Orvoslás az ókorban

Orvostudomány Mezopotámiában, Egyiptomban, Hellaszban

és a Római Birodalomban

Készítette: Németh Péter Ernő

Tárgy: Ókortörténet szeminárium
2019

1
 „A modern gyógyítás az áltudomány bölcsőjében jött a világra.” (Boldogkői Zsolt)

A korai kultúrákban a gyógyítás elsősorban mágikus-vallási praktikákon alapultak, így

az orvoslás nagyban kapcsolódott a valláshoz. A korai gyógyítási metódusok inkább alapultak

vallási dogmákon, mint a racionalitáson.

Mezopotámia

Azokban az időkben mást tekintettek tudománynak, mint amit most mi. Tudományos

tevékenységnek tekintettek olyan dolgokat is, melyek ma már messze állnak a racionálisan el-

fogadottól. A korai orvoslás egyik első írásos emlékei Mezopotámiából származnak. Ezekből

kiderül az akkori orvosi szemléletmód, a gyógyítási metódusok, gyógyszerek és persze a gyó-

gyítással foglalkozó szakembereket is megismerhetjük.1 Mindezek előtt azonban fontos tisz-

tázni, hogy mi is volt jellemző a mezopotámiai tudományra és tudományos gondolkodásra.

Legfőbb jellemző az ismeretek felhalmozása volt.2 A tudósokat azonban nem az ezekből a fel-

halmozott ismeretekből levonható általános törvényszerűségek érdekelték, hanem maguk az

egyes esetek. Minden lehetséges esetek számba vettek, ez jelentette az általánost.3 Az orvoslás

szorosan kapcsolódott a mágiához és a valláshoz, mondhatni ezek adták az alapját. 4 Fontos

szerepük volt az ún. diagnosztikai ómeneknek vagy ómensorozatnak. Ezek középpontjában a

páciens testén, viselkedésében vagy beszédében észlelhető elváltozások állnak.5 Az egyes

1
Bácskay 2018, 13-54.
2
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 20.
3
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 20.
4
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 20.
5
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 21.; Bácskay 2018, 30-35.

2
testrészeken észlelhető elváltozásokhoz különböző istenségeket rendelnek, majd ezen jelekből

kiolvassák prognózist: a beteg meghal vagy felépül.6

A mezopotámiai ékírásos források szerint két szakember foglalkozott orvoslással: az

asu és az asipu. Előbbit „orvos” -ként míg utóbbit „ráolvasópap” -ként fordítja a szakirodalom.7

Ezen szakemberek működésének elkülönítésre több elmélet is létezik.8 Komoróczy Géza sze-

rint két gyógyászai iskola vagy irányzat különböztethető meg Mezopotámiában. Az egyik egy

gyakorlati iskola, amely füvekkel, ásványokkal és más gyógyhatású anyagokkal kezelte a bete-

get. A másik a tudományos vagy elméleti iskola, amely varázslással gyógyított. Az előbbi az

asu, az utóbbi az asipu területe.9 Marvin Stol a babiloni orvoslás diagnosztikáját és terápiás

kezeléseit tárgyaló cikkében kifejti, hogy az asu tevékenysége nem különbözik az asipu, a jósok

és a tudósok tevékenységétől. Az asu kezét nem kötik meg a Diagnosztikai kézikönyvben előírt

szabályok10, így szabadon kutathat és alkalmazhat olyan módszereket is, melyeket az asipunak

nem szabadott. Ez a két orvos sokszor együttműködve dolgozott, ha azonban egyikük sem tudta

meggyógyítani a pácienst, az legtöbb-

ször a beteg halálához vezetett.11

De mi is számított betegségnek?

Az ókori mezopotámiai ember számára

mit is jelentett pontosan a betegség fo-

galma? Erről a források nem nyújtanak Zikkurat, tetején a szentéllyel, mely a gyógyítások fő hely-
színe volt.
pontos és egész képet. Egyrészt azt

6
Bácskay 2018, 30-35.
7
Bácskay 2018, 154.
8
Bácskay 2018, 154-161.
9
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 21-22.
10
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 21-22.
11
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 21-22.; Bácskay 2018, 154-161.

3
tekintették betegnek, aki magát betegnek gondolta, illetve akit a körülötte lévők betegnek tar-

tottak.12 Erre következtethettek testi és közérzeti jelekből és tünetekből. Nem foglalkoztak az-

zal, hogy meghatározzák a betegség fogalmát.13 Forrásokból következtethetünk arra, hogy a

betegséget mágikus eredetűnek tartották, mely valamilyen démon formájában száll le a földre. 14

Elképzelésük szerint a betegség nem véletlen műve, a közvetlen ok mögött közvetett okozó áll,

mely lehetett akár egy megsértett istenség, vagy egy varázsló által küldött rontás. 15 A személyes

védőisten haragja miatt kialakulhatott testi és lelki betegség is, így ennek a kapcsolatnak a ren-

dezésére nagy hangsúlyt fektettek a gyógyításban.16

Maga a gyógyítás egy komplex tevékenység volt, ugyanis nem csak a betegséget kiváltó

okot akarták megszüntetni, hanem helyre kellett állítani az egyén és az istenség közötti vi-

szonyt.17 Fontosnak tartották az egészségmegőrzést, melynek legbiztosabb módjának az állandó

jóslatkérés bizonyult, így fürkészve az istenek szándékait, mivel a személyes védőistenség a

nem tudatosan elkövetett vétkek miatt is elfordulhatott az egyéntől, így teret engedve az ártó

démonoknak.18

12
Bácskay 2018, 125.
13
Bácskay 2018, 125.
14
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 23.
15
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 23.
16
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 22-23.; Bácskay 2018, 125-127., 139-
142.
17
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 23.; Bácskay 2018, 91-100.
18
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 23.

4
 A gyógyszereket három nagyobb csoportra

lehet osztani: növényi eredetűek, kövek és ásványok,

valamint állati eredetűek.19 A leggyakrabban gyógy-

növényeket alkalmaztak, melyek lehettek fafélék, fű-

félék, konyhakerti növények, fűszernövények vagy

aromatikus növények. Különböző köveket és ásvá-

nyokat kisebb mértékben alkalmaztak20, de szinte

mindig előkerültek. Ezeknek kettős szerepük volt:

összetörve gyógyszeralapanyagként használták vagy

amulettek alapanyagául szolgáltak. Állati eredetű

anyagok legtöbbször belsőségek voltak, de előfordul-

Orvosi tábla, melyre a beteg tünetei, ezek keze-
tak ürülékfélék, váladékok és testrészek is.21 lése, valamint a beteg további sorsa került.

A mezopotámiai orvoslás a népi gyógyászatból indult ki, mégis az egyik alapvető me-

zopotámiai tudománnyá vált. Már itt is alkalmazták ezen tudományág alapelveit. Azon, hogy

mennyire volt empirikus vagy racionális, máig vitáznak a szakemberek.

Egyiptom

„Az orvosi tudomány úgy van náluk felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyó-
gyít, és nem többet. Így minden hely orvosokkal van tele; vannak orvosok, akik a szemet gyó-
gyítják, mások a fejet, mások a fogat, mások az altesti bajokat és mások a belső betegségeket."
(Hérodotosz)

19
Bácskay 2018, 167-173.
20
Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003), 24.
21
Bácskay 2018, 164-179.

5
 Az ókori egyiptomi orvoslás messze földön híres volt. Az itteni orvostudomány erősen

specializálódott volt, ezt korabeli források is alátámasztják.22 A specializálódás kezdete egészen

az Óbirodalom koráig nyúlik vissza.23 Külön

szakterületet alkotott a szemészet, a has, illetve

test kezelése, a végbélpanaszok orvoslása, a fo-

gászat s végül a „nedzsnedzset” -ben (jelentése

ismeretlen) levő, nedveket tolmácsoló és a titkos

mesterséget tolmácsoló orvosok tevékenysége.24

Az ókori egyiptomiak gyakorlat útján szerzett is-

mereteiket rendszerezték, általánosították, illetve

elméleti kérdésekkel is foglalkoztak.25 Nagy fi-

gyelmet fordítottak az egyes szervek betegsége-

Ebers Pairusz (i.e. 16.század)
ire26, melyeket a fennmaradt orvosi papiruszok is bizo-

nyítanak. Példaként említve az Ebers Papiruszt, melybe n található egy értekezés a szervezet

edényrendszeréről. Az Ebers-papirusz több mint 33 önálló „könyv”, vagyis papirusztekercs

egymás utáni lemásolásával jött létre.27 A forrásként használt művek zöme tematikus szak-

könyv volt, amely az egyiptomi orvostudomány egy-egy szakterületét fedte le.28 Ez alapján a

22
Kákosy 1993, 259.
23
Kákosy 1993, 259.
24
Győry Hedvig: Gyógyítók az ókori Egyiptomban. LAM (2001;11(1)), 84-89.
25
Kákosy 1993, 259.
26
Kákosy 1993, 259.
27
Győry Hedvig: „Az orvosságok kezdete”. Ókor 2-3 (2003), 27.
28
Győry Hedvig: „Az orvosságok kezdete”. Ókor 2-3 (2003), 27.

6
szívet tekintették a vérkeringés központjának 29, mely abban az időben egyáltalán nem volt ál-

talános.

A betegségek okairól több, téves elméletet is kidolgoztak, miszerint a testben ártalmas

nedvek keringenek, melyeket az edények szállítanak és ezek betegítik meg az embert. 30 Ebből

következik, hogy az edényrendszernek több funkciót tulajdonítottak. A betegség fő okának te-

kintették továbbá a gonosz szellemek behatolását a testbe. 31

A gyógymódok rendkívüli

változatossága is mutatja az orvos-

tudomány fejlettségét. Legmesz-

szebbre a sebészet területén me-

részkedtek. 32 Ennek forrásaként ki

kell emelni az Edwin Smith Papi-

ruszt.33 Ez gyakran említi a beteg

testrészek felvágását, rögzítő és

fedő kötések, borogatások alkalma-

zását, sebek összevarrását.34

Edwin Smith Papirusz
Az orvosi papiruszok rengeteg gyógyszert sorol-
(I.e. 1600-1550 k.)
nak fel, melyek előállításához szerves és szervetlen

29
Ha egy orvos ,,ujjait a fejre, a tarkóra, a kezekre, a szív helyére, a két karra vagy bárhová a két lábra helyezi,
akkor a szívet méri, mert annak edényei (az ember) minden tagjához hozzátartoznak. Az (ti. a szív) beszél min-
den tag edényeinek felületén." (Ebers Papirusz 99. col. 2-5. sor. H, Grapow: Grundriss der Medizin der alten
Ágypter V. Berlin, 1958. 1.); Győry Hedvig: „Az orvosságok kezdete”. Ókor (2003), 27.
30
Kákosy 1993, 259.
31
Kákosy 1993, 260.
32
Kákosy 1993, 260.
33
Kákosy 1993, 260.
34
Kákosy 1993, 260.

7
anyagokat egyaránt felhasználtak.35 Ezek főleg állati eredetű anyagok voltak, de voltak növényi

eredetűek és ásványi anyagok is. Akadtak egyéb furcsaságok is, mint például téglapor, kemence

mesze vagy légypiszok.36 A recepteket rendkívül szűkszavúan, vázlatosan fogalmazták meg.37

Ezeket a gyógyszereket maga az orvos készítette el és írta elő a használatukat.

Belső bántalmakra rendszerint orvosságot írtak elő, de néha találkozunk más gyógymó-

dokkal is, például köhögés ellen az inhalációval. Találunk példát beöntésre. bélféreg kiirtására,

hashajtóra stb.38 A recept összeállítója tehát arra is számított, hogy az elkészítő orvos esetleg

nem ismeri a felhasználandó növényeket, munkája megkönnyítéséül ezért magyarázatot fűz

hozzájuk.39

Az orvosi papiruszok az orvosi magatartást is előírták. Nagy hangsúlyt fektettek a pon-

tos diagnózis fontosságára. 40 A vizsgálat főként a szemrevételezésből és a tünetek regisztrálá-

sából állt.41 Ezután történt a beteg kikérdezése és a fizikai vizsgálat.

Foglalkozott az egyiptomi orvostudomány a születendő gyermek nemének kiderítésével. A ter-

hes asszonynak árpára és búzára kellett vizelnie. Ha az árpa kelt ki előbb, ez fiúgyermeket jelzett, a

búza lányt.42 Azt is igyekeztek előre megtudni, hogy képes lesz-e a lány gyermekszülésre. Kidolgoztak

módszereket a fogamzásgátlásra is. A nőgyógyászat külön ága volt az orvostudománynak. 43

35
Kákosy 1993, 260.
36
Kákosy 1993, 260.
37
Győry Hedvig: „Az orvosságok kezdete”. Ókor 2-3 (2003), 27.
38
Kákosy 1993, 260-261.
39
Kákosy 1993, 260-261.
40
Kákosy 1993, 261.
41
Kákosy 1993, 261.
42
Kákosy 1993, 262.
43
Kákosy 1993, 262.

8
 Az állam számon tartotta azokat az orvosokat, akik a fáraó, illetve királyi ház orvosai, a

telepeseket kezelő, a temetői munkásokat ellátó vagy a hadsereg expedícióit kísérő orvosok,

valamint a hut-ankh („az élet palotája”), és a per-n-udzsa-ban („az egészség háza”) dolgozó

orvosok voltak.44 Itt is ketté lehet választani az orvosokat. A főleg gyógyszerekkel és egyéb

racionálisnak mondható gyógymódokat alkalmazó orvos (szunu) és a papi orvosok (a szunu is

tölthetett be papi tisztséget).45 Utóbbiaknál is megfigyelhető egyfajta „specializálódás”, ugyanis

a különböző betegségeket különböző istenségek papjai gyógyították.46

Gyógyítani azonban nem csak szakemberek gyógyítottak. Ugyanúgy, mint napjainkban,

ők is használtak különböző házi praktikákat. Ilyenek voltak különféle kenőcsök, krémek, par-

fümök, amelyek nemcsak szépítőszerek voltak, hanem egyúttal gyógynövénykivonatok, orvos-

ságok is.47

Az empirikus orvoslással itt is összefonódott a mágia.48 A mágikus eredetű betegség

ellen elsősorban amulettekkel vették fel a harcot, melyeknek vagy anyagában vagy a rájuk ol-

vasott varázsigékben látták a gyógyító erőt.49 Ezért vannak olyan papiruszok is, melyek empi-

rikus gyógymódot nem is tartalmaznak, csak amulettek elkészítési útmutatóit és a hozzájuk

tartozó varázsigéket.50 Így például a Londoni Papirusz a seb vérzésének elállítására nemcsak va-

rázsigét közöl, hanem amulett alkalmazására is útmutatással szolgál.51

Az orvosi papiruszokat három nagy csoportba oszthatjuk:

44
Győry Hedvig: Gyógyítók az ókori Egyiptomban. LAM (2001;11(1)), 84-89.
45
Győry Hedvig: Gyógyítók az ókori Egyiptomban. LAM (2001;11(1)), 84-89.
46
Győry Hedvig: Gyógyítók az ókori Egyiptomban. LAM (2001;11(1)), 84-89.
47
Győry Hedvig: Gyógyítók az ókori Egyiptomban. LAM (2001;11(1), 84-89.
48
Kákosy 1993, 261.; Győry Hedvig: „Az orvosságok kezdete”. Ókor 2-3 (2003), 30.
49
Kákosy 1993, 261.
50
Kákosy 1993, 262.
51
Kákosy 1993, 262.

9
 • Csak orvosságot vagy kezelési utasítást tartalmaznak

• A racionális gyógymódot, orvosságot varázsige kiséri

• Csak mágiával befolyásolják a betegséget52

i.e. 14-13. század

(Budapest, Szépművészeti Múzeum)
A budapesti szépművészed Múzeum egyik mágikus papirusza például gyógyszereket nem is kö-
zöl, csupán amulettek előállítására és varázsigékre oktatja az olvasót, a szellemek által okozott
ártalmak, elsősorban fejfájás és fejbetegségek elmulasztására.

Egyiptom orvosai messze földön híresek voltak. III. Hattusilis hettita király szembetsé-

gének kezelését egyiptomi orvosoktól várta, Kürosz perzsa király is innen kért orvosokat, va-

lamint Dareiosz udvarában is egyiptomi gyógyítók dolgoztak.53 A hippokratészi görög orvos-

tudomány is sokat merített az egyiptomiból.54

„A görög orvoslás egyes területeken túllépett az egyiptomin, az egyiptomi gyógyászat

ősi, akkor már legalább két és fél ezer éves tudománya azonban az alexandriai orvoslás virág-

zása idején sem vesztett tekintélyéből.”55 (Kakósy László)

52
Kákosy 1993, 262.
53
Kákosy 1993, 262.
54
Kákosy 1993, 262.
55
Kákosy 1993, 263.

10
Hellasz

A görögök történelmük elején ugyanúgy természetfeletti

eredetűnek tartották a betegséget, mint más népek. úgy gondolták,

hogy az isten/istenek haragja által gonosz és ártalmas szellemek

szállják meg az embert, azt lakóhelyüknek tekintik, így éreztetve

káros hatásukat, mint a megszálltal, mint mindazokkal, akik érint-

keznek vele.56

Az i.e. 4. századra kialakult Aszklépiosz kultusza.57 Kul-

tuszának központja Epidaurosz volt58, ide már az i.e.-i 4. század-

ban is érkeztek a gyógyulni vágyók. Ezután főleg Kósz szigetén

terjedt el a kultusz, itt építették a legtöbb szentélyt. 59 Az ide ér-

kező gyógyulni vágyók először részt vettek egy rituális tisztító Aszklépiosz

szertartáson, böjtöltek, majd áldozatot mutattak be.60 Ezután kö-

vetkezett az úgynevezett álomkúra. A beteg a szentély egy meghatározott részében töltött egy

éjszakát és – ha az istenek is úgy látták jónak – álmodott.61 Ebből az álomból próbáltak követ-

keztetni a kezelés módjára. Miután a beteg felébredt, a szentély papjai alaposan kikérdezték és

az elmondottakból állapították meg a gyógymódot.62 Ilyen gyógymód lehetett például masz-

százs, diéta, hidroterápia vagy a különböző testgyakorlatok.63 Ezenkívül különböző varázslók,

56
Hornyánszky 2019, 60.
57
Molnár Ella, Jáger Tibor: Az Aszklépiosz-kultusz. LAM (2013;23(12)), 636.
58
Molnár Ella, Jáger Tibor: Az Aszklépiosz-kultusz. LAM (2013;23(12)), 636.
59
Molnár Ella, Jáger Tibor: Az Aszklépiosz-kultusz. LAM (2013;23(12)), 637.
60
Molnár Ella, Jáger Tibor: Az Aszklépiosz-kultusz. LAM (2013;23(12)), 637.
61
Molnár Ella, Jáger Tibor: Az Aszklépiosz-kultusz. LAM (2013;23(12)), 637.; Kerényi 1999, 37-38.
62
Hornyánszky 2019, 69-72.; Kerényi 1999, 37-38.
63
Molnár Ella, Jáger Tibor: Az Aszklépiosz-kultusz. LAM (2013;23(12)), 637-638.

11
füvesasszonyok és népi gyógyítók is munkálkodtak.64 A varázslók gyógyító eszközei külön-

böző szertartások, ráolvasások és amulettek voltak.65

A tényleges, empirikus orvoslás már elég jól elkülöníthető a vallástól. Ezen empirikus

orvoslás jellemzőit, gyógymódjait, megfigyeléseit az úgynevezett Hippokratészi gyűjtemény

tartalmazza. Ez a mű egyértelműen nem csupán Hippokratész személyéhez köthető, hanem az

őt követő hippokratikus gondolkodású orvosokhoz is.66 Ez a mű – bár könyvei főleg szenté-

lyekben keletkeztek – nem vallási dogmákon, hanem a görög temészetfilozófusok megfigyelé-

sein alapultak.67 Ebben található meg a híres „hippokratészi” nedvkórtani elmélet. Ez alapján a

világot négy őselem alkotja, melyek nedvek for-

májában megtalálhatóak a testben (levegő-vér,

tűz-epe, víz-nyák, föld-fekete epe).68 Ha ezek a

nedvek egyensúlyban vannak (eukrázia), akkor

beszélünk egészségről. Ha az egyensúly felborul

(diszkrázia), akkor beszélünk betegségről.69 Az

Hippokratész orvos célja az volt, hogy a felborult nedv egyensúlyt

helyreállítsa, illetve fenntartsa. A teljes eukrázia elérése azonban lehetetlen volt, mivel minden

emberben születésétől fogva az egyik nedv uralkodott.70

64
Nagy Árpád Miklós: „Ezer úton egyfelé” – gyógyítás a klasszikus ókorban. Kalligram 12 (2003. december)
10. bekezdés
65
Nagy Árpád Miklós: „Ezer úton egyfelé” – gyógyítás a klasszikus ókorban. Kalligram 12 (2003. december)
10. bekezdés
66
Hornyánszky 2019, 115-119.
67
Hornyánszky 2019, 115-119.
68
Hornyánszky 2019, 280-282.
69
Hornyánszky 2019, 280-282.; dr. Hajdi György: A modern orvostudomány előzményei. Gerlóczy Zsigmond
emlékelőadás (Pécs, 2011.09.23)
70
Hornyánszky 2019, 280-282.

12
 Az empirikus orvoslásban kiemelkedően fontosnak tartották a megelőzést, ezért külön-

böző életmódtanácsokkal látták el az embereket. Ez lehetett az étrend megváltoztatása vagy

mozgás előírása és még sorolhatnánk. Gyógyszereik főleg állati és növényi eredetű anyagokból

álltak, melyeket az orvos készített el a betegnek.

A görög orvostudomány sok híres orvost adott az ókori világnak. Az empirikus görög

medicina első és egyik legkiválóbb képviselője Hippokratész volt.71 I.e. 460 körül született

Ióniában, majd később tanítványaival együtt alkották a „kószi orvosi iskolát”.72 Hippokratész

magát a természetet gyógyító erejűnek tartotta és szerinte az orvos dolga támogatni a szerveze-

tet a gyógyulásban.73 Az őt követő híres orvosok már a Római Birodalom fennhatósága alatt

működtek. Kiemelendő Pedaniosz Dioszkuridész, akinek jelentősek a gyógynövények terüle-

tén végzett kutatásai, valamint összeállította az ókorból ismert legnagyobb herbáriumot. 74

Szoranosz hírnevét szakirodalmi munkásságának köszönheti, innen kiemelendők szülészeti és

nőgyógyászati szakmunkái.75 A differenciáldiagnózis megteremtője, valamint a kopogtatással

való vizsgálatot is ő alkalmazza először.76 Ginekológiai művét bábáknak szánta. Leírja benne

a fogamzás és a szülés menetét, ír fogamzásgátló és abortív szerek alkalmazásáról, valamint a

csecsemőgondozásról is.77 Galénosz, akit csak a nagy összegzőként ismerünk, kinek tanításai

1500 évig fennmaradtak, a hippokratikus és alexandriai eredményeket alakította egységes

71
dr. Hajdi György: A modern orvostudomány előzményei. Gerlóczy Zsigmond emlékelőadás (Pécs,
2011.09.23)
72
dr. Hajdi György: A modern orvostudomány előzményei. Gerlóczy Zsigmond emlékelőadás (Pécs,
2011.09.23)
73
dr. Hajdi György: A modern orvostudomány előzményei. Gerlóczy Zsigmond emlékelőadás (Pécs,
2011.09.23)
74
dr. Hajdi György: A modern orvostudomány előzményei. Gerlóczy Zsigmond emlékelőadás (Pécs,
2011.09.23)
75
dr. Hajdi György: A modern orvostudomány előzményei. Gerlóczy Zsigmond emlékelőadás (Pécs,
2011.09.23)
76
Mayer 1927, 98-100.
77
Mayer 1927, 98-100.

13
rendszerré.78 Munkái mind görög nyelvűek. A galenos-tan elsősorban a methodikusok atomisz-

tikus és materialista nézeteit rombolta le.79 Alapgondolata ugyanis a platói idealizmus és Arisz-

totelész realizmusának összeolvadásából születik meg.80 Szerinte a természet mindig határozott

terv szerint alkot és működik és tervének megvalósításában a legcélszerűbb eszközt használja

fel. Innen van, hogy az anatómia nála nem alapja az életműködéseknek, hanem a testfunkciókat

a természet szándékainak tételezve fel, az ember bonctani viszonyait ezekből magyarázza.81 A

bonctani és élettani iratok képezik műveinek legértékesebb csoportját. A szerves lényeknek a

lélek ad életet. Az emberben hármas lélek van; egyiknek szervei az agy és az idegek, az állati

pneumáé a szív és artériák, a természetes léleké pedig a máj és a vénák.82 Galenosz elsősorban

belgyógyász volt. Művei először a szíriai és perzsiai nestorianus-iskolákban lettek kedveltek;83

itt ismerik meg az arabok is, akik azután túlzott Galenus-kultuszukat hódításaik nyomán min-

denfelé elterjesztették.84

Az i.e. 3. századtól a görög orvostudomány központja Alexandria lett.85 Itt teljesedett

ki igazán az empirikus gyógyítás, és itt élte virágkorát az ókori orvoslás. 86 Kialakultak új elmé-

letek és a római hatás is erősen érződött.87

78
dr. Hajdi György: A modern orvostudomány előzményei. Gerlóczy Zsigmond emlékelőadás (Pécs,
2011.09.23)
79
Mayer 1927, 105-108.
80
Mayer 1927, 105-108.
81
Mayer 1927, 105-108.
82
Mayer 1927, 107.
83
Mayer 1927, 109.
84
Mayer 1927, 109.
85
Mayer 1927, 88-92
86
Mayer 1927, 88-92
87
Mayer 1927, 88-92

14
Római Birodalom

Róma ősi lakosságának gyógyító tudománya szorosan kapcsolódik a valláshoz. A be-

tegségek okozói és gyógyítói különböző istennők, kiknek a templomaihoz mentek a gyógyulás

reményében.88 Ezek mellett átvettek egyiptomi és görög gyógyító isteneket is. Átvették például

Aszklépiosz (Aesculapius) kultuszát (Kr.e. 293).89 A kultusz a Kr. u. 5-6. század kaotikus idő-

szakában indult hanyatlásnak, majd halt ki végleg, mikor is a keresztény vezetők erőteljesen

küzdöttek a pogányság ellen.90

Orvostudományról azonban csak a Kr.e.-i III. századtól beszélhetünk.91 Eddig csak a

rabszolgák gyógyítottak (ún. servi medici). Ekkor történik, hogy körülbelül egy Archagatos

nevű görög orvos költözik Rómába, akinek kimagasló tudása miatt a város rendelőt nyit.92 Ké-

sőbb azonban a merész műtétei miatt ráaggatják a carnifex (hóhér) becenevet és elüldözik a

városból.93 Innen eredhet a rómaiak ellenszenve a görög orvosok iránt.

Ahogy aztán Róma erősödött, úgy nőtt a tekintélye az orvosi társadalomnak is. Fejlődött

az orvosképzés is. A köztárasaág idején az leendő orvosokat magánúton tanították.94 Az első

nyilvános orvosi iskolát Alexander Severus (225-235) alapítja.95 Az anatómia tanítása nagyon

hiányos volt, inkább a gyógynövények ismertetésére fordítottak nagy hangsúlyt.96

88
Mayer 1927, 93.
89
Molnár Ella, Jáger Tibor: Az Aszklépiosz-kultusz. LAM (2013;23(12)), 638.
90
Molnár Ella, Jáger Tibor: Az Aszklépiosz-kultusz. LAM (2013;23(12)), 638.
91
Mayer 1927, 94.
92
Mayer 1927, 94.
93
Mayer 1927, 94.
94
Mayer 1927, 110.
95
Mayer 1927, 110.
96
Mayer 1927, 110.

15
 A római orvosok specializálódtak, mivel máshoz nem értettek, illetve semmilyen hiva-

talos testület nem ellenőrizte őket.97 Legtöbbjük szemészként hirdette magát, bár a gyógyításuk

kimerült a különböző gyógyszerek és kenőcsök alkalmazásában.98 Műtétek végrehajtása na-

gyon ritka volt. Egyes forrásokból következtethetünk arra, hogy a nők betegségeivel nem csak

a bábák, hanem magukat nőorvosoknak kikiáltott asszonyok is foglalkoztak.99

A legtöbb híres görög orvos már a római uralom alatt tevékenykedett. Ekkor dolgozott

például Szoranosz, Thesszalosz, Aszklépiadész, vagy Galénosz. Akadtak azonban tőlük füg-

getlen orvosok, akiknek a neve fennmaradt. Vespasianus császár uralkodása alatt élt Athenaels,

aki a dolgok mélyére hatoló szellemet, dialektikus készséget és tudást egyesített magában. 100

Elméletében a sztoikus filozófia „pneumájából” indul ki. Ezt tekinti a világegyetem lelkének, s

a földi négy elemet úgy fogja fel, mint ennek a világiéleknek metamorfózisait. 101 Az emberi

szervezetben is működnék ilyen pneuma, amelyből az organizmus dinamikai megnyilvánulásai

folynak.102 Ő egyúttal a császárság legelső sebészorvosa, akinek nevéhez fűződik az amputálás

előtti profilaktikus érlekötés, valamint a fejsebek célszerű kezelése.103

A római korban rengeteg latin nyelvű alkotás született, melyek nagy része azonban a

görög szövegek lefordítása volt. Az alapból latinul írt enciklopédiák közül ki kell emelni Cor-

nelius Celsus nyolc könyvből álló De medicina című művét.104 Ez volt az első orvosi munka,

97
Mayer 1927, 111.
98
Mayer 1927, 111.
99
Mayer 1927, 111.
100
Mayer 1927, 100-101.
101
Mayer 1927, 100-101.
102
Mayer 1927, 100-101.
103
Mayer 1927, 100-101.
104
Mayer 1927, 101.

16
mely a középkorban megjelent nyomtatásban.105 Kevésbé tudományos az idősebb Cajus Plinius

(23-79. Kr. u.) História naturalis-a. 37 könyvből áll munkája, amelyek inkább népies orvoslást,

misztikát és babonát tárnak elénk.106

Az orvosok tekintélye a köztársaság utolsó éveiben kezd emelkedni.107 Az első, aki tár-

sadalmukon segített az Julius Caesar volt.108 A császárkorban az állami intézményekben hiva-

talos orvosok dolgoztak.109 Orvosok szerződtek a cirkuszi és gladiátori játékokhoz is. A községi

orvosi intézmény Görögországból meghonosult a római földön is. Ezeket az orvosokat a csá-

szárság későbbi éveiben főorvosi címmel (archiatri populäres) illették.110 Külön beszélhetünk

Róma kerületi orvosairól (12 fő)111, a császári udvar orvosairól (archiatri palatini) valamint a

légiók orvosairól.112

Az első kórházakat a légiók szükségletei miatt hozzák létre, melyek sebesültek (vale-

tudinarium) vagy beteg lovak (veterinarium) részére voltak berendezve.113

A Galénosz utáni időkben az orvosi tárasdalom vesztett a tekintélyéből. Előtérbe került

a pénzszeretet, a kuruzslás és újra teret nyertek a népi gyógymódok. 114 A birodalom kettésza-

kadását követően az ellentét Kelet és Nyugat között egyre nőtt. Míg Nyugaton a kereszténység

elterjedésével a tudományok a vallás alá szorultak, addig a bizánci Keleten mindent megtettek,

105
Mayer 1927, 101.
106
Mayer 1927, 103.
107
Mayer 1927, 111.
108
Mayer 1927, 111.
109
Mayer 1927, 112.
110
Mayer 1927, 112.
111
Mayer 1927, 112.
112
Mayer 1927, 112.
113
Mayer 1927, 113.
114
Mayer 1927, 113.

17
hogy vallási nézetek nélkül mentsék meg a tudást.115 Ez kezdetben jól ment, aztán az egyre

vallásosabb uralkodók egyre inkább teret engedtek a pogány tudományok eltörlésének. 116

Az ókori orvostudomány nézeteit, felfedezéseit és találmányait az arabok veszik át még

Alexandriából, majd ők hozzák be újra Európába a középkorban.

Irodalomjegyzék

• Bácskay 2018 = Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámiában (Pécs-Buda-

pest, 2018)
• Hornyánszky 2019 = Hornyánszky Gyula: A görög felvilágosodás tudománya

(https://mek.oszk.hu/19700/19729/, 2019.11.18.)

• Kákosy 1993 = Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)

• Kerényi 1999 = Kerény Károly: Az isteni orvos (Budapest, 1999)

• Mayer 1927 = Dr. Mayer Ferenc Kolos: Az orvostudomány története (Budapest,

1927)

Tanulmányok

• Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámában. Ókor 2-3 (2003) 19-25.

• Győry Hedvig: Gyógyítók az ókori Egyiptomban. LAM (2001;11(1)) 84-89.

• Győry Hedvig: „Az orvosságok kezdete”. Ókor 2-3 (2003) 26-32.

• Molnár Ella, Jáger Tibor: Az Aszklépiosz-kultusz. LAM (2013;23(12)) 636-640.

• Nagy Árpád Miklós: „Ezer úton egyfelé” – gyógyítás a klasszikus ókorban. Kalligram 12

(2003. december)

Előadás

• dr. Hajdi György: A modern orvostudomány előzményei. Gerlóczy Zsigmond emlékelőadás

(Pécs, 2011.09.23) (http://www.infektologia.hu/upload/infektologia/document/hajdi_mo-
dern_orvostud_elozmenyei_2resz.pdf) (2019. 11.18.)

115
Mayer 1927, 113.
116
Mayer 1927, 114.

18
19