Nisus és Euryalus hibái

Lajos Zénó

Nisus és Euryalus éjszakai kalandja és idő előtti haláluk az Aeneis egyik

legemlékezetesebb epizódja. Ez a IX. ének közel felét felölelő részlet akár különálló epyllion
is lehetne, hiszen látszólag önmagában is egy teljes történet a két ifjú szerelmes bátorságáról
és önfeláldozásáról, az eposz cselekményére pedig nincsenek túl sok hatással, ugyanis
küldetésük kudarcba fullad, mindketten életüket vesztik. Látszólag ha kalandjuk kimarad az
eposzból annak történet nem sokat változott volna. Így hát felmerülhet a kérdés az olvasóban,
vajon a IX. énekben valóban csak két hős balul sikerült szerelmes történetének lehetünk-e
tanúi végig, avagy sorsuk, illetve személyük valami mélyebbet szimbolizál, a bennük
felvázolt erények és a vesztüket okozó hibák természetén keresztül végig követhetjük, ahogy
a Aeneas régóta vándorló követőinek keleti görög-trójai perspektíváját felváltja az itáliában
letelepedő és várost alapító római identitás, ami az értékrend megváltozásával is jár.
Aeneas érkezését Itáliába nem mindenki fogadta szívesen, és míg Latinus király a
lánya kezét ajánlja neki, addig a rutulus Turnus, a királylány korábbi vőlegénye hadsereggel
vonul ellene. Amíg Aenas Pallanteumban van, hogy szövetségeket szerezzen, ellenségei
bekerítik a trójaiakat. Ekkor vállalkozik Nisus, hogy átlopakodik a rutulus seregen, hogy hírt
vigyen helyzetükről vezérüknek, és tiltakozásának ellenére Ascanius és a tisztek
beleegyezése után vele tart ifjú társa, Euryalus is. Miután útközben a mulatozás után részegen
álomba merülő rutulusok közül jó néhánnyal végeznek, Euryalus zsákmányt szed, amiért
komoly árat kell majd fizetnie. Egy érkező segédcsapat vezére, Volcens meglátja az ifjú új
sisakján megcsillanó holdfényt és emberei üldözőbe veszik a párt. Nisusnak sikerülne
elmenekülnie, azonban észreveszi, hogy társa lemarad, úgyhogy visszafordul segíteni neki.
Euryalust addigra már körbevették üldözőik, és hogy megmentse, Nisus megöl kettőt
közülük. Volcens, hiszen nem látja az elkövetőt, Euryalus ellen fordul, és ugyan Nisus felfedi
magát, végez az ifjúval. Nisusnak még sikerül megbosszulni szerelmét, mielőtt ő is áldozatul
esik ellenségeinek.
A két ifjú első pillantásra a bátorság és az önfeláldozás mintapéldjának látszik, és így
nem is tűnik véletlennek, hogy kapcsolatukat Vergilius a pius amor1 kifejezéssel írja le,
hiszen az egymás felé érzet szenvedélyük ösztönzi őket a cselekvésre. Ha azonban közelebről
megvizsgáljuk kalandjukat egyre világosabban láthatjuk hibáikat. Ezek pedig annyira

1 Aeneis, V, 296

1
számosak, hogy az ugyan nyilvánvaló, hogy Vergilius kalandjukat a Dolóneia, azaz az Iliás
X. könyve után mintázta, az kevésbé egyértelmű, hogy a pár Diomédést és Odysseust vagy
Dolónt eleveníti föl. Társaságban indulnak útnak, akárcsak a két akháj hős, és bátorságuk is
őket idézi, valamint a mészárlás, amit a rutullus táborban rendeztek igencsak hasonlít arra,
amit Diomédésék Rhésos és trákjai ellen követnek el. Ugyanakkor a két ifjú trójai, akárcsak
Dolón, és hozzá hasonlóan életüket vesztik a küldetés során. Ezen kívül Nisus hozzáállása is
Dolónét tükrözi, nem hazájuk jóléte miatt jelentkeznek a küldetésre, utóbbit csak a zsákmány
érdekli2, elutasítja a Hektór által felajánlott jutalmat, és Akhilleus lovait kéri, előbbi pedig a
dicsőség érdekében cselekszik.
Kettejük halála ugyan ellentétesnek tűnik, hiszen míg Dolón gyáva módon elárulja
társait, hogy saját életét mentse (sikertelenül), addig Nisus Euryalust próbálja megmenteni
saját élete árán (megint csak sikertelenül). Azonban az közös kettejük végzetében, hogy
mindketten elárulták vele hazájukat, hiszen Nisus megvihette volna a hírt Aeneasnak, és saját
döntése volt, hogy nem tette3
Nisus döntését az Euryalus iránti érzelmei irányították, és pontosan ezek minden
hibájának okozói. A pár először az V. énekben jelenik meg, ahol az Anchisés halálának
alkalmából rendezett játékok során mindketten részt vesznek a futóversenyen, ahol Nisus
számít a legesélyesebbnek, majd Salius utána pedig Euryalus. Nisus azonban elcsúszik, és
hogy szerelme győzzön, Saliust is orra buktatja, így Euryalus harmadik helyett első lesz és
nem a harmadiknak járó díjat, egy argív sisakot kap díj képpen. Salius reklamál a csalás
miatt, úgyhogy Aeneas kárpótolja őt, valamint Nisust is szerencsétlen balesete miatt.
Nisus a csalást ezúttal is szerelme érdekében követi el, nem azért hogy saját magának
előnyt szerezzen. És ugyan Nisus és Euryalus Akhilleust és Patroklost is idézi, hiszen
Volcens épp úgy Euryalusénak hitte Nisus bűnét, ahogy Hektór hitte Akhilleusnak Patroklost
és ezért kellett meghalnia. A rómaiak azonban egésszen másképpen tekintettek a két férfi
közötti szerelmi kapcsolatra, mint a görögök. Athénban a zsarnokság elleni fellépés egyik
legfontosabb szimbóluma Harmodios és Aristogeitón, a két szerető akik meggyilkolták a
tyrannos Hippias testvérét, Hipparkhost és bronzszobrukat a város agoráján állították fel, és
annyira fontos volt a helybelieknek, hogy miután Xerxés Kr. e. 480-ban Athén feldúlása után
magával vitte, alig három év múlva a város lakóit újat állítottak helyette. Ezzel szemben a
rómaiaknak közel sem volt ennyire kedvező a véleménye a homoszexuális kapcsolatokról4.

2 Pavlock (1985) 209-211.

3 Pavlock 211-212.
4 Fratantuono (2010) 45.

2
 Gallias Caesar subegit, Nicomedes Caesarem:
Ecce Caesar nunc triumphat qui subegit Gallias,
Nicomedes non triumphat qui subegit Caesarem.

(Caesar Galliát, de őt meg Nicomedes gyűrte le.

Most triumphust tarthat Caesar, mert legyőzte Galliát:
Míg viszont ki őt lebírta, semmi cécót nem csinált.5)

Csúfolták Caesart katonái diadalmenete közben állítólagos viszonya miatt a bithyniai

uralkodóval. A rómaiak persze nem minden homoszexuális kapcsolatot ítéltek el, megítélés
azon múlott, hogy milyen jogállású személyek milyen alá-fölérendeltségi viszonyba kerültek
egymással. Azt tartották megengedhetetlennek, ha egy római polgár egyenrangú vagy
alárendelt fél volt egy ilyen kapcsolatban (például Caesar, akit a gúnyvers szerint Nicomedes
legyűrt, nem pedig fordítva), hiszen abban az esetben feladta a domináns pozíciót, amit a
társadalom az élet minden területén elvárt tőle. Nisus és Euryalus olyan értékeket
képviselnek, amiket a rómaiak megengedhetetlennek tartottak. Talán nem is véletlen, hogy
Nisus a csalást Salius ellen követi el, kinek nevében a rómaiak egyik legősibb papi
szervezete, a Salii elevenedik fel, a római identitás szerves részét képezi. Ezzel szemben
Nisus minden egyes esetben cselekhez folyamodik6, legyen az futóverseny, vagy társa
életének megmentése, amivel római értékek helyett a hellén Odysseust, azaz Ulixést idézi, a
homéroszi hős pedig Vergilius művében Aeneas egyik legnagyobb ellenségeként van
feltüntetve, aki az eposz során végig, mint kegyetlen és veszélyes személy jelenik meg.
Meglehetősen különbözött is a görögök véleménye a rómaiakétól az ilyenfajta cseleket
tekintve, meglehetősen elítélték azokat. Az Aeneisben a cseleket a költő szinte mindig
negatív személyekhez köti, így példáula már említett Ulixéshoz, vagy épp Aeneas
elbeszélésében megjelenő Sinónhoz, akinek hazugságai okozzák Trója vesztét. Mikor pedig a
város eleste közben maga Aeneas folyamodik cselhez, görög páncélt ölt magára hamar
lebukik, a megszállókra támad a biztonságos elosonás helyett, nem képes a trükköt
végigvinni. Aeneistől független példa lehet búzakalászok, illetve mákgubók esete, amely
motívum mind görögök, mind római történetíróknál megjelenik. Hérodotos A görög-perzsa
háborúkról írt művében többször is feltűnik a keleti lüdök ellen hadakozó milétoszi
Thrasybulos, illetve bölcsességéről híres korinthoszi vendégbarátja, Periandros. Mikor a
barbár király seregei évekig ostromolják a már teljesen kiéhezett Milétoszt, annak türannosza

5 Gaius Suetonius Tranquillus, I. 49.

6 Fratantuono 48-49.

3
Periandoshoz fordul segítségül, majd az ő tanácsára cselhez folyamodik, a fegyverszünetről
tárgyalni érkező lüd követeket hatalmas lakomával fogadja. Visszatértük után királyuk ezt
hatalmas aggodalommal hallja, hiszen ő abban a hiszemben van, hogy a város az éhezés miatt
hamarosan megadja magát. Így hát a fegyverszünetből béke lesz, Milétosz pedig a cselnek
köszönhetően megmenekül.7 Ezek után Periandros kér tanácsot Thrasybulostól, arra
vonatkozóan, hogyan szilárdíthatja meg hatalmát Korinthosban. Thrasybulos erre nem mond
semmit, csak kiviszi a követet egy búzamezőre, és ott a legmagasabb kalászokat lemetszi
kardjával. A szolga nem értette meg ennek az értelmét, a bölcsességéről híres Periandros
azonban igen, és eltette láb alól azokat, akik hatalmát leginkább veszélyeztetik.8 Titus Livius
Ab urbe condita-jában megjelenik egy az utóbbihoz annyira hasonló történet, hogy
egyértelmű azt a római történész Hérodotostól vette át.. Ebben azonban a főszereplők Róma
igen rossz hírnévnek örvendő utolsó királya, Tarquinius Superbus, illetve még nála is
népszerűtlenebb, Lucretia megerőszakolásával a királyság végét okozó fia, Sextus. Sextus
apjával konfliktus színlelve annak ellenségeihez menekül Gabii városába. Lakóit sikeresen
becsapja, apja elleni harc egyik vezére lesz. Valójában azonban az egész csel, továbbra is
Rómához hűséges. Egyik emberét titokban apjához küldi további utasításokra várván, apja,
Thrasybuloshoz hasonlóan egy szót sem szól, helyette mákgubók fejét vagdossa le. Sextus
megérti az üzenetet és végez Gabii legjelentősebb polgáraival. Ezek után Tarquinius
könnyedén elfoglalja a várost.9 Livius már azzal is elárulja nem kedvező véleményét az
alkalmazott cselről, hogy a római történelem melyik szereplőihez köti a kölcsönvett
történetet.
Vergilius Nisus és Euryalus szerelmét mint pius amor nevezi meg. Ez annyiban igaz,
hogy szerelmük, azaz egymás irányába valóban kötelességtudóak, ugyanakkor viszont ez a
szerelem minden más pietas elpusztítója. Minden vágyuk, hogy egymást segítsék
védelmezzék. Nisus ennek érdekében hajlandó csalni, majd a IX. énekben nem csak saját
dicsősége érdekében vállalkozik a küldetésre, hanem azért is, hogy Euryalusnak jutalmat
szerezzen. Amikor rájön, hogy társa veszélyben lehet, rögtön hanyatláb rohan védelmére, és a
halála után másra sem vágyik, csak hogy megbosszulja szerelmét. Euryalus sem törődik
Nisus ész érveivel, amikor az arról győzködi őt, ne menjen vel küldetésére, nem tudja
egyedül elengedni. És ez mind mindkettejük életébe kerül. Ne felejtsük el, hogy Euryalus
harmadik lett volna a versenyen, és akkor kapott volna egy argív sisakot10. Ebben az esetben

7 Fratantuono 48.
8 Pavlock 219.
9 Pavlock 219-220.
10 Pavlock 218.

4
az ifjú nem lopta volna el Messapus sisakját, és az nem árulta volna el őket Volcensnek.
Ugyanígy biztonságban maradt volna Nisus, ha szerelme nem ragaszkodott volna ennyire
ahhoz, hogy vele tartson, hiszen ha nem indul el visszafelé, elérte volna Aeneast, amit megint
csak a pius amor miatt tett
Tehát azonban nem csak az egymás miatt érzett túlzott szenvedély a két ifjú bűne,
hanem az is, hogy emiatt minden más kötelességüket elhanyagolták11. Hiszen a pietas sokrétű
fogalom, a kötelességtudat a család, a haza és az istenek felé is szól. És míg at eposz
címszereplője és a kettejük által képviselt nép vezetője, Aeneas a pietas etalonja, aki mindig
képes annak érdekében cselekedni, még a legnehezebb helyzetben is, addig Nisus és Euryalus
minden esetben biztosan és tévedhetetlenül az ellen cselekszik. Azt már megtárgyaltuk
hogyan árulja el a hazáját Nisus, amikor úgy dönt, hogy visszafordul, hogy megmentse
szerelmét, Euryalust, azonban a két ifjú a pietas nem csak e változata ellen vétenek. Az egyik
érve Nisusnak, mikor arról győzködi szerelmét, hogy ne tartson vele az, hogy idős anyjának ő
az egyetlen támasza, és a bátor asszony az egyetlen a Trójából elmenekült nők közül aki
velük tartott Itáliába, ahelyett, hogy Szicíliában, Acestés királlyal maradt volna. Euryalus
azonban ezzel nem törődik, híú érvnek nevezi és édesanyját meggondolatlan cselekedeteivel
egyedül hagyja élete végére, még el sem köszön tőle. A két hős tragikus története az asszony
szívfacsargató zokogásával záródik12, aki az őt magára hagyó fiát siratja. Az Istenek ellen a
vétkük sokkal közvetettebb, mint a haza avagy a család ellen. Az Égilakók ellen
passzívitásukkal tesznek, hiszen Diomédés-szel és Odysseus-szal ellentétben, akiknek végig
az eszükben járt Pallas Athéné, és már rögtön a küldetésük elején a segítségét kérik, addig
Nisus és Euryalus nem áldoznak isteneiknek, sokáig nem is törődnek velük. Diana is talán
pont ezért büntette őket azzal, hogy a vele kapcsolatba hozható hold fénye felfedte
jelenlétüket Volcens latin vezér és csapata előtt. Nisus is csak az utolsó pillanatban kéri
Diana segítségét amikor már beállt a baj, ahelyett, hogy a baj előtt kérné, és ígérne a
segítségért valamit, ahogy az illik, főleg a rómaiaknál, ahol a do ut des elv igenis szerves
része volt a vallásnak13. Nisus és Euryalus minden lehetséges ponton szembe mentek az
általuk követet férfi nézeteivel és ideáljaival, akinek a segítségét indultak kérni.
Azonban a pár hibáinak még nem értünk a végére. Nisus és Euryalus küldetése azért
indult a tragikus vég ellenére ekkora sikerrel, mert a rutulusok és szövetségeseik
elbizakodottságukban lakomát ültek és részegre itták magukat, majd mély álomba

11 Duckworth 113.
12 Pavlock 214.
13 Bleisch 183

5
szenderültek. Részegségüket Vergilius az ének során többször is hangsúlyozza, ami
egyértelművé teszi, hogy nagyon kicsi volt rá az esély, hogy felébrednek és rajtakapják az
átosonó párt. Lemészárolni őket tehát teljesen felesleges volt14, sőt akár kártékony is lehetett
volna, hiszen jócskán megemelte a lebukás esélyét. Nisust mindössze a saját dicsőségének
fényezése motiválta. Euryalusnak pedig társa azt rótta ki feladatul, hogy örködjön, nehogy
észrevegyék őket, ő azonban úgy döntött ő is részt vesz az öldöklésben, akárcsak szerelme,
sőt még kegyetlenebbül. Euryalus odáig megy, hogy a költő vad oroszlánhoz hasonlítja15, épp
úgy, ahogy Apollón hasonlította Akhilleust Hektór holttestének meggyalázása után az istenek
tanácsa előtt. Euryalus fő célja az öldökléssel a zsákmányszerzés, amiben csak ő vesz részt,
Nisus nem. Ekkor szerzi sisakját is, ami a halálát okozza, bár annak tulajdonosát, Messapust
nem öli meg.
Ide tartozhat még egy részlet az énekben. A helyet, ahol Nisus megfordul Vergilius
loci albaninak, albai helynek nevezi, Pamela R: Bleisch pedig Bovillae-ként azonosította,16 és
jelentőségét azzal indokolta, hogy ez egy fontos kultuszhelye a gens Iuliának. Azt azonban
nem felejthetjük el, hogy a században történt még egy fontos esemény Bovillae-ben. Itt
vesztette életét Kr. e. 52-ben Publius Clodius néppárti vezér. Clodius inkább volt hírhedt mint
népszerű, és az 53-as választásokkor, amikor praetornak indult fegyveres csőcselékkel járta
az utcákat és azok segítségével akadályozta meg, hogy ellenfelei kampányoljanak nem ritkán
erőszakhoz folyamodva. Végül egy optimata politikus, Titus Annius Milo az év egyik
consuljelöltje lépett föl Clodius ellen ugyanazon taktikával, amit az használt, és a két
politikus embereinek konfliktusai nem ritkán véres összecsapásokba fajultak. Végül 52
januárjában Clodius és Milo összetalálkozott a Via Appián Bovillae-nél, és az összetűzés
Clodius halálával és Milo száműzetéséből végződött, hiába védte az utóbbit Cicero. Talán
Nisus pont azért Bovillae-nél fordult meg, hogy lássa, mi a vége az észnélküli öldöklésnek,
pont ahogy azt Clodius is megtanulta. Clodius cognomenje egyébként Pulcher volt, ez
magyarul szépet jelent. Ez azért lehet fontos, mert az ének során a költő többször kiemeli
Euryalus ifjúi szépségét, legfontosabb attribútumként jeleníti azt meg. Ez még egy kapocs
lehet a botrányos életű politikus és az trójai hős között. Clodiust a gens Iulia sem kedvelte,
hiszen miatta volt kénytelen elválni Iulius Caesar harmadik feleségétől. Kr. e. 61-ben
ugyanis, mint a Pontifex Maximus Caesar neje, Pompeia rendezte Bona Dea istennő ünnepét,
amin csak és kizárólag nők vehettek részt. Ennek ellenére Clodius Pulcher mégis bejutott

14 Fratantuono 55.
15 Fratantuono 51.
16 Hérodotos I. 20-22.

6
álruhában, állítólag hogy elcsábítsa Pompeiát. A legnagyobb bűne a szentségtörés volt,
azonban a rómaiak azt sem szerették, ha valaki összekeverte a nemi szerepeket, ahogy Magna
Mater eunuch papjai sem lehettek római polgárok. Így Euryalus a Nisusszal való kapcsolat
miatt valamilyen szinten ugyanazon bűnt követte el, mint Clodius.
Nisus azonban nem csak a saját hibáit képviselte. Ha csupán két bűnös ifjúról szólna
az ének valóban öncélúnak lehet nevezni az epizódot. Azonban Nisus és Euryalus vétkeiken
keresztül igen nagy szolgálatot tesznek a trójaiknak és a leendő Rómának. Amikor Volcens
Euryalus ellen fordul, miután Nisus annak védelmében rejtekhelyéről megöli két katonáját a
fiatal harcos felfedi magát, azon állítással, hogy “minden csel enyém”. Ezt persze ő a két
ellenség halálára érti, de az olvasó úgy is értelmezheti, hogy Nisus a trójaiak minden cselét
magára válalja. Küldetésére mem is üres kézzel indult el. A trójai vezérek mind adnak neki
valamit. Az ifjú Ascanius egy kardot, Mnétheus egy oroszlánbundát, a vén Alétés pedig saját
sisakját ajándékozza, sőt még Aeneas néhány saját kincsét is odaigérik neki. Nisus immár
nem mint saját maga, indul el a küldetésre, a felajánlott tárgyakon keresztül az egész trójai
népet reprezentálja egy személyben. Aeneast az eposz során Vergilius nem egyszer mint a
trójaiak atyját jeleníti meg, Ascanius pedig mielőtt Euryalus útnak indul megígéri, hogy az
ifjú anyját mint sajátját fogja kezelni, éppen csak nem Creúsa lesz a neve. Ha tehát
mindkettőjüknek Aeneas az apjuk, és a bátor asszony az anyjuk, akkor ők ketten testvérek.
Euryalus tehát Iulushoz hasonlóan mint Róma jövője van jelen. Vagy legalábbis mint egy
lehetséges jövő, amiben jelen vannak erényeivel együtt nem kívánatos tulajdonságai is.
Hiszen a rómaiak a görögöket, éppen ahogy a görögök a perzsákat túl finomnak, kényesnek
tartották, nem voltak számukra elég férfiasak. Ez is jelen van a pulcher Euryalusban. Nisus
halálával a trójai vezérek, Euryaluséval pedig a jövőbeli rómaiak szabadulnak meg ezen
vétkektől,17 és így az utóbbiakat innentől már Iulus egyedül reprezentálhatja, aki egyébként a
gens Iulia őse és névadója.
Nisus és Euryalus igen csúnya véget érnek. Még holttestüket is meggyalázzák, fejüket
kopjára tűzték a rutulusok és nem adják nekik méltó temetést. A Trójából való megmenekülés
óta jócskán nem ők a túlélők első veszteségei. Aeneas utazása során több hű társát is elveszti,
ezek közül legtöbben azonban megkapják a végtisztességet. Palinurust, a kormányost Iunó
parancsára, hogy Aeneas hátráltassa, Somnus, az álmok istene ugyan a vízbe löki, de Aeneas
a VI. énekbeli alvilágjárásában találkozik vele és megtudja tőle, Velia közelében mosta partra
a víz, ahol ugyan egyedül halt meg, de a sybilla megjósolja, hogy a helyiek sírhalmot
emelnek majd neki és utánna fogják elnevezni a partot. Caieta, Aeneas idős dajkája az
17 Hérodotos V. 92.

7
említett alvilágjárás közben húny el. Számára azonban Aeneas maga emel sírhalmot és halála
színhelye onnantól fogva az ő nevét viseli. Misénust, Aeneas kürtösét a féltékeny Tritón löki
a habokba, miután a halandó versenyre merte hívni. Őt Aeneas nem csak eltemette, hanem el
is kellett temetnie, hiszen a sibylla jóslata értelmében csak akkor juthatot le az alvilágba, de
ennek a drága barátnak is megörökítette egy hely a nevét.. Hiszen ők mind hűségesen, pietas-
szal szolgálták Aeneast.
Minden hibájuk ellenére mégis van valami szépség a két bátor ifjú, Nisus és Euryalus
történetében, hiszen ők az egyetlen pár az Aeneisben akiket együtt ér a halál18. Didót magára
hagyja Aeneas és a királynő, a hőst meggyűlölve, magányosan vet véget életének, majd
mikor az alvilágban újra találkoznak, a karthágói királynő figyelmen kívül hagyja a trójai
hőst. Míg az idős Latinus túléli a háborút a trójaiak és rutulusok között, addig a Turnust
támogató neje felakasztja magát, annak veszte halatán. Mégha sírhalmot és kultuszt nem is
kap a két hős, azt az eposz megígéri, hogy örökre emlékezni fogunk rájuk, ahogy azt meg is
érdemlik. Hiszen értékeket, nem vétkeket képviselnek, csak éppen nem olyan értékeket,
amiket a rómaiak magukénak tudnak.

● Bleisch, Pamela R. (2001): “Nisus’ Choice: Bovillae at Aeneid 9.387-8”, Classical

Quarterly 51, 183-9.
● Duckworth George E. (1967): “The Significance of Nisus and Euryalus for Aeneid
IX-XII”, The American Journal of Philology 88, 129-50
● Pavlock, Barbara (1985): “Epic and Tragedy in Vergil’s Nisus and Euryalus
Episode”, The American Philological Association 115, 207-24.
● Fratantuono, Lee (2010): “Pius amor: Nisus, Euryalus, and the Footrace of Aeneid
V”, Latomus 69, 43-55.
● Gaius Suetonius Tranquillus, A tizenkét Caesar
● Hérodotos: A görög-perzsa háborúk
● Titus Livius: A római nép története a város alapításától

18 Titus Livius I. 53-54.