KARINTHY FRIGYES MINT MŰFORDÍTÓ

Irta: Prohászika János

Karinthy Frigyest, aiz 1938-ban elhányt kiváló írót, eddig általában és első-
sorban mint humoristát és novellaírót ismerték. Hírnevét az így írtok ti c-
könyvével alapította meg. Ebben a méltán közismertté vált s az azóta számos
ú j kiadást ért könyvében ismert írók hangjának, modorának, egyéni stílusá-
nak adta kitűnően sikerült parodisztikus utánzását, helyesebben kritikáját.
(Ez a m ű f a j az ú. n. pastiche.) — Később kiadott munkái is, a napilapok hasáb-
jain megjelent kisebb közleményei is, túlnyomórészt humoros írások, groteszk
képek, apró tréfák, de valamennyi telve filozofikus elmélyedéssel, az emberi
gondolkodás és érzés, valamint az élet megnyilvánulásainak torzító tükörben
való bemutatásával. Minden munkájában az első pillanatban feltűnik rend-
kívüli stílusérzéke, minden árnyalat kifejezésére alkalmas nyelvünk mesteri
kezelése. Ez ad szellemes, játékosan bölcselkedő írásainak lenyügözihetetlen
vonzóerőt. Gondoljunk csak a Tanár úr, kérem c. diáknovella-sorozaitra, milyen
művészien tudja kifejezni ebben a könyvében is a felsőbbséges cinizmussal
párosult mélységes humort!
Karinthy azonban nemcsak humorista volt és nemcsak irodalmi tanul-
máryokat. írt, hanem műfordító is, mégpedig a legjavából. A szakirodalom
eddig csak Swift Gulliverjének „tökéletes" fordítását emlegette, melynek
„legnagyobb értéke rendkívüli stílusérzéke". Most azonban, amikor a Szikra
kiadásában Mark Twain-nek egyszerre két pompás ifjúsági regénye került
az olvasóközönség kezébe Karinthy Frigyes műfordításában, 1 kiváló humoris-
tánkról mint kiváló fordítóról is meg kell emlékeznünk. Mert hogy Karinthy
mint műfordító is az élvonalba tartozik, azt az alábbiak bizonyítják.
Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Karinthy lefordításra olyan írót válasz-
tott, aki időfcen és térben ugyan távol, de életfelfogásban meglehetősen közel
állott hozzája: Mark Twain-t, aki a szakirodalom szerint „a világ* egyik leg-
kitűnőbb humoristája". Mark Twain 'száraz amerikai humora nem azonos
ugyian Karinthy groteszk humorával, de ez az amerikai író is olyan, aki nem-
csak .mókázik, 'hanem életfilozófiát fejez ki, mikor az egyént és a világot ábrá-
zolja egymással szemben és egymással összefüggésben, összhangot; keresve
közöttük. S azt sem. tarthatjuk véletlennek, hogy a Tanár rír, kérem írója az
amerikai humorista két leghíresebb ifjúsági regényét fordította le, azokat,
amelyek írójuk nevét éppen a kamaszok „stiklijeinek" ragyogó leírásával
tették halhatatlanná.
A regények mindegyikében egyaránt jelentkeznek Karinthy műfordítói
jelességei. A tartalmi hűség mellett mindkiét regény fordítás az eredeti mű
teljes illúzióját kelti. Hatásában igazi eredeti Karinthy-művet élvezünk, bár
a cselekmény messze idegen és régi világba vezet bennünket. S a fordító
javára ez különösen ma igen nagy érdemnek könyvelendő el, amikor az idegen
művek tömeges átültetésének gyors ós nagy munkájában sok a selejtes fordí-
tás, A jövő munkatervébe föltétlenül fel kell venni a selejt csökkentését, főleg
a fordításoknak a mfagyar nyelv szellemével és 'a nyelvtisztasággal való össze-
egyeztetését. E fontos feladat kivitelezésében szolgáljon példaképül a Kazin-
czyval kezdődő s Vörösmartyn, Petőfin, Aranyon át vezető jeles műfordítóink
sorába méltóképpen beilleszkedő Karinthy Frigyes is szó'banforgó két Mark
Twain-fordításával.
A fordítás jelenségeinek ismertetésében az első, amire fel kell hívnom a
figyelmet, hogy Karinthy hogyan adta vissza magyarul a játékos és az olva-
sott könyvek hatására kalandokra vágyódó amerikai i f j ú s á g nyelvhasználatát,
Tom és Huck, valamint játszótársaik az iskola és az utca kevert, nyelvén beszél-
nek, az iskolásfiúk és kamaszgy erekek nyelvén, amely kedveli a nagyvárosi
1
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai. Szikra kiadás. Budapest, 1950. 224 lap. — Mark Twain:
Huckleberry Finn kalandjai. Szikra kiadás. Budapest, 241 lap.
argót — a jassznyelv — kifejezéseit. A regényekben a fiúk szerbusz szóval
köszönnek egymásnak (ma már szevasz-1 mondanak), mindenre azt mondják:
marhaság, nagyképű marhasá\g H 20,2 ez, a legnagyobb marhaság, amit csak
csinálhatsz, T 157, marhaságok! boszorkányok nappal nem járnak T 158, marhás-
kodás H 172 (vö. butaság! minek másszunk le T 215, szamárság uo.), jaj, de
márha vagy! T 155. S lépten-nyomon kiasználják a fiúk) a ricsaj szót: nagy
ricsajt csinált H 22, irtó ricsajt csinált egy rézlábassal no-, nagy ricsajt csap-
tak H 90, erre lett csak ricsaj! H 126, .az még csak az igazai ricsaj H 67, stb. —
A fiúk szeretik a stikUt, a murit, a\ mókát és a heccet. Beszélgetés közben sok-
szor használják a divatos jelzem (H 12) és a figyeled? (H 128) kifejezéseket.
Szeretnek csakazértis (H 23) és juszt is (uo.) pofázni (T 90) és visszapofázni
(H 120), a pofa szó általában igen kedvelt náluk: csuda egy pofa lennél T 94, a.
másik pofa ( = alak, ember H 108, vö. ezek az alakok H 105), olyan pofá nem
volt a városban, amelyet ne ismiertiem volna legalább látásból H 49, kiugrat-
nám a bőriből azt a pofát H 16, egy idegen pofa H 175, az egyik pofa lehetett
vagy hetvenesztendős H 301 (vö, a másik fickó harmincéves lehetett uo., a két
•afctft nem ismeri egymást uo.); más jelentések: volt pofája hallgatni H 172,
lemegy a városba egy pofa whyskire H 21, stb. — De a pofák és alakok külön-
félék am a fiúk nyelvhasználatában: fiatal tahó H 137, vidéki ibhó H 108, fiatal
pupák H 156, elegányos ficsúr H 187, gigerli H 21, balek H 187, csirkefogó
H 164, lókötő H 156, kapcábetyár H 131, széltoló H 135, szélhámos H 141, jómadár
H 180- — A közönséges elcsen, éllop' igére is találó kifejezéseket olvasunk
Karinthy fordításában; elemeltem• egy csirkét H 57, 201, kölcsönvettem egy-
egy görögdinnyét uo., kölcsönvettem egy lepedőt és egy inget a szárító kötélről
H 200, kölcsönzés uo., elcsór H 172, én iszkolok is és csórok két evőkést H 202,
csórjál hármat uo., aztán el is csórtam uo.; az egyik polgártól, aki éppen nem
volt odahaza, kikölcsönöztek egy kis csónakot H 208, talán kölcsönözhetünk is
valami szemrevalót a kapitány kabinjából H 58. — Az ilymódon szerzett holmi,
a zsákmány az Ő nyelvükben = szajré: elrejtjük a szajrét H 60, n/incs értelme
elvinni a sZajrét H 62, — de a zsákmány leket pénz is = dohány H 62, vagy
ararypénz = sárgacsikó H 138.
A fiúk gyakran el-, kisziöknek hazulról. Erre a műveletre s általában a
mozgás és helyzetváltoztatásra sok kifejezésük van: ellóg, meglóg, ellép, meg-
lép, elinal> elszelH, eliszkol, kiiszkol, elcselleng, elsomfordál, elpucol, kislisszol,
beslisszol (az ablakon H 13), kikecmereg, — tisztuljon innét (H 119, vö. pucol-
jon innen), most pedig szedjük a nyakunk közé a lábunkat és iszkoljunk a
tutajhoz H 127, most pedig iszkiri, különben fölkötnek! H 170. — S ezek az
amerikai fiúk a mieinkhez hasonlóan szeretnek kötekedni, verekedni és
Karinthy az ebbe a körbe tartozó rokonértelmű szavak halmazából is pom-
pásan válogat: vlagyabugyál II 21, ellazsnakol H 237, elnadrágol T 6, elnáspán-
gol H 23, 219, kiporol H 237, elkapják a frakkját H 27, elrántják a nótáját H 190,
ellátják a baját T 12, megtanítják kesztyűbe dudálni T 127, lesz nemulass T 18,
lesz haddelhadd H 171, 234, parázs csetepaté H 95. — Bár a fiúk mindegyike
így válaszol arra a kérdésre, hogy fél-e: „Félni, pont én félek!" (T 48) s így
fenyegetőzik: „Te, ne húZz föl engem, mert megjárod!" (T 11), — azért mégis-
csak többször begyullad (H 49), be van gyulladva (H 55, 97, 168), szurkol (H 19,
94), sőt megrökönyödik (H 93), néha majd a frász is kitöri (H 36, 82, 102) s
akkor már régen rossz (H 14). Ilyenkor kussol (H 122) s ez nem is csoda, mert
bizony elég gyakran szorulI a kapca (H 120), hol az egyikkel, hol a másikkal
kitolnak (T 15, I i 172), s elmondhatják, hogy benne vannak a kutyaszorítóban
(H 157, 184), belekerültek a kutyaszorítóba (H 61), benne vannak a pácban
(H 62, 70, 128), belekerültek a pácba (H 101), benne vannak a kulimászban
(II 164), egyszóval „nyakig vannak a bajban" (H 148), akkor aztán fütyültek
nekik (T 172, a fütyül ige más jelentésben is gyakori: megpróbált fütyülni
a lányra T 82, fütyülök a gyémántokra T 155, fütyülök a pénzére T 181).
1
Rövidítések: H = Huckleberry Finn, T =: Tom Sawyer. ;
 Ha valamelyik fiú valami terv végrehajtásában részt óhajt venni, ebbeli
szárdékát így fejezi ki: benne vagyok (T 208, benne vagyok testestül-lelkestül,
csak dohányt lássak H 108); ka valami nagyon tetszik neki, azt mondja: Ez
már döf i! (H 8, 20), ha viszont nem tetszik neki, akkor rühelli a dolgot (H 105).
Nem szereti, ha valaki felvág ( = henceg T 36), az ilyenre kirúg (H 68), szelí-
den rászól: Fogd be a szád, ne pofázol (T 99). — Amit nem ért meg, az magas
neki (T 171, ez már túlmagas nekem H 14); ha nem tud valamit: nem ismeri
a dörgést (H 204); lóvá teszik (— becsapják T 129) wugy lepipálják (lefőzik
H 31, T 218), akkor leégett ( = felsült H 52), ilyenkor szégyen 11 magát s „úgy
áll ott, mint egy rakás szerencsétlenség" (H 185). A nyomatékos helyeslést így
fejezi ki: „Mondd, nem hangzik csudajói, mi? — Mi az hogy! (T 209). Csuda
nagy csönd van, rnji? Mi azi hogy van!" (T 65). És érdekes, hogy ezek a fiúk
sohase nevetnek, hanem vagy kuncognak (ha visszafojtják nevetésüket H 36)
vagy röhögnek (ha kitör belőlük H 29, 33, T 30).
A fiúkon kívül persze felnőttek is szerepelnek a regényekben. Ezeknek
a nyelve egészen más: tónusuk komoly s ezért, 'a fiúk szerint papolnák (H 22,.
24, 92, 122), mindig oktatnak, erkölcsi leckéket adnak, ami a fiúk számára épp-
oly unalmas, mint a vasárnapi iskola, amelynek egyhangúságát igyekeznek
mindig valami mókával elűzni.
A négerek képviselik a regényekben a népet, a nyelvjárást. Karinthy
kiváló ügyességgel beszélteti őket. Ez is nagyban hozzájárul, hogy a regé-
nyek nem fordításként hatnak, hanem eredeti mű benyomását keltik. A négerek
pl. ilyeneket mondanak: Jaj, azt hittem, itt halok meg ehejiti, azon minutum-
ban (H 207), ippeg kajátani akartam (H 94).
Nagyon emeli Karinthy fordításának eredeti hatását a túlzások, fokozás
sok, különösei), a csuda, irtó, iszonyú, rém, rémisztő, szörnyű, stb. jelzők kedve-
lése és sürü alkalmazása. Ugyancsak eredeti ízt, zamatot ad a fordításoknak
a sok táj szó, valamint a mindenkor helyén alkalmazott találó szólásmódok
használata. Tájszavaiból és szólásaiból ideiktatok egy csomót mutatványul:
1. abajgat H 110, átabotában H 116. bajmolódik H 6,208. bekasztliz H 22„
belakik (belaktunk a maradékból a konyhában H 142). birizgál H 99, bóklász
H 34, bugyor T 188, cefetül H 112, csúszkál H 8, 182, csatangol H 5, esettel
H 34, csipisz H 211, csompó H 67, dugig tele H 127, 229, durbincs H 30, 89,
eszegél H 32, eszkábál, összeeszkábál H 24, 56, fikarcnyi H 15, 203, fityeg, ki-
fityeg T 36, fitying H 67, fölbizgav H 118, fúrt, fur'-mfurt H 84, 92, 216, gebed,,
bele-, meg- H 8, 15, 37, habog H 72, hajbóktíl H 118, hajkurász H 116, hibádzik
( = hiányzik) H 232, hüppög H 63, 104, T 12, hergel H 210, összehergel vkivel
H 128, összehorgol H 106, kajátdni H 94, ireg-morog H 21, kacifántos H 67,
kalamajka II 239, 73, kelekótya H 72, kiókumlál I i 46, 80, elkótyavetyél H 23,
köntörfalaz H 240, kucorog H 40, kurgat H 23, kushad, le- H 226, T 39, lófrál
II 23-, 191, macerál H 196, maiht H 10, 207, meregeti a nyakát H 120, meggárgyul
H 206, miseikre vág H 16, ordibál H 28, 162, ra,p<U>tyára megy H 94, reves (fa,
tuskó H 197, 203); HMg H 8, 218, rostokol H 235, suvaszt (elsuviaiszt = elcsen,
ellop H 151), szőcsing ( = szemölcs H 46, 47), szufla H 170, szusszanás ( = pihe-
nés T 5), süstörgés H 106, taszajt H 27, ténfereg H 66, 204, usgyé H 29, usza-
dék fa H 29, ühüm H 38, ümög H 213, vinnyogás H 40.
2. nem fér a bögyömbe H 75,193, lyukad beszM a hasába H147, beleüti az orrát
Hü, 20, lóg dija az orrát H 123, orránál fogva vezet H 120, fáj a foga vmire H108,
nem fűlik a fogam hoz^á H17,23, 86, minden krajcárt a fogáikbz ver H 76,vaj vau
a fejemen H 101, füle botját se mozgottja H 70, szöget üAötl a fejemébe H 51, nem
föl jóban ai feje H 30, hajamszála az égnek állt H 27, nem fér a bőrébe H 22;
szíjat hasítok a hátadból H 21, megnőtt a szarvad II 20, eszem ágába se jut
II 16, behúzta fülét-farkát H 10, köszörüli a torkút T 180, ujjat húz vkivel
T 80, kedvéi szegi T 21, csütörtököt mond (a! módszer) T 61, rájön a nyitjára
T 9, megtalálja a dolog nyitját H 166, nem könnyű kenyér H 5, a bolond is
í'udja H 14, nincs sütnivalója H 6, leissza, leszopja magát a sárga földig H 23,
101, forraíl vmii T 6, lepottyant a magas lóról T 125, tudja, honnan fúj a szél
T 7, megtanítja kesztyűbe dudálni H 22, se füle, se farka H 360, se híre, se
pora T 5, se inge, se gallérja H 20, esH őket a kíváncsiság H 151, nyélbeü\i a
dolgot H 149, zsákutcába jut H 166, nagy feneket kerít a dolognak H 58, egy
szalmaszálat se tesz keresztbe H 75, csak az imádság iarvja H 116, elved a
sulykot H 145, eggyel több kereke van T 156, kígyót, békát kiáltatnak rá T 152,
mindig nála van az adu H 129, ezt a békát le kell nyelni H 153, kutya legyek>
ha... H 165, 217, jön még a mi utcánkba H 118, hiszi a piszi H 145, dninek nem
in&e, ne vegye magúra H 58, nem adnám egy vak lóért) T 100, rávarrja magát
vkire T 124, sHdja, mint a bokrot H 154, 135, 234, világos, mint ah vakablak
H 72, ha pihen a pálca, elkanászodik a tanítvány T 6, senki sem próféta hazá-
jában T 139, ittt van a kutyia eltemetve T 159, most ugrik: ki a, nyúl a bokorból
H 167, ne szólj szám, nem f á j fejem H 240, mentül öregebb valaki, annál
kevesebb az esze T 6, azt mondja: félkalap H 16; ma már nyakra valóban
aludnánk, de a szél fújna el a talpunk alatt. ( = fölakasztottak volna, H
171), stb.
Az ilyen egyszerű mi kérdőnévmáisois mondat rátkiai: mi bújt ebbe a.
gyerekbe? (T 21), e helyett ilyeneket találunk: mi a csudát akarnak ezek?
(T 67), mi a máoskúi1 tud csinálni vele? (H 198), mi a fityfenét csinált vele?
(H 138), mi a fenének vesződsz vele? (T 168), mi a szentséges égnek kellelt az
neki (H 230); 1. még: hogy az ördögbe jutott eszébe (T 185), hát akkor hogy az
ördögbe akarod megtalálni a kincset? (T 154), hogy a jóistenbe került oda az
a malomkő (H 230), vége ennek a tanulásnak, meg mif mének (H 21).
Befejezésül megemlítem még, hogy Karinthy stílusművészete ragyog
azoknak a részeknek fordításában, amelyek egy iskolai vizsgaünnepélyein be-
mutatott tanuló-fogalmazványok! ismertetésével foglalkoznak. A fogalmaz-
ványok (felolvasások ós egy költemény) fordításában Karinthy: ügyesen fel-
használja a nyelvújítás szavait is, csillogó frázisokba burkolja a tartalmatlan-
ságot s kiemeli „ordító őszintétlenségüket" ilymódon: „Milyen boldog érzések-
kel néznek ifjonti kedélyek az élet elkövetkezendő örömei elé..." és így
tovább; a szövegekben a csábálmok, varázs közéig nek, hő1 szív, hűvös szavak\
vigasz, lény, stb. kergetik egymiást. Igen, a, műfordító itt is magára talált és
mint a két könyvben mindenütt, itt is megmutatta, hogyan kell a vérbeli író-
nak, az öntudatos stiliszta nak idegen művet olyan köntösbe öltöztetni, hogy
az eredetinek lássék. A fordítás sok jelessége mellett ne tegyük szóvá
az imitt-amott szórványosan előkerülő néhány idegenszerűséget, főként
germanizmus^ ezeket a „kicsire nem nézünk" elv alapján nyugodtan elhall-
gathatjuk.

N É P N Y E L V I GYŰJTÉSEN MOLDVÁBÓL ÁTTELEPÍTETT

CSÁNGÓK KÖZÖTT
I r t a : Hegedűs Lajos
Gazdag nyelvészeti tervünk a most következő öt év folyamán mód-
szeresen feldolgozza országunk nyelvi állapotát. Fontossági si'dy-
pontok kialakítása után a Nyelvtudományi Intézet (Budapest) az első'
tervév teendőit már az 1949. decemberi nyelvtudományi kongresszuson
felosztotta a kutatók között. Magam a Baranyába és Tolnába telepi-