Az Ashram Mélyebb Jelentősége

AZ ASHRAM MÉLYEBB JELENTŐSÉGE http://www.freeweb.hu/sanyasi/miscellaneous/Aoaa.
htm
PARAMAHAMSA PRAJNANANANDA
tanításai
Az otthon az Ashramod
Kriya Jóga
Baráti Társaság
Budapest
PARAMAHAMSA PRAJNANANANDA
tanításai
Az otthon az Ashramod
Copyright @ 2003 Kriya Jóga Baráti Társaság
1 / 25 2008.07.02. 1:03
AZ ASHRAM MÉLYEBB JELENTŐSÉGE http://www.freeweb.hu/sanyasi/miscellaneous/Aoaa.htm
Fordították, lektorálták, tördelték a

Kriya Jóga Baráti Társaság tagjai
Kriya Jóga
Baráti Társaság
Budapest
TARTALOM
AZ ASHRAM MÉLYEBB JELENTŐSÉGE.................................................. 4

A MEDITÁCIÓ EREJE............................................................................ ...... 13
"ÁTALAKULÁS” AZ ÉLET ÁTALAKÍTÁSÁVAL................................. 23
ÁTALAKULÁS............................................................................ ................... 34
MI A CÉLOD?............................................................................ ..................... 44
2 / 25 2008.07.02. 1:03
AZ ASHRAM MÉLYEBB JELENTŐSÉGE

Paramahamsa Prajnanananda előadása
Tattendorfban 2003. szeptember 6-án
Csukjátok be a szemeteket, és énekeljük el együtt Yoganandaji: „Listen, listen, listen to my heart’s son
(Hallhasd, hallgasd, hallgasd szívem dalát ) című énekét.
Isten és a guruk áldása legyen mindannyiunkon. Om, Ámen.
A mai nap nagyon különleges. Ma van öt éve, hogy Gurudévvel itt jártunk, majd ideköltöztünk. Talán s
közületek nem tudják, hogy amikor idekerültünk, ez a ház a kutyák háza volt. Tizenkilenc husky kutya élt itt. Tehá
ez a ház a kutyák háza volt, amit mi Isten házává formáltunk. Most a kutyaugatás helyett Istenhez szóló dal
zengenek. Ez az igazi transzformáció, az igazi átformálódás. Kutyaházból Isten háza lett. Az állatiságból a
isteniségbe átalakulni, ez az, amire a saját életünkben is szükségünk van! Az állatok és az emberek között sok
egyezés. Ők is alszanak, mint mi; ők is esznek, mint mi; ők is félnek, nekünk is sok félelmünk van. Ők is u
nemzenek, mi is. Mi azonban nemcsak állatok vagyunk. Az állatok nem ültetnek fákat, és nem öntözik azokat. Az
őz idejár a szőlőskertbe szőlőt enni (Prajnanananda kimutat az ablakon a közeli szőlőültetvényekre), de nem te
szőlőt. Ez csak számunkra lehetséges, hiszen Isten a saját képére teremtett bennünket. Mi is teremteni tudun
teremtésén belül, hiszen Istenhez hasonló szeretettel és kreativitással rendelkezünk.
Soha ne gondoljátok, hogy „közönséges” emberek vagytok! Soha ne felejtsétek el, hogy mi mindannyia
gyermekei vagyunk! És ha emlékeztek erre, elmúlik belőletek a félelem. Isten gyermeke vagyok, miért is félnék
király gyermeke, egy herceg vagy hercegnő úgy viselkedik, úgy mozog, mint egy herceg vagy hercegnő. Hog
félhetne egy herceg? Mindig gondolj arra, hogy Isten gyermeke vagy! Lehet, hogy ezt időlegesen elfelejte
elfelejtetted isteni mivoltodat, de most már emlékezni fogsz. Mivel elfelejtettem, sokat szenvedtem. De mo
emlékezni fogok rá! Ezt nevezik átalakulásnak.
Kilenc évvel ezelőtt, amikor szeptemberben Nyugatra jöttem, Bécsben egy kis bérelt házba költöztünk. Ez
nagyon kis ház volt, négy szobával. Az egyik szobában lakott Baba, a másodikban Mangalananda, a harmadikban
én, és volt egy kis meditációs szoba. Nemsokára azután egy kicsit nagyobb házba költöztünk. Egy napon Ba
nyilvános előadásán azt mondta, hogy nagyobb ashramra van szükségünk, ami nem lehet túl messze Bécstől,
esetleg csupán egy vagy fél órányira. Nagyon sok ember vett részt az előadáson. Tudjátok, mi történt? Az első
sorban ült egy fiatal nő, aki hangosan azt mondta: „Persze, hogy találunk egy új ashramot! Lehet, hogy fél ór
Bécstől, lehet, hogy egy órára, lehet, hogy egy napi járásra, vagy egy évnyire vagy egy életnyire lesz Bécstől.”
Baba megkérdezte tőlem, mit mond a hölgy. „Semmi érdekeset” - mondtam. Az előadás után került sor a
beavatásra, és láttam, hogy ez a hölgy is jelentkezett. Ajaj - gondoltam magamban. A jelentkezőknek néhány
kérdést tettem fel. Megkérdeztem, hogy ki él házasságban. Ez a hölgy is felemelte a kezét, noha tudtam, hogy n
házas. „Van-e terhes közöttetek?” – kérdeztem, mire a hölgy ismét felemelte a kezét. Bármit is kérdeztem, ő
felemelte a kezét...
Nos, mostanra itt vagyunk Tattendorfban. Mit is jelent az Ashram szó? Ennek a szanszkrit szónak több jelentése
is van. Az „ashrama” szó első jelentése: „menedék”. Menedék, de kinek a számára?
Egyszer egy szerzetes sétált az utcán. Eljutott egy gyönyörű, hatalmas palotához. A kapuban egy őr állt.
Odament hozzá, és megkérdezte tőle, hogy ki lakik ott. „A király”- válaszolta a kapu őre. „Ugye ez egy
vendégház?” – így a szerzetes. Tudnotok kell, hogy abban az időben a vendégház azt jelentette, hogy minden utazó
megpihenhetett ott, és ingyenes szállást és élelmet is kapott. Még most is találhatóak ilyen „darmashalá”-k,
vendégházak a zarándokutak mentén. Még most is majdnem ingyenesek. - „Szóval ez egy vendégház”- mon
szerzetes. „Nem”- felelte a kapuőr –„ez a királyi palota, és a király lakik benne”. „Szóval vendégház. Menj, és
mondd meg a királynak, én azt állítom, hogy ez egy vendégház, és ezért itt akarok megszállni.” Eljutott a szerzete
híre a királyhoz, mert a szerzetesek nagy tiszteletnek örvendenek Indiában. A király ezért magához hívta a
szerzetest, és megkérdezte tőle, miért állítja, hogy ez egy vendégház. Hiszen ez egy palota. -„Te építtetted ezt a
palotát?” - Nem – felelte a király, a dédapám építtette. - „Ismerted a dédapádat?” - Nem, nem ismertem. - „És a
nagyapádat?” - Igen, őt ismertem. - „Hol van most?” - Nincs többé. - „És apád? Ő is itt élt a palotában?” - Igen.
- „Hol van most?” - Már ő sem él. - „De itt élt a palotában?” - Igen. - „És most te élsz itt. És úgy gondolod, hogy
te örökre itt maradsz?” -
A király soha nem gondolkodott ezen. Hiszen rendszerint senki nem gondol arra, hogy egy napon neki is el k
mennie. „Tehát mégis csak vendégház ez, ha dédnagyapád jött és ment, nagyapád jött és ment, és apád is jött é
3 / 25 2008.07.02. 1:03
elment a palotából? Te is el fogsz menni!”
Ez a világ is egy vendégház. Mindannyian utazók, turisták vagyunk csak benne. Soha ne gondold, hogy ez az én
országom, ez az én otthonom, ez valójában nem igaz. Néhány évre eljöttünk erre a világra, de ha vége a
nyaralásnak, mennünk kell! (Szegény Anneliese bajban lesz, ha valaki idejön majd, és azt mondja, hogy mivel ez
egy vendégház, itt akar lakni.)
Ha az ashram menedék, akkor kinek a számára menedék ez? Menedék a keresőknek. Azok számára, akik m
akarják életüket változtatni, hogy rátaláljanak Istenre.
Most nézzük az ashrama második jelentését. A shrama szóból ered, ami munkát jelent. Soha ne gondold, hogy
az ashram lustáknak való. Nemrégen találkoztam egy fiatalemberrel egy bengáliai pályaudvaron. Mindannyian
vonatra vártunk, amikor ez a fiatalember odajött hozzám, meghajolt előttem, és azt mondta, hogy egy ashram
szeretne élni. Miért? - kérdeztem tőle. - „Mert úgy gondolom, hogy az nagyon szép”. - „Voltál már valaha
ashramban?” - „Igen, egyszer nagyon régen a nagyanyámmal”. - „És milyen volt?” - „Nagyon kedvesek voltak az
emberek, és finom volt az étel.”
Egy másik fiatalemberrel Hollandiában találkoztam a holland ashramban. „Minden programon itt látlak, ho
tetszik neked az ashram, miért jössz ide? - kérdeztem tőle. Tudjátok, mit mondott? „Nagyon kedvesek itt az
emberek, szépek a programok, nagyon jó az ennivaló, de nemcsak ezért jövök.” - „Hanem?” - „Meditálok is. D
igazság szerint egy barátot keresek itt.” - „Honnan tudod, hogy itt fogsz egy barátra találni?” - „Úgy vélem, hog
nekem való barátot itt tudom csak megtalálni.”
Tehát a shrama szó jelentése: dolgozni. Ha elmentek a holland ashramba, látni fogjátok, hogy Péter baba
hajnaltól éjfélig dolgozik. Korábban a mellette lévő szobában laktam, tehát így mindig tudtam, mikor kel fel, és
mikor fekszik le. Korán reggeltől késő éjjelig megállás nélkül dolgozik. Meditáció, szervezés, munka, minden
minden.
És van egy szép biciklije. És van rajta egy csomagtartó és egy utánfutó is. Az ashram tehát azt jelenti, hogy „gyere
az ashramba dolgozni.” Rendszerint - ha a világban dolgozol - a munkát kényszer alatt végzed. De az ashra
szeretettel kell dolgoznod. Tehát az ashram második jelentése a munka.
Az ashrama szó harmadik jelentése az élet egy szakaszának neve. Mit jelent ez? A védikus kultúrában az emberi
életet négy szakaszra osztották fel. Az első szakasz neve: a „brahmacharija ashrama”– az életnek az a szakasza
amikor fegyelmet tanulunk. A második szakasz: „grahyastha”, a családi lét korszaka. A harmadik: „vanap
visszavonult élet. A negyedik szakasz a „sanyasa ashrama”, a lemondás időszaka.
Most nézzük meg azt a szakaszt, amikor az ember családban él. Miért ezt vizsgáljuk? Mert az összes több
szakasz ebből ered. Innen kerülnek ki a brahmacharik, a visszavonultságban élők és a szerzetesek is. És mer
családban születnek meg a gyerekek, akik a társadalom jövőjét jelentik. De soha ne felejtsük el, hogy mindenki
rendelkezik ashrammal, akinek van egy lakása vagy háza. Van lakásod? - Igen. - Tehát az egy ashram. - Neked
házad van, ugye? Az is egy ashram. Nézzük csak, hány ashramunk is van? Nagyon sok, ahány ember itt ül
teremben. Ha eljutsz arra a gondolatra, hogy az én házam egy ashram, mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy
ashramodban béke kell, hogy legyen. Ne legyen sok veszekedés. A feleség és a férj ne veszekedjenek. Ugyan
ahogyan a nyelv és a fogak is együtt élnek. Néha ugyan a fogak megharapják a nyelvet, de a nyelv mégiscsak
szereti a fogat. Hogy honnan tudom? Gondoljátok csak meg, ha valami ételmaradék beszorul a fogak közé, a nyelv
az, ami szorgalmasan segít neki. A nyelv sohasem mondja a fogaknak: „Olyan brutálisak és kegyetlenek vagyt
velem, ezért nem tudok rajtatok segíteni”
Ez ugyanolyan, mint a családi élet. Ha családban élünk, és elfogadjuk, hogy az egy ashram, akkor az ashramban
a megértés kell, hogy uralkodjék. Ő Hollandiából van itt (mutat Prajnanananda egy hölgyre). Te honnan
Ausztriából. Tehát ugyan különböző országokból vagyunk itt, mégis egy országból vagyunk mindannyian
Megértéssel teli életre van szükségünk az ashramban és a családban is. És soha ne ítélj meg senkit a magad mércéje
szerint, hanem menj az ő szintjére. Gondoljatok csak arra, hogy ha általános iskolás diákokat akartok tanítani,
hogyan kell a gyerekekkel beszélnetek? Gyermekként. Egy kis játék, egy kis éneklés, kevés tanulás. Lehet, hogy
nagy a tudásod, sokat tudsz, ez nem számít,
ha velük foglalkozol, légy olyan, mint amilyenek ők! Ezt hívják megértésnek. A férjnek meg kell értenie a
feleséget, és a feleségnek meg kell értenie férjét. És mindkettőjüknek meg kell érteniük gyermekeiket. Megérté
nélkül borzalmas az élet. És nagyon könnyű a másikat félreérteni. Nagyon könnyű! És a kis félreértés hozza
magával azután a nagyobb távolságot és a még nagyobb félreértést.
Ha valóban ashramot akarsz formálni otthonodból, tedd azt a béke, a szeretet, a megértés és az ima helyévé.
ezért megértően! A következő gondolat pedig az, hogy ha egy családban beteg a gyerek, tud-e az anya nyug
elaludni? Nem. És miért nem? „Hogyan tudnék aludni, mikor a gyermekem szenved!” Ha a férj beteg, mi t
4 / 25 2008.07.02. 1:03
feleséggel? Tehát az ashramban önfeláldozás uralkodik. Vagyis feláldozod saját kényelmedet, pihenésedet
érdekében. „Szeretem a gyermekemet, tehát ha beteg és szenved, nem tudok aludni.” Ez önfeláldozás. Ha te
családban élsz, élj önfeláldozó életet. Az ashramban is működik az önfeláldozás. Ismertem egy szerzetest.
Mindenkit szolgált. Ha már mindenki befejezte az evést, ő csak akkor nyúlt a maradékhoz. Először a többiek, utána
ő. A családban ezt teszi az anya is. Önfeláldozó életet él.
S mi
jellemzi még az ashramot? Biztosan láttátok már Shiva képét, ahol a feleségével és két gyermekével ábrázolják. Mi
is a neve Shiva feleségének? Parvati. Igen, köszönöm. Hogy hívják a gyerekeket? Igen, Ganesha és Subramayan.
Shiva állandóan meditál. Parvatinak kell mindent megcsinálnia a házban és a gyerekek körül. Az egyik gye
állandóan ’body-building’-ezik, a másik pedig egyfolytában olvas és eszik. Nagy pocakja van. Shiva a bikát szereti,
Parvatinak egy oroszlánja van, Shivának van még egy kígyója is. Ganeshának egere van, Subramayannak pávája.
bika és az oroszlán, a kígyó és az egér, a páva és a kígyó természetes ellenségei egymásnak. Tehát amit itt látunk, az
a harmonikus együttélés.
Mondok egy másik példát. A férj olvasni szeretne. A feleség viszont aludni akar. A férj szeretne lámpát
gyújtani, hogy olvasni tudjon, a feleség pedig nem szeretné, ha a égne a villany, hiszen aludni akar. Ezér
veszekednek: - aludni akarok, én meg olvasni.
A megoldás egy olvasólámpa. Ne gyújtsák fel a nagy villanyt a szobában, legyen egy kicsi olvasólámpa az ágyná
Egy kicsi megértésre van szükség. Ahol megértés van, ott nincs veszekedés. Harmóniában lehet élni. Mind
különböző helyről jöttünk. Mindannyian. Mindenkinek más és más a háttere. Elménk is nagyon különböző.
Ízlésünk is eltérő. Mégis el tudjuk egymást fogadni, hiszen szeretjük egymást. Ezt hívják az életben elfogadásnak.
Ha a férj és feleség elfogadják egymást, akkor tudatosan feladják a különbözőségüket, és harmóniában tudna
élni. Az ashram, azaz a család tehát egy olyan hely, ahol harmónia kell, hogy uralkodjék. Ott béke és szeretet van.
Ha nincsen harmónia, akkor mindig nézeteltérés és veszekedés van. Tételezzük fel, hogy az öledbe veszed
gyerekedet, és a ruhád koszos lesz a cipőjétől. Boldogtalan leszel? Vagy például a karodban lévő gyermek a já
közben véletlenül egy nagy pofont mér az arcodra. Ledobod a gyermeket? Nem. És miért nem? Mert szereted. S
akkor sem panaszkodsz, ha – mondjuk - az öledbe pisil. Tehát, ha pofon vág a gyermek, miközben a kezé
hadonászik, nem leszel dühös, mert szereted. Tudod, hogy ez véletlenül történt, és hogy a gyermek termés
következik, és nem a gyermek hibája És miután szereted őt, nem haragszol rá. Ha a családban valóban ashramot
akarsz működtetni, ki kell magadban fejlesztened a megbocsátást és a felejtést.
Ahogyan nem gondolsz állandóan a gyermek hibájára, úgy ha valaki ezt meg ezt tette, felejtsük el. Akkor béke
és boldogság lesz a családban. A megbocsátást kell gyakorolni. És ne beszéljetek túl hangosan! Emlékszem, hog
fiatal koromban, amikor tanítottam, egy idősebb kollega odajött hozzám, és azt mondta: „Túl hangosan beszélsz!” -
Eddig nem vettem ezt észre, ezért arra gondoltam, ezen változtatnom kell. „Nem, ez nem hiba” – mondta.
Kíváncsivá tett, hogy ezt hogyan gondolja. Akkor azt mondta, hogy az a hangerő, amivel beszélek, nagyon
osztályban, de ezen a hangon nem szerelmeskedhetek senkivel. Azt értettem, hogy ha ezen a hangon beszélek,
akkor azt osztály legutolsó sorában is jól hallani, de mi köze ennek a szerelemhez? Azt mondta, hogy
szerelmeskednek, csak suttognak egymással. Ezt nem tudtam, a mai napig sem tudom, de ő így mondta.
Tehát a családban ne beszéljetek túl hangosan, és ne veszekedjetek egymással. Ha valaki egy helyzetben düh
vagy boldogtalan, fogjon egy másik munkába, és változtassa meg a helyzetet. Mindegy, hogy családban él
ashramban, beszélj szeretettel és lassan. És különösen gyerekek jelenlétében soha ne veszekedj! Még ha kicsi i
gyerek, az sem számít. Veszekedni eleve nem jó, de gyermekek jelenlétében veszekedni különösen rossz. Besz
lassan, szeretettel. Paramahansa Yogananda azt mondta, hogy a bolondok veszekednek, vitatkoznak, a bölcsek
viszont megbeszélik a dolgokat. Nos, akkor bolond vagy bölcs akarsz lenni? Hagyj fel a veszekedésse
Természetesen, szükség lehet arra, hogy a dolgokat megbeszéld. De a veszekedés dühöt hoz magával, míg
megbeszélés megértéshez vezet. Akkor a házad, az ashramod valóban békés lesz.
És mit kell még tennünk? Tedd házadat az imádság házává. Minden nap szánj időt arra, hogy a család egy
legyen, legalább egy rövid ideig. Beszélgessetek, imádkozzatok, spirituálisan legyetek együtt. Találkoztam e
amerikai családdal. Minden nap együtt vacsoráztak. Napközben mindenki ott evett, ahol tudott, de este együtt ett
meg a vacsorát. És mielőtt elkezdtek volna enni, megfogták egymás kezét, imádkoztak, és csak utána kezdtek el
enni - ez volt a családi szokás. Nem arról volt csupán szó, hogy ott az étel az asztalon, mindenki ehet kedvére, és
lehet ágyba menni. Legyen minden nap egy kis beszélgetés, együttlét, és akkor harmónia lesz a családban. Ugyanez
vonatkozik az ashramra is. Sok ember a munkát hozza fel kifogásul. „Olyan sok dolgom van, nem találok
meditációra!” Soha ne tedd ezt! Minden más dolog várhat az életben, de az ima és a meditáció nem várhat! Az
kérdés, hogy minek adsz prioritást az életben. Ha egy napon esetleg nem eszel, semmi sem történik. Mert
történhetne? Gyakorlatilag semmi. De ne feledd el, ha csak egy nap nem meditálsz, már nagy mulasztásn
veszteségnek számít. Azok, akik rendszeresen meditálnak, tudják ezt. A meditáció ugyanis az élet-erő forrása. Tehát
tedd házadat, és ashramodat spirituálissá és imával, meditációval megáldottá.
5 / 25 2008.07.02. 1:03
Az ashramhoz még egy dolog tartozik: a fegyelmezettség. Fegyelem nélkül az élet borzalmas. Ez a fegye
azonban belülről kell, hogy jöjjön, nem félelemből. Vegyünk egy példát. Mondjuk négy órakor akarok felkel
másnap. Ha nem kelek fel négykor, megbüntet valaki is engem? Én például akárhová is megyek a világon
Amerikában vagyok vagy bárhol, mindig négy órakor kelek fel. Tehát ez egyfajta fegyelem, amire szükségünk va
Ezt a fegyelmet önfegyelemnek hívjuk. Mondok egy példát is a családra vonatkoztatva. Fontos, hogy meghatározd
mit eszel, hogyan cselekszel. Még kicsi dolgokban is fegyelmet kell tanúsítani. Ha kicsi gyermek van a családban
már neki is megtaníthatunk némi fegyelmet. Imádkozz evés előtt és elalvás előtt is. Járj elöl jó példával a családban.
Ha házadból ashramot akarsz formálni, légy te a jó példa. Bármiről is beszélsz, legyen hiteles, amit mondasz, és te
is úgy élj, ahogy mondod. Ha a szülők azt mondják a gyermeknek, hogy ne dohányozzon, ők viszont dohányoznak
mit tesz a gyerek? Vagy egyáltalán meghallja–e, amit a szülők mondanak? Tehát nekünk kell a gyermeknek p
állítani. Ha másokkal együtt élünk, legyen az egy család vagy egy ashram, nekünk kell példává válnunk. De ahh
hogy példaképek lehessünk, fel kell magunkat készítenünk. Nagyon könnyű megházasodni, de a házasságo
fenntartani és működtetni nehéz. Könnyű egy gyermeket a világra hozni, de nehéz őt a megfelelő hozzáállássa
szépen felnevelni. Könnyű családot alapítani, de hogy jó családfőkké váljunk, ahhoz fel kell magunkat készít
Hogyan beszéljünk, hogyan kommunikáljunk a másikkal, ehhez bizony treníroznunk kell magunkat. Jó, h
példaképünk. Milyen példakép is lehet ez? Emlékszem rá, hogy amikor fiatal voltam, és diákszálláson laktam,
szállás minden szobájában ki volt valamilyen kép függesztve, az ott lakó saját példaképe. Valakinek filmsztár volt a
példaképe, volt olyan társam, akinek egy híres sportoló, egy másiknak viszont egy jeles énekes képe függö
szobájában, vagyis nagyon sokféle példakép van. Tehát állandóan látták ezt a képet, és olyanná akartak válni. M
akinek a példáját követed, te is olyanná válsz. Válassz ezért példaképet magadnak!
A Bibliában az áll, hogy Isten álljon előtted példaként. De hogyan lehet Isten a példaképünk? Van egy má
nagyon szép vallásos könyv, egy spirituális klasszikus: „Isten követője”. Hogyan kell ezt megvalósítani? Próbál
meg! A példaképre tekintve könnyebb. És akkor az életed jobb lesz és békésebb. Ha otthonodban vagy az
ashramban békét szeretnél, légy elégedett. Az elégedettség a módszer a békéhez és a boldogsághoz vezető úton. Mit
jelent ez? Légy boldog azzal, ami a rendelkezésedre áll. Természetesen dolgozhatsz azon, hogy körülményeide
javíts, de ne aggódj túlságosan. Sose gondold azt, hogy ez meg ez még nem áll rendelkezésemre. Először légy
boldog azzal, amid van. Ha növeled a hiánylistát, hogy még mi mindenben szenvedsz hiányt, saját magad ront
békédet és örömedet.
Volt egyszer egy szegény vándor. Úgy vándorolt az úton, hogy a lábán nem volt cipő. Elhaladt mellette egy
másik vándor, akinek szép cipő volt a lábán. A szegény ember arra gondolt, ha neki is ilyen szép cipő volna a lábán,
boldog lenne. Mialatt erre gondolt, elhaladt egy nyomorék mellett, aki két bottal vonszolta testét, mert nem volt
lába. Csak a botok segítségével tudott előrehaladni. Akkor az ember azt mondta magában: „Oh, Uram, nekem
legalább lábam van. Itt van ez az ember, akinek még lába sincsen”. Tehát először légy boldog azzal, amid van, és ne
gondolj állandóan arra, hogy mi mindened nincsen. A megelégedettség a jógi tulajdonsága. A Bhagavad Gitában a
áll, hogy a jógi mindig elégedett. Légy ezért mindig elégedett. Ez is gyakorlást igényel. Fontos, hogy elméd ne
legyen állandóan felzaklatott állapotban.
Mindegy, hogy családban élsz vagy egyedül, lakásban vagy házban, légy elégedett! Tedd azt ashrammá. És
akkor életed békésebb lesz, szeretettel teli. És ne veszekedj annyit! Néha azt tapasztalom, hogy ha a férj és a feleség
is dolgozik, és mondjuk a feleségnek több a fizetése, ez máris problémát jelent. „Többet keres, mint én!” De miér
nem lehet úgy felfogni, hogy „Jól keresünk!” Az önző emberek mindig az én, én, én-re gondolnak. A spirituá
emberek viszont a mi-re.
A családban soha ne mondd, hogy ez az enyém, hanem, hogy a miénk. A feleség azt mondja: „a házam”, a fér
mondja: „a házam”, nem lehetne ez a „mi házunk”? Ha azt mondod, hogy a „mi házunk”, akkor elméd egy
tágasabbá válik. Ezért próbáld elmédet minél inkább tágítani, nyitottá tenni!
Most csukjátok be a szemeteket, és összpontosítsatok belülre. A mai nap

különleges nap. Szeretettel és békességgel imádkozzunk Istenhez és a gurukhoz. Om, Ámen.
6 / 25 2008.07.02. 1:03
A MEDITÁCIÓ EREJE
Vamana születésnapja

Tattendorfban 2003. szeptember 7-én
Gondoljatok szeretettel Istenre. Gondoljatok szeretettel Gurudévre. Om, Amen.
Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy brahmin. Kashjapának hívták. A Kashjapa jelentése: „az, aki a fényben
él”. Vagyis egy olyan személyt jelöl, aki az Igazságban van, aki szeretetben és Isten-tudatosságban él.
Ha a Napnak háttal állsz, és a Nap lemenőben van, mekkora lesz az árnyékod? És mekkora az árnyékod, ha a
Nap felkelőben van, és egyre feljebb halad az égbolton? És amikor a Nap pont a fejed fölött van, mekkora l
árnyékod? Megfigyelted már? Láthatod az árnyékodat? És látod az árnyékodat, ha a Nap előtted van? Mit jelent ez?
Ha Istent a hátunk mögé helyezzük, Istentől elfordulunk, magunkat nagyra tartjuk, egónkat nagyra növesztjük, és
csak az én, én, én van előtérben: én jó vagyok, én szép vagyok, én jól tudom, nekem van igazam, másoknak ni
igazuk stb. Tehát ha az egódat, az árnyékodat nagyra növeszted! Ne felejtsd el, az ember attól szenved a legjobban
az életében, hogy egóját túl nagyra növeszti. Ha a Nap felkelőben van, és egyre magasabbra hág, az azt jelenti, hogy
tudatosságodat egyre magasabbra helyezed. Ebben az esetben az ego, az árnyék egyre kisebb lesz. Ha pont a fej
teteje felett áll, eltűnik az árnyék, vagy kicsi lesz. Ha a Nap előtted áll, akár van árnyékod, akár nincs, az árnyékn
nem vagy tudatában. Gondold át, milyen nagy is az egód!
Kashjapa olyan személy volt, aki a fényben élt. Házas ember volt, feleségét Aditinek hívták A ’diti’ szó
dualitást, kettősséget jelent, te és én, enyém - tiéd, szeretet - nem szeretet. Siker - szerencsétlenség. Nevetés
könnyek. Az Aditi viszont a nem-kettősséget jelenti. Tehát Aditi volt a feleség. Volt egy gyermekük, egy törpe. Mit
jelent ez? Ha valaki a nem-duális állapottal lép házasságra, és mindig a fényben és tudásban él, megtapasztalja s
belső isteni mivoltát, ami mélységes mélyen benne rejtőzik, és ami igen kicsike, szinte egy atom-pont. Tehát a férj a
fényben van, a feleség nem-duális állapotban, azaz egységben van. A gyermekük nagyon szépséges. Noha fi
állapotát tekintve törpe volt, mentálisan, intellektuálisan azonban nagyon fejlett. Úgy 5-6 éves lehetett. Az indiai
régi tradíció szerint, ez az a kor, amikor a brahmin gyerekeket - egy szertartás során – szent fonállal övezik
megnézitek Lahiri Mahasaya képét, rajta is látható ez a megszentelt fonál. A kisfiú megkapta ezt a fonalat, és
elindult koldulni. Az volt a szokás, hogy akármit is kapott a koldulótáljába, azt a gurunak kellett adnia. A gyerm
tehát elindult, a lábán fából készült szandál volt, kezében pálmalevélből készült ernyőt, egy koldulótálat é
vándorbotot tartott. Arra gondolt: „Hová is menjek koldulni? Ha egy koldus házánál koldulok, mit kaphatok tőle.
Ha már koldulnom kell, akkor a királyhoz megyek, tőle talán többet kaphatok.” Ha szegény emberhez mégy
valójában mit várhatsz tőle?
Ezért a fiú elment a király palotájához. De ki is ott a király? Abban az időben egy nagyon hatalmas, gazdag
király uralkodott az országban, akit Balinak hívtak, ami a ’bala’, szanszkrit szóból ered. A ’bala’ erőt, hatalmat
jelent. Mi is az erő, mit jelent a hatalom? Sokan a fizikai erőre, az izmok erejére gondolnak. Mások úgy vélik, hog
sok ember együtt erőt képvisel, „ha sok ember áll mellettem, az az erő” – a politikusok gondolkodnak így. Mások
pénz hatalmára gondolnak.
Megint mások az intellektus erejére gondolnak. Volt egy francia filozófus, Voltaire, aki azt mondta: „A
birodalmán uralkodik, én csupán a szavakon. Ám a tollam erejével az egész országot meg tudom változtatni.” Tehát
sokan azt gondolják, hogy az intellektus jelenti az erőt. És azoknál az embereknél, akik egy kicsike kis hatalommal
is rendelkeznek, azonnal felbukkan az ego, az önzés, a hiúság, a büszkeség, az összes bűn. Nagyon kevés ember
tudja csak a hatalmat a megfelelő módon kezelni. Volt egy politológus, aki azt mondta, hogy a hatalom
erkölcstelenné tesz, a teljes hatalom pedig teljes erkölcstelenséget hoz magával. Gurudév azt mondta, „Ha prób
akarsz valakit tenni, adj neki egy kis hatalmat.” Gurudév ezt egész életében vallotta. Az emberek mindig a
hatalomra vágynak. Sokan még meditálni is azért jönnek el, hogy szert tegyenek egyfajta hatalomra.
Visszatérve a történethez, a király neve tehát Bali volt, maga az Erő. Jó király volt, az egyik legjobb
tulajdonsága az volt, hogy bárki is jött hozzá, és kért tőle valamit, soha nem mondott nemet. Másrészről visz
hatalmad van, erős lesz az egód, és büszke leszel. Ez a kicsi fiú odament a király palotájához, és megállt a kapunál.
A kapuőr továbbította a kérését, hogy a királytól kér alamizsnát. A király kijött a kapuhoz, meghajolt a kisfiú előtt –
ez volt a tradíció Indiában, hogy még a király is tisztelettel meghajlik a brahmacharik, a szerzetesek előtt. A ki
bevitte magával a kisfiút a palotába, megmosta a lábát. Nagyon tetszett neki a kisfiú, akit kedvesnek és okosnak
talált. Azt kérdezte tőle: „Mit tehetek érted?” A kisfiú válaszolt: „Koldulni jöttem hozzád”. „Kérj bármit, am
7 / 25 2008.07.02. 1:03
szükséged van, mindent megadok” – mondta a király.
Gurudév - aki nagyon tisztelte az Istenanyát - egyszer azt mondta nekem: „Ott állsz Durga Istenanya előt
Istenanyának tíz keze van, neked kettő. Kész számodra tíz kezével mindent megadni, te pedig ott állsz két k
kezeddel. Mennyit is kérsz tőle? Mindig olyan kicsiket kérünk Tőle, hogy „Adj nekem munkát, vagy adj nekem egy
jó feleséget vagy egy gyermeket.” Mi, emberek, ilyen kicsiket kérünk Tőle, ahelyett, hogy azt kérnénk, eme
bennünket az ölébe, és akkor minden a miénk lehet.” Jézus is ugyanezt mondta. „Én az Atya gyermeke vagyok,
tehát mindent öröklök az Atyától.”
Tehát, amikor ez a kisfiú ott állt a király előtt, mit is kért? Te mit kértél volna, ha ott állsz a király előtt? A
kisfiú így szólt: „Ígérd meg, hogy valóban megadod, amit kérek!” Egy kicsi gyerek, mit is kérhetne, talán egy
játékot vagy valami kis dolgot. A király azt mondta: „Igen, megígérem, hogy akármit is kérsz, megadom neked
fiúcska elmosolyodott. „Biztos?” - kérdezte. „Igen, háromszor is elmondom: igen, igen, igen.” Ez Indiában az
abszolút bizonyosságot jelenti. „Mondd, mit akarsz?” - „Egy kis földet szeretnék”- „Mekkorát, egy falut, egy
államot?” -
„Akkora földet szeretnék, mint amekkora három lábnyomom.” A király elmosolyodott. „Kisfiam, testileg rendb
vagy, de úgy tűnik, hogy elméd egy kicsit fejletlen. Csak egy ekkora kicsi földet akarsz tőlem? Na, mondd s
mekkora földet kérsz!” A kisfiú azt mondta: „Nézd, én egy brahmachari vagyok, ne ültess el bennem kételyeket,
Csak akkorát kérek, amekkorát mondtam. Csak akkorára van szükségem, hogy ráüljek és meditáljak. A király ú
kérte: „Na, mondd szépen, mekkora földet akarsz?” Akkor érkezett oda a király guruja, akinek Sukra volt a neve. A
hindu mitológiában a Vénusz bolygót tisztelik Sukraként. „Bali”- szólt a guru a királyhoz, „semmit ne adj neki!” -
„Miért ne?” - kérdezte a király. - „Ne hidd, hogy ez egy kis gyermek. Ez Isten emberi formában. Ne adj neki
semmit, hallgass rám, kövesd a tanácsomat!” - A fiúcska azonban azt mondta „Na de, király, hát már megígérted!”
-
Indiában, ha megígérsz valamit, akkor kiöntesz egy kis vizet a földre. A brahmachariknak olyan kannácskájuk va
mint amit Európában locsolásra használnak, egy kis csőre van. - „Itt a kannám, önts egy kis vizet ígéreted szerint.” -
A guru, spirituális erejével megpróbálta megakadályozni, hogy a víz kifolyjon a kannából. Ne kerüljön tanítvány
nagy bajba. A kisfiú azonban tudta ezt. Volt nála egy szál szent fű, amit kusha fűnek hívnak, ezt a füvet beszúrt
kanna csőrébe, hogy a víz ki tudjon folyni. Ezzel a mozdulattal a guru elveszítette egyik szemét. (Ennek egy
jelentése is van, amit majd később mondok el.) A király azt mondta: „Öntsd nyugodtan ki a vizet, és mondd
mekkora földet akarsz! A környék minden földje az enyém. Hol akarsz magadnak belőle?” - „Csak azt a három
lábnyit kérem!” – mondta a kisfiú. - „Na, vedd!” - És a kisfiú első lábnyoma befedte a Föld teljes területét. „Most
add meg nekem a második lábnyomnyit”- kérte a fiú. Bali azt mondta: „Az egész űr is az enyém!”
(Ma persze nem így van - tette hozzá Prajnananandaji. Az mondják, hogy ez az amerikai űr, ez meg a kanadai.
Ez indiai, ez meg pakisztáni. A te repülőgéped nem mehet át az én területemen. Amikor ezeket hallom, arra
gondolok, Úr Isten, milyen bolondok vagyunk. Ne felejtsétek el, hogy a tudomány igen kicsivé zsugorította a
Földet. Nagyon gyorsan eljutsz bárhová. A politikusok, dogmatikus gondolkodók, sőt még a vallási fanatikusok is
ezt a Földet mégis olyan darabokra szabdalták, hogy nem mehetsz csak úgy egyik helyről a másikra.)
A gyermek második lábnyomával beborította az egész űrt. - „Most add meg nekem a harmadik lábnyomny
mondta a fiú. Mit lehet itt tenni! - „Most már felismertem, kivel van dolgom. Nézd, itt a fejem. A Föld és az űr
között már csak a fejem van. Na de, hol van a harmadik lábad?” - A történet úgy folytatódik, hogy a fiúból kinőtt
egy harmadik láb, amelyet a király fejére tett, és ezzel a lábával lenyomta a királyt az alsóbb világokba. Most
azonban álljunk itt meg! A fej az egó helye. A szív az érzelmek helye. A fejben van a büszkeség, a hiúság. A
szívben van a félelem. És a király azt mondta: „Itt a fejem, a tiéd!” Akkorra már a király felismerte, hogy ez nem
egy kisfiú. A gurujának igaza volt. De ha már Isten itt van a közvetlen közelemben, emberi formában, meg ke
fejemet, egómat hajtani előtte. Vajon mi készek vagyunk-e arra, hogy egónkat feláldozzuk? Készek vagyunk-e arra,
hogy feláldozzuk félelmünket, büszkeségünket, érzelmeinket? A szájunkkal igent mondunk, de a szívünkben más
van.
Gurudév mindig azt mondta, hogy az emberek nagyon spirituálisnak tűnnek, de valójában nem azok. Ez olya
mint amikor a kutyát megfürdeted. Szép tisztára fürdeted, de utána, ha nem kötöd meg a kutyát, ha szabadon
hagyod, tudod, mit következik? Nem tudom, van-e ilyen tapasztalatotok, de nekem van. Gyerekkoromban vol
kutyám, noha ez egy brahmin családban többnyire nem megengedett dolog. Tehát van egy ilyen gyermekko
emlékem is. De a legutolsó kutya-fürdő tapasztalásom l994-ben volt. Kocsival mentünk Berlinből Ham
decemberben. Útközben megálltunk egy tónál ebédelni. Egy kis piknik volt. Egy hölgy egy kutyát sétáltatott. A
kutya már messziről észrevett bennünket. Nagyon ügyesen hirtelen megszökött a gazdájától, és beugrott a tóba. A
víz hideg és mély volt. Egyet mártózott, majd elkezdett felénk rohanni. Szegény asszony nagyon megijedt. Ez nem
egy kitalált történet, hihettek nekem. A kutya a közelünkbe érve szó szerint meghajolt a lábunknál, jól megrázt
magát, és ránk spriccelte a hideg vizet. Ott ültünk a parton ilyen színes ruhákban, és a kutya tulajdonosa igazá
nagyon izgatott és felzaklatott volt, mire odaért hozzánk. Mondtuk neki, ne izgassa magát. De a gyönyörű kutyá
8 / 25 2008.07.02. 1:03
szinte el kellett vonszolnia mellőlünk. A kutya-fürdő! Gurudév mindig azt mondta, hogy: „ Ha nem kötöd meg
kutyát a fürdés után, vagy a szőnyegre fekszik, vagy újra a piszokba hentereg és szőre újra piszkos lesz!” E
átlagember spiritualitása. Spirituális fürdőt vesz a meditáció által, de utána hazamegy, és minden folytatódik, a düh,
a féltékenység, az önzés. Ez nagy probléma!
A király azonban tudta, hogy fejében sok az egó, és jobb, ha fejét meghajtja Isten előtt. Akkor a kisfiú azt
mondta: „Meg vagyok veled elégedve, most te mondd el, hogy mire van szükséged”. - „Olyan áldás van rajtam,
hogy halhatatlan vagyok”- mondta a király.(A hindu mitológiában szerepel néhány olyan személy, aki halhatatlan.
Az egyik közülük ez a király.) „Tehát sohasem halok meg. De van egy kérésem. Légy te a kapuőrzőm, légy mindig
a kapumban, és őrködj ott!” - „Jó, vállalom”- mondta a fiú. Vajon mit is jelent ez? A király folytatta: „Most eltűnt
az egóm, de bármikor visszajöhet!” Tudjátok, milyen az egó? Tapasztaltátok már? Nézzük meg egy példán
keresztül! Levágsz egy fácskát, de néhány hét múlva már újra leveleket növeszt. Újra levágod, de a fácska újra
kihajt. Ilyen az egó is. Úgy véled, hogy kivágtad, de újra megjelenik. Vagy olyan, mint a borotválkozás. Néhán
ember naponta 2-3-szor is borotválkozik, mégis kinő a borosta az arcán. Szinte hihetetlen, hogy kétszer
borotválkozik naponta, mégis olyan gyorsan újra nő.Tehát amikor a király azt mondta, hogy legyen a kisfiú a
kapuőre, mire gondolt? „Légy a kapuőrzőm.” A testben 10 kapu van. A Bhagavad Gíta szerint csak 9 kapu van. Két
szem, két orr, két fül, száj, a nemi szervek és az anus. Egy másik írás szerint a kapuk száma 10. Melyik a 10. kapu?
A fontanella. A Katha Upanishad szerint
11 kapu van. Akik a Kriya Jógát gyakorolják azt mondják, hogy 10 kapu van. Melyik lehet a 11.? A köldök. És
lehet, hogy egyéb írások még más kapukat is emlegetnek. De szerintem milliónyi kapu van, mert minden pórus
kapu. Amikor izzadsz például, ezen a nyíláson jön ki az izzadság. Visszatérve a történethez, mit jelent az, hogy
legyen Vamana a király kapuőre? Azt, hogy legyen ott minden kapuban. Legyen a kapuőr a szemben. Bárhová is
néz, rajta keresztül csak istenit lásson. Sokan azt mondják, könnyű abban a személyben meglátni Istent, aki
szeretünk. De akit nem szeretünk? Benne hogyan találhatom meg Istent, hiszen olyan rossz ember. Szeretem a rózsa
virágát, és benne meglátom Istent, de a tövisben hogyan lássam meg? Pedig a virág és a tövis is egy tőről hajtanak.
Ez a teremtés: minden együtt van. A nappal és az éjszaka, a szép és a csúnya, a jó és a rossz, a nektár és a mér
minden együtt van. Isten jelenléte mindenütt megtapasztalható. Legyen Isten a fülben. Csak jót halljak rajta
keresztül. Legyen Isten a száj-kapuban is. Csak isteni módon beszéljek. Mindig az igazságot mondjam. Csak
mondjak, ami másoknak jó. Legyen Isten az orrban is, csak isteni illatot érezzek. Legyen Isten ilyen módon az
összes kapuban. A gyermek azt válaszolta: „Igen, a kapuőröd leszek”.
Miért mondtam el épp ma ezt a történetet? Mert ennek a kisfiúnak ma van a születésnapja. Indiában ezen a
napon ünneplik. Ezt a fiúcskát isteni inkarnációnak tartják, Krisnához és Rámához hasonlóan. A neve: Vamana,
törpe.
Ő Isten jelenléte bennünk, nagyon kicsi, miniatűr, törpe formában. Isten jelenléte mindenütt ott van. Előszö
magadban próbáld jelenlétét megérezni, azután pedig másokban is, mindenkiben és mindenütt. Mind
lélegzetvételben emlékezz Istenre. Ha elméd átitatódik Isten jelenlétével, mindenhol érezni fogod jelenlétét. Éljün
egy jó életet. Az élet nagyon gyorsan elszalad. Senki nem tudja, meddig lélegzik még. És akkor miért élünk olya
nagy egóval, féltékenységgel, büszkeséggel, félelemmel? Miért? Tegnap kaptam egy nagyon érdekes e-mailt.
levélíró azt fogalmazta meg, hogy nagyon szeret engem, a tanításokat is, DE! „Mindent szeretek, DE.” Ne
felejtsétek el, hogy ez általános emberi probléma. Sokszor mondtam már nektek, hogy szótárunkban két szó okozza
a legnagyobb problémát. A DE és a HA! „Ha megkapnám ezt az állást, ezt és ezt tenném.” „Ha jó barátaim
lennének, ezt meg ezt már megoldottam volna.” Gyerekkoromban édesanyám mondta mindig a következő
történetet: „Egyszer a ló azt mondta: - Ha két szarvam lehetne, mindent meg tudnék csinálni. - De a lónak nin
szarva.” Ezért ne használd ezt a szót. A másik probléma-okozó a DE. „Milyen ez a személy?” „Nagyon rendes,
DE!” „Milyen volt az étel?” „Az étel nagyon finom volt, DE.” Ezzel azt mondod, hogy amit a mondat elején
állítottál, az nem igaz! Egy fiatalember elment egy beszélgetésre a leendő munkahelyén. A személy, aki v
beszélgetett, nagyon sok kérdést feltett. „Nézd”- mondta a főnök, „nagyon keveset tudunk fizetni”. - „Mennyit?” -
kérdezte a fiatalember. A főnök megmondta. „Nem probléma” – mondta a férfi. „Nézd, el kell, hogy mondjam,
hogy ez egy új cég, nagyon keményen kell dolgoznunk, ezért hosszabb ideig kell bennmaradnod.” - „Meddig?”
kérdezte a fiatalember. - „Általában 8 órát dolgozunk, és ez lehet időnkét 10-12 óra is.” - „Rendben”- vála
fiatalember. - „Azután az is lehet, hogy sokat kell utaznod” - folytatta a főnök. - „Esetleg többször is egy
„Hányszor?” - kérdezte a fiatalember. - „Úgy kétszer - háromszor hetente.” - „Rendben van” - volt a válasz.
Akármit is kérdezett a főnök, a fiatalember mindenre csak azt mondta: „Rendben van.” Akkor a főnök íg
„Fiatalember, maga nagyon kedves és rendes, még soha nem találkoztam ilyen rendes emberrel. Minden felté
azonnal elfogad.” -„Igen, rendes vagyok” - mondta a fiatalember, - „csak egy hibám van.” „Mi az?” - kérdezte a
főnök. „Hogy néha egy kicsit hazudok.” – Gondolhatjátok, mi történt a végén. Szóval, ez a DE!
Legyetek ezért nagyon óvatosak. Az idő hamar elrohan. Nem tudjuk, meddig élünk. Nem tudnánk
megváltoztatni magunkat? És nem kezdhetnénk ezt a változást belülről? Valóban erősek akarunk lenni? Visszatérve
9 / 25 2008.07.02. 1:03
a levélíróra, ez a fiú azt írta, hogy minden nagyon szép és jó, DE! A levélben ez állt: „Mindig azt mondod, hogy
legyünk jók. Igen, de akkor mi történik a rossz oldalunkkal? Megpróbáltam lenyomni a rosszat magamban, de
nagyon gyenge vagyok. Ha melletted vagyok, minden jól megy, de ha távol vagyok Tőled, újra megjele
gyengeségem. Már két hét alatt! Abbahagytam a gyakorlást. Elkezdtem húst enni, noha nem értek egyet a
megölésével. Elkezdtem sört inni, most boldog vagyok. De nemcsak ez történt. Hanem néhány ember elkezd
kedvelni. Újra vannak barátaim. Mondd meg, mit tegyek?” Ez egy két és fél oldalas levél, amit tegnap éjjel kaptam.
Először tisztáznunk kell magunkban, hogy valóban meg akarunk-e változni! Emlékezzetek rá, hogy egyik
napról a másikra nem tudunk megváltozni. Tudjátok, mennyi hónapba telt, míg szakállam ilyen hosszúra nőtt
mennyi? („Kilenc” – mondják egyesek a hallgatóságból, akik tudják, hogy Baba, Hariharananda mahasamadhija
vágta le a szakállát.) Nem, egy kicsit kevesebb, mint kilenc. Természetesen, egy éjszaka alatt nem tudtam ilyen
hosszú szakállra szert tenni. Tehát, ha valóban meg akarod magad változtatni, az bizonyos időt vesz igényb
gyengeség. A régi szokások nagyobb erővel jelentkeznek. Emlékezzetek rá, hogy amikor elkezdtünk meditálni,
rossz szokások is felerősödtek. Ha pozitív tulajdonságaid megerősödnek, a negatívok is erőre kapnak, és harc
benned. Állandó harc folyik. Belső harc. Ha többször így imádkozol: „Uram, adj több erőt, hogy legyőzhessem
negatív oldalam!”- az segíteni fog. A probléma akkor is jön, a nehézség akkor is jön, jönnek az érzelmek, d
frusztráció. „Vajon a jó úton járok-e?” A Bhagavad Gítában Arjuna azt mondja: „Oh Krisna, azt mondod,
meditáljak. Szabaduljak meg a kísértésektől. De ha ezen a módon nem érem el a megvalósulást, akkor egyrészt nem
élvezem ezt az életet, másrészt viszont nem válok eggyé Istennel. Csak sodródom a széllel, mint egy imboly
felhőcske az égen. Mi fog velem történni? Nem élek boldog családi életet, nem élek a szülők, egy feleség é
gyermekek szeretetében, de nem is élhetek a guru, azaz Isten jelenlétében, mi fog velem történni?” A Bhagav
Gítában Krisna azt válaszolta: „Oh, Arjuna, ne félj! Emlékezz rá, hogy azok, akik Engem szeretnek, soha sincsen
távol Tőlem, soha nincsenek egyedül, sohasem hagyom el őket. Bármit is tesznek, semmi nem történik hiába.” M
egy kis meditációnak is jó hatása van.
Most megszakítom ezt a történetet egy másik kedvéért. Élt Indiában egy swámi, egy szerzetes, aki nagyon
szerető és liberális volt. Ha valaki írt neki egy levelet, hogy szerzetes szeretne lenni, nem akar többé családba
szeretne mindenről lemondani és szerzetessé válni, tudjátok, mit írt vissza ez a szerzetes? „Köszönöm, hog
megszólalt benned a lemondás hangja, és ilyen levelet írtál, ezennel máris szerzetessé avatlak (postai úton), és
küldöm Neked a narancsszínű szerzetesi ruhát. Mostantól a neved a Lemondás Szerzetese.” Amikor az a férfi a
levelet írta, éppen összeveszett a feleségével. Néhány nappal később azonban minden jóra fordult közöttük,
elfelejtette a levelet. Olyan is volt, hogy egy férfi meglátogatta, és azt mondta: „Szeretnék itt maradni veled, tetszik
ez a környezet, szeretnék a tanítványod lenni, avass engem szerzetessé”. - „Most rögtön szerzetes lehetsz, menjünk
a Gangeszhez, hogy megmártózz benne. És itt a narancsszínű ruhád.” - Néhány nap után azonban ez az emb
elkezdett a családjára gondolni, a feleségére, a gyermekeire, a munkájára, és azt mondta a swáminak: „Swamiji,
haza kell mennem néhány napra”. - „Miért?” - „Valamit el kell intéznem, azután visszajövök.” - Az ember
hazament, és telt-múlt az idő, eltelt egy év, két év, és csak leveleket írt a swáminak. - „Még mindig van dolgo
itthon.” - Néhány tanítványnak bizony ez nem tetszett, és egy napon megkérdezték a swámit, hogy miért ilye
toleráns, miért viselkedik így. „Ti vagytok a guruim, hogy tőlem ilyet számon kértek?” - tette fel a kérdést a sw
„Nem, de hogy-hogy mindenkit beavatsz a rendbe? Itt van ez a személy is, akit szerzetessé avattál, mégis
családjával él.” - „Na és, akkor mi van? Legalább egy rövid ideig swamiként élt, legalább egy hétig swami volt. És
az egy hét szerzetesi lét biztos meghozza a gyümölcsét, lehet, hogy már a következő életében!” - Tehát a legkis
dolog sem múlik el úgy, hogy ne hozná meg a maga gyümölcsét. Már egy kis meditáció és ima sem történik hiába
Hát még, ha rendszeresen és folyamatosan csinálod! Minél jobban gyakorlod, annál nagyobb erőre teszel szert.
(Nagy nevetés a teremben).
Talán ismeritek Sita történetét, aki visszakerült Sri Lankáról a családjához. Sita annyira hálás volt azoknak, akik
ebben férjét, Rámát segítették, hogy mindenkit meg akart ajándékozni. És elkezdett ajándékokat osztani.
Hanumánra került a sor. Hanumánnak egy igazgyöngyből készült nyakláncot adott. Felrakta a nyakára. Tudjátok
mit tett Hanumán a nyaklánccal? Letépte a nyakáról, és minden egyes gyöngyszemet széttört a fogával, ma
megnézte, mi van benne. Sita nagyon felháborodott ezen: „Olyan gyönyörű ajándékot adtam neki, és lám, most m
tesz vele!” - Eszembe jutott most az a helyzet, amikor nemrégiben kaptam egy tanítványtól egy borítékot. A
borítékban egy csekk volt. Amint megkaptam a borítékot, anélkül, hogy kinyitottam volna, azonnal odaadtam
ashram egy munkatársának. A tanítvány azonban igen boldogtalan lett. „Adtam neki egy csekket, ki sem bon
borítékot, meg sem nézte, hogy mennyi pénzt adtam az ashramnak. Még azt sem mondta, hogy köszönöm.
Elvárások. A tanítvány meghatározza, hogy milyennek kellene lennie a tanárnak, hogyan kellene viselkednie. Ebből
megtanultam a leckét, és ha borítékot kapok, kinyitom, megnézem a csekket, és megköszönöm. Hanumán
szétharapta egyesével a gyöngyöket. Sita bepanaszolta Hanumánt férjénél. Ráma azt mondta: „Javaslom, kérdezd
meg Hanumánt, miért teszi ezt a gyöngyökkel”. Hanumán a kérdésre így válaszolt: „Azt nézem meg, hogy ott van-e
Ráma és Sita minden egyes gyöngyszemben”. Értitek? Kezdjétek el a változást ma. Legyen Vamana a kapuőrö
Valaki így imádkozott Istenhez: „Uram, a szolgád vagyok, Téged akarlak szolgálni”. Mire Isten az alábbit fe
„Kedves gyermekem, hogyan akarsz te engem szolgálni, mikor én szolgállak téged. Éjjel nappal téged szolgá
10 / 25 2008.07.02. 1:03
Amikor fáradt vagy, és lefekszel aludni, mit gondolsz, ki lélegzik benned? Eszel, de mit gondolsz, ki emészti m
benned az ételt? Éjjel-nappal én dolgozom benned.”
Ezért szeressétek Istent!
Csukjátok be a szemeteket. Ma egy különleges nap van, Vamana, a törpe születésnapja. Isten bennünk van.
Érezd Isten jelenlétét. Ha nem próbálunk meg jók lenni, nem találjuk meg Istent. Ezért próbáljuk meg újra és újr
hibák ellenére is. Legyen több szeretet bennünk, imádkozzunk többet! Isten és a guruk áldása legye
mindannyiunkon. Om, Ámen.
11 / 25 2008.07.02. 1:03
"ÁTALAKULÁS” az élet átalakításával.

Tattendorfban 2003. szeptember 7-én
Prajnanananda először megtanított a csoportnak egy Yogananda-dalt: „Jöjj el, felhőszínbe öltözött Krisztusom!”
(O my cloud-coloured Christ come"), amit együtt énekeltünk.
Elmondok most egy történetet, amely az átalakulásról szól, és több mint 2600 évvel ezelőtt valóban megtörtén
Élt egyszer egy fiatalember, akit Ahimsakának hívtak. Az Ahimsaka szó erőszakmentességet jelent, olyan szemé
neve ez, aki tele van együttérzéssel és szeretettel. Akkoriban Indiában a fiatalok a guruk ashramjába mentek e
tanulni. Ez a fiatalember is elment mesteréhez, hogy megtanulja, hogyan kell házat építeni. Nagyon intelligens
kedves ifjú volt. Pont olyan volt a természete, mint amilyen a neve. Olyan szorgalmasan tanult, és úgy
gondoskodott a gururól és családjáról, hogy a guru nagyon megszerette, és a tanulmányaival is meg volt elégedv
Ezért azután a többi tanulónak állandóan vele példálózott. Folyton azt mondta: „Legyetek olyanok, mint ő
Tanuljatok úgy, mint ő, legyetek olyan szerények és alázatosak, mint ő”. A guru állandó dicsérete miatt azonban
többi diák féltékeny lett Ahimsakára. A féltékenység nagyon kellemetlen és veszélyes emberi tulajdonság. Nagy
nehéz elfogadni a másik jóságát, vagy hogy másokat dicsérnek. A többi tanuló ezért boldogtalan volt, és csak a
vártak, hogyan is tudnának elégtételt szerezni. Hiszen Ahimsaka valóban olyan kedves fiú, a guru is nagyon szereti,
sőt a guru egész családja is. Ahimsaka jó tulajdonságai miatt a guru felesége is megkülönböztetett figyelemme
kezelte a fiút. Néha egymás mellett üldögéltek, és a szent iratokról vagy egyéb dolgokról beszélgettek. A többi
ebből próbált vádat kovácsolni. Elhatározták, hogy három csoportra szakadnak. Az első csoport odament a guruhoz,
és ezt mondta: „El kellene mondanunk valamit, de nem tudjuk megtenni”. Nagyon jól megtervezték
mondandójukat. „Na mondjátok csak, mit akartok mesélni” - kérdezte a guru. „A nyelvünk csak akadozva szólal
meg, mert fájdalmat kell neked okoznunk.” A mester, a tanár hosszas rábeszélésére azonban elmondtak egy
történetet. Tudjátok, mi volt ez? Az, hogy Ahimsakának viszonya van a guru feleségével. A guru először nem ak
hinni nekik. „Hagyjatok békén, nem szabad így beszélnetek. Hogyan mondhattok róla ilyesmit, amikor Ahimsa
olyan rendes és jó fiú!” A csoport akkor elment. Egy héttel később a második csoporton volt a sor. Ugyanez
történettel keresték meg a gurut. Mostanra azonban a guruban fölébredt a kétely. Emlékezzetek rá, hogy ha k
lopódzik az elmébe, az élet borzalmassá válik. Azt mondja a Bhagavad Gíta: „A kételyekkel teli ember mindig
bajban van!” Most az első történetet megszakítva, elmondok egy másik történetet. Egy ember vásárolt egy bárányt a
piacon. A vállára vette, és úgy indult haza. Három ember látta ezt az úton. Haszontalan emberek voltak, el akart
venni tőle a bárányt, hogy belőle finom vacsorát készítsenek. Ezért kiagyaltak egy tervet. Az első ember odame
hozzá az úton, és azt mondta: „Milyen szép kutyád van, honnan vetted?” „Micsoda” - mondta az ember, „egy
bárányt vettem a piacon, és te ezt kutyának nevezed?” - „Aha, lehet, hogy ezt mondta valaki neked a piacon, de ez
egy kutya!” - „Menj az utamból” - szólt az ember. Egy kis idő múlva felbukkant a második személy: „De gyön
kutyád van!” - Akkor beindult az emberben a kétely. Ám még most is azt mondta: „Hagyj békén, akár kutya ez,
akár bárány, az enyém!” Egy idő múlva azonban előkerült a harmadik személy. „Szép, fajtiszta kutyád van,
mennyibe került?” - „Uram Isten” - mondta magában az ember. „Ha valaki meghallja a faluban, hogy egy bárán
áráért egy kutyát sóztak rám, mindenki ki fog nevetni.” Ezért gyorsan letette a bárányt, és elszaladt.
Ha feltámad a kétely, az élet borzasztóvá válik. A Bhagavad Gíta szerint a kételkedő ember mindig bajban van.
De mondok egy másik történetet. Egy fiatalember és egy asszony együtt ment egyszer az úton. Az asszony néha
átfogta a fiatalember vállát, rátámaszkodott, és úgy ment tovább. És néha elővettek egy üveget, mindketten itta
belőle, majd visszadugták a náluk lévő táskába. Néhányan látták őket, és azt gondolták, hogy ez a fiú nem rend
ember. Ez Indiában történt, ne felejtsétek el! Hogyan ölelhetik át egymást, és ott az az üveg is! Valószínűleg
alkohol van benne. Szóval, felmerült a kétség bennük. Néhány ember odament hozzájuk, és megkérdezte: „K
vagytok? Mit isztok abból az üvegből? Nem tudtok tisztességesen viselkedni?” - Akkor a fiatalember elmondta: „Ez
az asszony az anyám, én a fia vagyok. Zarándokúton voltunk, most térünk onnan vissza. Anyám nagyon fárad
üvegben - amit kérdeztetek - a Gangeszből származó víz van.” Az elme ilyen módon kezd el kételkedni. Csak a
külső látványt nézzük, és elkezdünk kételkedni. Elménk annyira gyanakvóvá és kétkedővé válik, hogy bajb
kerülünk.
Most visszatérek az eredeti történethez. Az említett guru nagy bajba került. „Vajon igazuk van-e
tanítványoknak?” Ilyen az emberi természet. Swami Sri Yukteshwarji mindig azt mondta, hogy az emberi
viselkedés nagyon megbízhatatlan mindaddig, míg gyökeret nem ver az isteniben. Az elme megtéveszt, az el
színlelni képes, az elme nagyon sok kísértésnek van kitéve. Ezért a guru elkezdte figyelni a feleségét és Ahimsa
Látta, hogy azok néha valóban jól elbeszélgetnek egymással, és nevetgélnek. Mostanra azonban már komollyá vált
a kétely a guruban. Néhány nap múlva odajött hozzá a harmadik csoport. Ugyanazt a történetet adták elő. Ezzel a
12 / 25 2008.07.02. 1:03
guru kételye még erősödött. Azt mondta magában: „Nem támad füst ott, ahol nincsen tűz. Biztosan van valam
igazság a dologban, hiszen mindenki ugyanazt mondja róluk. Talán, amikor elutazom itthonról, akkor vannak
együtt.” - És mit akart most a guru? Bosszút akart állni a fiatalemberen. Meg akarta ölni. De amikor erre gondo
eszébe jutott, hogy igen helytelen bárkit is megölni. „És mellesleg, ha mások meghallják rólam, hogy megöltem ezt
a fiút, rossz hírem lesz." Hosszan gondolkodott rajta, hogyan is tudna bosszút állni. „Hogyan tehette ez
feleségemmel!” Egy napon ezért magához hivatta a fiút, és azt mondta neki: „Képzésed véget ért”. - „Kérlek,
mondd el, mit kérsz tőlem” - szólt a fiú, mert az indiai tradíció szerint a képzés végén a tanár bármilyen ajándék
kérhet tanítványától. „Mit adjak neked?” - kérdezte újra Ahimsaka. A guru azt válaszolta: „Nagyon nehéz felada
adok neked, meg tudod tenni?” - „Mondd el, mi az” - kérte a fiú. A guru azt mondta: „Ölj meg ezer embert, és utána
gyere hozzám vissza. Ez a feladat.” A fiú könnyekkel a szemében kérdezte: „Hogyan ölhetnék embert, ninc
ellentétben az élet törvényével?”
A guru arra gondolt titokban, hogy ha Ahimsa embert öl, majd csak őt is megöli valaki. Ezért azt válaszolta
neki: „Nézd, ha nem teljesíted a guru kérését képzésed végén, akkor képzésed nem teljes”. Ahimsa végül azt
mondta: „Rendben van, megteszem”. Erre azonban nagyon fel kellett magát készítenie. Egy ilyen szerető léleknek
aki eddig senkinek sem ártott, kedves és barátságos volt mindenkihez, most nagyon meg kellett változnia, hogy ölni
tudjon. Beköltözött egy erdőbe. Bárki is járt arra, ha egyedül utazott valaki, megölte. Kezdetben számolta, hogy
hány személyt is ölt meg. De ez nem volt könnyű. Később ezért minden megölt embernek levágta a hüvelykujját, és
azokat fűzérbe fűzte a könnyebb számolás érdekében. Ezért az emberek Anguli Malának nevezték, azaz o
személynek, akinek hüvelykujjakból készült rózsafüzére van. Mindenki nagyon félt tőle, az emberek nem is nagyon
mertek egyedül az erdőbe menni, csak csoportosan. Ám még ha együtt utaztak is, Anguli Mala olyan erős volt,
hogy a csoportokat is legyőzte. A környék lakói megkeresték a királyt, s arra kérték, hogy állítsa meg ezt a
borzalmat. Azonban sem a király emberei, sem a rendőrök nem tudták elfogni.
Mindez Buddha idejében történt. Buddha hallotta a történetet, és látni akarta ezt az embert. Egyedül kívánt
erdőbe menni. Mindenki óvta ettől, hiszen ez az ember hihetetlen erővel bír. És egy olyan rossz személy! De
Buddha nem hallgatott senkire. Az igazságban gyökerező emberben nincs félelem. A gyenge emberekben töb
félelem. Legyengíti őket a félelem, a félelem a haláltól, a betegségtől, a bizonytalanságtól, félnek, hogy elveszítenek
valakit, vagy elveszítik valakinek a szeretetét. Tehát életük minden lépése félelemmel teli. Az a személy azonban,
aki az igaz-
ságban lakozik, nagyon erős. Nincs mit elveszítenie. Aki a szeretet kincsének birtokában van, az nem veszíth
semmit. Az önző emberekben van sok félelem. Tehát Buddha nekiindult az erdőnek teljesen egyedül. Meghagyt
hogy senki se kövesse.
Ekkor Anguli Mala éppen egy fa alatt pihent. Észrevette, hogy egy szerzetes sétál arra igen békésen és sz
Addigra már kilencszáz-kilencvenkilenc embert megölt, néhány napja már csak arra várt, hogy az utolsót
elkaphassa. Megpróbálta ezért a szerzetest elfogni, de nem tudta. Nagyon csodálkozott. „Máskor lóháton v
embereket is elkaptam, ez az ember meg csak sétál itt, és mégsem tudom megfogni.” Rákiáltott a szerzetesre: „
ember ott, állj meg, ne mozdulj, ne nyugtalankodj!” Buddha válaszolt: „Én mindig nyugodt vagyok, te vagy
nyugtalan, csak te rohansz”. Anguli Mala először nem értette a választ. „Hiába rohanok, nem tudlak elkapni, és te
meg azt állítod, hogy nem is szaladsz, nem is mozdulsz?” Buddha azt válaszolta: „Elmém mindig nyugodt, elmém
soha nem szalad. A te elméd viszont nagyon nyugtalan”. Az emberi elme gyorsabb mozgásra képes, mint amilyen
fény sebessége. Az elme nyugtalan. Egyik helyről a másikra rohangál. Amint az ember leül meditálni, és becsu
szemét, azonnal jönnek a gondolatok. Ha egy munkát befejeztél, az elme azonnal a másik felé rohan. Buddha
mondta: „Az én elmém nyugodt, nem rohan sehová, a te elméd viszont folyamatosan ide-oda rohan”. „Igen, ez
igaz” - felelte az ember. Akkor Buddha így szólt: „Vigyázz az elmédre, legyen több együttérzés benned és t
szeretet”. Ezt hallva, a fiatalembert megérintette a szeretet egy fuvallata. Mióta elhagyta guruja ashramját, senki
nem beszélt vele ilyen együttérzéssel és szerető módon. Van egy szanszkrit közmondás: „Szép szóval még az
állatok is megszelídíthetők”. A kutya vagy macska odajön hozzád, ha kedves szavakkal szólítod. Mindenki szereti,
ha kedvesen szólnak hozzá. Beszéljetek ezért mindig kedves szavakkal. Az emberek ezt általában elfelejtik, és
például munka közben - igen csúnya szavakat használnak.
Ez a fiatalember is odajött Buddhához, és meghajolt előtte. A régi emlékek újra eszébe jutottak. Milyen szép i
volt a guru ashramjában élni! És hogyan is lehetett úrrá rajta a rossz ezek alatt az évek alatt. Könnyek szalad
szemébe. Megragadta Buddha lábát, és könnyeivel mosdatta, miközben azt mondta: „Meg akarom változtatn
életemet! Kérlek, áldj meg!”
Buddha fölemelte a fiút, átölelte és megáldotta. Azt mondta: „Nézd, van rá lehetőséged, hogy megváltozz,
valóban ezt akarod”. - „Mondd el, mit kell tennem! Olyan sok erőszakot követtem el az utóbbi években! Buddha azt
mondta: „Felejtsd el a múltat!” -
Ez is olyan hiba, amit állandóan elkövetünk életünk során. Állandóan újra és újra ismételgetjük a rég történ
képtelenek vagyunk elfelejteni a múltat. Gurudév mindig azt mondta: „A múlt halott, temesd el a múltat!” Lé
cselekedj a jelenben, a Lélekkel a szívedben és Istennel fölötted. Meg kell szabadulnunk a régen történtektől. Előr
kell néznünk. - Buddha ezért azt mondta: „Felejtsd el a múltat, mostantól kezdj új életet”. - „De hogyan?” - kérdezte
a fiú. Buddha azt válaszolta, hogy „Ez a mai nap átváltozásod napja, változtasd meg magad. Tanítványomm
13 / 25 2008.07.02. 1:03
fogadlak, szerzetes tanítványommá. Külsődet átformálom, de a belső változást neked kell létrehoznod.
megváltoztatlak a szerzetesi ruhával, a borotvált fejjel és a kolduló csészével, de belső életedet neked ke
átalakítanod. Egy másik emberré kell válnod. Légy szerzetes, és maradj velem. De el kell menned koldulni. És
tudod hová?
Lehet, hogy olyan ház előtt fogsz koldulni, ahol a ház urát te ölted meg. Lehet, hogy a másik házban a férj halt
általad. Lehet, hogy ott állsz majd a koldulócsészével, és nem biztos, hogy valamit is adnak enni. néhányan még
kővel is dobálhatnak, hiszen dühösek rád. Meg tudod-e vajon állni, hogy nem leszel emiatt haragos vagy
felzaklatott? Ha olyan helyekre mennél, ahol nem ismernek, persze, könnyebb lenne. De megmaradni egy
környéken, ahol az emberek ismernek, és tudják, hogy mennyi rosszat követtél el családjuk ellen, ez sokkal
nehezebb. Számos ember életében te vagy az, aki szenvedésüket okozta. Meg tudod így változtatni az életedet?” A
fiú igennel válaszolt.
Ahimsaka tehát szerzetessé lett. Elkezdett koldulni. Kezdetben az emberek nem hittek neki. Amit Buddh
megjósolt, valóban bekövetkezett. Kövekkel dobálták, de ő nyugodtan állt. Ahelyett, hogy ételt tettek volna
csészéjébe, szemetet kapott. De ő csak ott állt előttük, harag nélkül, könnyekkel a szemében. Lassan, lassan
átalakult.
És ennek következtében az emberek is megváltoztak. Látták, hogy a fiú teljesen más lett, és megszerették.
Ez a történet az átalakulásról szól. Ez az emberi élet. És ezt az életet Istentől kaptuk. Mi mindannyian I
gyermekei vagyunk, és isteni tulajdonságokkal rendelkezünk. Néhány napja kaptam egy e-mailt egy
tanítványomtól. Az e-mail alján ez a gyönyörű idézet áll: „Egy tigris nem szülhet kecskét, csak tigrist”. Ezért
minden, ami Istentől jön, isteni. Figyeljétek meg nagyon ezt a csodálatos üzenetet: a tigris nem tud kecskét szülni.
Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, mibelénk isteni tulajdonságok kerültek. Csakhogy mi ezt elfelejtjük. Azt
gondoljuk, hogy emberek vagyunk, és együtt élünk elménkkel, egónkkal, érzelmeinkkel. Együtt élünk
kételyeinkkel és a múlt emlékeivel, saját életünkbe is problémákat viszünk, és másoknak is problémát okozunk
Vajon nem tudjuk-e saját életünket átalakítani, nem tudunk megváltozni? Nem tudjuk-e megv
gondolkodásmódunkat? Nem hathatja át szeretet tetteinket? Mennyi időbe telne ez? Nem lehetnénk jobb emb
Minden lehetőség megvan bennünk, hiszen különben miért is jöttünk volna ide. Bennünk van a belső késztetés,
hogy jobbak legyünk. És nem próbálhatjuk-e ezt őszintén megtenni? Hogy megszabaduljunk a kétel
megszabaduljunk a zavarodottságtól, a dühtől és a féltékenységtől! Hogy minden negatív tulajdons
megszabaduljunk!
Próbáljuk meg életünket átalakítani, próbáljunk meg megváltozni, hiszen ez a változás nem lehetetlen
Emlékszem, Gurudévvel egyszer itt, Európában valahol, egy repülőtérre mentünk autóval. Biztosan tudjátok, hogy a
bankokra mindenütt ki van írva: „Change", azaz pénzváltás. Gurudév látta ezt, és azt mondta nekem: Ki van írva
hogy „változás", de az emberek elfelejtik ezt. Mindig csak a pénzre gondolnak. Elfelejtik, hogy a természetüket,
rossz tulajdonságaikat kellene megváltoztatniuk, a rossz tendenciákat. Mi mindannyian isteniek vagyunk, nem
tudjuk tehát saját magunkat megváltoztatni?
Gondolkodjatok el ezen nagyon komolyan. Mit kell, hogy tegyek, hogy életemet megváltoztassam? Ha valób
meg akarom magamat változtatni, ez nagyon könnyű, de ebben senki nem tud nekünk segíteni. Ez a mi dolgunk. Ha
valóban meg akarunk változni, ha meg akarjuk változtatni szokásainkat, elménket, gondolkodásmódunkat,
magunkkal nagyon szigorúak. Az elme ugyanis mindenféle trükkre képes. Most, itt ülve, lehet hogy elh
megváltoztok, de egy kicsit később a kételkedő elme, a régi, megszokott hajlamok, vágyak, tulajdon
fölerősödhetnek, újra gyengék leszünk, ugyanazokat a hibákat követjük el. Gurudév mindig azt mondta, hogy a
hiba nem önmagáért van, hanem azért, hogy kijavítsuk. De emlékezzetek rá, hányszor és hányszor elköv
ugyanazokat a hibákat! Bűn elkövetni ugyanazt a hibát újra és újra! Ezért ne kövessétek el ugyanazokat a hibákat
Egy spirituális vezető egyszer azt mondta, hogy bármennyi hibát elkövethetsz, de ugyanazt a hibát csak egysz
kövesd el. Ne ismételgesd ugyanazt a hibát. Gondoljuk csak meg! Nem tesszük-e mégis mindig ugyanezt? Legyünk
szigorúbbak magunkhoz! Saját életünk megváltoztatásához fegyelemre van szükségünk.
Most elmondok egy másik történetet. A történet Naradáról szól. Narada isteni bölcs volt, aki egyik helyről
utazott a másikra. Természete volt az, hogy állandóan az egyik helyről a másikra utazott. Ez nagyon jó dolo
Tudjátok, miért? Ha csak egy helyen maradsz, ragaszkodni fogsz a helyhez. És ha sokáig egy helyen maradsz, tö
egót és több büszkeséget fejlesztesz ki magadban.
Most megszakítva a Narada történetét egy másik vándor szerzetesről mesélek. Indiában mintegy 600 évvel
ezelőtt volt egy híres inkarnáció. Guru Nanaknak hívták. Egy új vallást alapított, a szikh vallást. Maga a szik
tanítványt jelent. Ha találkoztok indiaiakkal, akik turbánt viselnek a fejükön, akkor ezek szikhek. Guru Nan
vándorolt. Néhány tanítványa kísérte. Elmentek egy faluba, de ott senki nem adott nekik ételt és szállást. „Lehet
hogy tolvajok vagytok. Szent emberek ruhájába bújtatok csak azért, hogy kiraboljatok bennünket. Nappal szentek
éjjel tolvajok. Ha behívunk a faluba, lehet, hogy mindenünket elveszítjük. Nem bízunk bennetek.” Nanak a
válaszolta: „Nem, mi szerzetesek vagyunk”. Az emberek azonban olyan rosszindulatúak voltak, hogy azt mondtá
„Ha nem mentek innen el, megkövezünk benneteket, hogy elűzzünk innen”.
Ezek nagyon csúnya szavak voltak. Guru Nanak térdre hullott, és az alábbi módon imádkozott: „Oh, Uram,
ennek a falunak még több gazdagságot, örömet”. Majd a szerzetesek továbbvándoroltak. Elérkeztek egy másik
14 / 25 2008.07.02. 1:03
faluba, ahol a lakók nagy szeretettel fogadták őket. Ugyan nem voltak gazdagok, de nemes, kedves szívve
mindenüket felkínálták. Adtak nekik enni, inni, és a saját házukba hívták őket aludni. Kicsi házaik voltak,
tulajdonosok kiszorultak az udvarra. A tanítványok teljesen meg voltak hatva a falubeliek kedvességétől. Másn
reggel Guru Nanak letérdelt a falu szélén, és imádkozni kezdett: „Oh, Uram ne adj ennek a falunak enni, legyen
még több nehézségük, legyen még több problémájuk”. Tudjátok, mi történt? A tanítványok, akik Nanakot kísé
nagyon megdöbbentek. „Milyen ima ez? Azokat az embereket, akik kiűztek bennünket a másik faluból, akik
majdnem megvertek, azokat megáldja, hogy még gazdagabbak legyenek, és még nagyobb bőségben éljenek, míg
azok számára, akik kedvesen vendégül láttak, még nagyobb szegénységért, éhínségért, aszályért imádkozik?”
Akkor a tanítványok megkérdezték Guru Nanakot. „Kérünk, mondd el nekünk, mi volt ez, mi az értelme a
imáidnak.” Guru Nanak azt válaszolta: „Megvan az okom rá. Az első faluban több gazdagságért, kincsér
imádkoztam, mert ha még gazdagabbak lesznek, még nagyobb lesz a bőség, azok az emberek ott maradnak, n
mennek el sehová. Mi fog történni viszont ebben a faluban, ahol több nyomorúságért, szegénységért, as
imádkoztam? Ez a sok jó ember nem tud tovább itt maradni, tovább kell menniük, hogy legalább valami éle
találjanak maguknak. Tehát ha jó emberek távoli helyekre vándorolnak, viszik magukkal a jóságot is, a jó dolgokat
jó természetüket. A rossz emberek viszont egy helyben maradnak, így a rossz nem tud gyorsan elterjedni. Ezé
mondta mindig Paramahamsa Yogananda: „Akárhová is mégy, vigyél magaddal egy hordozható mennyországot!
Ami azt jelenti, hogy bárhová is mégy, vigyél magaddal örömet, szeretetet, kedvességet. Ne érkezz oda bánato
képpel, ne vidd magaddal rossz szokásaidat.
Egy fiatal európai tanítványom Indiában egy buszon utazott. Egy indiai fiatalember leült melléje, és arra
gondolt, lévén, hogy ez az ember európai, biztosan dohányzik. „Kérsz egy cigarettát?” - kérdezte tőle. „Köszönöm
nem dohányzom” - volt a válasz. „És zavar-e, ha én dohányzom?” - „Igen, nagyon” - mondta az európai. Az indiai
fiú egyáltalán nem gondolta volna, hogy az európai ilyen egyenesen megválaszolja kérdését, rámutatva, hog
dohányzás nem tesz jót. A fiú meglepődött, de legalább jó lecke volt számára. Ne vigyél rossz dolgokat az embe
közé, és ne próbáld meg rossz szokásaidat másoknak átadni. Tehát bárhová is utazunk, vigyünk magunkkal
szeretetet, örömet és békességet. Legyünk olyanok, mint az angyalok! De ennek belülről kell jönnie, belső erőként
Ne legyen ez külsőség.
Tehát visszatérve Naradára, a guru egyik helyről a másikra utazott. Soha nem maradt sokáig egy helyen.
embernek sokféle módon segített. Egyszer egy erdőben vándorolt, amikor egy tolvaj meg akarta fogni. Naradáná
csak egy kis oldaltáska volt és egy vonós hangszer, melyen Isten nevét játszotta. Azt mondta a tolvajnak: „Nin
semmi nálam, ha bármit is el akarsz venni tőlem, akkor az csak Isten iránti szeretetem lehet, csak ezzel
rendelkezem. Ez az egyetlen vagyonom”. Ez a tolvaj, aki egész életét tolvajlással és gyilkossággal tölt
elcsodálkozott. Úgy érezte, egy érdekes emberre lelt. „Üljünk le és beszélgessünk” - mondta. „Biztosan van valami
a táskádban, mert ha nem volna, miért hordanád? Talán csak épp mondtál valamit, de meg akarsz lógni.” Nar
azonban azt mondta: „Ez a munka, amit itt végzel, nem jó dolog”. - „Mit mondasz? Hiszen ezzel a munkával
tartom el a családomat. Van egy feleségem, vannak gyermekeim, szüleim, és ezzel a munkával tartom el őket.
Narada azonban azt mondta: „Ez nem jó módja a pénzkeresésnek, hiszen bármilyen tettet (karmát) végzel,
megkapod az eredményét is. Senki nem mentes ettől a törvénytől. Ha jó dolgokat teszel, az eredménye is jó l
rosszakat teszel, rossz lesz az eredmény is. És soha ne felejtsd el, a karma eredménye (okozata) megtöbbszöröződik.
Ha egy búzaszemet elvetsz, sok búza lesz
belőle. Ha egy magot elvetsz, sok gyümölcs származik belőle. Ezért légy nagyon óvatos mindennel, amit tes
mondasz, sőt még azzal is, amit gondolsz. Mert idővel minden meghozza a maga gyümölcsét. Légy óvatos!” A
tolvaj azonban így szólt: „Ezt nem hiszem el. Ezzel a munkával tartom el a családomat, tehát bárkinek, aki ebb
pénzből részesül, a karmám egy részét is át kell vállalnia”. - Sok ember gondolkodik így, azt véli, hogy bár
rosszakat tesz, de azután ebből a pénzből ad a templomnak, a szerzeteseknek, a szegényeknek, és így megszabadul a
rossz karmától. Ez azonban nem így van. Bármilyen rosszat elkövetsz, annak a következményét is viselned
Könnyedén nem tudsz tőle megszabadulni, csak akkor, ha megváltoztatod az életedet, ha teljesen megváltozol.
Most azonban felmerül a kérdés: annyi mindent tettünk eddig is, jót is, rosszat is, ha mindegyik gyümölcs
megkapjuk, akkor hol van a szabadság reménye? Egy rossz dolog sok-sok rossz gyümölcsöt ad, tehát ha ne
változunk meg, hogyan is lehetnénk szabadok?
Természetesen van remény a megszabadulásra. Ha megváltozol, ha teljesen megváltoztatod magad, most,
rögtön.
Élt egyszer egy veszedelmes bűnöző. A rendőrség megpróbálta elfogni, de mindig meg tudott lógni.
gondolkozni kezdett azon, hogyan is szabadulhatna meg végleg. Arra gondolt, hogy ha jó barátja lehetne a
királynak, a rendőrség ott biztosan nem keresné. Ügyes eszközökkel valóban jó barátjává vált a királynak. Úg
szerette és szolgálta őt, hogy a király is nagyon megszerette. Akárhová is ment, ezt az embert mindig magával
Egyszer a rendőrök mégis eljutottak a palotába, és ott látták az emberüket. De hogyan mondják meg, hogy k
valójában, mikor állandóan a király mellett van? Hogyan tudassák vele, hogy ez egy rossz ember? Végre e
lehetőségük nyílt mindent elmondani. A király azonban annyira megszerette már, hogy azt kérdezte: „Tett-e ez
ember azóta is valami rosszat, mióta velem van?” A rendőrök közölték, hogy nem, azóta nem, de a múltban nagyo
sok rosszat tett. A király akkor azt mondta, lehet, hogy rossz a múltja, de újabban csak jókat tett. Mostanra jó
15 / 25 2008.07.02. 1:03
emberré vált. Felejtsük el a múltját, és hagyjuk, hogy a jó életét folytassa. A történetnek az az értelme, hogy ha
közel vagyunk a királyhoz, azaz Istenhez, és életünket képesek vagyunk a rosszról jóra változtatni, akkor a mú
összes bűne bocsánatot nyer. Meg kell azonban önmagunkat kérdeznünk, hogy valóban meg akarunk-e vált
Magunkat többnyire nagyon jónak képzeljük. Jézus szavaival: „Kívül bárány, belül veszélyes farkas”. Kívül nagyon
szépek, gyönyörűek vagyunk, de belül sok rosszat rejtegetünk. Meg kell az életünket változtatnunk!
Most visszatérek Narada történetéhez. Narada azt mondta ennek az embernek: „Nézd, bármit is teszel,
eredményét te kapod vissza karmaként, senki más. Ha rózsát tartasz kezedben, a feleséged keze nem lesz
rózsa-illatú. „Nem hiszem el” - mondta a tolvaj. „Nos, akkor menj haza, és kérdezd meg szeretteidet. De légy
őszinte! Mondd el nekik őszintén, hogy mi is a munkád, hogyan szerzel pénzt, és kérdezd meg őket, hogy
vállalnak-e részt a rád háruló rosszból is.” - „Jól van, elmegyek, de azt gondolom, hogy be akarsz csapni,
hazamegyek a családomhoz, te azalatt megszöksz. Biztosan van valami a táskádban!” - „Akkor mit akarsz ten
kérdezte Narada. „Odakötözöm kezed és lábad egy fához, amíg vissza nem jövök.” Narada még így is segíteni akart
neki, hát beleegyezett. A tolvaj egy fához kötözte, és hazament. Először a feleségéhez fordult: „Tudod, hogy
keresem a kenyerem? Tudod mi a foglalkozásom?” - Mi? - kérdezte az asszony. „Tolvaj vagyok, ezen a pénzen
tudok neked élelmet, ruhát és ékszereket vásárolni. Csak most ismertem fel, hogy ez nem jó dolog. Vállalsz-e ré
ebből a rossz dologból, a rossz karmából?” Az asszony azt mondta: „Miért vállalnék, hozzád mentem feleségül, a te
felelősséged, hogy mindennel elláss. Nem tudom, hogy mit csinálsz. Az a te karmád. Én a gyermekeinket és
szülőket látom el, neked kell ehhez a pénzt előteremtened. És bármit is teszel, az a te dolgod, a te karmád, neked
kell elszenvedned!” Az ember nagyon elszomorodott. Odament a szüleihez. Megkérdezte őket is. A szülők
elmondták neki, hogy amikor fiatal volt, ők gondoskodtak róla, most azonban az ő dolga lett róluk gondoskodn
„Nem tudjuk, hogy mit dolgozol, de tudd, hogy rossz karmádban nem osztozunk!” - A karma törvénye szerint
karmát megoszthatod másokkal, de a rossz karmát nem! Ez az első, a második pedig az, hogy a jó és a rossz karm
nem oltja ki egymást, azaz, egy jó tett nem semmisíti meg a rossz tettet, a kettő egymással nem hoz létre egyensúlyt.
Emlékezzetek rá, újra elmondom: a jó karmát megoszthatjátok másokkal, de a rosszat nem adhatjátok át! Ez az
egyik törvény. A jó karmáért jó gyümölcsöt kapsz, a rossz karmáért rosszat.
- Akkor a tolvaj odament gyermekeihez, hogy lássa, vajon megosztják-e vele a karmáját. Az élet nagy lehetőség
arra, hogy megváltoztassuk magunkat. Emlékezzetek arra, hogy könnyebben megbocsáttatik azoknak, akik ne
tudnak. De tudva, hogy mi a jó és a rossz, és ugyanakkor a rossz életet élni, ezt Isten nem bocsátja meg. Legyete
ezért óvatosak! Határozzuk el igen erősen, hogy mostantól jó emberek lesztek!
Csukjátok be a szemeteket. Figyeljetek befelé: „Isten gyermeke vagyok, isteni tulajdonságokkal rendelkezem
Meg tudom életemet változtatni akkor is, ha valamilyen rossz tulajdonság, rossz szokás vagy nem-tudás mia
rosszakat tettem, vagy negatívan gondolkodtam, vagy kísértésnek voltam kitéve. Düh, egó, irigység és félték
dolgozott bennem. De meg tudom magamat változtatni, át tudom magamat változtatni, mert nem felejtem el, hogy
ki is vagyok. Minden lélegzetvétellel emlékszem Istenre, és arra, hogy ki vagyok. Erősebb leszek. Ha negatí
érzelmek közelítenek, imával megváltoztatom életemet. Csak magam tudom magamat megváltoztatni. Istenem,
olyan gyönyörű lehetőséget adtál ezzel az élettel. Csak magam tudom életemet megtisztítani”.
Legyen Isten és a mesterek áldása mindannyiunkon, kerüljünk birtokába annak az erőnek, amivel képesek
leszünk megváltozni!
OM, Ámen.
16 / 25 2008.07.02. 1:03
ÁTALAKULÁS
Ismét a Yogananda-dalt énekeljük: „O my cloud-coloured Christ come! – Jöjj el, felhőszínbe öltözö
Krisztusunk!”
Legyen Isten, Jézus és a Mesterek áldása rajtunk!

Az emberi élet egy csodálatos ajándék. Az állatok állatként születnek, és állatként pusztulnak el. Mi, emb
azonban fölemelkedhetünk az isteni síkra, ha ezt valóban akarjuk. Az állatok földi életük során nem vihetnek vé
ilyen mértékű fejlődést. De mi, emberek, fejlődésünket akár fel is gyorsíthatjuk. A jó és a gyors fejlődés katalizátora
a jó közösség. Van egy nagyon szép könyv Ráma életéről, aminek a címe: Ramacharita Manasa. Ebben a Bö
Tulsidas azt mondja: Jó emberek társaságában szerezhetjük meg a megkülönböztetés képességét. A meg
környezetben ugyanis elménk kifejleszti ezt a képességet. Az elménk Isten felé fordul. Isten kegyelmén múlik
viszont, hogy jó környezetben, jó emberek társaságában fejlődhetünk-e. Radnaka, aki gyilkos és rabló volt
találkozott Szent Naradával, és Narada vezette rá arra, hogy felismerje, nem jó dolog, ha Brahmin létére embereket
öl. - „Te egy Brahmin család fia vagy, ezért csak jó cselekedeteket vihetsz végbe, kerüld tehát a rosszat! Mert
egyedül te fogod elszenvedni rossz cselekedeteid következményeit” - mondta. De Radnaka nem hitt neki. Narad
ezért arra biztatta őt, hogy menjen el családjához, s kérdezze meg őket, akad-e egy valaki is a családjában, aki
vállalna rossz karmájából? Csakhogy Radnaka nem akarta elereszteni a bölcset, ezért egy fához kötözte őt, m
távozott. Családjában mindenkit megkérdezett, de bizony, kivétel nélkül azt válaszolták, hogy karmáját egyedül
neki kell viselnie. Ekkor eddigi sok rossz tettének tudatára ébredt, s azt kérdezte önmagától, vajon hogyan t
Visszatért az erdőbe a bölcshöz, ehhez a jó emberhez (a jó környezetbe). A bűnbánat érzése töltötte el. Elold
Naradát, leborult lábai elé, s így szólt: „Az igazat mondtad! Most mitévő legyek? Oly sok rosszat tettem életem
Létezik egyáltalán még kiút számomra?” Narada ezt válaszolta: „Igen, reménykedhetsz! Van út számodra.”
A Bhagavad Gítában azt mondja Krisna: „Az is, kinek jelleme nagyon rossz, és temérdek rossz tulajdonsággal
bír, ha engem szeret, és teljes odaadással hozzám imádkozik, szentté válhat. Efelől nincs semmi kétség.” Narada azt
mondta tehát Radnakának, hogy van számára kiút. Meditálj és imádkozz! De ő nem tudta, hogyan is imádkozz
hogyan elmélkedjen. „Hiszen az elmém oly nyugtalan!” - kiáltott fel. Narada azt tanácsolta neki, hogy zengesse
Ráma nevét. Mire Radnaka azt kérdezte: „Kinek a nevét?” Narada azt válaszolta: „Ráma nevét”. Kiét? - kérdezte
újra. –“Mondd azt, hogy Ráma!” -
De Radnaka képtelen volt kimondani Ráma nevét. Úgy tartják, hogy rossz emberek képtelenek Isten nevét ajku
venni. S ezért Radnaka csak azt tudta kimondani, hogy ‘Mara’ - Ràma helyett. Narada hiába ismételgette: Ram
Rama, Rama…, ő csak így folytatta: Mara, Mara Mara… Mondd azt, hogy Ráma, biztatta Narada, de ő csa
hajtogatta: Mara, Mara…. Àm Narada bölcs tanító volt. Rendben van, mondta neki, akkor most mondd
egymásutánban azt, hogy Mara, Mara, Mara, Marama, Rama Rama, Rama…. S így lett azután a Mara-ból Ráma.
Radnakát lassan hatalmába kerítette Isten iránt érzett kiolthatatlan szeretete. Napokig, hónapokig, sőt, évekig
nem kelt fel meditációjából. Testérzete is teljesen elhagyta őt. Testén idővel egy nagy hangyaboly telepedett m
lassan már azt sem lehetett megállapítani, él-e még, vagy már meghalt. Néhány év elteltével maga Brahma, a
Teremtő jelent meg, megtisztította őt egy nektárhoz hasonló folyadékkal, s ezáltal új élet ébredt benne. Új nevét
arról kapta, hogy testét éveken át egy hangyaboly fedte, neve Valmiki lett, a szanszkrit valmika szóból, a
hangyabolyt jelent. Valmikit tartják az emberiség első költőjének.
Épített magának egy kunyhót egy folyó partján, s idejét meditációval és imával töltötte. Egy reggel, amikor
éppen meg akart mártózni a folyóban, észrevette, hogy egy vadász célba vett egy madarat. Sőt, nem is egy madár
volt az, hanem egy pár, akik éppen szerették egymást. A hímet találta el a vadász, s az holtan zuhant a földre.
nőstény madárka pedig odarepült holt társához, és keservesen siratta. Valmiki, aki szemtanúja volt a jelen
fájdalmasan és együttérzően nézte a madarat, majd a vadászra pillantott. S ekkor fakadt fel belőle az első ve
szanszkrit irodalom első szlókája: „Ó, te vadász, bizony nem fognak becsülni az emberek, hiszen szerelem közbe
öltél meg egy madárkát! Hát nincs benned együttérzés?” Most pedig kanyarodjunk vissza az emberi átalakul
Valmiki, aki hajdanán annyi embert megölt, akiben annyi volt az erőszak, és aki annyi ember szenvedését okozta
hisz oly sokan rimánkodtak életükért, pénzt ajánlottak fel neki, ám ő könyörtelen volt - most egy madárka halálát
sem tudta elviselni. Az emberi élet valóban lehetőség arra, hogy átalakuljunk, hogy fejlődjünk, hogy Isten
forduljunk. Isten megadta nekünk ezt a lehetőséget. Miért nem vagyunk hát képesek megváltozni, miért nem tudunk
még több szeretetben élni, még több megértéssel lenni?
Minden alá van vetve a változásnak: változik az idő, változnak az évszakok, változik az időjárás. A reggelből
este lesz. Maga a test is változik. Semmi sem maradandó. Akkor pedig miért nem vagyunk képesek vált
szokásainkon és önmagunkon? Folyton csak a múltban járunk. Mindig csak a múlt hibáit ismételgetjük. Ugyanaz az
17 / 25 2008.07.02. 1:03
ego, düh és féltékenység ismétlődik. Pedig meg lenne rá a lehetőségünk, hogy életünk megújhodjon.
Ma, amikor Jézus Krisztusról emlékezünk meg, említhetünk egy ide szóló bibliai történetet is. Kikötöznek e
fiatal asszonyt egy fához. Meg akarják kövezni. Egy szép, fiatal asszony története ez, de mi is lehetett a bűne?
Tudjuk, hogy vétkezett. Rossz társaságban élt, rossz szokásokat követett. De ki tette mindezt? Ő, egyedül? Ott áll
ez az asszony megkötözve, számos férfi veszi körül, akik meg akarják kövezni. Akkoriban ugyanis az volt a szokás,
hogyha - főleg nők – áthágták az erkölcsi szabályokat, büntetésül halálra kövezték őket. A férfiakra viszont senki
sem gondolt, pedig ők is éppúgy részesei voltak a bűnnek. Mindennek két oldala van, s mindkét oldal elkövette
hibát. A férfiak, akik körbeállták az asszonyt, kiabáltak és szidalmazták őt. S ekkor érkezett Jézus: „Hagyjátok őt!
Való igaz, ne legyen erkölcstelenség a közösségben. Rendben van, hogy mindenki a jó mellett akar kiállni, de
dobhat közületek követ eme asszonyra? Aki közöttetek nem bűnös, az vesse rá az első követ” (János 8,7).
Amint meghallották Jézus beszédét, mi történt? Az emberek lassan leeresztették a kezüket, a földre ejtették
követ, s egymás után elmentek. Csak Jézus és a fiatal asszony maradt ott. Jézus odament hozzá, eloldotta a kötelet,
és így szólt: „Menj!” - De az asszony nem mozdult. Zokogva fordult Jézushoz: „Hová mehetnék?” – „Menj, é
vétkezz többé!” - Az asszony szeme könnyben úszott. Még soha, senki nem beszélt hozzá ennyi szeretettel. Ist
mindig szeretetteljes. Isten mindig megbocsátja összes hibánkat. Egy csodálatos bengáli dal így szól: „Ó, isteni
Anya, amikor másokkal játszom, bepiszkítom magam, és ruhám is piszkos lesz. de a Te gyermeked vagyok,
egészen közel Hozzád! Vajon ölbe veszel-e még, ha olyan nagyon piszkos is vagyok? Ugye, megtisztítod külsőmet
s belsőmet, bármilyen piszkos is legyek?” - Isten még egy anyánál is szeretetre méltóbb! Isten még egy anyáná
jobban gondoskodik rólunk!
Elmondok egy történetet Yoganandaji életéből. Egy nap Amerikában, az óceán partján üldögélt. Kicsit fáradt
volt, és megéhezett. Egyedül volt. Látott nem messze egy farmerházat, így hát odasétált. Bekopogott. Azt gondolta
itt valamit csak kap majd enni. Az ajtót nyitó férfi nem örült az idegennek. Akkoriban nemigen láttak még arra
hosszú hajú, narancsszínbe öltözött embert. Még manapság sem túl egyszerű itt nekünk, szerzeteseknek. Néha ú
érzem magam itt, Nyugaton, mint a sivatagban. Ritkán lehet találkozni errefelé egy szerzetestárssal, akivel jól
tudnék beszélgetni és nevetgélni. Néha telefonálok Indiába, hogy legalább telefonon keresztül egy jót beszélgesse
egy szerzetes társammal. Itt nem olyan könnyű magamhoz hasonló emberre találni. Folytatva a történetet, amikor ez
az ember megpillantotta Yoganandajit, egészen dühös lett. Yogananda pedig így szólt hozzá: „Testvér, m
boldogtalan vagy! Bizony, én tudom ennek az okát!” - „Talán jós vagy, hogy tudod olvasni a gondolataimat?
kérdezte a másik, és ekkorra már ki is tárult az ajtó. Yoganandaji leült, és így szólt: „Két dolog miatt bánkóds
annyira! Az egyik a pokol tüze, amiről a templomban hallottál a prédikációban, és ez aggaszt, mert tudod, hogy
rosszat tesz, az a pokol tüzére kerül. A másik, ami bánt, a fiad dolga. Igazam van?” – „Igen.” – „A két dologra pedig
egyazon megoldás van!” – mondta Yoganandaji.
A férfi addigra már egy kicsit megenyhült, s bizakodóan kérdezte: „Mit tegyek, a fiam nem akar neke
szótfogadni! Már mindent megpróbáltam!” - Yoganandaji pedig ezt kérdezte: „Van-e négy megbízható barátod
„Igen.” – „És elég erősek?” – „Igen.” - „Akkor hívd meg egyszer őket a házadba” – folytatta Yogananda. - „
azután?” - kérdezte az ember.
- „Készíts elő egy helyet, és rakjál tüzet.” - „S azután?” – faggatta tovább az ember. – „Azután kérd meg a
barátaidat, hogy ragadják meg a fiadat, s dobják be a tűzbe!” A férfi e szavak hallatán nagyon feldühödött. -
„Miféle ember vagy te? Szerzetes vagy maga az ördög? Ő a saját fiam, és te azt tanácsolod, hogy vetessem őt
tűzre?” - Yogananda így válaszolt:
“Köszönöm. Te mint apa, ennyire szereted a fiadat, mégha oly sok rosszat is tett, valójában nem akarod ő
büntetni. Akkor Isten, a mi Mennyei Atyánk, aki annyira szeret bennünket, hogyne bocsátaná meg minden
hibánkat, ha csak egy kicsit is megpróbálunk Feléje fordulni!”
- Egy szólás szerint: Ha csak egy lépést is teszünk Isten felé, Ő cserébe száz lépést tesz felénk! Egyetlen eg
lépést kell tennünk! De vajon megtesszük-e? Jézus azt válaszolta tehát az asszonynak: „Eredj, és többé ne
vétkezzél!” (János 8,11). Kezdj te magad is új életet! Ne vétkezz többé! Változtass az életeden! Ha felismered, hogy
a múltad nem volt jó, akkor felejtsd el azt! Gondolj Isten kegyelmére. Most, talán ebben a pillanatban öltek voln
meg, mondta Jézus az asszonynak, de Isten könyörületes volt hozzád, és megmentette az életedet. Éppen itt az ideje,
hogy megváltozz! Változz meg! Talán felismertétek, hogy kiről van szó ebben a történetben. A fiatal asszony
később Jézus hű tanítványa lett. Egy napon „drága kenetet” hozott, és Jézust „bekené vele”, de ez nem tetszett a
többi tanítványnak. Azt hajtogatták: „Miért adsz ki pénzt efféle dolgokra? Valami hasznosabbra is fel lehete
használni, amit erre adtál ki.” - De Jézus megtiltotta nekik, hogy így beszéljenek: „A házatokba mentem, és mé
hellyel sem kínáltatok, inni sem adtatok, s nem mostátok meg lábamat. Ő pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat,
és fejének hajával törlé meg”(Lukács 7,44).
Ez a történet is szép példája az ember átalakulásának. Ha az emberben megvan az a képesség, hogy s
tulajdonságán változtasson, akkor miért nem vagyunk képesek megváltozni? Miért ismétlődnek folyton a v
történtek? Nem vagyunk talán elég erősek? Nem vagyunk képesek az igazi változásra? Elménk és gondola
zavarosak, tele vagyunk kétellyel, kísértéssel, s elménk folyton világi örömök után vágyik. Lehet, hogy most
másként érzünk, de ha innen kimegyünk, megint visszatérnek a régi szokások. Nagyon fontos, hogy ü
gondolatainkra. Önmagunkat kell megváltoztatni, akkor is, ha ez nehezünkre esik.
18 / 25 2008.07.02. 1:03
Elmesélek egy másik történetet. Egy benszülött lányt férjhez akartak adni. Meghívták a vendégeket, a
rokonokat. Már mindent előkészítettek a szertartáshoz, várták a vőlegényt. Az élet e döntő pillanatában azonb
lánynak egészen más gondolatok jártak a fejében. Tudjátok, min gondolkodott? Mennyi állatot feláldoznak erre a
lakomára! Mit ér nekem ez a házasságkötés, ha ennyi ártatlan állatnak el kell pusztulnia miatta! Ha ez így van
házasság sem lehet ennyi erőszak árán békés! Márpedig akkor én nem akarok férjhez menni! Nem akarom, hog
legyek ennyi ártatlan állat pusztulásának okozója! De mit tehetek? Hirtelen elkezdett futni. Egyre gyorsabban.
Futott, rohant az erdőn át, otthonától már messze járt. Egészen egyedül volt, hisz nem kísérte őt senki.
Egyes-egyedül volt az erdőben... Már besötétedett.
Leszállt az éjszaka. Most mitévő legyek? Hová menjek? – kérdezte magától. Felmászott egy fára, s onna
megpillantott egy erdei lakot, egy ashramot, ahol szerzetesek éltek. Vajon befogadnák őt? Mert azt tudta, h
szerzetesek nagyon szigorú szabályok szerint élnek. Vajon befogadnának? – ismételgette magában a kérdést, míg
nem aludt. Másnap nagyon korán felébredt, s még mielőtt a szerzetesek fölkeltek volna, lemászott a fár
megtisztogatta az ösvényeket és a cserjéket a tövistől, mindent elrendezgetett a ház körül, s azután vissza
búvóhelyére. S ezt tette nap nap után. Mialatt a szerzetesek elmélyülten imádkoztak és meditáltak, addig
gyümölcsöket gyűjtögetett, majd felvitte magával a fára, és kora hajnalban letette a szerzetesek ajtaja elé. A nap
nagy részét pedig fenn töltötte a fán. A szerzetesek kíváncsiak lettek. Vajon ki teszi mindezt? Ki tisztogat me
mindent a ház körül? Az ashram vezetője, Mananga Rishi elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Ébren töltötte
egész éjszakát, hogy kifigyelhesse, vajon ki szolgálja őket ilyen önzetlenül? - „Ki vagy te?” - kérdezte tőle másnap,
amikor összetalálkoztak. „Ki vagy, s miért teszed mindezt?” A lány megkérdezte:
„Talán zavartalak benneteket?” - Majd elmesélte a történetét, hogy bennszülött lányként a házasságkötés
menekült el. „Nincs senkim, ezért élek fent a fán.” - A szerzetesnek annyira megtetszett a lány beszéde, h
megengedte, építsen magának egy kunyhót az ashramban. A többi szerzetesnek viszont nem tetszett elöljárój
döntése, felháborodtak, hogyan élhetne köztük egy fiatal lány? Végül valamennyi szerzetes elhagyta az ashramot.
De a vezető kiállt döntése mellett, és nem küldte el a lányt. Az elöljáró idős ember volt, s nemsoká már a halá
készült. Magához hívta ekkor a lányt, akit Sabarinak hívtak. - „Nézd, én nemsokára meghalok, de te itt
maradhatsz.” - A lány ezt kérdezte: „Hogy tudnék én egyedül itt maradni, mi lesz velem egyedül?” A Rishi így
szólt:
“Maradj csak itt nyugodtan! Imádkozz és meditálj! Egy napon el fog jönni hozzád Isten! Isten Ráma képében
fog megtestesülni, ajtódon bekopogtat majd, s életed ezzel beteljesül! És ne gondold, hogy egyedül maradsz! Ne
érezd azt, hogy nem vagyok itt, mert Isten és a Mester mindig oltalmaznak téged! Ezeket a szavakat kimondv
meghalt a mester. A lány pedig ott maradt az ashramban, s mindig csak arra gondolt, hogy egy napon Ráma el fo
jönni hozzá. De azt nem tudta, hogy mikor. Lehet, hogy éppen ma lesz az a nap? – kérdezgette magától nap mint
nap. Így hát minden nap megtisztogatta az utat hosszan, egészen az erdő mélyéig, minden nap gyűjtögetett eg
kosárba erdei gyümölcsöt, mert tudta, hogy Ráma bármelyik napon eljöhet.
Próbáljuk megérteni e lány magatartását: egy egyszerű, képzetlen bennszülöttről van szó, aki sohasem já
iskolába, még olvasni sem tudott, de érezte, amikor elfutott, hogy az az élet, amit szülei neki szántak, szám
helyénvaló. A szertartás, ami miatt annyi ártatlan állat elpusztul, az nem neki való. Anélkül, hogy átgondolta vol
élete további alakulását, még a következő pillanatra sem gondolva, azon nyomban cselekedett, és ezze
megváltoztatta egész további életét. És így találkozott tanítójával, aki elfogadta őt tanítványának. Ő pedig teljes
bizalommal hitt mestere szavának, tudta, hogy Isten egy napon el fog jönni hozzá. Szilárdan hitt mesterének
tisztogatta meg minden nap az ösvényt, ezért gyűjtött nap nap után erdei gyümölcsöt. De Ráma csak nem jött el.
Már megöregedett, ereje fogytán volt, alig bírt járni, de még állni is csak nehezen. Mégis, minden nap nekiláto
végezte munkáját, és gondolatai csak Ráma körül forogtak. Tudta, hogy Ráma el fog jönni hozzá.
Mennyi erőre van szükségünk, ha meg akarjuk változtatni az életünket? Mennyi erőre van szükség az
Döntéseket hozunk, de azután elvetjük azokat. Azt állítjuk, hogy szeretjük Istent, és a következő pillanatban meg
csak felülkerekedik az egónk. Jönnek a kételyek. Pedig Isten eljöhet bármelyik pillanatban. Készen állunk
Akármikor, akár a következő pillanatban itt lehet a megvalósulás. Tényleg meg akarunk változni, van hozzá el
erőnk? Jézus azt mondta, ha szemetek van, lássatok, ha fületek van, halljatok. Ez nem azt jelenti, hogy akikhez
Jézus beszélt, ne lett volna szemük és fülük. Milyen fajta szemre van szükségünk? Olyanra, mint az ego sz
különbséget tesz az enyém és tied között, mint a féltékenység szeme, a kétely és a gyanú szeme? Milyenfajta
szemre van szükségünk? Milyen fülre? Azt a beszédet akarjuk-e meghallani, ami kölcsönösen szid és kritizál?
Amiből nem a szeretet és az együttérzés hangja hallatszik ki?
Sabari tehát várt. Minden nap. Már nagyon idős volt. Egy nap azután eljött Ráma. És Ráma Lakshmanàv
Megálltak a kunyhó ajtaja előtt, és az asszony felismerte Őket. Isten egészen közel áll az ajtónkhoz, és mi mé
ismerjük fel Őt, ha nincs szemünk, ami felismerné. De az idős asszony szeme látott. Leborult előtte, pedig már alig
volt ereje. Őszinte szeretettel borult le elé, majd megmosta Ráma lábát, és hellyel kínálta vendégeit. Azután
kosarából néhány szem gyümölcsöt. Már nyújtani akarta vendégeinek, amikor eszébe jutott, hogy hátha nem e
érettek, és ízük savanyú. Mit tehetett, hogy ezt megállapíthassa? Fogta az egyiket, és beleharapott, majd félretett
nyúlt a következő után, abba is belekóstolt. Ezt már felkínálta Rámának. A védikus szokások szerint azonban
nagyon udvariatlan dolog volt. Először belekóstolni valamibe, és azután átnyújtani a vendégnek, ez egy
19 / 25 2008.07.02. 1:03
viselkedésnek számított. Lakshmanát fel is háborította az idős asszony eljárása. „Ez a kulturálatlan öregasszony
nyújtja Rámának, amibe már beleharapott!” - háborgott. De Ráma megnyugtatta Lakshmanát: „Ne a külsősége
figyelj, hanem a szívére és a gondolataira. Szíve és elméje teljesen átalakult. Ilyen tiszta szeretetet nem t
egykönnyen! A gyümölcsben, amit nekem kínál, több szeretet van, mint amit valaha is anyámtól kaptam.”
Egy élet, ami átalakult. Vajon mennyi időbe telik, míg átalakítjuk a saját életünket? Gurudév szokta mondani:
ha egy rozsdás fémet átjár az áram, egy pillanat alatt feltöltődik. Ha változtatni akarunk a vas tulajdonságán,
illesszük egy mágneshez. A vasnak, úgymond semmibe sem telik, hogy megváltozzon, de ahhoz, hogy a
fenntartsuk, folyamatos erőfeszítésre van szükség. Fel lehet mászni valahová, de fent maradni komo
megpróbáltatásba kerül. Nem vagyunk képesek változtatni önmagunkon? Nem tudunk jobb emberekké válni?
Már említettem Tulsidas nevét, ő az, aki csodálatosan beszélte el Ráma életét. Tulsidas házasember volt, é
nagyon ragaszkodott feleségéhez. Képtelen volt egyetlen nap is nélkülözni őt. Egy nap, amikor éppen úton volt, jött
a hír, hogy apósa a halálán van, és ha leánya még életben akarja találni őt, siessen hozzá. Így hát Tulsidas any
azonnal elküldte a menyét apja házába. Délután Tulsidas hazaérkezett, és a házat üresen találva, anyjától a felesé
után kérdezett. Anyja elmesélte neki az eseményeket. Tulsidas viszont úgy vélte, hogy felesége nyugodta
megvárhatta volna, míg ő hazaér, és így együtt mehettek volna. Anyja vigasztalta, hogy nemsokára hazajön a
felesége. Tulsidas azonban nem akarta ezt kivárni, és azon nyomban útra kelt. Ekkorra már besötétedett, és nagy
vihar támadt. Zuhogott az eső, dörgött és villámlott. Felesége az ablaknál állt, és látta, amint messze egy alak tűnik
fel a sötétben. Azt gondolta magában: „Ki lehet ez a szerencsétlen ember, aki ilyen időben úton van? Vajon n
felesége vagy anyja, aki otthon marasztalta volna őt ebben az ítéletidőben? Amint ezen tűnődött, az alak eg
közeledett, s hirtelen felismerte, hogy az idegen nem más, mint a saját férje. Ennyire kötődik hozzám! - gon
magában. Mit fog gondolni rólam a családom? Milyen megalázó ez a számomra! Annyira ragaszkodik hozzám,
hogy egyetlen éjszakát is képtelen nélkülem tölteni! Még mielőtt a többiek észrevették volna férje közeledtét,
gyorsan kinyitotta az ajtót, betessékelte a szobájába, száraz ruhát adott neki, majd így szólt hozzá: „Minek jöttél
ide?” - Ő pedig szenvedélyesen magához szorította kedvesét, és ezt válaszolta: „Hogyan is bírhattam volna
nélküled?” - Felesége így folytatta: „Ennyire kötődsz hozzám! Ha kötődésedből csak egy kicsit is Istennek ajánlanál
fel, megváltozna egész életed!” Csupán ezt az egy mondatot mondta.
Tudjátok, mi történt ezután? Ez az egyetlen egy mondat olyan nagy hatással volt Tulsidasra, mintha egy m
szájából hangzott volna el a tanítás. Meghajolt felesége előtt, köszönetet mondott neki, és távozott. Elhagyta a házát
és feleségét, mégpedig örökre! Ettől kezdve csak imádkozott és meditált. Később egyszer azt mondta, hogy a
asszony valójában nem is a felesége volt, hanem a guruja. Ő annyira ragaszkodott feleségéhez, de az as
megváltoztatta benne ragaszkodásának tárgyát, és megtanította, hogyan szeresse Istent. Megvilágosod
Megvalósulását pedig feleségének köszönheti. Felesége hatására volt képes ezt elérni.
Ez a történet is egy további példája az átalakulásnak, annak, hogy képesek vagyunk megváltoztatni az életünket.
A feleség egyetlen mondata változtatta meg sorsa további alakulását. És bennünk, akik annyi történetet hallunk,
annyi tanításban van részünk, bennünk vajon milyen mértékű a végbemenő változás? Egy közmondás szerint: „Egy
kő a Gangesz vizében mindig kő marad. Nincs víz, amely beléhatolhatna, olyan kemény!”
A tél elmúltával változik a fa, kihajtanak a levelei, virágba borul, azután gyümölcsöt terem. De mit teszünk
Ismét és ismét megtörténik velünk ugyanaz, nem? Újra meg újra felülkerekedik bennünk az egónk, vagyis a
érzelmek, a kételyek és a zavaros gondolatok. Próbáljuk meg életünket erőteljesebben Isten felé fordítani! A m
napon, Pünkösdkor, amikor a zsidók a hálaadó ünnepen gabonát és magvakat ajánlottak fel Istennek, és Ő
imádkoztak. Jézus azt mondta, hogy ezen a napon száll le a Szent Lélek a tanítványokra. Tüzes nyelvek formájá
jelent meg, ami azt jelenti, hogy a szó, ami elhagyja az ajkat, olyan lesz, mint a tűz, az igazság szava,
bizonyságtétele. A tűz világosság, a fénye másoknak is világít. A tűz meleg. Melegít, és főzésre is alkalmas.
magában hordozza az átalakulás erejét. Amikor a fa érintkezik a tűzzel, magából a fából is tűz lesz, tehát a tű
átalakítja a fát, mintegy magáévá teszi azt. A tűz a tudás jelképe, sokszor beszélünk a tudás tüzéről. A tűz a sz
jelképe is. A szeretet maga a melegség. A tűz átalakulás is, mint mondtuk, a fát tűzzé alakítja. A mai nap is
átalakulás napja. S minden szó, ami elhagyta Jézus ajkát, az igazság szava volt - áll a Bibliában.
Az Apostolok cselekedeteiben pedig az áll, hogy amikor a Szent Lélek Pünkösdkor alászállt, a szél volt a
alászállt. A szél jelenti a légzést, tehát amikor megváltozik a légzés, az életünk változik meg. Ha szeretjü
lélegzetünket, az annyit jelent, hogy változtatunk az életünkön. Amikor képesek vagyunk minden egyes léleg
Istenben időzni, azt jelenti, hogy átalakítottuk az életünket. Az életünket magunknak kell átalakítani. Múlik
mégpedig nagyon gyorsan. Tehát nekünk kell változtatni magunkon. Gurudév szokta mondani: „Ne szalaszd
alkalmat, mert lehet, hogy sosem tér vissza!”
Figyeljük minden egyes lélegzetünket, és ezáltal meg fogunk változni. Számtalan példája van az emb
változásának. Pusztán egy kis szeretettel, egy kis imádsággal már nagyon sok mindent megváltoztathatunk! Ne
szabad tehát, hogy gyengék legyünk! Nem szabad megengednünk, hogy a gyengeség eluralkodjék rajtunk! És
hagyjuk érvényesülni mindig ugyanazokat a gyengítő tulajdonságokat magunkban! Isten annyi csodálatos
lehetőséget kínál nekünk, éljünk velük! Gyakoroljuk a szeretetet, és gazdagodjunk szeretetben!
Kérem, csukjátok be a szemeteket!
20 / 25 2008.07.02. 1:03
Ezen a különös napon gondoljatok Istenre, Jézusra és tanítványaira, akiket eltöltött a Szent Lélek. Változzunk
meg minden egyes lélegzetvétellel életünk minden pillanatában. Imádkozzunk folyamatosan: ó, Istenem,
Krisztusom, ó, Mesterek, áldjatok meg engem, én a Ti tanítványotok vagyok. Mindig megfeledkezem róla, noha
újra meg újra megpróbálok emlékezni rá! Kérem, adjatok nekem erőt, hogy hitem megszilárduljon, hog
gyengeségem ne gyengítsen tovább, hisz még több erőre van szükségem! Szálljon le énrám is a megvilágosodás
tüze, a tudás tüze, a belső erő tüze és az átalakulás tüze!
Ó, Uram, áldj meg engem! Változtatni akarok az életemen! Mindörökké kísérjen bennünket Isten, Krisztu
Mesterek áldása. Om. Ámen.
21 / 25 2008.07.02. 1:03
MI A CÉLOD?
Csukjátok be a szemeteket. Gondoljunk mély szeretettel Istenre és Gurudévre. Isten és a guruk ál

mindannyiunkon. Om, Ámen.
Egyik nap Gurudév egy meztelen szerzetes mellett ült Puriban. Naponta sok ember látogatta a szerzetest. Ezen a
napon egy üzletember jött hozzá. Meghajolt előtte, és megkérdezte tőle, hogy tudna-e neki néhány tanácsot adn
„Nem szükséges” – mondta a szerzetes. „Mégis kérve kérlek, adj néhány gyakorlati spirituális tanácsot az
vezetésére, melyet követhetek” A szerzetes újra csak azt válaszolta: „Nincs rá szükség”. Amikor az üzlete
harmadszor is megismételte kérését, a szerzetes, rápillantva csak annyit mondott: „Soha ne hazudj!” - „De ho
lehetnék jó üzletember, ha nem hazudnék?” - „Nos, ez az oka annak, hogy nem akartam neked spirituális tanácso
adni, menj, és tanácsomat dobd be az első utcai lefolyóba!”
Miért mondom el ezt a történetet? Gondolkodjunk el azon, hányan vannak itt közöttünk, akik valóban készek az
igazság elfogadására, hogy az élet realitását elfogadják? Készek vagytok erre? Talán meséltem már nektek e
történetet. Egy megvalósult indiai mesterről szólt, aki tanítványai körében ült. Az emberek az önmegvalósításról és
az Isten-megvalósításról kérdezgették. Akkor a mester krétával húzott egy vonalat a földön, és azt mondta: „A
valóban el akarja érni az önmegvalósítás fokát, az lépjen át ezen a vonalon, és jöjjön ide a másik oldalra”. –
Tudjátok, mi történt? Senki nem ment át a másik oldalra, mert félt. Félt attól, hogy történik vele valami. „Ha
valóban megvalósítom magam, és elhagyom a testem, ha megvalósítom magam, és megszakadnak a csalá
kötelékeim, hogyan fogok tovább élni?” És magunk sem tudjuk, miért is akarjuk az önmegvalósítás fokát elé
Gyakran kérdezem a tanítványaimat, amikor Isten-megvalósításról, önmegvalósításról kérdeznek: „Miért akarod
ezt? Miért akarsz önmegvalósítást? Úgy gondolod, hogy az által még két kezed nő, vagy még két fejjel több
nyakadon? És úgy gondolod, hogy az Isten-megvalósítás által megszabadulsz a problémáktól? És úgy véled, hogy
az Isten-megvalósítás által csak jó fog veled és környezeteddel történni?” Ha így gondoljátok, akkor nagyon
tévedtek! A megvalósult emberek életét vizsgálva felismerhetjük, hogy ők is nagyon-nagyon sokat szenvedtek.
Isten fiát megfeszíthetik, és aki az igazság útján próbál járni, azt lelőhetik. Tehát soha se gondold, hogy az, aki
Istent szereti, és aki az igazság útján van, az mentes a bajoktól, problémáktól. Először is, légy vele tisztában
valójában mire is van szükséged. Gyakran megtörténik, hogy az emberek egy szupermarketben vagy a város
sétálnak, és kíváncsiságból csak nézelődnek. Eltöltenek ott egy kis időt, majd azt mondják, menjünk innen, ez nem
egy túl jó hely. Tehát ide-oda járkálni, ebbe is, abba is belekóstolni nem segít a problémán.
Mire van szükségünk? Mi is a célunk? Ne felejtsük el, hogy noha magasabb cél felé törekszünk, attól még nem
kell feladnunk mindent az életben. Legyen célod az életben. Légy tisztában vele, mit akarsz elérni. Legye
elképzelésed célodról. Amikor egy festő nekiáll egy festményt elkészíteni, az üres vásznon már látnia kell azt, belső
szeme előtt meg kell jelennie annak, amit később a vászonra akar festeni. Hasonlóképpen, ha meg akarod festen
életed képét, legyen róla tiszta elképzelésed, tiszta víziód, hogy milyen is legyen az! Tisztán látod-e a célt? Újra é
újra megkérdezted-e magadtól, hogy valóban azt akarod-e elérni? Gyakran előfordul, hogy emberek megfe
érdeklődés és törekvés nélkül idejönnek, és azután el is mennek. Ezért volt az, hogy Jézus néhány száz ember előtt
azt mondta egy este: edd az én testem, és idd az én vérem, hogy eljuss a Mennyországba. Akkor sok ember
megrettent szavaitól. Talán kannibalizmust hirdet? De néhányan közülük ott maradtak. Jézus rájuk pillantva
kérdezte: „És ti mikor hagytok el?” Könnyekkel a szemükben ezek a tanítványok azt mondták: „Hová is mehetnénk,
hiszen Te vagy a célunk, Te vagy az Út és az Igazság.” Tehát legyetek tisztában saját életetekkel és célotokkal! Mit
is akarsz, mit szeretnél elérni életedben. És akkor át kell gondolni, hogy ez a cél valóban megvalósítható-e,
elérhető-e egyáltalán. Néha az embereknek különös elképzelései, különös, megvalósíthatatlan gondolatai vannak.
Tehát azt is vizsgáld meg, hogy a kitűzött cél reális-e, megoldható-e vagy nem. És akkor, ha ez lehetséges, a
gyakorlatban is megvalósítható, akkor kell azt megkeresni, hogy ehhez a célhoz milyen út vezet, hogyan lehet
elérni. Melyik úton kell haladni. Ha egyszer megtaláltad az utat, tisztában kell lenned az úton rád váró
nehézségekkel és problémákkal. Mert ha előre nem gondolsz a nehézségekre és problémákra, akkor akadál
keletkezik az úton, összezavarodsz. Sok ember úgy gondolja, hogy egy ashramban, egy mester mellett élni nagyo
szép és jó, és azt gondolja, hogy ha eljön egy programra, és itt mindent szépnek talál, akkor az ashrambeli
ugyanilyen szép és egyszerű. De emlékezzetek rá, hogy a valóságban nem így van. A tanár minden lehetséges
módon, kemény eszközökkel meg fogja vizsgálni, hogy elszántságod mennyire őszinte, milyen ember vagy. H
elviszel egy darab aranyat egy ékszerészhez, hogy eladd, vagy ékszert készíttess belőle, az ékszerész először azt
fogja megvizsgálni, hogy az aranyad valódi-e vagy sem. Többszörös próba alá veti. És ha kiderült, hogy valóban az,
csak akkor kezd el az aranyműves az anyaggal - felmelegítéssel, olvasztással – dolgozni, és a régi formából egy újat
készít. Azaz egy forma-nélküli aranydarabból egy formával rendelkező tárgyat hoz létre. Ugyanígy van ez a tanárral
is. A tanítvány elmegy a mesterhez, hogy tanuljon tőle. Az Upanishadokban szép példa olvasható erről. „Velem
22 / 25 2008.07.02. 1:03
akarsz élni?” - kérdezi a mester. „Igen” - mondja a tanítvány, azért jöttem.” - „Akkor itt keményen dolgoznod ke
Kész vagy erre?” -
„Igen.” - „Nos, az első feladatod az lesz, hogy minden reggel kiviszed a teheneket legelni az erdőbe, és e
visszahozod azokat.”
A tanítvány elkezdte a munkát. A guru azonban nem szólt arról, hogy mit egyen az erdőben, ha megéhezik. És
mit tett a tanítvány? Megfejt egy tehenet, és megitta a tejét. Néhány nap múlva a guru magához hívatta a tanítványt
és azt mondta: „Mi újság van? Nagyon jól nézel ki! Mit is eszel ebédre?” A tanítvány elmondta, hogy megfej
tehenet, és néhány pohár tejet iszik. „Tolvaj vagy” - mondta a guru. „Ellopod a tehén tejét, anélkül, hogy erre a guru
engedélyt adott volna.” - „Mit tegyek?” - töprengett a tanítvány. Néhány nappal később a guru megint magáho
hívatta. „Mit eszel ebédre?” - kérdezte ismét. „Délidőben ott hagyom a teheneket az erdőben, és a közeli faluban
kérek egy kis élelmet.” - „Nem helyes, hiszen minden alamizsna, amit egy ashramban élő brahmachariya a
emberektől kap, az a guruját illeti. Nekem kell felajánlanod. És csak akkor ehetsz belőle, ha azt a guru neked adja.”
A tanítvány visszament az erdőbe. Újfent gondolkodott, hogy mit is tegyen.
Néhány nappal később a guru újra magához hívatta. „Még mindig nagyon egészségesnek látszol. Mit esz
ebédre?” - kérdezte tőle. „Amikor a kis borjak tejet szopnak, a borjak száján egy kis tej-hab keletkezik, azt eszem
meg ebédre.” - „Nem helyes, ellopod a tejet a borjak szájáról. Biztosan a nyelvükkel később a habot is lenyalták
volna onnan. Ez lopás! Nem szabad ezt tenned.” - A történetből úgy tűnhet, hogy a guru kínozta a tanítvá
Egyszerűbb lett volna, ha megmondja neki, hogy mit is egyen ebédre. A válasz azonban: nem. A guru csak arra volt
kíváncsi, hogy milyen kitartó a tanítvány, meddig képes tűrni, milyen intellektussal rendelkezik, hogyan tudja
magát a nehéz helyzetekben fenntartani. A tanár nevelési módja tehát a tanítvány „kifacsarása”, megpróbálása, tehát
a tanulás néha egyáltalán nem könnyű és nem kényelmes. Tehát légy teljesen tisztában azzal, hogy mi a célod.
Egyértelmű már a célod? Rátaláltál már az útra, amelyen elérheted a célodat? Megkérdezhetitek itt, hogy hisze
mi már rátaláltunk a Kriya Jógára, ami az út, miért kérdezi ezt tőlünk a tanár? A rishik ezt az Upanishadokban
nagyon egyértelműen megfogalmazzák: „Nem, nem erre az útra van szükséged!” Tudjátok, miért? Mert ez nem
könnyű út. Készen állsz arra, hogy a borotva élén sétálj? Készen állsz arra, hogy kövesd azt, amit mondok neke
bármi is legyen az? Most persze mondhatjátok azt, hogy: Úr Isten, ez úgy tűnik, mintha egy szekta volna! A modern
társadalomban sok ilyen típusú útmutatás van.
Szeretném ezért világosan megfogalmazni számotokra, hogy először is legyetek nagyon tisztában azzal, hogy
mi is a célotok. Mi a cél? Ha meditáltok, miért meditáltok? Mi a motívumotok? Próbáljátok az elmét tisztán
egyenesen tartani. Ne engedjétek, hogy az elmétek tele legyen kétséggel, zavarodottsággal, kétségekkel. E
kételyekkel teli elme mindig bajban van. Legyen elmétek nyitott! És ne feledjétek, hogy a spirituális úton nem
szabad vakon járni! Rendszerint csak a két szemünkkel nézünk, de a spirituális úton három szemet kell
használnunk, ami azt jelenti, hogy intelligensebbnek, praktikusabbnak kell lennünk, és semmiképpen nem
előrehaladni.
Tehát először megfigyelni, átgondolni, meghatározni a célt, és csak aztán indulni. Vagyis készítsétek fe
magatokat előre, hogy útközben ne jöhessen a kétely, hogy vajon a jó úton haladtok-e! Mert különben
visszafordultok. Ne feledjétek: „Egyedül Isten az Igazság!” És ha ezt el akarjátok érni, és Istent akarjátok szeret
akkor az igazságban kell élnetek. A hamisság nem fér össze az isteniséggel. Ezért legyetek őszinték, egyenes
vigyetek több örömet, szeretetet az életetekbe. Legyetek aktívak és ne lusták!
A Ramajanában van egy történet három testvérről. Egy másik történet pedig olyan családról szó, ahol négy
testvér él. Ahol a négy testvér van, az Rama családja, a három testvér viszont Ravana családjában él. Ravanának két
testvére van, az egyiket Kumbhakamának hívták. Meditált, és egy speciális áldásban részesült. „Mire van
szükséged, mit kívánsz?” - így szólt a kérdés. „Enni és aludni szeretnék egész életemben”- válaszolta Kumbhakama.
A mitológia szerint hat hónapig evett, a másik hat hónapban pedig aludt. Tehát így telt el az éve. A másik testvérnek
azonban állandóan szüksége volt valamire: „Ez is kell, az is kell!” Több pénz, több hatalom, több gazdagság, tö
arany, több asszony. Mindig több és több. A harmadik testvér Vibhishana volt, aki békés, nyugodt volt, tel
szeretettel. Ez a három testvér bennünk is megtalálható. Ez a három tulajdonság bennünk van. A lustaság: „Oh, e
majd holnap csinálom meg”. Meditáció alatt azt mondja ez a tulajdonság: „No, most már elég! Holnap maj
meditálok”. Szól a vekker, de Te azt mondod: „Egy kicsit még pihenek”. Szóval ez Kumbhakama, a lustaság
bennünk, aki csak enni és aludni akar. Először enni és aludni, és utána a többi élvezet. A másik testvér p
folyamatosan azt mondta: „Még egyszer kérem, újra kérem, még többet kérek, még, még, még!” Mindig akar
valamit.
Voltam egy tanítvány lakásán. Rengeteg könyve volt. Megkérdeztem tőle: „El is olvastad ezeket a könyveket?”
- „Nem, talán majd elolvasom őket, amikor nyugdíjba vonulok.” - Csak megvásárolja őket, és berakja szépen a
polcra. Az ember látja persze egy könyvön, hogy olvassák-e, vagy sem. Mi az értelme az olyan könyvnek, ami csa
ott áll a könyvespolcon? Minek annyi ékszert tartani, ha nem használod azokat? Sok tanítvány lakásába
megfordulok. Néha látom a ruhásszekrényüket. Rengeteg ruha. Ha ezt látom, arra kell gondolnom, minek ez a so
ruha. Néha sajnálom a tanítványt. Tudjátok, mit csinálnak velem? Sok ruhát vásárolnak nekem, amire egyálta
nincsen szükségem. Megsértem őket, ha azt mondom, hogy nincs rá szükségem. Ha viszont elfogadom, nem t
odaadni a többi szerzetesnek, mert én vagyok a legkisebb swámi. Tehát mi a megoldás? És nemcsak, hogy hoz
23 / 25 2008.07.02. 1:03
ezeket a ruhákat, hanem el is várják, hogy hordjam, és akkor boldogok. De mennyire is van szükségünk? Ravana
azt mondta: „Erre is, arra is szükségem van!” És ha túl sok van valamiből, akkor valójában soha nem élvezed
azokat. A vágyak bennünk vannak. A harmadik tulajdonság, a béke, a szeretet is bennünk van!
Hanumán elindult, hogy megkeresse Sitát. A történet szerint Rávana tudta, hol találhatja őt. Sitát egy szigeten,
Sri Lankán tartották fogságban. És Hanumán elment, hogy megkeresse. „Hová menjek, hol keressem?”
gondolkozott. Mivel Sita anya királynő, lehet, hogy a palotában tartják fogságban. Először átgondolta, hogy
bemenjen vagy ne a palotába. És ha odamegy, akkor mikor menjen? - „Ha nappal megyek, mindenki felisme
gondolta. Ezért éjszaka ment a palotába, hogy megkeresse Sitát. Hanumán nagy jógi volt. Képes volt ma
láthatatlanná vagy igen kicsivé varázsolni, hogy bárhová eljusson, ahová csak akart. Tehát éjszaka ment a palotáb
Sok királynőt, hölgyet talált ott, akik mind aludtak, de Sita nem volt sehol sem. „Senki sem tűnik olyan nyugodtnak,
szépnek és isteninek, mint Sita” - gondolta. Teremről teremre járva rátalált Vibhishanára, aki ébren volt. Minden
aludt, csak ő volt ébren. Néha becsukta a szemét, és Isten nevét kántálta. „Milyen különös” - gondolta Hanumán,
„itt is van valaki, aki Isten nevét kántálja.” - Mit tett? Ő is elkezdte Isten nevét kántálni. Amikor Vibhisha
meghallotta Isten nevét kántálni egy olyan helyen, ahol az utóbbi időben csak az örömet, a kielégülést, szórak
keresték az emberek, nagyon kíváncsi lett. Arra gondolt, hogy ki is lehet az, aki Isten nevét énekli. Ha valaki új
helyre költözik, megpróbál a környéken olyan embereket találni, akik hasonló gondolkodásúak. Például sok, a
Kriya Jógába beavatott tanítvány - ha új helyre költözik - megpróbálja felkutatni a hozzá hasonlóan beava
Vibhishana arra kérte Hanumánt, hogy fedje fel magát, szeretné látni, szeretné megismerni. Megkérdezte tőle:
vagy?” És akkor Vibhishana és Hanumán megismerkedtek. „Azért jöttem ide, - mondta Hanumán - hogy
megtaláljam Sitát.” „Akkor rossz helyen jársz, menj ki a kertbe, ott van Sita.” A kert neve Asoka volt, ami azt
jelenti, hogy ’bánat nélküli hely’. Akkor Hanumán a kertbe sietett. Tehát pontosan tudta, mi a célja: Sitát a
megtalálni.
Tudta, hogy Sitát Sri Lankán tartják fogságban, de hogy hol, azt nem tudta. És keresgélt a szigeten, a
kastélyban, míg rá nem talált egy barátra, aki elmondta, hogy hol fog rálelni. Tehát egy mestert talált. A spiritu
mester az, aki megmutatja nekünk a helyes utat. Így Hanumán a kertbe sietett, és valóban ott találta Sitát, te
szeretettel és szépséggel. Nem nézett sehová, leszegte a tekintetét, és csak Rámára, férjére gondolt. Hanum
felmászott a fölötte lévő fára, és azon gondolkodott, hogyan is közelítse meg őt. Hogyan tárja fel számára, h
Hanumán. Ekkor érkezett Ravana is a fához, Rama arcmását magára öltve. Úgy gondolta, hogy ha Rama képében
jön Sitához, akkor Sita őt fogja szeretni. Sita azonban tudta, hogy Ravana milyen cselt alkalmazott. Amikor
elrabolta otthonából, akkor egy szerzetes képében jelent meg előtte. Tehát ez az alakváltozás nem volt Ravan
számára nehéz. Sita egyszer hibázott, mikor elhitte, hogy egy szerzetest követ. Egy hibáért is sokat szenvedett. Most
azonban már nem fog még egyet elkövetni. Egyáltalán nem nézett Ravanára, hanem azt mondta neki: „Rama
közötted olyan a különbség, mint egy oroszlán és egy sakál között. Ha Ráma az oroszlán, akkor te vagy a saká
Ravana hiába mondta, hogy Ráma meghalt, eltűnt, fogadj el engem, Sita nem hallgatott rá. Mit jelent ez? Hozz
békét és nyugalmat az életedbe, és ne elégedetlenséget és nyugtalanságot. Ravana a nyugtalanság, a bűn, az
élvezetek megtestesítője, míg Sita a békességé. És ne felejtsd el, hogy nyugtalan állapotban, sok-sok vággyal
igénnyel telve nem találsz békére. És az emberek mégis ezen igyekeznek. Tudjátok, mit mondott Jézus: „
szolgálhatsz egyszerre két gazdát! Az egyiket szereted, a másikat utálod. Kettőt ugyanúgy nem szolgálhatsz.” Tehát
Ravana visszahúzódott. Nem ért el sikert Sitánál. Hanumán arra gondolt, hogy az lesz a legjobb, ha Rama
dicsőségét zengi a fa tetején, akkor Sita biztosan odafigyel rá. Elkezdett Rama isteni mivoltáról énekelni. „Ki az, aki
Ráma dicsőségét zengi?” - kérdezte Sita. „Bárki is az, aki Ráma dicsőségéről énekel, jöjjön ide elém!” Hanu
lemászott a fáról, és meghajolt Sita előtt. „Egy gyermek vagyok, Ráma szolgálója, Ráma küldöttje, itt vagyok
mondta. És akkor egy gyönyörű beszélgetés zajlott le Sita és Hanumán között.
Ha a békét, az igazságot és a szeretet akarod megtalálni, tudnod kell, hogy ezt hol kell keresned! És ne felejtsd
el, hogy ezt kint nem találod meg. Az igazságot, a békét és a szeretetet soha nem kívül találod meg. Miért? A válasz
nagyon egyszerű és logikus. Egész napon át mi adja a legnagyobb boldogságot számodra? Melyik időszak az, ami a
legnagyobb boldogságot adja? - „A reggel, amikor meditálok” (jött a válasz a hallgatóságból). „Amikor alszo
(mondta valaki más). Ne felejtsd el, a legnagyobb boldogságot vagy mély meditációban vagy a legmélyebb al
közben tudod megtapasztalni! Miután az emberek legtöbbje nem tud semmit a meditációról, de mély alvás után
reggel frissen ébred, ezért a legnagyobb boldogságot az alvásnak tulajdonítja. Ne feledjétek el, hogy ha valaki
egy-két napig nem tud aludni, nyugtalan, békétlen, boldogtalan és fáradt lesz. Ha az alvást elemzed, rájöhetsz, hogy
miért ad örömet és boldogságot. Alvás közben elfelejted a világot, elfelejted a családot.
Még ha férj és feleség együtt alszanak is, elfelejtkeznek egymásról. Elfelejted a tested, elfelejted saját elmédet, a
gondolataidat, mindent hátrahagysz. Nincs fizikai tested, nincs asztrális tested, közelebb kerülsz kauzális testedhez,
és így folyamatosan egy békés, nyugodt állapotba juthatsz. Mondjuk, délben kapsz egy jó hírt, izgatott és boldo
leszel. Nem sokkal ezután kapsz egy rossz hírt. A rossz hír azonnal kimossa a fejedből a jó hírt. Tehát a jó hír
öröme nem tud sokáig megmaradni. Alvás közben viszont órákon át megmarad a boldogság, béke és elégedettség.
Ez azt jelenti, hogy a boldogság benned van, és nem rajtad kívül. De van egy másik logika is, ami azt bizonyítja
hogy a boldogság nem a materiális világban található. Tegyük fel, hogy adok egy darab csokoládét egy gyere
Nagyon boldog lesz tőle, azután adok neki egy másodikat, majd egy harmadikat is. Amikor már a tizedik csokoládét
24 / 25 2008.07.02. 1:03
kapja, egyáltalán nem lesz boldog tőle. Tehát, ha adok neked egy darab édességet, örülsz, a másodikat is elfogadod
de lehet, hogy az ötödiktől már hányni fogsz. Tehát a boldogság nem a csokoládéban vagy az édességben rejl
ezekben lenne, akkor minél többet eszel belőlük, annál boldogabb lennél, örömed egyre fokozódna a mennyiséggel.
Minden öröm, minden boldogság, minden tulajdon ad ugyan bizonyos mennyiségű örömet, de ez nem tart
folyamatos, mert a boldogság az elmétől függ. És nagyon nagy annak a jelentősége, hogy milyen az elménk.
Tiszta-e az elméd, mentes-e a kételytől, egyenes-e a gondolkodásod, tudsz-e célirányosan gondolkodni? Mert ha
igen, valóban könnyen haladhatsz a spirituális úton.
A legtöbb embernek zavaros az elméje. Ha süt a nap, igazán könnyű utazni. Ha azonban köd van, nehéz
bárhová is eljutni. A ködös idő a zavarodott elmét szimbolizálja, a napsütés viszont a tiszta elmét. Tehát tartsd
elmédet tisztán. Gondolataid legyenek tiszták, értelmesek, célirányosak és szeretetteljesek. Ne engedd, hogy a
oldalról jövő sokféle gondolat megzavarjon, nyugtalanná tegyen, félelmet és békétlenséget okozzon. Egy szerzetes
azt mondta egyszer: „Ha egy autópálya mellett állsz, csak kocsikat látsz az úton rohanni. Ha a tenger mellett sétálsz,
ott a hullámokat látod. Ha egy parkban sétálsz, virágokra lelsz. Ha egy szőlőskertben sétálsz, szőlőt fogsz találni
Nem számíthatsz rá, hogy hullámokkal találkozol az autópályán, szőlő sem terem a tengerben, sőt rózsára sem lelsz
a szőlőültetvényen.” Tehát gondolkozz tisztán, határozd meg egyértelműen, hogy mi a célod, és akkor indul
vesztegesd el az idődet. Ide-oda nézegetve csak az idő múlik. Ha van valami igazán értékes az életben, az az időd.
Az idődért és a tehedségedért kapsz mindent cserébe, pénzt és mindent. De nagyobb pénzmennyiséggel sem
magadnak több időt vásárolni. Az idő viszont gyorsan múlik. És ami egyszer már elmúlt, az soha nem jön vissza.
Az idő olyan gyorsan elmúlik, és olyan értékes. Akkor miért nem használjuk ki értelmesebben, jobban, a célna
jobban megfelelően? Ezért legyetek nagyon óvatosak az idővel.
És a mindennapi életben mindig tartsátok célotokat magatok előtt. Volt egy szerzetes. Azt kérdezték tőle, hogy
mi az előtted lévő cél. Erre a szerzetes azt válaszolta: „A halál”. „Hogyhogy?” - kérdezték a többiek. - „M
tudatomban él, hogy egyszer csak eljön értem a halál. Ezért mielőtt elérkezne, be kell fejeznem a dolgaimat. Tehát,
ha tudom, hogy a halál eljön, márpedig egyszer eljön, akkor nem kell, hogy féljek tőle. Mielőtt azonban elérn
mindent meg akarok tenni, amit kitűztem magamnak. Tehát a célom az, hogy egyszer el kell mennem.”
értelmezhetitek ezt úgy is, hogy egyik helyről a másikra utaztok. Útközben persze az ember megpihen, és eszi
valamit. Hiszen minden veled van az úton is. Ne gondold, hogy mindent fel kell, hogy adj, ha egyszer k
meghatározott célod van! Lesz ennivalód és szállásod is, barátokra is lelsz, csak légy tisztában a céloddal, tudd,
hogy milyen ösvényen akarsz járni, és azt is gondold át, hogy célod elérhető-e és gyakorlati-e? Ha már az úton
vagy, próbáld megrövidíteni néhány átvágással, ne kódorogj céltalanul rajta. Egy szerzetes azt mondta, h
mindannyian ugyanazon a napon indultunk el, te, ő és én is. Egyszer csak mindannyian elérjük a célt. Van, a
közelebb van hozzá, van, aki messzebb. Van olyan is, aki elfelejtette a célt. De ugyanazon a napon kezdtük me
utazást. Tedd kellemessé az utazásodat. Az élet egy utazás, ami nem az anyaméhtől a sírig tart, hanem Istentől
Istenig. Istentől jöttünk, és Istenbe térünk vissza. Ugyanabba a forrásba megyünk vissza is. A forrás a cél!
Csukjátok be a szemeteket. Csendben összpontosítsatok befelé. A cél az életben! Valójában mire is va

szükségem? Mi az oka ennek a szükségnek? Tisztán kell látnom, hogy mire van szükségem. Lahiri Mahasaya
mondta, hogy ha a cél egyértelmű és tisztán látható, akkor a fejlődés útján haladsz, a megvalósulás, a
megszabadulás útján. Találd meg életed célját! A végső célt. Találd meg az utat is hozzá, az ösvényt. Ez az
kicsinyke legyen, a mérséklet ösvénye. Kerüld az extrémitásokat. Szeretet, ima, haladás. Érd el a célodat. A
Upanishad azt mondja: „Ébredj fel, kelj fel, próbáld újra és újra a célt elérni”. Állandó és folyamatos erőfeszítéssel.
A vándor, az utazó, noha az úton halad, mégsem felejti el soha, hogy hol van az otthona. Soha nem felejti el a célját.
Ha a barátaival beszélget, akkor is tudja, hogy egyszer mennie kell. Tartsátok ezt tisztán az elmétekben! Tartsá
tisztán az elméteket. Használjátok ki jól az időt. Az idő elvesztegetése az élet elvesztegetését jelenti! Legyen Isten
és Gurudév áldása mindannyiunkon. Om, Ámen.
Információ:
KRIYA JÓGA Baráti Társaság
BUDAPEST
tel: 220-5171, 262-4057, 319-8213
Minden pénteken 19 órakor a MOM Művelődési Házban közös meditációt tartunk a beavatottak számára.
Cím: Budapest, XII. Csörsz utca 18.
25 / 25 2008.07.02. 1:03

Az Ashram Mélyebb Jelentősége

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Az Ashram Mélyebb Jelentősége

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

AZ ASHRAM MÉLYEBB JELENTŐSÉGE http://www.freeweb.hu/sanyasi/miscellaneous/Aoaa.

Copyright @ 2003 Kriya Jóga Baráti Társaság

Fordították, lektorálták, tördelték a

AZ ASHRAM MÉLYEBB JELENTŐSÉGE.................................................. 4

AZ ASHRAM MÉLYEBB JELENTŐSÉGE

Isten és a guruk áldása legyen mindannyiunkon. Om, Ámen.

elment a palotából? Te is el fogsz menni!”

Most csukjátok be a szemeteket, és összpontosítsatok belülre. A mai nap

Paramahamsa Prajnanananda előadása

Gondoljatok szeretettel Istenre. Gondoljatok szeretettel Gurudévre. Om, Amen.

szükséged van, mindent megadok” – mondta a király.

Ezért szeressétek Istent!

"ÁTALAKULÁS” az élet átalakításával.

Legyen Isten, Jézus és a Mesterek áldása rajtunk!

Kérem, csukjátok be a szemeteket!

Csukjátok be a szemeteket. Gondoljunk mély szeretettel Istenre és Gurudévre. Isten és a guruk ál

Csukjátok be a szemeteket. Csendben összpontosítsatok befelé. A cél az életben! Valójában mire is va

You might also like