1990. október 21.

• PETŐFI N PE • 5

LEZSÁK SÁNDOR MUTATJA BE A GARABONCIÁS VERSESKÖTETÉT

A TÁRSRENDEZŐ TISZTELETADÁSA — BEREGSZÁSZI JÁNOS EMLÉKEZETE O k tó b e r v e te r á n ja i
Már életében
tudtam, hogy
nemcsak az ál­
tala teremtett
együttesekre il­
lik a garabonci­
T ű zb ő l m e n te tt versek — o k tó b e

íme hát hivatalos állami ünnep október 23-a.

r ö r ö k ö s e i

ás elnevezés. Az Övezze tisztelet ezen a napon 1956 veteránjait, akik szónoklata­

egyszercsak Kecskeméten föltűnő
Beregszászi János is különleges
ember volt. Többféle iskolát ta­
nult, számos stúdiumot művelt, ta­
lán éppen 7 vagy 13 iskolát járt ki,
mint a táltosokkal rokonítható
középkori diákok, a gramanziá-
ban azaz a bűbájosságban, ördön­
gösségben jártas középkori diá­
kok. A magyar hiedelemvilágban
is megfészkelő garabonciás mint­
ha egyik lábával a finn-ugor ős­
időkben, a másikkal pedig olasz
egyetemi aulákban állna. Magába
szívott sámáni tudományokat, fel­
hőkkel és öreg kódexekkel paro-
lázott, tudott varázsló szövegeket
és tudni vélte az anyag titkait.
A hajdani garabonciásokhoz
hasonlóan a hírős városban is
szerencsét próbáló életforma­
újító sok helyen kopogtatott. De
nem tejért, tojásért, szállásért, jó
szóért, barátságért, közös ügyek
boldogulásáért.
Szövetkezést ajánlott mind­
azoknak, akik vállalták a magyar
nép legrégibb hagyományainak
feltárását, felidézését. Nem pa­
rancsolt jégesőt, vihart és más
veszedelmet, ha kérése süket fü­
lekre talált (mint valamikori pá­
lyatársai); újra próbálkozott.
Lássatok csudát: 1979-ben az
elgépiesedő, elbetonosodó Kecs­
keméten megjelentek a kis gara­
bonciások. „Jeles napokat” igéz-
tek tornyos házak közé. Folklo-
risztikus, dramatikus játékokkal
ápolták foszladozó hagyomá­
nyainkat. Szót, dallamot, lát­
ványt, mozdulatot tereltek balla-
dás drámákká, az emberi létezés
mélyrétegeit kaparászva ma em­
berének életérzéseit is kutatták.
A Mátyás téri általános iskola kis
napköziseinek és Magos András-
né tanárnak közreműködésével
régi rigmusokat szólaltattak meg
Kecskemét főterén, alkalmi ját­
szóhelyeken. Számosán itt hal­
lottak először a kotyölááról, re-
gölésről, a pünkösdölőről.
A sajátos alföldi stílus művelé­
sét vállalta az 1981-ben alapított
G(arabonciás)-Síp. A hivatalos
művelődéspolitika leginkább a
Garabonciás Stúdió produkcióit
9 Garabon­
ciások Kecs­
kemét főte­
rén (Somos
László felvé­
tele a nyolc­
vanas évek
elejéről.
méltányolta. A Tűzrózsa, a Kele­
men kőműves,“ a Gyalogösvé­
nyen és más bemutatók mindig
fölkavarták a — sajnos szűkkörű
— kulturális közvéleményt. Szi­
szegtek a dogmatikus múltba ré-
vedők. Miért modernizálja ha­
gyományainkat ez a főgarabon­
ciás? Legyintgettek a múltat min­
denestől tagadók: meddig cipel­
jük magunkkal a századok lelkét
őrző népdalokat, mondákat, bal­
ladákat? Pedig — természetesen
a szándékot, az elvi alapokat ha­
sonlítom, nem a tehetséget -
csak azt csinálta, amit Bartók.
Számukra, számára egyaránt
fontos volt a megtartás és az eltá­
volodás; a megőrizve meghala­
dás.
A'világért se kisebbítem társai,
barátai, tanítványai érdemét az­
zal, hogy kizárólag a Garabonci­
áshoz kötöm a garabonciás moz­
galmat. A csíráztató, a mások
eszkábálta, maguk ügyetlenkedte
akadályokat csak Beregszászi Já­
nos küzdhette le, amíg váratlan
halála\l nem választotta teremt­
ményeitől.
Utolsó óráiról balladák tudó­
sítottak volna balladás időkben.
Végső szívdobbanása előtt ki­
lenc órával találkoztam utoljára
Jánossal. A tanács művelődés-
ügyi osztályára hozta a hírt: érte­
sítette a lakáshivatal, hamarosan
költözhet, végre otthagyhatja te­
nyérnyi raktár-műhelyben kiala­
kított (?) szállását. Terveiről be­
szélt, szokatlanul kiegyensúlyo­
zottnak látszott. Ügyei után sie­
tett. A késő esti órákat baráti
házaspárnál töltötte. Örvende­
zett új otthonának. Számolgattá:
hányszor alszik még a zsúfolt
mellékhelyiségben.
Éjfél és a hajnal felezőjén csap­
tak ki a lángok műhelyéből.
Egy összeégett tetemet cipeltek
ki a tűz oltására hivatottak.
A garabonciás gondolatait, ér­
zéseit, életét, elragadta a táltos­
emberekhez különben barátsá­
gos tűz. Talán öntudatlanul is
bízott jóindulatában, életösztöne
ezért nem riogatta, amikor vala­
mitől (cigarettacsikk?, mellékes
most már) felhevült a műanyag­
padlózat, mérgező füst szenderí-
tette örök halálba a 37 éves nép­
művelőt, érzéseit hangszerekkel
és költeményekkel is kifejező fér­
fit.
Menyasszonya, közeli munka­
társai a szó. szoros értelmében a
tűzből mentették ki kéziratait,
gyűjtötték össze verseit.
Elsősorban hajdani munkatár­
sának, Magos Andrásnénak,
egykori menyasszonyának, Fe­
kete Máriának, a városi tanács
támogatásának köszönhető,
hogy négy évvel halála után ezek
a költemények mégis eljuthatnak
tisztelőihez, az érdeklődőkhöz.
Lezsák Sándor vállalta a ha­
gyaték gondozását, a válogatást,
a Kecskeméti Lapok közremű­
ködésével megjelenő kötet szer­
kesztését. Bodri Ferenc ihletett
rajzai növelik a tűzből mentett
versek értékét.
A Szórakaténusz Játékházban
vasárnap este 6 órakor kezdődő
könyvbemutatón a Beregszászi
János emlékesten újra összegyűl­
nek a régi barátok, az egykori
G-színpad tagjai, hogy a Pótszék
együttessel és Hegedűsékkel
együtt idézzék a Garabonciást.
A kötetet a költő-szerkesztő mu­
tatja be.
Fekete rigó képiben vagy a mú­
zeumba bekukkantó bodor felhők­
ben a Garabonciás is belefiilel az
előadásba ?
Kíváncsian várja, hogy elmond-
ja-e.valaki 1985-ben írt félelmetes
jövendölését, az „érc-poétiká”-t
„A költő dolga /h o g y házat épít­
sen / kőre követ / A konyhába ne
ágyat / — de ágyba is — / tüzet
tegyen.”
Heltai Nándor
ikban, beszédeikben egy ideje igen alckurátusan végigmondják a
mondatokat kissé elnehezítő, hosszú formulát: „az 1956-os forra­
dalom és szabadságharc”. Ezt igyekeznek elfogadtatni és belesuly­
kolni a közvéleménybe, ami nem csak azért szükséges, mert évtize­
dekig az „ellenforradalom” megnevezést tömködték a fejekbe s az
idegekbe, hanem azért is, mert 1956 régen volt, azóta nemzedékek
nőttek fel, akiknek el kell mondani, mi történt akkor, hiszen nem
lehettek sem részesek, sem tanúk. 1956 egykori cselekvő résztvevői
viszont immár — ne féljünk kimondani — veterán korúak, s
olykor bizony az ifjak szemében veteránként is viselkednek.
Az emberek többségének viszont elege van a veteránokból.
A mai negyven és ötven év közöttieknek (akik már igazán nem
mondhatók fiataloknak) nincsenek saját, felnőtt emlékei a forra­
dalomról, de vannak április 4. s november 7. megünnepléséről, s
ezért meglehetősen visszatetsző számukra a némelyek részéről ma­
napság erőltetett 56-os forradalmi romantika, s kiváltképp a hős-
csinálás, amely liturgiáját tekintve alig különbözik az általános
iskolákba, gimnáziumokba meghívott kommunista veteránok
erőltetett és hamis romantikájától, hős- és mártírkultuszától.
Jó lenne elkerülni, hogy a tiszteletreméltó 56-osok magukat
ünnepeltessék, könnyen kiürülő hőskultuszba merevítsék az új
nemzeti ünnepet; ezzel legyenek tele az újságok. A magyar történe­
lem, a magyar nemzet ünnepe október 23-a, a nemzet „szent
akaratáé”, kevésbé az egyeseké, akik azt — noha hősiesen, bátran,
a mártírhalált is vállalva — képviselték. Célszerű lenne figyelni
arra, hogy a veteránok, akik közül ma sokan vezetői az országnak,
a pártoknak, hessegessék el maguktól annak még a gondolatát is,
hogy az utánuk következő nemzedékek csupán csak a „hétközna­
pok forradalmáraiként”, vagyis a munkahelyeken végzett jó mun­
kájukkal járuljanak hozzá Magyarország jelenlegi újjáépítéséhez
(amiként ezt az MSZMP ideológiai hivatalnokai kidolgozták a
70-es években).
Szívet melengető, hogy október 23-a idén először végre hivatalos
ünnep, de baj lenne, ha a melengető érzés csak a veteránok keblét
hevítené újabb tettekre, s a fiatalabbak, főleg a valóban fiatalok
pusztán megértő közönséggé degradálódnának. Ők saját jövőjük
forradalmi tempójú átalakításának lehetőségét kellene hogy lás­
sák, érezzék október 23-a ünnepében.
Valamelyest látják is, láthatják is, hiszen egyelőre kevéssé elem­
zett, de óriási jelentőségű tény, hogy jelenleg — talán az egész vilá­
gon egyedülállóan — Magyarországon szerveződött parlamenti
pártba — mégpedig növekvő erejű pártba — az ifjúság. Az az ifjú­
ság, amely tiszteli 56-ot és az 56-osokat, de tiszteli 1989—90-et is.
Sajnos, akadnak jelek arra, hogy az 56 tűzkeresztségén átesettek
mintha leintenék a fiatalabbakat: .„Csiba tel”, hiszen oly sokáig
vártak a megérdemelt tisztességre, miért, hogy máris mások, tejfo-
lösszájúak tolakodnak eléjük? És igencsak gyanakvóan, értetlenül
hallgatják, ha a tűzkeresztségük élményével, hitelével, romantiká­
jával, igazával a fiatalok a tudásuk, fiatalságuk, jövőjük élményét,
hitelét, romantikáját, igazát állítják szembe; a .világlátottságot, a
nyelvtudást, a komputerek játszi könnyedsegű kezelését, az euró­
pai országutak stopposának „forradalmi” tapasztalatait, a köny-
nyű és őszinte barátkozásra való képességet, no meg azt a pőre
tényt, hogy ők laknak tovább ebben az októberi hazában.
Óktóber'veteránjai! Tegyétek október 23-a ünnepét a fiataloké­
vá, és akkor nem csak most lesz — amikor először jelzi a naptár­
ban piros betű — október 23-a méltó napja a nemzetnek, hanem
— titeket is túlélve — mindörökké.
Gulay István

P E T R I G Y Ö R G Y

A já té k v é g e E g y v e r s le h e t s é g e s v e s z é ly e s s é g e
Soha: „meleg!” — Tényleg, ha már így belementünk az irodalomba, ban megalakult az AB kiadó, az Örökhétfő volt az első
vagy legalább: „langyos! Langyos!” melyek azok a hatások, amiket ma is fölvállalsz? . szépirodalmi publikációja Demszky kiadójának. Na most
Csak kékfoltokat gyűjtető bolyongás B eszélgetés — H árom féle h a tá stíp u st k ü lönböztetnék meg. V annak a két Chartával való szolidaritási akcióban történt részvé­
például k im o n d o ttan b énító hatáso k . Ilyen vo lt pályakez­ tel, plusz a szamízdat publikálás, amelyeket olyan nyílt
a röhej csengő oszlopai közt.
Ami kerestetett (mi is?),
Petri G yörggyel désem idején Jó zsef A ttila hatása. O m indm áig alapvető
k ö ltő szám om ra, de h a emlékszel, a 60-as években a „Tűz-
kihívásnak fogott föl a pártközpont, hogy attól kezdve
már gyakorlati szilencium alá kerültem. Arról csak később
az ott sem, itt sem, táncos g enerációnak” k iala k u lt egy o lyan m indent elsöprő lett tudomásom, hogy a ’80-as évek elejétől belső listákon
Petri G yörgy (47 éves) m ag y ar k ö ltő t nem könnyű el­
József A ttila-epigonizm usa, hogy egyszerűen szükségét szerepeltem. A publikációs tilalom masszívan tartott ’88-
kívül se belül. kapni. E rrő l alighanem ném ely k ísérők is tu d n á n a k m esél­ éreztem egy gyökeresen m ás poétikai, esztétikai tradíciók ig-
A kendőt lerántod: ni, akik egy bizonyos Já n o s p a p országlása idején paplat- felé orientálni. N em azért, m in th a Jó zsef A ttila világiro­ — 1982-ben meghalt L. I. Brezsnyev. aki téged versre
vakító vihogás. tak u tán a. Pedig ő ez idő tá jt nem is versben bujd o so tt, dalm i nagyságát illetően értékítéletem m egváltozott vol­ is ihletett, ahogy írtad: ..a ferdeajkú vén trotty".
m int táltosi pályatársa. In k á b b szam izdatban, és N yugat-
Héjaként nehezül na, hanem egyszerűen, m ert fo ly ta th atatlan n a k éreztem . — Mint már mondtam, akkor még nem keményítettek
B erlinben — m ásfél évig — , n o m eg, szerkesztőségek h iá­ V annak a z tá n felszabadító hatáso k . Ilyen volt szám om ra be annyira. Sőt egy szerződést is kötöttek velem, váloga­
fáradt szemedre Isten. nyáb an nagybudapesti kocsm ákban. M ert ahogy azt m ár T. S. E liot, V as István fo rd ításáb an , to v áb b á K avafisz. tott versekre. Csak hogy Amerikában, Mózsi Fefenc Szi­
A pollinaire ú r is m egm ondta: „ A k á r az életet, iszod az A verseik felszabadító h a tá sú a k , á m bizonyos értelem ben várvány kiadójánál Chicagóban az idő tájt jelent meg egy
á tk o z o tt szeszét te, a k á r’az életed iszod a p á lin k á t te . . ugródeszkát is jelentenek. A z em bert ráébresztik a rra , vékony versesfüzetem, s abban az ominózus Brezsnyev-
. — Nem is olyan régen, ez év tavaszán kaptad meg a hogy lehet valam i egészen m ást is csinálni, m in t a közvet­ sirató.
A se b József Attila-dijat, amit elfogadtál, holott egy tavaly lenül m egelőző k o nstrukciók, am it hivatalb ó l rá n k o k tro ­ — Ez magyarul jelent meg?
rólad készült Balázs Bélás dokumentumfilmben olyas­ já lta k , m in t egész nem zedékekre Jó zsef A ttilát. A h a rm a ­ — Igen. N agyjából u gyanaz az any ag volt, am i a ztán a
mit mondtál, hogy mindig azon imádkoztál, ne­ dik hatástípus, kapillárisán, hajszálcsövek m ó d já ra h at: itt m agyar szam izdatban is n ap v ü ág o t lá to tt, A zt hiszik cím ­
Mint főszál éle, papír széle: hogy eszükbe juss. Végtére is még majdnem tőlük kap­ órákig lehetne a neveket sorolni. M o n d ju k a m agyar iro ­ mel. A Brezsnyev-versről tu d o m á st szerzett a p á rtk ö z p o n t
alattomosan ejt sebet tad, dalom ból A rány m ellett első ran g ú an fo n to s szám om ra vagy a m oszkvai követség, m ert k a p ta m egy elképesztő
— Tényleg z av arb an lettem volna, m ondjuk m ég két- C sokonai, Berzsenyi, a kései V örösm arty, A dy és Babits. levelet, am elynek u tolsó m o n d ata így han g zo tt: „A z önnel
ez csupa-él Mindenféle: háro m éve, ha m egtisztelnek, alighanem fölajánlottam A világirodalom ból az egész ném et ro m an tik a és B aude­ k ö tö tt szerződést, figyelem be véve a M a g y a r N é p k ö z tá r­
alig vérzik: lassan heged. volna valam ilyen szam aritánus célra. Szerencsére a k k o r laire. N o és Villon, term észetesen nem a Faludy-féle, h a ­ saság kül- és belpolitikai érdekeit, fe lb o n tju k ". N agy b üsz­
csak Cserépfalvy Im re bácsitól k a p ta m ju ta lm a t, am it nem az autentikus, de ide so ro lh a tn á m az oroszok közül keséggel őrzöm m a is ezt a levelet. A k k o r éreztem azt,
nyugodt szívvel elkölthettem . H ogy ezek m ost ugyanazok Puskint is. életem ben először és u to ljá ra, hogy én egy n a g y o n fo n to s
lettek volna . . . H á t ezt nem tudom . Igaz, bizonyos jelek — Hosszú évekre szilenciumra ítélt a hatalom. Miféle p o litikai tényező lehetek, h a képes v agyok egy ország kül-
K ö z b e n a rra m u ta tn ak . indokaik voltak ellened? és belpolitikai érdekeit veszélyeztetni egy itth o n nem is
— Mire gondolsz ? A pofákra, amiket ájtatosra mázolt — 1974 és 1977 k ö z ö tt nem lehetett szilencium ról be­ terjesztett három százas példányszám ú versfüzetkével. Ez
Csordás Gábornak át a reformer idő? szélni, b á r éreztem a k u ltú rp o litik a gyanakvását és elutasí­ m u ta tja , hogy az a k k o ri k u ltú rp o litik a m ilyen aránytala­
— N em egészen . . . In k á b b a díjjal já ró harm incezer tását, am i kifejeződött a b b an is, hogy az írószövetségi nul dim enzionálta egy v e rs lehetséges veszélyességét.
fo rin tró l ju to tt eszem be; lehet hogy m égis áll az idő? N em felvételi kérelm em re m ég csak nem is válaszoltak. A m ikor — Ha már itt tartunk, mekkora egy vers lehetséges
Mindig mint dolgot gondoltam magam, ’74-ben vagy ’75-ben M án d y Iván Jó zsef A ttila-dijra ja v a ­ veszélyessége?
voltak erkölcsi skrupulusaim , am ik o r zsebrevágtam . A rra
mint a valamire alkalmas valamit, sem volt elég, hogy rendezzem a tartozásaim at. solt, a k k o r ezt kateg o rik u san e lu tasíto tták . — Ú gy gondolom, hogy rendkívül speciális feltételek­
alkalmatosságot, célfüggvényt: — Filozófia szakon végezted az egyetemet, az egzakt­ — Pedig akkor már két könyved (Magyarázatok M. nek, mondjuk egy 1948. március 15-ének kell együtt lenni,
f a szív hidegsége megadatott nekem: sághoz való vonzódásod verseidben is tükröződik. Első számára, Körülirt zuhanás) megjelent. hogy egyetlen versnek igazán komoly politikai hatása
— Igen, és nem volt m ég sem m iféle,politikai k o n fro n tá ­ legyen. De még egy olyan alkalom szülte és az alkalomhoz
Egy gyöngeség maradt, értő kritikusaid, mindenekelőtt Szilágyi Ákos és Radnó­
cióm , csak valahogy érezték — teljes joggal — , hogy én rendkívül passzoló vers, mint a Nemzeti Dal, sem idézte
hogy szeretném, ha tudnák, ti Sándor viszont úgy definiáltak téged, hogy íme, Petri
nem vagyok az ő kád erü k . U tá n a m egint egy többéves elő a forradalmat, csak képes volt költőileg szimbolizálni.
György, az egyik legnagyobb élő magyar alanyi költő . ;
miket gondolok közben. szünet következett, a z Örökhétfő megjelenéséig. Ha meggondolod, Ady költészete sem „okozta” a Káro­
Nincs ebben valami ellentmondás? +— De az Örökhétfö már szamizdatban jelent meg . . . lyi-forradalmat, sem a tanácsköztársaságot, holott megle­
A bohém, a szeszélyes, az, esendő, — A z egzaktságot, m int m inősítést elfogadom , de nem ­ — A k k o r m ég m indig nincs hivatalos szilencium . hetősen masszív politikai líra, mint ahogy József Attila
a könnyed és könnyelmű, csak filozófiai értelem ben, hanem úgy is, hogy a h étk ö zn a­ A Szépirodalm i K önyvkiadó szerződést k ö tö tt velem , de költészete sem a magyarországi kommunista mozgalom
a tétova, ténfergő, a kedélyes pi élettényeket szeretem tárgyszerűen és p o n to s részletek­ azt a képtelen követelést tám a szto tta , hogy a cím adó ver­ fellendülését. Tudok olyan versekről, amelyek hozzájárul­
álarca mögött kel m egírni. Ezzel együtt például A rany Já n o s leírásainak set is beleértve, 30-40 verset ki kell hagyni, am i gy ak o rlati­ tak ahhoz, hogy egy tüntetés emlékezetes legyen, de olyan
készül, kész van, volt részletező realizm usa erősen h a to tt rám , és m áig közel áll lag a k ö tet kiherélését jelentette volna. H a erre hajlan d ó tüntetésről nem tudok, amit egy vers váltott ki.
hozzám . lettem volna, a k k o r az m á r nem az én k ö te te m . . . 1980- Tódor János
mindig is a másik: