rum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis.

" [ jump to]

                         

         
 

[« vissza ] [ » Buddhista Könyvtár « ] [

    Nyelv kiválasz

Dzogcsen Tanítások
 
- Dzog-chen teachings -
Word formátumban [
fordította Keith Dowman és Agócs Tamás Oddijána Közösség

TISZTELET A VONALANAK

GÁRÁB DORDZSE, AZ ELSŐ TULKU

A FENSÉGES BÖLCS KÜLÖNLEGES TANÍTÁSA

SZAMANTABHADRA, AZ ŐSBUDDHA FOHÁSZA

A DZOGCSEN GYAKORLÁSA A MINDENNAPI ÉLETBEN

A MAHAMUDRA ÉS DZOGCSEN EGYSÉGE

A NGÖNDRO DZOGCSEN SZEMLÉLETE

A TISZTELETBELI HÖLGY TANÍTÁSA A SZEXRŐL, MINT ÚTRÓL

DZSIME LINGPA MENEDÉKIMÁJA

A DZOGCSEN LÉNYEGE

A TEREMTŐERŐ KIÁRADÁSA

A KAKUKK DALA

Irodalom

TISZTELET A VONALANAK  

Tisztelet Szamantabhadrának, a megkülönböztetésétől mentes Minden-jó Buddhának,

A fényesség és tiszta gyönyörűség igazságtestének,
Vadzsraszattvának, a nagyszerű látomás-lénynek,
A kinyilatkozás, humor és élvezet gyönyör-testének,
Guru Rinpocsének, a kisugárzások eredetének,
Az együttérző Guru-Lámáknak és Dákiniknek,
A bűvöletet megjelenítő varázstesteknek.

Tisztelet a nyingma Lámáknak:

Kangyur Rinpocse, dzogcsen mester,
Guru Rinpocse a családi mandalában,
Dundzsom Rinpocse, Dzsiktál Jese Dordzse,
Dzogcsen mester, tudós és családos,
Dilgó Khjence Rinpocse, a hagyomány hatalmassága,
Dzsortra Láma, a dzogcsen előkészítők nevető tanítója,
Táklung Má Rinpocse, a Thigle Gyácsi adományozója,
Dodrub Csen Rinpocse, Longcsenpa Dzodunjének megadója,
Dzsátrál Rinpocse, radikális fogadalmú jógi,
Tarthang Tulku, a menedék Lámája,
Tulku Pemá Wángyel, a Láma tisztelet mestere,
Bhága Tulku, a látás és cselekvés egyesítője,
Csögyám Trungpa Rinpocse, fogadalom és félelemmentesség a cselekvésben,
Láma Társin, dzogcsen jógi,
Jogi Csen, a vadzsra-szeretet tanítója,
Csögyál Námkhái Norbu, Mandala Ura,
Felidézem jóságotok és nemeslelkűségetek,
Tisztelet, hála és hódolat a dzogcsen Lámáknak.  

OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG

 Tisztelet a kagyü Lámáknak:
Tizenhatodik Gyalva Karmapa, Rángdzsung Jese Dordzse,
Khamtrul Rinpocse, a mahamudra művészetének felmutatója,
Láma Kalu, a négy tudatfordító alázatos tanítója,
Drukpa Tukce, az apa-Láma,
Felidézem jóságotok és nemeslelkűségetek,
Tisztelet, hála és hódolat a kagyü Lámáknak.

OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG

Tisztelet a gelug Lámáknak:

Jishi Norbu, Tenzin Gyátszo, a kívánságteljesítő drágakő,
Negi Láma, a kettősség lovasa,
Láma Tubten Jese, dharma-nevetés,
Felidézem jóságotok és nemeslelkűségetek,
Tisztelet, hála és hódolat a gelug Lámáknak.

OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG

Tisztelet a Dákini Vonalaknak:

Táradévinek, a szeretet és odaadás tanítójának,
Vadzsrajogininek, az ego-vesztés tanítójának,
Khándro Jese Cogyálnak, a tudatosság-tanítónak:
Bármilyen alakban jelensz is meg, te vagy a Dákini-guru,
Felidézem jóságotok és nemeslelkűségetek,
Tisztelet, hála és hódolat a Dákiniknek.

OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG

Az öt család dákiniinek,
A misztikus hő égjáróinak,
Az erőhelyek dákiniinek,
A hamus és füstös dákiniknek,
A semmit nem tudó dákiniknek,
Tisztelet és hála a Dákiniknek.

OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG

Tisztelet a dzogcsen nyingthik vonalnak:

Gáráb Dordzsének, ki szűz anyától született,
Mandzsusrimitrának,
Sri Szinghának, Vajrocsána tanítójának,
Dzsnánaszutrának,
Vimalamitrának,
Padmaszambhavának és a Nyolc Rigdzinnek,
Jese Cogyelmának, a vonal-dákininek,
Kunkhjen Longcsenpának, ki mindent újramintázott,
Dzsigme Lingpának, ki mindenhez megtalálta a kulcsot és a visszatükrözést,
Tisztelet és odaadás a szívélyesen átadó Lámáknak.

OM ÁH MUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG

A Hosszú kagyü vonal felé:

Ádibuddha Vadzsradhara,
Csenrézi Bodhiszattva,
Száraha, a Nyíl-készítő.
Luipa, a Halbélevő,
Csalóka Tilopa,
Odaadó Naropa,
Marpa, a Feladatmester,
Milarépa, a Jógi,
Gampopa, a Szintetizáló,
….
Tisztelet és odaadás a Karmapáknak és a kagyü Lámáknak.

OM ÁH HUNG BENZÁ GURU PEMÁ SZIDDHI HUNG

(Keith Dowman által fogalmazott tiszteletima)

[« tartalom

GÁRÁB DORDZSE, AZ ELSŐ TULKU  

Uddijána földjén, Dhánakósa szigetén, állt egy hatalmas templom, amit úgy hívtak:
Dedzse Cegpa, Gyönyör-torony, s hatezer-nyolcszáz szentély vette körül. Ebben a
toronyban lakott Uparádzsa király hitvesével, Sugárzás Királynéval együtt. Lányuk,
Szudharma novíciusi fogadalmat tett, s teljes bhiksuní (apáca) felavatását követően
egy kis szigetre költözött szolgálóleányaival, ahol meditációba merült. Egyik éjjel
álmában egy makulátlan fehér emberrel találkozott, aki kezében az OM ÁH HUNG
SZVAHÁ mantrával lepecsételt kristályvázával jött felé. Háromszor ráhelyezte
Szudharma feje tetejére, mire a vázából fények áradtak és ő tisztán megpillantotta a
háromrétű világot a maga teljességében. Röviddel ezután egy fiúgyermeknek adott
életet, de szégyenében, hogy a gyermek apa nélkül született, megpróbálta eltitkolni és
kidobta a hamu közé. A hamurakásból fény és zeneszó áradt. Három nap múlva az
anya sértetlenül emelte ki gyermekét a hamurakásból, s az istenek és szellemek
ajándékokkal járultak elé. Szudharma azonban sohase tudta meg, hogy gyermeke atyja
maga Ádhicsitta, az Ősi Tudat volt, Vadzsraszattva kisugárzása, aki az égi birodalomban
a Nagy Beteljesülésre tanította az isteneket.
Amikor hét éves lett, vitában legyőzte a királyi udvar ötszáz panditáját (vallástudóját),
és ők a Pradnyábháva, "Bölcsességlény" nevet adták neki. A király azonban Gáráb
Dordzse ácsárja néven ismerte, és így is vált híressé. A fiú ekkor szavalta el "A
Vadzsraszattva tág tere" című szutrát. Gáráb Dordzse lemondott a királyi pompáról és a
hegyekbe vándorolt, hogy az éhes szellemek lakta hegycsúcsok között, harminckét évig
meditáljon a Hegyistenség lakhelyén. Itt érte el a megvilágosodást, a Szivárványtestet,
mire a föld hétszer megrázkódott. Az egész világ meghódolt előtte, de a sakta-dákiník
megérezték, hogy veszély fenyegeti jógagyakorlatukat. Amikor a Hindu király katonákat
küldött, hogy letartóztassa, az égbe emelkedett.

Az elvonulás és az aszketikus gyakorlatok időszakának végeztével Gáráb Dordzse

felfogta a külső és a belső utak jelentését, különösen pedig a Nagy Beteljesülés
hatvannégyszáz-ezer versszakát. Ezután beavatást kapott Vadzsraszattva
bódhiszattvától, aki engedélyezte számára, hogy a Buddha-tudat földi helytartójaként
leírja mind a hatvanégyszáz-ezer versszakot és a szóban átadott tantrákat. Három
dákinível együtt írta le őket, egyesek szerint a Málaja-hegy tetején.

Gáráb Dordzse ezután Bódhgájába, a rettenetes Szitávana hullaégető helyre vándorolt,

és élete hátralevő részét ott töltötte. Itt találkozott fő tanítványával,
Mandzsusrímitrával, akit hetvenöt éven keresztül tanított. Amikor végül szivárványszín
fényözön közepette elérte a végső ellobbanást, tanítványa kétségbeesett. Erre Gáráb
Dordzse Mandzsusrímitra kezébe ejtett egy aranyszelencét, amiben benne volt "a
három velős utasítás" olvasztott lápiszlazulival írott szövege. Ezt meglátva,
Mandzsusrímitra tudata azonnal eggyé vált mesterével, és elérte a teljes
megvilágosodást.

(Az életrajzot angolra Keith Dowman fordította, magyarra Agócs Tamás ültette át, a 10. Dharma-füzetben található meg.)

GÁRÁB DORDZSE VÉGRENDELETE

1. Szembesülj a tiszta jelenléttel!

2. Döntsd el, hogy csak ez az egy számít!
3. Győződj meg róla, hogy ez a szabadság!

[« tartalom

Patrul Rinpócse (rDza sPal-sprul)

A FENSÉGES BÖLCS KÜLÖNLEGES TANÍTÁSA

(Három velős utasítás, mely fején találja a szöget)

BEVEZETÉS  

Hódolat a Mesternek!

A szemlélet Longcsen Rábdzsám,

a Végtelenség Mátrixa.
A meditáció Khjence Özer,
a Bölcs Szeretet fénye.
A cselekvés Gyalve Nyugu,
a Győztes Sarja.

Aki e hármat átülteti a gyakorlatba,

még ebben az életében könnyen megvilágosodhat,
de legalább boldogabb lesz, ho-la-la.

A szemlélet maga a Végtelenség Mátrixa:

a három velős utasítás, mely fején találja a szöget.

1. SZEMLÉLET (LÁTÁS)
(beavatás/szembesülés)

Először is hagyd, hogy elméd megnyugodjon!

Ne csapongj és ne összpontosíts: ne gondolj semmire,
és amikor ebben a kiegyensúlyozott állapotban felengedtél,
hirtelen hallas egy velőtrázó PHAT kiáltást
harsányan és kurtán - s láss csodát!

Semmi sincs, ó döbbenet!

E döbbenet áttetsző jelenlét, a kifejezhetetlen "itt és most":
Ismerd föl a jelenlét tiszta dimenzióját!

Az első velős utasítás tehát így szól:

SZEMBESÜLJ A TISZTA JELENLÉTTEL!

2. MEDITÁCIÓ
(döntéshozatal)

Gondolataid ettől kezdve akár áramolnak, akár elcsitulnak,

ha vágyódsz és ha gyűlölsz, ha bánkódsz és ha örülsz,
mindenkor és minden körülmények közt,
az időtlen tudás tiszta dimenziójával azonosulj!

Összetalálkozik két régi ismerős: anya és gyermeke:

és a kifejezhetetlen jelenlét tudatában maradsz.
 Ismételten szakítsd meg a nyugodt, világos derű folyamát,
hirtelen lesújtva a módszer és megismerés szótagjával!
Nincs különbség szemlélődés és hétköznapi élet közt,
a meditációs üléseket semmi sem választja el a köztük eltelt időtől.
Állapodj meg a térben, ahol a kettő ugyanaz!

De amíg az elméd nem elég megbízható,

kerüld a szórakozást: inkább meditálj!
Végezz rendszeres gyakorlatokat!

Mindig, minden körülmények közt csak azt figyeld,

az időtlen lét hullámai miképp játszadoznak!

Hidd el, hogy ezen kívül nincs semmi más,

DÖNTSD EL, HOGY CSAK EZ AZ EGY SZÁMÍT!
Így szól a második velős utasítás.

3. CSELEKVÉS
(meggyőződés)

Ilyenkor minden vágy és harag, öröm, bánat,

és mindenféle jött-ment gondolat
e felismerés fényében nyom nélkül marad.

Felismerve a tiszta lét szabad dimenzióját,

a gondolatok, mint a víztükörre rajzolt képek,
ahogy felmerülnek, azon nyomban el is tűnnek.

Minden csupasz tér, a jelenlét tápláléka,

minden rezdülés a tiszta dimenzió energiája,
magát nyom nélkül feloldja, ho-la-la!

Minden ugyanúgy merül föl, mint régen,

ám mégis egészen más így, szabadon!
Ennek híján a meditáció tévút,
ám így a tiszta létdimenzió
meditációtól független terébe jutsz.

A harmadik velős utasítás így szól:

GYŐZŐDJ MEG RÓLA, HOGY EZ A SZABADSÁG!

BEFEJEZÉS

E három velős utasítást tartalmazó szemléletben

a bölcsesség és szeretet egységét képviselő meditáció,
és a Győztes-sarjak cselekedetei ötvöződnek.

Múlt, jelen és jövő buddháit mind megkérdezheted,

ennél magasabbrendű tanításra úgy sem lelsz.

A tiszta létdimenzió kincskeresője a jelenlét ereje,

ki a megismerés mátrixából e kincset kivette,
ilyen kincset földben nem találsz,
mert ezt maga Gáráb Dordzse végrendelkezte,
ez itt a hármas átadás végső sűrítménye.

Ezennel, hétpecsétes titokként Rátok bízom,

lelkemből lelkedzett gyermekeim!

Mélységes dolog ez, szívből szóló beszéd,

e magvas tanítást el ne hanyagoljátok,
e velős utasítást félvállról ne vegyétek!

SZÁRVÁ MÁNGÁLÁM

(A fordítást Agócs Tamás végezte Keith Dowman szóbeli átmutatásai alapján. További kifejtése a 10. Dharma füzetben található, melynek címe, A
dzogcsen gyakorlása.)

[« tartalom

SZAMANTABHADRA, AZ ŐSBUDDHA FOHÁSZA

amelytől a hat világban élő lények

önkéntelenül megvilágosodnak

HO!  
Bár az egész szamszára és nirvána,
minden jelenségével és összes lakójával együtt,
egyformán a színtiszta lét eredeti talaján nyugszik,
az egyik a nemtudás, a másik a tudás útja;
az egyik a nemtudás, a másik a tudás varázslata.

Vezesse vissza Szamantabhadra fohásza

a létforgatag hat világában bolyongó lényeket
a lét eredeti forrásához, a teljes megvilágosodáshoz!

Ez az egyetemes alap a mindentől független,

megnevezhetetlen, magától eredő, korlátlan jelenlét,
amely nem válik szét szamszárára és nirvánára,
amely tudatos tudása a buddhaság,
nemtudása, feledése a hatféle lény szenvedése.
A három létbirodalom minden élőlénye
szerezzen tudomást a lét kifejezhetetlen alapjáról!

Én, Szamantabhadra, mindig e színtiszta lét

önmagától eredő talaján vagyok jelen,
aminek nincs semmiféle oka vagy feltétele,
amit nem szennyez be a kint és bent,
nem torzít el a lét és nemlét fogalma,
amire sosem borul a feledés homálya,
s ezért a visszatükröződése is tökéletes.

Aki az önmagát ismerő jelenben van jelen,

az nem rémül meg, ha összedől a három létbirodalom,
az nem kötődik az öt érzékszerv tárgyaihoz,
mert a magától fellépő, gondolat nélküli tudásban
különböző formák és mérgező érzelmek nincsenek.

A jelenlét szakadatlan ragyogása

az ötféle eredendő tudás egyetlen közös forrása,
és az ötféle tudásból lesz az Ősbuddha öt családfája,
melynek ágai tovább terebélyesednek,
és negyvenkét nyugalmas buddha jelenik meg;
majd az öt tudás teremtőerejének feltámadásával
létrejön a hatvan vérszomjas buddha-alak,
hogy az alapjelenlét sohase merüljön feledésbe.

Mivel az eredendő Ősbuddha én vagyok,

amint ezt a fohászt kiejtem szájamon,
a három létbirodalomban bolyongó lények
ismerjék fel az önmagából eredő jelenlétet,
és teljesedjenek ki a lét ősi, időtlen tudásában!

Elmémből szüntelen elgondolhatatlan varázstestek

százmillió-ezerféle formáját árasztom szerte a világba,
hogy számtalan sokféleképpen oltalmazzák a lényeket,
aszerint, hogy melyiküknek mire van szüksége a megértéshez.

Együttérző fohászommal mentsem meg

a három létbirodalom forgatagában bolyongó lényeket
a hatféle létállapottól!

Mivel a kezdet kezdetén az élőlények

nem eszméltek rá az alap-jelenlétre,
az eredeti talajt a sűrű feledés homálya fedte be;
e feledésük miatt estek tévedésbe.

Ezt hirtelen megdöbbenés, elalélés követte,

majd ebből a zűrzavaros, kesze-kusza rettenetből
megszületett az én és az "ellen-fél" fogalma.
A megkülönböztetés szokásai sorban egymásra rakódtak,
és létrehozták a szamszára forgatagát.
Az öt mérgező érzelem egyre erősödött,
és a lényeket az öt mérgező tettre ösztönözte.

Amint én, az Ősbuddha, e fohászom kimondom,

ismerjék fel önmagukban, önmaguktól, a jelenlét ős-tudását,
hiszen most is csak azért tévelyegnek, mert erre nem emlékeznek!

Az egyszerre-születő nemtudás a jelenlét feledése,

a fogalmi nemtudás az én és a más elkülönítése.
E két nemtudás okozza a lények eltévelyedését a szamszárában.

Amint én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,

a létforgatag minden élőlénye oszlassa szét
a feledékenység sűrű homályát,
oldja föl a kettős tapasztalás feszültségét,
és ismerje föl a jelenlét eredeti ábrázatát!

A meghasonlott elmét bizonytalanság és kétség emészti,

ami gyenge vágyakozásokat ébreszt benne,
melyek később vaskos szokásokká állnak össze:
ételre, pénzre, ruhára, otthonra és társakra van szüksége,
állandóan ingerekkel bombázná az öt érzékszervet,
nemi izgalomra vágyik és kielégülésre.

Mindezek csak evilági tévelygések!

A kettősségben elkövetett tettek sosem érnek véget!
Amikor a sok kötődés gyümölcse beérik,
szellemként ölt testet, akit örök éhszomj emészt;
a kielégíthetetlenség iszonyatos kínja!

Amint én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,

az örökös sóvárgástól elgyötört lények
kínzó vágyaikat el nem utasítva,
de magukra sem véve kötődéseiket;
oldódjanak fel a természetes jelenlétben,
pihenjenek meg a tudat eredeti otthonában,
és ismerjék fel a megkülönböztetés bölcsességét!

Amint a tudat külsőnek vélt tárgyakkal szembesül,

azonnal megretten és remegni kezd ijedtében.
A viszolygás hajlama később átcsap gyűlöletbe,
és végül gyilkos, önpusztító erőszakhoz vezet.
Ha a haragvó gyűlölet gyümölcse beérik,
 pokolra születik, ahol forróság emészti;
a békétlen fortyogás iszonyatos kínja!

Ahogy én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,

amint a forgatagban bolyongó lényekben
erőteljes ellenszenv és harag ébred,
ne nyomják el magukban, de ne engedjék el,
csak hagyják elcsitulni a saját otthonában,
s ha jelenlétük végre visszatért helyére,
ismerjék föl a világosan látó bölcsességet!

Ha az elme felfuvalkodik a gőgtől,

és versengést szítva, becsmérel másokat,
abból erős önhittség, elbizakodottság fakad,
aminek harc, veszekedés, szenvedés a vége.
Mikor az ilyen tett gyümölcse beérik,
istennek születik, akire végül hanyatlás vár;
a rettenetes bukás iszonyatos kínja!

Ahogy én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,

amint a lények tudatában gőg, önhittség ébred,
ismerjék fel azon nyomban, hagyják ellankadni,
és ha jelenlétük újra visszatért helyére,
ismerjék föl benne az egyöntetűséget!

Az elidegenedésből és a meghasonlásból
buzgó öntömjénezés és egyben szorongás fakad,
ami viszálykodáshoz és dühödt erőszakhoz vezet,
és az öldöklő titánok világában születéshez,
melynek pokolba zuhanás a végeredménye.

Ahogy én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,

amint a lények közt valahol összetűzés támad,
hagyjanak fel rögvest az ellenségeskedéssel,
oldják fel a kettős tapasztalás feszültségét,
és ha visszanyerik újra az éber jelenlétet,
ismerjék fel az akadálytalan cselekvés bölcsességét!

A tompaság, szétszórtság és a méla közöny,

az ostoba sötétség és feledékenység,
a fásultság, lustaság mind beszűkültség,
ami űzött és védtelen állati léthez vezet.

Amint én, az Ősbuddha e fohászom kimondom,

az elbutult lények sivár tompa elméjében
ragyogjon fel a világos tudat tiszta fénye,
s ismerjék fel a gondolatmentes bölcsességet!

A három létbirodalom minden élőlénye

azonos velem, az egyetemes alappal,
ám míg ők az önfeledt tévelygés útjára lépve,
a hatféle tett csalóka álmába merülnek,
és most is értelmetlen dolgokkal foglalkoznak,
én örök időktől fogva Buddha vagyok,
hogy visszafordítsam a hat világ varázslatát.

Amint Szamantabhadra e fohászát kimondja,

érje el minden lény, egy kivétel nélkül,
a tiszta létközegben a teljes buddhaságot!

EMÁHÓ!

Ha a nagyerejű jógin vagy jógini

felébreszti magában a jelenlét bölcsességét,
és elszavalja e roppant hatásos fohászt,
ezt meghallva az összes élőlény
eléri a tökéletes buddhaságot,
s ha a napot és a holdat elemészti Ráhu,
vagy visszafordul pályáján a nap,
összedől az ég és a föld, vagy meghal,
maga is Szamantabhadraként ölt testet.

Ahogy én a jógi,
Szamantabhadra fohászát fennhangon kimondom,
szabaduljon meg a három létbirodalom valamennyi élőlénye
fokozatosan az összes szenvedésétől,
és végül érje el a teljes buddhaságot!

(Goddemcsen termáját tibetiről magyar nyelvre átültette Agócs Tamás 2002 áprilisában, a Keith Dowman angol fordításából négy évvel korább
USZÓn, Tarr Bencével és Farkas Pállal közösen elkészített magyar fordítás felhasználásával. A terma kommentárjával együtt megtalálható a
Dharma-füzetben, melynek címe Az Ősbuddha imája.)

[« tartalom

Dilgo Kjence Rinpocse

A DZOGCSEN GYAKORLÁSA A MINDENNAPI ÉLETBEN

A dzogcsen gyakorlása a mindennapi életben egyszerűen teljes nyitottságot és gondtalanságot, a
dolgok tökéletes elfogadását jelenti. Vegyük észre, hogy e nyitottság érzelmeink játszótere, és
viszonyuljunk az emberekhez természetesen, mindenfajta érdek és hátsó szándék nélkül!

Éljük át a dolgokat a maguk teljességében, sohase vonuljunk vissza önmagunkba, mint a mormota a
barlangjába! Ezáltal felszabadítjuk azt a rengeteg energiát, amit általában a szilárd vonatkoztatási
pontok fenntartására fordítunk. A viszonyítás csak arra jó, hogy elzárkózzunk a mindennapi élet
közvetlen megtapasztalásától.

A pillanatban való jelenlét kezdetben félelmet válthat ki. De ha az ilyenkor jelentkező félelmet teljes
nyitottsággal üdvözöljük, ledönthetjük szokásos érzelmi mintázataink szűkre szabott korlátait.

Amikor a tér felfedezését gyakoroljuk, alakítsuk ki magunkban azt az érzést, hogy teljesen megnyílunk
az egész világegyetem felé. E megnyílást tökéletes egyszerűséggel, lecsupaszított tudattal hajtsuk
végre! Ezzel a roppant hatásos, közönséges gyakorlattal lehullik rólunk az álarc, amivel általában
védelmezzük magunkat.

Meditációnkban ne tegyünk különbséget az észlelés és annak tárgya közt! Ne legyünk olyanok, mint az egérre leső macska! Vegyük észre
meditációnak nem célja, hogy "magunkba mélyedjünk" vagy elvonuljunk a világtól. Gyakoroljunk szabadon és fogalmaktól mentesen, kényszered
befele fodúlás és összpontosítás nélkül!

Létünk alapja a hatalmas, eredetlen, önmagában fénylő bölcsesség tere: minden zűrzavar itt kezdődik és itt végződik. Ha a tudatosság ebben
őseredeti állapotban van jelen, nem érdekli sem a megvilágosodás, sem annak ellentéte. A lét alapja a kristálytiszta, eredendő tudomás, az a forr
ahonnan minden jelenség ered. Ősanyának is nevezik, mert a lehetőségek méhe, ahol a dolgok önnön teljességükben, magától értető
természetességgel merülnek fel és tünnek el újra.

A jelenségek minden szempontból tiszták és áttetszőek. Az egész világegyetem korlátlanul nyitott. A dolgok kölcsönösen áthatják egymást.

Ha mindent tisztán és világosan, a maga csupasz egyszerűségében szemlélünk, semmi sem homályosíthatja el tapasztalásunkat, nincs mit elérnü
és megvalósítanunk. A jelenségek természete magától nyilvánul meg, és az időfeletti tudatosságban természetes egyszerűséggel van jelen. Mind
tökéletes úgy, ahogy van. A dolgok a saját egyediségükben a Valóság állandóan változó mintázatának részeiként jelennek meg. E mintázat mind
pillanatban jelentéssel és jelentőséggel telített, ám mégsem kell neki semmiféle jelentőséget tulajdonítani megnyilvánulásának pillanatán túl.

Ez az öt elem tánca, ahol az anyag az energia, az energia pedig az üresség jelképe. Saját megvilágosodásunk jelképei vagyunk. A megszabadulás
megvilágosodás már itt is van anélkül, hogy erőltetnünk és gyakorolnunk kéne.

A dzogcsen mindennapi gyakorlása maga a hétköznapi élet. Mivel fejletlen állapot nem létezik, nem kell magunkra erőltetnünk semmiféle különleg
viselkedésformát, nem kell arra törekednünk, hogy "legyünk valakik" - azon túl, vagy azon fölül, akik/amik valójában vagyunk. Ne érezzük úgy, ho
egy óriási célkitűzés, valamiféle "magasabbrendű állapot" megvalósítására törekszünk!

Az ilyesfajta állapotra irányuló törekvés kényszerképzet, amely csak arra jó, hogy feltételekhez kösse a tudatot, és meggátolja annak szab
áramlását. Ám arra sincs okunk, hogy értéktelennek érezzük magunkat: természetünknél fogva korlátlanul szabadok vagyunk. Ele
megvilágosodottak vagyunk, semmiben sem szenvedünk hiányt.
Amikor meditációs gyakorlatot végzünk, érezzük épp oly természetes dolognak, mint akár az evést, a légzést vagy az ürítkezést. Ne ruházzuk fel
az eseményt komoly, rendkívüli ünnepélyességgel! Vegyük észre, hogy a meditáció mindenfajta erőfeszítést, gyakorlást és célkitűzést meghalad,
túl van a megszabadulás és meg nem szabadulás kettősségén. A meditáció mindig épp olyan, amilyennek lennie kell: nincs mit javítani raj
Minden, ami felmerül bennünk, a tudat játéka csupán, így nincs sikertelen meditáció, és nem kell a gondolatainkat "jónak" vagy "rosszn
bélyegeznünk.

Tehát egyszerűen csak üljünk! Egyszerűen maradj ott ahol vagy, abban az állapotban, amiben éppen vagy! Feledd el öntudatos érzéseidet, amely
azt súgják: "Most meditálok." Ne igyekezz sehova, ne erőltess semmit, ne próbáld magadhoz ragadni a dolgok irányítását, és ne ak
"megnyugodni"!

Ha azt találjuk, hogy a fentiekhez hasonló gondolatokkal zaklatjuk magunkat, szakítsuk félbe a meditációt és egyszerűen csak pihenjünk!
kipihentük magunkat, folytassuk a meditációt!

Ha akár meditáció közben, akár máskor "érdekes dolgokat" tapasztalunk, ne csináljunk belőle nagy ügyet! He ezeket az élményeket sokat forgatju
fejünkben, azzal csal elvonjuk figyelmünket a jelenről, hogy természetellenesen viselkedjünk. Ezek a tapasztalatok egyszerűen csak azt jelzik, ho
gyakorlunk, de éppoly átmenetiek és mulandóak, mint bármi más. Ne törekedjünk felidézésükre, megismétlésükre, mert azzal csak a tudat magá
értetődő természetességét torzítjuk el.

Minden vadonatúj, friss és üde. Minden jelenség teljességgel egyedi, és mentes a múlt, jelen és jövő összes fogalmától. Mindent a maga időt
valóságában tapasztalunk.

A pillanatról pillanatra felmerülő új felfedezések, rádöbbenések és sugallatok szakadatlan áradatában tudati tisztaságunk nyilvánul meg. Tanul
meg mandalaként szemlélni mindennapi életünket, mint lényünk üres központjából önkéntelenül szétsugárzó tapasztalás peremhatárait!
hétköznapi életünk során tapasztalt dolgok mind mandalánk részei, melyek részt vesznek a világegyetem táncában. E jelképrendszer segítségé
tárja fel előttünk a belső mester a lét alapvető értelmét és végső jelentését. Legyünk hát egyszerűek, fogadjunk mindent magától értető
természetességgel, és tanuljunk belőle! Így könnyebben észrevehetjük az általában bosszantó dolgok ironikus, mulattató oldalát.

Meditációban átlátunk a múlt, jelen és jövő káprázatán, és tapasztalásunk folyamatos mostban-létté válik. Ami elmúlt, már csak megbízhatat
emlék. A jövő pusztán jelenlegi képzeteink kivetülése. Maga a jelen is azon nyomban tovatűnik, mihelyt meg akarjuk ragadni. Miért erőltetnén
szilárd talaj illúziójának megteremtését?

Szabaduljunk meg a múlt emlékeitől, s a meditációval kapcsolatos elvárásainktól! A meditáció minden egyes pillanata teljes egyedi, t
lehetőségekkel. Ezekben a pillanatokban úgysem tudjuk megítélni a meditációnkat sem múltbéli tapasztalásunk fényében, sem holmi száraz elmé
vagy üres retorika alapján.

Ugorjunk fejest a meditációba a jelen pillanatban, habozás nélkül: ez a megvilágosodás!

Kolofón: Ezt a tanítást Dilgó Khjence Rinpócse (1910-1991) végrendeletként hagyta nyugati tanítványaira, a magyarországi tanítványoknak pe
Keith Dowman adta tovább 2000 májusában. Szolgálja a lények megvilágosodását!

SZÁRVÁ MÁNGÁLÁM

(A fenti tanítás a 10. Dharma-füzetben található meg, melynek címe A dzogcsen gyakorlása, és Agócs Tamás fordítása.)

[« tartalom

Kalu Rinpocse

É É
 A MAHAMUDRA ÉS DZOGCSEN EGYSÉGE

A következő tanítást Kalu Rinpócse Szogyál Rinpócse párizsi Rigpa központjában adta 1987-ben.

Ma itt a Rigpa központban találkozunk, és gondolom, hogy sokan közületek már bizonyos ideje
Szogyál Rinpócse tanítványai vagytok. Szogyál Rinpócse megkért engem, hogy tanítást adjak a
Mahamudráról és a Dzogcsenről, de mivel kevés időnk van, csak röviden beszélek róluk, egyfajta
kapcsolatot teremtve köztük.

Szogyál Rinpócse olyan valaki, aki Tibetben megkapta a Régi és Új hagyományok tanításait, és akiben
találkozott Tibet nyolc hagyománya. Ez a nyolc hagyomány lényegileg azonos, az egyetlen különbség
csupán a részletekben és a sajátos szóhasználatban van. Például, itt a Rigpa oltártermében láthatjuk
Dzsámjáng Khjence Csötyi Lodrö és Dudzsom Rinpócse képeit. Én mindkettőjüktől kaptam
felhatalmazásokat, és adtam is néhány felhatalmazást Dzsámjáng Khjence Csötyi Lodrönek. Ezért
köztünk kétféle kapcsolat van: tanító-tanítvány és tanítvány-tanító. Dzsámjáng Khjence Szakjapa
láma és Dudzsom Rinpócse Nyingmapa láma, de valójában ők olyan lámák voltak, akik magukban
megtestesítették Tibet nyolc nagy hagyományvonalát. [1] A Gelugpa hagyományban a két
legismertebb láma Őszentsége a Dalai Láma és Pancsen Rinpócse. Ma itt van velünk Dágyáb Rinpócse,
aki egyik fő tanítványuk, és ezért a Gelugpa hagyományt képviseli. Szogyál Rinpócsére vonatkozóan
elmondanám, hogy családjaink közt sok nemzedék óta szoros kötelék van, ezek a kapcsolatok ma is
léteznek és köztünk tanító-tanítvány kapcsolat is kialakult.

Tibetben a Nyingmapa hagyomány Triszong Decen dharmakirálytól, Padmaszambhava nagy-mestertől

és Kenpo bodhiszattvától ered. Ezen hagyomány tanításai azokon keresztül jöttek tovább, akik a
"király és huszonöt tanítvány" (Dzsebáng Nyerngá) elnevezést viselik, és a tanítások tartalmazzák
Buddha szavait és Padmaszambhava termáit. Aztán Rincsen Zángpó fordító és Pálden Atisa nagy
pandit idejétől kezdve, a "Régihez" képest egy "Újnak" nevezett hagyomány indult.

A Nyingma Régi hagyományának megfelelően a végső tanítást Dzogpácsenponak vagy Maha Atinak
hívják, és az Új hagyomány szerint Csákgyácsenponak vagy Mahamudrának, de lényegileg a Dzogcsen
és a Mahamudra ugyanaz, mintha ugyanannak a személynek két neve volna. A Mahamudra szó, amely
tibetiül Csákgyácsenpo, a következőképpen magyarázható: Csák az üresség mélységét megértő
bölcsességre utal, a Gyá pedig a hatalmasságra, jelezve, hogy nincs semmi, ami ezen az ürességen
kívül esne. Lényegében minden jelenség ebből az üres tudatból ered. Az egyetlen különbség az
általunk tapasztalt jelenség, és a megvilágosodás szempontjából tapasztalt jelenség közt az, hogy a
tudat tiszta vagy sem.

A tudat nem csupán üresség, világos, intelligens, eredeti bölcsesség is. Tehát minden jelenség benne van ebben a tudatban, ebben az alapv
intelligens bölcsességben, ami a felébredett tudat. Ahogy látjuk, Csák a tudat ürességére utal, Gyá arra a tényre, hogy nincs semmi ezen
ürességen kívül. Továbbá a Csenpo nagyot (szanszkritul maha) jelent, jelezve, hogy ennél magasabb megvalósítás nincs. Tehát a Csákgyácsenpo
ürességre és a mindent magába foglaló bölcsességre utal.

A Mahamudra útján való haladásnak tizenkét alegysége van. Az ösvényt négy nagy fázisként írják le, melyek a következők:

1. Egyhegyűség (tsze csik)

2. Egyszerűség, vagy Nem-fogalmiaskodás (trödral)
3. Egy íz (ro csik)
4. Nem-meditáció, vagy meditáción túl (gom me) [2]

Ezek mindegyike három alfázist vagy intenzitási fokozatot foglal magába, így lesz tizenkét alegység.

Mindenek előtt, az első három fokozat, amely az "egyhegyűséghez" tartozik, a Mahamudrában és Dzogcsenben is fontos elem. A tökéletes s
(tudat lenyugtatása) képzéssel foglalkoznak. Minden közepes vagy csekélyebb képességű lény végig kell menjen ezeken a képzéseken, de a
képességű lényeknek ezek a fázisok nem szükségesek. A közepes vagy csekély képességű lények tudata a fodrozódó vízhez hasonló, melyben a h
nem tükröződik tisztán. Ahhoz, hogy a hold tükröződése tiszta legyen, mindenek előtt a vizet le kell nyugtatni. A nagyon magas képességű embe
számára azonban ez nem szükséges, ők olyanok, mint a jó fényképezőgép tulajdonosai, amivel rögtön tiszta képet kapnak. Számukra elég,
bevezetik őket a tudat természetébe, és azonnal megértik.

Mi a tudat természete? Azt mondják, hogy a tudat üresség, tisztaság, akadálytalan tudatosság és intelligencia. Most "bevezettek a tu
természetébe", és "megfigyeljük mi a tudat". De a tudat nem egy tárgy, amire maga a tudat ránézhet, ezért nincs mit látnia. Mindamellett, ha n
figyeljük a tudatot, egyáltalán nem fogjuk látni. Ezért mondják, "Óh, csodálatos, ezt nézni kell, anélkül, hogy képes lennél meglátni!"

Mit jelent "nézni meglátás nélkül"? Ahogy Gampopa mondta, "Mikor a tudat nem gondol semmit, akkor spontán gyönyörteli, ahogy a víz, mikor ni
kavarva, természete szerint átlátszó és tiszta." Azt jelenti, hogy nincs más dolog, mint a tudat figyelése. A tudat figyelése azt jelenti, hogy a tu
önmagában marad, tudati gyártogatás nélkül, saját természetében tartózkodva.

Mahasziddha Tilopa mondta: "Ha a tudatot bármiféle vonatkoztatása nélkül hagyod, az a Mahamudra, és ha folyamatosan ebben meditálunk, elér
a Buddhaságot." Mikor hagyjuk a tudatot önmagában pihenni, saját természetében, bármilyen tudati gyártogatás nélkül, így a saját ürességéb
saját tisztaságában időzve, az a Mahamudra. Ezt a Mahamudrát "közönséges bölcsességnek" vagy "közönséges tudatosságnak" (tamal gyi sepa
hívják [3], abban az értelemben közönséges, hogy a tudatnak nincs szüksége semmi létrehozására vagy készítésére, hanem egyszerűen magá
pihen a saját létében.

Mi lesz az eredménye, ha képesek leszünk meditálni, vagyis megfelelően ebben az állapotban maradni? Maga a Buddhaság az eredmény. Miért? Mi
a tudat üressége maga a Dharmakája, a Buddha abszolút teste. A tudat tisztasága a Szambhógakája, Buddha világosság teste, és a ke
elválaszthatatlan egysége a Nirmánakája, a megnyilvánulás test.

Hogy valóban képes légy arra, hogy bevezessenek ebbe a tudati létmódba, érdemek halmozása és tisztítás ajánlott, melyeket a magas képessé
személy már a múltban elvégezett és beteljesített. De a közepes és csekély képességű gyakorló, mindenek előtt el kell végezze az érdem gyűjté
és a tisztítást. Mindenek fölött lényeges, hogy nagy odaadása legyen egy láma iránt. A múltbéli Kagyü lámák mondták, hogy a végső, bennere
eredendő bölcsesség megvalósításához nincs más mód, mint a tisztítás, érdemek halmozása, és a legfontosabb a láma iránti odaadás. Ahogy
megvalósításunkban kifejlődik némi spontaneitás, azt mondják, hogy elérkeztünk az "egyszerűség" vagy "nem-fogalmiaskodás" alsó fokához. Az
fokozatosan végighaladunk ezen fázis középső és felső fokain.

Tovább haladva az úton, elérünk a megvalósítás azon fázisához, ahol a szamszára és nirvána, a jelenségtapasztalás minden formája, a form
hangok, ízek, szagok, testérzet, gondolatok, tudatállapotok, nincsenek az őket felfogó tudattól külön. Ezt hívják "egyízűségnek". Aztán
"egyízűség" megvalósítása intenzitásának harmadik fázisa elérésével, megjelenik az az állapot, mikor nincs többé szükség meditációra
megvalósítás fenntartásához. Itt már nincs meditáció vagy szórakozottság. Megvalósításunk teljesen stabil. Ezért hívják "nem-meditációnak" va
"meditáción túli" fázisnak. Ennek a fázisnak is van három intenzitási fokozata, és mikor elérünk a harmadikhoz, az a Buddhaság.

Az Új hagyományban, főleg a Kagyüpában azt mondják, hogy a jelen ezen azonnali ismeretét hívják "közönséges bölcsességnek" vagy "közönség
tudatosságnak".

Mikor a tudat természetébe való bevezetés, meditáció és megvalósítás által, elérjük a második fázist, a "nem-fogalmiaskodást", ez egyenlő
Bodhiszattvák első "földjének" (bhumi) elérésével, amit a "Legmagasabb Gyönyörűségnek" (rabtugava) neveznek. A Bodhiszattvák megvalósításán
és cselekedetének első fázisát azért hívják "Legmagasabb Gyönyörűségnek", mivel amíg nem ismertük fel tudatunk igaz természetét, és n
vagyunk tudatosak a tudat illuzórikus kivetítéseiben, mindenféle szenvedésnek és nehézségnek vagyunk kitéve. A tudatunk igaz természetén
megértése (megvalósítása) olyan, mint hideg vizet önteni a forrásban lévő vízre, a víz forrása azonnal megáll. Hasonlóan, ez a megvalósítás álta
tudat azonnal nagy békét és boldogságot ismer meg. Ezért mondják "Legmagasabb Gyönyörűségnek."

A nyingmapa hagyományban mást kifejezést használnak a tanítvány igaz természete tudatosságába vezetésének leírására. Úgy hívjuk, "közvet
bevezetés a Rigpába". Ha felfedeztük tudatunk igazi arcát ezen folyamat által, fejlesztjük abszolút bizonyossággal. Aztán ha akár a Buddh
jönnének is és mondanák, "De nem ez a meditálás módja!", azt válaszolnánk, "Tudom, hogy ez a módja." A Dzogcsenben ezt a "bizonyosság ál
teljes és közvetlen döntésnek" nevezik. Ha ezt elsajátítottuk, a meditációs gyakorlatunk egyre mélyebb lesz, és nagyon gyorsan, egyik pillanatró
másikra, átvágjuk a fázisokat és ösvényeket a Buddhaság felé, és elérjük a Megvalósítást.

Ahogy a Mahamudrának három fázisa van: "Nem-fogalmi", "Egyízűség" és "Nem-meditáció", a Dzogcsenben a három megfelelő fázis: "Bevezeté
Rigpa állapotába" ("Szembesülj a tiszta jelenléttel"), "a bizonyosság általi teljes és közvetlen döntés" ("döntsd el, hogy csak ez az egy számít"),
"közvetlen magabiztosság a feljövő gondolatok felolvasztásában" („győződj meg róla, hogy ez a szabadság") (Ezekkel kapcsolatban bőve
útmutatást kaphatsz Gáráb Dordzse végrendeletében és kommentárjában.)

A Kagyüpa hagyományban az alap a Mahamudra, a Nyingmapa Dzogcsen hagyományban az alap a Trekcsö. És ez a Mahamudra vagy Trekcsö a
egy nagy repülőhöz hasonlít, melyik nagyon gyorsan halad az égen. A repülő gyors a Buddhaság eléréséhez, de az űrrakéta gyorsabb. A Kag
hagyományban ez a rakéta megfelel Naropa Hat Jógájának, Niguma Hat jógájának, Szukhásziddhi Hat Jógájána, vagy a Kálacsakra összefüggéséb
a Hat Kapcsolódásnak (dzsordruk). Lehetővé teszi nagyon gyorsan a Buddhaság elérését. A Nyingma Dzogcsen hagyományban a Thögál felel me
Buddhaság felé vezető hasonló nagyon gyors útnak. A Thögál gyakorlása útmutatásokat tartalmaz a fizikai testre, a tudatállapotok módjaira,
energiákkal való munkálkodásra vonatkozóan, a tanítvány képességeinek megfelelően. A gyakorló személyes képességeihez igazítva használhatju
nap és hold fényét, vagy a teljes sötétséget. Ezzel a gyakorlattal megnöveljük a szivárványfény, fénykorongok, istenségformák, buddhamezők,
hasonlók vízióit.

Négy fázison keresztül haladunk:

1. A dharmata megnyilvánulása (csönyi ngönszum)

2. Növekvő tapasztalás (nyam nang gong pel)
3. A Rigpa teljességének elérése (rigpa tsze peb)
4. A fogalmak és jelenség kiüresítése (a dharmata elkoptatása, csönyi ze pa).

Ha elérjük a jelenség kiüresítésének ezt az utolsó fázisát, az energia és a test elemeinek teljes megtisztítása által, elérjük a szivárványtestet. Mi
elhagyjuk a testünket, semmi anyagi nem marad utána.

Mondhatjuk, "Ez nagyon jó, azonban a Dzogcsen módszerével elérhetjük a szivárványtestet, de a Mahamudráéval nem." Nem kell semmi ilyes
hinned.

Milarépa élettörténetében említés történik hét közeli tanítványról, négy nőről és három férfiről, akik elérték a szivárványtestet. A Mahamudra é
Dzogcsen különböző hagyományaiban számos rendkívüli képességekkel rendelkező igen nagy mester van. A múltban megalapozott karmik
kapcsolat következtében követjük egyik vagy másik tanítót. Mikor egy tanítót követünk, azt kell gondolnunk, hogy ez a tanító több kedvessé
mutat irányunkba, mint az összes Buddha együtt, mivel ő egyenesen bevezeti tudatunkat annak igaz természetébe.

Az, hogy a minket tanító Lámák Buddhák-e vagy közönséges lények, nem annyira fontos, ha pontos és biztos útmutatásokat adnak, mely lehető
teszi, hogy tudatunk igaz természetét megvalósíthassuk. Ezért azt kell gondolnunk, hogy a Buddhák tulajdonságaival rendelkeznek, és olyan hálás
kell legyünk irántuk, mint a tényleges Buddhák iránt. Ha nincs odaadásunk, akkor, még ha számos Buddha ülne is előttünk, hiábavaló volna, n
tudnának segíteni rajtunk. Azt mondják, "Mi sarjad ki az égetett magból? Ha a magot tűz perzselte meg, el lehet ültetni, nem lesz fiatal haj
belőle." Hasonlóan, ha nincs bizalmunk vagy odaadásunk, a spirituális haladás nem lehetséges. Azt mondják: "Ha a Lámádat Buddhának tekint
Buddhától kapsz áldást, ha Bodhiszattvának tekinted, Bodhiszattvától kapsz áldást, ha istennek tekinted vagy közönséges szangha tagnak, akkor
istentől vagy a közönséges szangha tagtól kapsz áldást, és ha nincs egyáltalán hited benne, nem kapsz áldást." A múlt életek kapcsola
következtében, most ismét megtaláltuk Lámánkat. Néhányatok számára a Láma a Dzogcsen összefüggésében tanít, másoknak a Mahamudráéb
Nincs különbség. A fontos a gyakorlás. A megkapott útmutatások révén mindened megvan a gyakorláshoz, nincs szükséged semmi egyébre. De
nincs hited vagy odaadásod, még ha egy tényleges Buddha fáradozna is mindenféle módszerrel, hogy megmagyarázza a Dharmát neked, te
gondolkodnál: "Ez intelligensen hangzik", de mivel nincs odaadásod vagy hited, az összes erőfeszítése eredménytelen lesz. Ezért bizalommal
odaadással gyakorolva a kapott útmutatásokat - az a Mahamudra, az a Dzogcsen. Ha egyáltalán nem gyakorolsz, úgy végzed, mint azok a nyugati
kiknek sok vizsgájuk és fokozatuk van, de képtelenek munkát találni, és nyomorult szegénységben élnek. Ahogy maga Buddha mondta: "
megmutattam a megszabaduláshoz vezető utat, de hogy megfogadod vagy nem, teljesen tőled függ."

Jegyzetek:

[1] A Nyolc Gyakorlási Vonal Dzsámgön Kongtrul „Sedzsá Künkjábja” szerint: Nyingma, Kadam, Szakja, Marpa Kagyü, Sangpa Kagyü, Sidzse és Cs
Dzsordruk és Dordzsei Nyendrup.

[2] Fordítják „Egyhegyűségnek”, „Cselekvésnélküliségnek”, Egy-íznek” és „Nincs több meditációnak” is.

[3] Mondják „közönséges tudatnak” vagy „közönséges bölcsességnek” is.

(A szöveg a 15. Dharma-füzetben található, melyben Szogyál Rinpócse és Kalu Rinpócse tanításai vannak.)

[« tartalom

Őszentsége Dudzsom Rinpócse tanítása

A NGÖNDRO DZOGCSEN SZEMLÉLETE

Bármilyen gyakorlatot végzünk, a relatív és abszolút igazság egyidejűleg létezik, az ügyes
módszerek és bölcsesség egyidejűleg létezik, a tapasztalás és üresség egyidejűleg létezik. Ebben az
esetben a ngöndro gyakorlása az ügyes módszer, és a végén, a guru-jógában eléred a bölcsesség
szintjét, mikor a Láma felolvadva eggyé válik veled és te a dolgok abszolút természetében maradsz,
a meditáció állapotában.

Mivel a Láma az aki valóban megmutatja a módszert és az egész spirituális út központja, a

gyakorlat elején tiszteletünket fejezzük ki a lámának.

A Láma iránti tisztelet kifejezése után, először elgondolkozunk milyen nehéz elnyerni az értékes,
szabad és jó adottságú emberi formát, és ez a forma a megszabadulás spirituális útjának alapja.
Aztán az állandótlanságra és halálra gondolunk, minden létező alávetett a változás és a halál
törvényének. Még ha meghalunk sem szabadulunk meg, a létforgatag körforgásába jutunk
újjászületéseken keresztül, és a létforgatag természete a szenvedés, ezen elmélkedjünk. Aztán
gondoljunk arra, hogy bármit teszünk, akár jó vagy rossz cselekedeteket, a karma rendszere
kikerülhetetlen. Ezeket hívják Lo Dok Nam Zhi-nek, a tudatot megfordító négy gondolatnak. Az a
céljuk, hogy a tudatot a létforgatagtól gyakorlás felé fordítsák. Ezért fontos fejtegetni kezdetben
őket és megérteni az igazságukat.

Ha ezt tesszük, olyan, mint a felszántott föld elsimítása, hogy a vetésre egyenletes és kész legyen.

Most elvetjük magát a magot: megkapjuk a menedéket, kifejlesztjük a megvilágosodás szellemét,

tisztítást végzünk Vadzsraszattva gyakorlás által, és felajánljuk a mandalát az érdem és bölcsesség
halmozásáért. Mindez olyan, mintha magot ültetnénk a négy gondolattal előkészített földbe.

A viszonylagoshoz való ilyen kapcsolódás nélkül nem lehet megvalósítani az abszolútot. Ha a viszonylagos testet alapként nem használjuk, n
tudjuk megérteni és megvalósítani a tudat igaz természetét. Hasonlóan az ügyes módszerek ezen viszonylagos gyakorlatai nélkül nem tud
egyenesen az üresség természetét felfogni. A viszonylagos és abszolút kéz a kézben együtt léteznek. Ennek megértése nagyon fontos.

Például a menedékvételnél: kifelé azt mondjuk, hogy Kön Csok Szum, a „három drágaság”, a Buddha, a Dharma és a Szangha. Az értékes Buddh
Dharma forrása, a vezető. Buddha megmutatja az értékes Dharmát, az utat, és azok az értékes Szangha, akiknek a tudata a Dharma irányá
fordult.

Mivel a létforgatagban létezünk, a káprázat és szenvedés miatt, menedéket veszünk a szenvedéstől való megszabadulásért. Mivel nem látjuk ig
természetünket, és a káprázat következtében, mikor a különböző elemek összeállnak, létrejön ez az illuzórikus test. És ez az illuzórikus test nagy
valóságos marad a dolgok igaz természetének meglátásáig. Tehát a teljes megszabadulásunkig a test létezik, a szenvedés létezik és a „hár
drágaság” létezik, hogy menedéket tudjunk bennük venni.

Tehát külsőleg mondva, odaadással menedéket kell vennünk a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. De belülről nézve a Buddha, a Dharma
a Szangha szimbolikus, mély és ügyes mód hogy kijussunk a létforgatagból. Az abszolút igazság szempontjából, még a Buddha, Dharma, Szangha
bennünk van. Abszolút szinten az üres, sugárzóan önmagától fénylő, Rigpa-tudatosság tudatunk a Buddha. Külsőleg a Dharma hangok és jelentés
formájában nyilvánul meg, hogy meghalld és gyakorold, de belső szempontból üresség. Lényegileg az eredendő tudat, a Rigpa szüntel
akadálytalan, önmagától fénylő játéka. Külsőleg a Szangha azokat jelenti, kik tudatukat a Dharma irányába fordították, de belsőleg a Szangha
tudat mindent-átható, mindent-átölelő aspektusa.

Egészen beteljesedettek bennünk, de mivel nem ismerjük föl, a külső Buddhában, Dharmában és Szanghában kell menedéket vennünk. Mi
valójában végzed a ngöndrot, tudatodban heves odaadással, megfelelően vizualizálod a menedékfát, alázatosan leborulásokat végzel a testeddel,
recitálod a menedék formulát a beszédeddel. A gyakorlat végén leülsz és feloszlatod a vizualizációt magadban és megérted, hogy a három dolog -
alany, a tárgy és a tevékenység – mind a saját Rigpád. A meditátorok mi vagyunk, a menedékfa a saját alkotásunk. Csupán a Rigpa természetéb
maradunk, a Rigpán kívül nem találunk semmit.

Buddha mondta a Dodé Kalpa Zangpo-ban, „Én álomszerűen nyilvánulok meg álomszerű lényeknek és álomszerű dharmát adok, de valójában sos
tanítottam és sosem jöttem el.” Ebből a szempontból Buddha sosem jött el és a Dharma sosem jött el. Mindez csupán érzékelés, csupán a dolg
megnyilvánuló szférájában létezik.

A menedék gyakorlásával kapcsolatban, a viszonylagos aspektus mely felé odaadást mutatsz ki és leborulásokat végzel, és így tovább, és az abszo
aspektus erőfeszítés nélküli, mikor feloszlatod a vizualizációt és a tudat természetes, erőfeszítés nélküli állapotában maradsz..

A bodhicsitta vagyis megvilágosodás szellemének kifejlesztése azt jelenti, ha csupán magunkért cselekszünk, nem követjük Buddha mindentu
útját, a megvilágosodás útja eltorlaszolódott. Ezért minden lény megszabadulásáért, akik apáink és anyáink voltak, kifejlesztjük a megvilágosod
szellemét, ami Buddha szelleme.

A lények határtalanok, mint a tér, és mind voltak apáink és anyáink, és a létforgatagban szenvednek, az ő szenvedéstől való megszabadítás
gondolata a megvilágosodás igaz szelleme. A Bodhiszattva Fogadalom szavaival: „Mostantól, a létforgatag kiüresedéséig, minden lény javára fog
munkálkodni, akik apáim és anyáim voltak.” Tehát a viszonylagos szempontból itt vannak a megszabadítandó érző lények, és együttérzést
fejleszteni, és itt van az „Én”, az együttérzés kifejlesztője. Az együttérzés kifejlesztésének és felmutatásának módját maga Buddha magyarázta. E
viszonylagos bodhicsitta.

Tehát a megvilágosodás szelleme viszonylagos aspektusának ezen gyakorlásakor vizualizálod az összes lényt, kifejleszted a megvilágosod
szellemét és igyekszel megszabadítani őket a szenvedéstől a megvilágosodás eléréséig, és sokszor recitálod a bodhicsitta kifejlesztését, ahogy
gyakorlatod kéri. Az az útmutatás is adott, hogy el kell cserélned a boldogságod mások szenvedésével. Kilégzéskor az összes boldogságod
gyönyörűségedet, érdemed, és ezek okait is az érző lényeknek adod, és belélegzed az összes fájdalmukat, szenvedésüket, hogy megszabaduljan
azoktól. Ez szintén nagyon fontos gyakorlat. A megvilágosodás szellemének kifejlesztése és élethez való ragaszkodásunk megszüntetése nélkül n
érjük el a megvilágosodást. Ha képtelenek vagyunk mások iránti együttérzést mutatni és magunkhoz és ehhez az élethez ragaszkodunk, n
szabadulunk meg. Mindezek a dolgok a megvilágosodás szellemének viszonylagos aspektusai.

A bodhicsitta abszolút aspektusára vonatkozóan Buddha a következőket mondta tanítványának, Rábdzsornak, „Az összes dharma káprázatszerű
álomszerű.” Buddha azért mondta ezt, mivel minden megnyilvánuló változik és feloldódik, bennerejlően semmi sem szilárd és semmi sem állandó
világot szilárdnak látjuk, a vágy általi kötöttség belekavarodásától vezetve, és végnélküli tevékenységeket folytatunk, ezért végtelen a szamszá
Azt gondolhatjuk, hogy a szamszára álomszerű és a megvilágosodottság szilárd és állandó, de Buddha azt mondta, hogy a nirvána is olyan, mint
álom és a káprázat. Nincs semmi nirvánaként megnevezhető, semmi megfoghatót nem hívhatunk nirvánának.

Buddha egyenesen kimondta, „A forma üresség”. Például a hold tükröződik a vízben, de nincs hold a vízben, nem találod benne. Nincs forma, üress
van. Aztán azt mondta, „Maga az üresség forma.” Maga az üresség jelenik meg forma alakjában. Sehol sem találod az ürességet a formán kív
Hiába választod el a kettőt, hiába ragaszkodunk különálló entitásként hozzájuk. A hold tükröződik a vízben, de a víz nem a hold és a hold nem a v
Míg át nem haladsz ezen a szamszárán, ami a paramita vagyis „szamszárát meghaladó”, nincs sehol a nirvána, a nirvána birodalmában ni
létforgatag.

Mondhatod, „De itt van, láthatod!” De ha valóban megvizsgálod, nincs ott. Tehát ha megkérded ténylegesen hogyan jön létre, valójában minde
kölcsönösen függő keletkezésből jön létre. Mi ez a kölcsönösen függő keletkezés? A hold és a víz nem létezik külön, hanem a hold egyszerűen az
jelenik meg a vízben, mivel a dolgok így állnak össze. A tiszta víz az elsődleges ok és hold a másodlagos vagy járulékos ok, mikor ez a kétféle
találkozik, a kölcsönösen függő keletkezés megjelenik. Az elsődleges és járulékos okok egybeeső megnyilvánulása.
Az elsődleges okok vagy a létforgatag alapja direkt módon az „énhez” való ragaszkodás, és az összes káprázatszerű megnyilvánulás járulékos ok
válik, és a találkozásuk létrehozza a létforgatag három világát. Minden csupán ezen kölcsönösen függő mintaként létezik. Teljesen bizonyosak
ebben legyünk. Nagardzsuna mondta, „A kölcsönösen függő keletkezésen kívül nincs más dharma.” Mikor innen tovább haladsz és megvizsgálo
kölcsönösen függő keletkezés természetét, rájössz, hogy az nem más, mint üresség, ezért az ürességen kívül nincs dharma. A Mahajána vég
nézete az üresség, ez a nézet nem létezik az alsóbb tanításokban.

Ha valóban megvizsgálod, mindent az üresség játékaként kezdesz látni, az összes dharma kiürül és elérsz üresség természetükhöz. Akkor
mondhatod, hogy semmire sincs szükségünk. De bármire van vagy nincs szükséged, a tudatodtól függ. Csupán szárazon az ürességről beszélni n
elegendő, meg kell azt valósítani és aztán látni. Ha a tudatod valóban üres, nincs benne remény, félelem, gyönyör, bánat, negativitás, ni
szükséged ételre vagy ruházatra, a tudatod mindezektől szabad. Teljesen akadálytalan, mint a kezed lengetése a térben. A meditáció célja
üresség ezen természetes állapotában maradni, és akkor ebben az állapotban minden más jelenséget közvetlenül ürességnek tapasztalunk. Ez
gyakoroljuk a meditációt, hogy mindent üres természetébe tisztítsunk, és elérjük az üresség erődítményét. Először meg kell értsük, hogy a dolg
abszolút, természetes állapota üresség, aztán azt, hogyan nyilvánulnak meg viszonylagosan.

Ebből az ürességtermészetből kel fel az összes viszonylagos megnyilvánulás, melyben a létforgatag létezik. Tisztán meg kell értenünk, ho
valójában mi ez, és hogyan nyilvánul meg. Nagyon fontos ezen nézet megléte, mivel a nézet nélkül a meditáció tompa lesz. Csupán ülni és monda
„minden üres”, olyan, mint egy kis csészét felfordítani: a csészében maradt kis üres tér nagyon beszűkített, korlátozott üresség. fontos ismerne
lényeget, ahogy van. Abszolút értelemben nincsenek szenvedő érző lények, nincs létkerék, nincs szenvedés, mindezek a tiszta égbolthoz hasonló
üresek, de a kölcsönösen függő keletkezés és a káprázat következtében felmerül a dolgok viszonylagos szférája és itt a létforgatagban vann
szenvedő érző lények.

A Nagy Anya, Sunyata imája mondja: „Gondolati kifejezésekkel a meghaladó bölcsességet nem tudjuk szavakba ültetni.” A kifejezés
gondolatokon, fogalmakon teljesen túl van. Sosem született, sosem hal meg. Ha megkérded mihez hasonlít, olyan mint a tér. Sosem találod a
határát, sosem találod a tér közepét. Tehát ez a térszerű természet az üresség szimbóluma: teres, határtalan, szabad, végtelen mélységekkel
kiterjedéssel.

Aztán mondhatod, „Tehát a Rigpánk, a tudatunk természete, térhez hasonló, minden korlátozástól mentes.” De nem csupán üresség. Ha ránézel lá
valamit – és a „látás” csak egy szó, melyet a közléshez használunk. Láthatod, meditálhatsz rajta, benne tartózkodhatsz. Ha valóságában meglátod
üresség igaz természetét, ez „minden buddha anyja”. Mindez az abszolút megvilágosodás szellemének kifejtése volt.

Következik a Vadzsraszattva általi tisztítás. Abszolút értelemben nincs semmi megtisztítandó, nincs aki megtisztítsa és nincs tisztítás. De mivel n
ezt éljük, a szennyeződések és elhomályosulások megjelennek. Az ego ragaszkodásának káprázatszerű felfogásában végtelen szenvedés a részü
ezért a tisztításra szükség lévén, itt van számunkra ez a viszonylagos ügyes módszer. A tisztításhoz Vadzsraszattva megjelenik a valódi állapotunk
vagy Rigpából, és a belőle áramló nektár teljesen megtisztítja a szennyeződéseinket. Végzed a vizualizációt és mondod a Száz-szótagú varázsigé
tisztítás eszközeként. A dolgok természetes állapotában, ahogy a dolgok vannak, minden tiszta a kezdetektől fogva, mint a tér. Ez Vadzsraszat
abszolút tisztítása.

Következik a mandala-felajánlás, mely az érdemek halmozása. Miért kell érdemeket gyűjteni a bölcsesség okaként? A ragaszkodás miatt, a
mindezen káprázatszerű jelenséget előhozta. Mivel itt van a káprázat, itt van a káprázat megtisztítása is, és mivel meg tudjuk tisztítani, érdeme
gyűjtünk. Mikor felajánlod a tested, értékeid és dicsőséged, az a viszonylagos, szimbolikus mandala-felajánlás. Abszolút szempontból ezek a dolg
sosem léteztek, mint a tiszta üres égbolt. Tehát ha az eredeti tudatosság állapotában maradsz, az az abszolút mandala-felajánlás és az abszo
érdemgyűjtés.

A kölcsönösen függő keletkezés miatt a tudat még a guru-jógánál is elhomályosult, és ezért a Láma megjelenik és sugalmazza a tu
megtisztítását, ő az a tárgy, mely iránt tisztán érzünk. Mivel a tudatunk elszennyeződött, és a Láma iránti tiszta felfogást érzünk, a Láma létezik,
mi, kik odaadást gyakorlunk, létezünk a viszonylagos szférában. Ezért külsőleg vizualizálod a Lámát, imádkozol, és aztán megkapod a felhatalmaz
és az áldást. Ezek a guru-jóga külső, viszonylagos aspektusai.

Miután imádkoztál a szimbolikus, megnyilvánult Lámához, azt mondod:

A Láma fénnyé olvad és eggyé válik velem.

Abszolút Lámaként ismerem fel a Rigpámat.

Ha megkérded, hol az Abszolút Láma, ő a tudat abszolút természetében van. A Rigpa abszolút állapotában teljesíted be a Lámát. Ebben
tudatosságban folytatni, ahogy a dolgok vannak, ez a guru-jóga abszolút gyakorlása.

A külső ngöndro (előkészítő gyakorlat) így kapcsolódik a belső ngöndrohoz.

(Ezt a tanítást Őszentsége Dudzsom Rinpócse adta Londonban, 1979 május 19-én, és Szogyál Rinpócse fordította angolra.)

[« tartalom

A TISZTELETBELI HÖLGY TANÍTÁSA A SZEXRŐL, MINT ÚTRÓL

  Tisztelet a Legfelsőbb Csandamaharoszana Úrnak!

A Legfelsőbb Úr hódolatát fejezte ki a Tiszteletreméltó Hölgynek az

öt mandalával és kérdezte őt:

„Szerelmem, gyönyörűségem,
Hogyan ismeri meg a jógi az alakodat?
Tiszteletbeli Hölgyem, hogyan tudja kimutatni odaadását,
És hogyan tudja kimutatni hódolatát irántad?”

A Tiszteletbeli Hölgy válaszolta:

„Az összes női alak az égen, a föld fölött és alatt,

Az összes magas és alacsony születés, az én alakom.
Az összes láthatatlan nő az én formám:
Az összes istennő és félistennő,
Az összes titánnő és démonnő,
Az összes kígyólény, természetistennő, és szellemhajadon,
Az összes lótuszevő és ördögnő,
És az összes emberi lány is,
Az összes nőstényállat és éhes szellem,
AZ összes papnő és nemes születésű hölgy,
Az összes üzletasszony és dolgozó nő,
Az összes, aki írónőnek és királynőnek született,
Tanítók és tudósok,
Adóbehajtók és kertészek,
Prostituláltak és ruhafestők,
Fazekasok és vadászok,
Kaszton kívüliek, muzsikusok és vécétisztítók,
Mosónők, csapos nők és cukorka készítők,
Kovácsfeleségek, kurtizánok és táncosnők,
Bronz és aranyművesek,
Halaskofák és hentesek asszonyai,
Vajköpülők és virágárus lányok,
Aszkéták és kagylóművesek,
Nádvágók és költőnők,
Tehénpásztorok és nyílkészítők,
Kőfaragók női,
Fagyűjtők és ékszerészek:
A nők minden osztályának és mesterségének formájában
megjelenek,
Én vagyok az anya, a nővér és a feleség,
Nagynéni és unokahúg,
Nagymama és anyós,
És minden egyéb női kapcsolat.
Én vagyok minden tantrikus gyakorló és jógini,
Özvegy és aszkéta.
Mindezen hölgyek alakját öltöm,
Kik most az összes érző lény szolgálatáért élnek.

Mindegyikük bízik saját módszerében,

És bármelyik alakjával találkozik is a jógi,
Meg kell csókolja és ölelje a hölgyet,
Beteljesítve a lótusz és vadzsra egyesítését,
Szolgálnia és tisztelnie kell a hölgyet.
Önzetlen vággyal minden lény segítésére,
A hölgyet szeretetével szolgálva, a jógi erőt nyer.
Az erőt azonnal megkapja -
Ezért a jóginak szolgálnia kell a hölgyet.
A hölgy a menny, a hölgy az igazság,
A hölgy a legmagasabb aszketikus út,
Buddha hölgy, és a hölgy a közösség,
És a hölgy a tökéletes bölcsesség.

A hölgyet pszichológiailag megkülönböztetik

Az öt szín osztályozásával.
A kék hölgyet Változatlan Harag Jógininek mondják,
A fehér hölgy a Változatlan Tudatlanság Jógini,
A sárga hölgy a Változatlan Rágalom Jógini,
A vörös hölgy a Változatlan Vágy Jógini,
A zöld hölgy a Változatlan Irigység Jógini,
És az öt egysége a Bölcsesség Tökéletességének Tiszteletreméltó
Hölgye.

Vadzsrajóginit felajánlásokkal kell imádni,

Borral, étellel, virágokkal, és mindenféle kellemes dologgal,
A jógi finom ruhába kell öltöztesse a hölgyet,
Tiszta beszéddel imádkozva tiszteletéért,
És udvariasan összetéve kezeit
Figyelje és figyelmesen becézze őt,
A jógi elkötelezi magát iránta tiszta társalgással,
Folyamatosan csókolgatva és simogatva őt,
A jóginak imádnia kell Vadzsrajóginit.
Fizikailag imádni akit képes,
Verbálisan és mentálisan akit nem,
Kik engem imádatukkal kielégítenek,
Azoknak adom az összes erőmet.

Nem vagyok sehol, ha nem az összes nő testében.

Tehát, az összes többi utat visszautasítva, imádd a nőt!
Ez az engem imádat legmagasabb cselekedete,
És engem így szolgálva,
A törekvő kielégül és elnyeri a legmagasabb erőket.
Mikor a belátás útjára lép,
Megkapja tökéletesen az én megkülönböztető víziómat,
Folyamatosan, mindenhol,
Kivétel nélkül az összes formán úgy meditálva, hogy én vagyok,
Szerelmeskednie kell a saját hölgyével,
Megtestesülésemnek tekintve őt,
Beteljesítve a lótusz és vadzsra egyesítését,
És én megadom neki a megvilágosodást.
Ennek megfelelően, az összes formám iránti odaadása által,
A jógi minden módon a legmagasabb rendű.
Ezzel a módszerrel, a teljes beteljesítéssel,
A gyakorló teljes odaadást ér el.

A jógi ne éljen a bűn iránti félelemben,

Az alsó világok iránti félelemeben, mint a pokol.
Amennyire fél a szamszára mardosásától,
Annyira lesz impotens.
Habár a bűnnek nincs legkisebb léte sem,
És az erény és érdem sem létezik egyáltalán,
A bűnt és erényt kitalálták,
Hogy védje a tudatot az élet szenvedésétől.
A tudat minden dolog mércéje,
És minden csak gondolatnyi idejű.

Ki megy a mennybe és ki a pokolba?

Amennyiben a lények mérgezett elképzeléssel halnak meg,
Kik szabadok a méreg erejétől, a mennybe jutnak,
 Kik elájulnak a méreg erejétől, a pokolba.
Ezért a tudatlan emberek a mennybe vagy pokolba jutnak,
Míg a bölcs, teljes megértésével
Eléri a nirvánát.
De ha a nirvánát csak ürességnek tekintjük,
Mint a szélroham utáni lámpát,
Ez nihilizmus, a jutalom és büntetés útjaihoz hasonlóan,
Nem hozza közelebb a megvilágosodást.
Ezért, az összes ilyen foglalatosságot elhagyva,
A törekvő odaadó kell legyen irántam,
És kétségtelenül megkapja az erőt ás a tudatosságot,
Csandamaharoszana erejét, azonnal.

(Köszönet Keith Dowmannek, aki tibetiből angolra fordította)

[« tartalom

DZSIME LINGPA MENEDÉKIMÁJA

HUNG!
E KÖTŐDÉSMENTES HATÁRTALAN TÉRBEN,
RAGASZKODÁS NÉLKÜL, HITÜNK FELFÜGGESZTVE,
OLTALOMÉRT FOLYAMODUNK AZ ABSZOLÚT LÁMÁHOZ,
KI MAGA A JELEN TUDATOSSÁG:
AZ OSZLATVA-SUGÁRZÓK HÁROM LÉTSÍKJÁNAK
MAGÁTÓL ÉBREDŐ TÖKÉLETESSÉGE:
LÉNYEG, TERMÉSZET ÉS RÉSZVÉT TÜNDÖKLÉSE.

DZSIME LINGPA HÉTÁGÚ IMÁJA

LEBORULUNK, FELISMERVE A TUDAT EREDETI ÁBRÁZATÁT:

A KEZDETTŐL FOGVA MAKULÁTLAN DHARMAKÁJÁT.
FELAJÁNLÁST TESZÜNK, MEGKÜLÖNBÖZTETVE FORMÁLIS
ÉS NEM FORMÁLIS MEDITÁCIÓS ÁLLAPOTOKAT.
MEGOSZTOTT GONDOLATAINKAT, REMÉNYEINKET ÉS
FÉLELMEINKET, AZ ÁTHATÓ TÉRBEN BEISMERJÜK.
ÖRVENDEZÜNK AZ ÉRTELMEN TÚLI,
SZAKADATLAN ÁRAMLÁSBAN.
MEGFORGATJUK A KIFEJEZHETETLEN
ÉS KIMONDHATATLAN IGAZSÁG KEREKÉT.
IMÁDKOZUNK A VÁLTOZATLAN VADZSRALÉTBEN MARADÁSÉRT.
A FELHALMOZOTT ÉRDEMET AZ ŐSI TÉRBEN FELAJÁNLJUK.

[« tartalom

A DZOGCSEN LÉNYEGE

A tanítás lényege a Jelenlét, azaz a tiszta tudat, mely túl van az oksági törekvésen.[1] Ezen belül az első lépés a szemlélet kialakítása, a máso
pedig a tudatosság folyamatos fenntartása.

1. A szemlélet kialakítása

Bármi jelenjék is meg a Jelenlétben, soha nem mozdul ki belőle, és nem jár sem hasznos, sem káros következményekkel. Meghaladja az erkö
okságot, tehát egy áttetsző, teljesen tökéletes pillanat. Ahogy az Egyetemes Teremtő Tantrájában áll:

Én vagyok a gondolatmentes tér, a tapasztalás teste,

A fogalommentes meg nem különböztetés.
E meg nem különböztetés olyan, mint a tér.
És ahogy a térben nincs sem jó, sem rossz,
Úgy Szamantabhadra is mentes a megkülönböztetéstől:
Én magam vagyok a meg nem különböztetés.

Az értelem okság nélküli mibenlétéről az Egyetemes Teremtő Tantrájában ez áll:

A tiszta tudat olyan, mint az ég,

Az égnek pedig sem oka, sem következménye nincsen.

Az Oroszlán teremtőerejének kiteljesedése szerint pedig:

Erényes viselkedéssel nem lehet megvalósítani a buddhaságot.

Ha a buddhaságot erényes viselkedéssel meg lehetne valósítani,
Akkor a teljes tökéletesség nem lenne alapvető természetünk.
Az erénytelenségtől nem lehet a létforgatagba zuhanni.
Ha az erénytelenségtől a létforgatagba lehetne zuhanni,
Akkor az önmagától felmerülő bölcsesség hazugság lenne.

E szemléletben rejlő veszély elhárításához fontold meg az alábbiakat!

Az alacsonyabb rangú irányzatokban azért tanítják az erény és erénytelenség létezését, mert amíg az igazi valóságot meg nem ismerjük, é
dolgokat létezőnek tekintjük, addig e tévedésünk folytán az erény és az erénytelenség is megnyilvánul. Valódi természetünkben, a tiszta tudatb
azonban nincs sem erény, sem erénytelenség. Az erényes és erénytelen tettek egy lázas beteg zavaros látomásaihoz hasonlíthatók, amely
valójában nem léteznek. A keletkező és elmúló jelenségek hasonlata azonban nem illik az időtlen valóságra, mint ahogy a magból fakadó haj
hasonlata sem illik az égre, és így a káprázatszerű okság elve sem alkalmazható a tudat valódi természetére. Ahogy az  Egyetemes Terem
Tantrájában áll:
 A Teljes Tökéletesség eleve túl van az okságon,
Tehát szándékos gyakorlással nem lehet megvalósítani.
A tan olyan átadása, amely az okság nézetére tanít,
A szokványos világ jelenségeit tekinti mérvadónak,
Melyben a szándékos cselekvés meghozza gyümölcsét.
A tudatnak azonban sem oka, sem okozata nincs.
Mivel a tiszta tudat meg sem született soha,
Nem illik rá a születő világi jelenségek hasonlata,
Tehát nem lehet ráfogni, hogy létrejön, s elpusztul.
Aki nem érti a tudat okságon túli természetét,
Az a szokványos világ jelenségeit tekinti mérvadónak,
És azt hiszi, hogy az eredmény szándékos okokból fakad.
Ez az oksági irányzatok tanítása.

Közönséges ok-okozati úton nem lehet megvalósítani a felébredést. Mindenki a feltétel nélküli tapasztalástest elérésére vágyik, holott
gyakorlással lehetetlen megvalósítani. Ha gyakorlással meg lehetne valósítani, akkor feltételes lenne, következésképpen pedig állandótl
Mesterkéletlen egyszerűségében hagyva azonban önmagától valósul meg, mint a három idő összes buddhájának egységes tudatossá
Az Egyetemes Teremtő Tantrája szerint:

Gyakorlással nem lehet megvalósítani a felébredést,

Csak természetes módon, önkéntelenül valósulhat meg.
Ne akarj semmit, csak a tudat természetes csendjében pihenj!

2. A tudatosság folyamatos fenntartása

Amikor ezt az erkölcsi okság feletti értelmet, a csupasz tapasztalástest minden gondolatot felemésztő valóságát bármiféle szándék vagy elképze
nélkül, egyszerűen úgy hagyod, ahogy van, akkor az a jelen pillanat önnön világossága, üres fényben tündöklő, zavartalan belső csendje. Ebb
pihenj meg egy csöppnyi beavatkozás nélkül, szabadon engedve a tudat természetes áramlását!  Hagyd teljesen megtisztulni a gondolatokt
Lebegtesd a természetes szabadságban! Hagyd tündökölni a természetes tisztaságban! Engedj fel teljesen a természetes állapotban! Tárd széle
az érzékelés öt kapuját, és engedd el magad a kötetlen éberség korláttalan nyitottságában! A végtelen térben ezzel átvágod az időbeliséghez v
kötődést, és megnyugszol a mezítelen, gondolatmentes Jelenlét akadálytalan világosságában.

Nyitottan tartsd fenn a tudat tompaságtól és szétszórtságtól mentes, természetes világosságát anélkül, hogy bármiféle módszer alkalmazásá
beszennyeznéd, és a külső és a belső világ tisztasága (vagyis üressége) folytán megtisztulsz az izgatottság és a tompaság hibáitól!

Ahogy a Jelenlét az ürességben kitisztul, először a finom és a durva anyagi elemek megragadásától szabadul meg. Később az üresen fén
jelentudatosság érzése felerősödik, majd végül a finom és a durva anyagi alkotóelemek is felolvadnak benne. Az egész anyagi világ szertefosz
mint a pára. Ezzel minden felemésztődik az eredendő tisztaságú tapasztalástestben, és a Jelenlét a saját természetes állapotában találja mag
Ahogy a Felhalmozott Drágaságok Tantrájában áll:

Ha mindent elengedsz a természetes állapotban,

Akkor megérted a tudatról elhangzott szavakat
Anélkül, hogy szándékosan gyakorolnod kéne.
Ha sikerül megszoknod ezt a belső csendet,
Akkor a látszatok maguktól kiüresednek,
És minden áttetsző, üres fénnyé válik.
A föld, a víz, a tűz és a szél elemek
Elvesztik jellemző tulajdonságaikat,
És a térben olvadnak szét, mint a pára.
Mindenféle káprázatszerű ragaszkodásod,
És minden, amit valaha gondoltál,
Felolvad az időtlen tapasztalásban,
Melyben nincs kettős érzékelés.
Minden felemésztődik, és nem marad semmi,
Csak az üres világosság élménye,
Amely minden lény sajátja.

Illetve az Átható Hang Tantrájában:

A természetes Teljes Tökéletesség végpontja,

Ha a jelenségeket természetes állapotukban hagyod,
Az, hogy a tapasztalt tárgy és a tudat egybeesik,
És eléred az elengedettség teljes szabadságát.
E tudatosság túl van a hétköznapi elmén,
Itt minden jellegzetesség megszűnik létezni,
Megszabadulsz az üresség és a valóság szélsőségeitől,
A mozgás felemésztődik, a fogalmiság feleslegessé válik,
Kifogysz a gondolatokból, s az elmét felülmúlod.

A „merevség megtörése” (trekcsö) az eredendő tisztaság, a „szintátugrás” (thögal) pedig az önkéntelenség tökéletes megvalósításán keresztül ve
az elemek teljes felemésztődéséhez. Mindkét esetben megtisztulsz a külső és a belső anyagtól is, ám ez elsőben abban a pillanatban  éred e
megszabadulást az eredeti tisztaságban, amikor az anyagi részecskék szertefoszlanak, s ilyenkor a fénytest kívülről nem látható. A „szintátugr
esetében azonban magában a fénytestben valósul meg a nagy tudatátvitel,[2] így az kívülről is látható. Ám mindenféleképpen ugyanabban az ered
tisztaságú állapotban éred el a megszabadulást.

Az Atijóga az irányzatok királya, melynek fénye az összes többi irányzatot túlragyogja, és lehetővé teszi az oksági folyamatok teljes feloldását m
ebben az életedben. Amint a gyakorló kellő magabiztosságot nyer a tapasztalás egyforma üresség-ízének felismerésében, lerombolja az oks
káprázatát. Nem hagyatkozik alacsonyabb rangú megközelítésekre és nem vall magáénak semmiféle oksági elméletet, hanem egy csapásra kitö
nézetek tojáshéjából. Mindezt az önmagától felmerülő jelentudatosság felismerése teszi lehetővé, amiről a nyolc alacsonyabb rangú irányzat tan
még csak beszélni sem képesek. Ahogy az Oroszlán teremtőerejének kiteljesedésében áll:

A teljes tökéletesség szemlélete olyan, mint az égen szárnyaló Garuda. A különböző iskolák különféle kijelentéseket tesznek. Az oroszlán
azonban nem vonít, mint a sakál, mert nagy a hasa. A sakál viszont nem bömböl úgy, mint az oroszlán, mert túl keskeny a torka. A Teljes
Tökéletesség a természetes Jelenlétet, a jelentudatosságot idézi meg nyelvezetén keresztül. Az alacsonyabb rangú irányzatok viszont túl
keveset tudnak ahhoz, hogy a természetes Jelenlétről bármit is mondhassanak.

Egyes bírálatok szerint, ahogy a Garuda is egy sziklaoromról röppen fel, úgy nekünk is először az alacsonyabb rangú irányzatokon át
felkapaszkodnunk, mielőtt a Garudához hasonlóan, erőfeszítés nélkül szárnyalhatnánk az égen. Bár természetesen lehetnek olyanok, akiknek elős
finomítaniuk kell a képességeiket, ez általánosságban nem feltétlenül igaz. A Garuda hasonlata csupán az égen szárnyaló Garudára utal, életén
többi pillanatára nem. [Vagyis, arról nem szól, hogyan röppent fel.] A hasonlat mindig csak részleges, és nem a valóság egészét szemlélteti, hisz
akkor nem hasonlat lenne, hanem maga a dolog. Mindenesetre, mivel az emberi és isteni lények különféle adottságokkal rendelkeznek, a Tel
Tökéletesség tanítása inkább azoknak szól, akik azt azonnal képesek felfogni, nem pedig a gyengébb képességűeknek.
Ezt a fejezetet az előző négy fejezet jelentésének összefoglalása és további kifejtése céljából állítottam össze.[3]  A Teljes Tökéletesség négy
témája olyan, mint egy kincsesház négy emelete. Az első négy fejezet e négy emelet kulcsához hasonlít, ez pedig a négy kulcsot tartalma
kincsláda kulcsa.

(Részlet Longcsen Rabzsam: Alapvető természetünk kincsesháza című művéből. A "Végtelen tér" 171-6. oldal frissített fordítása)

[1] Törekvés a végeredmény okainak létrehozására, például az érdem és a bölcsesség felhalmozására a buddhaság megvalósítása érdekében

[2] A „nagy tudatátvitel” (tibeti ‘pho ba chen mo) az úgynevezett „szivárványtest” (‘ja’ lus) elérését jelenti.

[3]  A mű első négy fejezete a négy betarthatatlan és megszeghetetlen fogadalmat: a Hiányt, a Nyitottságot, az Önkéntelenséget és az Egysé
tárgyalja.

[Forrás: agocstamas.

[« tartalom

A TEREMTŐERŐ KIÁRADÁSA

A kötetlenség tiszta közegének megnyilatkozása

Keith Dowman magyarázatával

Szamantabhadra teremtőereje a minden pillanatban kisugárzott, káprázatszerű megnyilvánulás csodatétele, amely a tapasztalás kötetlen közegéb
zajlik, és a tétlenség dinamikájából fakad. Szűkebb értelemben azonban, e teremtőerő abban érhető tetten, ahogy Szamantabhadra ihletettsé
finoman áthatja e lényegi útmutatásokat. Ez az átadás egy különleges útmutatás testesít meg. Arra tanít, hogy nincs bejárandó ösvény, s a tis
tudat közegében nem lehet semmiféle különbséget tenni.

1.

Nagyszerű lény, figyelj!

Az égvilágon minden belőlem fakad.
Minden tapasztalat, ami csak felmerül,
Az időtlen tisztaságú közeg megnyilatkozása.

Az ösvény Szamantabhadra teljes kiáradásának folyama egy időtlen pillanatban. Ebből a szempontból minden pillanat azonos, önmagában teljes,
a tiszta tudatban semmiféle fejlődés vagy haladás nem létezhet. Időben nem lehet közeledni a megvilágosodáshoz, sem eltávolodni tőle. Továbbá,
a pillanatban minden egy, akkor hogyan lehetne megkülönböztetni a tiszta tudatot a tapasztalástól, vagy bármit bármi mástól? Szamantabha
mindent felölelő, pillanatszerű kiáradása a tapasztalás viszonyítás-mentes közege, ami az Ő átadása és útmutatása. Az itt-és-most a tiszta tudat
tapasztalás közege, és Szamantabhadra teljes átadása. Nincs semmi más.

2.

Kívül-belül minden a tapasztalás közege,

És az eredeti tisztaság időtlen játszóterén
Nincs különbség élőlények és buddhák között.
Mi szükség hát ösvényre, mely innen oda vezet?

A tapasztalás közegében egy-ugyanaz a tiszta tudat és a tapasztalás, és lehetetlen bármiféle különbséget tenni. Az öt elemből — földből, vízb
tűzből, szélből és térből — álló dolgok összességét külvilágnak, a tudatot és annak tapasztalatait pedig belső valóságnak nevezzük, ám
haszontalan fogalmi megkülönböztetés, mely pusztán névleges jelentést tulajdonít annak, ami valójában nem létezik. A tapasztalás közege mind
magába foglaló egység, s ebben az időtlen tevékenységi szférában nincs különbség buddhák és „érző lények” között. Ezen az időtlen pillanaton n
lehet „javítani”, mert az már eleve teljes és tökéletes. Ő Szamantabhadra, aki „teljesen jó”. Nem lehet megváltoztatni vagy átalakítani, mert ő
változhatatlan Vadzsraszattva.

3.

E teremtőerő megvalósíthatatlan és törekvéstől mentes,

S a kötetlen, önkéntelen teljesség mindig ugyanaz.
A tapasztalás közegében, ahol egy az elgondolás és a tett,
Hogyan tévelyedhetnénk el mi, ostoba gyermekek?

A tiszta tudat minden pillanata eleve teljes és tökéletes; nincs benne semmiféle vágy, szándék vagy akarás. Mindenféle törekvéstől ment
Irányítatlan és irányíthatatlan, kötetlen megnyilvánulás. A tiszta tudatban minden egyenlő és minden azonos mindennel, ezért az mindig ugyan
Mindig minden ugyanazt jelenti. Mivel teljes és tökéletes úgy, ahogy van; nincs benne — nem is volt soha — semmi tennivaló, ezért a tevékenys
kötetlen megnyilvánulás. Az erőltetett gyakorlás teljesen felesleges. A késztetés és annak azonnali megvalósulása, s a makulátlan szubjektum
objektum is a tapasztalás tiszta közege. Ebben a közegben, minden bárgyú hiedelmünk és kikezdhetetlen szokásunk ellenére, sosem hibázhatu
Bármit is teszünk mi, ostobák, ezt a tiszta teret nem tudjuk beszennyezni.

4.

A nem-kettős élvezetet, mely minden lény sajátja,

Tévútnak nevezik az eltévelyedettek,
Holott az semmiben sem tér el a Buddha ösvényétől.
Ki ezt megérti, buddha lesz minden buddha felett.

Az egyesülés nem-kettős öröme minden érzékszervi tapasztalatban éppúgy megélhető, mint a szeretkezésben. Legyen akár nemi, akár érzéksze
e tiszta élvezetet — mint az emberi tevékenység szerves alkotórészét, vagy mint tantrikus ösvényt — erkölcstelennek és alacsonyrendűnek bélyeg
a tudatlanok. Ám az emberi viselkedés menete kezdettől fogva elválaszthatatlan Szamantabhadra fent kinyilatkoztatott átadásától, a kötet
játszadozástól. E két ösvény valójában egy. Aki e két, látszólag összeegyeztethetetlen felfogás azonosságát felismeri, az uralkodik a múlt, jelen
jövő buddhái felett.

Minden kettősség, minden kettős struktúra, önkéntelenül feloldódik a Dzogcsen mindent felölelő egyöntetűségében. Ez a nemi egyesülés tévútján
és a tiszta tudat alkalmazásának kettősségére is vonatkozik, mely utóbbiban a cél és a tett egységet alkot. A tiszta élvezetben egyesített találéko
módszer és belátás nemi princípiumainak1 látszólagos kettőssége valójában mindig kezdettől fennálló egység, melyet (az anujógában) csak az
választanak ketté, hogy egységként ismerjék fel, és mindig először.
5.

Tévtanító, aki énről és enyémről papol,

S fogalmi útra csábít sok megtévedt gyermeket,
Kik sosem ismerik fel, hogy az sehová sem vezet;
Tapasztalatok után kutatva hogy is fedezhetnék fel a tapasztalást?

Az a tanító, aki az „én” és „enyém” fogalmait használja, egy tényleges „önvaló” (vagy lélek) létét sejteti az emberben, akinek arra kell törekedn
hogy megszerezzen és megtartson valamit, amiben hiányt szenved. E szokványos gondolkodásmódot a buddhizmus szélsőségesnek tartja, mi
hiányzik belőle a középút érzése, melyben az „én” lebomlik, és a birtoklás képzete téveszmének bizonyul. A tévtanító fogalmilag konstru
előrehaladó, célirányos dharma-gyakorlásra csábítja tanítványait, melynek feltevése szerint a fokozatos ösvénynek van elérhető célja, a felismer
elemzés útján el lehet érni, s amely kizárja a spontán megvalósítás lehetőségét. A szertartásos vallásgyakorlás útja véget nem érő. A Tel
Tökéletességben nincs ösvény, csak a pillanatszerű megnyilvánulás időtlensége. A tapasztalás természetét ezért lehetetlen készakarva felfedez
már eleve jelen van. A tudat nem tárgyiasíthatja el a saját természetét, ezért a tapasztalást nem lehet kutatással felfedezni. Az olyan lenne, min
kutya, aki a saját farkát kergeti.

6.

A hiteltelen tanító csak majmolja a nagy mestereket,

Tanítása merő elmélet, mely tévútra vezet.
Nagy kincs az igazi mester, aki hitelesen tanít,
És az aranyat a rárakódott üledéktől megtisztítja;
Felbecsülhetetlen érték, aki minden pénzt megér.

Az a tanító, aki a nélkül ad tanácsot és utasítást, hogy közvetlen tapasztalata lenne a tudat természetéről, nem beszél hitelesen. Olyan, min
majom, aki másokat utánoz anélkül, hogy tudná, miről van szó. Tanításával óhatatlanul olyan képzeteket kelt a tanítványban, mintha az ösvényn
lenne konkrét célja és kiindulópontja, az odajutás pedig meghatározott előkészületeket, segédeszközöket és eljárásokat venne igénybe. A tu
természetét közvetlenül tapasztaló tanítóban fel sem merül ilyen, meghatározott lépéseket feltételező, ösvény gondolata. Mint az ötvös, aki timsó
maratja le az aranytárgyról a rárakódott üledéket, az igazi mester közvetlen látásával távolítja el a szennyeződéseket a tanítvány eleve megvilágos
buddha-természetéről. Attól a tanítótól, aki átadásával képes rávezetni a Teljes Tökéletesség úttalan ösvényére, a tanítvány nem sajnálhat semmif
anyagi áldozatot. A korai időkben a tanítvány azzal bizonyította teljes elkötelezettségét, hogy aranyat ajánlott fel mesterének.

"A Teremtőerő kiáradása" (rTsal chen sprugs pa) című Dzogcsen-tantra az egyik legkorábbi dzogcsen szöveg, Vairócsana öt eredeti átadásán
egyike, amely az Egyetemes teremtő (Kun byed rgyal po) című dzogcsen tantra 27. fejezetét alkotja. Első magyar fordítását 2002-ben készíte
Agócs Tamás a Keith Dowman-nel folytatott beszélgetések alapján. Az angol szöveg "Radical Creativity" címen jelent meg Keith Dowman - Eye of
Storm (Vajra Publications, Kathmandu, Nepal, 2006) című könyvében (3-7. oldal), a Radical Dzogchen sorozatban. A magyar fordítást 2017-b
dolgozta át Agócs Tamás.

[Forrás: agocstamas.

[« tartalom

A KAKUKK DALA

A tiszta tudat, a jelenlét kakukkmadara

Hódolat a Dicső Magasztos Szamantabhadrának,

A törhetetlen Test-Beszéd-Tudat tökéletes boldogságának!

Fordítás 1. Fordítás 2.

A sokaság természete kettősség nélküli, A dolgok közt valójában nincsenek különbségek,

Ám egyediségében mégis fölfoghatatlan;
A dolgok valódi mibenléte elgondolhatatlan,
Mégis szemlátomást megjelennek: minden rendben van.
Vége! A törekvés betegségétől megszabadulva,
Elegendő spontánul hagyni a dolgokat.
Ám önmagában minden kifejezhetetlen;
Bár nem értjük, hogy ez miképp lehetséges,
Szamantabhadra mégis megnyílvánítja a dolgokat.
Elvégeztetett. Hagyd a beteges erőlködést!
Magától történik – hagyd, hogy úgy legyen!

Fordítás 3. Fordítás 4.

A világ és a tudat nem választható szét, A valóságban nincsenek különbségek,

és külön-külön mindkettő értelmezhetetlen.
Bár fel nem foghatjuk a dolgok természetét,
minden, mit tapasztalunk, eleve tökéletes.
Az erőltetett törekvés kínjától szabadon,
természetes elengedéssel a cél eléretett.
és nem lehet választani az egyes dolgok között.
Értelmünk döbbenten áll az ilyenség előtt:
Micsoda ragyogás – és milyen tökéletes!
Nincs mit akarni, hiábavaló az igyekezet;
magától megy minden, nyugodj bele!

Keith Dowman fordítása és kommentárja

Tibet ősi sámáni hagyományában a kakukk varázslatos madár, a madarak királya volt. Ahogy a kakukk első szava a tavasz előhírnöke, a Kakukk D
úgy mutatja be az értelem valóságát. E lényegi átadás, melyben Szamantabhadra önkéntelenül teljes és tökéletes tétlenségként határozza m
magát, a megkülönböztetés nélküli, örömteli tevékenység útmutatását is magában foglalja. Ez a Dzogcsen tudat-sorozatának alapszövege.

Mahászattva, Magasztos lény, figyelj!

A sokaság természete kettősség nélküli,
és a dolgok tiszták, egyszerűek önmagukban.
A természetes jelenlét fogalommentes,
és sokféle formában sugárzik; minden teljesen jó!
 Eleve tökéletes, az erőfeszítés így felesleges,
az önkéntelenség mindig bennrejlik a pillanatban.

Minden tapasztalat, a hat érzék teljes képzeletjátéka, a létezés változatos sokszerűsége, valójában kettősségtől mentes. Ha a tudat tiszta lényegén
alkotórészeit vizsgáljuk a tudat laboratóriumában, az ilyen sajátosságokat akkor is illékonynak és határozatlannak találjuk. Nincs mit megragadni,
sehogyan se lehet kifejezni. A dolgok olyansága, mibenléte, a saját természetes mivoltában gondolkodáson túli és elképzelhetetlen, és ez
természetes jelenlét, itt és most. A sokféleség mégis szemlátomást megnyilvánul; ez a teljesen-jó buddha, Szamantabhadra, megkülönbözte
nélküli, mindent magába foglaló szférája. A teljes tökéletesség mindig is valóság volt, és soha semmit nem kellett tenni ahhoz, hogy ez a hibát
beteljesedés valóra váljon. Mindenféle igyekezet felesleges. Csak az önkéntelenség marad, amely természetes állapotunkként mindig is jelen volt.

Ha a hat sort három kétsoros versszakra osztjuk, melyek a Dzogcsen látásmódot, meditációt és tevékenységet mutatják be, akkor az első két sor
a látásmódot fejti ki, hogy a tiszta tudat kimondhatatlan szingularitás, és nem lehet elemezni; a következő két sor a nem-meditációt mutatja
Szamantabhadra megnyilatkozásának természetes állapotaként; a harmadik kétsoros pedig a tevékenységet írja le úgy, mint az önkéntelen ébers
irányítatlan, tétlen tevékenységét.

Forrás: Eye of the Storm — Vairotsana’s Five Original Transmissions (Vajra Publications, Kathmandu, Nepal, 2006) 1-2. oldal

Megjelent a Tan Kapuja Buddhista Egyház tájékoztató kiadványának 2006 őszi számában.

[Forrás: agocstamas.

[« tartalom

KIADVÁNYOK

AJÁNLOTT IRODALOM

Dharma-füzetek 1-16
III. Karmapa: Mahamudra ima
IX. Karmapa, Vángcsug Dordzse: Mahamudra, mely megszünteti a nem-tudás sötétségét
Padmaszambhava: Dákini tanítások
Tenzin Gyátszo, Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Tibeti buddhizmus
Alexander Berzin: A buddhista tantra
Andrew Matthews: Hallgass a szívedre
Alexander Berzin: Három előadás
Alexander Berzin: Az üresség természete
Dudzsom Rinpocse: A ngöndro dzogcsen szemlélete
Godemcsen: Az Ősbuddha imája
Kalu Rinpocse: A mahamudra és dzogcsen egysége
Keith Dowman: A hat létbirodalom
Keith Dowman: A hétágú ima
Keith Dowman: Az Isteni Őrült
Keith Dowman: Oltalomima
Láma Csöpel – Kovács Imre: Titkos tanítások
Lopön Tenzin Námdák Rinpocse: Dzogcsen
Námkhái Norbu: Álomjóga és a tiszta fény jógája
Námkhái Norbu: A tükör
Tarab Tulku Rinpocse: A dzogcsen gyakorlása
Tarab Tulku: Álomjóga
Tarab Tulku: Éber álmodás: a tudattalan erejének felhasználása
Tarab Tulku: Kölcsönösen függő keletkezés
Tarab Tulku: Különböző természetes létállapotok rövid bemutatása
Tarab Tulku: Mandala
Tarab Tulku: A tudat és a test energiája I. – II. rész
Tarab Tulku: A tudat természetéről
Tarthang Tulku: Dinamikus nyugalom
Tenzin Wangyal Rinpocse: Gyógyítás formával, energiával és fénnyel
Sárdzá Tási Gyálcen Rinpocse – Lopön Tenzin Námdák Rinpocse: Az Ősbuddha szívlényegisége
Sábkár Láma: A garuda röpte
Szogyál Rinpocse: Dzogcsen
Szogyál Rinpocse: A kilenc jármű
Szogyál Rinpocse: Lényegi tanítások a meditáció gyakorlatához
Szogyál Rinpocse: A Lótusszülött guru-jóga
Szogyál Rinpocse: Pillanatról-pillanatra
Szogyál Rinpocse: Tibeti könyv az életről és halálról
Soós Sándor: A nyolcvannégy mahasziddha legendája

[« tartalom

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!

(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!

(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
 [« vissza ] [

             

anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism

Last updated: 21-12-2021

privacy policy | terms of service