A római irodalom

tk. 90-91. olv.

Catullus

 gazdag család gyermeke → Rómába jár iskolába, szónoklattant tanul

 szülei barátságban álltak Caesarral
 neoterikusok vezére (új költők írói csoportja)
 Szapphó a példaképe
 életének és költészetének meghatározó élménye a Lesbia-szerelem:
Lesbia = Leszbosz szigetéről származó nő, de a nő eredeti neve nem ez volt, csak így emlegette
férje Lucullus, a híres, ínyenc hadvezér volt (→ Lucullus fűszerek)
 jellemzi az ambivalencia = ellentétes, ellentmondásos érzelmek együttes jelenléte → nála a gyűlölet
és a szeretet egyszerre van jelen szerelme iránt
 Cornelius nevű barátja szerkesztette meg verseskötetét, miután Catullus meghalt, ez pedig:
A veronai Catullus könyve (116 vers)

Éljünk, Lesbia...

1-3. sor: élet = szerelem → „éljünk” = „szeressünk”

4-6. sor: rövid az élet, utána a halál következik
7-9. sor: az előbbi miatt ki kell használni a lehetőségeinket, a pillanatban meg kell sokszorozni a az eltűnő
életet, a múló szerelmet, számnevez halmozás: „ezer”, „száz” → kifejezik ezt a életérzést
utolsó 4 sor: játékos-boldog feledés, ez a szenvedély túllendít a szürke hétköznapokon

Gyűlölök és szeretek...

A címben a költő ambivalens érzései jelennek meg.

Műfaja: epigramma.
Catullus szerelme egy életre szólt, és nem tudott szabadulni tőle még akkor sem, mikor akart volna. Lesbia
csapodársága miatt ég benne a szerelem érzése mellett a féktelen gyűlöleté is.
Tehetetlenség uralja, nem tud változtatni. → Az emberi lét is mindig ellentétes érzelmek, erők kereszttüzében
áll.

Vergilius

 Andesben született egyszerű, paraszti családban

 édesapja közéleti pályára szánta, de őt nem vonzotta a politika → költészet, filozófia
 életének meghatározó eseménye: Augustus veteránjai számára kisajátították birtokukat a
polgárháborúk idején → tekintélyes barátainak köszönhetően idővel visszaszerezték azt
 Augustus személye, politikai programja = igazság, béke eszményével vált eggyé nála
 Maecenas lett a pártfogója, és bejáratossá vált a császári udvarba → innen a mecénás fogalmunk,
amely a művészek, művészetek támogatóját jelenti

Főbb művei:
 eklogái
 Georgica = tanköltemény a földművelésről és méhészkedésről
 Aeneis c. eposz

Eklogák
ecloga: eredetileg eclogae (kiejtése: eklogé): szemelvények, válogatott versek → Vergilusnál pásztori
költeményeket jelent → elődje: bukolika: pásztori költemény (bukolikus költészet)
→ később Vergilius nyomán eklogáknak is nevezzük őket
A bukolikák eredetije: idillek (Theokritosz)
Vergilius eklogáinak szereplői földművesek, akiknek az életét a polgárháború dúlja fel → földjeiket
elvehetik, és a veteránoknak adhatják. A másik típus pedig a földjét visszakapó földművesé, aki az augustusi
békében élvezheti a nyugalmat.

IV. ecloga

Egy megszületendő gyermekhez, a Messiáshoz kapcsolja az új aranykor eljövetelét, megjövendölte ezt →

később ezért lesz Vergilius Dante kísérője a középkorban, a középkorban „pogány szent”-ként tisztelik!

IX. ecloga

Két pásztor-költő beszélget: Moeris (mőrisz) és Lycidas (licidász) a polgárháborúk kegyetlenségéről, a

jogtalan földfoglalásokról. A dal gyönyörűségével vigasztalják magukat, és abban reménykednek, hogy
Caesar csillaga békét, jólétet hoz.
Várnak egy harmadikra, Menalcasra (menálkász), aki Vergilius lenne??? Mindháromban felfedezhető
egyébként Vergilius → általános érvényűvé teszi megpróbáltatásait!
A költőknek el kell hallgatniuk → a polgárháború fenyeget → fájdalmas vád, ítélet a korabeli viszonyokkal
kapcsolatban

Aeneis (éneisz)

1. Cím: Aeneasról (éneász) szóló ének.

2. Műfaj: eposz
3. Téma: az Íliászból ismert Aeneas (Augustus elődje) honfoglalása (Hector lelke tanácsára indul el) →
Trójából menekülve a trójaiak számára keres új hazát Itália földjén
4. Szerkezet: 12 ének → befejezetlen, mert meghalt → végrendeletében azt kérte, hogy semmisítsék
meg a művet, de Augustus megakadályozta ezt
1-6. ének: Odüsszeiát idézi → Trója házi isteneivel, apjával és gyermekével menekül, bolyong
7-12. ének: Íliászt idézi → az új hazáért vívott véres harcokról szól

Vergilius verseng minkét eposszal! Nem egyszerűen utánozza, hanem hozzá is tesz! Pl.:

Aeneas és Didó tk. 99. o.

Odüsszeusz és Nauszikaá történetéhez hasonló, de itt Didó lélekrajzában remekel Vergilius, aki öngyilkos
lesz, és megátkozza Aeneast.

Aeneas az Alvilágban
Aeneas találkozik apja szellemével, Anchisesszel (ánkhiszész), meghaltak szellemével, de újít is, mivel
láthatja a jövőt is, találkozhat utódival is, akik csak ezután fognak megszületni + reinkarnáció gondolata

Horatius (horáciusz)

 édesapja felszabadított rabszolga, de fiát gondos nevelésben részesítette → Rómában és Athénban

tanult → sosem szégyellte származását
 a polgárháború kitörésekor csatlakozott Brutus köréhez, harcolt a philippi ütközetben →
megfutamodott, és ez élete kudarca volt
 Vergilius mutatta be Maecenasnak, aki barátjává fogadta, és birtokot adományozott neki →
visszavonultan élt
 fontos műfajai:
a) epódosz: jelentése: hozzáéneklés. Egy hosszabb jambikus sort egy rövidebb követett.
b) epistula (episztula): fiktív, tehát kitalált költői levél
c) szatíra: a társadalom visszásságait gúnyoló mű → Horatius annyira nem gúnyos
d) óda: magasztos hangvételű lírai alkotás → Horatiusnál carmen néven szerepel
 a horatiusi életfilozófia két fő elve:
I. Carpe diem = Élj a mának! → nem hedonista, de azt hirdeti, hogy élvezd az élet apró örömeit, míg lehet!
II. Aurea mediocritas = arany középút/arany középszer → tartózkodj a szélsőségektől!

Thaliarcushoz
 1. Cím: Thaliarcus = az ünnepi öröm vezére
2. Műfaj: carmen (óda)
3. Szerkezet: Alkaiosz-idézettel kezdődik, erre válaszol Horatius → rómaivá formálta
I. 1. vsz.: kinti, ember nélküli havas, téli táj → minden halott és mozdulatlan, veszélyt sejtet
II. 2. vsz.: a tél elleni védekezés parancsa → minden eleme az előző sorok tagadását jelenti, a kinti fagyos
világból a benti derűs intimitásba vezet, az ember nélküli tájból az emberek közé jutottunk, egy vidám
társaságba, melynek központi alakja a címszereplő
→ feszültség az első két versszak között → az élet élvezetével lehet szembeszállni az elmúlással
III. 3-4. vsz. + 5. vsz. másfél sora: általánosító intelmeket (tanításokat) tartalmaz:
a horatiusi életbölcsességek tanításait → carpe diem és aurea mediocritas!A múlt fájdalmaira való
visszaemlékezés és a jövő szenvedéseitől való rettegés tönkreteheti a pillanat, a jelen nyugalmát,
boldogságát. Ha nem várunk semmit a jövőtől, akkor minden nap nyereséget jelent, az élet örömeit pedig
addig lehet kihasználni, amíg távol a vénség.
IV. utolsó 2 vsz.: itt és most feladata: felszólítás olvasható, amelyben arra figyelmeztet, hogy bár fenyeget az
elmúlás, az öregség stb., de a tavaszt, az ifjúságot ma kell élvezni, és így szembe lehet szllni a múló idővel!
4. Verselés: alkaioszi strófa

Licinius Murenához

1. Cím: a címszereplőp egy Augustus elleni összeesküvésbe bonyolódott bele, és menekülés közben
halt meg.
2. Műfaj: carmen (óda)
3. Szerkezet:
I. 1. vsz.: toposz = allegorikus képsor → itt hajó-allegória, amely az életet, az életvezetést egy veszélyekkel
teli, viharos tengeri úttal azonosítja jelen költeményben
II. 2. vsz.: aurea mediocritas → kerülni kell a túlzott óvatosságot, de a merész vakmerőséget is a hajóút során
III. 3. vsz.: a végletek között is legveszélyesebb az önhitt nagyravágyás, valamint a magasba törőket érhetik
a legnagyobb csapások, erre figyelmeztet
IV. 4-6. vsz.: az igazi bölcs megőrzi a lelki nyugalmát, szabadságát, merthogy okosan felméri a világ, az élet
örökös, törvényszerű változásait, tudomásul veszi, hogy a sors forgandó, és ezért a nehéz helyzetben nem
adja fel a reményt, de szerencsés körülmények között sem bízza el magát → bölcsen összefogja a kedvező
szelektől dagadó vitorlákat → visszatér a hajó-allegória, amely lezárja a költeményt
4. Verselés: szapphói strófa

Leuconoéhoz

A címszereplő egy „ragyogó elméjű” nő, hozzá intézi intelmeit, azaz tanításait.
Légy bölcs, élvezd okosan az életet, mert rövid! Carpe diem!
El kell fogadni a sorsunkat. A lét minden pillanatában tudatosítsuk annak szépségét, valamint a lelkünk
nyugalmát ne tegyük tönkre azzal, hogy a múlton rágódunk, vagy azzal, hogy lehetetlen vágyainkra
gondolunk.
Csattanószerű lezárás jellemzi a művet.

Ovidius

 szerelmi-erotikus témájú műveiről híres

 Kr. e. 10. Hősnők levelei c. művében elhagyott, a párjuktól elszakított nők leveleit olvashatjuk
  fő műve: Metamorphoses (metamorfószész) = Átváltozások c. eposza
 Kr. u. 8-ban Augustus rendelette kiutasította Rómából, s a Fekete-tenger partján fekvő Tomiba
száműzte → két elégiagyűjtemény született ebből az időszakból → nem térhetett vissza, amiben
végig reménykedett

Átváltozások

1. Cím: utal a témára → olyan mítoszokra utal, amelyekben átváltozás történt, pl. az emberi lény
átváltozása állattá, növénnyé, szoborrá stb. → megismerjük a dolgok eredetét → az átváltozás a
világegyetem egyik legegyetemesebb törvénye
2. Műfaj: eposz, de a szerző carmen perpetuumnak nevezte, azaz „folyamatos ének”-nek → versenyre
kel Vergiliusszal
3. Szerkezet: 15 könyv
Több, mint 200 átváltozást dolgoz fel, a kozmosz kialakulásától Caesar csillaggá, Augustus istenné válásáig.
Jellemzi a kaleidoszkópszerűség = színesen kavargó változások gyors egymásutánja. Mítoszok laza
láncolata, összefűzése, melyeknek közös eleme az átváltozás → mitológiai elbeszélések füzére
Bizonyos motívumok ismétlődnek benne, pl. szerelem, művészet.

→ pl. Pygmalion

Egy férfi beleszeret saját művébe, egy szoborba. Elkezd udvarolni neki, úgy viselkedik vele, mintha élne... a
szerelem istennője megszánja, és életet lehel a szoborba.
Híres feldolgozása az 1964-es My fair lady Audrey Hepburn és Rex Harrison főszereplésével, rendezte
George Cukor.

Phaedrus (fédrusz)

 Macedóniából származott, Augustus felszabadított rabszolgája

 Aiszóposz prózai állatmeséit ültette át kezdetben latin versekbe → később ő maga is alkotott ilyen
állatmeséket
 Volt, hogy megbírságolták az állatmeséi miatt, mert többen is magukra ismertek

Kora visszásságait, főképp a hatalmasok hazug erkölcseit öltöztette állatmesébe. Az állatok bizonyos
magatartásformákat mutatnak be. A tanulságot minden esetben közli olvasójával.