Professional Documents
Culture Documents
Adoc - Pub - A Javai Holland Modell Es II Lipot
Adoc - Pub - A Javai Holland Modell Es II Lipot
):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
SZABÓ LORÁND1
1
Egyetemi tanársegéd, PTE BTK Újkortörténeti Tanszék.
287
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
2
1596-ban érkezik Jáva észak-nyugati részére az első holland expedíció, Bantenbe (Bantam), ahol kereskedelmi
állomást alapítanak, de a bennszülött vezetőkkel való nézeteltérések miatt már 1610-ben átkerül Jayakartába, azaz a
későbbi Batáviába az állomás.
3
A jávai holland jelenlét történetének áttekintésében 1830-ig alapvetően PLUVIER, Jan M.: Historical Atlas of South-
East Asia. Leiden, E.J. Brill, 1995. pp. 25–37. és 58. oldalaira támaszkodtam. További igen részletes térképeket lehet
találni a következő műben: CRIBB, Robert: Historical Atlas of Indonesia. Surrey, Curzon – NIAS (Nordic Institute of
Asian Studies), 2000.
4
Ebben nyújt óriási segítséget egy holland katolikus, Jan Huygen van Linschoten, aki jól ismeri a térséget, és útikalauzt
ad honfitársai kezébe, amikor 1595–1596-ban megjelenteti az Itinerario naer Oost ofte Portugaels Indien (Útmutató
Keletre, avagy a Portugál Indiákhoz) című művét, amelyből kiderül, hogy Jáva, ahol olcsón lehet fűszerhez jutni,
nemcsak a portugálok által ellenőrzött Malaka-szoroson, hanem a Szunda-szoroson át is megközelíthető, s mindezt
térképekkel illusztrálja.
288
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
5
REINHARD 1997:43–44.
6
Johore–Riauval a portugálokkal összefogó észak-szumátrai Acehhel szemben.
7
Fő termények: szegfűszeg, fahéj, bors, szerecsendió.
8
REINHARD 1997:49.
9
Bantent és Mataramot.
10
Ilyenek például a Maluku-szigetek, Bangka, Padang, Manado, Makasszar, Kupang.
11
Banten és Yogjakarta – Mataram egyik utódállama.
12
Szingapúr angol „megalapítója” 1819-ben.
289
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
terményben kell befizetni. 1816-ban a napóleoni háborúk utáni szerződések értelmében Hollandia
visszakapja Jávát a környező szigetekkel,13 és az angolokkal 1824-ben elhatárolják érdekszféráikat a
Malaka-szorosban. Az anyaország gyengeségét 1815 után érzékelik a helyi erők is, a területek feletti
gyakori tulajdonosváltás (holland, angol, holland) is reményeket kelt, és éppen a közvetlen
ellenőrzés alatt levő külső szigeteken több felkeléssel kell megküzdeniük a hollandoknak 1815–
1824 között.14 Mihelyt nagyjából ismét urai a környező szigeteknek, 1825-ben a legnépesebb
szigeten, Jáván tör ki háború, amelyet jávai háború néven ismer a szakirodalom. Diponegoro, a
legjelentősebb helyi állam, Yogjakarta egyik hercege szeretné megszerezni a hatalmat állam felett,
továbbá az egész sziget felett. Ez természetesen ellentétben áll mind Yogjakarta vezetőinek, mind a
hollandoknak az érdekeivel, ám csak lassan kerekednek felül, mert a herceg és csapatai
gerillataktikát folytatnak. Árulások és járványok segítségével végül 1830-ban sikerül véget vetni a
küzdelmeknek.15
Az 1830-as esztendő több szempontból is jelentős év Hollandia számára. Egyrészt nagyjából
ekkorra tehető az ország iparosodásának erőteljesebb megindulása, másrészt ebben az évben válik ki
a gazdaságilag fejlettebb déli rész és nyeri el függetlenségét Belga Királyság néven. A kiválással
jelentősen csökkentek az államkincstár bevételei, a távol-keleti háborúskodás szintén jelentős
összegeket emésztett fel.16 Ekkoriban Hollandia a gazdasági liberalizmus híve, azonban Johannes
van den Bosch (1780-1844) szerint, akinek Robert Owen gondolatai jobban tetszenek, a keleti
gyarmatokat nem szabad kitenni ennek, mert ez mind a gyarmatosító, mind a bennszülöttek
érdekeivel ellentétes. Mindezt a helyszínen szerzett tapasztalatokkal igazolja, ugyanis ott
katonáskodik és gazdálkodik mint ültetvényes. Úgy véli, meg kell őrizni a helyi struktúrákat, mert
szeretné a bennszülöttek életszínvonalát emelni, és fél, hogy a szabad piac tönkretenné a helyi
gazdaságokat. Miután az elméletének kipróbálása az Antillákon eredményes, I. Vilmos holland
király szabad kezet ad neki Jáván, hátha ott is sikerrel jár.17
Van den Bosch 1830-tól 1833-ig főkormányzó Batáviában, ekkor vezeti be a hollandul
cultuurstelselnek elnevezett rendszert, amely magyarul ültetvényes rendszert jelent. Elképzelésének
megvalósítását a továbbiakban is alkalma nyílik gondos figyelemmel kísérni, hiszen kormányzósága
után öt évig gyarmatügyi miniszterként tevékenykedik.18 Elgondolása, illetve a bevezetett rendszer
13
Másutt nem ilyen szerencsések: végleg elvesztik Ceylont, Fokföldet, Tobagót és Guyana egy részét.
14
AARSSE 1993:82.
15
RICKLEFS 1993:115–117.
16
REINHARD 1997:200.
17
ETEMAD 2000:225–226.
18
KOSSMANN 1988:163.
290
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
nagyjából a következőkből állt19 – mert soha nem fejtette ki teljes mértékben, illetve leírt gondolatai
sem valósultak meg maradéktalanul: A jávaiak eredetileg földadót fizettek, főként rizsben, a falu
terményeinek 40%-át. Azonban sokszor ennél nagyobb mértékű adót szedtek be, és nem ritkán
pénzben követelték. Van den Bosch újítása nyomán a lakosság a földjeinek egyötödén a kormány
számára termel exportcikkeket, azaz kávét, cukrot, dohányt, indigót, teát stb., valamint
munkaóráinak egyötödét is erre a célra fordítja. Az itt termett növényeket a kormány felvásárolja
szabott áron, és ha ebből nagyobb összegre tesznek szert, mint a korábbi földadó, a felesleget
megtarthatják a jávaiak; ám ha kevesebb, akkor a hiányzó összeget meg kell fizetniük. A
terményeket kizárólagos joggal a Nederlandsche Handels-Maatschappij szállítja Hollandiába és
értékesíti. A kísérlet itt is beválik, bár a megkövetelt földmennyiség aránya később 33%-ra nő. A
művelt földekből viszonylag keveset használnak fel, hiszen a kormány számára termő földek aránya
az összes termőföldből 1850-ben, a cultuurstelsel fénykorában is csak mintegy 4%-ot tesz ki,
azonban a népesség egyre nagyobb arányát vonják be a munkába, ha kell, akár testi fenyítéssel. A
helyi közigazgatás (Binnenlands Bestuur) duális rendszerű Jáván, az adóztatásra egyaránt felügyel
egy európai hivatalnok (controleur vagy assistent-resident) az európaiak részéről (Europeesch
Bestuur) és egy helyi főnök, hollandul boepati, azaz bupati a bennszülött igazgatás részéről
(Inlandsch Bestuur). Kettőjük pozíciója közel azonos, de az európai felügyelő amolyan nagyobb
testvérként áll a helybéli mellett.20 A beszedett adóból mindketten százalékot kapnak. A század
közepén a mintegy kilenc és fél milliós jávai lakosság 46%-a dolgozik ezeken a földeken, és
nagyjából a fele kávét termeszt. A lakosság száma gyorsan nő, és ennek megfelelően a kormány
munkásainak száma is, hiszen 1870-re már tizenhat-, 1890-re pedig már huszonhárom-milliósra
duzzad a sziget népessége. A jövedelem 1850 előtt a holland államkincstár bevételeinek 19%-át
teszi ki, az ötvenes években ez 32%-ra nő, és 1860-1866 között 34%-ot ér el. 1831 és 1877 között a
holland költségvetésbe 832 millió holland forint folyik be, azaz a gyarmati fölösleg (a batig slot),
amelyre nem csoda, ha a kortársak csodálattal vegyes leplezetlen irigységgel tekintenek.
A csodálók mellett azonban kritikus hangok is hallatszanak, és problémák is felmerülnek. A
kritikus hangok egyike a talán leghíresebbé vált Edouard Douwes Dekker, aki maga is a gyarmati
közigazgatásban dolgozik 1839 és 1856 között a szigetvilágban, majd 1860-ban Multatuli álnéven21
megjelenteti Max Havelaar, avagy a Holland Társaság kávéeladásai című regényét, amelyben
azonban nem magát a rendszert támadja, hanem azt kifogásolja, hogy a holland államon kívül az
19
Részletesebben lásd: RICKLEFS 1993:119–130.
20
CRIBB 2000:123.
21
Beszélő név, annyit tesz: sokat szenvedtem.
291
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
22
KOSSMANN 1988:269.
23
AMAE, Correspondance consulaire et commerciale, Batavia fond, 10. kötet, 39–55. dokumentum; Quillet Saint-Ange
elemző levele a Külügyminisztériumnak, reakció egy francia lap cikkeire, Batávia, 1895.06.12.
24
ETEMAD 2000:227.
25
A háború oka az, hogy a Szuezi-csatorna megnyitása után még inkább növekszik a forgalom a Malaka-szoros felé, és a
hollandok az angolokkal együtt nem tartják biztonságosnak, hogy egy iszlámhívő szultanátus beleszólhasson a szoros
ellenőrzésébe, de az angolok a hollandokra hagyják a feladatot, hiszen a szultanátus az ő érdekszférájukban fekszik.
26
KOSSMANN 1988:271.
27
A gyarmati időszak gazdasági eredményeinek részletes elemzését statisztikai táblázatokkal alaposan megtámogatva
egy tizenhárom tanulmányt egybegyűjtő kötetben találhatjuk meg: (BOOTH, Anne – O'MALLEY, W.J. –
WEIDEMANN, Anna, szerk.) Indonesian Economic History in the Dutch Colonial Era. New Haven (Connecticut), Yale
University – Southeast Asia Studies, 1990.
292
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
„Osztalékai az alapításától 1648-ig átlagosan 22%-ot értek el. Voltak évek, amikor
40, 50, 60, sőt 75%-ot is elértek. [...] Gyarmatainak köszönheti Hollandia, hogy
állampapírjai Európában mindenütt ilyen jól tartják magukat, adóssága napról napra
28
II. Lipótról és uralkodásáról részletesebben magyarul: SZABÓ Loránd: „II. Lipót két országa – kettős élete?” In:
FISCHER Ferenc – MAJOROS István – VONYÓ József (szerk.): Magyarország a (nagy)hatalmak erőterében.
Tanulmányok Ormos Mária 70. születésnapjára, Pécs, University Press, 2000. pp. 569–579.
29
DUMONT 1990:37, 39-40.
30
Belgium ekkor Anglia mögött a második az egy főre jutó nemzeti termékben.
31
STENGERS 1989:22.
293
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
32
Idézi: STENGERS 1989:10.
33
DUMONT 1990:85.
34
STENGERS 1989:12.
294
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
évtizeddel, 1885-ben egy másik állam szuverén uralkodója lesz a nagyhatalmak érdekegyezsége
folytán, Kongó Szabad Államé. Ezzel megvalósul az a vágya, hogy gyarmatra tegyen szert, mert a
gyakorlatban Kongó személyes gyarmata, amelyet majd csak 1908-ban vesz át Belgium, és válik
jogilag is gyarmattá Belga-Kongó néven.
Az alatt az idő alatt, míg II. Lipót megszerzi a Kongó-medencét, számos ötletet képzel el a
megvalósításra, és ezek is többször a holland gyarmati változások történetét követik.35 Először
kereskedelmi társaságot képzel el a VOC mintájára, amelyet a Comité d'Etudes pour le Haut-Congo
(CEHC, Bizottság a Felső-Kongó Tanulmányozására) formájában létre is hoz 1878-ban, és a
Kongó-medencében tevékenykedő megbízottjának, az újságíró–felfedező Henry Morton Stanley-
nek azt az utasítást adja, kössön olyan szerződéseket a bennszülöttekkel, amelyek kereskedelmi
monopóliumot biztosítanak a CEHC-nek. Amikor az övé lesz Kongó, már a cultuurstelselhez
hasonló rendszer meghonosításában gondolkodik – amely már régen megszűnőben van az 1880-as
években – anélkül, hogy tisztában lenne a terület gazdasági erőforrásaival, mert ekkor egyedül az
elefántcsont bőségéről van tudomása. Ugyanígy másik szemszögből előbb telepesgyarmatot képzel
el, holott már ő is megállapítja még trónra kerülése előtt, hogy a belga nem az a fajta, aki
kivándorolna. Ezért rövidesen véleményt változtat, és a terület gazdasági kiaknázását jelöli meg fő
célkitűzésként, jövedelmezővé akarja változtatni a vállalkozást a lehető leghamarabb, mivel jelentős
adósságokat halmozott fel.36
Közvetlenül elképzeléseinek megvalósulása előtt II. Lipótnak éppen a holland kormány
támaszt akadályokat. Hollandia 1883–1884-ben nem szeretné, ha a Kongó-medence II. Lipóté lenne,
mert még csak monopóliumszerződéseiről tud, így az angolokhoz húz, akik pedig a portugál
követeléseket támogatják a franciák és az Association Internationale du Congo (Kongói
Nemzetközi Társaság), II. Lipót „fedőszerve” ellenében. Amikor az angolok megváltoztatják a
véleményüket, a hollandok egyedül maradnak, és a Berlini Konferencia37 ideje alatt (1884.
november 15-től 1885. február 26-ig) az AIC és a hatalmak között folyó kétoldalú tárgyalások során
csak 1884. december 27-én ismerik el mint baráti kormányt a holland kereskedelmi lobbi
nyomására. A holland gazdasági köröket vonzza a II. Lipót által ígért szabadkereskedelmi övezet,
35
KOSSMANN 1988:379.
36
A király adósságairól magyarul lásd: SZABÓ Loránd: „II. Lipót és a Budapesti Értéktőzsde” Világtörténet, Új folyam,
2001. ősz–tél, pp. 84–94.
37
A Berlini Konferenciához vezető eseményekről, magáról a konferenciáról és a hozzá kapcsolódó hiedelmekről
részletesen ír, továbbá a Főakta szövegét is közli: BRUNSCHWIG, Henri: Le partage de l'Afrique noire. Párizs,
Flammarion, 1971. Erről magyar nyelven: SZABÓ Loránd: ”Afrika felosztása? Az 1884–1885-ös berlini Kongó-
konferencia.” In: Szabó Loránd – Ölbei Tamás – Wilhelm Zoltán (szerk.): Anyaországok és (volt) gyarmataik 1. PTE
Afrika – Amerika – Ázsia Universitas Munkacsoport, Pécs, 2002. pp. 85–92.
295
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
amely a Kongó egyezményes medencéjére vonatkozik, amely nagyobb, mint a tényleges földrajzi,
amint erről a konferencián megállapodás születik, mert minden hatalom érdeke, hogy minél
nagyobb legyen a terület, amelyen nemzete szabadon kereskedhet. A konferencián napirendre tűzött
kérdések közül az egyik szintén a holland kormány fenntartásaiba ütközik, ez pedig a tényleges
foglalások kérdése Afrikában. A konferencián a hatalmak abban állapodnak meg, hogy a jövőben
Afrikában csak akkor ismerik el valamelyik hatalom igényét egy adott területre, ha ott tényleges
foglalást tud felmutatni – bár ez utóbbit nem határozzák meg pontosan. A hollandoknak
fenntartásaik vannak az elvvel kapcsolatban, mert félnek, hogy precedens értékű lesz, és esetleg
világméretűvé terjesztik ki érvényét, ami komolyan fenyegetné indonéz birtokaikat, mert ott sok
területen ekkor még csak névleges a fennhatóságuk. Azonban gazdasági köreik és a többi hatalom
nyomására végül ők is aláírják a Főaktát.38 A tényleges foglalás Kongó Szabad Állam esetében még
annyira sem létezik, és majdnem az állam teljes létezésének időszaka kell ahhoz, hogy a Kongó
egyezményes medencéjének minden részét szilárdan ellenőrzésük alá vonják.
II. Lipót emberei megkezdik a helyszínen a tényleges uralom kiépítését, amely megfelelő
katonai erőt követel – ezt biztosítja majd az egyik legnagyobb afrikai, döntően bennszülöttekből álló
fegyveres erő, a Force Publique. Ennek fedezetével, de sokszor minden védelem nélkül
geográfusok, geológusok, bányamérnökök, térképészek, ásványtani szakemberek is nekilátnak az
óriási – több mint kétmillió négyzetkilométeres – terület kifaggatásának. A felfedezések az 1890-es
évek második felétől kezdenek szaporodni, amikorra már a Szabad Állam nagyobb részét
„pacifikálja” a Force Publique, és valamivel biztonságosabban lehet mozogni. Kiderül, hogy az
egyre erőteljesebben növekvő és sokrétűbbé váló európai és amerikai ipar számára igen értékes
ásványkincseket rejt a föld. Azonban Kongóból az első nagy mennyiségben exportált nyersanyag, az
elefántcsont után nem a föld mélyéből kerül ki, hanem liánokról az esőerdőkből, s ez a kaucsuk.
A gumigyártás egyik alapanyaga ez az anyag, s az iparágnak a robbanómotoros járművek és
a kerékpárok gyors elterjedése a századfordulón a megrendelések jelentős emelkedését hozza,
hiszen a kerekekre gumi kell az utak egyenetlenségének csillapítására. Ezenkívül a háztartásokban is
megszaporodnak azok az eszközök, ahol gumit használnak tömítőanyagként vagy szigetelőként,
miként az iparban is számos gép és szerszám esetében. Ahhoz, hogy a kaucsukot az esőerdőből
begyűjtsék, a liánok megcsapolásához igen sok dolgos kézre van szükség. Ezeket a kezeket II. Lipót
kongói bennszülött alattvalói biztosítják, mivel kötelezik őket. Ha kell fenyegetéssel, erőszakkal,
zsarolással, túszszedéssel, kínzással, fegyverrel hajtják be a bennszülött falvak lakosságától az állam
38
WESSELING 1988:470–471.
296
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
39
AMAE, Correspondance politique et commerciale, Nouvelle Série, Congo Belge fond, Politique Intérieure, 1. kötet
(1896-1905), 207–208. dokumentum; cenzúrázandó jelentés Londonból a bennszülöttek kínzásáról, J.A. tollából, Paris-
Nouvelles, 1905.04.20.
40
Kongó Szabad Állam gazdaságtörténetéhez jó átfogó képet ad: VANGROENWEGHE, Daniel: Du sang sur les lianes.
Léopold II et son Congo. Brüsszel, Didier Hatier, 1986.
41
Még egy rendkívül jelentős holland üzleti szereplője volt II. Lipót kongói vállalkozásának, az úgynevezett Holland
Társaság, az AHV, a későbbi NAHV, amely Wesseling már idézett tanulmányának fő témája.
42
AMAE, Correspondance politique et commerciale, Nouvelle Série, Congo Belge fond, Politique Intérieure, 2. kötet
(1906–1913), 48. dokumentum; újságcikk La Dépêche Coloniale 1907. január 19-i számából: „La Force Publique de
l'Etat du Congo”.
43
STENGERS 1989:103–104.
297
Balogh Tibor – Bayankhuu Batsaikhan – Kiss Katalin – Ulcz Gyula (szerk.):
Keleti Kiskönyvtár 2–3., PTE TTK Földrajzi Intézet, Ázsia Központ, Pécs, 2005. pp. 287–298.
Irodalom
298