Vitális

paraméterek

a
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentıszolgálat
mentıápoló tanfolyamának
jegyzete

Készítette:
Erıss Attila Dr.
Nagy Ferenc

2011. október 13.

Vitális funkciónak a szervezet alapvető funkcióit (légzés, keringés, agyi működés) nevezzük. Az
ezeket leíró értékek a vitális paraméterek.

A nemzetközi gyakorlatban a négy fő vitális paraméter a légzésszám, a pulzusszám, a vérnyomás és

a testhőmérséklet. Ezek mellett léteznek más vitális paraméterek is; az adott országtól, iskolától függ,
hogy mit használnak ezek közül. A hazai mentőgyakorlatban a testhőmérséklet mérése nem képezi a
rutin felmérés részét.

Tanfolyamunkon az alábbi fő vitális paramétereket tanítjuk, ismeretük minden mentőápoló-jelölt

számára kötelező:

Vitális funkció Vitális paraméter

légzés légzésszám, szaturáció

keringés pulzusszám, vérnyomás

eszmélet AVPU-skála, vércukor

Vészhelyzetben (például a beteg ránézésre élettelenül fekszik, szemei csukva vannak) a vitális
funkciók felmérése gyorsan (10-15 mp alatt) kell, hogy megtörténjen. Ilyenkor csupán arra vagyunk
kíváncsiak, hogy van-e eszmélete, légzése, pulzusa a betegnek. Ezek együttes hiánya azonnali
újraélesztést tesz szükségessé (laikusoknak elegendő az eszmélet és normális légzés hiányát
megállapítaniuk). A vizsgálat menetét a 4., 6. és a 7. előadás kivonatában, illetve a BLS gyakorlati
segédletben találod.

Ha a beteg él - akár ránézésre látható, akár csak a gyors vizsgálat után derült ki - a vitális
paraméterek számszerűsítése is fontos. Mennyi a légzésszám? Mennyi a szaturáció? Mennyi a
pulzusszám? Mennyi a vérnyomás? Milyen a beteg eszmélete? Mennyi a vércukra? Bármely
paraméter jelentős megváltozása súlyos betegség jele lehet, további vizsgálatot, adott esetben
beavatkozást igényel.

A jegyzetben leírt értékek felnőttekre vonatkoznak.

LÉGZÉS

Légzésszám és megítélése:
Légzésszám az egy perc alatti légvételek számát jelenti. Ehhez a beteg légzőmozgásait egy percen
át kell figyelni. Fél percig történő számolás, és az eredmény kettővel való szorzása is megfelelő
lehet, azonban ennél rövidebb idő alatt jelentős tévedés lehetséges.

• Normális 12-20 / perc

• Kórosan alacsony 8 / perc alatt (bradypnoe)
• Kórosan magas 25 / perc felett (tachypnoe)

Megjegyzés: mivel szinte minden tankönyv más és más értéket ad meg normális / kóros
légzésszámként, ezért a fenti értékek nem abszolútak, hanem az oktatók közös megegyezésén
alapulnak. Bizonyos helyzetekben ennél kifejezettebb eltérés is lehet normális, vagy ennél enyhébb
eltérés is lehet kóros.

Szaturáció és megítélése:
A szaturáció az artériás vér oxigéntelítettségét adja meg százalékos formában. Meghatározásához
pulzoximéterre van szükség, melyet a beteg ujjára csíptetünk. A készülék vörös és infravörös
fénnyel világítja át az ujjat, és a fényelnyelés mértékéből határozza meg a szaturációt. A módszer
még korrekt mérés esetén is tévedhet ± 2%-t. Az autón egy kézi- és egy Lifepak 12-be épített
pulzoximéter található.

Szaturáció mérése a kézi pulzoximéterrel:

1. csíptesd a szenzort a beteg mutató/középső ujjára (ha szükséges, tisztítsd meg az ujjat), a mérés
automatikusan indul
2. ha ritmusos hullámgörbét látsz, a mérés hiteles, ekkor leolvashatod a szaturációt (SpO2) és a
pulzusszámot (PR)
3. ha nincs rendes jel, igazítsd meg a szenzort, ha ez sem segít tedd át másik ujjra, ha ez sem segít,
tedd át valamelyik lábujjra vagy a fülcimpára

• Normális 96-100 %
• Kórosan alacsony 92 % alatt

KERINGÉS

Pulzusszám és megítélése:
Pulzusszám az egy perc alatti szívösszehúzódások számát jelenti. Ehhez a beteg valamelyik
ütőerének (általában csukló, nyak) lüktetését kell megfigyelni. A csuklóartéria (arteria radialis) az
alkar végén, a tenyéri oldal hüvelykujj felé eső részén, míg a nyaki ütőér (arteria carotis communis)
az ádámcsutka és a fejbiccentő izom közötti árokban tapintható. Célszerű a lüktetést tíz
másodpercig számolni, majd az eredményt hattal szorozni.

• Normális 60-100 / perc (élettani érték: 72/perc)

• Kórosan alacsony 60 / perc alatt (bradycardia)
• Kórosan magas 100 / perc felett (tachycardia)
Vérnyomás és megítélése:
A vérnyomás a keringő vér által az érfalra kifejtett nyomás, mely a szívciklus során ritmusosan
változik. Mértékegysége a higanymilliméter (Hgmm). A szív összehúzódásával párhuzamosan a
vérnyomás megnő, ennek maximumát szisztolés vérnyomásnak (“felső érték”) nevezzük. A szív
elernyedésekor a vérnyomás esik, ennek minimumát diasztolés vérnyomásnak (“alsó érték”)
nevezzük. Mérése manuális (kézi) vagy automata vérnyomásmérővel (Lifepak 12) történhet.

• Normális 120 / 80 Hgmm

• Kórosan alacsony 90 / 60 Hgmm alatt (hypotensio)
• Kórosan magas 140 / 90 Hgmm vagy a felett (hypertensio)

A manuális vérnyomásmérés menete:

1. ültesd le a beteget
2. tetszőleges oldali (de infúzióval ellentétes) felkarjáról távolítsd el a ruházatot
3. a kart helyezd a szív magasságába
4. a mandzsettát tekerd feszesen a felkarra, a könyökhajlatot hagyd szabadon
5. pumpáld fel a mandzsettát a várt szisztolés érték fölé (első körben kb. 150-200 Hgmm-re)
6. a fonendoszkóp membránját helyezd a könyökhajlat közepére
7. lassan, egyenletesen, kb. 2-5 Hgmm / másodperc sebességgel engedd le a nyomást a
mandzsettában és közben hallgatózzál. Az első hallható dobbanásnál mért érték a szisztolés
értéket adja meg. A dobbanások (Korotkoff hangok) teljes megszűnése jelzi a diasztolés értéket
8. kettőnél többszöri próbálkozás kellemetlen lehet a beteg számára, ilyenkor célszerű 60-90
másodperces szünetet tartani az ismételt felfújások között

ESZMÉLET

Eszmélet és megítélése:
Az eszmélet a külvilág ingereire adott reakciók összessége, mely a központi idegrendszer
működéséről ad információt. Megítéléséhez a beteg megtekintése, csukott szemek esetén
megszólítása, reakció hiányában fájdalominger alkalmazása szükséges. A válaszreakció alapján a
beteg besorolása az ÉBER-skálán (az angol AVPU-skála magyar megfelelője)

É - Éber A - Alert
B - Beszédre (hangingerre) reagál V - responds to Voice
E - Erős ingerre (fájdalomra) reagál P - responds to Pain
R - Reakció nélküli (nem reagál) U - Unresponsive

Az alsó két kategória (E-P és R-U) minden esetben súlyosabb állapotot takar.

Vércukor és mérése:
A vércukor-érték a vér glukóz tartalma mmol/l-ben kifejezve. Mentőellátás során mérése általában
vércukormérővel történik: a beteg ujját tűvel megszúrjuk, a kiserkenő vért tesztcsíkra (stix)
cseppentjük, majd a gép elemzi azt, és pár másodperc múlva kiírja az eredményt. Bizonyos stixek
reagensei pár perc alatt színreakciót is adnak, melyet egy színskála segítségével, szemmérték
alapján is lehet értékelni. Ez utóbbi kevésbé pontos módszer, inkább olyankor használjuk, ha
vércukormérő nem áll rendelkezésre.

• Normális 3-6 mmol/l (élettani érték: 4-5 mmol/l)

• Kórosan alacsony 3 mmol/l alatt (hypoglycaemia)
• Kórosan magas 10-20 mmol/l felett (hyperglycaemia)

Megjegyzés: a cukorbetegség gyakran 6 mmol/l feletti értékekkel jár, de a pontos diagnosztika

kórházi vagy szakrendelői feladat, és ismételt, kontrollált laboratórimui vizsgálatok kellenek hozzá.
A mentőellátók számára az enyhébb vércukorszint-emelkedés (6-10 mmol/l) vagy panaszokat nem
okozó jelentősebb emelkedés (10-20 mmol/l) a tolerálható kategóriába esik, és nem igényel
beavatkozást a helyszínen.

A gépi vércukormérés menete:

1. készítsd elő az eszközöket: fekete vagy zöld tű, steril lap, stix, vércukormérő
2. helyezd a stixet a gépbe, a készülék automatikusan bekapcsol
3. szúrd meg a beteg ujját (általában mutató vagy középső ujj végpercének oldala), de a területet ne
fertőtlenítsd, mert az módosíthatja az értéket.
4. az első csepp vért töröld le, a következőt érintsd a stix hegyéhez (a vér beszívódik a stixbe)
5. kérd meg a beteget, hogy szorítsa a sebre a steril lapot
6. a készülék pár másodperc után kiírja a vércukor-értéket