Keresd a nőt! A 17. században vált híressé a szólás, melynek korabeli
jelentése az, hogy mindennek a mozgatórugója a gyengébbik nem, akik a háttérből irányítják, alakítják az eseményeket. Korábban ezt a baljós eseményekre értették.
Joseph Fouché, Napóleon egyik belügyminisztere, minden idők talán leghírhedtebb és
leggátlástalanabb politikusa volt. A világtörténelem e meglehetősen sötét alakja napiparancsként adta embereinek az idézett utasítást, amelynek eredeti jelentése az volt, ha nem találják egy bűntény tettesét, akkor keressék azt az asszonyt, aki miatt azt elkövették.
Vesta-szüzek
A Vesta-szüzek (latinul virgines Vestalis) Vesta istennő papnői voltak az ókori
Rómában. Létszámuk eleinte négy, később hat. A hagyomány szerint eredetileg a királyok válogatták ki őket, a királyság megszűntével pedig a pontifex maximus (főpap), mégpedig sorshúzás útján a 20 jelölt közül. Eredetileg csak patrícius leányok jöhettek számba, később plebejus származásúak is, akik 6 évnél idősebbek, de 10 évnél fiatalabbak voltak. A jelöltséget el kellett fogadni, alóla csakis a legritkább esetben mentettek fel valakit. A beiktatás napjától számítva a Vesta-szűznek 30 évig kellett hivatalban maradnia; 10 évig tanult, 10 évig őrizte a tüzet és 10 évig tanított. A 30 esztendő leteltével joguk volt hozzá, hogy tisztjüktől megváljanak és férjhez menjenek. A szüzek teendői voltak: a szent tűz fenntartása, a Palladium (Pallasz Athéné szent képe) őrzése és az előírt áldozatok bemutatása. Mulasztásukért szigorúan bűnhődtek. Ha a szent tűz kialudt, korbácsütésekkel, ha a szüzességi fogadalmat megszegték, élve eltemetéssel büntették őket. Ha kötelességeiket megfelelően teljesítették, páratlan tekintélyt és tiszteletet élveztek. Személyük szent és sérthetetlen volt