Nagy Laura 11.E.

Lázár Ervin: A Cirkusz

Az írót gyermek verseiről ismerjük, a mai modern irodalomban. A mű a Csillagmajor című

kötetben jelent meg, egyike a sokat mondó gyermekmesék egyikének, ahol többször is megjelenik az
író vallásossága, amire nagy hangsúlyt fektet

A cím utalhat a cirkusz szó többjelentésű tulajdonságára. Talán az élet egy cirkusz szimbólum is
megjelenhet.

A Cirkusz témája a trapézos mutatvány. A mű egy falu szélén lévő mezőn játszódik, ahol in medias
res belekerülünk a történetben. A történet elején megismerkedünk a cirkuszossal és a trapéz
jelentésével. Megjelenik a trapézos az égből, aztán el is tűnik, ez mind nagyon lassan történik. A
végén a emberek mérgesek mert cirkuszra számítottak, de nekik más értelme van a cirkusznak, mint
a cirkuszos embernek.

Az irodalmi alkotás elején az elbeszélő, aki jelen van az eseményeknél, egyes szám első személyben
beszél magáról. A mezőn ül egy cirkuszos és az emberek belépőt fizetnek és várják a mutatványokat.
A cirkuszos trapéz mutatványt igért, de a főhős nem érti, hogy lehetne kültéren trapézos mutatvány,
hiszen az a probléma, hogy nincs hova felakasztani a hintát. A főszereplő picit értetlennek beállítva ez
iránt az egész iránt.

Majd megjelenik a semmiből egy trapéz, ami nagyon lassan mozog, az emberek megdöbbenten
nézik, de senki nem érinti meg, ezt egyszerű mondatokkal érzékelteti az író és egy kicsit olyan mintha
az emberek is értetlenek lennének efelé, de közben pont ezért kíváncsiak rá. A trapézon érkező fiú
szőke hajú, kedves arcú. Majd visszamegy az égbe, ahonnan érkezett. A cirkuszos ideges, hogy miért
nem kérdeztek a fiútól semmit, mert már nem jön vissza. Leginkább természet fölötti dolgokra utal az
író, ezzel. Figyelmeztet minket, hogy megérinthetnénk a fiút hiszen csak egy karnyújtásnyira van
tőlünk, de hagytuk, hogy kicsúszon a kezeink közül. Az író szeretné éreztetni, hogy ne hagyjuk, hogy
az élet hétköznapi cirkusza elvegye a kedvünket a természetfeletti felé és ha lehetőségünk van ennek
közelébe kerülni ne habozzunk fogjuk meg és tegyük magunkévá.

Időszerkezete lineáris, hangneme lírai, stílusa egyszerű. Nincsenek bonyolult mondatok. Élővé teszi
a művet párbeszédekkel és kérdő mondatokkal, amikkel elgondolkodtat minket és így olyan mintha
mi is ott lennénk. Többször megjelenik a beszélő elhallgatása, amivel sejtet valamit. A mű sokat
mondó és rengeteg mély jelentést tudunk belelátni, épp, amire szükségünk van. Szebbé teszi az élet
hétköznapi cirkuszát.