Fogalmak - dualizmus

asszimiláció: A természetes és folyamatos, egy-két generáción során végbemenő beolvadást

jelenti a többségi környezetbe. Megvalósulásában nagy szerepe volt a gazdasági fejlődésnek és
a polgári állam kiépülésének. Magyarország területén az asszimiláció elsősorban a betelepülő
német és zsidó lakosságot érintette.

autonómia: önkormányzás, önigazgatás, önrendelkezés

dualizmus: Két önálló, egyenjogú állam közössége, közös uralkodóval, közös ügyekkel, külön
törvényhozó és végrehajtó hatalommal.

dzsentri: A középbirtokos nemesség elszegényedő, de egyben polgárosodó csoportja.

Gazdasági helyzetük bizonytalan, ezért a megélhetés kedvéért állami hivatalokat vállalnak.
Társadalmi súlyuk és politikai szerepük jelentős volt.

emancipáció: Egyenjogúsítás, függő helyzetből, alárendeltségből, elnyomás alól való

felszabadítás.

emigráns: Emigrációban élő, hontalan személy, menekült hazáját politikai vagy vallási
okokból elhagyó, önkéntes száműzetésbe vonuló személy.

felelős kormány: Az a kormány, amely a végrehajtó hatalmat a törvényhozás felhatalmazásával

és ellenőrzésével gyakorolja.

házszabály: A képviselőház és a főrendiháznak rendszabályai, amelyek általában véve az illető

háznak belügyeit, jelesül a ház alakulását, a tanácskozás és szavazás módját és rendjét, az
elnöknek és jegyzőknek jogait és kötelességeit meghatározzák.

kiegyezés: Az osztrák császár és a magyar vezető réteg között 1867 elején létrejött
kompromisszumos megállapodások összefoglaló elnevezése, amelyek a Habsburg Birodalom
és a Magyar Királyság között fennálló politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat rendezték, és
amely révén létrejött a dualista állam.

millennium: A honfoglalás és Magyarország ezeréves fennállásának tiszteletére rendezett

ünnepségsorozat.

népoktatás: A polgári államok kiépülésével megvalósuló mindenki számára kötelező elemi

oktatás. Magyarországon Eötvös József nevéhez fűződik (népoktatási törvény).

obstrukció: A parlament törvényalkotó munkájának akadályozása, szabotálása, a

házszabályok adta lehetőségek kihasználásával (pl. vég nélküli viták provokálása). Többnyire
olyan parlamenti ellenzéki erők alkalmazzák, amelyeknek nincs esélyük a kormányra kerülésre.

A magyar országgyűlés ellenzékének jellemző magatartása a dualizmus korszakában, amelynek

lényege a törvények elfogadásának megakadályozása.

paritás: egyenlőség, egyenértékűség, azonosság

passzív ellenállás: Az 1850-es években a magyar vezető réteg a neoabszolutizmussal
szembeni jellemző magatartása. Lényege az együttműködés megtagadásanem fizettek adót,
nem vállaltak hivatalt stb. Fő képviselője Deák Ferenc.

torlódott társadalom: Kettős szerkezetű társadalom, amelyben egymás mellett él az új,

polgárosodó és a régi feudális társadalom.

úri középosztály: A magyar társadalom középrétege a XIX–XX. század fordulóján lesüllyedő

dzsentri, kialakuló középpolgárság, értelmiség felsőbb rétegei. Mentalitásában keveredtek a
dzsentri és a polgári gondolkodás elemei.

véderővita: A véderő szervezéséről szóló az 1888. évben az országgyűlés elé terjesztett

törvényjavaslat körül kialakult hosszú és heves vita. A kormánypárt mindenáron támogatta
Ferenc József hadseregfejlesztési programját, az ellenzék tiltakozott ellene.

zsebkendőszavazás: A házelnök Tisza István rövid kortesbeszédét követően, miután az egyik

kormánypárti képviselő beterjesztette az obstrukció letörésére irányuló határozati javaslatát, nem
adta meg az ellenzéki pártoknak a szót, hanem zsebkendőjével jelt adott a szavazásra. A
tervezetet a Szabadelvű Párt képviselői megszavazták (1904. november).