IPlfjf
19-i4 te lén e’;
ig a z s á g a i
Pinceálet, légiriadó, bombázás, belö-
vés, razzia, nyilasok, ném etek, üldözöt­
tek, szökevények, hősködők, lapulók,
túlélni v ág y ó k . . . Az ism ert háború
végi hónapok próbára tevő ideje. 1944
telének eseményei bárm elyik fantaszti­
kus regény vagy bűnügyi történet for­
d u latait túlszárnyalják. A fiatal nem ze­
dék akár túlzásnak is vélheti a pontos
k o rrajzot> De még a túlélők is úgy gon­
dolnak vissza rá, m int valam i lidérces
álom ra.
A történelm i korszakváltás ideje az
író stopperóráján, a m ásodpercek csiga-
lassúságával egészen fantasztikusan hat
a m aga valóságában. M ert nem képte-
lenság-e, hogy egy világváros lakói a
pincében laknak? És nem krim inális-e,
hogy a gyilkosok százával, ezrével te ­
relik az árta tla n o k at a vesztőhelyre?
Déry Tibor az Alvilági játékok m eg­
írásával a sorsfordító esem ényeket kö­
vető hónapokban, teh át azon m elegé­
ben elkészült. Három évtized m últán a
televízió kissé n atu ralista módon film e-
sítette meg az egym ásba kapcsolódó el­
beszéléseket.
K orrekt, szabályos, sőt ügyes képso­
rokra válto tta az írói szöveget. Különö­
sebb panasz nem érheti a Szabadság
téri székház elejét. Egyenértékről azon­
ban — sajnos — ez alkalom m al sem
szólhatunk. B árm ilyen hűséggel igye­
keztek is felidézni például az első jele­
netben az ostrom lott város k ihalt u tcá­
jának egyetlen élő em beréhez szegődött
vak ló históriáját, a képbeli m egjelení­
tés messze elm aradt a szóbeli érzékel­
tetés mögött. Az író így írja le az állat
alvilágba való le szá llá sát: „A l ó . . . oly
gyakorlott m ozdulatokkal ereszkedett le
új gazdája m ögött a kanyargó, keskeny
pincelépcsőn, m intha tíz évig viceház­
m ester lett volna egy ötem eletes bér­
házban. Csak az utolsó lépcsőfokon bot­
lott meg, térdre rogyott, s a hasán csxísz-
va szánkázott le az óvóhely korom sötét
előterébe." A szóképeket, hasonlatokat
és gondolattársításokat a kam era csak
nehézkesen tu d ta követni, sok m inden­
nel adós m aradt.
Vegyünk egy m ásik példát. A film ben
kissé vulgáris egyszerűséggel derül ki,
hogyan viszonylanak a pincelakók a
furcsa jövevényhez. Táplálni őt vagy
táplálkozni vele? — ez itt a kérdés. Az
eredeti elbeszélésben egyetlen m ellék-
m ondatba sűrűsödik a dilem m a lénye­
ge: az e m b e r e k ...... úgy festettek, m in t­
ha az állat kövér, verejtékes farát vizs­
gálnák a zsigerek vadságának s a krisz­
tusi szeretetnek kettős szenvedélyével".
H asonlóképpen elm aradt a kam era az
írói toll sűrítőképessége m ögött a nagy
fordulat, az első orosz katona m egjele­
nésének előjátékában. Déry szerint „az
egyik sarokban valaki elfújta a gyer­
tyát, hogy sötétebb, a m ásikban ugyan­
akkor valaki újat gyújtott, hogy világo­
sabb legyen". Egy m ondatban, egy gesz­
tusban benne láth ató a sorsforduló M a­
gyarországának viselkedése. Ugyanez
elénk vetítve, kissé idillikusán h atott a
játékpuskával harciaskodó kisfiú és a
valódi géppisztollyal atyáskodó katona
találkozásának egyébként invenciózus
N É P S Z A B A D S Á G ♦ V A S Á R N A P I MELLÉKLET
képsorában.
V égigelem ezhetnénk az egész film et,
akkor is arra az eredm ényre jutnánk,
hogy méltó feladatot vállalt Szántó Eri­
ka dram aturg, D öm ülky János rendező
és Bornyi G yula operatőr, am ikor Déry
elbeszélésciklusáf közkinccsé tette. A
szükséges rövidítéseket figyelem be vé­
ve, hűségesek is voltak a kiválasztott
irodalm i m űhöz m ind a m ondanivaló­
ban, m ind a cselekmányvezetésben.
Csak éppen a művészi csúcspontok hiá-
| nyoztak. A rem ekm ívű m ondatok lég-
1 körét, az olvasás önfeledt pillan atait
nem tudták reprodukálni.
De így is érdekesen em lékeztettek egy
korszakra és egy m űre. 1944 tele messze
mögöttünk van a történelem ben, konf-
j liktusait és figuráit m úzeum ba utalta
az idő. De a róla szóló mű, a napokhoz
I kötött esem ények írói dokum entálásán
túl, m a is érvényes erkölcsi tanulsággal
| szolgál. A rra int, hogy az em beriesség
nem egyszerűen egy adott pillanatban
hozott elhatározás függvénye, hanem az
életm ód messzemenő következménye. A
válságban tanúsított m agatartás a kö­
zömbösnek tűnő hétköznapi esem ények­
ből ered.
Akár közhelynek is vehetjük ma. De
1944 telén élet-halál kérdése volt. Egyes
em berek, a nép, az ország sorsa függött
tőle. M ert akkor m inden egyes ház pin-
! céje m aga is közhely volt, a szó régies
értelm ében. Fórum , ahol m últról és jö­
vőről kellett dönteni.
JOVÁNOVICS MIKLÖS
A politika lírikusa
T assan folydogálnak az A kadém iai
■*— Kiadó M ikszáth-sorozatának a kö ­
tetei, éven kén t egy-kettö — nagyritkán
több is —, csaknem tizenöt esztendeje
im m ár, s alighanem m ég sokáig. Beta-
karítliatatlanul gazdag életm ű; időnként
m ég a sorozat szerkesztőinek (Bisziray
Gyula, K irály István és m unkatársaik)
is m eglepetést okoz. S ha m eggondoljuk,
hogy negyven évet is alig tett ki az írói
pálya — a negyvenéves ju b ileu m orszá­
gos m egünneplése, 1910-ben, ugyancsak
a legkoraibb próbálkozásoktól szám ított,
az első nyo m ta to tt cikk ek m egjelenésé­
től a hetvenes évek elején. A z igazi, a
nagy, a súlyos-érett M ikszáth alkotói
évei, az eredm ények évei huszonöt-har­
m incat te tte k ki.
Ez a kritika i kiadás — a legteljesebb
m indeddig — sok új elem et ad m ajd
M ikszáth Kálm án m élyebb m egértésé­
hez. A k ik sokat olvaslak tőle (s ki nem,
olvasó ember?) meg róla, azoknak is. A
közelm últban m egjelent 6G. kötet pél­
dául — m ég nem valóságban, csak a k ri­
tikai kiadás filológiai rendjé szeri, a
hatvanhatodik —, folytatásaként a C ik­
kek és karcolatok korábbi g yű jtem én yé­
nek, arról, hogy m ennyire felnőtt volt
m ár fiatalon. Parlam enti karcolatokat
tartalm az (a tiszaeszlári porról küldött
— egyébként a szakem berek által vita ­
to tt — tudósításokon kívül), 1883 ápri­
lisától augusztusáig, ö t hónap anyaga.
Csaknem naponta egy rövidébb-hosz-
szabb lélegzetű írás a Sándor utcai pa­
lota sajtókarzatáról és folyosóiról ke l­
tezve.
H arm inchat éves volt; az irodalom ­
történeti M ikszáth-időszám ítás szerint
is a pálya kezdetén, éppen hogy túl a
Jó palócok és a Tót atyafiak első kiadá­
sán és országos sikerén. A z írócéhben
éppencsak valaki. A honatyák körében
frissen m egism ert „parlam enti tudósító",
a kinek élceit, ha tetszett, tudom ásul
vették, ha nem tetszett, nem ve tté k tu ­
domásul. H onnan tu d h a ttá k volna, hogy
viselkedésük, ruhájuk, m ozdulatuk, ka ­
rakterük, beszédük, politikai nézetü k a
század egyik legnagyobb m agyar próza­
írójának roppant életm űvéhez szolgál­
tatja m ajd az anyagot? A m it fö lk észü lt­
ségben — vagy föl nem készültségben —,
eszmében, felfogásban, gondolkodás-
m ódban hoztak m agukkal a parlam enti
padsorokba, nem csak a róluk készült
rem ekm ű vek m atériája lesz. hanem egy
osztályé (országé is, sok tekintetben), s
kiteljesedik m ajd a későbbi nagy m ű ­
vekben. a N o szty-fiában. A Jókai Mór
élete és korá-ban. a Különös házasság­
ban, A fe ke te városban és novellák
hosszú sorában. S az öregkori em lékezé­
sekben, am elyekben ugyanez a tárgy, a
parlam ent világa fordul m eg ism ét.
Most, 1883-ban, m ég valóban úgy tesz,
m intha csak a kabátért m en t volna
vissza, de azért é 'js szem m el körülnéz,
keresés közben. (Késői em lékezésében
irta, a Karcolatok keletkezésének törté­
netét idézvén fel, hogy egyszer egyik
kollégáját m ent helyettesíteni a parla­
mentbe, m egírni az esedékes napi tudó­
sítást. Szabódott eleinte, nem akart m en ­
ni, azt m ondta a szerkesztőnek, nem ért
sem m it a politikához, hagyják őt béké­
ben. M égiscsak el kellett m ennie, s vesz­
tére a folyosói fogasról ellopták a kabát­
ját. Így aztán m ásnap insszam ent érte,
s harm adnap is: a kabát nem lett meg,
de ő ottragadt, a Pesti Hírlap karcolat­
írójának, később képviselőnek.) A Ház
éppen az ú j középiskol' i törvényjavas­
latot vitatja. M indenki szólhat, a m a-
m elu ko k is m egeresztik a hangjukat,
m ert ebben az ügyben bárm it m ondhat­
nak, abból a kerületben nem lesz baj;
az, hogy a nebulók tanulnak-e görögül
vagy nem tanulnak, m égse vasútépítés
és folyam szabályozás és külpolitika. S a
tém a m egközelítésének parlam enti sú­
lyát és kom olyságát érzékeltetni, ké p vi­
selői szájba adva, itt röppen fe l az egyik
első M ikszáth-anekdota:
„Göndöcs pedig így kapacitált: fin ta ­
DURKO GÁBOR RAJZA
nultam is görögül, s mégse tudok. Mó­
ricz Pali nem tanult, s mégse tud. V ilá­
gosan látszik hát ebből, ki já rt jobban
a kettő n k közül."
C kötetben „ i t t e l ő s z ő r” (a több-
ségük előtt ez a m egjegyzés áll) egy
m ásik karcolat is, a m elynek egyik b ekez­
désében az ostobán szónokló képviselő,
akire korábban képinselötársai bankett
rendezését bízták, s az sem sikerült,
ek kén t veszi el büntetését: „Mai be­
szédje alkalm ából is azok zavarták ma-
liciózus közbeszólásokkal, a kik akkor
részt ve tte k az ebéden. A rossz beszédet
m egbocsátják M agyarországon m in d en ­
kinek, de a rossz ebédet soha."
M egszakítván a törvényjavaslat vitá ­
ját, valam i becsületsértési ügyet tár­
gyalt a Ház, hogy kia d já k-e az egyik
rágalmazó képviselőt vagy sem. „Mig
Polónyi beszélt a síri csendben — n agy­
szerű volt egy-egy tekin tete t vetni a
Ház bárm elyik tájékára. Bárm ely rész­
let kiszakítva úg y vette ki magát, m in t­
ha Marat, Danton, Robespierre ü lnének
ott a padokban, m intha Mirabeau be­
szélne . .. s am int m eg n yílik az ajtó,
m intha a n yaktilót hoznák. De hát h i­
szen csak káprázat ez az egész. Nem
Robespierre az ott, hanem csak Halász
Géza, se nem Danton, de csak Bölöny
József, sem nem a guillotine-t hozzák,
hanem ccak Szathm áry Károly bátyánk
n yit be egy csomó p a ksa m é tá v a l. . . A
m iniszterek egészen elvesztették a fe jü ­
ket. K ülönben nem irigylem azt, aki
m egtalálta . .
A ztán a gúny m érge felolvad az
együttérzésben. M egm utatta, m ilyen ne­
vetségesek, kisszerűek, tudatlanok. Ej,
de mégis a keblem re, hiszen atyám fiai.
A megbocsátás feloldja a vádat — míg
m eg nem ke m én y szik ism ét —, maga
sem tudja, m eddig tart a játék, a m ulat-
tatás, s hol kezdődik látomás — vagy
inkább tudás —, am ely itt fogalm azó­
dott m eg először s az utolsó nagy m ü ­
vekben ka p ta m eg m ély izzását. „Az idő
m indennap egy kapavágást tesz a vár­
megye sírjához — írta 1883-ban. — Nagy
sír lesz az nagyon. Hány erdőnek kell
m ajd kidőlnie utána, hogy fe jfá t farag­
hassanak h o z z á ? ... H ajlítsd le a fa ­
tönkre öreg fejed, szegény várm egye.
Vagy ne még. Korán van."
Nincs-e benne e korai játékban a
magva annak a végső keserűségnek,
am ely a hatvanéves M ikszáth m inden
sorát átjárta?
Nagyon kevés író van a világiroda­
lomban, aki annyira szerette azt, am it
nem szenvedhetett, m in t M ikszáth K ál­
mán. A gúnyoros szellem, az átható ér­
telem egyszerre szigetelte el az alakjai­
tól és fonta össze ve lü k elválaszthatat­
lanul. Ebből az őrlődésböl állt elő a m ik-
száihi egyensúly, a m elynek boltozata a
kedély, a teljes kiábrándulás, rossz sors
látása-előérzete és a végső elcsüggedés.
A politika lírikusa — m iközben arany
sugárzásba vonta m élta tla n alakjait —
olyan baljós glosszálckal látta el a k i­
egyezés utáni évek politikáját, m ár fia ­
talon, am ikor hite szerint csak a fe lü ­
leti ellentm ondásokat vette tollára,
hogy nehezen lehetne élesebb korabeli
bírálóját találni. A ritkán olvasó, gőgös
konzervatív Tisza m eg is találta a da­
rázsfullánkot ebben a költészetben; azt
m ondta — ölelkezve, atyafiságosan,
„nagy kutya vagy te, K álm án"-enyhí-
téssel —, hogy betiltaná e bájos rajzo­
kat.
T TóV látni, ahogy előkerülnek, kötetbe
rendeződnek, kritika i m agyaráza­
tokkal láttatnak el az ism eretlen, el­
szórtan — gyakran n év n élkü l — m eg ­
jelent apró karcolatok, jeg yzetek és ké­
pek, hogy lassan oszlatják a „boldog
m ű vész” ham is legendáját. Nem m á ­
sik M ikszáth jön elő ezekből az ú j kö ­
tetekből. A z ő, akit eddig is ism ertünk;
de m inden újonnan m egism ert sorával
mégis több lesz; bölcsebb, m élyebb, n a ­
gyobb.
TAMÁS ISTVÁN
M ű h e ly beszélgetés
Janikovszky Évával
és Réber Lászlóval
Szép m egtiszteltetésben részesült egy
m agyar g yerm ekkö n yv. Ja n iko vszky
Éva és Réber László nagy sikerű kötete,
a Ha én feln ő tt vo ln ék elnyerte az
idei nyugatném et ifjúsági könyvdijat.
Ezt a dijat m inden évben az előző esz­
tendő ném et nyelven m egjelent könyvei
között o sztjá k ki. N em csak g yerm ek- és
ifjúsági kö n y ve k vesznek részt az év en ­
kén ti seregszem lén, de ezek részére k ü ­
lön kategória létezik: idén összesen 127
képeskö n yvet n eveztek be.
— Nagyon nagy öröm és m eglepetés
volt szám unkra ez a díj — kezdte Ja n i­
ko vszky Éva. — B ár tu d tu n k arról, hogy
létezik ez a díj. de nem v ártu k a sikert.
Nagy kár, hogy nálunk nincs ehhez h a ­
sonló, bár az ötlet m ár évekkel ezelőtt
felm erült.
— Sajnos, nálunk a gyerekirodalom
egyébként is eléggé lenézett dolog, le k i­
csinyelt m űfaj — kapcsolódott-a beszél­
getésbe R éber László.
— Talán nézzü k m ost meg egy kicsit
az előzm ényeket. Tehát: mióta dolgoz­
nak együtt, hogyan kezdődött az eg yü tt-
alkotás?
— K örülbelül 10—11 éve kezdtünk
együtt dolgozni, teh át úgy 1962 táján .
Ha nem is nevezném véletlennek ezt az
„egym ásratalálást”, tudatosnak sem le­
hetne mondani. A kiadó hozott össze
bennünket — m ondta az írónő.
— Ma m ár m indkettőn látjuk, hogy
m ilyen szerencsés kezűnek bizonyult a
kiadó. Term észetesen ettől kezdve m ár
nem bíztuk a véletlenre a dolgot, hanem
szándékunk szerint kerestük egym ást —
tette hozzá a kitűnő grafikus.
— Érdekes lenné bepillantani ennek a
m un ká n a k a m űhelytitkaiba, s m eg tu d ­
ni, hogyan is valósul meg a gyakorlat­
ban ez az együttes tevékenység?
— Ez a tevékenység nem jelenti azt,
hogy együtt csináljuk a könyvet. Szá­
mom ra, a rajzoló, az illusztrátor szám á­
ra az írás jellege adja meg a m unka
főbb irán y ait — inkább te h á t egym ás-
utániságról beszélhetünk. Hogy mégis
együttes a m unka?! Az írónő olyan
könyvet írt, m elyben réseket hagyott a
képeknek, azt m ondanám , teret adott az
én kénes jegyzeteim nek.
— Én is úgy írtam , hogy közben meg­
próbáltam elképzelni ennek a képi meg­
valósítását, nu&am is csináltam egy­
szerű kis rajzokat, tehát m ár eleve ké­
pekben is gondolkodtam .
— Így azután szám om ra adva volt a
nagyszerű lehetőség, s ez ebben a m ű­
fajban bizony eléggé ritka.
— A képeskönyv csak akkor lehet si­
keres, csak akkor töltheti be funkcióját,
csak attól lesz homogén, ha az írott szö­
veg m ellett a grafikus is ki tu d ja fe j­
teni a m aga m ondanivalóját, elképzelé­
seit.
— A zt hiszem, ennek sikerét ékesen
bizonyítja ez a díj, hiszen a Ha én fe l­
nőtt volnék tíz évvel ezelőtt készült és
m ost éppen az igazolódott, hogy kiállta
az idő bizonyos próbáját. E nnek m eg­
erősítéseként idézném a Die Zeit k riti­
kusát: „Ez a kö n yv m inden elvo~tsáq
n élkü l érzékelteti, s képszerűen m eo is
világítja, m ennyire káros a ham is te k in ­
télytisztelet szorgalmazása. Obian kér­
déseket vet föl, m elyekre a legtöbb szü­
lő csak nehezen tud felelni: m iért sza­
bad oly sokat a feln ő ttekn ek, s m iért
tesznek m égis oly keveset? A választ az
olvasóra bízza.”
— Mi m indig abból indultunk ki. hogy
az illusztráció és a szöveg egyenértékű.
Szerencsére a hum orunk valahogy azo­
nos hullám hosszon van, s ez lehetővé te ­
szi, hogv ha nekem eszembe ju t v ala­
mi. azt R éber László is elképzeli. M ás-
képo. de m égiscsak ugyanazon a h u l­
lámhosszon.
— Ha az em ber nem tud m ihez kez­
deni egy szöveggel, akkor kész kínlódás
az egész m u n k ája; h a ilyenkor mégis
valam i jó születik a vajúdásból, an n ak
általáb an nem sok köze van az eredeti
szöveghez. Ha viszont találkozik a szö­
veg és az illusztrátor képessége, akkor
az eredm ény sokkal jobb lesz. a m unka
pedig öröm teli — íev van ez n álunk is.
— A k k o r bizonyára további közös
m u n k á t is terveznek.
— Ez a felfigyelés és m eglepetés ta ­
lán adott is valam i ösztönzést a további
terveket illetően?
— T ulajdonképpen m ár a tervnél egy
fokkal tovább ju to tt a következő köte­
tü n k : az em lített sorozatban elkezdett
m ű fajt szeretnénk tovább folytatni,
most m ár a nagyobbak, a kam aszkor
„delelőjén” levők szám ára. Ez m inden­
képpen érdekes kísérlet lesz, hiszen er­
re eddig még nem nagyon volt példa.
Csupán egyetlen m egjegyzés a beszél­
getés zárszavaként: a díjazott kö n yv
m agyarul éppen nem kapható.
BÁNYAI GÁBOR