2 Terbeli Egyensuly Terbeli Szerkezetek v1

Különleges Tartószerkezetek Hegyi Dezső
Jegyzet kézirat 2012. v1 Térbeli szerkezetek erőjátéka, térbeli egyensúly
TÉRBELI FELÜLETSZERKEZETEK
A térbeli felületszerkezeteket gyakran erőjátékuk szerint csoportosítjuk és
a héjszerkezeteken keresztül mutatjuk be a működésüket.
Egy pillanatra álljunk meg az elnevezésnél: a héj szót különböző

értelemben használjuk különböző helyzetekben. Általában vékonyfalú
térbeli szerkezetekre vonatkoztatjuk a héj kifejezést (tojáshéj analógia, az
angol shell szó a kagyló héjára utal). Kicsit szűkebben értelmezve a
Nyírásmentes héj (hártya) vasbeton felületszerkezetekre. De beszélhetünk hajlított (thick shell) vagy
hajlítás menetes (thin shell) szerkezetről is. A végeselem programokban
általában az olyan felületelemeket nevezik héjaknak, amik a saját
síkjukban (tárcsaként) és a saját síkjukra merőlegesen (lemezként) is
képesek igénybevételeket felvenni, azaz a tér minden irányában van
merevségük. Más térbeli felületszerkezeteket is a héjak között szoktunk
említeni: a sátorszerkezeteket, a kötélhálókat és a térrácsokat is ide
sorolhatjuk, habár ritkán használjuk rá a héj elnevezést.
Megkülönböztetünk nyírásmentes, hajlításmentes és hajlított héjakat

Hajlításmentes héj (membrán) (hártyák, membránok, héjak más szóhasználat szerint). A jellemző
igénybevételeik a mellékelt ábrán láthatóak. (A szokásos jelölésmód
szerint a szerkezetből kiemelt felületdarab látható itt a rajta működő
fajlagos erőkkel (metszeterőkkel) [N/mm]. A felületelem hosszoldala
egységnyi, mérete a szerkezet méretéhez képest elhanyagolható.
A nyírásmentes szerkezetek nagyon speciális alak, megtámasztás és teher

esetén jöhetnének csak létre, ezekről részletesen nem lesz szó. Ha azt
mondjuk, hogy a felületben nem ébred a felülettel párhuzamos
nyírófeszültség, az egyben azt is jelenti, hogy a normálfeszültségek
azonos előjelűek és azonos nagyságúak a metszet felületeken. Ha
Hajlított héj (héj) különböznének, akkor a koordinátarendszer elforgatásával megjelennének
1
nyírófeszültségek is (lásd szilárdságtan, főfeszültségek számítása). A
nyírásmentes szerkezetek alakját úgy szokás meghatározni, hogy adott
terheléshez előírjuk a hártya-szerű (azaz minden irányban azonos
nagyságú és előjelű) feszültségeloszlást. Gyakorlatilag csak elméleti
szinten hozhatunk létre ilyen szerkezeteket, hiszen a terhek vagy a
geometria kis változtatása is megváltoztatja a belső erőket, és
megjelennek nyírófeszültségek. A feszültségek optimalizálása érdekében
szokás ilyen módon meghatározni szerkezetek alakját. Később a szabadon
formált felületeknél valamint a ponyva és kötélszerkezeteknél lesz még
szó erről.
A hajlításmentes felületekkel (és ezen belül a nyírásmentes felületekkel

is) a héjak membrán-elmélete foglalkozik. A héjak membránelmélete
azt mondja, hogy a szerkezetben csak a szerkezet felületével párhuzamos
igénybevételek ébredhetnek (membránerők működnek).
A München-i olimpiai uszoda kábel szerkezetű tetője Megkülönböztethetünk statikailag határozott szerkezeteket, amikor
pusztán a geometria és a terhek alapján meghatározhatók a membránerők,
és megkülönböztethetünk statikailag határozatlan szerkezeteket, amikor a
terhek hatására bekövetkezett alakváltozásokból számíthatjuk vissza az
igénybevételeket. Természetesen az előbbi az egyszerűbb eset. A
hagyományos héjfelületek statikailag határozott szerkezetek. A
geometriában és a mechanikában jártas mérnökök viszonylag könnyen
kiszámolhatják az ilyen felületekben ébredő erőket (erre mutatunk is
néhány példát). A statikailag határozatlan héjak számítása már
nehézkesebb, ma jellemzően végeselem módszer segítségével számítjuk
őket.
A hajlított héjakkal a hajak hajlítás elmélete foglalkozik. Itt

membránerők mellett megengedett a felületre merőleges nyírás és a
hajlítás is. Akkor van szükség a hajlításelmélet alkalmazására, amikor a
nem hanyagolhatjuk el a felületszerkezet hajlítási merevségét. Ugyanis
minden szerkezet rendelkezik hajlítási merevséggel, de ezt vékony
2
szerkezeteknél elhanyagolhatjuk. A vékony szerkezetek görbületei is
megváltoznak a terhek hatására, de az ebből származó nyomatékok
szerepe a teherviselésben elhanyagolható a membránerők által viselt
terhekhez képest. Ha az ébredő nyomatékok számottevő terhet
egyensúlyoznak (nehéz erre pontos arányt mondani, kb. 5-10%-os
teherviselés felett), akkor indokolt figyelembe venni a hajlítást is. A
hajlítás elmélet csak a szerkezet alakváltozásainak figyelembevételével
tudja meghatározni a szerkezetben ébredő igénybevételeket. Csak nagyon
speciális esetekre lehet "kézi" eljárásokat kidolgozni. Általában
numerikus módszerekkel (pl. végeselem módszerrel) számíthatóak az
ilyen szerkezetek.
Azt gondolhatnánk, hogy a biztonság javára tévedünk, ha elhanyagoljuk a

hajlítási merevséget, hiszen így membránerőkkel egyensúlyozzuk a
számításainkban azokat a terheket is, amiket a nyomatékok vesznek fel.
Azonban óvatosnak kell lennünk ezzel, mert fenn áll a veszély, hogy a
görbületváltozások hatására a nagy inerciával rendelkező
keresztmetszetekben akkora nyomatékok ébrednek, amik nagyobb
repedésekhez vagy akár tönkremenetelhez is vezethetnek. Különösen a
kapcsolatok, peremek környezetében lehetséges ez. Tehát a
membránelmélet alkalmazása esetén indokolt a lehető legvékonyabb
felület megtervezése.
A membránelmélet és a hajlított héjelmélet összevetésére jó analógia a

rácsostartók számítása. A statikában is tanult módszer szerint a
rácsostartókat úgy modellezzük, hogy a rudak metszéspontjaiba csuklókat
helyezünk el, illetve csak ezekre a pontokra engedünk meg terheket. Így a
szerkezet rúdjaiban csak normálerő ébredhet (hajlításmentes szerkezet). A
valóságban a rácsostartók rúdjai a lehetőség szerint nem szakíjuk meg a
csomópontokban. A tartó alsó és felső övét szinte mindig folytonosan
végigfutatjuk. A rudak csomópontjai pedig nem "igazi" csuklók (mondjuk
egy darab, az elfordulást ellenállás nélkül biztosító csap), hanem olyan
3
hegesztett kapcsolatok, vagy több csavarral készített kapcsolatok, amik
rendelkeznek nyomatéki merevséggel. Ha végeselem módszer
segítségével a szerkezetet a valósághoz legközelebbi módon modellezzük,
akkor azt kapjuk, hogy a nyomatékok nagyon kicsik a normálerőhöz
képest. Ez azért van, mert a jól kialakított rácsostartók alakváltozásai
elsősorban hosszváltozást eredményez a rudakban, és a kisebb
elfordulásokból származó nyomatékok elhanyagolhatóak a
normálerőkhöz képest. Az acélhíd építés hőskorában készítettek valódi
csuklókkal öntöttvas rácsostartókat, de ezek alakváltozásai túl nagyok
voltak és a vonatok dinamikus terheivel szemben rosszul viselkedtek.
Tehát az egyébként elhanyagolható hajlítási merevség kedvezően hat a
szerkezet viselkedésére.
A továbbiakban a héjak membránelméletének egyes kérdéseivel

foglalkozunk.
TÉRBELI SZERKEZETEK EGYENSÚLYÁNAK VIZSGÁLATA
Térbeli egyensúly
A korábbiakban megvizsgáltuk, hogyha egy síkbeli szerkezetben csak

normálerőket engedünk meg, akkor úgy alakíthatunk ki áthidalást, hogy a
szerkezet meredeksége (iránytangense) folyamatosan változik. Ez azt
jelenti, hogy a szerkezetnek görbülete van. Ha olyan térbeli szerkezetet
akarunk létrehozni, amely membránerők segítségével egyensúlyozza a
rájutó terheket, akkor is görbült szerkezetre van szükségünk. Ekkor a
térbeli kiterjedés miatt kétirányú görbületünk is lehet.
A Bevezetés a tartószerkezetek tervezésébe c. tárgyban már szerepelt a

kazánképlet (főgörbületi egyenlet) egyirányú és kétirányú görbületű
felületekre alkalmazva. Hengeres és gömb felület számításra használtuk
ott, illetve a levezetésekben is kihasználtuk azt, hogy a szerkezet
4
geometriája henger, vagy gömb. A fenti ábrán szereplő levezetésből
látható, hogy egy általános felületből kiemelt felületdarabhoz simuló
főgörbületi sugarakra ugyancsak igaz a korábban megismert összefüggés.
Először vizsgáljunk meg egy ívdarabot, aminek a hossza dl, a

görbületéhez (k) tartozó sugár R, és q ívre merőleges teher hat a felületre.
Az ívet φ [rad] szöggel látjuk a körív középpontjából. Az ívhosszat
kifejezhetjük a sugár és a szög segítségével: dl= R*φ, az ívre ható erő
eredője így Q= R*φ*q, mely erőnek a hatásvonala a φ szög
szögfelezőjébe hat. Ha az ív két végén N nagyságú erő hat, akkor a két N
nagyságú erőnek a Q-val párhuzamos komponense 2*N*sin(φ/2). Ez az
erő kell, hogy egyensúlyt tartson Q-val. Ha dl szakasz nagyon kicsi, akkor
a φ szög is nagyon kicsi. Ez esetben sin(φ/2)≈φ. Kihasználva az
egyszerűsítési lehetőségeket q=N/R. Ha kétszeresen görbült felületet
vizsgálunk, akkor mindkét görbülethez tartozhat membránerő, és mindkét
erő részt vesz a teher egyensúlyozásában. Ekkor q=Nφ/Rφ+Nυ/Rυ. (Ez
akkor igaz, ha Nφυ=0, azaz a főgörbületek irányába eső feszültségek a
főfeszültségek).
A görbületek arányosak a felületet leíró függvény második deriváltjával,

és a fentebb látható összefüggéssel lehet őket kifejezni (k=1/R...).
Egyenletesen megoszló teherrel terhelt gömbsüveg héj
Vegyünk egy gömbsüveg héjat, amit a síkra vonatkoztatott egyenletesen

megoszló teher terhel. Különböztessük meg a meridián irányt és a gyűrű
irányt: a meridián irány (φ) az esésvonal irányába eső görbület legyen, a
gyűrű irány (υ) pedig a vízszintes érintőjű főgörbület (ez utóbbi nem
egyezik meg a vízszintes sík által kimetszett ívvel, hiszen az csak abban a
speciális esetben főgörbület, amikor a vízszintes sík az "egyenlítőt"
metszi ki.). Gömbfelületről lévén szó a két főgörbületi sugár
megegyeznek a gömb sugarával: Rφ=Rυ=R. Egyszerű geometriai és
5
egyensúlyi megfontolásokkal kifejezhetjük a felületben működő
belsőerőket.
Nφ: Ha elmetsszük a felületet egy vízszintes síkkal, a sík feletti teher

Q=2*r2*Π*q, ahol r a kimetszett "szélességi kör" sugara. Ezt a hatást a
kimetszett kerületen működő belső erők egyensúlyozzák. A
forgásszimmetrikus felület és terhelés miatt az Nφ függőleges
komponense tart egyensúlyt ezzel: Nφ*sinφ. A kimetszett él hossza
K=2*r* Π. Végül r=R* sinφ. Az egyszerűsítések után Nφ=q*R/2, azaz a
meridián erő az egész felületen ugyanakkora.
Nυ: A kétirányú kazánképletbe behelyettesítve kaphatjuk meg a gyűrű

irányú metszeterőt. Ehhez ismernünk kell előbb a felületre merőleges
komponensét a terhelésnek. Egységnyi felületelem vízszintes síkra vett
vetülete cosφ*dA, a teher felületre merőleges komponense pedig q´=q*
cosφ. Végül a teher felületre vonatkoztatott, felületre merőleges
komponense q´´=q* cos2 φ. A fentiek szerint az egyszerűsítések után
Nυ=q*R/2(2*cos2φ-1). Látható, hogy φ=90°-nál, azaz a gömb
legmagasabb pontján a meridián erő és a gyűrű irányú erő azonos.
(Fentebb márt írtam, hogy a gyűrű irányú erő nem a szélességi kör
síkjában működő belső erő, hanem a vízszintes érintőjű főgörbülethez
tartozó erő. A gömb legmagasabb pontján a meridián irány és a gyűrű
irány egymással azonos.) A φ=0°-nál Nυ=-1*Nφ, azaz a gyűrű irányú erő
előjelet vált. A 2*cos2φ-1-ból visszaszámolva φ=60°-nál van az
előjelváltás, azaz itt 0 a gyűrű irányú erő.
A peremgyűrű és környezete
A gömbsüveget megtámasztó gyűrűt a meridián irányú belső erők

terhelik, mivel a körszimmetria miatt a gyűrű irányú erők önmagukba
záródnak. Nφ függőleges komponensét a gyűrűt alátámasztó szerkezetek
veszik fel, a vízszintes komponenst pedig a megtámasztó gyűrű zárja
6
magába. A kazánképlet segítségével könnyen kiszámíthatjuk:
Ngy=Nφ*r=(q*R/2*cosφ)*(R*cosφ). Ez az erő mindig kifelé mutat
(feltéve, hogy a szerkezetünk félgömbnél kisebb), és így a megtámasztó
gyűrűben mindig húzóerő fog ébredni, azaz nyúlik. Ha a felületben a
gyűrű irányban nyomó erő működik (60° felett), akkor a megtámasztó
gyűrű és a felület ellentétes irányban alakváltozik. Ezt peremzavarnak
nevezzük. A héjfelület perem környéki megerősítésével lehet megelőzni a
nagyobb repedések kialakulását és/vagy a felület törését. Általában nem
jó, ha a felület hajlító merevségét megnöveljük, mert akkor a
görbületváltozásokból adódó nyomatékok újabb zavarokat okoznának.
Érdemes a vasalást erősíteni, ami csak a membránerőkkel szembeni
ellenállását növeli a szerkezetnek, de a nyomatékok elől továbbra is
könnyen kitérhet a felület.
Torznégyszög felület vizsgálata
A gömbsüveg felület mellett a torznégyszög a legjellemzőbb héjfelület.

Vizsgáljuk meg, milyen megtámasztás mellett biztosítható a felületre ható
egyenletesen megoszló teher egyensúlyozása!
Ha az elmetszett felületekre merőleges Nx és Ny irányú normál

metszeterőkkel szeretnénk egyensúlyozni a felületre ható terheket, akkor
a következő problémával találjuk szemben magunkat: a normál
metszeterők éleken működő függőleges irányú komponensei egymással
ellentétes irányúak. A vízszintes egyensúly miatt az átellenes oldalon
működő vízszintes erőnek azonos nagyságúaknak, és ellentétes
irányúaknak kell lenniük, emiatt a függőleges komponensek is kiejtik
egymást, hiszen az Nx és Ny irányú normál metszeterők hatásvonala
egybe esik a felület egyenes alkotóival. Tehát a peremen működő normál
metszeterők nem alkalmasak a teher egyensúlyozására. Ez nem azt
jelenti, hogy értékük nulla, csak azt, hogy nem vesznek részt a függőleges
7
terhek egyensúlyozásában.
Ha megvizsgáljuk a peremen működő nyíró metszeterőket (Nxy), azt

láthatjuk, hogy a ferde éleken futó nyíró metszeterők függőleges
komponensei képesek egyensúlyozni a függőleges terhelést. A vízszintes
egyensúlyhoz a ferde oldalakkal átellenes vízszintes éleken ellentétes
irányú nyíróerőknek kell működniük. Az egymással átellenes oldalakon
működő nyíróerők erőpárt alkotnak, nyomatékot fejtenek ki, de a
geometriából adódóan a két oldal-pár nyomatékai éppen kiejtik egymást,
így az egyensúlyozás lehetséges.
Vezessük be a kisbetűs jelölést a metszeterők vízszintes síkra vett

vetületére (nxy=Nxy*tgα=Nxy*a/f). Ekkor függőleges egyensúlyból
kifejezhető: a*nxy*f/a+b*nxyf/b=a*b*q
és nxy=1/2*q*a*b/f.
A főgörbületi egyenlet alkalmazása nehézkes lett volna, mert a felület

geometriája miatt a főgörbülethez tartozó sugarak nem állnak
rendelkezésünkre automatikusan. Az egyszerű geometria és terhelés miatt
végül könnyen kiszámíthattuk a peremeken működő metszeterőket, amik
a geometria miatt megegyeznek a felület bármely belső pontján működő
metszeterőkkel.
A Pucher-féle differenciálegyenlet
Ha ismerjük a felület adott pontjához tartozó főgörbületeket, akkor a

legegyszerűbb a kazánképletet alkalmaznunk. Ekkor a felülethez tartozó
természetes koordinátarendszerben írjuk fel az egyensúlyt. Gyakran a
térben általánosan elhelyezkedő merőleges tengelyű (Descartes-fél
koordinátarendszer) koordinátarendszerben ismerjük a felületünket, ahol
a vízszintes síkban lévő két változó segítségével fejezi ki egy függvény a
harmadik koordináta értékét. Ekkor érdemes globális
8
koordinátarendszerben vizsgálnunk a szerkezetünket.
A Pucher-féle differenciálegyenlet a z(xy) felületet leíró függvény és a

felületben működő F(xy) feszültségfüggvény segítségével vizsgálja az
egyensúlyt a fent látható módon. A differenciálegyenletben a teher a
vízszintes felületre vonatkoztatott értékkel kell szerepeljen. Mivel az
egyensúly a tér mindhárom irányában meg kell vizsgálnunk, ezért a
differenciálegyenlet vektorokat ([Fx , Fy, Fz]) és operátorokat (a
vektorokat transzformáló mátrixok) tartalmaz. Legegyszerűbben ezt úgy
érthetjük meg, hogy a differenciálegyenletet fel kell írnunk a tér három
irányára. Mivel a terheink a leggyakrabban a gravitációból származnak,
az x és y irányhoz tartozó egyenletek elhagyhatóak.
A felületben működő feszültség (F) második deriváltjai a metszeterők

vízszintes síkkal párhuzamos megfelelő komponenseit (nx , ny, nxy) adják.
A megfelelő vízszintes komponenseket a felületfüggvény második
deriváltjaival szorozva a vízszintes vetületeket visszatranszformálhatjuk a
térbe, és vizsgálhatjuk az egyes térbeli irányokhoz tartozó egyensúlyt.
A metszeterők vízszintes síkra kapott vetületeiből vissza kell számolni a

felületre a feszültségfüggvény valódi komponenseit. Ha a felületet leíró
függvény megfelelő irányú (x, y) első deriváltjaival (az adott irányhoz
tartozó meredekségek) számítjuk ezt vissza, akkor a felületből a globális
koordinátarendszer xz és yz síkjával kimetszett érintőkön futó
metszeterőket kapjuk. Ezek a felületben működő feszültségek már nem
lesznek merőlegesek egymásra, szükség szerint transzformálni kell őket.
Szögfüggvények segítségével vagy tenzor-algebrai módszerrel ez
egyszerűen megoldható. Ha a felület viszonylag lapos (a torznégyszögek
általában ilyenek), akkor elhagyhatjuk a transzformációt: a vízszintes
vetületre számított feszültségek jó közelítéssel megegyeznek a felületben
működő feszültségekkel.
9
Az ábrán látható, hogy egy U normálisú egységnyi vonalelemen működő
NU normálfeszültséget és NUV nyírófeszültséget hogyan számíthatjuk át
egy x-y tengelyű merőleges koordinátarendszerbe. Szögfüggvények
segítségével ki kell fejezni az x és y irányú komponenseket, és mivel
változik a vonatkoztatási hossz is, a kapott feszültségeket le kell osztani
az új oldalhosszakkal.
A torznégyszög vizsgálata a Pucher-féle differenciálegyenlettel
A Pucher-féle differenciálegyenletbe helyettesítsük be a felületet leíró

függvényt (z(xy)=f*(x*y)/(a*b)), a feszültségfüggvény második deriváltjai
helyére írjuk be a metszeterők megfelelő vízszintes vetületeit, és a teher
értékét vegyük konstansra. Láthatjuk, hogy a felület függvény x és y
szerinti második deriváltjai nullák lesznek, azaz a normál metszeterők
kiesnek az egyensúlyozásból. Maradnak a nyíróerők. Az egyenletet
rendezve megkapjuk a korábban, egyszerű geometriai megfontolásokkal
kifejezett alakot, azaz nxy=1/2*q*a*b/f.
A torznégyszög esetén az első megoldást talán egyszerűbb megérteni.

Azonban más szerkezeteknél, ahol a felület geometriája bonyolultabb, de
könnyen leírható a síkbeli koordináták függvényében, praktikus a Pucher-
féle differenciálegyenlet alkalmazása. Később mutatunk erre példákat.
10
A FELÜLETSZERKEZETEK TEHERVISELÉSÉNEK KÉRDÉSE

Mi határozza meg a felületszerkezet viselkedését? Ahhoz, hogy
létrejöhessen a tervezett kedvező membrán erőjáték a következő
tényezőket kell megfelelően alakítanunk:
• Alak
• Támaszok
• Teher
főgörbület főgörbület • Keresztmetszet
A felületek alakja
Elliptikus felület főgörbületei
A héjak alakját elsősorban görbületük szerint szoktuk csoportosítani.
Megkülönböztetünk elliptikus, parabolikus és hiperbolikus felületeket.
Gauss-görbületük szerint ezek pozitív, nulla vagy negatív
szorzatgörbülettel rendelkeznek. A Gauss-féle szorzatgörbület az adott
ponthoz tartozó főgörbületek szorzata szerint osztályozza a felületeket.
Az elliptikus szerkezetekben vagy csak nyomó, vagy csak húzó

főfeszültségek ébrednek, legalább is a felület legnagyobb részén. Néhány
felülettípusnál a peremek közelében lehet feszültségváltás, vagy a
Nervi: Norfolk forgásfelületek gyűrű irányú metszeterői is gyakran előjelet váltanak. Az
elliptikus szerkezetek jellemző építőanyaga a vasbeton (az esetleges
húzófeszültségeket a vasalás egyensúlyozza), a beton (léteznek vasalás
mentes héjak, pl. Pelikán fejlesztett ilyen kvázi-hártyákat), tégla
(kerülendőek a húzófeszültségek, de megfelelően kötésbe rakott
boltozattal még ez is lehetséges), ponyva (légtartós sátrakat lehet így
kialakítani, ahol a légnyomás része a tartószerkezetnek), de térrácsokat is
lehet így építeni.
A parabolikus szerkezetek erőjátéka lehet síkbeli és térbeli is. Síkbeli

Eden project erőjáték esetén olyan ívtartóról beszélünk, aminek a síkra merőleges
11
méretei is jelentősek. Húzott és nyomott szerkezetet is lehet így építeni
(dongaboltozatok, kötéltartók). A térbeli erőjáték speciális megtámasztási
viszonyok között jöhet létre. Ha például egy dongaboltozatot a két lezáró
ív mentén támasztjuk meg egy-egy tárcsával, és a felületet lezáró alsó
alkotók mentén biztosítani tudjuk a nyíróerő felvételét, akkor nincs
szükség ugyanezen alkotók mentén a felülettel párhuzamos, az élre
merőleges megtámasztásra. Ekkor a nyírófeszültségek dominálnak a
szerkezetben, ami azt is jelenti, hogy a főfeszültségek ellentétes előjelűek
(húzó és nyomó feszültségeket is fel kell vennünk). Parabolikus
szerkezeteket építhetünk vasbetonból, betonból, téglából, légtartós
ponyvából és kötélből is esetleg, és vannak parabolikus térrácsok is.
A hiperbolikus felületekben általában a nyíróerők dominálnak, ami azt is

jelenti, hogy a főfeszültségek ellentétes előjelűek. A legjellegzetesebb
Alvaro Siza: Portugál pavilon az 1998-as liszaboni EXPO-ra példa erre a korábban bemutatott torznégyszög, ahol is az egyenes
alkotókkal párhuzamos feszültségek nyírófeszültségek, ezért ha a
főgörbület koordináta rendszerünket elforgatjuk 45 fokkal, akkor húzó és nyomó
főfeszültségeket kapunk. Ha nyomószilárdsággal nem rendelkező
szerkezetet építünk, mint a kötélszerkezetek vagy a ponyvaszerkezetek,
akkor kihasználhatjuk azt, hogy az ellentétes irányú görbületek miatt a
felületet meg tudjuk feszíteni, azaz a megfeszített felület belső pontjai
egyensúlyban vannak külső hatás nélkül is (elliptikus szerkezetnél
szükségünk volt a légnyomásra, parabolikus felület esetén pedig csak az
egyenes alkotó mentén tudunk feszíteni). A legjellegzetesebb
hiperbolikus felületünk a nyeregfelület (parabolikus hiperboloid) és a
forgáshiperboloid, melyeknél egyenes alkotói is vannak a felületnek.
főgörbület
Vannak olyan felületek, amiknek a különböző pontjai különböző
szorzatgörbületűek. Ilyen például a tórusz, aminek van elliptikus,
parabolikus és hiperbolikus része is. De a több héj áthatásából kialakított
Hiperbolikus felület főgörbületei felületek vagy a szabadonformált felületek is gyakran állnak különböző
szorzatgörbületű részekből.
12
A felületek közül kiemelhetjük még a vonalfelületeket. Ezek

jellegzetessége, hogy vannak egyenes alkotóik. A vonalfelületek vagy
parabolikusak, vagy hiperbolikusak. A vonalfelületek egy része
kiteríthető, másik része nem kiteríthető. A kiteríthető felületek egyenes
alkotói mentén az alkotóra merőleges görbület nem változik. Ilyenek a
kúpok és a hengerek. A nem kiteríthető felületeken az egyenes alkotók
mentén változik a görbület. Ilynek a parabolikus hiperboloidok, a
forgáshiperboloidok vagy a konoidok. A konoidok érdekessége az, hogy
van egy alkotójuk, ami mentén a görbület nem változik. Ez az alkotójuk a
szimmetriasíkba esik.
A kiteríthetőség mechanikai szempontból azt jelenti, hogy a térbeli

görbült felületből lehetséges-e sík felületet készíteni anélkül, hogy az
nyúlásokat vagy szögtorzulásokat szenvedne. Más szóval erő ébredne
Nervi: orvietoi repülőgép hangár bennük a kiterítés hatására.
Szokás a felületek külső és belső jellemzőiről is beszélni. A külső

jellemzők a szerkezet térbeli geometriáját jelentik, a belső jellemzők a
felületen megfogalmazott geometriát, azaz a felületen mért távolságot,
szöget és felületet. Ha egy felület kiteríthető, akkor a külső jellemzőket
meg tudjuk változtatni anélkül, hogy a belső jellemzői megváltoznának.
A kiterítés tehát nyúlásmentes alakváltozás.
Különleges példa a nyúlásmentes alakváltozásokra a Yoshimura-

alakzat: a hengerből sík lapokból álló felületet hozhatunk létre megfelelő
hajtogatással (természetesen a felület hajlítási merevségét elhanyagoljuk).
Az így kialakított felület a henger íve mentén és azzal szöget bezárva is
meg van törve. Ez a törés a hengeres "középfelületre" nézve megnöveli a
keresztmetszet inerciáját, és így a merevségét is. Ugyanakkora hengert
így vékonyabb lemezből lehet kialakítani, ráadásul síklapokból, ami
Yoshimura-alakzat hajtogatva illetve henger horpadásként létrehozva
könnyebbséget jelent az építés során. Mindezek az előnyök jellemzően
13
nyomó igénybevételekkel rendelkező felületre érvényesek, túlnyomással
terhelt tartály esetén ugyanez lehet hátrány is.
A nyúlásmentes alakváltozások lehetőségének vizsgálata segíthet

szerkezetek stabilitási tönkremenetelének megértésében, számításában.
Candela: Xochimilco étterem szerkesztése Tórusz felület
Különböző torznégyszög kombinációk

Különböző torznégyszög kombinációk
14
Majoros Gábor: Hurghadai reptér Isler
(a) A héjak pereme
Hogy miért fontos a peremek kialakítása, azt legjobban egy íves tartó
példáján érthetjük meg. Ha íves tengellyel alakítunk ki egy kéttámaszú
(b) tartót, és statikailag határozott megtámasztást biztosítunk (íves tartó),
akkor a tartóban ébredő igénybevételek csaknem azonosak lesznek az
egyenes tengelyű gerendatartóéval: a nyomatékok és a nyíróerők lesznek
a dominánsak, normálerő csak a teher iránya és a tartó tengelye közötti
(c) szögeltérésből származik.
Ha megakadályozzuk a vízszintes elmozdulást a tartó mindkét oldalán,

akkor teljesen megváltozik az erőjáték. Az ilyen tartókat ívtartóknak
(d) nevezzük. A támaszokban ébredő vízszintes komponensek ellentétes
irányban forgatnak a gerendatartóban keletkező nyomatékkal, és így azt
jelentős mértékben csökkenthetik. Kedvező esetben, nyomásvonal alakú
tartó esetén csak normálerő ébred a szerkezetben (legalábbis a főteher
Íves tartó (a) és ívtartók alakváltozásai csuklós (b), befogott hatására).
© és görgős (d) támaszok esetén
15
Ha a tartónk nem nyomásvonal alakú, és ébrednek benne nyomatékok is,
akkor a támaszoknál kialakított befogás tovább csökkentheti a tartóban
ébredő nyomatékok nagyságát, de csak azért, mert növeltük a
határozatlanság fokát. Ha nyomásvonal alakú tartónál készítünk ilyen
megtámasztást, akkor az akár lehet kedvezőtlen is. Az összenyomódó
ívtartó érintőjének iránya kis mértékben változik, amit a befogás nem
enged szabadon végbemenni, és ebből befogási nyomaték ébred. Azért
elvi csak a lehetőség, mert a valóságban csak nagyon nagy tartóknál
lehetne szignifikáns a hatás, illetve ezt a nyomatékot nehéz
megkülönböztetni a szerkezet és teherfelvitel tökéletlenségéből származó
nyomatékoktól.
Az ívtartókhoz hasonlóan a héjak peremeinek a kialakítása is kényes

kérdés. A következő lehetőségek adódnak:
• Szabad perem
• Részleges megtámasztás (félmerev perem)
• Kötélgörbe perem
• Teljes (membrán) megtámasztás
• Merev megtámasztás
Szabad peremet csak speciális esetben alakíthatunk ki. A szabad perem

azt jelenti, hogy a felületben lévő metszeterők nem futnak ki a peremig,
azaz a peremmel párhuzamosan és a peremre merőlegesen működő
feszültségek leépülnek a héj széléig. Ilyen peremet készíthetünk például
parabolikus felületek élein az egyenes alkotókra merőleges végződés
esetén. De ez nem "valódi" szabad perem, mert ebben az esetben a héj
síkbeli erőjátékkal működik, nem felületszerkezet (ívtartóként hordja a
terheit). Valódi szabad peremet elliptikus és hiperbolikus felületeknél
alakíthatunk ki akkor, ha a felület további megtámasztásai legalább
statikailag határozott megtámasztást biztosítanak a szerkezetnek, és a
szabad perem alaprajzi vetülete körív vagy ellipszis. Tipikus megoldás ez
Hiperbolikus felület szabad peremmel szegmensekből kialakított felületek esetén, ahol a szegmensek
16
csatlakozása közötti részt könnyeden, peremtartó nélkül alakítják ki.
A félmerev perem kialakítására tipikus példa a torznégyszög héj, ahol is

csupán nyíróerők segítségével lehetséges a terhek egyensúlyozása. A
félmerev megtámasztás szinte mindig nyíróerővel történő megtámasztást
jelent, mert ha elég is volna a normálerővel történő megtámasztás, akkor
is nehéz volna azt úgy létrehozni, hogy ne legyen számottevő nyírással
szembeni merevsége, illetve a szerkezetek tökéletlensége miatt szükség is
van mindig ilyen megtámasztásra is. Ezzel szemben csak nyírási
merevséggel rendelkező megtámasztást könnyű csinálni: olyan
peremgerendát kell kialakítani aminek a normálerővel szembeni
merevsége nagy, a hajlítási merevsége pedig kicsi. Tekintettel a héjak
nagyobb méreteire ezt könnyű elérni. Általában ezeket a peremtartókat
nem csak a letámasztáshoz szükséges végén (vagy végein) szokás
letámasztani. Gyakran vannak gyengébb közbülső támaszok is, amik a
homlokzat kialakítása mellett biztosítják az aszimmetrikus hatások
egyensúlyozását is.
Hiperbolikus felület félmerev peremmel
A merev megtámasztás általában kedvezőtlen héjszerkezetek esetén. A
merev megtámasztás azt jelenti, hogy a felületre merőlegesen is
akadályozzuk a szerkezet alakváltozásait, esetleg a felület elfordulását
sem engedjük meg. A héjszerkezetek membrán viselkedésének fontos
eleme, hogy a szerkezet kisebb-nagyobb alakváltozásokkal veszi fel a
terheit, "utána megy" a terheinek. Ha megakadályozzuk ezeket a
mozgásokat, akkor óhatatlanul nyomatékok ébrednek a szerkezetben. Ezt
peremzavarnak nevezzük. Tipikus példa erre a gömbsüveg héjak pereme,
ahol a peremtartóban mindig húzás ébred, a gyűrű irányú feszültségek
azonban a tartó felső részén negatívak, az alsó részen pozitívak. Ahol a
húzott peremgyűrű nyomott gyűrű irányú felülettel találkozik, a két
szerkezet alakváltozása ellentétes irányú lesz. Előfordult, hogy a merev
Pierre Luigi Nervi: Sportpalota, Róma megtámasztás a szerkezet tönkremeneteléhez vezetett!
17
A kötélgörbe perem azt jelenti, hogy a héj pereme alaprajzában
megegyezik a felületben ébredő igénybevételek vízszintes síkra vett
vetületéhez tartozó kötélgörbéhez (nyomásvonalhoz), és egy jellemzően
húzó vagy nyomó erő felvételére alkalmas peremtartó egyensúlyozza a
peremre kifutó belső erőket. Az ilyen peremet függőlegesen meg kell
támasztani, de vízszintes megtámasztásra nincs szükség.
Teljes megtámasztásról, vagy membrán megtámasztásról akkor

beszélünk, amikor nyíróerővel és normálerővel is megtámasztjuk a
szerkezetet. A nyíróerővel történő megtámasztásra általában csak az
aszimmetrikus hatások miatt van szükség.
Kötélgörbe önsúly hatására (láncgörbe)
Terhek
A héjszerkezetek egy része csak speciális terhelés esetén képes

membránerőkkel egyensúlyozni a terhét. Ilyenek a síkbeli erőjátékkal
működő parabolikus felületek. Ezek alakját a főteherhez határozzuk meg.
Ha a főtehertől eltérő terhet kap a szerkezet, akkor a szerkezet vagy nagy
alakváltozásokkal az új terhelésnek megfelelő alakot vesz fel, vagy
nyomatékok ébrednek benne, vagy tönkremegy a szerkezet.
A valódi térbeli erőjátékkal működő héjszerkezetek szinte bármilyen

terhet képesek membránerővel egyensúlyozni. A koncentrált erőket
kerülni kell, mert azok feszültségcsúcsokat (szingularitást)
eredményeznek. Az a jó, ha a lokális hatások elhanyagolhatóak a többi
teherhez képest.
Habár a lehetséges teherkombinációk esetén a felület legnagyobb része

Isler: jéghéj membránállapotban van, a felületben ébredő igénybevételek
optimalizálása miatt a felület alakját szokás a főteherhez optimalizálni.
18
Az alapvető geometriai összefüggésekkel leírható felületeknél csak a
görbületek nagyságával, a szerkezet nyílmagasságával tudjuk csökkenteni
az igénybevételeket. A szabadon formált felületeknél a főteherhez jól
illeszkedő alakot választhatunk. A főteher általában az önsúly, a cél pedig
az, hogy lehetőleg azonos nagyságú normálerő ébredjen a felületben
ennek hatására.
Isler: háló-héjak
A keresztmetszet
Kedvezőtlen lehet, ha túl vastagra készítjük a héjszerkezeteinket. Az

elmozdulásokból származó görbületváltozás számottevő nyomatékok
ébreszthet a felületben, ha a keresztmetszetnek nagy az inerciája. Ezek a
nyomatékok pedig akár tönkremenetelhez is vezethetnek.
Ha vastagítjuk a héjat, akkor az önsúlyból származó membránerők ezzel

egyenesen arányosan nőnek. A membránerőkből származó feszültségek
változatlanok maradnak, hiszen arányosan nagyobb felületen oszlanak
meg a metszeterők. Az alakváltozások és így a görbületváltozások
azonosak maradnak. Az inercia viszont nem arányosan, hanem köbösen
aránylik a vastagság megváltoztatásához, a nyomatékból származó
feszültségek pedig négyzetesen. Azaz ha kétszeresére vastagítunk egy
héjat, akkor (az egyébként elhanyagolt) nyomatékokból származó
feszültségek a négyszeresükre nőnek!
A jellemző lemezvastagság 4-6cm között van. Ez a vastagság akár 80-

100m fesztávolságú héj kialakítására is elegendő, ha a stabilitásvesztést
(horpadást) jó konstrukcióval el tudjuk kerülni.
19
Nyomatékok a nyomatékmentes felületekben
Az alcímben szereplő ellentmondás a membránfelületek nagy részén

megjelenik: a terveink szerint nyomatékmentes szerkezetek egyes részein
különböző okokból nyomatékok jelennek meg, amikkel mindenképpen
foglalkoznunk kell. Több helyen szó volt és szó lesz erről, de most itt
összefoglaljuk a legfontosabb okokat és okozatokat.
Mint minden szerkezet, a membránhéjak is alakváltozások útján veszik

fel a terheiket. A membránerők a felület hossz változásából és a
szögtorzulásokból származnak. Azonban a felület görbülete is
megváltozik, a görbületváltozás pedig nyomatékot ébreszt a
keresztmetszetben. Ez a nyomaték arányos az inerciával és a
rugalmassági modulussal. Ha a héj vékony, az így ébredő nyomaték
hatása (a belőle származó feszültségek) elhanyagolható lesz a
membránerőkhöz képest.
A membránfelület alakváltozásai esetenként ellentétes értelműek a

megtámasztó peremek alakváltozásaival, ezt peremzavarnak nevezzük.
Tipikus eset a korábban említett gömbsüveg héj, ahol a gyűrű irányú
metszetekben ébredő erő nyomás is lehet, ami ellentétes alakváltozásokat
eredményez a megtámasztó gyűrűben ébredő húzáshoz képest. Ez a hatás
a peremhez közel lecseng, de ott nagyobb repedéseket is okozhat.
Indokolt a szerkezet megerősítése elsősorban a vasalással.
Peremzavarhoz hasonló jelenség a nem megfelelő

membránmegtámasztás. Gyakran előfordul, hogy a szükséges, felülettel
párhuzamos membránmegtámasztás helyett a megtámasztásnak a felületre
merőleges merevsége is van. Ez meggátolja a membrán erőjátékhoz
szükséges alakváltozások kialakulását, ebből pedig nyomatékok
származnak. Ilyen például a síkbeli erőjátékkal terhelt dongahéjak
hosszanti megtámasztó éle.
20
Előfordul, hogy a héj megtámasztása megfelelő, elég vékony is a

szerkezet, viszont a görbületváltozások olyan nagyok, hogy mégsem
hanyagolhatjuk el a nyomatékok kialakulását. Ilyen például az alul
befogott, konzolos forgáshéjak esete, ahol is bizonyos szélterhek hatására
a felső szabad perem oly mértékben deformálódik, hogy mindenképpen
számottevő nyomatékok ébrednek a felületben a felső él környezetében.
Peremgyűrű kialakításával meg lehet előzni a nyomatékok kialakulását,
de ez megváltoztatja a szerkezet erőjátékát. Forgás-hiperboloid esetén pl.
nem származik igénybevétel az egyenetlen támaszmozgásokból, ha a
felső perem szabad. Ha peremgyűrű készül, akkor viszont igen.
Ajánlott irodalom: A feszültségcsúcsok (szingularitás) kialakulása is nyomatékok

kialakulásához vezet. A felületen kialakulhatnak feszültségcsúcsok a
• Pelikán József: Szerkezettervezés. Műszaki Könyvkiadó, Budapest koncentrált erők bevezetésénél, vagy a megtámasztások környezetében.
1970. Még megfelelő megtámasztás esetén is előfordul ez: pl. a transzlációs
• Csonka Pál: Héjszerkezetek. Akadémiai Kiadó, 1981. felületek nyíróerővel történő megtámasztásánál a nyíróerő folyamatosan
• Menyhárd István: Héjszerkezetek. Műszaki Könyvkiadó, növekszik a sarokpontok felé haladva, a sarokpontban pedig végtelenül
Budapest, 1966. nagy is lehet. Természetesen végtelenül nagy erő nem lehetséges,
• Kollár Lajos: Mérnöki építmények és szerkezetek tervezése. ilyenkor nyomatékok kialakulásával rendeződik át az erőjáték. Ez kisebb-
Akadémiai Kiadó, 2000. nagyobb repedések kialakulásával járhat, illetve megfelelő
• Hegedűs István: Héjszerkezetek. BME jegyzet, 1998. szerkezetvastagsággal és vasalással lehet ezeket egyensúlyozni.
Képek:
• Horváth Imola Emese rajzai
• Tanszéki archívum
• Kollár Lajos archívuma
• Hegyi Dezső archívuma
21

2 Terbeli Egyensuly Terbeli Szerkezetek v1

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

2 Terbeli Egyensuly Terbeli Szerkezetek v1

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Különleges Tartószerkezetek Hegyi Dezső

Jegyzet kézirat 2012. v1 Térbeli szerkezetek erőjátéka, térbeli egyensúly

Egy pillanatra álljunk meg az elnevezésnél: a héj szót különböző

Megkülönböztetünk nyírásmentes, hajlításmentes és hajlított héjakat

A nyírásmentes szerkezetek nagyon speciális alak, megtámasztás és teher

A hajlításmentes felületekkel (és ezen belül a nyírásmentes felületekkel

A hajlított héjakkal a hajak hajlítás elmélete foglalkozik. Itt

Azt gondolhatnánk, hogy a biztonság javára tévedünk, ha elhanyagoljuk a

A membránelmélet és a hajlított héjelmélet összevetésére jó analógia a

A továbbiakban a héjak membránelméletének egyes kérdéseivel

TÉRBELI SZERKEZETEK EGYENSÚLYÁNAK VIZSGÁLATA

A korábbiakban megvizsgáltuk, hogyha egy síkbeli szerkezetben csak

A Bevezetés a tartószerkezetek tervezésébe c. tárgyban már szerepelt a

Először vizsgáljunk meg egy ívdarabot, aminek a hossza dl, a

A görbületek arányosak a felületet leíró függvény második deriváltjával,

Egyenletesen megoszló teherrel terhelt gömbsüveg héj

Vegyünk egy gömbsüveg héjat, amit a síkra vonatkoztatott egyenletesen

Nφ: Ha elmetsszük a felületet egy vízszintes síkkal, a sík feletti teher

Nυ: A kétirányú kazánképletbe behelyettesítve kaphatjuk meg a gyűrű

A gömbsüveget megtámasztó gyűrűt a meridián irányú belső erők

Torznégyszög felület vizsgálata

A gömbsüveg felület mellett a torznégyszög a legjellemzőbb héjfelület.

Ha az elmetszett felületekre merőleges Nx és Ny irányú normál

Ha megvizsgáljuk a peremen működő nyíró metszeterőket (Nxy), azt

Vezessük be a kisbetűs jelölést a metszeterők vízszintes síkra vett

A főgörbületi egyenlet alkalmazása nehézkes lett volna, mert a felület

Ha ismerjük a felület adott pontjához tartozó főgörbületeket, akkor a

A Pucher-féle differenciálegyenlet a z(xy) felületet leíró függvény és a

A felületben működő feszültség (F) második deriváltjai a metszeterők

A metszeterők vízszintes síkra kapott vetületeiből vissza kell számolni a

A torznégyszög vizsgálata a Pucher-féle differenciálegyenlettel

A Pucher-féle differenciálegyenletbe helyettesítsük be a felületet leíró

A torznégyszög esetén az első megoldást talán egyszerűbb megérteni.

A FELÜLETSZERKEZETEK TEHERVISELÉSÉNEK KÉRDÉSE

Az elliptikus szerkezetekben vagy csak nyomó, vagy csak húzó

A parabolikus szerkezetek erőjátéka lehet síkbeli és térbeli is. Síkbeli

A hiperbolikus felületekben általában a nyíróerők dominálnak, ami azt is

A felületek közül kiemelhetjük még a vonalfelületeket. Ezek

A kiteríthetőség mechanikai szempontból azt jelenti, hogy a térbeli

Szokás a felületek külső és belső jellemzőiről is beszélni. A külső

Különleges példa a nyúlásmentes alakváltozásokra a Yoshimura-

A nyúlásmentes alakváltozások lehetőségének vizsgálata segíthet

Candela: Xochimilco étterem szerkesztése Tórusz felület

Különböző torznégyszög kombinációk

Majoros Gábor: Hurghadai reptér Isler

(a) A héjak pereme

Ha megakadályozzuk a vízszintes elmozdulást a tartó mindkét oldalán,

Az ívtartókhoz hasonlóan a héjak peremeinek a kialakítása is kényes

Szabad peremet csak speciális esetben alakíthatunk ki. A szabad perem

A félmerev perem kialakítására tipikus példa a torznégyszög héj, ahol is

Teljes megtámasztásról, vagy membrán megtámasztásról akkor

A héjszerkezetek egy része csak speciális terhelés esetén képes

A valódi térbeli erőjátékkal működő héjszerkezetek szinte bármilyen

Habár a lehetséges teherkombinációk esetén a felület legnagyobb része

Kedvezőtlen lehet, ha túl vastagra készítjük a héjszerkezeteinket. Az

Ha vastagítjuk a héjat, akkor az önsúlyból származó membránerők ezzel

A jellemző lemezvastagság 4-6cm között van. Ez a vastagság akár 80-

Az alcímben szereplő ellentmondás a membránfelületek nagy részén

Mint minden szerkezet, a membránhéjak is alakváltozások útján veszik

A membránfelület alakváltozásai esetenként ellentétes értelműek a

Peremzavarhoz hasonló jelenség a nem megfelelő

Előfordul, hogy a héj megtámasztása megfelelő, elég vékony is a

Ajánlott irodalom: A feszültségcsúcsok (szingularitás) kialakulása is nyomatékok