önmagában nem feltétlenül
rossz, sôt cselekvésre inspirál. De ha szervezetünket halmozott negatív hatás éri, akkor
egy sor betegség
elôidézôje lehet.
Okai lehetnek:
– fizikai kimerültség;
– állandó készültség;
– alváshiány;
– látni a társak megsebesülését vagy halálát;
– félelem a haláltól vagy a megnyomorodástól;
– félelem megölni egy másik embert;
– félelem a hibázástól vagy a megszégyenüléstôl;
– a család problémái miatti aggodalom.
Fajtái:
– enyhe;
– közepes.
Az enyhe harci stressz tünetei
Fizikai tünetek:
– feszültség, idegesség és gyors ijedtség;
– fejfájás, hátfájás és a régebbi sebek fájdalma;
– nyugtalanság, a kezek enyhe remegése, ügyetlenség;
– hideg verejték, szájszárazság és sápadt bôr;
– homályos látás;
– szívdobogás, szédülés vagy indokolatlan jókedv;
– bizsergés, görcsölés vagy a kéz- és lábujjak zsibbadása;
– gyomorbántalom, ,,száraz hányinger” vagy hányás;
– széklet- és vizelettartási problémák;
– kimerültség, erôtlenség;
– üres tekintet.
Szellemi tünetek:
– szorongás, aggodalom és „kis dolgokon” való bosszankodás;
– ingerlékenység és panaszkodás;
– a figyelem összpontosításának nehézsége;
– a részletekre való visszaemlékezés nehézsége;
– nehézkes gondolkodás, beszéd és kommunikáció;
– alvási nehézség és rossz álmok;
– szomorúság és könnyezés;
– a sérült vagy meghalt bajtársak siratása;
– bûnösség érzete a hibák vagy az elmulasztott dolgok miatt;
– düh és harag;
– a ,,többiek cserbenhagyásának” érzete;
– az önbizalom elvesztése.
Enyhe harci stressz sérülés kezelése:
– legyünk higgadtak;
– a katonák összpontosítsanak feladatukra;
– követeljük meg a katonáktól feladataik folytatását;
– ismertessünk meg a katonákkal pihenési technikákat;
– a helyzet függvényében szorgalmazzuk a katonák evését, fürdését és alvását;
– foglaljuk le a katonákat, ha épp nem pihennek;
– biztassuk a katonákat, hogy engedjék szabadon érzelmeiket;
– emlékeztessük a katonákat, hogy a harci stressz bizonyos mértékben normális;
– jelentsük a sérülteket a legközelebbi elöljárónak/eü katonának.
A közepes és súlyos harci stressz jeleinek azonosítása
Fizikai jelek:
– folyamatos mozgás;
– a kezek vagy a test remegése;
– rettegés;
– összerándulás vagy lelapulás hirtelen hang vagy mozgás hatására;
– hirtelen bénultság (kéz, kar, láb) sebesülés nélkül;
– hirtelen látás- vagy hallásvesztés (részleges vagy teljes) sebesülés nélkül;
– tûz alatt teljes mozdulatlanság;
– teljes fizikai kimerültség (csak áll vagy ül);
– állás közben tántorgás vagy billegés.
Lelki jelek:
– gyors beszéd;
– állandóan javaslatokat tesz;
– harcosság és meggondolatlanság, ,,dühödt” viselkedés saját csoportján belül, leküzdhetetlen düh;
– szociális visszahúzódás (csendesség, mogorvaság);
– elégtelen önellátás és higiénia, nem érdekli az evés;
– apátia és a veszély iránti közöny;
– nem emlékszik a parancsokra, a szolgálat ellátás módjára vagy hogy hol is van;
307
- képtelen összpontosítani vagy dönteni;
– súlyos beszédproblémák, dadogás, beszédképtelenség;
– fél elaludni, még viszonylag biztos helyen is;
– ott nem levô dolgokat is lát (általában súlyos alváshiányt követôen);
– gyors érzelemhullámzás, hisztéria, furcsa viselkedés;
– pánikszerû elrohanás a tûz elôl.
Kezelése:
– általában kivonás kell;
– a többi betegtôl elkülönítve kell kezelni;
– kezelés pihentetéssel, zuhanyoztatással vagy fürdetéssel, ruhacsere és meleg étkezés;
– 70%–85% 3 napon belül felépül;
– bíztassuk a beteget érzései kibeszélésére;
– kezeljük a szolgálatba történô visszaállítás lehetôségével;
– a maradék betegek 2 héten belül visszatérnek saját (vagy másik) egységükhöz;
– mutassunk nyugalmat és uralmat a helyzet felett;
– nyugodt hangon próbáljuk meg rábeszélni a beteget az együttmûködésre;
– vegyük el a veszélyesnek tûnô katona fegyverét;
– fizikailag is akadályozzuk meg az önmagára vagy társaira veszélyes katonát;
– ha lehet, kérjünk orvosi segítséget;
– vonjuk ki a veszélyes vagy a nem javuló beteget
308