Cigánymesék

A FEKETE KISASSZONY

Volt, hol nem volt, hetedhét országon innen, az Óperenciás-

tengeren túl, volt egy szegény cigány katona. Amikor visszajött a
háborúból, rögtön kiadták neki az obsitot, mert rendben leszolgálta
azt a bizonyos időt, ami akkoriban a katonáknak ki volt tűzve.
Megkapta az obsitot és ráadásnak még az összes kincstári holmit:
amije csak volt, mindent megtarthatott magának, a ruhát is, a puskát
is. De hát annyira le volt gyengülve szegény, hogy azt a nehéz
puskát egyáltalában nem bírta vinni, meg nem is volt már rá
szüksége. Úgyhogy a puskát eldobta. Aztán fogta magát és elindult
hazafelé. Üres volt a tarisznyája, s falvak sem akadtak elébe, ahová
bemehetett volna, hogy ennivalót kérjen, gyötörte az éhség
rettenetesen.
Egyszer csak romokra lett figyelmes az út mellett. Közelebb
ment, hogy jobban megnézze, s látta, hogy valamikor egy ház állt
ott, de már a belőle megmaradt köveket is régen belepte a moha, az
udvarát pedig fölverte a gyom. Hozzáfogott keresgélni, bóklászni a
romok körül, hátha talál ennivalót, hátha kinőtt a földből valami
krumpli meg paradicsom. Kutatott eleség után.
Ahogy járkálgat erre-arra, rábukkan egy lépcsőlejáratra.
– Ohohó! – azt mondja – hát ez egy pince! No, itt biztosan
találok magamnak vagy enni, vagy inni! Lemegyek!
És elindult szegény cigány katona a hosszú, rengeteg lépcsőkön
lefelé, de csak lépdelt, lépdelt, azok meg sehogyse akartak
elfogyni, s a katona megsokallotta a mentést. Olyan iszonytató
sötétség vette körül, hogy elkezdett félni is, és azt gondolta
magában, hogy mégsem ereszkedik alá, inkább visszafordul. Volt nála
gyufa, meg is gyújtott egy szálat, ám abban a nagy mélységben a
gyufaszál csak fellobbant és máris kialudt.
– Ejha, nem lesz ez itt jó! – dünnyögte. – Most már tényleg
igen nagy mélységben lehetek! Kimegyek innen!
Megfordult, hogy visszainduljon, de akkor olyan szörnyűségeset
látott, hogy felborzadt rajta minden szőrszál a rémülettől: ott
tekergőzött előtte egy fertelmes nagy kígyó! Akkorák voltak a kígyó
szemei, mint egy-egy tüzes ököl, és izzó szikrák pattogtak belőlük
mindenfelé!
Bizony, félelmében megfutamodott a katona. Ahogy szaladt a
tömérdek lépcsőkön lefelé, valahol messze a pince legmélyén
megpillantott egy kicsinyke fényt. Lélekszakadva rohant a kiszüremlő
fényhez és föltépte az ajtót! Hát egy nagyon szép tiszta szobába
jutott, ahol minden megvolt, aminek csak egy szobában lennie kell. A
szoba közepén állt egy nagy kályha is, azon volt egy nagy üst, és a
kályha mellett a hamuskosárban ott kapirgált egy kis kakaska. Az
asztalon ennivaló és innivaló, mintha valakinek megterítettek volna.
Körülnézett a cigány katona, de nem látott senkit. Akkor leült az
Cigánymesék

asztalhoz és jóízűen elfogyasztotta, ami oda volt készítve. Miután

evett és ivott, gondolta, lefekszik és kipiheni magát, merthogy
takarosan meg volt vetve az ágy is. Ahogy feküdt az ágyban, egyszer
csak megjelent előtte egy fekete kisasszony! De olyan fekete, akár a
szurok!
Köszönt illendően:
– Az Istennel talállak téged, jó ember!
– Az Isten hozott el hozzám téged is! – fogadta a köszönést a
katona, de közben annyira félt, hogy csak úgy húzta magára a dunnát.
És mondja a fekete kisasszony:
– Hallgass ide, jó ember! Valamikor hajdanán ideígért téged az
Isten és most megjöttél! Három próbát kell kiállnod és a
bátorságodon múlik, teljesíteni tudod-e a feladatokat, mert nagyon
nagy megpróbáltatások várnak ám! Ne félj, én kitanítalak téged
mindenre, hogy mi lesz veled! Íme, ihol ez a könyv, ez szent könyv!
Ha leszáll az éjszaka, fogd ezt magad elébe és olvasd! Jönnek majd
az ördögök, elkezdenek szólítgatni, szépen is beszélnek hozzád,
durván is beszélnek, mindenféle sértő szavakkal káromkodnak majd és
fenyegetőznek rettenetesen! Te rájuk se emeld a fejed ebből a
könyvből, mindig csak ezt nézzed és ezt olvassad! De még ha nem is
olvasod, csak tartsd a kezedben és a szemeid ezen legyenek! Hogy
miket ígérgetnek, ne gondolj azokkal semmit! Éles kardokkal
szétvagdalnak majd, felapróznak diribről-darabra, bele is vetnek
ebbe az üstbe, de amikor tüzet akarnának gyújtani alattad, akkor –
látod azt a kis kakast? – akkor az elkukorékolja magát és az ördögök
ott fognak hagyni. A többivel ne törődj, én meggyógyítalak téged!
– Jól van, fekete kisasszony! Teljesítem a próbákat! – egyezett
bele a katona, s mivel éjszakát kezdett mutatni az óra, fogta a
könyvet és nekilátott az olvasásnak.
Amikor már éjfél felé lépdelt az idő, tényleg úgy történt,
ahogy a fekete kisasszony megmondta: összejövetelt csináltak a
szobában a pokolbéli ördögök! Nagy zengéssel, csattogással hirtelen
megjelentek és körülvették.
– Hé, koma, figyelj csak! Nézz már ide, hallod-e! Nézz ránk!
Hej, de nagy bátor ember vagy, még ujjat mersz húzni velünk! Ha nem
nézel ránk, ezt csináljuk, meg azt csináljuk! – meg így, meg úgy,
acsarkodtak, hízelegtek, fenyegetőztek az ördögök, de szegény cigány
katona betartotta, amit a fekete kisasszonynak fogadott. Nem nézett
rájuk.
Mondja az egyik sátánivadék a másiknak:
– Most mit gatyázol itt vele? Miszlikbe kell vagdalni és abban
az üstben meg kell főzni!
Azzal megragadták, éles kardokkal szerteszéjjel vagdalták,
diribről-darabra, és beledobták az üstbe. De mire mindezeket
elvégezték, a hamuskosárból kiugrott a kakasba, összecsattogtatta a
Cigánymesék

szárnyait, kukurikú, és már el is tűntek a tisztátalanok, nem volt

tovább erejük.
Mihelyst eltakarodtak, rögtön megjelent a fekete kisasszony.
Kiszedte az üstből és egymás mellé illesztgette a húsdarabokat,
bűbájos kenőccsel szépen megkenegette, összeforrasztotta őket, újból
életre keltette a cigány katonát. Még szemrevalóbb, finomabb ember
lett belőle, mint annak előtte volt! A leánynak pedig kifehéredett a
bőre a homlokától lefelé a csecse bimbójáig.
– Jaj! – azt mondja a cigány katona, amikor rátekintett –, hát
te meg odáig kifehéredtél?!
Azonnal megtetszett neki, akarta volna csókolgatni.
– Elmenj innen, hozzám ne nyúljál! – kiáltotta a leány. –
Ilyenekre még csak ne is gondolj, mert itt rekedünk a föld alatt,
amíg csak élünk, s amíg a világ világ lesz! Még gondolni se gondolj
ilyesfélékre!
Mit tehetett szegény, kelletlenül tudomásul vette, hogy nem
lehet! Amikor a kisasszony elvégezte a tiltó mondókáját, így szólt a
katonához:
– Holnap ugyanúgy tesznek majd veled, mint ma, ugyanúgy fognak
beszélni hozzád, ám te csak bújjad a könyvet, mert abban van a
hatalom! Holnap is összevagdalnak diribről-darabra, de ne búslakodj
egy szálat se, én életre keltelek!
Másnap a cigánylegény evett, ivott, aztán lefeküdt és
aludgatott, ameddig csak tehette. Amikor eljött az éjszaka, fogta a
könyvet, amit a leány adott neki és elkezdte bújni. Lapozgatta,
nézegette, olvasgatott belőle.
Éjfélóra táján, tropp! a nagyszarvú ördögök, megint
odatoppantak a szobába! Először még szépen beszélgettek hozzá, hátha
ki tudják csalogatni a betűk közül, hátha fölemeli a pillantását, de
az bizony rájuk se hederített, csak tapasztotta a szemeit bele a
könyvbe.
Mondja az egyik ördög a másiknak:
– Hallod-e, cimbora! Miért tartjuk mi ezt az emberférget ilyen
nagy tiszteletben? Miért kíméljük? Vagdaljuk össze és főzzük meg!
És nyomban megragadták, nekiálltak, ahányan csak voltak,
elkezdték miszlikbe aprítani, metélték diribről-darabra. Amikor
szétvagdalták és beleszórták az üstbe, a hamuskosárból kiugrott a
kakaska, összecsattogtatta a szárnyait, kukurikú, és a tisztátalan
pokolfajzatok abban a szempillantásban eltűntek a szobából, mintha
ott se lettek volna.
Előjött ismét a kisasszony, kiszedte az üstből és gondosan
egymás mellé illesztgette a húsdarabokat, bűbájos kenőccsel
mindegyiket megkenegette, hogy összeforradjanak, és a katonát megint
visszatérítette a halálból. Úgy szökkent talpra, mintha semmi se
Cigánymesék

történt volna, s még daliásabb lett, mint annak előtte volt. A

kisasszonynak pedig kifehéredett a bőre egészen le a derekáig.
– Szegény cigány katona! Ha tehette volna, azon nyomban
ölelgette, csókolgatta volna, de hát a kisasszony szigorúan kiadta
neki, hogyan viselkedjen vele szemben, ő meg ahhoz tartotta magát.
Mondja a kisasszony:
– No, most már csak egy próba van hátra! Ha olyan derekasan
viseled a harmadikat is, mint az eddigi kettőt, akkor méltó jutalmat
kapsz, meglátod!
– Jól van, ne félj semmit! Bízd rám az egészet! – feleli a
katona.
Elkövetkezett a másnap. Reggelizett, ebédelt, megvacsorázott,
evett, ivott a cigánylegény, aztán lefeküdt aludni. Amikor
közeledett az idő fölkelt, maga elé fogta a szent könyvet, s
olvasgatta, nézegette. Aztán éjfélóra táján, tropp! hirtelen
odateremtődtek elébe az ördögök, s ugyanúgy bántak vele, mint az
előző két éjszaka, azon igyekeztek, hogy a szavát vegyék, de nem
tudták beszédre bírni.
Nagy haragra gerjedtek az ördögök, lármázni, ordítozni kezdtek.
– Hát miért tartjuk mi ezt az emberférget ilyen tiszteletben?
Vagdaljuk össze és főzzük meg!
Megint megragadták a katonát, éles kardokkal széjjelvagdalták
apró darabokra és belevetették az üstbe. Már éppen tüzet akartak
gyújtani alatta, amikor a hamuskosárból kiugrott a kakaska,
összecsattogtatta a szárnyait, kukurikú, és a tisztátalan
sátánivadékok egy szempillantás alatt eltűntek. Akkor a kisasszony
egybeillesztgette a húsdarabokat és bűbájos kenőccsel megkenegette
mindegyiket, hogy összeforradjanak. Újból életre kelt a katona és
daliásabb, szebb legény lett, mint annak előtte volt. De a
kisasszony, akinek most már teljesen kifehéredett a bőre, még nála
is különb volt, csak úgy tündökölt, izzott a szépségtől!
Ahogy magához tért és körülnézett a katona, akkor vette észre,
hogy már nem abban a föld alatti kicsi szobácskában, hanem egy
csodálatos királyi palotában van. Az ablakon beragyogott az ég,
csiripeltek a fákon a madarak.
Bizony az a pince egy elvarázsolt ország volt, amit ártó
szavakkal a föld alá igéztek, varázshatalommal lesüllyesztettek a
mélységbe. A fekete kisasszonyról, aki egy elátkozott királyleány
volt, lehullottak a gonosz rontások és szépséges hajadon lett belőle
megint. A kakaska is visszaalakult koronás királynak, merthogy ő
volt a király valamikor. A kígyóbőr pedig a királyné asszonyságot
takarta, a leány édesanyját, és az átok elmúltával most
visszaváltozott ő is.
Cigánymesék

Kinyitották a város boltjait, vidáman nyüzsögtek a népek

mindenütt. Olyan nagy vigadalmat rendeztek, hogy még a mesébe is
beleillett volna.
A cigány katonát megválasztották királynak, a királyleány meg a
felesége lett. Ha nem haltak meg, ma is élnek.

Jakab József Cino, sz. 1922.

Kalocsa, Bács-Kiskun megye