A reformkor fő kérdései – Széchenyi István programja

A liberalizmus és a nacionalizmus eszméinek jegyében reformmozgalom bontakozik ki, melynek

célja: Magyarország polgári átalakulása és nemzeti függetlensége a Habsburg-birodalmon belül.
Kölcsey szerint: „Jelszavaink valának: haza és haladás.” A reformok jegyében a nemesség küzd,
mert gyenge a polgárság. A reformok fórumai a reformországgyűlések: 1825-27, 1830, 1832-36,
1839-40, 1844, 1848. A reformok elindítója Széchenyi István volt, reformpolitikusok: Wesselényi
Miklós, Kölcsey Ferenc, Kossuth Lajos, Deák Ferenc.

Széchenyi 1825-től az országgyűlések résztvevője a felsőház tagjaként. Itt ajánlotta fel birtokainak
egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának javára.
Az arisztokráciát tartotta alkalmasnak a reformok irányítására, egy politikai elitre bízná a reformok
vezetését. A reformokat a Habsburg Birodalmon belül kívánta végrehajtani a bécsi udvar
beleegyezésével, lassú reformok útján, „kiművelt emberfők” segítségével.
A nemességet hívta össze a reformok elterjedésének érdekében a kaszinók létrehozásával és a
lóverseny meghonosításával. A lótenyésztésről ír a Lovakrul (1828) című írásában. Birtokait
modernizálni kívánta, de az ehhez szükséges hitelt visszautasította a bécsi bank, mert a magyar
nemesség birtokait az ősiség törvénye (1351) miatt nem lehet az adósság fejében elárverezni, vagy
eladni. Ekkor írta meg a Hitel című munkáját, melyben reformelképzeléseit foglalja össze.
Egyéb tevékenységei: az Al-Duna szabályozása (Vaskapu sziklazátonyainak felrobbantása), Tisza-
szabályozás, az óbudai hajógyár és a pesti téli kikötő létesítése, a balatoni gőzhajózási társaság
létrehozása, Balaton-Duna-csatorna, a budai alagút létrehozása, a Lánchíd felépítése (1842-48.
Clark-fivérek, hídvám). A Budapest központú vasúthálózat kiépítését szorgalmazta a
helytartótanács közlekedésügyi osztályának vezetőjeként 1845-től. Selyemhernyó-tenyésztés és
gőzmalmok létrejötte.