Országtanulmány Tunézia politikai és gazdasági helyzetéről

Készítette: Papp Franciska Júlia

1
 Tartalomjegyzék

1. Miért pont Tunézia?.........................................................................................................3

2. Bevezetés.........................................................................................................................4
2.1 Tunézia függetlensége.......................................................................................5
3. Tunézia politikai helyzete................................................................................................6
4. Alkotmányos reformok az Arab Tavasz idején...............................................................7-10
4.1 A jázminos forradalom......................................................................................7
4.2 Tiltakozások.......................................................................................................7
4.3 Ben Ali rezsim vége...........................................................................................7-8
4.5 Kais Saied hatalma.............................................................................................8-10
5. 2021-2022 politikai csőd Tunéziában..............................................................................10-11
6. Elnyerheti Tunézia a demokratikus hatalmat?.................................................................11
7. Tunézia gazdasági helyzete.............................................................................................12-14
7.1 Az ország kezdeti gazdasága.............................................................................12-13
7.2 Ifjusági munkanélküliség...................................................................................13
7.3 Regionális egyenlőtlenségek..............................................................................14
7.4 Gazdaság az Arab Tavasz idején.......................................................................14
8. A három fő gazdasági ág.................................................................................................15
9. Az ország mai gazdasági helyzete...................................................................................15-17
10. Tunézia és az Európai Unió gazdasági, politikai kapcsolata.........................................18-20
10.1 Részletesebben EU-Tunézia kapcsolata..........................................................18
10.2 Politikai viszonyok..........................................................................................19-20
11. Béketeremtő próbálkozások..........................................................................................20-21
12. A jövő kérdése...............................................................................................................21

2
1, Miért pont Tunézia?

Sokat gondolkodtam azon, vajon melyik Arab országról lenne a legoptimálisabb számomra az
országtanulmány megírása. Végül Tunéziára esett a választásom. Habár nem jártam még az
országban, de egy közeli családtagom a régmúltban huzamosabb időt töltött el itt, és mindig
érdekfeszítően hallgattam beszámolóit, tapasztalatait az országról. Felkeltette az
érdeklődésemet, gazdag történelmi múltjával, illetve gyönyörű természeti adottságaival.
Személy szerint eddig nem vonzott, ezáltal nem is ismertem egyik Arab ország politikai,
gazdasági helyzetét sem mélyebben, viszont ahogy utána olvastam, Tunézia igencsak érdekes
múlttal rendelkezik mindkettőből. Alapvetően, ha az ember meghallja Tunézia nevét a
gyönyörű, napos, homokos mediterrán turisztikai vidék jut eszébe, azonban Tunézia ennél
sokkal komplexebb, összetettebb. Országtanulmányomban ezt szeretném kifejteni mind
politikai, mind a gazdasági tényezőkre kitérve.

3
 2. Bevezetés

Tunézia Észak-Afrika Földközi-tenger partján fekszik, félúton az Atlanti-óceán és a Nílus

völgye között. Nyugaton Algérila délkeleten Líbia határolja. A partvonal hirtelen déli
fordulata Tunéziának két arcát mutatja a Földközi-tengeren. Megjelöli a tenger keleti és
nyugati szakaszát. Partvonala 1148 kilométer hosszú. Viszonylag kis mérete ellenére Tunézia
földrajzi és éghajlati sokszínűséggel rendelkezik. Északon hegyek találhatóak. Az Atlasz-
hegység meghosszabbítása szeli át az országot. Északkeleti irányban az algériai határtól
nyugatra a Bon-fok-félszigetig terül el. A Dorsaltól északra található a Tell, az alacsony,
lankás dombok és síkságok által jellemzett régió. Tunézia északnyugati sarkában a szárazföld
eléri az 1050 méteres magasságot. A Sahil egy síkság, Tunézia keleti Földközi-tenger partján,
amely olajbogyó monokultúrájáról híres. A Sahiltól befelé, a Dorsal és a Gafsától délre fekvő
dombok között terülnek el a sztyeppék. A déli régió nagy része félszáraz és sivatagos. A
Szahara-sivatag az ország legdélibb részén fekszik. Az ország éghajlata északon mérsékelt,
enyhe csapadékos telekkel és forró, száraz. A Szahara északi peremén, a Gabes-öböltől
Algériáig nyúló, kelet-nyugati vonalban húzódó sós tavak sora húzódik. A legalacsonyabb
pont a „Chott el Gharsa”, -17 méter, a legmagasabb pedig a Jabal ash Shanabi, 1544 méter
magas. A tunéziai kultúra különféle civilizációk szintézise, amelyre az ókorban nagy hatással
volt Karthágó és Róma. A nemzet gazdag kulturális tekintetben, rangos múzeumok és
kulturális intézmények otthona. Kitartó erőfeszítéseket tett az ország kulturális ágazatának
előmozdítása érdekében. Tunézia évente több millió turistát vonz. A látogatók számára fontos
helyszín Tunisz fővárosa közelében, Karthágó romjai, az ókori karthágói birodalom
központja, amelyet a Római Birodalom három pun háború alatt győzött le. A Tunéziai
Köztársaság vagy Tunézia túlnyomórészt muszlim arab nemzet. Ez a legkeletibb és legkisebb
nemzet az Atlasz-hegység mentén. A római, arab, török és francia kereskedelmi állomásként
és regionális parancsnoki központként használt ország több mint 160 000 négyzetkilométeren
terül el, és 10,6 millió embernek ad otthont. Tunisz fővárosa közel 800 000 embernek ad
otthont, bár a lakosság több mint 60%-a városi központokban él. Az egykori francia gyarmat
története miatt a régióban európai keresztény és zsidó közösségek is élnek, azonban Tunézia
az arab kultúra és tanulás központjává vált. Ősidők óta a közel-keleti és a mediterrán népek
találkozási helye. „A terület őslakosai a berberek, akikről még ma is csak keveset tudunk,
valószínűleg Kr.e. 8000 körül telepedhettek itt le. Tunézia történelme tulajdonképpen a
föníciaiakkal kezdődik, akik fejlett kereskedőbirodalmat hoztak létre, megalapították
Karthagót, Sousse-t, és Tuniszt.” 1(Adam, 2019) Az ókori évszázadokat a görögökkel és a
rómaiakkal való versengés jellemezte, valamint a Földközi-tenger feletti kereskedelmi és
katonai fennhatóságért. A régészeti emlékek nagy része a pun Karthágó pusztulásával
kapcsolatos, amikor a harmadik pun háború végén, Kr.e. 146-ban a rómaiak „eltörölték” a
föld színéről a várost. 670 körül 150 ezer arab harcos foglalta el Ifrikíját (a mai Tunéziát).
Megalapították Kairouant, a szent várost, egyben a nyugatra való további terjeszkedés
kiindulópontját, és erődöket, mecseteket, vízvezetékeket építettek. 1236 körül a főváros az
akkori Mahdia helyett Tuniszba került át. A következő évszázadokban Tunézia az egymással
versengő nagyhatalmak hadszínterévé vált. 1535-ben V. Károly bevette Tuniszt, majd 40
évnyi spanyol fennhatóság után a törökök uralma következett. 1881-ben francia protektorátus
váltotta fel, melynek során Tunézia gyakorlatilag gyarmattá vált. Bár Franciaország a II.
1
Adam Zeidan, Britannica, Anglia,2019., p. 5-8.

4
világháború kezdetén összeomlott, tunéziai befolyása 1955-ig tartott. Ekkor tért haza addigi
száműzetéséből Habib Bourguiba, akit a tunéziai nacionalizmus megtestesítőjeként tartottak
számon, 1956-ra kivívta az ország teljes függetlenségét. Új települések, iskolák, kórházak
épültek, majd a nyolcvanas években a nagyberuházások is megvalósultak.

Tunézia függetlensége:

Tunézia függetlensége Franciaországtól 1956-ban véget vetett az 1881-ben alapított

protektorátusnak. Habib Ali Bourguiba elnök, aki a függetlenségi mozgalom vezetője volt,
1957-ben Tunéziát köztársasággá nyilvánította, véget vetve az oszmán bégek uralmának.
1959 júniusában Tunézia elfogadta a francia rendszer mintájára alkotott alkotmányt, amely
meghatározta a ma is érvényben lévő, erősen centralizált elnöki rendszer alapvázlatát. A
katonaság meghatározott védekező szerepet kapott. A nemzet végleges függetlenségét 1956-
ban nyerte el Franciaországtól, és egy erős elnöki rendszerrel rendelkező köztársasággá vált,
amelyet egyetlen politikai párt uralt egészen 2011-ig. Ennek a pártnak a vezetője Zine El
Abidine Ben Ali volt, akkori elnök, aki elmenekült a tunéziai forradalom idején. „Az
ideiglenes kormány feloszlatta a kormánypártot, és alkotmányozó nemzetgyűlési
választásokat rendezett. Az országban 2014. november 23-án tartották az első elnökválasztást
a 2011-es arab tavasz óta.” (Adam, 2019)2

2
Adam Zeidan, Britannica, Anglia,2019., p. 5-8.

5
 3. Tunézia politikai helyzete:
Tunézia első alkotmányos chartája a Mohamed Bey (1855-1859) által kötött
Alapegyezményre (1857) vezethető vissza, miután a 19. század elején az oszmán uralom
hanyatlott a területen. Az Alapegyezmény a kormány, az emberek és a külföldiek közötti
kapcsolatokat szabályozó szabályokat hirdetett, hogy megszilárdítsa uralmát és megnyugtassa
az európai hatalmakat. Ezt a dokumentumot azonban 1861-ben új alkotmány váltotta fel,
amikor Mohamed Bey lett Tunézia vezetője. Ez az alkotmány meggyengítette a tunéziai
uralkodót az európai migránsok javára, akik tulajdonjogot kaptak, és garantálták a tunéziai
törvények egyenlő védelmét. Tunézia 1881-ben francia protektorátus lett, és 1956 márciusáig
francia fennhatóság alatt maradt, amikor elnyerte függetlenségét, majd 1959. június 1-jén
kihirdették az új alkotmányt. Az Alkotmánygyűlés kidolgozta az 1959-es tunéziai alkotmányt,
hogy megerősítse Habib Bourguiba, Tunéziát függetlenségre vezető nacionalista vezető
uralmát. A kidolgozók megváltoztatták a Negyedik Francia Köztársaság akkori Tunéziában
hatályos alkotmányát, és megerősítették a végrehajtó hatalmat. Az 1988-ban, 2002-ben és
2005-ben módosított dokumentum az iszlám befolyását is hangsúlyozta, Tunéziát a Nagy
Arab Közösségbe sorolta, és kimondta azt, hogy az arab a nemzeti nyelv. Az Alkotmány a
végrehajtó hatalmat a közvetlen szavazással öt évre megválasztott elnökre ruházta, akit a
miniszterelnök és a kabinet segített. A kabinet tagjait a miniszterelnök javaslatára a
köztársasági elnök nevezte ki. A törvényhozás a Képviselőházból és a Tanácsadó Kamarából
állt, amelyet 2002-ben alkotmánymódosítással hoztak létre. A képviselőket közvetlen
szavazással választották meg öt évre. A Tanácsadók felét regionális és helyi szintről,
egyharmadát országos szinten a munkaadók, a gazdálkodók és a munkavállalók közül
választották meg. A fennmaradó tanácsadókat pedig az elnök nevezte ki fontos országos
személyiségek közül. A két ház együttesen abszolút többséggel felhatalmazhatja az elnököt
rendeletek kibocsátására és szerves törvények elfogadására az Alkotmányban
meghatározottak szerint. A rendes törvényeket a két ház egyszerű többséggel fogadta el, de
azokat az elnök hirdette ki. Tunéziában ezen alkotmány értelmében a legfelsőbb igazságügyi
hatóságok a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánytanács voltak. „A Legfelsőbb Bíróság
feladata volt a kormánytisztviselők által elkövetett hazaárulásokkal kapcsolatos ügyek
tárgyalása. Az Alkotmánytanácsnak volt alkotmányossági felülvizsgálati jogköre.” (Sarah &
Zeineb Ben, 2019)3

3
Sarah Yerkes & Zeineb Ben Yahmed Tunisia’s Political System: From Stagnation to
Competition,Anglia,2019.p.1-2

6
 4. Alkotmányos reformok az Arab Tavasz idején

A Jázmin Forradalom:

A Jázmin Forradalom (tunéziai népfelkelés) a korrupció, a szegénység és a politikai elnyomás

ellen tiltakozott. A felkelés sikeres volt, amely a médiában „jázminos forradalom” néven vált
ismertté. Hasonló tiltakozási hullámot váltott ki a Tunéziában lévő történések szerte a Közel-
Keleten és Észak-Afrikában. Ezt az időszakot nevezzük Arab Tavasznak.

Tiltakozások:

A zavargások azután kezdődtek, hogy Mohamed Bouazizi, egy fiatal tunéziai felgyújtotta
magát egy önkormányzati hivatal előtt Sidi Bouzid városában. Bouazizi, aki családját abból
tartotta el, hogy kocsijából árult gyümölcsöt, megelégelte azt, hogy a helyi tisztviselők
többször is pénzt követeltek tőle és lefoglalták áruját. Miután a hatóságok nem ismerték el
panaszát és semmibe nézték, arra a döntésre jutott, hogy leöntötte magát benzinnel és
felgyújtotta magát. A férfi kegyetlen története, a Ben Ali-rezsim alatti igazságtalanságot és
gazdasági nehézségeket szimbolizálta. Utcai tiltakozásokat kezdődtek szerte az országban. A
magas munkanélküliség, a szegénység és a politikai elnyomás ellen számtalan megmozdulás
vette kezdetét. A tunéziai kormánynak a tüntetésekre adott válasza nemzetközi kritikát váltott
ki. Több tucat tüntető vesztette életét a rendőrökkel való összecsapásokban. A túlzott erő
alkalmazásának vádjai miatt Ben Ali menesztette Rafik Belhaj Kacem belügyminisztert, és
megígérte, hogy nyomozóbizottságot hoz létre, amely megvizsgálja a válságra adott válaszát.
A rendőrök és a tüntetők közötti összecsapások azonban tovább folytatódtak, és átterjedtek a
fővárosba, ahol a kormány csapatokat vetett be a zavargások megfékezésére. Mivel a
zavargások elfojtására tett korábbi kísérletek kudarcot vallottak, január 13-án Ben Ali
beszédet mondott a nemzeti televízióban, és szélesebb körű engedményeket tett az
ellenzéknek, és megígérte, hogy 2014-es mandátumának lejártakor nem kíván újabb elnöki
ciklust. Sajnálatát fejezte ki a tüntetők halála miatt és megfogadta, hogy elrendeli a
rendőrségnek, hogy hagyják abba megmozdulásaikat kivéve, ha önvédelemről van szó.
Továbbá elmondta azt, hogy csökkenti az élelmiszerárakat és lazít a korlátozásán.

A Ben Ali rezsim vége:

Ben Ali engedményei nem elégítették ki a tüntetőket, akik továbbra is összecsaptak a rendőri
erőkkel, aminek következtében a korábbiaknál is többen haltak meg. Január 14-én rendkívüli
állapotot hirdettek ki, és a tunéziai állami média arról számolt be, hogy feloszlatták a
kormányt, valamint a következő 6 hónapban törvényhozási választásokat tartanak. Ez a
bejelentés sem tudta elfojtani a nyugtalanságot, így végül Ben Ali lemondott elnöki
posztjáról, majd elhagyta az országot. A hatalmat Mohamed Ghannouchi miniszterelnök vette
át. Másnap Ghannouchit Fouad Mebazaa, a tunéziai parlament alsóházának korábbi elnöke
váltotta az ideiglenes elnöki poszton. Mindketten tagjai voltak Ben Ali politikai pártjának, a
Demokratikus Alkotmánygyűlésnek. A Ben Ali távozása utáni napokban rendetlenség dúlt
Tunéziában. A tiltakozások folytatódtak, sokan kifogásolták az ideiglenes kormány
politikusait. Erőszakos megmozdulások is előfordultak, amiket a nép Ben Ali hűségeseinek
szántak, akik megpróbáltak további káoszt szítani az országban. Január 17-én Ghannouchi

7
miniszterelnökként bejelentette egy új egységkormány megalakulását, amelyben több
ellenzéki személy is helyet kapott a kabineti posztokban, a Ben Ali-rezsim több ülő minisztere
mellett. Ghannouchi megvédte az előző rezsim minisztereinek jelenlétét az új kormányban,
mondván, hogy a miniszterek nem vettek részt Ben Ali tiltakozások erőszakos elnyomására
tett kísérleteiben. Azt is bejelentette, hogy az ideiglenes kormány gyorsan fellép a gazdasági
stabilitás megőrzése és a politikai szabadság megteremtése érdekében Tunéziában. Szabadon
engedi a politikai foglyokat és felszámolja a médiacenzúrát. Másnap azonban a kormány
jövője veszélybe került, amikor a kabinet számos új, ellenzéki párti minisztere lemondott,
válaszul az előző rezsim minisztereinek bevonása miatt. Erre Ghannouchi és a Ben Ali
vezetése alatt működő ideiglenes kormány miniszterei mind kiléptek a kormányból, hogy
jelezzék a múlttal való szakítást. Az ideiglenes kormány újabb reformcsomagot jelentett be,
feloldva Ben Ali ellenzéki politikai pártokra vonatkozó tilalmát, és amnesztiát adva minden
politikai fogolynak. Februárban a kormány hivatalosan felfüggesztette az RCD összes
tevékenységét. Ben Ali, akinek rendszere visszaszorította az iszlamista tevékenység minden
formáját, személyének tényleges eltávolítása után, a világi és vallási csoportok közötti
polarizáció, a tunéziai politikai élet meghatározó jellemzőjévé vált. „A keményvonalas
szalafista mozgalom megjelenése nyomást gyakorolt a mérsékeltnek és pragmatikusnak tartott
iszlamista Ennahda Pártra, hogy az új alkotmányban jelentős szerepet biztosítson az iszlám
jognak.” (Sarah & Zeineb Ben, 2019)4 Az ezt követő stagnáló politikai élet 2016 júliusára
megváltozott és a parlament felmentette az akkori (Habib Essid) miniszterelnök kormányát, és
Jusszef Csahed öt év alatt Tunézia hetedik miniszterelnöke lett. 2017 végén, a
külkereskedelmi hiány csökkentésére és a nemzetközi befektetések vonzására irányuló
nemzetközi nyomásra a kormány számos megszorító intézkedést vezetett be, amelyek
magukban foglalták a magasabb adókat és az alapvető áruk árának emelését. A tiltakozók
2018 januárjában ismét az utcára vonultak. A Nida Tounes vezetői felszólították Chahedet,
hogy mondjon le, míg Ennahda továbbra is támogatta őt a stabil miniszterelnöki pozíció
fenntartása érdekében. Szeptemberben nyolc Nida Tounes parlamenti képviselő kilépett a
pártból, hogy megakadályozzák a Chahed elleni bizalmatlansági szavazást.

Kais Saied hatalma:

2019 júniusában, a parlamenti és az elnökválasztás közeledtével a parlament úgy döntött,

hogy megtiltotta Nabil Karoui-nak, az akkoriban úgy nevezett médiamágnásnak (azaz nagy
hatalommal és befolyással rendelkezik), hogy induljon az elnökválasztáson, mert sokak
szerint tisztességtelen kampánytaktikát alkalmazott. Júliusban Karoui-t pénzmosással és
adócsalás miatt vádolták meg, augusztusban pedig letartóztatták. A börtönből kampányolt,
mint politikai kívülálló, aki azt vallotta megvannak az erőforrásai ahhoz, hogy Tunéziát
kihúzza a hosszú gazdasági válságból. Eközben július közepén és néhány nappal az Ennahda
bejelentette, hogy társalapítója Rached Ghannouchi indul a parlamenti mandátumért, és
esélyesnek tartja a miniszterelnöki posztra. Miután az elnökválasztást szeptemberre
halasztották, az Ennahda másik társalapítóját, Abdelfattah Mourou-t nevezték ki
elnökjelöltnek. Chahed az elnöki posztért is a ringbe szállt. Az ország politikai
berendezkedéssel kapcsolatos fáradtságát tükrözve azonban Mourou a harmadik, Chahed
pedig az ötödik helyen végzett a szeptemberi választásokon. Karoui a második helyen végzett,

4
Sarah Yerkes, Zeineb Ben Yahmed, Tunisia’s Political System: From Stagnation to Competition,2019;p1-4

8
és bejutott a második választáson Kais Saied társadalmilag konzervatív jogprofesszorral, aki
először a 2014-es alkotmány megalkotása során tett kommentárjaival és bírálataival keltette
fel nemzet figyelmét. Saied minimális és száraz kampányt folytatott. Felpezsdítette a
tunéziaiakat azzal az ígéretével, hogy felhatalmazza a fiatalokat és a helyi önkormányzatokat
a politikai döntéshozatalban. A második fordulón, október 13-án Saied mérföldekkel nyert.
Eközben egy héttel a második forduló előtt parlamenti választásokat tartottak. Az Ennahda
lett a legnagyobb párt, de így is elveszített 17 mandátumot. A Nida Tounes mindössze 3
mandátumot szerzett, míg Karoui új pártja, a Qalb Tounes („Tunézia Szíve”) a második
legnagyobb párt lett. Saied egyetlen párttal sem indult, de Ennahda a második fordulóban azt
sugallta, hogy támogatni fogja a parlamentben. A kormányalakítás nehéznek bizonyult.
Azonban Ennahdának sikerült novemberben megválasztania Ghannouchit a parlament
elnökévé, viszont miniszterelnök-jelöltjét elutasították. Saied ezután Elyes Fakhfakhnak, a
forradalom utáni egykori pénzügyminiszternek adta a kormányalakítás feladatát, akit néhány
kisebb centrista párt támogatott. Fakhfakh végül elnyerte Ennahda jóváhagyását, és 2020.
február 27-én miniszterelnök lett, több mint négy hónappal az elnökválasztás után. Öt
hónappal később, július közepén egy korrupciós nyomozás közepette lemondott, bár ügyvivői
szerepet töltött be egészen addig, amíg Hichem Mechichi, Fakhfakh belügyminisztere
szeptemberben miniszterelnök lett. Bár Mechichi technokrata kabinetje szeptemberben
elsöprő jóváhagyást kapott a parlamenttől, még abban az évben vizsgálat alá vették, mert
nyilvánvalóan lojalitást mutatott Saiedhez a parlamentben. A parlament, beleértve a
legnagyobb pártok, az Ennahda és Qalb Tounes nyomására, Mechichi 2021 januárjában új
kabinetet nevezett ki. Majd megnyerte a parlament bizalmi szavazását január 26-án, de Saied
nem volt hajlandó felesküdni az új miniszterekre. Mindeközben az országban tapasztalható
gazdasági fejlődés hiánya, a kormányellenes tiltakozások új hullámát inspirálta a jázminos
forradalom évfordulóján. Saied és a parlament közötti patthelyzet 2021-ben is folytatódott, és
az alkotmány 2014-es kihirdetése óta a parlament képtelen volt tagjait kinevezni az
Alkotmánybíróságban. Így az ország nem kapott megoldást az alkotmányos válságra. Július
végén Saied elbocsátotta Mechichit, miután demonstrációt tartottak a kormány COVID-19
elleni védőoltási akciójának rossz kezelése ellen. Az alkotmány sürgősségi rendelkezésére
hivatkozva felfüggesztette a parlament munkáját, de később jelezte, hogy határozatlan időre
felfüggeszti az alkotmányt, amíg az új alkotmányt nem bocsátják népszavazásra. A lépést a
nép támogatta, különösen azok körében, akik elégedetlenek voltak a Jázmin Forradalom
kudarca miatt. Bíztak abban, hogy jelentős gazdasági javulást eredményez az új alkotmány.
Sokan azonban aggódtak amiatt, hogy a demokráciát felszámolták, miközben Saied személye
szintén nyugtalanító volt. A felfüggesztést követő hónapokban az ország számos
törvényhozóját és hatalomközvetítőjét őrizetbe vették, csakúgy, mint Saied néhány kritikusát
is. Saied 2022 júliusára alkotmányos népszavazást, 2022 decemberére pedig parlamenti
választásokat tűzött ki. A populizmusra hivatkozva továbbra is akadályozta a szervezett
ellenzék hangját. Ahelyett, hogy a főbb politikai szereplőkkel konzultált volna az új
alkotmány rendelkezéseivel kapcsolatban, 2022 januárjában internetes kérdőívet indított
tunéziai állampolgárok számára. A lakosság kevesebb mint 5 százaléka vett részt a
feleletválasztós felmérésben. Ugyanakkor a kezdeményezés ennek ellenére sikeresnek
bizonyult. Mindeközben februárban feloszlatta a Legfelsőbb Bírói Tanácsot, amelynek tagjait
az igazságszolgáltatáson belüli független eljárás során neveztek ki, viszont határozataik
időnként népszerűtlennek bizonyultak. Márciusban helyreállította a testületet úgy, hogy saját
embereivel töltötte be a tanácsot. Március végén a parlament megtartotta első ülését, dacolva
Saied felfüggesztésével, és megszavazta számos legutóbbi rendeletének hatályon kívülre
9
helyezését. Órákkal később Saied egy alkotmányos rendelkezés révén formálisan feloszlatta a
parlamentet, ezt a manővert sokan támogatták, akik abban reménykedtek, hogy a feloszlatás a
decembernél korábbi választásokhoz vezet. A szkeptikusok azonban úgy értelmezték lépését,
mint a hatalomrablás sorozatának legújabb szakaszát. 2022 júniusának végén Saied kiadott
egy alkotmánytervezetet, amely Tunézia kormányát olyan elnöki rendszerré alakítaná, amely
kevés parlamenti vagy bírósági ellenőrzést biztosít. Júliusban népszavazásra bocsátották a
nyilvános vita és az ellenzék közreműködése nélkül. „A hivatalos eredmények szerint a
szavazatok 96 százalékával elfogadták azt. A választói részvétel mintegy 30 százalékos volt, a
választói apátia és az ellenzék bojkottja miatt.” (Sarah & Zeineb Ben, 2019)5

5. 2021-2022 politikai csőd Tunéziában:

A 2021–2022-es tunéziai politikai válság egy napjainkban is tartó folyamatos politikai
válságnak tekinthető Tunéziában, Kais Saied elnök és a Népi Képviselők Közgyűlése között.
A válság 2021. július 25-én kezdődött, miután Saied bejelentette a kormány felmentését és a
parlament befagyasztását. Az elnök döntéseit emberi jogi szervezetek elítélték, és több
külföldi sajtóorgánum és tunéziai politikai szervezet önpuccsnak tekintette őket. A döntések
az Ennahda elleni tiltakozássorozat, a gazdasági nehézségek és a tunéziai egészségügyi
rendszer összeomlása után születtek. A felmentés napján a tunéziai parlament elnöke és az
Ennahda vezetője, Rached Ghannouchi azt mondta, hogy az elnök tettei a demokrácia elleni
támadást jelentik, és felszólította híveit, hogy menjenek az utcára.Tunéziában tüntetések
robbantak ki Saied elnök döntéseinek támogatására és ellenkezésére egyaránt. Válaszul Saied
egy 1 hónapos kijárási tilalmat írt ki, július 26-án 19 órától reggel 6 óráig. A 30 napos
határidő lejárta után az elnök 2021. augusztus 24-én határozatot hozott az általa egy hónappal
korábban bejelentett rendkívüli intézkedések időszakának meghosszabbításáról. Őszre a
válság kiéleződött. 2021 októberében Najla Boudent nevezték ki miniszterelnöknek, így ő lett
az első női miniszterelnök Tunéziában és az arab világban egyaránt. Új kormányt alakított a
viharos gazdasági válság kezelésére. Február 6-án Kais Saied feloszlatta az ország
legkiválóbb független igazságszolgáltatását. Ezt a lépést az ellenzék hatalomrablásként ítélte
el. 2022. február 24-én Saied bejelentette, hogy megtiltják a civil szervezetek külföldi
finanszírozását. Azt mondta: „Meg kell akadályozni, hogy a nem kormányzati szervezetek
külső forrásokhoz jussanak... és ezt meg is fogjuk tenni. Tunézia, mint az arab tavasz
szülőhelye és egyedüli új demokráciája, biztató, de még nem teljes győzelmet jelent a
tekintélyelvű uralom és az erőszakos szélsőségesség ellen. Tunéziát a 2011-es forradalom óta
elért haladás fontos demokratikus partnerré teszi egy ingatag régióban.” (Kais Saied,
Tunézia,2022.02.24.) A tartós gazdasági válság, a politikai elégedetlenség és a jelentős
politikai és társadalmi átmenet velejáró nehézségei azonban továbbra is veszélyeztetik az
ország stabilitását. Az új pártok széles köre küzdött azért, hogy egy összetartó kormányt
alakítson ki, amely képes legyőzni az összetett pártoskodást. Azonban 2021-2022-re az ország
gazdaságilag és politikailag is a csőd szélére sodródott. Ráadásul Kais Saied függetlenül
gyakorolta hatalmát és szükségállapotot hirdetett. Felfüggesztette a hatalmi ágak
szétválasztását, felmentette a miniszterelnököt, önállóan nevezett ki minisztereket, leállította
majd később feloszlatta a parlament munkáját. Feloldotta a képviselők mentelmi jogát ezt
követően az ügyészség, az elnök közbenjárásával korrupciós vádat emelt különböző képviselő
és politikus ellen. Sőt utazási tilalmat rendelt el. Új kormányt nevezett ki saját irányításával.
5
Sarah Yerkes, Zeineb Ben Yahmed, Tunisia’s Political System: From Stagnation to Competition,2019;p1-6

10
Said több lépésben történő reformját is bejelentette. Javaslatokat egy online lakossági
felmérés keretében lehet tenni, ezeket az elnök által felállított tanácsnak kell átvizsgálnia,
amely kidolgozza a konkrét módosításokat. 2022 decemberében terveznek új parlamenti
választásokat. A nagy kérdés az, hogy a képviseleti demokráciát átalakítani vagy felszámolni
szeretné az államfő. Azonban az elnök szándékai egyre jobban körvonalazódnak. A
parlamenti és elnöki hatalom között érzékenyen egyensúlyozó kormányzati rendszert,
úgynevezett mérsékelt elnöki rendszert kíván kialakítani. Ugyanakkor, hogy az átalakulás
mikor és hogyan fog megtörténni még teljesen tisztázatlan.

6. Elnyerheti Tunézia a demokratikus hatalmat?

Ebben az összefoglalóban szereplő esetekkel szeretnék rávilágítanak a demokratikus

átmenetek törékenységére és arra a sok inflexiós pontra, ahol a demokrácia visszacsúszhat.
Például Peruban, Fujimori visszaélt a demokratikus gyakorlatokkal, hogy megszilárdítsa
hatalmát, és önpuccsát. Hasonlóan Saied, aki eddig nagyon hasonló utat követ: új parlamenti
választásokat tervez 2022 decemberében és újabb alkotmányos népszavazást egy évvel
önpuccsa után. Szavaival élve „meg kell mentenie az államot”.(Saied,2022) A közelmúltban
Saied 2022. április 22-i rendelete, felülvizsgálja a Független Választási Főhatóságot (ISIE). A
választások felügyeletével megbízott testület összetételét egyértelművé teszi azt, hogy Saied
nem bízza a véletlenre ezeket a folyamatokat. Tunézia politikai rendszerének töredezettsége
megakadályozta a hatalom megszilárdítását, és lehetővé teszi Saied számára, hogy megosztja
a lakosságot támogatói és elitélői között. Mivel azonban Saied a politika egy fokozottan
centralizált modellje iránti vágya képezi a felülvizsgált alkotmányának alapját, Tunézia a
jövőben, például Törökországhoz hasonló forgatókönyvet láthat. „A nemzetközi
segítségnyújtás, legyen az anyagi segítségnyújtás vagy diplomáciai támogatása, szintén
hasznos szerepet játszhat a korai demokratikus átalakulások során.” (Dr. Elie, 2019)6
Tunéziában a 2010–2011-es forradalmat követően drámaian megnőtt a nemzetközi
segítségnyújtás, de ez a segítség nem volt elegendő a hatalmas gazdasági összeomlás
megelőzéséhez. sőt jelen állás szerint a nemzetközi közösség nagylelkűsége visszafelé sül el.

6
Dr. Elie Abouaoun, Tunisia Timeline: Since the Jasmine Revolution,2019,jul.12;United Institution of Peace.p.1-
2.

11
 7. Tunézia gazdasági helyzete:

A tunézia gazdasága 1956-os függetlenné válása óta jelentős szerkezeti változáson ment
keresztül. A liberalizmus és a kollektivizmus rövid szakaszából egy teljes értékű piacra
váltott az évek során. A viszonylag zárt és befelé orientált, úgynevezett államilag vezérelt
gazdaság erősen függ a külföldi versenytől. Elszigetelt viszont egyre inkább kifelé irányuló és
exportorientált piacgazdaság felé halad. Egy modern és versenyképes gazdaságkép van az
ország, emberek szeme elött. A feldolgozóipar a gazdasági növekedés középpontjában áll,
ami a kulcs a jövőbeli gazdasági jólét eléréséhez. Azonban a fokozatos növekedés eredményei
gyakran elfedték a regionális egyenlőtlenségeket és a magasan a képzett fiatalok
munkanélküliségi rátája. A modern átalakulás, vagyis az iparcikk-export felé irányuló
gazdaság felszívódása, várhatóan lehetőséget teremt a képzett fiatalok körében arra, hogy
magas szintű munkát végezzenek. Továbbá megfigyelhető, hogy a kormány egyre több
intézkedést próbál fordítani arra, hogy gondoskodjon a regionális egyenlőtlenségek
kezeléséről is. A kormány kifejezte szándékát, hogy az állami beruházásokat az infrastruktúra
javítására fogja irányítani. Minden jövőbeli projektet, törvényes kereteken belül
felülvizsgálnak hogy megfeleljenek a beruházási kiválasztás objektív kritériumainak.

Az ország kezdeti gazdasága:

A függetlenség elnyerése után (1956) a legtöbb francia köztisztviselő elhagyta Tunéziát, így
közszolgálati vákuum keletkezett, amit ki kellett tölteni. Az akkori új kormány fő célja az
intézmények újjáépítése és a közszolgálat volt. Tunézia ebben az időben a mezőgazdaságtól,
az élelmiszerek kézműves feldolgozásától, valamint a bányászattól függött. A gazdaságot
nagy mértékben befolyásolta az állami szektor, és importhelyettesítési rendszer jellemezte. A
kollektivizmus kudarca vezetett 1969-ben az importhelyettesítéshez és a magánszektor
kombinálásának stratégiájához, valamint fejlesztéseket és exportösztönzést is kiváltott. A
nehézipart és a közlekedés igazgatását teljes mértékben az államra bízták. A víz és a villany
kezeléséért is az állam volt a felelős, ez lehetőséget nyitott a magánszektorok számára a textil-
és turisztikai ágazatokban való terjeszkedésre. Az ezt követő időszakban Tunézia gazdasági
növekedése és termelékenysége lassulni kezdett. A rossz gazdasági eredmények és a politikai
instabilitás okozta problémák végett, az 1980-as évek közepén a kormány bevezette a
Gazdasági Fellendülés és Strukturális kiigazítási programot (ERSAP). Ez a program a vámok
csökkentésére összpontosított. Megkönnyítette a mennyiségi import korlátozását. Bevezették
az általános forgalmi adót, a személyi jövedelemadót. A tunéziai dínár elértékelődése miatt
hitelezőkkel tárgyalásokat kezdtek, amelyek kiterjesztették az ország külföldi adósságának
lejáratát. Az 1990-es években a tunéziai hatóságok jogalkotással támogatták a liberalizációs
intézkedések keretrendszerét, amely ösztönözte a külföldi befektetéseket, felgyorsította a
privatizációt és az európai piacba való integrációs elmélyülést. Tunézia ebben az időben több
kereskedelmi megállapodás része lett, például az Általános Vám- és Kereskedelmi
Egyezményt (GATT) 1994-ben, és ezt követően 1995. márciusában a Kereskedelmi
Világszervezet (WTO) tagja lett. 1995 júliusában aláírta az Európai Unió társulási
megállapodását. A kormány az ipari szektor modernizációját is ösztönözte fejlesztési

12
programjában „Program de mise à niveau”, amely 1996-ban indult el az ipari modernizációs
program néven. Ezek a programok technikai jellegűek voltak. Segítséget, képzést, támogatást,
infrastrukturális fejlesztést nyújtottak a cégeknek, hogy segítsenek szembenézni nemzetközi
versennyel, vagyis biztos talajra találni a nyitott piacgazdaságban. A 2000-es évek
gazdaságpolitikája ösztönözte a gazdaság teljesítményének javítását, szerkezetének
fejlesztését, versenyképességének fokozását. Ezek az irányelvek korszerűsítették a
vállalatokat. Segítették a szállodák szerkezetátalakítását. Figyelmet fordítottak az egységek
fejlesztésére és megkönnyítették az új technológiákhoz való hozzáférést. Nyugatias
programokat szerveztek az ipari és turisztikai övezetek fejlesztésére, minőségének javítására.
Összpontosítottak az utak és a kommunikációs infrastruktúra korszerűsítése is. Több
támogatást helyeztek el a vállalkozóknak, beleértve az egyszerűsített új vállalkozások
alapítási eljárásait és az alapítás üzleti központjának hálózatait is. A kereskedelem
liberalizációja érdekében reformok születtek, középpontban az exportösztönzés és a
piackutatás állt. Nagy előrelépés volt a gazdaság számára a partnerségi megállapodás
megkötése az Európai Unióval. A 2002-2006 közötti időszakban a bruttó hazai termék (GDP)
erőteljes növekedést mutatott. A közvetlen és külföldi befektetések (FDI) és az áruk,
szolgáltatások exportvolumenei növekedtek. Az áruk és szolgáltatások exportja átlagosan 8,5
százalékkal bővült, köszönhetően az új exportágazatok megjelenésének, mint például a
gépipar és az elektromos ipar. az autóipar alkatrészek és számos ígéretes és növekvő
szolgáltatási tevékenység jött létre. Tunézia magas növekedést mutatott például
munkanélküliségi rátát a képzett fiatalok körében, ami korábban nagy problémának számított.
Azonban a nagy politikai és társadalmi probléma az országban a gazdaság életére is kihatott
és fokozatos romlás kezdődött el.

Ifjúsági munkanélküliség:

Az erős versenyképességet mutató gazdaság elfedte a valódi problémákat, az

igazságtalanság növekedését és magas munkanélküliségi rátát a képzett fiatalok
körében. Tunéziában a munkanélküliség az alacsonyabb korosztályokra is
koncentrálódott. 2008-ban a 30 év alattiak munkanélküliségi rátája évi 30 százalék
volt (kétszerese az általános munkanélküliségi rátának). A munkanélküliségi ráták a
25-29 évesek körében az 1984-es 12,6 százalékról 2008-ra 25,2 százalékra nőtt. A
fiatal egyetemet végzetteknek különösen nagy kárt okozott a munkahelyteremtés
romlása a Tunézia gazdaságban. A munkanélküliek aránya azoknál, akiknél magasabb
volt az oktatás az 1994-es 3,8 százalékról 2008-ra 21,6 százalékra nőtt.

13
Regionális egyenlőtlenségek:

Tunéziában a regionális strukturális és intézményi jellegű különbségek nagy

problémákat okoztak az évtizedek alatt. Összességében a tengerparti régiók (például
Cap Bon, Sousse, Sfax, Mehdia) gazdagabbak, mint a szárazföldi régiók (nyugati,
középső és déli régiók), de ezek az egyenlőtlenségek sokkal inkább megfigyelhetőek
Tuniszban. A fővárosban a politika dominanciája miatt a különböző hálózatok
rácsaptak a politikai rezsimre. A gyárak és a foglalkoztatási kilátások már régóta
Tunézia partjai mentén összpontosultak, a belső régiók elszigetelték ezeket a
csomópontokat. A gazdasági egyenlőtlenségek nemcsak a távolság, hanem az
infrastruktúra, közlekedési és információs hálózatok hiánya miatt is alakult ki. A
lakosság és a gazdasági tevékenységek főként északkeletre és Közép-Keletre
koncentrálódik. A part menti régiók a nem mezőgazdasági munkahelyek 75 százalékát
adják. 2010-ben a szegénységi létszám országos átlaga 15,5 százalék körül mozgott,
míg a regionális szegénységi szintek közötti különbségek sokkal jelentősebbek.

Gazdaság az Arab Tavasz idején:

A forradalom idején a beruházások szinte minden szektorban jelentősen csökkentek,

kivéve az elektronikai szektorban, amely megszakítás nélkül működött (API 2012). Az
FDI áramlás 29,2 százalékkal csökkent 2011-ben, 2010-hez képest. Ennek
következtében 182 külföldi cég bomlott fel (64 olasz, 61 francia és 10 német cég), ami
10 930 munkahely megszűnéséhez vezetett. Az FDI csökkenése volt különösen súlyos
probléma a turisztikai szektorban, ahol a veszteségeket 83,3 százalékra becsülték, míg
a feldolgozóipar és az energetika 42,4 százalékos, illetve 19 százalékot mutatott ki.
Gazdasági beruházások 2012-ben a forradalom miatt drámaian visszaestek, azonban
szerencsére gazdasági fellendülés következett. „2012 első félévében az FDI-áramlás
44 százalékkal megtérült 775,3 millió TD-ről 2011-ről 1 121,2 millió TD-re 2010
azonos időszakához képest. Az FDI összege 1 090,6 millió TD-re emelkedett, mintegy
2,8 százalékkal haladva meg a 2010-es szintet 7 (API 2012). 2012 első néhány
hónapjában 71 külföldi cég jött létre, aminek következtében létrejött 6731 új
munkahely. Az FDI főként az energia- és feldolgozóiparra összpontosult. Így kicsi, de
fokozatos javulás kezdődött el.” (Ayadi, Mattoussi 2020)7

7
Mohamed Ayadi,Wided Mattoussi, Scoping of the Tunisian Economy,2020,Amerika,p.10-12

14
 8. A három fő gazdasági ág:

Mezőgazdaság:

A mezőgazdaság az elmúlt öt évben nagy hatással volt az általános növekedési

teljesítményre. Az 1970-es években a mezőgazdasági termelés évi 6,7 százalékkal
nőtt. 1980 és 2000-ben a mezőgazdaság átlagos növekedése meghaladta a GDP
növekedését, bár voltak részidőszakok (1981-86 és 1991-95), amikor a mezőgazdaság
nagyon alacsony növekedési ütemet regisztrált, sőt időnként negatív eredményeket
mutatott. Hasonlóképpen a reál GDP növekedéséhez, az árfolyamok ingadoztak az
elmúlt évtizedben. A mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása átlagosan elérte 2000
és 2007 között 13,4 százalék, de 2005 és 2009 között 10 százalékra csökkent.

Gyártás:

A gyártás volt a leggyorsabban növekvő ágazat (különösen a textil- és ruhaipar).

Ellenpélda erre az agrár-élelmiszeripar, aminek értéke 11 százalékkal csökkent közel
négy év alatt. 2000-re a textil- és ruházati ágazat felét tette ki a teljes feldolgozóipari
foglalkoztatásnak és a teljes foglalkoztatás 14 százaléka volt. Gyors növekedése miatt
könnyebben felszívta az alacsony képzettségű munkaerőt, valamint az aktív női
lakosság nagy részét a vidéki területekről. A 2000-2007 közötti időszakban az ipar
hozzájárulása a GDP-hez, 29 százalék volt. Növekedési üteme pedig átlagosan 4,2
százalék volt.

Idegenforgalom:

Az 1962 és 2000 közötti időszakban az idegenforgalom hozzáadott értéke átlagosan

évi 12 százalékkal nőtt. Az ágazat foglalkoztatási aránya elenyésző arányról közel 3
százalékra nőtt a teljes munkaerőből. Az 2001-2007 közötti időszakban a hozzájárulási
szolgáltatások GDP-hez viszonyított aránya 57,4 százalék, átlagos növekedési üteme
pedig 5,6 százalék volt.

Mi a helyzet az ország jelenlegi gazdaságával?

Bár Ben Ali elnök leváltásának tizedik évfordulója minden bizonnyal büszkeségre és
ünneplésre adott okot, a legtöbb ember nem ünnepelt. Sok tunéziai szemszögéből, különösen
azokéból, akik 2010–2011-ben az utcákon tüntettek, a forradalom nem érte el céljait. Azonban
2019-ben az ország új vezetőket választott, és a gazdaság végre a javulás jeleit mutatta,
például pozitív GDP-növekedést, mérséklődő inflációt és a 2014-es terrortámadások által
sújtott turisztikai szektor fellendülését. Újjáéledt a remény Tunézia jövőjével kapcsolatban. A
kezdeti optimizmus azonban megdöbbentő pesszimizmusba váltott, nagyrészt a megszorítások
által okozott gazdasági hanyatlásnak köszönhetően, amelyet a koronavírus-járvány
súlyosbított. A Nemzetközi Republikánus Intézet 2020. szeptemberi közvélemény kutatása
15
szerint, „a tunéziaiak 87 százaléka gondolja úgy, hogy országa rossz irányba halad szemben a
2019 decemberi 67 százalékkal” (IRI). Napjainkban sok tunéziai csalódott a gazdasági
előrelépés hiánya miatt különösen azért, mert a kormány kudarcot vallott a növekvő
munkanélküliség és az elhúzódó korrupció kezelésében. Ez a lassú haladás nemcsak
fájdalmas az embereknek (akik az elmúlt évtizedben folyamatos személyes gazdasági
nehézségekkel küzdöttek), hanem veszélyes is a demokratikus átmenetre, mivel nosztalgiát
szült a Ben Ali-korszakkal kapcsolatban. Egyes tunéziaiak pozitívan tekintenek vissza
diktatúrára, mint az alacsonyabb munkanélküliség és szegénység időszakára. A forradalom
előtt 12%-os munkanélküliség ma országosan 15%, de Tunézia elszegényedett belsőjében
sokkal rosszabb, ahol egyes városokban meghaladja a 30%-ot. Szinte vakon figyelmen kívül
hagyva a Ben Ali-rezsim által elkövetett tömeges korrupciót és emberi jogi visszaéléseket. A
turizmus éppen 2015-ben kezdett talpra állni, mikor fegyveresek két támadásban rengeteg
külföldi látogatót öltek meg, amivel az ágazat újra összeomlott. A látogatók száma ebben az
évben tért vissza a korábbi szintre, de Tunézia továbbra is sérülékeny az ágazatot érő hirtelen
megrázkódtatásokkal szemben. A forradalom után hirtelen megugrott az állami tulajdonú
vállalatok munkaerőfelvétele, amely hozzájárult mind teljesítményük, mind
jövedelmezőségük meredek csökkenéséhez. Veszteségeik tavaly 2 milliárd dollárjába kerültek
a kormánynak. Az állami foszfátgyártó vállalat 2011 előtt a tunéziai export 10%-át tette ki,
most azonban már csak 4%-át. Szegény régiókban a forradalom utáni kormány 21 000 fővel,
30 000-re növelte a munkaerőt. A tunéziai forradalom a Sidi Bouzid régióban tört ki, ami ma
is kemény gazdasági kérdésekkel találja szembe magát. Az utcákon az emberek a gazdasági
jólétet és annak nagyobb arányát követelik. Az ország, a modern idők egyik legrosszabb
gazdasági időszakát éli jelenleg. Igaz, hogy a koronavírus súlyosbította a gazdasági helyzetet,
de a nemzeti gazdálkodásnak is nagy szerepe volt benne. A tunéziai dinárban kifejezett külső
adósság 2010. évi 31,1-ről 2020. szeptemberre 108,7-re nőtt, a GDP-hez képest, ami 48,7%-
ról 101,1%-ra csökkent. A munkanélküliség, amely az egyik legnagyobb gazdasági kihívás
Tunézia számára, a 2010-es 14%-ról 17,4%-ra nőtt. Az infláció egy másik óriási probléma az
országban, amely a 2010-es 4,5-ről 2021-re 5,6-ra emelkedett. Ez érthetően nagy frusztráló
okoz sok fiatalban, akik nem a saját országukban képzelik el a jövőt. Ez szintén további
gazdasági problémákat szül, rövid és hosszútávon is. Az együttműködési és fejlesztési
jelentések azt mutatják, hogy 2011 óta a migrációban 95 000 fiatal vett részt. 84%-uk főleg
Európában az orvosi, mérnöki, számítástechnika tudományban és felsőoktatásban
helyezkedett el. Tehát magasan képzett szakemberek hagyták hátra országukat. Minden
harmadik elutazás, a rossz tunéziai életkörülmények, korrupció (67%), a bizonytalan jövő
(52%), bürokrácia (42%), szabadság légköre (26%), politikai instabilitás (24%) és jobb
lehetőségek miatt következett be. Az előrejelzések szerint 2022-ben az infláció magasabb lesz
az orosz–ukrán konfliktus miatt, amely az olaj- és élelmiszerárak megugrását okozza a
világpiacon, így 2023 a körültekintő monetáris politikán és a külső inflációs feszültségek
enyhítése alapján fog zajlani. Az előrejelzések szerint 2023-ban a költségvetési hiány és a
folyó fizetési mérleg hiánya is romlik. Ez a kilátás azonban az adósságválság magas
kockázata miatt romlani fog, ami negatív hatással lehet a tőkebeáramlásra és a külső
forrásokhoz való hozzáférésre. Ezenkívül a politikai instabilitás és a lassú reformok ahhoz
vezetnek, hogy a pénzügyi támogatók vonakodnak az ország további támogatásával
kapcsolatban. A fellendülést lassíthatják az áremelkedés okozta társadalmi feszültségek is. A
nehéz gazdasági helyzetben, az állami beruházásokat tovább büntető korlátozó fiskális
politika lesz jellemző. a magánbefektetők bizalmának elvesztése is tovább nehezítheti a
helyzetet. Továbbá a járvány oly súlyosan érintette az országot, hogy emberek ezrei haltak
16
bele abba, a korházak képtelenek voltak befogadni a betegeket. Szerencsére az EU és 13
tagállama oltóanyagot és egészségügyi felszereléseket is szállított Tunéziába. A kockázatok
mérséklése érdekében szükség lesz a fenntartható államháztartás helyreállítására, a gondos
adósságkezelésre, valamint az alapvető élelmiszerek megfizethető áron való elérhetőségére.
„Tunézia, amelynek már amúgy is bonyolult politikai és gazdasági helyzete van, és biztosan
nem volt felkészülve a COVID 19 válságra, nagyobb sokként érte, mint általában a nyugati
országokat. Tunézia politikai válsága, gazdasági, társadalmi, egészségügyi összeomlás mögött
zajlik. Az állam hiánya óriási. Az adósságráta 2021 decemberére a GDP 90,2%-a körül volt.”
(Ayadi, Mattoussi 20208 ) Az állami költségvetésnek pénzügyi támogatásra van szüksége. A
fő gazdasági ágazatok óriási recesszióban vannak, például a turizmus bevétele. A GDP 9%-
kal esik össze, a munkanélküliség egyre nő, tombol a korrupció és az Olaszországba irányuló
migráció. 2022-re több mint 16000 hagyták el az országot.

9. Tunézia és Európa gazdasági, politikai kapcsolata:

Az Európai Unió és Tunézia közötti kölcsönös függés mértéke jelentősen megnőtt az elmúlt
évtizedben. Tunézia importjának 50%-áért, exportjának 70%-áért az Eu felel. Az Unió messze
a legnagyobb adományozó az összes fejlesztési segélyprogram közül. Sokan azt mondják mai
szemmel nézve, hogy Brüsszel és a további tagállamok túlságosan elnézően kezelték sok
döntéshozó reformhajlamát (a projektek finanszírozásának stagnáló kiáramlása, valamint a
tunéziai intézmények lassú és gyenge kormányzása). Attól tartanak, hogy a feltételrendszer
növeli az egyetlen arab demokrácia törékenységét. Illetve, az EU-t hátrányos helyzetbe
hozhatja az Öböl-menti államokkal, Egyiptommal és Törökországgal szemben. Úgy tűnik,
hogy ez az aggodalom perspektívába kerül, mivel Tunéziának továbbra is szüksége lesz az
IMF segítségére. Az IMF pénzügyi támogatása technikai és gazdasági reformokhoz kötődik,
amelynek célja a pénzügyi rendszer megerősítése és az üzleti környezet javítása. A tunéziai
részről kialakult nézeteltérés megnehezíti az új segélycsomagról szóló hivatalos tárgyalások
megkezdését. A tunéziai döntéshozók körében ez a könnyen megkapott támogatás
megnyugvást okozott, ezáltal jobban elengedték a reform akaratát, sokan hátradőltek, és
megnyugodtak. Abban a hitben éltek, hogy majd az Európai Unió elhozza számukra a
demokráciát. Az európai projektek menedzserei egyre gyakrabban számolnak be arról, hogy
Tunéziában nem vita, hanem döntéshozatali és végrehajtási deficit van. A pénzügyi ösztönzők
hatását túlbecsülték. „A reformprogramért való közös felelősség elősegíthette volna a
reformok végrehajtására irányuló szándék erősítését, de ez nem így történt.” (Christian,
2020)9 A reformok támogatása és legitimitása hiányzik a tunéziai elit körében az EU és az
IMF által érzékelt túlzó diktálás miatt. Európa már huzamosabb ideje támogatja Tunéziát,
mint politikailag, mint gazdaságilag. Mi lehet ennek az oka? Hiszen számtalan alkalom
megkérdőjelezhette volna már a támogatói szellemet, amit Európa nyújt. Lényegében egy
küzdelemként kell felfogni az arab mintademokrácia eléréséért. Habár 1995 óta több
gazdasági megállapodás, támogatás történt az Eu részéről, lényeges segítséget 2011-től
nyújtanak az országnak. Az Unió elkötelezetten segít az arab országnak abban, hogy a
diktatórikus ország egy nyugatias demokratikus nemzetté váljon. Ez csak egy kihívás az Eu
részéről vagy szimplán kötelességének érzi azt, hogy az Arab Tavasz szülőhazáját átsegítse
8
Mohamed Ayadi,Wided Mattoussi, Scoping of the Tunisian Economy,2020,Amerika,p.5-8
9
Christian Hanelt, The EU’s role in Tunisia and the struggle for the Arab model democracy,2020,Németo.,p-1-3

17
ezen a hosszú, nehéz folyamaton? Jelenleg Tunéziában mind gazdaságilag, mind politikailag
az összeomlás burjánzik, erre csak rátett az elmúlt években kialakuló koronavírus járvány, és
az Orosz-Ukrán háború. Mindenesetre az Eu-nak egy hatalmas kihívást jelent Tunézia a
szomszédságpolitika számára.

Részletesebben Eu-Tunézia kapcsolata:

Tunézia és Európa kapcsolata hosszú időre nyúlik vissza. 1995 júliusában Tunézia volt az
első mediterrán ország, amely társulási megállapodást írt alá az EU-val. A megállapodásban
meghatározott vámok eltörlése 2008-ban fejeződött be, ami egy szabadkereskedelmi övezet
létrehozásához vezetett, amely az első volt az EU és egy mediterrán partner között. 2015.
október 13-án az Európai Unió tárgyalásokat kezdett Tuniszban egy mélyreható és átfogó
szabadkereskedelmi megállapodásról (DCFTA), amely a 20 évvel ezelőtt az euro-mediterrán
társulási megállapodással létrehozott szabadkereskedelmi övezetre épül. Elsősorban a
árukereskedelemre, de megállapodás célja a piacra jutás is volt és a befektetési lehetőségek
javítása, valamint a Tunéziában folyamatban lévő gazdasági reformok támogatása. Az EU
Tunéziába irányuló fő exportcikke a gépek és szállítóeszközök (36%), a textil- és ruházati
termékek (12%), az üzemanyagok és a bányászati termékek (10%), valamint a vegyi anyagok
(8%). Az első kereskedelmi megállapodás az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és Tunézia
között 1969-re nyúlik vissza. Ezt 1976-ban együttműködési megállapodás követte. 1995-ben
Tunézia volt az első dél-mediterrán ország, amely társulási megállapodást írt alá az EU-val.
Ez 1998 márciusában életbe léptetett megállapodás, szabadkereskedelmi övezetet hozott létre,
amely kizárólag az ipari és iparcikkekre vonatkozó vámokat szüntette meg.
Következésképpen a tunéziai ipari termékeket nulla vámtétel mellett exportálják az EU-ba (és
fordítva is). A nem vámalapú kereskedelmi intézkedések, például kvóták és
termékszabványok alkalmazására vállalkozás alapítására és szolgáltatásnyújtásra vonatkozó
szabályok általános joga, lehetővé teszik a másik fél területén, a folyó fizetéseket és a
tőkemozgást. Azonban közös versenyszabályokkal és szellemi tulajdonnal kell rendelkezniük.
2009-ben EU és Tunézia kétoldalú jegyzőkönyvet írt alá a vitarendezési mechanizmus
létrehozásáról, amely 2011 szeptemberében lépett hatályba. Közvetlenül a 2011-es forradalom
után az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy támogatja a tunéziai népnek a nagyobb
demokrácia, szabadság és társadalmi igazságosság felé való átmenetét. Ebben az új háttérben
az EU és Tunézia, kulturális és kereskedelmi kapcsolataikból adódóan természetes
partnerekké váltak 2012-ben „kiváltságos partnerséget” (Christian,2020)10 hoztak létre, és
ennek végrehajtására ambiciózus cselekvési tervet hoztak létre. Az EU egyik déli
szomszédsági partnerének, Tunéziának adott különleges státusz tükrözi az Unió
elkötelezettségét Tunézia átmenetének támogatása iránt. Ez a státusz számos egymással
összefüggő kihívást kezel egy törékeny regionális kontextusban: a demokrácia
megszilárdítását (elsősorban a 2014. januári alkotmány végrehajtásával), a nehéz társadalmi-
gazdasági körülményeket (beleértve a magas ifjúsági munkanélküliséget) és a terrorveszélyt.

10
Christian Hanelt, The EU’s role in Tunisia and the struggle for the Arab model democracy,2020,Németo.,p-1-2

18
Politikai viszonyok:

Az EU ígéretet tett arra, hogy szoros kapcsolatot alakít ki Tunéziával, és támogatja az ország
gazdasági és politikai reformjait. Az európai szomszédsági politika (ENP) keretében Tunézia
pénzügyi támogatásban részesül az EU-tól, főként az Európai Szomszédsági Eszközön (ENI)
keresztül. Az ENI indikatív költségvetése a jelenlegi finanszírozási időszakra 725 millió EUR
és 886 millió EUR között van. Továbbá jobb hozzáférésben állapodtak meg az olívaolajjal
kapcsolatban. Az 1995-ben aláírt euro-mediterrán társulási megállapodás 56 700 tonna
Tunéziából származó olívaolaj éves vámmentes behozatali kvótát írt elő. A 2015-ös tunéziai
és szoussei terrortámadások arra késztették az EU-t, hogy konkrét és rövid távú
intézkedésekkel segítse Tunéziát. „Ennek érdekében az EU 2015 szeptemberében, az EU
külügyminisztereinek kezdeményezésére, javasolta a tunéziai olívaolaj EU-ba történő
behozatalára vonatkozó havi korlátozás eltörlését, és évente további 35 000 tonna behozatal
engedélyezését az EU-ba. 2016 óta hatályos, és sürgősségi autonóm kereskedelmi
intézkedéseket vezet be, amelyek további évi 35 000 tonna nulla vámtételű vámkontingenst
biztosítanak egy kétéves időszak alatt (2016–2017, összesen 70 000 tonna).” (Christian,
2021)11 Az Európai Unió napjainkban is Tunéziának a jelenlegi autokratikus helyzetétől
függetlenül is költségvetési támogatást nyújt. Kicsi az esélye annak, hogy az EU felfüggeszti
Tunézia pénzügyi támogatását. Tunézia a térség egyetlen „arab tavaszos” országa, ahol még
mindig többpárti demokrácia van, viszont visszacsúszott az autokrácia felé. Fontosnak és
egyben érdekesnek is tartom megjegyezni azt, hogy Saied elnök és Varhelyi Olivér uniós
szomszédságpolitika és bővítés biztos, Tuniszban 2022 márciusában folytatott találkozóját
követően az Európai Bizottság bejelentette, hogy 450 millió eurós költségvetési támogatást
nyújt Tunéziának. Saied egyelőre kizárta annak lehetőségét, hogy a Nemzetközi
Valutaalaphoz forduljon pénzügyi helyreállítás végett. Az ukrán-orosz háború Tunézia
társadalmi és gazdasági nehézségeit is fokozza. A búzaimporttól való erős függősége miatt
Tunézia Marokkóval, Egyiptommal és Algériával együtt 200 millió eurós uniós alapból
részesülhet, amelynek célja az Ukrajnából és Oroszországból származó gabonaellátás
megszakadásából eredő gabonahiány következményeinek enyhítése. Szeptember 9- én és 10 -
én Josep Borrell, az EU külügyi képviselője találkozott Kais Saied elnökkel, valamint a
politika és a civil társadalom képviselőivel Tuniszban, hogy képet kapjon az arab demokrácia
zászlóshajójának számító politikai és gazdasági válságról. A válságból való kiút bonyolult,
szinte országcsőd fenyegeti Tunéziát, így minden negatív hatástól eltekintve az Eu segítségére
nagyobb szüksége van, mint bármikor. Borrell arra használta fel látogatását, hogy kifejezze
európai szolidaritását a tunéziaiakkal szemben a válság leküzdésében, és meghallgatta a
különböző véleményeket. Ezenkívül vitákat folytatott a demokrácia megmentéséhez való
hozzájárulásról, amelyet az EU brüsszeli intézményei mérlegelhetnek. Tunézia választott
képviselői nem használták a demokratikus kormányzást a polgárok problémáinak
megoldására. Az infláció, a munkanélküliség, a korrupció, az államadósság és a világjárvány
következményei elleni küzdelem elveszett, az elnök, a miniszterelnök, a parlament elnöke és a
politikai pártok közötti „kompetencia” vitájában. A nép jóváhagyásával az elnök magához
ragadta a hatalmat és szükségállapotot hirdetett. 2021. július 25. óta Kais Saied az egyetlen
hatalmi pólus Tunéziában. Az emberek a válságból kivezető útitervére várnak. Egyre több
olyan hang hallatszik, különösen a civil társadalom részéről, akik attól tartanak, hogy
visszaesik az autoriter uralom, ezáltal pedig tovább romlik a gazdaság is.

11
Christian Hanelt, Tunisia’s Democracy Experiment Put to the Test,2021. aug.20. p.2-3

19
 10. Néhány béketeremtő program:

USIP:

2012 óta az USIP békeépítő programjai a tunéziaiakat arra ösztönzik, hogy őrizzék meg
demokratikus érdekeiket, csökkentsék az erőszakos szélsőségeket, és kezeljék a törékeny
helyzetet. Az USIP elősegíti a befogadó kormányzást. Az Intézet olyan kutatásokat is végez,
amelyek tájékoztatást adnak a jövőbeli programokról és elemzik a folyamatban lévő
erőfeszítéseket. A helyi konfliktusmegoldás és erőszakmegelőzés terén végzett kiemelkedő
munkájából merítve a USIP 2014-ben létrehozta a Tunéziai Elősegítők Szövetségét (ATF).
Az USIP és az ATF együtt dolgoznak ki és hajtanak végre helyszíni békeépítési folyamatokat
olyan helyeken, ahol a helyi konfliktusoknak nemzeti és nemzetközi vonatkozásai vannak. Az
ATF-ben jogászok, újságírók, civil társadalmi vezetők és más szakemberek vannak, akik
megértik a helyi konfliktusok dinamikáját és a feszültség okait. Az USIP felhatalmazza ezeket
a személyeket a mögöttes konfliktusok konstruktív és inkluzív megoldására, amelyek
befolyásolják a közösség és a nemzet stabilitását.

Erőszakmentes cselekvés és béketeremtés (SNAP):

A civil társadalmi aktivisták létfontosságúak Tunézia átalakulása szempontjából. Az

aktivisták növelhetik hatékonyságukat, ha alkalmazzák az erőszakmentes cselekvés és a
béketeremtő megközelítések stratégiai keverékét. De melyik megközelítések és milyen
sorrendben a leghatékonyabbak? A SNAP program hidakat épít Tunéziában a béketeremtő és
az erőszakmentes akciók gyakorlói között, és felkészíti őket arra, hogy meghatározzák a
leghatékonyabb módszereket mindkét területen az igazságszolgáltatás előmozdításával, az
emberi jogok és a fenntartható béke megteremtése érdekében.

20
A közösségközpontú rendőrség támogatása:

A belső biztonsági erők Tunézia politikai átalakulásának frontvonalában állnak.

Kulcsfontosságúak a közösségek védelmében és a választott kormányzásba vetett bizalmuk
elmélyítésében a több évtizedes tekintélyelvű uralom után. Tunézia demokratikus
intézményeinek fenntartása érdekében a nemzet biztonsági erőinek befogadóvá, állampolgár-
központúvá kell válniuk.

11. A jövő kérdése:

Nagy kérdés lebeg Tunézia jövője felett. Az országot súlyosan érintették az ukrán válság
lépcsőzetes hatásai. A tunéziai kormány már két részletben kapott nemzetközi segélyt a
Világbanktól és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól a búzavásárlás finanszírozására.
Jelenleg a Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagját keresi. A korábban a 2011-es Arab Tavasz
egyetlen „sikeres kísérletének” tartott tunéziai demokrácia most jelentős kihívásokkal néz
szembe. Tunéziában a jövőben a kulcsszereplő a biztonsági szolgálatok lesznek. A tunéziai
kormány nem képes megfelelő felügyeletet biztosítani a Belügyminisztérium számára, vagy
hatékonyan megváltoztatni a személyzet viselkedését. A biztonsági szolgálatok
visszaszorítása szükséges a demokrácia sikeréhez. A jövőbeli kormányoknak késznek kell
állniuk arra, hogy kihívják a hatalmas rendőri egységeket, amelyek időnként rabul ejtették az
igazságszolgáltatást azáltal, hogy lehetővé tették a biztonsági szolgálatok tagjainak, hogy
büntetlenül működjenek. Míg Tunézia demokratikus jövője hónapról-hónapról egyre kevésbé
ígérkezik pozitívnak, a globális esetek azt mutatják, hogy sem a demokráciához, sem az
autokráciához vezető út nem garantált. Az elkövetkező hónapok számos fontos inflexiós
pontot kínálnak, ahol a helyi tunéziai aktivisták és ellenzéki pártok, valamint a nemzetközi
közösség együtt dolgozhatnak Tunézia demokratikus pályára való visszaállításán. Mind a civil
társadalmi csoportoknak, mind a politikai pártoknak széles körű koalíciókat kell létrehozniuk.
Míg a mély társadalmi polarizáció áthatja a tunéziai politikát, Saied tekintélyelvű hatalmának
megkérdőjelezéséhez, a civil társadalomnak le kell küzdenie a nézeteltéréseket. A nemzetközi
közösségnek világos határvonalakkal kell rendelkeznie, és előre megtervezett válaszokat kell
adnia, ha Saied átlépné ezeket. Míg Saied már átlépett a számos lehetséges határvonalakat,
beleértve a parlament feloszlatását és az ISIE feloszlatását, számos további lépést még
megtehet. E lépésektől való elrettentés érdekében a nemzetközi közösségnek határozottan
vissza kell lépnie minden olyan kísérlet ellen, amely a tunéziai civil szervezetekről szóló
törvény felülvizsgálatára irányulna. „Ezek a javasolt változtatások közvetlen, negatív hatással
lennének az adományozók azon képességére, hogy együttműködjenek a helyi tunéziai civil
társadalmi szervezetekkel.” (Rosie, 2022)12 Egy másik út a létező politikai pártok vagy
szereplők törvényen kívülre helyezése. Saied már előkészítette a terepet annak
megakadályozására, hogy szinte minden 2019-es elnökjelölt induljon a jövőben. 19 embert,
12
Rosie Julin, Foreign Policy, Tunisia’s Perfect Economic Storm, 2022.szept.26.,Anglia,p.2-3

21
köztük volt miniszterelnököket, elnököket és parlamenti képviselőket, vád alá helyezett a
2019-es választásokhoz kapcsolódó állítólagos választási bűncselekmények vádjával.
Azonban néhány pozitív lépést megtehetnek a nemzetközi szereplők. Ezek az esetek az
mutatnák, hogy tunéziai gazdasági válság kezelése nemcsak a tunéziai közvélemény hasznára
válik, hanem egy stabilabb és demokratikusabb jövőt is biztosít. Összegezve úgy gondolom az
országtanulmányom alapján hogy, míg Tunézia demokratikus jövője bizonytalannak tűnik, be
kell látni azt, hogy az ilyen mértékű globális változások minden bizonnyal zűrrel járnak, ezért
túl korai lenne kijelenteni, hogy Tunézia a jövőben sem fog a tényleges demokrácia kapuján
belépni, magával hozva stabil és jól működő társadalmi és gazdasági helyzetét.

Irodalomjegyzék:

22
  GTAI, Germany Trade & Invest
https://www.gtai.de/de/trade/tunesien/wirtschaftsumfeld/tunesien-kommt-an-reformen-nicht-
mehr-vorbei-241246 (2022.11.15.)
 Foreign Policy of Tunisia
https://www.diplomatie.gov.tn/en/foreign-policy/foreign-policy-of-tunisia/ (2022.11.15)
 How Tunisia Can Save Its Economy
https://foreignpolicy.com/2022/09/26/tunisia-democracy-economy-kais-saied-imf/
(2022.11.15)
 European Comission, Specific support ti Tunisia
https://ec.europa.eu/research-and-innovation/en/statistics/policy-support-facility/specific-
support-tunisia (2022.11.16)
 Profile Tunisia,Regional Policy
https://www.oecd.org/regional/regional-policy/profile-Tunisia.pdf (2022.11.16)
 Wilson Center, Tunisia: Political Parties and Democracy in Crisis
https://www.wilsoncenter.org/article/tunisia-political-parties-and-democracy-crisis
(2022.11.16)
 Tunisia’s New Electoral Law Is Another Blow to Its Democratic Progress
https://carnegieendowment.org/2022/10/11/tunisia-s-new-electoral-law-is-another-blow-to-
its-democratic-progress-pub-88127 (2022.11.17)
 Focuseconomics, Tunisia Economic Outlook
https://www.focus-economics.com/countries/tunisia (2022.11.17.)
 Tunisia: economic stagnation, shortages and popular discontent
https://atalayar.com/en/content/tunisia-economic-stagnation-shortages-and-popular-discontent
(2022.11.19)
 Tunisia’s Perfect Economic Storm
https://foreignpolicy.com/2022/09/26/tunisia-economic-crisis-food-shortages/ (2022.11.19)
 Tunisia's Twin Democracy and Economic Crises Push it to the Brink
https://www.usip.org/publications/2022/07/tunisias-twin-democracy-and-economic-crises-
push-it-brink (2022.11.19)

23