A kiegyezéshez vezető út

A neoabszolutizmus 1850-59 közötti korszakot Bach-korszaknak nevezzük. Új

közigazgatást vezettek be: Mo-t, Horváto-t, Erdélyt külön tartományként kezelték.
Megszüntették a vármegyék és a városok önkormányzatát. Bevezették az osztrák polgári
törvénykönyvet. Kossuth Lajos és a többi, szabadságharcban részt vevő ember igyekezett
tenni azért, hogy Mo. elszakadhasson a Habsburg Birodalomtól. 
Ferenc József a III. Napóleontól való vereség után menesztette Bachot. Az 1860-as
októberi diploma és az 1861-es februári pátens helyreállította az önkormányzatokat, de
fenntartotta az egységes birodalmat. A két ellenzéki fél az elutasítás módjáról vitatkozott:
Deák feliratban, Teleki határozatban akarta. 
1861-65 a provizórium időszaka. A magyar nemesség belefáradt a passzív ellenállásba.
1865-ben Deák a húsvéti cikkben elfogadhatónak tartotta a közös kül- és hadügyet az
alkotmányosságért cserébe. 1867-ben a Pragmatica Sanctiot alapul véve létrejött a
kiegyezés: Ferenc Józsefet megkoronázták, Mo. miniszterelnöke pedig Andrássy Gyula
lett.