Professional Documents
Culture Documents
A MAGYAR BÜNTETŐJOG
ÁLTALÁNOS TANAI II.
Büntetéstan
(A BÜNTETŐJOGI JOGKÖVETKEZMÉNYEK TANA)
A magyar büntetőjog
általános tanai II.
Büntetéstan
(A büntetőjogi jogkövetkezmények tana)
ELTE
EÖTVÖS
Budapest, 2021 KIADÓ
Szerzők:
Dr. Gellér Balázs József PhD (Cantab.),
Dr. habil. (ELTE), tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK), ügyv^
Dr. Ambrus István PhD (SZTE),
egyetemi docens (ELTE ÁJK), kúriai főtanácsadó
Dr. Vaskuti András PhD (ELTE),
címzetes egyetemi tanár (ELTE ÁJK), kúriai bíró
Változatlan utánnyomás.
• dll U
~ 3 EÖTVÖS
□ KIADÓ www.eotvoskiado.hu
Előszó............................................................................................................................................. 9
Rövidítések jegyzéke................................................................................................................... 11
f) A kiutasítás.............................................................................................................. 338
g) A közügyektől eltiltás............................................................................................. 338
h) A próbára bocsátás................................................................................................ 340
0 A jóvátétel! munka.................................................................................................. 341
j) A pártfogó felügyelet.............................................................................................. 342
k) A javítóintézeti nevelés........................................................................................... 343
0 Halmazati és összbüntetés................................................................................... 346
m) A büntetés kiszabása egyezségesetén................................................................. 347
n) Egységes intézkedés.............................................................................................. 348
o) Az előzetes fogvatartás és abűnügyifelügyelet beszámítása.............................349
p) Mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól................................... 349
Irodalom.................................................................................................................................... 353
Tárgymutató............................................................................................................................ 361
Előszó
Az első ízben 2017-ben megjelent - majd 2019 tavaszán még egy (javított és hatá
lyosított) kiadást megért - A magyar büntetőjog általános tanai című könyvünk
első, a bevezető tanokat és a büncselekménytant feldolgozó kötetét követően, 2019
végén nyújtjuk át az olvasónak a második kötetet. Ezúttal szerzőcsapatunk - Vaskúti
András címzetes egyetemi tanár, kúriai bíróval kiegészülve - a büntetőjog általános
részének másik nagy fő területe, a büntetéstan átfogó feldolgozására vállalkozott.
Munkánkban alapvetően követtük a kapcsolódó büntetőjogi tankönyvírás hagyo
mányait, így a büntetőjogi jogkövetkezmények elméleti kérdései, a büntetés jogalapja
és célja, az egyes büntetési és intézkedési nemek, a büntetéskiszabás, a mentesítés és
a fiatalkorúak szankciós szabályai bemutatását egyaránt elvégeztük. A katonákra
és a jogi személyekre vonatkozó rendelkezések részletes áttekintésétől azonban az
érintett speciális személyi körre figyelemmel eltekintettünk.
A tradicionálisnak mondható rendszerezés mellett ugyanakkor számos helyen
újszerű megközelítést alkalmaztunk. így a korábbi tankönyv- és kommentáriroda
lomban olvashatónál mélyrehatóbban tekintjük át például a büntetés fogalmát a jog
irodalomban és a nemzetközi bíróságok gyakorlatában, az életfogytig tartó szabad
ságvesztés emberi jogi vonatkozásait, a korporális büntetések tilalmát, valamint
a ne bis in idem elvének szankciótani vetületeit. Szintén a szokásosnál nagyobb
terjedelemben foglalkozunk a szankciók ún. együttalkalmazási tilalmaival, továbbá
bevezetjük és saját kutatásunkon alapuló rendszerezéssel alkalmazzuk a szankció
rendszerre a diszpozivitás és a kógencia kategóriáit.
Nem csupán a hatályos jog elemzését tűztük ki tehát célunkként, hanem a rend
szerszemléletű, elmélyültebb elméleti vizsgálódás, a korábbi és a recens szakiro
dalmi álláspontok megjelenítése, illetve az ott megjelenő, korábbi nézetek tovább
fejlesztése, valamint a kapcsolódó hazai és nemzetközi joggyakorlat bemutatása
mind-mind mozgatórugói voltak e könyv elkészítésének.
A jogkövetkezmények kérdéskörének bemutatásánál természetesen jelen
tős dilemmaként merül fel, hogy teljes értékűnek lehet-e tekinteni egy tisztán
büntető anyagi jogi elemzést, avagy e témakör megértéséhez nagyobb mértékben
szükséges támaszkodni a büntetőeljárási és a büntetés-végrehajtási jog tételesjogi
rendelkezéseire. Részünkről azzal együtt is utóbbi felfogást tekintjük helyesnek és
követendőnek, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.)
megalkotásakor a törvényhozó jelentős mértékű profiltisztítást végzett el a szank
ciók terén: számos büntetés-végrehajtási jellegű, azonban az eddigiekben a Büntető
Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (1978. évi Btk.) szabályozott kérdés
kör átkerült például a büntetések, az intézkedések, egyes kény szeri ntézkedések és
10 Előszó
a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvénybe (Bv. tv.).
E megoldás törvényszerkesztési szempontból helyes ugyan, didaktikai okokból
azonban nem tekinthettünk el a Btk. szankciós szabályai mellett a büntetőeljárásról
szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) és a Bv. tv. szorosabban kapcsolódó rendelkezései
nek bemutatásától sem.
Reméljük, hogy e kötet nem csupán a büntetőjogot elsajátítani óhajtó joghall
gatók tankönyve lesz, hanem a szankciós szabályokkal munkájuk során foglalkozó
elméleti és gyakorlati jogászok kézikönyvéül is szolgálhat. Ezen az úton halad tehát
tovább az „ELTE iskola”, és bízunk abban, hogy hamarosan, a büntetőjog különös
részének feldolgozásával teljessé válhat a sorozatunk.
1 A parancselmélet legjelentősebb képviselőiként lásd Austin, John: The province of jurlsprudence deter-
mined. Eds: Campbell, D. -Thomas, P. Dartmouth, 1998.1.: 5-6. o.; Bentham, Jeremy: Of laws in generál.
Ed.: Hart, H. L. A. London, 1970.; Bentham, Jeremy: An introduction to the principles of morals and legis-
lation. Eds: Burns, J. H. - Hart, H. L. A. Oxford, 1996. Hart a pozitivizmus öt jellemzőjét különböztette
meg, amelyek közül az első az az állítás, miszerint a törvények emberi lényektől származó parancsok.
Hart, H. L. A.: Essays in jurlsprudence and philosophy. Reprlnt. Oxford - New York, 1993. 57-58. o., 25. |j.
2 Kelsen, Hans: Introduction to the problems of legal theory: a translation of the first edition of the Reine
Rechtslehre orPure Theory ofLaw. Trans.: Paulson, B. L. - Paulson, 5. L. Oxford, 1934. Különösen a 3. fejezet.
3 Hart, H. L. A.: The concept of law. 2M ed. Oxford, 1994. II—III. és V-VI. fejezet; Freeman, Michael D. A.:
Lloyd's introduction to jurlsprudence. 6"' ed. London, 1994. 345. o.
4 Idézi Jescheck, Hans-Heinrich: Lehrbuch des Strafrechts, Allgemeiner Teli. 3"1 ed. Berlin, 1978. 41. o.
5 Roxin, Claus: Strafrecht. allgemeiner Teil. Bánd I. 2. Auflage. München, 1992. 91. o.
14 A JOGKÖVETKEZMÉNYEK FOGALMA ÉS HELYE A BÜNTETŐJOG RENDSZERÉBEN
egyszerűen az, hogy ez a viselkedés egy előre lefektetett jogi normában mint egy
egyedi jogkövetkezmény kiváltójaként kerül megfogalmazásra, valamint egyszerű
en az, hogy a létező jogrendszer erre a viselkedésre kényszerítő aktussal válaszol”.6
Van olyan nézet, amely szerint a büntetőnorma tulajdonképpen két normá
ból áll. Ezt a kétféle - a közösséghez, illetve a tisztviselőkhöz (hivatalnokokhoz)
címzett - norma közötti különbségtételt a modern időkben Benthamhoz kötjük.
Jeremy Bentham angol jogtudós, filozófus, korában radikálisnak tekinthető poli
tikai nézeteket vallott. Mint az angol-amerikai jogfilozófia tudósa, az utilitariz-
mus elkötelezett híve és szószólójaként vált ismertté, emellett az állatok jogainak
megteremtőjeként, élharcosaként is ismert; a természetjog komoly kritikusa volt.
Gondolkodásában az egyéni és gazdasági szabadság dominált, hirdette az állam és
az egyház elválasztásának szükségességét, a rabszolgaság betiltását, a szólássza
badságot, a nők egyenlőségét, a testi büntetések beszüntetésének szükségességét,
a váláshoz való jogot és a homoszexualitás dekriminalizálásának szükségességét.
Tanítványai között említhetők többek között James Mill és annak fia, John Stuart
Mill. Úgy tartják, hogy kiemelkedő szerepet játszott a University College London
megalapításában.7
Bentham példája a következő: „Legyen mindenkinek tilos lopni”, ez a „magavi
seleti szabály”, és „Legyen a bírónak lehetősége felakasztatni azt, akit lopás miatt
elítéltek”, ez pedig a „döntési szabály”. Fenntartja azon álláspontját, hogy a jog
ehhez fűződő parancsoló és büntető oldala teljesen eltérő. Bentham elképzeléseinek
általánosításával Dan-Cohen azt állítja, hogy a hivatalnokokhoz címzett szabályok
(amelyeket „döntési szabályoknak” nevez) szükségszerűen magukban foglalják
a közösséghez címzett jogszabályokat (amelyeket „viselkedési szabályoknak” hív)
is. Ez viszont ahhoz a konklúzióhoz vezet, hogy egyetlen szabálycsoport elegendő
mindkét funkció ellátásához: a hivatalos döntések és a közösség viselkedésének
irányításához. Dan-Cohen ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Amikor azt
mondjuk, hogy a bíró alkalmazza (vagy végrehajtja) a lopásra vonatkozó törvényt,
akkor ez alatt azt értjük, hogy irányt mutat neki egy döntési szabály, amelynek
alkalmazási feltételei között szerepel (1) egy bizonyos viselkedési szabály létezése
és (...) (2) ezen viselkedési szabály vádlott általi megszegése.”8 Feltételezve ezen
érvelés helyességét, ebből az következik, hogy a büntetőjogi normákat részben
a hivatalnokokhoz, részben pedig a közösséghez címzik.
Kelsen megpróbálta felszámolni a kétféle szabály közötti különbséget azzal,
hogy az összes szabályt a hivatalnokokhoz szólónak tekintette: a szankciót (a kí
vánt viselkedésre adott hivatalos jogi választ) a jog lényeges részévé tette, amely
nélkül a szabály érvényét vesztené: „Egy jogi norma akkor kerül alkalmazásra,
mikor a benne foglalt szankciót - büntetést vagy az ítélet végrehajtását - a normá
val ellentétes viselkedés kiváltja. A norma érvényessége - vagyis egyedi létezése -
a követendő normában magában rejlik, ha pedig nem követik, alkalmazásra kerül.”9
Kelsen hasonló érveléssel él a „Tilos lopni” tétel említésekor, és megállapítja, hogy
„az első norma, ha egyáltalán létezik, benne foglaltatik a második normában,
mely az egyetlen eredeti jogi norma.”10
Austin alapjában, úgy tűnik, másik irányból tett kísérletet a két norma egyesí
tésére: a viselkedési szabályokra összpontosított azzal, hogy kijelentette, miszerint
minden norma tulajdonképpen egy parancs.” Miközben a fenti egyet nem értés
pusztán elméleti problémának tűnik, a valóságban a legalitás és a norma-címzett
identitása közötti kapcsolat lényegére mutat rá. Ha elfogadjuk azt a gondolatot,
hogy egy büntetőjogi normát összességében nem az állampolgárhoz címeznek,
akkor azok az alapelvek, amelyeket az előreláthatóság követelményével lehet együt
tesen leírni, nagyon eltérő jelentésre, sőt jelentőségre tesznek szert.
0 Dan-Cohen, Meir: Decision Rules and Conduct Rules: On Acoustic Separation in Criminal Law. Harward
Law Review, 97. (1984) 3., 625-677., 629. o.
9 Kelsen, Hans: General theory of norms. Trans.: Hartney, M. Oxford, 1991. 3. o.
10 Kelsen, Hans: General theory of law and state. Trans.: Wedberg, A. New York, 1961. 61. o.
" Austin, John: The Phlllsophy of Positive Law. Ed.: Campbell, R. London, 1879. 61. o.
16 A JOGKÖVETKEZMÉNYEK FOGALMA ÉS HELYE A BÜNTETŐJOG RENDSZERÉBEN
14 Hart, H. L. A.: Punishment and responsibilrty (essa/s in the philosophy of law). Oxford, 1968.; Hart, H.
L. A.: Prolegomenon to the Principle of Punishment. Proceedings of the Aristotelian Society, 60. (1959)
1-26., 4-5. o.
15 Androulakis, Nicolaos K.: Überden Primat dér Strafe. Zeitschrift fúrdie gesamte Strafrechtswissenschaft,
108. (1996) 2., 300-332., 303. o.
18 A JOGKÖVETKEZMÉNYEK FOGALMA ÉS HELYE A BÜNTETŐJOG RENDSZERÉBEN
Még két amerikai esetet érdemes megemlíteni, amelyeknek az Emberi Jogok Euró
pai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) judikatúrájára is volt hatása. Az első az
Austin v. Egyesült Államok ügy.18 Az ügyben Austint hét év börtönbüntetésre ítél
ték kábítószerrel összefüggő bűncselekmények miatt. Később intézkedésként elko
bozták Austin lakókocsiját és autóalkatrész-üzletét. A bíróság megjegyezte, hogy
a büntetés fogalma, amint azt általában értjük, átlépi a büntető és polgári jog közötti ha
tárvonalat, hiszen mind polgári jogi, mind pedig büntetőjogi szankciók szolgálhatnak
punitív (büntető) és resztoratív (helyreállító) célokat egyaránt. A bíróság nem alkal
mazta a Afení/oza-tesztet és tulajdonképpen visszatért a Afes/or-teszthez, azzal,
hogy büntetésnek találta az ebben az esetben említett szankciót.
Ugyanabban az évben még egy nagyon hasonló ügy került az USA Legfelsőbb
Bírósága elé. Az Alexander v. Egyesült Államok (1993) ügybenl9a kérelmezőt bünte
20 Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része. Második, átdolgozott kiadás. Budapest, 2010. 251. o.
A büntetőjogi szankció fogalma 21
[1] A 7. cikk 1. bekezdés második mondatának megfogalmazása arra utal, hogy a bünte
tés létezését vizsgáló minden értékelés kiinduló pontja annak megállapítása, miszerint
a kérdéses intézkedést „bűncselekményért történő elítélés” során szabták-e ki.
[2] További tényezők, melyek meghatározóak lehetnek ebben az összefüggésben,
így a kérdéses intézkedés természete és célja;
[3] a nemzeti jog szerinti jellemzése;
[4] az adott intézkedés létrehozásának és alkalmazásának eljárási feltételei;
[5] valamint szigora.
25 „Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb bünte
tést kiszabni."
“ Eur. Court H.R. A. and B. v. Norway, judgment of 15 November 2016, Apps. Nos. 24130/11 and 29758/11.
27 A. és B„ para., 105.
“ Uo. para. 105.
28 Uo. para. 106. Utalás a Nykánen (Eur. Court H.R. Nykánen v. Finland, judgment of 20 May 2014. App.
No. 11828/11) ügyben és mutatis mutandis, Achourv. Francé, [GC], no. 67335/01.
26 A JOGKÖVETKEZMÉNYEK FOGALMA ÉS HELYE A BÜNTETŐJOG RENDSZERÉBEN
A ZOLOTUKHIN-ÍTÉLETIG
7. KJ ratifikációira viszonylag nem túl régen - az elmúlt 10-20 évben - került sor,
a 4. cikknek komoly, de számos kérdésben ellentmondásos esetjoga alakult ki.34
Ahogy arra Wiener rámutat,
34 Gráo András - Weller Mónika: A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve. Budapest, 2011. 444. o.
35 Wiener A. Imre: A ne bis in idem elv érvényesítéséről. Büntetőjogi Kodifikáció, (2003) 1-2., 62-68., 65. o.
36 Eur. Court H.R. Gradinger v. Austria, judgment of 23 October 1995, Series A no. 328-C.
” Eur. Court H.R. Oliveira v. Switzerland, judgement of 30 July 1998, para. 12.
28 A JOGKÖVETKEZMÉNYEK FOGALMA ÉS HELYE A BÜNTETŐJOG RENDSZERÉBEN
41 Para., 27 et seq.
41 Dissenting opinion by Judge Repik.
43 Eur. Court H.R. Ponsetti and Chesnel v. Francé, Decision on Admissibility of 14 September 1999.
44 Eur. Court H.R. R.T. v. Svájc, Decision on Admissibility, of 30 May 2000, No. 31982/96.
45 Eur. Court H.R. Zolotukhin v. Russia, judgment of 10 February 2009, App. No. 14939/03.
46 C-436/04 Van Esbroeck-ügy.
30 A JOGKÖVETKEZMÉNYEK FOGALMA ÉS HELYE A BÜNTETŐJOG RENDSZERÉBEN
55 Eur. Court H.R. Göktan v. Francé, judgment of 2 July 2002, App. No. 33402/96.
56 Official Journal of the European Communities C 316/49.
32 A JOGKÖVETKEZMÉNYEK FOGALMA ÉS HELYE A BÜNTETŐJOG RENDSZERÉBEN
Kiemelést érdemel, hogy az SMVE 54. cikke nem korlátozódik a kétszeres bünte
tés tilalmára, hanem a kétszeres eljárás tilalmát tartalmazza. A tilalom azonban
nem feltétlen érvényű, mert az 55. cikk megengedi a tagállamoknak, hogy bizonyos
esetben kivételt tegyenek a kétszeres eljárás tilalma alól. így például akkor, ha az
elbírált cselekmény részben vagy egészben a saját területén történt, illetve az illető
Szerződő Fél nemzetbiztonságát vagy hasonló lényeges érdekeit sérti a bűncselek
mény.60 Amennyiben a Szerződő Fél kivételt tesz, úgy tételesen meg kell határoznia
esetben azonban ez a kivétel nem alkalmazható, ha a cselekmény részben annak a Szerződő Félnek
a területén történt, ahol az ítéletet meghozták;
b) ha a külföldi ítélettel elbírált cselekmény az illető Szerződő Fél nemzetbiztonságát vagy hasonló lénye
ges érdekeit sértő bűncselekménynek minősül;
ej ha a külföldi ítélettel elbírált cselekményt az illető Szerződő Fél tisztviselője hivatali kötelezettségei
nek megsértésével követte el.
(2) Az a Szerződő Fél, amely az (1) bekezdés W pontjában említett kivétellel kapcsolatos nyilatkozatot
tett, meghatározza azokat a bűncselekményfajtákat, amelyekre ez a kivétel alkalmazható.
(3) A Szerződő Felek bármikor visszavonhatják az (1) bekezdésben említett kivétellel vagy kivételekkel
kapcsolatos nyilatkozatot.
(4) Az (1) bekezdés alapján tett nyilatkozat tárgyát képező kivételeket nem lehet alkalmazni, ha az érin
tett Szerződő Fél ugyanazzal a bűncselekménnyel kapcsolatban a másik Szerződő Felet büntetőeljárás
lefolytatására kérte fel, illetve az érintett személy kiadatásához hozzájárult.
61 Európai Unió Hivatalos Lapja 2007/C 306/01.
62 Lisszaboni Szerződéssel módosított EUSZ 6. cikke szerint „Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi
Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt
jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.’’
34 A JOGKÖVETKEZMÉNYEK FOGALMA ÉS HELYE A BÜNTETŐJOG RENDSZERÉBEN
’’ Council Framework Decision of 30 November 2009 on prevention and settlement of conflicts of exercise
of jurisdictlon in criminal proceedings (2009/948/JHA).
M Council Framework Decision of 27 November 2008 on the appllcation of the principle of mutual recogni-
tion to judgments In criminal matters Imposing custodlal sentences or measures involving deprivation
of liberty fór the purpose of their enforcement in the European Union (2008/909/JHA).
65 Council Framework Decision of 13 June 2002 on the European árrést warrant and the surrender proce-
dures between Member States (2002/584/JHA).
A büntetőjogi szankció fogalma 35
66 Konoorosi Ferenc - Ligeti Katalin (szerk.): Az európai büntetőjog kézikönyve. Budapest, 2008.
67 Uo. 69. o.
36 A JOGKÖVETKEZMÉNYEK FOGALMA ÉS HELYE A BÜNTETŐJOG RENDSZERÉBEN
60 C-187/01 Hüseyin Gözütok-ügy; C-385/01 Klaus Brügge-ügy. Lásd részletesebben Szúts Márton: Az
EK Bíróság joggyakorlatának erősödő befolyása a nemzeti büntetőjogokra. In Gellér Balázs (szerk.):
Györgyi Kálmán Ünnepi Kötet. Budapest, 2004. 548-554 o.
A büntetőjogi szankció fogalma 37
kell tekinteni, mint akinek a terhére rótt cselekményt az SMVE 54. cikke értelmé
ben , jogerősen elbírálták”. Ezen túlmenően, ha az eljárás alá vont személy eleget tett
kötelezettségeinek, akkor ugyanezen rendelkezés értelmében a további büntetőeljá
rást kizáró eljárással járó szankciót „végrehajtottnak” kell tekinteni. Az a tény, hogy
egy ilyen eljárás bírósági közreműködés nélkül zajlik, és a meghozott döntés nem
ölti bírósági határozat formáját, nem zárja ki a fenti értelmezést. Ilyen körülmények
között az SMVE 54. cikkében rögzített ne bis in idem elve, függetlenül attól, hogy
- bírósági közreműködéssel vagy anélkül zajló - további büntetőeljárást kizáró eljá
rásokra vagy bírósági határozatokra alkalmazzuk, szükségképpen feltételezi, hogy
a tagállamok kölcsönös bizalommal viseltetnek egymás büntető igazságszolgáltatási
rendszerei iránt, és hogy mindegyikük elfogadja a többi tagállamban hatályos bünte
tőjog alkalmazását, még akkor is, ha a saját nemzeti jogának alkalmazása eltérő ered
ményre vezetne. Az SMVE 54. cikke - amelynek célja annak elkerülése, hogy bárki
ellen a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása következtében ugyanazon cselekmény
alapján több tagállamban is büntetőeljárást lehessen indítani - csak abban az esetben
képes hatékonyan elősegíteni az említett cél teljes megvalósulását, ha alkalmazást
nyer azon határozatok vonatkozásában is, amelyek valamely tagállamban a büntetőel
járást végleges jelleggel szüntetik meg, még ha ezen határozatokat bírósági közremű
ködés nélkül hozzák is meg, illetve ha ezek nem is öltik bírósági határozat formáját.69*
Bár igen jelentős alaptételeket mondott ki az EUB fenti ítéletében, számos továb
bi értelmezést igénylő kérdés maradt. így például, hogy mit kell azonosságon érteni:
a tett, a jogi minősítés vagy a védett jogtárgy azonosságát, azaz az „idem” pontosan
milyen esetekre alkalmazandó. Az EUB a kérdés tisztázása érdekében először a van
Esbroeck-ügy'oQn™ (2006) tett lépéseket, létrehozva a van EsbroeckA&szXet.
Van Esbroeck belga állampolgárt a bergeni (Norvégia) helyi bíróság öt év
szabadságvesztésre ítélte kábítószer Norvégiába történt tiltott bevitele miatt.
A kiszabott büntetés egy részének letöltése után van Esbroeckot feltételes szabad
ságra bocsátották, és átkísérték Belgiumba. Belgiumban eljárás indult ellene, és egy
év szabadságvesztésre ítélték kábítószer Belgiumból történt tiltott kivitele miatt.
A belga bíróság az ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatali eljárásban arra a kér
désre várt választ, hogy milyen szempontok alapján lehet megállapítani az irányadó
SMVE 54. cikkében szereplő „ugyanazon cselekmény” fogalmának teljesülését,
közelebbről pedig arra, hogy e fogalom körébe tartozik-e ugyanazon kábítószernek
valamely részes állam területéről való kivitele és más részes állam területére való
bevitele, amely miatt mindkét érintett államban büntetőeljárás indult.
Az EUB két fontos kérdésben is állást foglalt, egyrészt az SMVE 54. cikkének
az időbeli hatálya, másrészt - és számunkra most ez a fontos - az idem tekintetében.
miatt, és a bíróság a kérelmezőt bűnösnek mondta ki, továbbá 1526 horvát kuna
pénzbüntetésre ítélte. Az EJEB megállapította az EJEE megsértését.88
Az EJEB első kérdése az volt, hogy az említett eljárások „bűncselekménynek”
minősülnek-e. Az EJEB állandó ítélkezési gyakorlata három kritériumot határoz
meg, ezek közismert néven az „E)?ge/-kritériumok”. A később részletesen ismertetés
re kerülő /í. és B. v. Norvégia ügyben89 (2016) az EJEB elismerte, hogy a Zolotukhin-
ítélet nem volt explicit a tekintetben, hogy milyen jellemzők vizsgálandók, amikor
valamelyik eljárás büntető jellegét kell megállapítani. Hiszen nyilvánvalóan csak
a büntetőeljárások tekintetében áll fenn a többszörös felelősségre vonás tilalma. A bí
róság az előbb említett ún. E7?ge/-kritériumokat (Eúge/-tesztet) alkalmazta ebben
az ügyben is. Az E7?ge/-teszt nyilvánvalóan az EJEE 6. cikk (1) bekezdés szerinti
„büntető vád” („criminal charge”) fogalmát és létét vizsgálta. Ebben a körben az első
kritérium az adott bűncselekmény minősítése, osztályozása a nemzeti jog szerint,
a második a bűncselekmény természete, végül a harmadik a fenyegetett szankció
súlya („severity”). A második és a harmadik kritériumok alternatívan és nem feltét
lenül kumulatívan értelmezendök, bár nem kizárt a kumulatív megközelítés azokban
az esetekben, ahol a jellemzők elkülönült vizsgálata nem teszi lehetővé annak eldön
tését, hogy valóban volt-e büntetővád vagy sem.90
Említésre méltó, hogy az A. és B. v. Norvégia ügyben az EJEB nem tért el ettől
a módszertől, és továbbra is Eúge/-tesztet alkalmazta, most már azonban kifejtve, hogy
miért is ezt választotta, szemben más lehetséges megoldásokkal.91 Míg az EJEE 6. cikk
(1) bekezdése a tisztességes eljárás feltételét fogalmazza meg a büntetőeljárás tekinte
tében, addig a 7. KJ 4. cikkének sokkal szélesebb körű a hatása, hiszen több jogágat
érint egyszerre a különböző jogágakban duplikálódó eljárások miatt. Ezen utóbbi cikk
az anyagi büntetőjog egy sokkal részletesebb, mélyrehatóbb tanulmányozását teszi
szükségessé, hiszen minősíteni kell az adott cselekményt több szempontból is. Ezek
a különbségek - a tagállamok jogrendszerét illető konszenzus hiánya, az eltérő hajlan
dóságuk, hogy a 7. KJ korlátozza őket, valamint a diszkrecionális jogkörük büntető
igazságszolgáltatási rendszerük meghatározására - mind legitimálják az alkalmazási
feltételek szélesebb körű meghatározását, mint amilyet az EJEE 7. cikkének alkalmazá
sakor kifejtett az EJEB, és mint amilyen megközelítést a Zolotukhin-ítétet előtt használt,
különös tekintettel a 7. cikk értelmezésénél kifejtettnél erősebb nemzeti komponensre.92
Vagyis az EJEB a 6. cikk (1) bekezdése szerint értelmezett „büntetőjogi vád”,
illetve a7. cikk(1) bekezdés I. mondat „bűncselekmény’-interpretációi közül a 7. KJ
99 Uo. para. 47.: „The Court reiterates that Article 4 of Protocol No. 7 contains three distinct guarantees
and provides that no one shall be (i) liable to be tried, (ii) tried or (iii) punished fór the same offence (see
Nikitin v. Russia, cited above, § 36)."
100 Uo. para. 49. Hivatkozik Zigarella v. italy ítéletre.
Uo. hivatkozik Tomasovic v. Croatia, Muslija v. Bosnia and Herzegovina ítéletekre.
Eur. Court H.R. Hákká v. Finland, judgment of 20 May 2014, App. No. 758/11.
44 A JOGKÖVETKEZMÉNYEK FOGALMA ÉS HELYE A BÜNTETŐJOG RENDSZERÉBEN
volt mind a két eljárás. Az adóigazgatási eljárásban 2010 és 2011 évek végén jártak
le a fellebbezési határidők. A kérelmezőnek lehetősége lett volna az adóbírságot
kiszabó határozat ellen fellebbezni, azonban ezt nem tette meg, tehát a reális lehe
tőség ellenére sem tett meg mindent, hogy a kétszeres büntetést elkerülje, azért nem
állapítható meg a 4. cikk megsértése.103
Az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) 8/2017. (IV. 18.) AB határozatában
az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 43. § (1) és
(4) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapí
tásáról tér ki a kérdéses A. és B. v. Norvégia ítéletre104 (2016), és részben éppen az
EUB és az EJEB gyakorlatának részletesebb elemzését illető különvéleményekben
is megjelenik. Magának az AB határozatnak az elemzésével nem kívánok a továb
biakban foglalkozni, hiszen Ambrus István ezt már egy kitűnő cikkben megtette.105
Az A. és B. v. Norvégia ügyben106 mind a két kérelmező ellen, adóköteles jöve
delem be nem vallása miatt, adóigazgatási és büntető eljárás is indult. Az első kérel
mezővel szemben vádat emeltek, majd ezt követően meghozta az adóhatóság az
elsőfokú határozatát, amelyben az adóhiány megfizetése mellett 30%-os adóbírság
megfizetésére is kötelezték, amit megfizetett, és fellebbezéssel nem élt. Ezt követő
en az elsőfokú bíróság 1 év szabadságvesztésre ítélte ugyanezen cselekmény miatt.
Fellebbezései során már hivatkozott a 7. KJ 4. cikkének megsértésére, de azokat
elutasították a norvég bíróságok.107 A második kérelmező tekintetében is megálla
pította az adóhiányt az adóhatóság, és ugyancsak 30%-os adóbírságot szabott ki,
melyet ő is megfizetett, és ö sem élt fellebbezéssel. Vele szemben is vádat emeltek
azonos cselekmény miatt, és a bíróság 1 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek
során értékelte, hogy már megfizette az elmaradt adót és a bírságot. A fellebbezé
seit elutasították.108
Az EJEB ítéletében részletesen vizsgálta az EUB Akerberg Fransson-ügybw
hozott ítéletét, vagyis inkább a főtanácsnok indítványát, hiszen az ítélet nem igazán
foglalkozik a ne bis in idem ezen aspektusával.109 A bíróság arra is kitért, hogy
számos tagállam (Németország, Belgium, Hollandia és az Egyesült Királyság) nem
ratifikálta a 7. KJ-t, más tagállamok (Franciaország), pedig az aláíráskor olyan
Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy bár az EUB előtt is felmerült az egységes
szándék zJem-alakító jelentősége, ám ezt az EUB visszautasította, ellentétben az
EJEB-vel, mely a Zolotukhin-tesztig alkalmazta ezt a megközelítést is.
A következő jelentősebb ügy, amelyben a EUB az elv alkalmazhatóságának
kérdéskörével foglalkozott, a Kretzinger-ügy'25 (2007) volt. Kretzinger ellen üzlet
szerűen, vámárura elkövetett orgazdaság miatt Németországban folyamatban
lévő büntetőeljárás keretében terjesztették elő az előzetes döntéshozatal keretében
eldöntendő kérdést. Kretzinger két alkalommal, 1999 májusában és 2000 áprili
sában harmadik személy által az Unión kívüli országból Görögországba csem
pészett cigarettát szállított tehergépkocsival Görögországból, Olaszországon és
Németországon keresztül, az Egyesült Királyság irányába. A cigarettákat sehol nem
vetették alá vámkezelésnek. 2001-ben a velencei fellebbviteli bíróság Kretzingert
távollétében lefolytatott eljárásban egy év nyolc hónap szabadságvesztésre ítélte,
amelynek végrehajtását felfüggesztette. A Tribunale di Ancona, ugyancsak a távol
létében és ugyanazon olasz jogszabályok alkalmazásával, kétévi szabadságvesztés
re ítélte, aminek végrehajtását nem függesztette fel. Az olasz jog szerint ez az ítélet
is jogerőre emelkedett. Az olasz határozatok ismeretében a Landgericht Ausburg
az első szállítmány vonatkozásában egy év tíz hónap szabadságvesztésre, a máso
dik szállítmány vonatkozásában egy év szabadságvesztésre ítélte Kretzingert.
A Landgericht Augsburg, bár utalt arra, hogy az olaszországi, jogerős ítéleteket
még nem hajtották végre, nem állapította meg az SMVE 54. cikke szerinti eljárá
si akadály fennállását. Álláspontja szerint, bár ugyanaz a két cigarettaszállítmány
képezte mind az olaszországi ítéletek, mind saját ítéletének alapját, nincs helye az
SMVE 54. cikke alkalmazásának. Végül a Bundesgerichtshof az eljárást felfüg
gesztette előzetes döntéshozatal céljából.
valamely szerződő állam bírósága által kiszabott büntetés az SMVE 54. cikkének
alkalmazása szempontjából úgy tekintendő, mint amelyet „már végrehajtottak”, vagy
amelynek „végrehajtása folyamatban van”, ha a vádlottat e szerződő állam jogszabályai
szerint végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.
is, amelyet az egyik szerződő államban olyan cselekmény miatt indítottak, amely
miatt a vádlottat egy másik szerződő államban már jogerősen elítélték, ám az
elítélés helye szerinti állam joga alapján a vádlottal szemben kiszabott büntetés
olyan eljárásjogi sajátosságok miatt, mint amilyenek az alapeljárásban szerepelnek
(végrehajtás elévülése), sohasem volt közvetlenül végrehajtható.
A Turansky-ügyben'2S (2008) kérdésként az merült fel, hogy a ne bis in idem
SMVE 54. cikkében foglalt elve alkalmazható-e az olyan határozatra, amellyel
a rendőrhatóság a megindított büntetőeljárást az eléterjesztett ügy érdemi kivizs
gálását követően megszünteti anélkül, hogy bárkit is meggyanúsítottak volna. Az
EUB szerint a kulcskérdés az, hogy ezen állam nemzeti joga szerint a megszüntető
határozat véglegesen lezárja-e a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét, és így
akadályát képezi-e annak, hogy ebben az államban ugyanazon cselekmény miatt
újabb büntetőeljárást folytassanak. Amennyiben nem, az ügyet nem bírálták el
véglegesen. A Turansky-ítéiet értékelése során felhívnánk a figyelmet arra, hogy
a magyar fordítás a szlovák eljárás megszüntetéséről beszél, míg az angol fordí
tás a felfüggesztés kifejezést használja. Álláspontunk szerint azonban a két eltérő
fogalomnak az ügy elbírálása szempontjából nincsen jelentősége. A Turansky-teszt
ugyanis azt tartalmazza, miszerint egy döntéshez akkor kapcsolódik ne bis in idem
hatás, ha az adott nemzeti jog szerint (értelemszerűen új bizonyítékok hiányában)
véglegesen akadályát képezi a büntetőeljárás folytatásának ugyanazon személy
ellen, ugyanazon cselekmény miatt.
A Mantello-ügyben (2010)’29 az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az európai
elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június
13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 3. cikke (2) bekezdése és különösen a ne bis
in idem elvének az értelmezésére irányul. Az ügy tulajdonképpen más szempont
ból, de megerősítette a Turansky-tesztet. Eképpen az olyan határozat, amely az adott
személy ellen büntetőeljárást megindító tagállam joga szerint bizonyos cselekmé
nyek vonatkozásában nem szünteti meg nemzeti szinten a büntetőjogi felelősségre
vonhatóságot, főszabályként nem képezheti eljárásjogi akadályát annak, hogy az
Unió egy másik tagállamában ugyanazon cselekmény miatt ugyanazon személy
ellen adott esetben büntetőeljárás induljon vagy folytatódjon.
Az úgynevezett AY-ügyben (2014)*129
130 a kérelmet M ellen egy Belgiumban párhu
zamosan indult büntetőeljárás tárgyát alkotó cselekményekkel azonos cselekmé
nyek alapján, 2001. májusa és 2004. februárja között, az utóbbi tagállamban kiskorú
személy sérelmére elkövetett nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmények okán,
Olaszországban indult büntetőeljárás keretében terjesztették elő. A bizonyítékok
a Chartának ezt az elvet rögzítő 50. cikkével, különös tekintettel arra, hogy - mint
írtuk - a joggyakorlat kiterjesztette az elv hatókörét az eljárás-megszüntetésekre,
felmentésekre is.
Az EUB-nak az SMVE 54-58. cikkeivel kapcsolatos esetjoga kialakította
a ne bis in idem elv uniós tagállamok közötti alkalmazásának a tagállami bünte
tőjogoktól független autonóm szabályait. Azzal, hogy az EUB a ne bis in idem
princípium értelmezésénél részben visszautasította a tagállami büntetőjogok figye
lembevételét, rámutatott arra, hogy a tagállami büntetőjogok nem akadályozhatják
a személyek szabad mozgáshoz való jogának gyakorlását.134 Megállapítható, hogy
az SMVE 54-58. cikkével kapcsolatos esetjog ezen elvet kifejezetten a kölcsönös
elismerés elvéhez kapcsolja. Akivel szemben egyik tagállam eljárt, azzal szemben
nem lehet ugyanazért a cselekményért újra eljárni másik tagállamban, függetlenül
attól, hogy a tagállamok büntetőjoga különböző. Láthatjuk, hogy az EUB több
alkalommal kimondta, miszerint a tagállamoknak el kell ismerniük a más tagál
lamokban hozott büntető igazságügyi határozatokat jogharmonizáció hiányban is,
tehát akkor is, ha a tagállamok büntetőjogai gyökeresen eltérően ítélik meg ugyan
azt a tényállást.
Minden, az EU-szerződés céljaival nem ellentétes, az ügyet lezáró tagállami
igazságügyi határozat kizárja újabb eljárás indítását ugyanazért a cselekményért
más tagállamban, bizonyos esetekben még akkor is. ha az elsőként eljáró tagállam
érdemi vizsgálat nélkül szüntette meg jogerősen az eljárást.
Az ügy érdemi vizsgálata nélküli megszüntető határozat alapulhat anyagi jogi
büntethetőségi akadályon (például: gyermekkor, elévülés, kegyelem), vagy eljárási
okon (például: bizonyítékok hiánya). Az Európai Bíróság nem különböztet anyagi
jogi és eljárásjogi akadályok között, ha az egyik tagállam jogerősen befejezte az
eljárást, a ne bis in idem elve gátolja az újabb eljárást ugyanazért a cselekményért
más tagállamban, mindaddig, amíg a ne bis in idem elv érvényesítése nem sérti az
EU-szerződés céljait.135
A közigazgatási és büntetőeljárások kollíziója esetén számos kérdést kell vizs
gálni, melyek több esetben elsikkadtak a bíróságok gyakorlatában. Ilyen alapve
tő probléma, hogy ki is az alanya a közigazgatási eljárásnak: a jogi személy vagy
a természetes személy, hiszen értelemszerűen csak ugyanazon személy részesül ne
bis in idem védelemben.
Az EUB ne bis in idem-me\ kapcsolatos gyakorlata azonban nem ír le egy foly
tonosan felfele ívelő pályát. Itt is a „bis” megítélésének egy aspektusa jelent igazi
problémát: a jogágak ütközése.
Charta 50. cikkében szabályozott ne bis in idem elve nem zárja ki, hogy valamely tagál
lam a hozzáadottérték-adóval (héa) összefüggő bevallási kötelezettségek teljesítésé
nek elmulasztásában megnyilvánuló ugyanazon tényállásra egymást követően adójogi
szankciót és büntetőjogi szankciót alkalmazzon, amennyiben az első szankció nem
büntető jellegű, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.139
a Charta 50. cikke nem zárja ki, hogy valamely tagállam a héával összefüggő bevallási
kötelezettségek teljesítésének elmulasztásában megnyilvánuló ugyanazon tényállásra
adójogi és büntetőjogi szankciók kombinációját alkalmazza. A héából származó bevé
telek teljes körű beszedésének biztosítása, ezáltal pedig az Unió pénzügyi érdekeinek
védelme céljából a tagállamok szabadon választhatják meg az alkalmazandó szank
ciókat... A Charta 50. cikke csak akkor zárja ki, hogy ugyanazon tényállás alapján
ugyanazon személlyel szemben büntetőeljárást indítsanak, ha az adóbírság az említett
rendelkezés értelmében büntető jellegű, és jogerőssé vált.143 Továbbá emlékeztetni kell
arra, hogy az adóbírság büntető jellegének mérlegelése szempontjából három kritéri
umnak van jelentősége. Az első a jogsértés belső jog szerinti jogi minősítése, a második
a jogsértés jellege, a harmadik pedig az érintett személlyel szemben kiszabható szank
ció természete és súlya.144
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal
nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás, amely
a hozzáadottérték-adó megfizetésének elmulasztása miatt büntetőeljárás lefolytatását
teszi lehetővé azt követően, hogy ugyanezen tényállás miatt jogerősen adóbírságot
szabtak ki, amennyiben ezen adóbírságot valamely jogi személyiséggel rendelkező
2018. március 20-án ugyanakkor két ellentétes döntést hozott az EUB. A Menci-
ítélet149 (2018), úgy tűnik, azzal az igénnyel lépett fel, hogy kialakít egy, az e fajta
eljárási megkettőződésre alkalmazható tesztet:
1) Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal
nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a hozzáadottérték-
adó törvényi határidőn belül történő megfizetésének elmulasztása miatt büntetőeljárás
indítható egy olyan személlyel szemben, akit ugyanezen tényállás miatt már jogerősen
az ezen 50. cikk értelmében vett büntető jellegű közigazgatási szankcióval sújtottak,
feltéve hogy ez a szabályozás:
-olyan, az eljárások és szankciók ilyen halmozásának igazolására alkalmas, általános
érdekű célkitűzést szolgál, mégpedig a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos jogsértések
elleni küzdelmet, amelynek keretében ezek az eljárások és szankciók további célokat
követnek;
-olyan szabályokat tartalmaz, amelyek biztosítják annak összehangolását, hogy az
eljárások halmozása miatt az érintett személyre háruló többletteher a feltétlenül szük
séges mértékre korlátozódjon; és
- olyan szabályokat ír elő, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a kisza
bott szankciók összességének súlya az elkövetett jogsértés súlyához mérten a feltétlen
szükséges mértékre korlátozódjon.
2) A nemzeti bíróság feladata, hogy az alapügy valamennyi körülményét figyelembe
véve meggyőződjön arról, hogy az adott ügyben az érintett személyre az alapügyben
szóban forgó nemzeti szabályozás alkalmazása és az eljárások, illetve a szankciók e
szabályozás által engedélyezett halmozása miatt ténylegesen háruló többletteher az
elkövetett jogsértés súlyához képest ne legyen eltúlzott.
1) Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal
ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely piaci manipulációt megvalósító jogelle
nes magatartás miatt büntető jellegű pénzbírság kiszabására irányuló eljárás lefolyta
tását teszi lehetővé egy olyan személlyel szemben, akivel szemben e magatartás miatt
Nehezen értelmezhető másként ezen utóbbi döntés, mint amely különbséget tesz
az áfával összefüggő cselekmények és a piaci manipulációt megvalósító jogelle
nes magatartások között. Ez utóbbi tekintetében az egyetlen feltétel ahhoz, hogy
jogellenes legyen a közigazgatási eljárás lefolytatása, hogy a büntető „elítélés - az
elkövetett bűncselekménnyel a társadalomnak okozott kárra tekintettel - alkalmas
az elkövetett bűncselekmény hatékony, arányos és visszatartó erejű megtorlására".
Mivel ez egy általános érvényű kitétel, ezért nem értelmezhető másként, minthogy
csak a büntetőjogon múlik, hogy az állam indíthat-e közigazgatási eljárást is.
Nem kívántuk az AB említett határozatát elemezni, érdemes azonban azokat
az érveket végiggondolni, amelyek e megkettőződés tiltásának esetén felvetődő
bizonytalanságokra utalnak, illetve azokat sorolják. Nem akarjuk a jogági ütközés
problémáit annak legitimálásával megválaszolni. Épp ellenkezőleg, szükségesnek
tartjuk egy részletes eljárásrend kialakítását ezen áldatlan helyzet feloldására. Egy
biztos, a tagállamoknak széles diszkrecionális joga van e körben saját joghatóságu
kon belül. Az pedig, hogy mikor jogsértő a magatartásuk, a változó és kiszámítha
tatlan judikatúrák miatt nem igen prognosztizálható.
II. A büntetés jogalapja és célja
tudatosulása, hogy amennyiben úgy gondoljuk, hogy a büntetés eredete nem pozi
tivista, vagy ha éppen ezzel ellentétben azt ember által létrehozott intézménynek
tekintjük, akkor mindkét esetben létezik a fogalom egy vékony mezsgyéje, amely
összeköti az okot a céllal: ezek a büntetés konstans elemei, amelyeket korábban már
elemeztünk.
Amint említettük a büntetőjog kétféleképpen is korlátozza a személy szabad
ságát, sőt előfordul, hogy e kettős korlátozás alkotmányos jogokat érint. Egyrészt
a tiltott magatartás cselekvési korlátot állít fel, másrészt a büntetés (intézkedés) is
jogkorlátozás. A tiltott magatartás nem mindig limitál alkotmányos jogot (példá
ul nem szabad embert ölni), ám van, amikor már önmagában a bűncselekmény
alkotmányos jogot érint: a rágalmazás (Btk. 226. §) és a becsületsértés (Btk. 227. §)
tiltása a véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jogot korlátozza (Alaptörvény
Szabadság és Felelősség IX. cikk). A másik mód, ahogyan a büntetőjog jogokat
korlátoz, a szankción keresztül történik. A büntetés (intézkedés) mindenképpen
alkotmányos jogokat korlátoz, hiszen akár a szabadságvesztésre mint fő bünte
tésre, akár az elkobzásra mint intézkedésre gondolunk, a személyes szabadsághoz
(Alaptörvény Szabadság és Felelősség IV. cikk) vagy éppen a tulajdonhoz való
jogot (Alaptörvény Szabadság és Felelősség XIII. cikk) korlátozzák, az más kérdés,
hogy alkotmányosan és alappal.
A büntetés jogalapja azt jelenti, hogy milyen legitimáció, felhatalmazás, azaz
jogcím alapján kerül sor a bűncselekményt elkövető személy megbüntetésére.
Véleményünk szerint a büntetés jogalapját és célját nem lehet elválasztani egymástól.
A büntetésre vonatkozó elméletek a kezdetektől különböző elképzeléseket
fogalmaztak meg a büntetés értelméről, hiszen egyes gondolkodók a bosszút és
a megtorlást helyezték középpontba, mások az elrettentésben és a javításban látták
ezen intézmény jelentőségét. Nemcsak az elméletek maguk, hanem azok osztályo
zása is igen vitatott. Mégis talán a legelfogadottabb ezen elgondolásokat a) abszo
lút, b) relatív, illetve c) egyesítő elméletekre osztani.
Az úgynevezett abszolút büntetési elméletek szerint a büntetés jogalapja és
értelme az igazságos megtorlás, az elkövető cselekményére adott igazságos válasz,
annak kiegyenlítése a büntetésben rejlő rossz okozásával. A büntetés létjogosultsá
gát az igazságosság eszméje adja, az önmagában hordja a célját. Az abszolút elmélet
a klasszikus iskolával hozható kapcsolatba, jellemzői:
(i) a megtorlás;
(ii) az indeterminizmus;
(iii) a cselekmény-orientáltság (szemben a tettesre való összpontosítással);
(ív) a tettel arányos büntetés (proporcionalitás); és végül
(v) az igazságosságra való törekvés.
A büntetés jogalapjára és céljára vonatkozó nézetek 59
arányos büntetés így az elkövető „érdeke” is, aki ennek elszenvedése által őrzi meg
emberi mivoltát.158
Hegel büntetési elméletét a Grundlinien dér Philosophie des Rechts (A jogfi
lozófia alapvonalai) írásában fejti ki. Ezen gondolatait is dialektikus megközelí
téséből vezeti le. E szerint a bűncselekmény a törvényben megtestesült általános
akarat, a jogrend tagadása. A bűnelkövető saját akaratából ezt a jogrendet sérti.
Amennyiben ezért nem büntetnék meg, e jogsértő akaratát tenné törvénnyé, helyet
tesítve, felülírva az általános akaratot, amelyen a világ nyugszik. A bűncselekmény
a jog tagadása, a büntetés e tagadás tagadása, mellyel a megsértett logikai jogi
rend helyreáll.159 Kanttal ellentétben maga is egyetértett Beccariával abban, hogy
a bűnelkövetőnek bele kell egyeznie a megbüntetésébe. Ennek alapjául nem a társa
dalmi szerződést tekintette, hanem az elkövetés tényét. A büntetés így, hasonlóan,
mint Kantnál, nem megalázó, hanem éppen hogy az elkövetőben az indeterminiz
mus következtében választani tudó, értelmes lényt tiszteli, aki a büntetés kiállása
révén tartja meg emberi méltóságát. Hegel is az arányos, tettorientált büntetés híve.
Kant és Hegel elméletei az ún. klasszikus büntetőjogi iskolának a büntetés céljáról,
jogalapjáról vallott felfogását alapozták meg máig ható érvénnyel.
Meg kell még említeni Francesco Carrarát, aki Olaszországban az abszolút
iskola legnagyobb hatású képviselője volt, de a Csemegi-kódexre160 is nagy hatást
gyakorolt. 1859-ben jelent meg „A büntető jogtudomány programja” című munkája,
amelyben így ír:
a büntetés célja nem az, hogy igazság érvényesüljön, sem hogy a sértett megbosszultas-
sék, sem hogy a szenvedett kárért kárpótlást nyerjen, sem hogy a polgárok megfélem-
líttessenek, sem, hogy a bűntettes megjavuljon. Mindezek lehetnek a büntetés mellékes
oly következményei, melyek közül egyiket-másikat óhajtanunk is lehet; de a büntetés
megtámadhatatlan lenne akkor is, ha mindez eredmények híjával volna. A büntetés fo
célja a külső rendnek a társadalomban való helyreállítása.161
158 Kant, Immánuel: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. Ford.: Berényi Gábor. Budapest, 1991.
159 Hegel, Georg Wilhelm Friedrich: A jogfilozófia alapvonalai. Budapest, 1971.
160 1878. évi V. törvénycikk a magyar búntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről.
,6' Carrara Ferenc: A büntető jogtudomány programja. Budapest, 1878. 194. o.
62 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
A büntetés fogalmát a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a to
vábbiakban: 1978. évi Btk.) 37. §-a úgy határozta meg, hogy „a büntetés a bűncse
lekmény elkövetése miatt a törvényben alkalmazott joghátrány”. E meghatározást
a Btk. - vélhetően annak evidencia jellegére figyelemmel - már nem tartalmazza.
A Btk. is rendelkezik ugyanakkor a büntetés céljáról. A Btk. 79. §-a szerint az nem
más, mint „a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkö
vető, akár más bűncselekményt kövessen el”.
AII. világháborút követő első büntetőjogszabályainkban sokáig a nevelést, a „meg
javítást” hangsúlyozták, a szankció joghátrány jellegéről kezdetben hallgattak,
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 69
Monizmus és dualizmus
175 Farmer, Lindsay: Punishment in the Rule of Law, 10-11. (megjelenés alatt).
176 Uo.
74 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
[a] tizenkilenczedik század eleje óta a büntetőjog fejlődése két külön stádiumon ment
keresztül. Előbb a törvényben rendelt és a bíró által kiszabandó büntetés abszolút
jellegüből relatíve meghatározott büntetéssé lett. A biró egyéniesitési joga érvénye
sült a törvényhozó általánosításával szemben. Az átalakulás ezen proczessusa ötven
évig tartott. A század közepe táján egy lépéssel tovább mennek a törekvések: nemcsak
a kiszabandó, de a biró által kiszabott büntetés is relatív jellegű legyen, annyiban, hogy
ne jelentsen többet, mint a biró részéről a végrehajtó közegek számára felhatalmazást
a büntetés végrehajtására. Amig az előbbi korszakban a biró büntetési parancsot ad ki,
az utóbbinak felfogása szerint engedélyt.179
181 Lásd Földvári József: A büntetés tana. Budapest, 1970. 98-99. o.; Rendek: Sándor: A büntetés kiszabása.
Enyhítő és súlyosító körülmények. Budapest, 1976. 39. o.; Györgyi: Büntetések és intézkedések. 116-117.
o.; Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 256. o.
182 Nem számítva a Btk.-nak a jelen tankönyv kereteiben részletes bemutatásra nem kerülő, a katonákra
vonatkozó XII. Fejezetét. A 135. § (1) bek. a) és b) pontja ugyanis két további katonai büntetést (lefo
kozás és szolgálati jogviszony megszüntetése), valamint két katonai mellékbüntetést (rendfokozatban
visszavetés és várakozási idő meghosszabbítása) is meghatároz.
’83 A bírói gyakorlat ugyanakkor az 1980-as évek óta pénzbüntetés-centrikusnak volt tekinthető, hiszen
ezt a szankciót szabták ki legsűrűbben. A 2010-es évek elejétől aztán e trend megfordult, és ismét
a szabadságvesztés vált a leggyakrabban előforduló büntetési nemmé. így például 2015-ben 26 439
szabadságvesztést és 21 286 pénzbüntetést, míg 2016-ban 25 363 szabadságvesztést és 22 824
pénzbüntetést szabtak ki. A legfrissebb két év adatai alapján azonban ez az arány ismét visszafor
dulni látszik. 2017-ben ugyanis már csak 22 942 szabadságvesztés szabtak ki, míg ugyanebben az
évben 23 270 pénzbüntetést. 2018-ban pedig mindössze 20 449 szabadságvesztés kiszabása mellett
a pénzbüntetések száma 23 790 volt. Lásd B/7481 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az
ügyészség 2018. évi tevékenységéről, http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy _besz/ogy _beszamolo _2018.pdf
(letöltve: 2019.08.16.).
76 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
4. a pénzbüntetés;
5. a foglalkozástól eltiltás;
6. a járművezetéstől eltiltás;
7. a kitiltás;
8. a sportrendezvények látogatásától való eltiltás;
9. a kiutasítás.
Együttalkalmazási tilalmak
Az ún. együttalkalmazási tilalmak szerepe az, hogy kizárják annak lehetőségét,
hogy bizonyos szankciók - a kétszeres értékelés tilalmára is figyelemmel - azonos
"M Ez utóbbiak a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi C1V.
törvény 3. § (1) bekezdése szerint a jogi személy megszüntetése, a jogi személy tevékenységének korlá
tozása, valamint a pénzbírság. E munka kereteiben azonban ezek részletes bemutatását mellőzzük.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 77
185 Ti. megrovást (Btk. 64. §) és pártfogó felügyeletet (Btk. 69-71. §) nemcsak a bíróság, hanem az ügyész
is alkalmazhat.
188 Szűk körben, mint látni fogjuk, a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről szóló 2001. évi CIV. törvény
is ismer együttalkalmazási tilalmakat.
187 Vö. Hazafi Zoltán: Együttalkalmazási tilalom, összeférhetetlenség. In Hazafi Zoltán (szerk.): A közszol
gálati tisztviselői törvény magyarázata. Kézirat. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, h. n., 2012. 183-185. o.;
Cséffán József: A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és magyarázata. Szeged, 2016.440-445. o.
188 Bérces Kamilla: Összeférhetetlenség és együttalkalmazási tilalom a közszférában. HR & Munkajog,
(2016) 4„ 19-22., 19. o.
185 BH 1989, 327.
A 2012. évi C. tv. miniszteri Indokolása. Részletes Indokolás a 33. §-hoz.
191 EBH 2016, B.6.
192 A címkézési csalás kifejezést Eduard Kohlrausch eredetileg a szabadságvesztés büntetés és az emel
lett ugyancsak szabadságelvonó intézkedés, a biztonsági őrizet együttes alkalmazására vonatkoztatta.
Álláspontját ismerteti Nagy: A magyar büntetőjog általános része. 252. o.
78 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
A Btá. és az 1961. évi Btk. összevetéséhez lásd Békés Imre: Az új Btk. általános részéről. Rendőrségi
Szemle, (1962) 2., 111-113. o.; Ambrus István: Békés Imre korai munkáiról, lustum Aequum Salutare,
(2016) 3., 5-22., 21-22. o.
194 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXXX. törvény.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 79
195 Kiemelhető, hogy a Btk. 33. § (3) bekezdése az (5)-(6) bekezdésekre együttesen utal, ezek közül azon
ban az (5) bekezdésre történő utalás törvényszerkesztési hibának tekinthető, hiszen az (5) bekezdés -
a (4) bekezdéshez hasonlóan - nem tilalmakat, hanem alternatív büntetéskiszabási lehetőségeket tesz
lehetővé a bíróság számára.
196 A megengedett kombinációkról - a 2009. évi Bn.-nel módosított 1978. évi Btk. hatálya alatt - kimerítő
felsorolást ad Kis Norbert: 3.2. A büntetések. In Kis Norbert (szerk.): Büntetőjog I. Az anyagi büntetőjog
általános része. Büntetőjogi ismeretek a közszolgálati szakemberképzés számára. Budapest-Pécs, 2011.
180-181. o.
197 Ehhez lásd Nagy Marianna: Quo vadis Domine? Elmélkedések a szabálysértések helyéről a 2012. évi
szabálysértési törvény kapcsán. Jogtudományi Közlöny, (2012) 5., 217-226., 225. o.; Tóth Mihály: Az új
Btk. bölcsőjénél. Magyar Jog, (2013) 9., 525-534., 530. o.; Hollán Miklós: Az új Büntető Törvénykönyv.
In Jakab András - Gajouschek György (szerk.): A magyar jogrendszer állapota. Budapest, 2016.344-384.,
382. o.; Ambrus István: A szabálysértési jog néhány aktuális kérdése - büntetőjogászi szemmel. Közjogi
Szemle, (2014) 4.. 30-37., 37. o.
198 Nagy Ferenc: A szankciórendszer. Jogtudományi Közlöny, (2015) 1., 1-15., 7. o.
80 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
a közérdekű munka, hiszen az elzárás büntetés kitöltése után nincs akadálya a végre
hajtásának.)”.199 A probléma nézetünk szerint ugyanakkor sokkal inkább tekinthető
elvi, semmint gyakorlati szempontokon alapulónak, hiszen egy rövid tartamú (akár
három-öt hónapos) szabadságvesztés után a közérdekű munka végrehajtása ugyan
úgy nem ütközne akadályba, mint például a kilencvennapos elzárást követően.200
Ebben a körben kiemelhető, hogy - mint arra Tóth Mihály is utal201 - alsóbí
rósági gyakorlatban előfordult szabadságvesztést és közérdekű munkát együttesen
kiszabójogerőre emelkedett döntés is. A törvénysértő helyzetet a Kúria felülvizs
gálati eljárásban orvosolta, és a BH 2014. 3. számon publikálta is azt a döntését,
amelyben - a törvénnyel egyezően - kimondta, hogy ,,[s]zabadságvesztés mellett
nem szabható ki közérdekű munka”.
A Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontja szerint továbbá nem szabható ki kiutasítás
mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés. E tilalmak kapcsán már hangsúlyo
zottabban jelen vannak gyakorlati megfontolások: a Gál-Szűcs szerzőpáros szerint
,,[a]z országból kiutasított személyen a közérdekű munkát értelemszerűen nem le
hetne végrehajtani, a pénzbüntetést pedig - meg nem fizetése esetén - nem lehetne
szabadságvesztésre átváltoztatni”.202
A legutóbbi időszakban a Kúria több esetben is foglalkozott a kiutasítással
kapcsolatos együttalkalmazási tilalmakkal. Egy 2015 áprilisában, első fokon jogerő
re emelkedett járásbírósági döntésben a bíróság a török állampolgárságú vádlottal
szemben, embercsempészés bűntette miatt egy év nyolc hónap szabadságvesztést,
ötvennapi tétel pénzbüntetést, valamint négyévi kiutasítást szabott ki. Az ekkor is
felülvizsgálati eljárás keretében eljárt legfőbb bírói fórum a határozat törvénysértő
voltát észlelte, és azt akként orvosolta, hogy a pénzbüntetés kiszabását mellőzte.203
Ennél is érdekesebb az EBH 2016, B.6. szám alatt publikált elvi döntés, amely
ben a Kúria a kötelezőnek tekintett pénzbüntetés és a kiutasítás kollízióját utóbbi
háttérbe léptetésével oldotta fel,204 figyelemmel arra, hogy - mint látni fogjuk -
a kiutasítás csupán látszólagosan, a kötelező pénzbüntetés ugyanakkor de facto
kógens szabálynak tekinthető (e kategorizálásról később ejtünk szót).
Gál István László - Szűcs András: A büntetések. In Polt Péter (fószerk.): Új Btk. Kommentár. 2. kötet,
Általános rész. Budapest, 2013. 14. o.
200 A Bv. tv. 28. § (1) bekezdés d) pontja, illetve (2) bekezdése szerint az öt évet el nem érő tartamú szabad
ságvesztés és az elzárás végrehajthatósága egyaránt öt év alatt évül el.
201 Tóth Mihály: A büntetőjogi jogkövetkezmények. In Belovics Ervin - Nagy Ferenc - Tóth Mihály: Büntetőjog
I. Általános rész. Harmadik, hatályosított kiadás. Budapest, 2015. 379. o.
202 Gál-Szűcs: A büntetések. 14. o. E megállapítás fényében nyilvánvalóan elírás az idézett kommentárban
a kiutasításról szóló rész azon általános megállapítása, hogy a kiutasítás „[jjelenleg kiszabható önállóan
és más büntetésekkel együtt is". Uo. 61. o.
203 BH 2017, 1.
204 Hasonlóan már korábban a BH 2007, 211. számon közzétett döntés.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 81
[bjár a Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontja alapján a kiutasítás mellett csak közérdekű
munka, illetve pénzbüntetés nem szabható ki, a kiutasítás lényegéből fakadóan (neve
zetesen, hogy a kiutasított külföldinek az ország területét el kell hagynia) nem alkal
mazható kitiltással, sportrendezvények látogatásától való eltiltással, foglalkozástól
eltiltással és járművezetéstől eltiltással együtt sem.205
205 Juhász Zsuzsanna: A büntetések. In Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz.
Budapest, 2013.
2M Btk. 60. § (4) bekezdés; 56. § (4) bekezdés.
207 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (1998. évi Be.), egyes büntető tárgyú törvények, vala
mint az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények módosításáról
szóló 2017. évi CXLIV. törvény.
208 A 2017. évi CXLIV. tv. miniszteri Indokolása. Részletes Indokolás az 51. §-hoz.
82 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
203 A 2012. évi C. tv. miniszteri Indokolása. Részletes Indokolás a 135. §-hoz.
2,0 Tóth: A büntetőjogi jogkövetkezmények. 380. o.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 83
a bíróság ittas járművezetés vétsége miatt a terheltet két évre próbára bocsátot
ta, ugyanakkor emellett a közúti járművek vezetésétől is eltiltotta, tehát a próbá
ra bocsátás intézkedés mellett egy büntetést is kiszabott. A Legfelsőbb Bíróság
felülvizsgálati eljárás keretében orvosolta e törvénysértést.2" Ugyancsak helyes
volt a legfőbb bírói fórum azon megállapítása, amely szerint ,,[a] próbára bocsátás
lényege a büntetés kiszabásának próbaidőre történő elhalasztása, ezért az elköve
tővel szemben büntetés - például járművezetéstől eltiltás - kiszabása esetén ennek
az intézkedésnek az alkalmazása a törvénybe ütközik”.212 Végül legújabban, egy
hasonlóan problematikus járásbírósági döntés kapcsán már a Kúria állapította meg,
hogy ,,[a] próbára bocsátás a feltételes elítélés egyik formája. Jogkövetkezmény
csak akkor fenyegeti az elkövetőt, ha a próbára bocsátás próbaideje nem telik el
eredményesen. Ezért törvénysértő próbára bocsátás mellett a járművezetéstől eltil
tás egyidejű alkalmazása”.213
Aggályos ellentmondás fedezhető fel a pártfogó felügyelet intézkedésének
általános alkalmazási lehetőségéről és tilalmáról rendelkező törvényhely, illetve
a pártfogó felügyelet részletszabályai között. A Btk. 63. § (3) bekezdése értelmében
megengedőnek látszó szabály, hogy a pártfogó felügyelet büntetés vagy intézke
dés mellett alkalmazható. Emellett a második mondat ugyanakkor azt is kimondja,
hogy kiutasítás mellett nem rendelhető el pártfogó felügyelet. E megfogalmazás
ból olybá tűnhet, hogy a kiutasítással kapcsolatos együttalkalmazási tilalmon túl
bármely más büntetés vagy intézkedés mellé hozzárendelhető a pártfogó felügye
let. Ez azonban két szempontból sincs így. Egyrészt a Btk. 69. § (1) bekezdés
a)-e) pontjai felsorolják azokat a jogintézményeket, amelyek kapcsán kirendelhe
tő a pártfogó. Az említett esetkörök ugyanakkor korántsem fedik le valamennyi
szankciót, ami helyes is, hiszen például olyan esetekben, amikor az elítélt szabadsá
gát az adott büntetés eleve elvonja vagy korlátozza, okafogyott lenne emellett még
pártfogó felügyelőt is alkalmazni. Hiába tehát a Btk. 63. § (3) bekezdésében írt,
elvileg megengedő szabály, a 69. § (1) bekezdés a)-e) pontjaiban írt jogintézménye
ken kívül pártfogó felügyelet elrendelésére (felnőttek esetében) nem kerülhet sor,
így az itt fel nem sorolt szankciókkal implicite együttalkalmazási tilalom áll fenn.
Másrészt az is szembeötlő, hogy az említett esetek közül csupán kettő - a próbára
bocsátás (Btk. 65-66. §) és a jóvátételi munka (Btk. 67-68. §) - tekinthető önál
ló szankciónemnek. A feltételes szabadságra bocsátás (Btk. 38-40., 42-45. §),
illetve a szabadságvesztés felfüggesztése (Btk. 85-88. §) azonban nem különálló
szankciók, hanem a szabadságvesztés büntetéssel szervesen összefüggő speciális
szabályok. Ugyanez vonatkozik a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátásra
214 Lásd Be. 416. §. E jogintézmény korábbi - véleményünk szerint egyértelműen szerencsésebb - elnevezé
se a vádemelés elhalasztása volt (vő. 1998. évi Be. 222-223. §).
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 85
2.5 Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben. Magyar Jog, <2014) 12., 673-685.,
674. o.
2.6 Vö. Berke Gyula: Kógencia és diszpozitivitás. Eltérő szabályozási lehetőségek az új Munka
Törvénykönyvében. HR & Munkajog, (2013) 10., 42-43. o.
2.7 Vö. Kisfalud: András: Kógencia vagy diszpozitivitás a társasági jogban. Gazdaság és Jog, (2006) 8., 3-5. o.;
Auer Ádám: A diszpozitivitás jelentősége a társasági Jogban. Magyar Jog, (2016) 7-8., 395-396. o.
2.8 így Gál-Szúcs: A büntetések. 9. o.; Tóth: A büntetőjogi jogkövetkezmények. 380. o.
86 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
2,9 Az ez utóbbival kapcsolatos problémákhoz lásd Nagy Ferenc: Az európai börtönnépességről. Börtönügyi
Szemle, (2016) 3., 19-21. o.
220 Azt már talán némileg feleslegesen teszi hozzá ezt követően a jogalkotó, hogy a középmérték a bünte
tési tétel alsó és felső határa összegének fele.
221 Király Tibor: Büntetőítélet a jog határán. Budapest, 1972. 292-294. o.
222 Györgyi: Büntetések és intézkedések. 274-280. o.
223 Geller Balázs: Büntetéskiszabás Magyarország negyedik Büntető Törvénykönyvében. Jogtudományi
Közlöny, (2015) 2„ 69-78. o., 75. o.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 87
224 Ebben a körben ugyanakkor a joggyakorlat értelemszerű kivételeket is kimunkált, lásd BH 2013, 292.;
BH 2014, 261.
225 Jóllehet utóbbi a legfőbb ügyész 2015. évi beszámolója szerint egyelőre inkább csak elvi lehetőség, hiszen
a 2013. évi bevezetésétől 2015-ig egyetlen alkalommal sem rendelték el. Lásd B/11709 A legfőbb ügyész
országgyűlési beszámolója az ügyészség 2015. évi tevékenységéről, http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_besz/
ogy_beszamolo_2015.pdf (letöltve: 2019.08.16.) 24. o. Ezt követően, 2016-ban ugyanakkor már alkal
mazták az említett intézkedést, jóllehet mindössze 2 alkalommal. Lásd B/17351 A legfőbb ügyész ország
gyűlési beszámolója az ügyészség 2016. évi tevékenységéről, http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy_beszfogy_
beszámoló _ 2016.pdf (letöltve: 2019.08.16.) 26. o. A legújabb adatok szerint 2017-ben 5, míg 2018-ban 4
esetben került sor e szankció alkalmazására. Lásd B/7481 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója
az ügyészség 2018. évi tevékenységéről, http://ugyeszseg.hu/pdf/ogy _besz/ogy_beszamolo _2018.pdf
(letöltve: 2019.08.16.)
226 Vö. BH 2007, 3.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 89
227 Tóth: A büntetőjogi jogkövetkezmények. 433. o.; Lásd még BH 1989, 260.
90 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
Ugyancsak ebbe a kategóriába lehet sorolni - tehát defacto kógens szabályt képez -
a járművezetéstől eltiltás egy speciális esete. A Btk. 55. § (2) bekezdése alapján
a járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy jármű
vezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el. Különös méltánylást érdem
lő esetben a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető. Utóbbi,
a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazásától való kivételes bírósági eltekintést
lehetővé tevő szabályt alkalmazni lehet például makulátlan közlekedési előéletű,
illetve a Btk. 240. § (3) bekezdésében írt, 0,50 gramm/litert alig meghaladó alkohol
fogyasztásból származó véralkohol-koncentráció mellett járművet vezető személy
esetében. Az említett, nyomatékos enyhítő körülmények hiányában - például egy
közepes vagy súlyos fokban ittas elkövető kapcsán - ennek azonban már nem lehet
helye, az eltiltás kiszabása tehát ilyenkor de facto kötelező.
Legújabb példaként említhető a foglalkozástól eltiltás szabály rendszerében
a Btk. 2017. december 1. napjától (az egyes törvényeknek a gyermekek fokozottabb
védelme érdekében szükséges módosításáról szóló 2017. évi CXLIX. törvény alap
ján) hatályos 52. § (4) bekezdése, amelynek értelmében a kiskorú veszélyeztetése
bűncselekmény elkövetőjét el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától
vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem
töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve
ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Különös méltánylást
érdemlő esetben a foglalkozástól eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető. Utóbbi
körülmények nélkül e szankció kiszabásától ez esetben sem lehet eltekinteni.
Említhető friss hazai példa a bírói mérlegelést a szankcionálás köréből teljes
séggel száműző (tehát abszolút határozott) szabályra. A Btk. 52. § (3) bekezdése
alapján a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövető
jét, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére
követte el, végleges hatállyal el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától
92 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
229 Vö. Kónya István: A három csapás bírói szemmel. Magyar Jog, (2011) 3., 129-135. o.; Ambrus István:
Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról. A jogbiztonság elvét sértő büntetőjogi
rendelkezés alaptörvény-ellenessége, valamint az alaki és az anyagi bűnhalmazat eltérő megítélésének
lehetőségei. Jogesetek Magyarázata, (2015) 4., 5-16. o.
230 Ez esetben - jelen tankönyv kéziratának lezárásakor - kizárólag a büntetések, az intézkedések, egyes
kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. Törvény (Bv.
tv.) 46/A-46/F. §-aiban szabályozott, ún. kötelező kegyelmi eljárás keretében, legkorábban negyven év
szabadságvesztés letöltése után szabadulhat feltételesen az elítélt. A rendelkezést a hazai jogalkotó
az EJEB M. László v. Hungary, no. 73593/10. számú döntése nyomán vezette be, a jelenlegi szabályozás
azonban (mint az a T. P. & A. T. v. Hungary, no. 37871/14 és 73986/14. számú döntésekből is kiolvasható)
továbbra sem konform az EJEE 3. cikkével, amely szerint „senkit nem lehet kínzásnak, vagy ember
telen. megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni". Vö. 3/2015. BJE, továbbá Lévay Miklós: Az
Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete a T. P. and A. T. v. Hungary ügyben. In Chronowski Nóra -
Pozsár-Szentmiklósy Zoltán - Smuk Péter - Szabó Zsolt (szerk.): A szabadságszerető embernek - Liber
Amicorum István Kukorelli. Budapest, 2017. 550-563. o.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 93
231 Ehhez lásd Geller Balázs - Ambrus István: A magyar büntetőjog általános tanai I. Budapest, 2017.88-90. o.
94 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
232 A büntetőjogi dogmatika legszínvonalasabb hazai meghatározását Békés Imre végezte el. Eszerint
a dogmatika „az ítélkezés alakítója vagy magyarázója, mint a hatályos joganyag apologetikája vagy
a kriminálpolitikai célkitűzések jogtudományi köntösbe öltöztetóje és de lege ferenda kifejezésre jutta
tója, mint a törvényesség védelmezője, mint a bírói lelkiismereti felelősség megosztója, mint a joganyag
didaktikus rendszere, vagyis általában, mint a jogászi szemléleti mód kialakítója, hatalmas szerepet
játszik a jogéletben, a jog társadalmi szerepe helyes érvényesülésében. Dogmatika nélkül nem képzel
hető el a jogtudomány, és - a hatályos joganyag vonatkozásában - nincs törvényesség". Lásd Békés Imre:
A gondatlanság a büntetőjogban. Budapest, 1974. 22. o.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 95
csapás „duplázása” révén is csak 16 év lesz, amely a 20 év alatt marad, így a bírónak
már nem is lesz kötelessége kiszabni a kötelező életfogytig tartó szabadságvesztést.
Természetesen talán még aggályosabb, ha fordítva kerül erre sor.233
Az alábbi nemzetközi kitekintés keretében, három angolszász ország legfelsőbb
bíróságainak fontosabb döntéseinek bemutatásán keresztül röviden azt tesszük
vizsgálat tárgyává, hogy az érintett országok alkotmányos berendezkedése mennyi
ben teszi lehetővé a kötelező szankciók fenntartását.234235
Ezt az EJEB egy vonatkozó
ítéletének érintése, majd Németország kapcsán egy sajátos szankciós szabálynak
a büntető joggyakorlatra gyakorolt hatásának körvonalazása követi.
Az Amerikai Egyesült Államok tagállamai történetileg számos, sok esetben
krudélisnak minősíthető, kötelező szankciókat írtak elő (például kötelező halál
büntetés). Az USA Legfelsőbb Bírósága az eléje került ügyeket mindenekelőtt az
Alkotmány nyolcadik, a szokatlan és kegyetlen büntetések előírását és kiszabását
tiltó módosítása alapján vizsgálta. Az említett alkotmányos szabály kirajzolódó
gyakorlata szerint elsősorban az aránytalan büntetéseket tekinti a legfőbb bírói
fórum szokatlan és kegyetlen jogkövetkezménynek.
A Solem v. Helm2K ügyben kifejtette, hogy „a büntetés arányossága azt jelenti,
hogy figyelemmel kell lenni a bűncselekmény tárgyi súlyára, az elkövetési értékre,
a hasonló cselekmények miatt más elkövetőkkel szemben ugyanezen vagy más bíró
ságok által kiszabott büntetésekre”.236237
Fontos döntés volt a Roberts v. Louisiana2yi
238
döntés, amely szerint a kötelezően alkalmazandó halálbüntetést azért minősítette
alkotmányellenesnek, mert az nem teszi lehetővé az enyhítő körülmények bíróság
általi figyelembevételét. Ennek közelmúltbeli folytatásaként kiemelendő a Miller v.
Alabama22S jogeset, amelyben a bíróság a fiatalkorúakkal szembeni kötelező élet
fogytig tartó szabadságvesztést látta alkotmányba ütközőnek.239
Ezzel szemben ugyanakkor az Ewing v. California240 ügyben, a Kalifornia állam
ban 1994-ben bevezetett három csapás szabályok241 kapcsán azt állapította meg, hogy
azok nem tekinthetők szokatlan és kegyetlen büntetésnek, így összeegyeztethetők
233 Ehhez lásd Ambrus: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról. 11. o.
234 Az angolszász országok viszonylatában az áttekintés alapjául szolgált: Grav, Anthony: Mandatory
Sentencing Around the World and the Need fór Reform. New Criminal Law Review, (2017) 3., 392-412. o.
235 Solem v. Helm, U.S. 277 (1983).
236 A Scalia bíró okfejtésével közzétett Harmelin v. Michigan, 501 U.S. 957 (1991) számú ügyben az arányos
ságot ugyanakkor szőkébb keresztmetszetben fogta fel a Legfelsőbb Bíróság, így azt csak a halálbün
tetés kapcsán látta alkalmazható jogelvnek.
237 Roberts v. Louisiana, 431 U.S. 633 (1977).
238 Miller v. Alabama, 567 U.S. 460 (2012).
235 A hazai jogirodalomban lásd Lévay Miklós: Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a fiatalko
rúakkal szembeni halálbüntetés és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkotmányellenessé
géről. Jogtudományi Közlöny, (2013) 12., 593-600. o.
2,10 Ewing v. California, 538 U.S. 11 (2003).
241 Assembly Bili 971 (March, 1994) and Proposition 184 (November 1994).
96 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
242 Vitiello, Michael: Three Strikes: Can We Return to Reality. Journal of Criminal Law and Críminology,
(1997) 2., 395-462. o. és Zimring, Franklin E. - Hawkins, Gordon - Kamin, Sam: Three Strikes and You’re
Out in California. Punishment and Democracy. Oxford - New York, 2001.
245 A problémához lásd legújabban Stewart, Hamish: The Wrong of Mass Punishment. Criminal Law and
Philosophy, (2018) 1., 45-57. o.
244 Smith v. the Queen [1987] 1. S.C.R. 1045 számú ügy.
245 Magaming v. The Queen, (2013) 252 CLR 381. számú ügy.
246 § 233C of the Migration Act 1958 (Cth).
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 97
Harkins and Edwards v. The United Kingdom, nos. 9146/07 and 32650/07.
z<’ Wessels, Johannes: Strafrecht Allgemeiner Teli. Die Straftat und ihr Aufbau. Heidelberg, 1994. 234. o.
Az uralkodó nézettel szemben csak az egyazon jogi tárgy ellen irányuló (azonos típusú jogellenességet
közvetítő), ugyanazon cselekménysorba illeszkedő bűncselekményeket látta alaki halmazaiban megva
lósulni Puppe, Ingeborg: Idealkonkurrenz und Einzelverbrechen. Logische Studien zum Verháltnis von
Tatbestand und Handlung. Berlin, 1979. 125. o. Kiemelhető azonban, hogy a legutóbbi idők német jogiro
dalmában olyan álláspont is megjelent, amely a német büntetőtörvénynek az alaki és anyagi halmazatot
hagyományosan külön kezelő rendelkezéseit eltörölné. A szerző szerint is érthetetlen például, hogy
miért esik más megítélés alá, ha valaki egy cselekménnyel idéz elő két embernél testi sértést, mintha
kettővel. Lásd Frister, Helmut: Strafrecht Allgemeiner Teli. München, 2008. 422. o.
98 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
c) A halálbüntetés
A NEMZETKÖZI MEGKÖZELÍTÉS
250 Lisszaboni szerződés 6. cikk (1) bekezdése szerint: „[a]z Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi
Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt
jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőeróvel bír, mint a Szerződések.
A Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatáro
zott hatásköreit."
251 Karsai Krisztina: Az alapelvek rendszere az európai büntetőjogban. MTA értekezés. Szeged, 2015. 37. o.
252 2007/C 303/02. Magyarázatok az Alapjogi Chartához.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 101
bizonyítható. Soering kérelmében azt állította, hogy a brit kormánynak ígért bizto
síték ellenére, - mely szerint kiadatása esetén az USA garanciát vállal arra, hogy
nem szabnak ki és hajtanak végre halálbüntetést vele szemben továbbra is nagy
a valószínűsége annak, hogy öt Virginiában halálra ítéljék. Hivatkozott továbbá
arra is, hogy a halálbüntetés végrehajtása előtt siralomházban eltöltendő hosszú
idő embertelen és megalázó bánásmódnak minősül, mely megvalósítja az EJEE 3.
cikkének sérelmét. A hivatkozott cikk szerint senkit sem lehet kínzásnak, ember
telen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. A Bíróság állásfoglalá
sa szerint átlagosan 6-8 évet kellene siralomházban várnia Soeringnek a kapitális
szankció végrehajtása előtt, mely valóban a kínzás tilalmának sérelmét eredmé
nyezné. Az ügy tárgya tehát egy olyan potenciális sérelem volt, mely a kérelmező
kiadatásával jött volna létre, maga a sérelem pedig egy olyan országban valósult
volna meg, mely nem tagja az EJEE-nek.
A Legfelsőbb Bíróság Furman v. Georgia ügyben hozott ítéletét követően kez
dődött meg a halálbüntetés új korszaka. Ekkor a halálbüntetések száma jelentősen
megemelkedett az Egyesült Államokban, majd a tetőpontot elérve, az 1990-es évek
közepe után csökkenni kezdett. Míg a 20. század végén megyék százaiban szabtak
ki a bíróságok halálbüntetést, addig az elmúlt néhány évben az ilyen büntetések
alkalmazása alig tizenkét megyére koncentrálódott, s még a kimagasló statisztiká
val rendelkező megyékben is hatalmas visszaesés volt tapasztalható. Összefüggés
mutatható ki egy adott terület népsűrűsége és a kiszabott halálbüntetések száma
között, ugyanis az a vidéki és csekélyebb népességgel rendelkező megyékben
nagymértékben redukálódott. Az erőforrások szűkössége is szerepet játszhat e
büntetési nem visszaszorulásában, mivel annak végrehajtása jelentős kiadást ró
a helyi kormányzatra. A halálbüntetés elterjedtségében nem csak a népsűrűségnek
és a megyék nagyságának van szerepe, de a lakosság összetételének és az áldo
zat bőrszínének is. Nagyobb számban fordulnak elő halálbüntetésről rendelkező
ítéletek olyan területeken, ahol a fekete bőrű lakosság aránya magasabb, illetve az
emberölések olyan eseteiben, ahol az áldozat fehér bőrű személy. A halálbüntetés
visszaszorulására a 8. alkotmány módosítás is hatással lehetett, mely a szokatlan és
kegyetlen büntetések kiszabását tilalmazza.260
A halálbüntetés eltörlése a nyugati társadalmakban három olyan elemre vezet
hető vissza, mely feltételét képezi az abolíciónak.
Az első ilyen feltétel a tartós, defacto abolíció. Ez azt jelenti, hogy egy hosszabb
átmeneti időszakra van szükség a halálbüntetések végrehajtásának befejezése és
azok formális eltörlése között. Ez elsősorban a föderalista államokra igaz, melyek
esetében az első és utolsó abolicionista törvénykezés között sokszor évtizedek telnek
260 Garret, Brandon-Jakubow - Alexander-Desai, Ankur: The american death penalty dedine. The Journal of
Criminal Law & Criminology, 107. (2017) 4., 561-616., 583-584., 594., 615. o.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 105
el. Úgy tűnik, hogy ez a változás az Egyesült Államokban már folyamatban van,
s nem az a kérdés, hogy az USA valaha csatlakozni fog-e az abolicionista nemze
tekhez, hanem a kérdés az, hogy mikor. Az elmúlt néhány évtizedben a halálbün
tetés elfogadhatósága hanyatlani kezdett az USA-ban, tizenkilenc állam törölte el
a halálbüntetés intézményét dejure vagy törvényhozási, illetve törvénykezési úton,
s további tizenegy állam de facto; ezekben több mint egy évtizede nem hajtottak
végre halálbüntetést. E büntetési nem háttérbe szorulása kimutatható abból is, hogy
míg az 1990-es évek közepén évente háromszáz halálbüntetést kimondó bírósági
döntés született, addig 2016-ra ez a szám harmincra csökkent.
A második előfeltétel annak felismerése, hogy a halálbüntetés nem egyéni és
a büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó probléma elsősorban, hanem inkább az
emberi jogokat érintő és sértő intézmény. 2016-ra száznégy ország törölte el a halál
büntetést az általuk szankcionált összes bűncselekmény vonatkozásában. Ötvenhét
országban maradt fenn e büntetési nem, és az Egyesült Államokon kívül csak
öt ország alkalmazza azt rendszeresen: Kína, Irán, Irak, Szaúd-Arábia és Pakisztán.
A halálbüntetés elfogadottságának csökkenése nagymértékben visszavezethető
a nemzetközi emberi jogok térnyerésére. Az elmúlt huszonöt év nemzetközi embe
ri jogi instrumentumainak hatására a halálbüntetés már nem az államok szuve
renitásának tárgyát képezi, hanem az emberi jogok alapvető megsértését jelenti.
Nem csak az élethez való jogot sérti, de a túlzott, elnyomó és kínzó büntetések
tilalmát is. Az USA bíróságai újabban a nemzetközi közösség gyakorlatában talál
nak támaszt, mely a nemzetközi emberi jogokon alapszik, így például a Roper v.
Simmons ügyben a fiatalkorú elkövetőkkel, míg az Atkins v. Virginia ügyben a szel
lemi fogyatékkal élő elkövetőkkel szemben is kiszabható halálbüntetés eltörlését
szorgalmazták, utalva arra, hogy a nemzetközi közösségben egyik sem elfogadott
gyakorlat.
Harmadik kritériumként említhetjük a kormányzat hajlandóságát, hogy szembe
szálljon a közvéleménnyel. Ugyanis azon országokban, ahol az abolíció végbement,
az nem a polgárok többsége követelésének eredményeként értékelhető, hanem annak,
hogy a kormány képes a közvéleménnyel ellentétes döntést hozni, hiszen a polgá
rok jelentős része szükségesnek tartja a halálbüntetést, vagy legalábbis az ezzel való
fenyegetést: súlyos bűncselekmények elkövetése esetére. Végeredményben elmond
ható, hogy a halálbüntetés eltörlése elkerülhetetlen, s ha azt a Legfelsőbb Bíróság
megteszi, a döntése nem fog nagy népszerűségnek örvendeni, azonban mint ahogy
említettük, ez képezi a halálbüntetés abolíciójának harmadik, s egyben elengedhetet
len feltételét.251261
261 Barrv, Kevin: The law of abolition. The Journal of Criminal Law & Criminology, 107. (2017) 4., 521-559.,
524-529., 558-559. o.
106 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
262 Szemere Bertalan: A büntetésről s különösebben a halálbüntetésről. Buda, 1841., reprint: Miskolc, 1990.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 107
Az emberi élethez és méltósághoz mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az
állam büntetőhatalmával szemben.
Az AB határozatában az Alkotmány 8. § (2) bekezdése és 54. § (1) bekezdé
se közti összhang hiányára is felhívta a figyelmet. Schmidt Péter különvélemé
nyében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egymással ellentétes alkotmá
nyi rendelkezések feloldása az Országgyűlés joga és kötelessége, mely jogkört az
Alkotmánybíróság nem veheti át.
Lábady Tamás és Tersztyánszky Ödön párhuzamos véleményének központi
gondolata, hogy az emberi lényeg, mely nem más, mint az emberi méltóság és az
emberi élet, a jog számára transzcendens, hozzáférhetetlen. Az állam azért nem
foszthatja meg büntető hatalmánál fogva az embert az élettől és az emberi méltó
ságtól, mert a halálbüntetéssel az Alkotmányban védett értékeket önkényesen átren
dezi. Önkényesen: mert az emberi lét és méltóság az értékek rangsorában minden
értéket megelőz, azaz a jog által is sérthetetlen és elidegeníthetetlen értékekről van
szó.
Sólyom László párhuzamos véleményéből a következő gondolatokat emeljük
ki: az Alkotmány szerint az élethez és emberi méltósághoz való jogtól senkit nem
lehet önkényesen megfosztani. Eszerint a halálbüntetés alkotmányellenességének
formális kulcsa az önkényesség értelmezése, amit azonban az élethez és embe
ri méltósághoz való jog sajátosságaira tekintettel kell elvégezni. A halálbüntetés
alkotmányossága feletti döntésnek ezért az élethez és emberi méltósághoz való
jog tartalmi kifejtése az alapja. Következik ez az Alkotmány 8. § (2) bekezdéséből
is, mert a lényeges tartalom meghatározása nem történhet meg a jog tartalmának
kibontása nélkül.
Elsőként az Alkotmány élethez való jogra vonatkozó rendelkezését vizsgálja.
Három kérdést tart értelmezendönek:
- az élethez és emberi méltósághoz való jog kitüntetett szerepét és kapcsolatát;
- a veleszületett, a sérthetetlen és elidegeníthetetlen jelzőket;
- a „nem lehet önkényesen megfosztani” kitételt.
Megállapítja, hogy a fenti jelzők értelmezése nem ad elegendő alapot a halál
büntetés alkotmányosságáról való döntéshez, ezért az önkényesség értelmezése
nélkül nem lehet az élethez és a méltósághoz való jog elidegeníthetetlenségéről
állást foglalni. Az élethez való jog határai az önkényesség értelmezésétől függnek.
Az önkényességet azonban, ahogy arról már volt szó, a fenti jogok sajátosságaira
tekintettel, materiális kritériumok alapján kell vizsgálni.
Az emberi méltósághoz és élethez való jog minden más jogtól különbözik. Nem
tudjuk, hogy van-e lélek, a halál utáni világ, „élet”, ezt tudományosan sem bizo
nyítani, sem cáfolni nem lehet. A jognak azonban a tudományosan és empiriku
san igazolható tételekre kell támaszkodnia. így fel kell tételezni, hogy a halállal az
ember, és így az emberi méltóság is megszűnik. Az emberi méltóság nem adatik.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 109
A megtámadó oda lépett, hol nincs joga, következőleg hol annak megfelelő kötelességet
ne várjon. ...ha nem védném magam, elismerném jogát az élet fölött, mivel nem bír...
Ha semmi joga nincs az élet felett, nekem ellenben örök jogom van az élethez, neki
semmi estben nem szabad azt megtámadni, nekem pedig minden esetben, s a végpercig
szabad azt védelmezni. ...Az egész vita a jogtudósok között azért nem végződök mind-
ezideig, mert... senkinek nem juta eszébe lehetőnek tartani oly esetet, melyben egyik
félnek sincs joga
- írja Szemere.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 111
A jog a jogos védelemnél nem a halálbüntetés jogát ismeri el, hanem a nem önké
nyes védekezés minőségét oltalmazza az önkényességgel szemben - rögzíti Lábady
és Tersztyánszky.
Az EJEE 2. cikke értelmében az élettől való megfosztást nem lehet e Cikk
megsértéseként tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb
erőszak alkalmazásából ered személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme
érdekében. Végül a jogos védelem jogintézményével foglalkozó 4/2013. Büntető
Jogegységi Határozat (a továbbiakban: BJE) által is hangsúlyozott, töretlen gyakor
lat is lehetővé teszi, hogy élet elleni támadás esetén az elhárító magatartás arányos
ságát ne vizsgálja a bíróság.
Korporális büntetések
A humanitás elve a jogrendszer egészére, így a büntetőjogra is ható alapelvnek
tekintendő. Következménye nem csak a halálbüntetés kiiktatása, de a különböző
testi és megszégyenítő büntetések eltörlése is a modern büntetőjog területén.263
A korporális büntetések alkalmazása a 20. századra szorult vissza Európában, az
azt megelőző időkben a halálbüntetés mellett különös jelentőséggel bírt e szankció.
Az EJEE is deklarálja a kínzás tilalmát, így az Európa Tanács tagjainak bizto
sítaniuk kell joghatóságuk alatt álló minden személy számára e jog érvényesülését.
Az EJEE 3. cikke szerint „senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó
bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni”. Ez a tilalom a büntetőjogi szankciókon
túlmenően kiterjed többek között a hatóságok által tanúsított magatartásra és a csalá
don belül vagy az iskolában fegyelmezési eszközként alkalmazott cselekményekre is.
A 3. cikk látszólagos egyszerűsége ellenére rendkívül gyakori félreértések for
rása. Sajátossága, hogy nem ismer az állam oldalán kivételeket, melyek esetében
a szabály alól felmentést kaphatna, még maga a sérelmet szenvedett magatartása
sem alapozhatja meg azt.264
263 Belovics Ervin - Nagy Ferenc - Tóth Mihály: Büntetőjog /. Általános Rész. Budapest, 2015. 64. o.
264 Grád-Weller: A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve. 117-118. o.
112 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
265 Denmark v. Greece, Applications no. 3321; Norway v. Greece, no. 3322/67; Sweden v. Greece, no. 3323/67;
Netherlands v. Greece, no. 3344/67; judgment of 5 November 1969.
266 Juhász Andrea Erika: A kínzás, az embertelen, a megalázó bánásmód tilalma a fogvatartottakkal szem
ben. PhD értekezés. Szeged, 2016. 40-42. o.
267 The European Commission ano European Court of Humán Rights: Yearbook of the European Convention on
Humán Rights. The Greek case. Report of 5 November 1969. 186. o.
A büntetés fogalma, célja és a szankciók meghatározásának módja a Btk.-ban 113
268 Gellér Balázs József: A terrorizmus elleni harc egyes kérdései az anyagi büntetőjog szemszögéből. In
Gellér Balázs (szerk.): Györgyi Kálmán ünnepi kötet. Budapest, 2004. 241-263., 256-257. o.
269 Case of Ireland v. the United Kingdom, application no. 5310/71.
2,0 7511/76. számú ügy.
271 13134/87. számú ügy.
114 A BÜNTETÉS JOGALAPJA ÉS CÉLJA
1. Büntetések............................................................................................................................................................118
a) A szabadság vesztés.................................................................................................................................. 118
b) Az elzárás.................................................................................................................................................... 159
c) A közérdekű munka................................................................................................................................... 161
d) A pénzbüntetés.......................................................................................................................................... 166
e) A foglalkozástól eltiltás............................................................................................................................ 171
f) A járművezetéstől eltiltás......................................................................................................................... 176
g) A kitiltás....................................................................................................................................................... 184
h) A sportrendezvények látogatásától való eltiltás................................................................................ 185
0 A kiutasítás................................................................................................................................................... 186
2. Mellékbüntetés: a közügyektól eltiltás........................................................................................................... 191
279 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXXI. törvény.
118 A BÜNTETÉSI NEMEK
1. Büntetések
a) A szabadságvesztés
260 Lásd Finkey Ferenc: Büntetéstani problémák. Budapest, 1933. 78-131. o.; Mezey Barna: A börtönügy kezde
tei (Adalékok a szabadságvesztés történetéhez). In Deák Ferenc - Palló József (szerk.): Börtönügyi kalei
doszkóp. Ünnepi kötet dr. Lórincz József 70. születésnapja tiszteletére. Budapest, 2014. (Börtönügyi tanul
mányok 1.) 112-121. o. Hazai történetéhez Györgyi: Büntetések és intézkedések. 35-38., 67-70., 212-226. o.
281 BH 1995, 265.; BH 1995, 624.
120 A BÜNTETÉSI NEMEK
Különös Része nem jelöli meg. Ezért helytelenül járt el az a törvényszéki katonai
tanács, amely a terheltet mindössze két hónap szabadságvesztésre ítélte.286
Amennyiben a Különös Rész speciális minimumról is rendelkezik, ezt mindig
a speciális maximum egyidejű meghatározása mellett teszi. így ismer a törvény egy
évtől öt évig, két évtől nyolc évig, öt évtől tíz évig, öt évtől tizenöt évig, öt évtől
húsz évig, valamint tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztést. Az öt évtől húsz
évig, illetve a tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztés mellett általában alterna
tív büntetésként szerepel az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának a lehe
tősége is.287
Meg kell még jegyezni, hogy a bűnszervezetben történő elkövetésnek a bünteté
si tételkeretet megemelő körülmények közé történő bekerülése viszonylag új keletű
szabályozási eredménynek tekinthető, az 1978. évi Btk. ilyen tartalmú módosítását
ugyanis a 2001. évi CXX1. tv. 4. §-a tartalmazta, amely 2002. április 1-jén lépett
hatályba. A módosító törvény 4. §-ához fűzött Indokolás kimondta:
286 BH 2017.41. Az elsőtökön eljárt bíróság törvénysértő döntését feltehetően azért hozta meg, mert - noha
már a Btk. hatálya alatt elkövetett cselekményről volt szó - az 1978. évi Btk. 40. § (2) bekezdését alkal
mazta. amely szerint a határozott tartamú szabadságvesztés generális minimuma (az 1998. évi LXXXV1I.
törvény módosító rendelkezése nyomán, 1999. március 1. napjától 2013. június 30. napjáig) két hónap volt.
287 Kivételként említhető a szexuális erőszak legsúlyosabb minősített esete, amelynek büntetése öttől húsz
évig [Btk. 197. § (4a) bek.], továbbá a minősített embercsempészés szervezője vagy irányítója, akinek
a büntetése tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 353. § (5) bek.], mindkét esetben anélkül
azonban, hogy vagylagos szankcióként lehetőség lenne az életfogytig tartó szabadság vesztés kiszabására.
122 A BÜNTETÉSI NEMEK
A SZABADSÁGVESZTÉS KISZABÁSA
A szabadságvesztés differenciált büntetési nem, amely megjelenik nemcsak a sza
badságvesztés különböző tartamában, hanem az eltérő végrehajtási fokozatok
kiszabásának lehetőségében. A Btk. 35. § (1) bekezdése kimondja: ha a bíróság
szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegy-
házban rendeli végrehajtani. A miniszteri Indokolás szerint a három különbö
ző végrehajtási fokozatot az támasztja alá, hogy az elítéltek döntő többsége három
alapvető csoportba sorolható: a) a többszörös visszaeső és igen súlyos bűncselek
ményt elkövető elítéltek; b) a szándékos bűncselekmény miatt viszonylag hosszabb
szabadságvesztésre elítéltek, vagy korábban már büntetett elítéltek; c) a szándékos
bűncselekmény miatt viszonylag rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítéltek és
a gondatlan bűncselekmények miatt szabadságvesztésre ítéltek. Háromnál több
fokozat esetén az egyes fokozatok között nem tehető érdemi különbség, viszont
a szabályozást bonyolulttá tenné; a három fokozat elnevezése a köznyelvben is
megszokott és egymás közti viszonyuk a köztudatban is ismert. A jogalkotó ezzel
a Csemegi-kódexével ellentétes álláspontra helyezkedik, amely a fogház, börtön
és fegyház fokozatok mellett külön büntetési nemként az államfogházat is nevesí
tette.288
A büntetésvégrehajtási fokozatról kizárólag a bíróság hozhat döntést.
A bíróság ismeri a legjobban az erről való döntés meghozatalához szükséges ténye
zőket: mind az elkövető személyiségét, mind az elkövetett bűncselekmény jellegét
és körülményeit. A bíróságnak az ítélet rendelkező részében kell meghatároznia,
hogy a büntetést melyik végrehajtási fokozatban kell foganatosítani.289 A büntető
eljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 671. § 1. pontja alap
ján - egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében - utólagos korrekcióra nyújt
lehetőséget, ha a bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról a jogerős
ítéletben nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Nincs szükség
ugyanakkor a büntetés-végrehajtási fokozat meghatározására azokban az esetek
ben, amelyekben a bíróság eredetileg nem szabadságvesztés büntetést szabott ki, de
a kiszabott büntetések helyébe később szabadságvesztés lép. A közérdekű munka
vagy a pénzbüntetés átváltoztatása folytán az e büntetések helyébe lépő szabadság
vesztés végrehajtási fokozatára fő szabály szerint a törvény maga írja elő a fogház
végrehajtási fokozatot [Btk. 48. § (2) bek., Btk. 51. § (2) bek. 2. mondat]. Kivételt
képez ez alól az az eset, ha a pénzbüntetést végrehajtandó szabadságvesztés mellett
szabták ki, vagy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelték. Ilyen
esetekben a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára
a pénzbüntetés mellett kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata az irány
adó [Btk. 51. § (2) bek. 1. mondat].
A bíróságot mérlegelésében azonban kötik a Btk. 37. §-ában foglalt rendelke
zések, tehát a végrehajtási fokozatokat csak a törvény betartásával határozhatja
meg. Eszerint az elkövetett bűncselekmény alapvetően meghatározza a kiszabható
végrehajtási fokozatot. így például az emberiesség elleni vagy a háborús bűncse
lekmény esetében, ha a szabadságvesztés büntetés háromévi vagy ennél hosszabb,
azt fegyházban kell végrehajtani. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre
[Btk. 80. § (1) bek.] - különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény
indítékára - tekintettel a Btk. 35. § (2) bekezdése fő szabályként lehetővé teszi,
hogy a bíróság eltérjen az egyébként kötelező végrehajtási fokozattól az eggyel
szigorúbb vagy az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat irányába. A Btk. tehát
felhatalmazza a bíróságot, hogy a büntetés céljának megfelelően, indokolt esetben
önálló mozgásteret kapjon a végrehajtási fokozat kijelölésében, a büntetés lehető
leginkább egyénre szabott módon történő kiszabása érdekében.290 Ez alól kivételt
képez a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, illetve az erőszakos többszö
rös visszaesőkkel szemben alkalmazható ún. „három csapás” esetköre.
A 35. § (2) bekezdésének alkalmazásánál érdemes utalni a bírói gyakorlatra.
Általánosan elmondható, hogy az enyhébb fokozat elrendelése gyakrabban fordul
elő, mint a szigorúbb végrehajtási fokozat megállapítása; amely esetek köre legin
kább a többszörös visszaesőkre, illetve a társadalom védett érdekeinek súlyos sérel
mét okozó bűncselekményekre korlátozódik. A bírósági esetjog szerint az elkövető
állapota megalapozhatja az enyhébb végrehajtási fokozat megállapítását: a vádlott
egészségi állapotára, rokkantságára és személyiségének kedvező tulajdonságai
ra, valamint a sértett felróható közrehatására is figyelemmel rendelte fogházban
végrehajtani a Legfelsőbb Bíróság annak az első fokon emberölés bűntette miatt
10 évi börtönre ítélt vádlottnak a főbüntetését, akinek az életvezetése kifogásta
lan volt, és cselekményét a sértett ittas állapotban megtett provokációja váltotta
ki.291 Enyhítő körülmény lehet az elkövetett bűncselekmény csekély tárgyi súlya.292
A törvény szerint irányadó végrehajtási fokozat alkalmazását (de akár szigorúbb
végrehajtási fokozatot is) indokolhat ugyanakkor az elkövető személyisége, az elkö
vetett bűncselekmény tárgyi súlya. Nem látott lehetőséget a Legfelsőbb Bíróság az
A SZABADSÁGVESZTÉS VÉGREHAJTÁSA
255 BH 1986, 396.; BH 1997, 1.; FBK 1993, 22.; BH 1994, 519.
294 BH 2002, 296.
297 BH 1989, 425.; BH 1981, 485.
126 A BÜNTETÉSI NEMEK
A Bv. tv. 104. § (1) bekezdése szerint a fogház, illetőleg a börtön végrehajtásá
nak általános szabályainál ún. enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazhatók, ha
- különösen az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire,
a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre,
a szabadságvesztés tartamára tekintettel - a szabadságvesztés célja az enyhébb végre
hajtási szabályok alkalmazásával is elérhető, és az enyhébb büntetés-végrehajtási
szabályok alkalmazása a büntetés-végrehajtás biztonságát nem veszélyezteti.298
Az enyhébb végrehajtási szabályok nem alkalmazhatók, ha
a) az elítélt a szabadságvesztésből - az előzetes fogvatartásban és a házi őrizet
ben töltött időt is beszámítva - a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtar
tam felét nem töltötte le;
b) az elítélt a szabadságvesztésből börtön fokozatban legalább hat hónapot,
fogházfokozatban legalább három hónapot nem töltött le;
c) az elítélt a törvény értelmében [Btk. 38. § (4) bek.] vagy a bíróság határozata
folytán nem bocsátható feltételes szabadságra;
d) az elítélt erőszakos többszörös visszaeső;
e) az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el;
f) a bíróság jogerős ítéletében fegyházbüntetésre ítélt elítélt a szabadságvesztés
fokozatának enyhítésével [Bv. tv. 115. § (1) bek.] tölti a büntetését;
g) az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban;
h) az elítélttel szemben egyidejűleg több szabadságvesztés végrehajtására érke
zik értesítés, és a büntetések nincsenek összbüntetésbe foglalva [Bv. tv. 104. § (2)
bek.].
Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása esetén az elítélt
a) huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre
havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat a bv. intézetből azokon a napokon,
amelyeken nem végez munkát;
b) a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és
azt a bv. intézeten kívül költheti el;
c) a látogatóját a bv. intézeten kívül is fogadhatja;
d) felügyelete mellőzhető, amikor a bv. intézeten kívül dolgozik [Bv. tv. 104. §
(3) bek.].
Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. Az elítélt köteles beje
lenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik. Ha az elítélt az eltávozással
vagy a bv. intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat
ismételten vagy súlyosan megszegi - így különösen, ha az eltávozásról önhibájából
nem az előírt időn belül tér vissza, vagy más, súlyos fegyelemsértést követ el
továbbá ha a (2) bekezdésben meghatározott okok valamelyike bekövetkezik, a bv.
A VÉGREHAJTÁSI TOKOZATVÁLTÁS
303 BH 2006, 346.; BH 2000, 45.; BH 2000, 43.; BH 1998, 314.; BH 1999, 242.; BH 1999, 400.
3« BH 1993, 714.
305 BJD 5715.; BH 1983, 218.; BH 1985, 412.; BH 1989, 468.
306 BH 1981, 304.; BH 1991, 228.
136 A BÜNTETÉSI NEMEK
3,9 2014. évi LXXII. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysérté
si elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosí
tásáról.
Büntetések 143
A Btk. 93. § (1) bekezdése szerint, ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó szabad
ságvesztésre ítélik, a jogerősen kiszabott büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni,
ha az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábbi elsőfokú ítélet kihirdetését
megelőzően követte el. Ez az ún. kvázi halmazat esete, amellyel a későbbiekben
még részletesebben is foglalkozunk. Az összbüntetés egységes végrehajtási fokoza
ta meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét és a feltételes szabad
ság tartamát.326 Az összbüntetésbe foglalás feltételei fennállnak, ha a feltételes
szabadság tartama alatt a terheltet - a feltételes szabadság megszüntetése nélkül -
jogerősen ismét végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.327 Ilyen esetben az egyik
alapítélettel kapcsolatos feltételes szabadság megszüntetése ellenére az összbünte
tésbe foglalás során az elengedés mértéke elérheti vagy meghaladhatja a feltételes
szabadság tartamát.328 Összbüntetésbe foglalásnak helye van akkor is, ha a terheltet
a feltételes szabadság tartama alatt a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli
olyan bűncselekmény miatt, amelyet a feltételes szabadságra bocsátás előtt köve
tett el, vagy ha a feltételes szabadság tartama alatt vesznek foganatba más ügyben
kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztést.329
Ha a feltételes szabadságra bocsátás nem kizárt, erről az összbüntetési ítélet
ben nem kell rendelkezni. Összbüntetés esetén az elítélt a büntetés fele részének
letöltése után akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha valamennyi alapítélet így
rendelkezett, és az összbüntetés mértéke nem haladja meg a három évet. Egyébként
a feltételes szabadság lehetősége az összbüntetés végrehajtási fokozatához igazo
dik.330 A Btk. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arról, hogy a feltételes szabad
ságra bocsátás kizárásáról szóló szabályozást hogyan kell figyelembe venni az össz
büntetési ítéletben. Mivel azonban az összbüntetés egységes büntetés, ezért teljes
tartamára nézve egységes a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége is. Ha tehát
a bíróság bármelyik alapítéletben kizárta az elítéltet a feltételes szabadságra bocsá
tás lehetőségéből, akkor ezt a rendelkezést az összbüntetésre is irányadónak kell
tekinteni.331
Előfordul azonban, hogy több olyan határozott ideig tartó szabadságvesztést
kell végrehajtani az elítélten, amelyek nem teljesítik a Btk. 93. § (1) bekezdésében
foglalt feltételeket, ezért összbüntetésbe foglalásuk nem lehetséges. A Bv. tv. hatá
rozza meg, hogy ezekben az utóbb említett esetekben hogyan kell számítani a felté
teles szabadságra bocsátást.
BH 1988, 433.
342 BJD 8723.
30 BJD 9951.
153
Büntetések
BJD 9733.
Büntetések 155
vannak bizonyos kritériumai is. A feltételek nem csorbíthatják e jogot olyan mérték
ben, amely a lényegét veszélyezteti és amely megfosztja a hatékonyságától. A korlá
tozásra csak törvényes cél érdekében kerülhet sor, valamint az alkalmazott eszközök
nem lehetnek aránytalanok és nem akadályozhatják a nép szabad véleménykifejezé
sét a törvényhozó testület megválasztása tekintetében. A lakosság egyes csoportjai
kizárásának összeegyeztethetönek kell lenni az 1. KJ 3. cikkének alapjául szolgáló
célokkal. Az EJEB kifejtette továbbá, hogy a fogvatartott nem veszíti el az EJEE
alapján biztosított jogokat pusztán fogvatartotti minőségére tekintettel és a politikai
jogok megvonására csak kifejezett bírósági határozat alapján kerülhet sor. Az EJEB
elfogadta az Egyesült Királyság Kormányának érvelését, miszerint a szabályozás
célja a bűnmegelőzés, az állampolgári felelősség és a jogállamiság tiszteletben tartá
sa, valamint hogy a korlátozás célja a mellékbüntetés kiszabása volt. Az EJEB szerint
ez azonban azt felételezi, hogy a szavazati jog megvonásáról a bíró saját mérlegelési
jogköre alapján dönt, mely az adott ügyben nem így történt. A strasbourgi testü
let ítéletében hangsúlyozta, hogy kívül esik az elfogadható mérlegelési jogkörön
az a szabályozás, mely az elkövetett bűncselekmény természetétől, súlyától, egye
di körülményeitől és a kiszabott büntetés időtartamától függetlenül, automatikusan
megfosztja a fogvatartottakat választójoguktól.352353
Érdemes még megemlíteni a Scoppola v. Olaszországé3 ügyet is, melyben az
EJEB fenntartotta a Hirst v. Egyesült Királyság ügyben kifejtetteket, azonban az em
lített ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló feltételeket nem találta megállapíthatónak
az Olaszország ellen folyó eljárásban. A kérelmező 1999-ben egy családi veszekedés
során megölte feleségét és megsebesítette egyik fiát, melyért az olasz bíróság 30 évig
tartó szabadságvesztésre és életfogytig tartó közügyektől eltiltásra ítélte, mely a válasz
tójog végleges elvesztését jelenti. Az Egyesült Királyság Kormányzata mint beavat
kozó harmadik fél álláspontja szerint, az EJEB téves megállapításokat tett a Hirst v.
Egyesült Királyság ügyben, melyben kimondta az EJEE megsértését az elítélteket
választójoguktól megfosztó intézkedés általános, automatikus és megkülönböztetés
nélküli jellege miatt. Ennek ellenére az EJEB Scoppola ügyében is megerősítette ezen
álláspontját, és kimondta egyezménysértő voltát az olyan jogszabályi rendelkezések
nek, melyek az emberek egy csoportját pusztán azon az alapon fosztja meg válasz
tójoguktól, hogy szabadságvesztésüket töltik, tekintet nélkül az elítélés tartamára és
az elkövetett bűncselekmény jellegére. A választójogtól való megfosztás feltételeit
meghatározó olasz törvényi rendelkezésekből kitűnik a jogalkotó igyekezete, hogy
az intézkedés alkalmazását az adott eset egyedi körülményeihez igazítsa, figyelem
be véve olyan tényezőket, mint az elkövetett bűncselekmény súlya és az elkövető
352 Márton Éva - Princz Adrienn - Vajcs Nikoletta: A szabadságvesztésre ítéltek választójoga. Börtönügyi
Szemle, 21. (2008) 4., 57-63. o.
353 126/05. számú ügy.
Büntetések 159
b) Az elzárás
354 Unger Anna - Halász Péter - Salát Orsolya: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteiből.
Fundamentum, (2012) 1., 102-104., 102. o.
355 Vö. Ambrus, István: Somé Thoughts on the Hungárián Criminal Sanctioning System. Jogelméleti Szemle,
(2016) 4., 2-10., 4-5. o.
160 A BÜNTETÉSI NEMEK
356 B/7481 A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2018. évi tevékenységéről, http://
ugyeszseg.hu/pdf/ogy _ besz/ogy _ beszámoló ■_ 2018.pdf (letöltve: 2019.08.16.).
161
Büntetések
c) A közérdekű munka
357 Vö. Sípos Ferenc: A kényszermunka tilalma és a beleegyezés kérdése a közérdekű munka büntetés
kapcsán. Magyar Jog, (2017) 1., 33-37. o.
3” BH 1996, 73.
355 BH 1994, 516.
360 BH 1995, 195.
162 A BÜNTETÉSI NEMEK
3M Sípos: A kényszermunka tilalma és a beleegyezés kérdése a közérdekű munka büntetés kapcsán. 33-34. o.
365 73316/01. számú ügy.
Büntetések 165
Egy másik Belgium elleni ügyben a kérelmező azt sérelmezte, hogy a hatósá
gok a feltételes szabadságra bocsátásának feltételéül munkavégzést írtak elő számá
ra. Az EJEB a Van Droogenbroeck v. Belgium363 ügyet úgy ítélte meg, hogy nem
került sor a 4. cikk sérelmére.
369 ügyben egy volt fogvatartott lépett fel kérelmezőként
A Stummer v. Ausztria368
az EJEB előtt, aki azt sérelmezte, hogy a börtönben végzett munka nem számí
tott be a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időbe. Azzal érvelt, hogy az
öregséginyugdíj-rendszerhez való csatlakozás nélkül végzett börtönmunka nem
tekinthető a fogvatartás idején rendszerint megkövetelt munkának, amely kivételt
jelentene az EJEE 4. cikkében tilalmazott rabszolgaság és kényszermunka fogalma
alól. A bíróság szerint azonban - tekintettel arra, hogy nincs európai egyetértés
a munkát végző fogvatartottak öregséginyugdíj-rendszerben való részvétele kérdé
sében - az Európa Tanács tagállamainak gyakorlata nem nyújt alapot egy ilyen
értelmezésre, ezért az EJEE 4. cikkének megsértése sem állapítható meg.
d) A pénzbüntetés
e) A foglalkozástól eltiltás
A 18. BKv - amely a hatályon kívül helyezett BK 43. sz. állásfoglalás felülvizs
gálatáról rendelkezik - ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban az alábbiakat emeli ki:
a) A Btk. 52. §-a (1) bekezdésének b) pontja azokról az esetekről rendelkezik, amikor
a foglalkozás tulajdonképpen eszköze a bűncselekmény elkövetésének. Ilyen esetben
a szakképzettséget nem kívánó foglalkozás is számításba jöhet. A foglalkozástól eltiltás
előfeltétele ebben az esetben az, hogy a foglalkozás felhasználásával kövessék el a szán
dékos bűncselekményt. Tisztázni kell ilyenkor, hogy az elkövető mennyiben használ
ta fel a foglalkozását a bűncselekmény megvalósításánál. Ez mellőzhetetlenné teszi,
hogy az elkövető munkaköre tüzetes megállapítást nyerjen. A foglalkozási ágon belül
a ténylegesen betöltött munkakört, annak adottságait, az azáltal nyújtott lehetőségeket
lehet csak felhasználni, így az említett büntetés alkalmazásának alapjául is ez szolgál
hat. Ebből következik, hogy nem lehet általánosságban egyes szakképzettséghez nem
kötött, illetve hatósági engedély nélkül gyakorolható foglalkozási ágaktól (például gyári
munkás, vállalati alkalmazott stb.) minden megszorítás nélkül az elkövetőt eltiltani,
hanem ennek csupán az említett foglalkozási ágakon belül egyes szabatosan meghatá
rozott munkakörök esetében (például pénzbeszedő, pénztáros, raktáros stb.) lehet helye.
Amennyiben ilyen munkaköre nincsen, a foglalkozástól való eltiltásra nem kerülhet sor.
A szakképzettséghez vagy hatósági engedélyhez nem kötött foglalkozáson tehát a Btk.
52. §-a (1) bekezdésének b) pontja vonatkozásában a munkakört kell érteni.
b) A „foglalkozásának felhasználásával” kitétel lényegileg arra utal, hogy az elkö
vető a szándékos bűncselekmény véghezvitele során foglalkozását mintegy eszközül
használta fel, más szóval a foglalkozás által adott lehetőséget vagy alkalmat közvetlenül
kihasználta. Ennek nem mint lehetőségnek, hanem ténylegesen kell fennállnia. Meg kell
tehát állapítani, hogy az elkövető ténylegesen milyen módon használta fel a foglalkozása
nyújtotta lehetőséget a bűncselekmény véghezvitelénél. Ez az adott esetben az elkövetés
módjából, az elkövetési körülményekből stb. állapítható meg. Amennyiben a bűncselek
mény elkövetéséhez a foglalkozás felhasználására szükség nem volt, illetve arra tényle
gesen nem került sor, a Btk. 52. §-a (1) bekezdésének b) pontja alkalmazására nincs alap.
képest a Btk. 55. §-ának rendelkezései tehát lényegében különös rendelkezések, mert
az utóbbi büntetés a más szakképzettséget igénylő foglalkozások széles köréből kiemelt
és kifejezetten az engedélyhez kötött járművezetéssel megvalósított vagy jármű hasz
nálatával elkövetett bűncselekmények esetében alkalmazható. Az a vonatvezető,
például aki a járművezetéshez csak a biztonsági célokat szolgáló és kiegészítő jellegű
tevékenységet folytat, de a vonatot ténylegesen nem vezeti, a foglalkozási szabályt
sértő magatartása esetén a Btk. 55. §-ának (1) bekezdése szerinti járművezetéstől nem
tiltható el. Viszont járművezetéstől eltiltással sújtható az a repülőgép-vezető, aki a légi
jármű vezetésével kapcsolatos szabályok megszegésével követ el bűncselekményt.
Ugyancsak a foglalkozástól és nem a járművezetéstől kell eltiltani azt a járművezetőt,
aki foglalkozása szabályainak megszegésével követ el bűncselekményt, vagy a foglal
kozásából adódó lehetőséget használja fel bűncselekmény elkövetésére (aki például az
általa vezetett jármű rakományát fosztogatja stb.).390
amely eltelte után várhatóan nem fog újabb (foglalkozással összefüggő) bűncselek
ményt elkövetni.
Megemlíthető, hogy a Bv. tv. 297. § (3) bekezdése alapján jogszabály a foglalko
zástól eltiltás esetén a szakképzettséget igénylő foglalkozás újbóli gyakorlását a foglal
kozáshoz szükséges jártasság, alkalmasság igazolásától teheti függővé. Az elítélt
a foglalkozás újbóli gyakorlását mindaddig nem kezdheti meg, amíg a foglalkozáshoz
szükséges jártasságát, alkalmasságát a jogszabályban előírt módon nem igazolja.
Végleges hatályú foglalkozástól eltiltásnak azzal szemben van helye, aki a fog
lalkozás gyakorlására alkalmatlan vagy arra méltatlan. Az alkalmatlanság a foglal
kozás gyakorlására való testi/értelmi képesség hiányát jelenti, a méltatlanság viszont
erkölcsi kategória. A Btk. 53. § (4) bekezdése alapján a végleges hatályú eltiltás alól
a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és
az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmas, illetőleg arra érdemes.393 A jártas
ság igazolása akkor indokolt, ha a foglalkozástól eltiltás viszonylag hosszabb ideig
tart, és feltehető, hogy a gyakorlatból kiesés jelentősen csökkenti az elítélt isme
reteit, tudását.394 Megalapozhatja a jártasság igazolásának követelményét az is, ha
a büntetést megalapozó bűncselekmény a foglalkozási szabályok hiányos ismere
te miatt következett be. A mentesítés előfeltételeként azt kell a bíróság által előírt
módon igazolni, hogy az elítélt a foglalkozása gyakorlására ismét alkalmas [Bv. tv.
297. § (5) bek.]. Nem mentesíthető viszont, aki a bűncselekményt bűnszervezetben
követte el, és méltatlanság miatt a bíróság a foglalkozástól véglegesen eltiltotta.
f) A járművezetéstől eltiltás
rövid idő alatt több bűncselekmény elkövetéséhez használja, helye van a járműveze
téstől eltiltásnak.400 Vagyon elleni bűncselekmények sorozatos, üzletszerű elköveté
séhez rendszeresen gépjárművet használó elkövetőkkel szemben a járművezetéstől
eltiltás indokolt.401 Helye van továbbá járművezetés tiltott átengedése esetén is.402
Az ittas járművezetéssel szembeni határozott állami fellépés jegyében a jogalkotó
elvileg kötelezővé tette a járművezetéstől eltiltás kiszabását, ha az elkövető a járműve
zetés ittas állapotban (Btk. 236. §) vagy a járművezetés bódult állapotban (Btk. 237. §)
bűncselekmények valamelyikét követi el. A kötelező rendelkezés sem kivételt nem
tűrő szabály azonban, miután különös méltánylást érdemlő esetben az mégis mellőz
hető [Btk. 55. § (2) bek.]. Ilyen különös méltánylást érdemlő eset lehet a bírói gyakorlat
szerint, ha az elkövető enyhe fokban volt ittas, és jogosítványára például azért van
szüksége, hogy egy beteg hozzátartozóját rendszeresen orvoshoz tudja szállítani.
A járművezetéstől eltiltás a büntetés kiszabásának a Btk. 79. §-ában meghatáro
zott általános célját akként szolgálja, hogy a közlekedési bűncselekmény elkövetőjét
időlegesen vagy végleg megfosztja annak a törvényes lehetőségétől, hogy járműve
zetőként részt vegyen a közlekedésben. E büntetés egységes alkalmazása érdekében
a Legfelsőbb Bíróság részletes iránymutatást adott a 38/2007. BK véleményében.
Eszerint járművezetéstől eltiltás
BH 1988, 129.
*” BH 1992, 619.
BH 2000, 3.; lásd még BJD 7135.; BH 1993, 338.; BH 1993, 339.; BH 1980, 317.; BH 1989, 253.
BH 2003, 51.
182 A BÜNTETÉS NEMEK
4.2 BH 1992, 77.; BH 1987, 264.; BH 1994, 517.; BH 1994, 177.; BH 1993, 590.; BH 1993, 590.; BH 1986, 303.;
BH 1982, 79.; BH 1990, 95.
4.3 BH 2013, 325.
4.4 BH 1984, 259.
Büntetések 183
g) A kitiltás
m BH 1981, 131.
4,8 BH 1989, 179.
Büntetések 185
4,9 BJD7140.
420 EBH 1999, 86.; BH 2000, 283.
186 A BÜNTETÉSI NEMEK
i) A kiutasítás
hazatérhet”, illetve „Senkit sem lehet sem egyéni, sem kollektív rendszabályokkal
annak az államnak a területéről kiutasítani, melynek honosa”. A kiutasítás tehát
csak külföldivel szemben alkalmazható, aki lehet hontalan is. Olyan kettős állam
polgárságú személlyel szemben viszont - aki magyar állampolgár is - nem alkal
mazható.421
Együttalkalmazási tilalmat jelent, hogy a kiutasítás nem szabható ki közér
dekű munka vagy pénzbüntetés mellett [Btk. 33. § (6) bek. b) pont], E tilalmon
túl azonban bármilyen más büntetés mellett, még a végrehajtásában felfüggesztett
szabadságvesztés mellett is kiszabható, ha a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy
az elkövető Magyarországon tartózkodása nem kívánatos - a törvényben foglalt
korlátozások betartása mellett [Btk. 59. § (2)-(4) bek.]. Fő szabály szerint bármi
lyen bűncselekmény esetén helye lehet. Kiszabásának megítélésénél az elkövetett
bűncselekmény súlya, jellege, a bűnösség foka, valamint az elkövető személyisé
ge és életvitele irányadó. Általánosságban nem indokolt a kiutasítás a gondatlan
(például közlekedési) bűncselekményt elkövető külföldiekkel szemben, e büntetés
kiszabását inkább a szándékos, jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetése
indokolja. Nem látta alkalmazhatónak a kiutasítást a bíróság a jövedéki orgazdaság
vétsége miatt elítélt, a közbiztonságot az országban tartózkodásával jelentősen nem
veszélyeztető, Magyarországon családi kapcsolatokkal rendelkező nem magyar
állampolgár viszonylatában. 422
Indokolt a kiutasítás alkalmazása az életveszélyt okozó testi sértést elkövető
és a törvénnyel már korábban is összeütközésbe került külföldi állampolgárságú
vádlottal szemben.423 A kiutasítás elvileg kiszabható továbbá önállóan is. A kiuta
sítás megfogalmazása szerint elvileg nem tartozna a kiszabása a bíróság mérlege
lési jogkörébe, mert ki kell utasítani az ország területéről azt az elkövetőt, akinek
itt tartózkodása nem kívánatos. A legújabb bírói gyakorlat szerint ugyanakkor
a bűncselekményt haszonszerzés végett elkövető, határozott tartamú szabadság
vesztésre ítélt és megfelelő jövedelemmel rendelkező terhelttel szemben kötele
zően kiszabandó pénzbüntetés [Btk. 50. § (2) bek.] folytán a kiutasítás - miután
az országban tartózkodás nemkívánatossága mérlegeléstől függ - nem rendelhető
el.424 A törvényhely kógens jellege tehát csupán látszólagos.
A kiutasított köteles elhagyni az országot, és a kiutasítás tartamának lejártáig
a kiutasított „külön engedéllyel” sem térhet vissza az ország területére.
A Btk. 59. § (2) bekezdése szerint nem utasítható ki az, aki menedékjogot
élvez. A menedékjogról az Alaptörvény Szabadság és Felelősség fejezet XIV. cikk
421 BJD5768.
422 BH 2007, 211.
423 BH 1993, 592.
424 EBH 2016, B. 6.
188 A BÜNTETÉSI NEMEK
(3) bekezdése, valamint a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény rendel
kezik. Az Alaptörvény említett rendelkezése szerint Magyarország - ha sem szár
mazási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet - kérelemre menedékjogot
biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szoká
sos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatá
rozott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük
miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelmük megalapozott. A „menedékjog”
fogalmát pedig a 2007. évi LXXX. törvény 2. § c) pontja határozza meg. Eszerint
a menedékjog jogcím Magyarország területén való tartózkodásra, egyidejű véde
lem a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen. A 6. § (1) bekezdése szerint
továbbá Magyarország menekültként ismeri el azt a külföldit, akinek az esetében
az Alaptörvény XIV. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak.
A menekültügyi eljárás részletes szabályairól a 301/2007. (XI. 9.) Korm. rende
let szól. A menekültként való elismerés az erről szóló jogerős határozattal történik.
Ha az erre irányuló eljárás már folyik, a büntetőeljárás felfüggesztése lehetséges.425
Meg kell jegyezni, hogy a Btk. nem kezeli egységesen a nem magyar állam
polgárokat: különbséget tesz az Európai Unió polgárai és a velük egy tekin
tet alá eső állampolgárok, illetve az ún. harmadik országbeli állampolgárok
között. A két csoport idegenrendészeti helyzetét két külön törvény szabályoz
za: a 2007. évi I. törvény rendelkezik a szabad mozgás és tartózkodás jogával
rendelkező személyekről (az Európai Unió és Norvégia, Izland, Liechtenstein és
Svájc polgárairól, családtagjaikról és a magyar állampolgárok nem magyar család
tagjairól), míg a 2007. évi II. törvény szabályozza a többi harmadik országbeli
állampolgár beutazását és tartózkodását. Ezen törvények 2007. július 1-jén léptek
hatályba, miként az 1978. évi Btk. vonatkozó szabályai is, a 2007. évi XXVII.
törvény426 módosításai révén. Összhangban Magyarország európai uniós joghar
monizációs kötelezettségeivel, az Európai Unió polgárainak és a velük egy tekintet
alá eső személyeknek a kiutasítására csak a közrend, közbiztonság vagy közegész
ségügy jelentős veszélyeztetése esetén kerülhet sor. Az uralkodó felfogás szerint
csak a társadalom fontos érdekét közvetlenül és súlyosan sértő magatartás alapoz
hatja meg a kiutasítás elrendelését. Ez az elv nemcsak az idegen rendészeti kiuta
sításra érvényes (amely közigazgatási határozattal kerül megállapításra a 2007. évi
I. törvény 33. §-ának szellemében és azon törvény részletes szabályai szerint, és
független a büntetőjogi kiutasítástól), hanem a büntető bíróságok által kiszabott
kiutasítás büntetésére is.
425 Be. 394. § (3) bek. ej pont. Lásd továbbá BH 1998, 3. és BH 2001, 153.
425 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosítá
sáról szóló 2007. évi XXVII. törvény.
Büntetések 189
BH 2009, 196.
-128 BH 2011, 300.
190 A BÜNTETÉSI NEMEK
A határozott ideig tartó kiutasítást a korábbi ilyen büntetés tartama alatt ismételten
is lehet alkalmazni. Mivel mind a két büntetés tartama az ítélet jogerőre emelke
désével kezdődik [Btk. 60. § (4) bek.], párhuzamosan folynak, és az egyik részben
vagy egészben elenyészik.430
A 2015. évi migrációs válság folytán a 2015. évi CXL. törvény431 úgy egészítette
ki a kiutasítás szabályrendszerét, hogy a határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A. §),
a határzár megrongálása (Btk. 352/B. §), valamint a határzárral kapcsolatos építé
si munka akadályozása (Btk. 352/C. §) esetén kiszabott végrehajtandó szabadság
vesztés mellett, valamint a 85. § (la) bekezdésben meghatározott esetben - tehát
a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén - a kiutasítás nem
mellőzhető. Amennyiben a kiutasítás határozott ideig tart, annak tartama a kisza
bott szabadságvesztés tartamának kétszerese, de legalább két év. A kiutasítás tarta
mát években, hónapokban és napokban is meg lehet állapítani [Btk. 60. § (2a) bek.].
A 60. § (5) bekezdés alapján lehetőség van bírósági mentesítésre a végleges
hatályú kiutasítás alól. Ennek három feltétele van, az egyik a kérelem, a másik,
A közügyektöl eltiltás a Btk. 33. § (2) bekezdése szerint a hatályos magyar bünte
tőjogban az egyetlen „civil” mellékbüntetés. A közügyektől eltiltás régi jogintéz
ménye a magyar jognak, már a Csemegi-kódex is ismert hasonló jellegű büntetést
(például hivatalvesztés, 1878. évi V. törvénycikk, 54. §). A Btk. szerint azt, akit
szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítél
nek, és méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen, azok gyakorlásától el kell
tiltani [Btk. 61. § (1) bek.]. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést önállóan egyál
talán nem lehet kiszabni. A közügyektől eltiltás mellékbüntetésről a bíróság értesíti
azt a szervet, amelyet a büntetés érint. A közügyektöl eltiltás büntetés végrehajtását
a rendőrség ellenőrzi.
192 A BÜNTETÉSI NEMEK
m BH 2004, 399.
433 BJD 2530.; BJD 3686.; BJD 5747.; BJD 7117.
434 BJD 2731.
Mellékbüntetés: a közügyektöl eltiltás 193
«’ BJD274.
IV. Intézkedések
1. A megrovás............................................................................................................................................................. 199
2. A próbára bocsátás............................................................................................................................................. 202
3. A jóvátételi munka................................................................................................................................................207
4. A pártfogó felügyelet.......................................................................................................................................... 210
5. Az elkobzás............................................................................................................................................................215
6. A vagyonelkobzás.................................................................................................................................................220
7. Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele........................................................................224
8. A kényszergyógykezelés....................................................................................................................................225
1. A megrovás
BH 1993, 272.
‘MS A fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi és büntető eljárási rendelkezésekről szóló 1951. évi 34. törvény
erejű rendelet.
** A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény.
200 Intézkedések
2. A próbára bocsátás
472 BH 1983, 5.
473 BH 1982, 400.
m BH 1982, 324.
A jóvátételi munka 207
3. A jóvátétel! munka
a próbára bocsátás vonásait is, hiszen egyrészt rend szertan ilag intézkedésként nyert
szabályozást, másrészt a bíróság, a próbára bocsátáshoz hasonlóan, akkor alkal
mazhatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. Harmadrészt
a jóvátételi munka, miként említettük, kizárólag önállóan, büntetés helyett alkal
mazható [Btk. 63. § (2) bek.; ez a szabály ugyanakkor nem gátolja az elkobzás,
a vagyonelkobzás, valamint az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné téte
lének egyidejű alkalmazását]. Negyedrészt pedig lényegében itt is próbaidő megha
tározására kerül sor, amely azonban elsősorban arra szolgál, hogy az elkövető
a munkavégzési kötelezettségének ezen idő alatt eleget tegyen.
Különbség azonban, hogy a próbaidő tartama kapcsán nincs mozgástere a bíró
ságnak, az a Btk. 65. § (1) bekezdése értelmében alapvetően egy év. Ezen szabály
alól kivételt képezhet az az eset, ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egész
ségügyi okból nem tudja igazolni. Ilyenkor a jóvátételi munka elvégzése igazolásá
nak határideje egy alkalommal legfeljebb egy évvel meghosszabbítható [Btk. 68. §
(2) bek. 2. mondat],
Jóvátételi munka végzése nem írható elő azzal szemben, aki a) visszaeső [Btk.
459. § (1) bek. 31. pont; e kategória kifejtését lásd később]; b) a bűncselekményt
bűnszervezetben [Btk. 459. § (1) bek. 1. pont] követte el; c) a szándékos bűncselek
ményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt
követte el; vagy d) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggeszté
sének próbaideje alatt követte el.
A közérdekű munkával szemben egyértelműen kedvezményt jelent az a szabá
lyozás, hogy a jóvátételi munka végrehajtási helye kapcsán az elkövető részére
választási lehetőséget biztosít a törvény. így ilyenkor - döntése szerint - állami
vagy önkormányzati fenntartású intézménynél, közhasznú jogállású civil szerve
zetnél, egyházi jogi személynél vagy azok részére végezheti a jóvátételi munkát
[Btk. 67. § (3) bek.]. Ez az opció azonban nem jelenti azt, hogy az elkövető állásfog
lalásától függene a jóvátételi munka alkalmazhatósága: azt a bíróság saját belátása
szerint, az említett generálklauzula („alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így
is elérhető”) konkretizálása révén rendelheti el.
A jóvátételi munka viszonylatában arra az egy évre, amelyre a bíróság a bünte
tés kiszabását elhalasztja, a jóvátételi munka teljesítésének jobb elősegítése érdeké
ben emellett pártfogó felügyelet is elrendelhető.
A jóvátételi munka próbaideje mellett a bíróságnak természetesen rendelkez
ni kell a munkavégzés pontos időtartamáról is. Ezt órákban kell elvégezni, annak
legkisebb mértéke huszonnégy, legnagyobb mértéke százötven óra.476 A Bv. tv.
m A jóvátételi munka tartamának (generális) minimuma tehát megegyezik a közérdekű munka minimá
lis alsó mértékének (48 óra) felével. Az 1978. évi Btk.-ban pedig a közérdekű munka maximuma -
a 2009. évi Bn. nyomán bevezetett, órában történő kiszabhatósága óta - 300 óra volt. így a 48 és 300
A jóvátételi munka 209
órás, a közérdekű munkára vonatkozó régi tételkeret alsó és felső határának éppen felét jelenhette
volna a jóvátételi munka 24-150 órás kerete. Erre figyelemmel kevéssé érthető, hogy a jogalkotó végül
miért emelte meg a Btk.-ban a közérdekű munka maximumát 300-ról 312 órára. Gyakorlati relevanciája
ugyanis e módosításnak lényegében ugyanis nincs, az viszont bizonyosnak látszik, hogy megjegyezni
így nehezebb e két szankció tartamának alsó és felső határát.
210 Intézkedések
ekkor a bíróságok 116 alkalommal alkalmazták. Ezt 2015-ben 183, 2016-ban 263
alkalmazás követte, majd ez a lényegében folyamatos emelkedés 2017-re 215-re.
végül 2018-ra 198-ra visszaesett.477 Ez az adat annak fényében, hogy a közérdekű
munkával kapcsolatos értesítölap érkezések és a szabadságvesztésre történő átváltoz
tatása érdekében benyújtott ügyészi indítványok száma a jelzett időszakban 18 ezer és
kis híján 30 ezer eset között mozgott, továbbra is elhanyagolhatónak tűnik.
4. A pártfogó felügyelet
m BH 1982, 401.
212 INTÉZKEDÉSEK
m BH 1981, 307.
4M BH 1982, 77.
Az elkobzás 215
5. Az elkobzás
pont; 42. § (3) bek. b) pont]. Az átalakított gépkocsi birtoklása akkor veszélyezteti
a közbiztonságot, ha a forgalomban való részvétele a többi járműre vagy a szemé
lyekre állandó és közvetlen veszélyt jelent.
El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósult.
A sajtótermék fogalmát a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról
szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 203. § 60. pontja határozza meg. Ide tartoz
nak a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy
hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért
valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel, és amelynek
elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz
való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formá
tumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.
Nem lehet elrendelni az elkobzást
- az 1. és 3. pont szerinti esetben [Btk. 72. § (3) bek.] - tehát a bűncselekmény
eszköze és tárgya kapcsán -, ha a dolog nem az elkövető tulajdona és a tulajdonos
az elkövetésről előzetesen nem tudott, ha az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi
kötelezettség nem zárja ki;
- ha a bűncselekmény büntethetősége elévülés folytán megszűnt. Ennek időtarta
ma értelemszerűen legalább 5 év [Btk. 72. § (7) bek.].
Az el kobozhatóság elévülése nem abszolút elévülési határidő, azaz ebben az
esetben is szó lehet az elévülés félbeszakadásáról és nyugvásáról, ugyanis a jogal
kotói szándék az volt, hogy az elkobzás alkalmazhatósága „az elkobzásra alapot adó
bűncselekmény büntethetősége elévüléséhez” igazodjék. Ez a határidő tehát speciá
lis elévülési határidő. Ebből következik, hogy amíg az elkobzásra alapot adó bűncse
lekmény büntethetősége nem évül el, addig az elkobzás alkalmazására is lehetőség
van. Ha pedig a Btk. 35. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja
a büntetőügyben eljáró hatóságnak az elkövető ellen, a bűncselekmény miatt foga
natosított cselekménye, a félbeszakítás napján az elévülés határideje és egyben az
elkobzás alkalmazhatóságának határideje - ismét elkezdődik. Lényegében ugyanez
érvényes a Btk. 35. §-ának (2) bekezdésében foglalt, az elévülés nyugvására vonat
kozó rendelkezése tekintetében is.496 Amennyiben a bűncselekmény már elévült,
de az elkobzás még nem. az elkobzást el kell rendelni. Mindezeknek azonban nyil
vánvalóan mindössze addig volt értelme, amíg a 1978. évi Btk. öt évnél rövidebb
- hároméves - elévülési időt is ismert. A jelenlegi joghelyzetben ugyanis nem
képzelhető el olyan helyzet, hogy a bűncselekmény elévülése hamarabb következ
zen be az elévülésre irányadó minimális elévülés időnél.497
BH 1993, 275.
«" BH 1985, 3.
219
Az elkobzás
(Btk. 16. §, Btk. 17. §). Ugyanakkor egyéb elsődleges büntethetőségi akadály (jogel
lenességet vagy bűnösséget kizáró ok), például jogos védelem, vagy tévedés esetén
az elkövetés eszközének elkobzása kizárt.500
6. A vagyonelkobzás
A Btk. 77. § (1) bekezdése nyomán véglegesen hozzáférhetetlenné kell tenni azt
az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatot, a) amelynek hozzáférhetővé
tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg; b) amelyet a bűncselekmény
elkövetéséhez eszközül használtak; vagy c) amely bűncselekmény elkövetése útján
jött létre. A (2) bekezdés értelmében továbbá az elektronikus adat végleges hozzá
férhetetlenné tételét akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros
elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt
nem büntethető, illetve ha az elkövetőt megrovásban részesítették.
Ezen intézkedési nem dogmatikailag tehát az elkobzáshoz, valamint a vagyon
elkobzáshoz áll közel, elrendelésének esetkörei erre is tekintettel - némileg leegy
szerűsített formában - leképezik az elkobzásra vonatkozó esetköröket. Véglegesen
elrendelendő például az elektronikus hírközlő hálózaton (így elsősorban az interne
ten) közzétett, gyermekpornográfiát (Btk. 204. §) megvalósító felvétel hozzáférhe
tetlenné tétele. A véglegesség utólagos feloldására törvényi lehetőség nincs.
502 Vö. Gaiderné Hartmann Tímea: Elektronikus adatok ideiglenes és végleges hozzáférhetetlenné tétele -
egy új jogintézmény első évei. Magyar Jog, (2015) 2., 106-115. o.
A kényszergyógykezelés 225
A Bv. tv. 324. § (1) bekezdése értelmében az elektronikus adat végleges hozzá
férhetetlenné tételének teljesítésére alapvetően az elektronikus kereskedelmi szol
gáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások
egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CV1II. törvényben meghatározott tárhelyszol
gáltató köteles. Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét a bírósági
végrehajtó hajtja végre.
E szankciónem alkalmazása jelenleg még igen csekély. így 2014-ben és 2015-
ben egyetlenegyszer sem, míg 2016-ban 2, 2017-ben 5, végül 2018-ban 4 esetben
került rá sor. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az intézkedésben a jövőben ne
lehetne potenciál. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy az állampolgárok életében
a jövőben még inkább az online térbe áttevődő jellegére figyelemmel az elektroni
kus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének szankciókénti alkalmazása lényege
sen növekedni fog.
8. A kényszergyógykezelés
503 Részletesen lásd Gúla Krisztina Petra: Búnhódés bűnösség nélkül - a kényszergyógykezelés patológiája
a hazai szabályozás és nemzetközi tapasztalatok tükrében. Magyar Jog, (2018) 7-8., 401-406. o.
226 Intézkedések
5. A bűnismétlés........................................................................................................................................................ 268
6. A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések...................................................... 281
aj A bűnszervezet-fogalom kialakulása..................................................................................................... 283
b) A bűnszervezet-fogalom értelmezése a Kúria gyakorlatában........................................................286
c) A bűnszervezet fogalom folyamatos tágításának büntető anyagi jogi következményei....... 290
d) Az ítélkezési gyakorlat által generált alkotmányos problémák...................................................... 290
e) A bűnszervezet fogalom szűkítésére irányuló törekvések a bírói gyakorlatban........................295
f) Aktuális kérdések a bűnszervezett elkövetéssel kapcsolatban..................................................... 298
7. Szankciós beszámítási szabályok....................................................................................................................301
a) Az előzetes fogvatartás, a bűnügyi felügyelet és a szabálysértési büntetések
beszámítása............................................................................................................................................. 301
b) A már végrehajtott büntetés vagy intézkedés beszámítására vonatkozó szabályok............ 304
Véleményünk szerint bár Szabó András párhuzamos véleménye nem jogforrás, így
a büntetéstani iskolák közötti vitát nem döntheti el, továbbá meghatározónak sem
tekinthető a hatályos magyar büntetőjog szempontjából, mégis útmutató jellegű. Ennek
megfelelően az elkövető jövőbeni esetleges „veszélyessége” nem vehető figyelembe
a büntetőeljárás ezen szakaszában a társadalomra veszélyesség kategórián belül. Úgy
gondoljuk, hogy olyan, más bűncselekményeknél minősítő és privilegizáló esetekként
szabályozott körülmények kerülhetnek itt elsősorban értékelésre, amelyek adott esetben
olyan bűncselekményhez kapcsolódnak, amely kapcsán külön törvényi értékelést nem
kaptak [például hivatalos személy (bíró, ügyész) magánemberként követ el csalást].
e) A büntetésnek továbbá igazodnia kell az egyéb súlyosító és enyhítő körülmé
nyekhez is. A bűncselekmény, az elkövető társadalomra veszélyessége és a bűnös
ség foka maga is súlyosító és enyhítő jelleggel bír, a 80. § azonban külön említést
tesz az „egyéb” súlyosító és enyhítő körülményekről, amelyek a büntetés céljá
nak megvalósulása szempontjából bírnak jelentőséggel. Ezek köre változhat, azaz
a bíróság olyan súlyosító és enyhítő körülményeket is figyelembe vehet egy adott
ítéletben, amelyet egyetlen korábbi ítélet sem tartalmazott. Az ítélkezési gyakor
lat egységessége miatt iránymutatás vált szükségessé; ettől vezérelve alkotta meg
234 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
SM BH 2004, 90.
s,s BH 2000, 44.; BH 1999, 400.; BH 1999, 99.
5.6 BH 1998, 155.; BH 2003, 308.; BH 2001, 52.
5.7 BH 1994, 296.
238 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
„nem jelenti a tételkeret adta lehetőségek negligálását, vagy szűkítését, nem teszi
a büntetési rendszert abszolúte határozottá, és nem hoz létre büntetéskiszabási kény
szerhelyzetet sem. Semmi nem zárja ki azt, hogy a bíróság az egyes körülményeket
a saját belátása szerint vesse össze, értékelje. A törvényben tükröződik a jogalkotónak
az az elvárása is, hogy a bíróság adjon kimerítő indokolást a tételkeret adta lehetőség
kihasználásáról. A törvény rendelkezései nyilvánvalóan nem érintik a jogalkalmazás
elvi irányításának a büntetéskiszabási gyakorlat tapasztalatain alapuló megfontolásait.”
A bíróság tehát - akár felfelé, akár lefelé - szabadon eltérhet a középmértéktől, e vonat
kozásban azonban az ítéletben indokolási kötelezettsége áll fenn.
Végül megemlíthető még a Btk. 80. § (4) bekezdésében olvasható azon, a bírói mérle
gelést elvileg korlátozó szabály, amely szerint, ha a bíróság szabadságvesztést szab ki,
240 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
a) A halmazati büntetés
Amint tankönyvünk első kötetének utolsó fejezetében láttuk, a büntető anyagi jog ismer
bűncselekményi egységet és bűnhalmazatot. Az egység egyazon elkövető által, egyet
len bűncselekmény megvalósítását jelenti. Amennyiben pedig az elkövető egy vagy
több cselekménye több bűncselekményt valósít meg és azokat egy eljárásban bírálják
el, bűnhalmazat jön létre [Btk. 6. § (1) bek.]. A törvényi fogalomból is következően,
amennyiben az elkövető egy cselekménye révén létesül bűnhalmazat, úgy alaki halma
zairól, több cselekménnyel megvalósított több bűncselekmény esetén anyagi halmazai
ról szólhatunk. A bűnhalmazat legjelentősebb anyagi jogi következménye, hogy halma
zati büntetés kiszabásának van helye. Kiemelhető, hogy a látszólagos - alaki vagy
anyagi - bűnhalmazat esetkörei végeredményben bűncselekményi egységet képeznek,
esetükben tehát nem kerülhet sor halmazati büntetés kiszabására. Ugyanez a helyzet
a természetes, a törvényi, valamint a büntető eljárásjogi egység esetköreinél is.
Mivel a halmazati büntetés egy egységes büntetésnek számít, utólag nem vizsgálha
tó, hogy a bűnhalmazatban megállapított különböző bűncselekmények közül az egysé
ges büntetés keretében mely bűncselekmény miatt milyen tartamú büntetést szabtak ki.
A halmazati büntetés kiszabása egyszeri elítélést jelent, és ekként kell értékelni a bünte
tett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés és a visszaesés szempontjából is.
A Btk. 81. § (1) bekezdés nem értelmezhető akként, hogy bűnhalmazat esetében
minden esetben büntetést kell kiszabni, tehát - amennyiben ezek törvényi feltételei
valamennyi, a halmazaiban álló bűncselekmény viszonylatában fennállnak - bűnhal
mazat esetében is van lehetőség intézkedésként például megrovás vagy próbára bo
csátás alkalmazására. Nem lehet azonban akként eljárni, hogy a bíróság az egyik
bűncselekmény miatt a bíróság próbára bocsátást, a másik bűncselekmény miatt
pedig megrovást alkalmazzon.520
így például, ha a különös visszaeső 2 rendbeli alapeseti emberrablás miatt áll bíróság
előtt, a bűncselekményre egyébként irányadó 2-8 éves tételkeret felső határa először
- a különös visszaesés miatt - a felével, 12 évre nő. Ezt követően pedig, a halmazati
büntetés szabályai alapján az egyszer már felemelt tételkeret ismét a felével emel
kedik, így a kiszabható halmazati büntetés ez esetben végeredményben 2-18 évig
terjedő szabadságvesztés.
Amint jeleztük, az aszperáció szabályai nem érvényesülnek, ha nem szabad
ságvesztéssel büntetendő bűncselekmények állnak bűnhalmazatban. így elzárás
esetén a Btk. 46. § (1) bekezdése értelmében a leghosszabb tartam halmazati bünte
tés esetén is csak 90 nap lehet. Ugyanez a helyzet, ha a bíróság a Btk. 33. § (4)—(5)
bekezdései alapján, alternatív büntetésként nem legfeljebb 3 évi szabadságvesztést
vagy elzárást, hanem helyettük például pénzbüntetést szab ki. Ilyenkor a pénzbün
tetés napi tételeinek a száma a Btk. 50. § (3) bekezdése alapján nem haladhatja
meg az 540 napot, az egynapi tétel összege pedig az 500 000 forintot. Mindezek
alapján ismét hangsúlyozandó, hogy az aszperáció elve kizárólag a határozott ideig
tartó szabadságvesztéssel fenyegetett több bűncselekmény bűnhalmazatban történt
megállapítása esetében érvényesülhet; ha a bűnhalmazatban álló valamely bűncse
lekményre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztést is előír, és a bíróság ezt
szabja ki, akkor végeredményben az abszorpció elve érvényesül.523
Az AB-hoz két bírói fórum fordult indítvánnyal. Miután mindkét indítvány a halma
zati három csapásra vonatkozó törvényhely(ek) megsemmisítésére irányult, és indo
kaik is túlnyomórészt azonosak voltak, az AB a Fővárosi Törvényszék indítványát
(1 l.B.972/2011. sz.) egyesítette a Fővárosi ítélőtábla 6.Bf.230/2012/9. számú, 2013.
március 4. napján kelt végzésében foglalt kezdeményezésével.
Az AB döntés először áttekintette a magyar szabályozáshoz hasonló tartalmú,
az Amerikai Egyesült Államokban, valamint Szlovákiában a közbiztonság javítása
érdekében bevezetett rendelkezéseket.527 Ebben a körben megállapítja, hogy vala
mennyi külföldi szabályozásban közös, hogy a harmadik „csapás” csak harmadik
jogerős elítélés esetén léphet működésbe, olyan rendelkezés azonban sehol sem
ismert, amely egyetlen eljárásban, akár büntetlen előéletű elkövetővel szemben is
lehetővé tenné a három csapás alkalmazását.
Vizsgálat tárgyává tette ezt követően a jogintézmény hazai lehetséges előz
ményeit. Itt a közveszélyes munkakerülőkről szóló 1913. évi XXL törvénycikkre
(„dologházi törvény”), a „megrögzött bűntettesek” kategóriáját bevezető büntető
igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1928. évi X. törvény
cikkre, valamint a szigorított őrizet intézményét bevezető 1979. évi 9. tvr.-re (társa
dalomfokozottabb védelméről a közrendre és a közbiztonságra különösen veszélyes
visszaeső bűnözők elleni hatékonyabb fellépés érdekében) utal, röviden kiemelve
a jelzett jogintézmények legfontosabb jellemzőit.
Az AB a következőkben röviden összefoglalta a 2010. évi LVI. törvénnyel beve
zetett új rendelkezéseket.
Döntésében felhívta az 5/2013. (XIL 11.) BK véleményt, amelyben a Kúria rész
letesen összevetette a 1978. évi Btk. és a Btk. vonatkozó halmazati büntetéskiszabási
rendelkezéseit. A BK véleményből kiemelte, hogy a Btk. 81. § (4) bekezdésében foglalt
azon rendelkezés, amely szerint a súlyosabb büntetés kizárólag a különböző időpontban
elkövetett, befejezett bűncselekmények esetén alkalmazható, a 1978. évi Btk. szabá
lyozásával szemben azt jelenti, hogy annak kizárólag valódi anyagi halmazat esetén
lehet helye. Ennek megfelelően a halmazati büntetésre vonatkozó súlyosabb bünte
téskiszabási rendelkezések nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a terhelt cselek
ményei törvényi, vagy természetes egységet alkotnak. Kizárt az alkalmazás az alaki
halmazaiban álló bűncselekmények miatt, valamint abban az esetben is, ha egymással
részben alaki, részben anyagi halmazaiban lévő bűncselekményeket kell elbírálni, de
azok közül nem állapítható meg legalább három, anyagi halmazatot alkotó, befejezett
Tette ezt arra is figyelemmel, hogy a 2010. évi LVI. törvény miniszteri Indokolása a három csapás beve
zetését e két ország büntetópolitikájára történő hivatkozással kívánta alátámasztani.
A halmazati büntetés és az összbüntetés 2A1
528 2009. augusztus 9. napjától 2013. június 30. napjáig hatályos törvényhely.
248 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
A halmazati három csapásról rendelkező szabálynak tehát nem lehetett olyan jelen
tést adni, amely megfelelt volna az Alaptörvénynek. Erre figyelemmel minden szem
pontból helyeselhető az AB azon állásfoglalása, amely azt alkotmányellenesnek nyilvá
nította. Nem felelt - és nem is felelhetett - meg a szabályozás ugyanis a jogbiztonság
alkotmányos kívánalmának azért, mert lényegében attól vált függővé a szigorúbb
halmazati büntetés alkalmazhatósága, hogy az elkövető legalább három, személy elleni
erőszakos bűncselekményét ugyanazon, vagy különböző eljárásokban bírálták-e el.
Mint Elek Balázs ekkoriban megállapította, ha „az ügyész nem egy vádiratot
szerkeszt, vagy a bíró esetleg úgy dönt, hogy a legsúlyosabb bűncselekményt [...]
elkülöníti”, a terheltnek csak a „rendes” és nem a felemelt büntetéssel kellett számol
nia, sőt utóbb még - amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak - az össz
büntetés kedvezményében is részesülhetett.529 Ilyen jogszabályi környezetben pedig
a halmazati három csapásra vonatkozó előírás az elöreláthatóság - a teljes jogrend
szer legfontosabb alapját jelentő - követelményével összeegyeztethetetlen volt.
Mindez annak ellenére is igaz, hogy a halmazati három csapás akkor még hatályos
szabályait elemző tankönyv- és kommentárirodalom szerint, amennyiben több eljárás
indul, az ügyeket egyesíteni szükséges, illetve az egy eljárásban szereplő személy elle
ni erőszakos cselekmények elkülönítése nem fogadható el, mert különben a törvény
szigora nem a jogalkotó szándéka szerint érvényesült volna.530 Az egyesítést kógens
szabályként előíró, illetve az elkülönítést megtiltó rendelkezést azonban a büntető
eljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: 1998. évi Be.) 72. §-a nem
ismert (és ugyanígy nem ismer a Be. 146. §-a sem). Az pedig könnyen belátható, hogy
a gyakorlati célszerűség hiánya mellett más, napjainkban a szigorításhoz hasonlóan
népszerű büntetőeljárási „vezérelvek” - mint például az időszerűség- sokszor ugyan
csak ellehetetleníthetik az egyesítést vagy az elkülönítés mellőzését. így tételezzük
fel, hogy az elkövető két, adott esetben egyszerű megítélésű bűncselekményt, rablást
(Btk. 365. §) és súlyos testi sértést [Btk. 164. § (3) bek.] követett el, melyek kapcsán
egyazon büntetőeljárás folyt. Emellett azonban a terhelt egy [a Btk. 459. § (1) bek.
26. pont d) pontja alapján ugyancsak személy elleni erőszakos bűncselekménynek
minősülő] szövevényes, nehezen felderíthető és bizonyítható emberkereskedelemben
(Btk. 192. §) is részt vett, amelynek nyomozása és a bírósági eljárás várhatóan hosszú
évekig elhúzódik. A rablás és a súlyos testi sértés miatt folytatott, akár legfeljebb
529 Elek Balázs: Három csapás kontra arányosság. Ügyészek Lapja, (2013) 3-4., 18-21. o.; Hasonlóan Elek
Balázs: A bíró büntetéskiszabási szemléletének jogalkotói alakítása. Kriminológiai Közlemények, 70.
(2012) 20-33., 31. o.
530 Elek Balázs: A halmazati büntetés. In Polt Péter (szerk.): Új Btk. Kommentár. 2. kötet, Általános Rész.
Budapest, 2013. 136. o.; Belovics Ervin: A halmazati büntetés. In Belovics Ervin - Geller Balázs - Nagy
Ferenc - Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános Rész. A 2012. évi C. törvény alapján. Budapest, 2012. 479. o.
Nem utalt ugyanakkor e kívánalomra Mészár Róza: A halmazati büntetés. In Kónya István (szerk.):
Magyar Büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára. I. kötet. Budapest, 2013. 287. o.
250 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
531 A BH 1999, 148. II. számon közzétett eseti döntés szerint „nem egyrendbeli folytatólagosan elkövetett
rablást, hanem többrendbeli rablást kell megállapítani, ha az elkövetők ugyanannak a jogi személynek
a sérelmére, több postahivatali fiókban úgy követik el a rablási cselekményeket, hogy több természetes
személy ellen alkalmaznak erőszakos vagy fenyegetést". Álláspontunk szerint ez a minősítés azért vitat
ható helyességú, mert ha a rablás jellegzetes jogi tárgyának a vagyoni jogosultságot tekintjük, akkor
a folytatólagosság megállapíthatóságához szükséges „azonos sértett” feltétel alatt elegendő a jogi
személy azonosságát megkövetelnünk, így az ilyen és hasonló esetekben a folytatólagosság megállapítása
akadályba nem ütközik, továbbá általában ez a minősítés tekinthető az elkövetőre nézve kedvezőbbnek is.
532 Az ügyész ilyen alapon (részben) mellőzhette a nyomozást [1998. évi Be. 187. § (1) bek.] vagy a vádeme
lést [1998. évi Be.220. § (1) bek.], míg a bíróság az eljárást ugyanebből az okból megszüntethette
[1998. évi Be. 267. § (1) bekezdés g) pont, 332. § (2) bekezdés, 377. §], valamint a bizonyítást mellőzhet
te (1998. évi Be. 306. §).
A halmazati büntetés és az összbüntetés 251
533 Geller Balázs - Ambrus István: A magyar büntetőjog általános tanai I. 2. kiadás. Budapest, 2019. 467-469. o.
534 E felfogás lényege abban állt, hogy ekkoriban a bíróságok nem csupán a két (vagy több) bűncselekmény
közötti in abstracto (tehát általánosságban is meglévő) szükségképpeni vagy legalábbis rendszerin
ti összefüggésnek tulajdonítottak bűnhalmazatot kizáró jelentőséget, hanem az in concreto (vagyis
csupán a konkrét életbeli szituációban jelentkező) szükségszerű kapcsolatnak is.
252 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
b) Az összbüntetés
53S Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy azért nem érheti az elkövetőt hátrány, mert az egyik bűncselekmé
nye miatt korábban megindult büntetőeljárásban nem vallotta be a további deliktumok elkövetését.
A Be. 7. § (3) bekezdésében szabályozott egyik eljárási alapelv szerint ugyanis a büntetőeljárásban
senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen vagy önmaga ellen bizonyítékot
szolgáltasson (önvádra kötelezés tilalma).
254 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
536 A Legfelsőbb Bíróság 3/2002. BJE és 2/2006. BJE határozatai alapján az összbüntetésbe foglalás törvé
nyi feltételei az alábbiak:
aj Kizárólag jogerős (alapjítéletekkel kiszabott több jogerős szabadságvesztésben kiszabott bünteté
sek foglalhatók összbüntetésbe;
bj Csak a határozott időtartamú szabadságvesztések foglalhatók összbüntetésbe, amennyiben olyan
szabadságvesztés is kiszabásra került, amely életfogytig tartó szabadságvesztést tartalmazott [irány
adó a Btk. 47/B. § (1)-(5) bek., a 47/C. § (2) bek., és a 69. §];
c) Csak olyan szabadságvesztések foglalhatók összbüntetésbe, amelyek végrehajtandó szabadság
vesztésekre vonatkoznak, illetőleg ha a felfüggesztett szabadság vesztést a 91. § (1) bekezdés aj pont
esetén utóbb végre kell hajtani, ezt a büntetést az összbüntetésbe foglalás szempontjából úgy kell
tekinteni, mintha eredetileg is végrehajtandó szabadságvesztés került volna kiszabásra. Kizárt az össz
büntetésbe foglalás a végrehajtásában felfüggesztett és a végrehajtandó szabadságvesztések eseté
ben, és az egymással quasl halmazaiban levő, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztéseket
sem lehet összbüntetésbe foglalni;
dj Összbüntetésbe csak az olyan végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók, amelyek egymással
ún. quasl halmazati viszonyban vannak, azaz ha az elkövető valamennyi bűncselekményt a vele szem
ben legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el;
ej Az összbüntetésbe foglalásnak nem törvényi feltétele a büntetések folyamatos végrehajtása. Ha
a terheltet feltételes szabadság tartama alatt olyan cselekmény miatt ítélik jogerősen végrehajtandó
A halmazati büntetés és az összbüntetés 255
szabadságvesztésre, amelyet a korábbi ítélet jogerőre emelkedése előtt követett el, a büntetéseket
összbüntetésbe kell foglalni arra tekintet nélkül, hogy az újabb büntetést foganatba vették-e vagy sem
(2/2006. BJE). (Nem hatályos már a 3/2002. BJE azon megállapítása miszerint: „Az összbüntetésbe
foglalás feltételei csak addig állnak fenn, amíg az egyik büntetést sem hajtották teljesen végre, illetve
a végrehajtásuk folyamatos.");
f) Az összbüntetésbe foglalás fenti együttes (konjunktív) feltételeinek az elsőfokú összbüntetési ítélet
meghozatala időpontjában kell fennállniuk, és ebből a szempontból nincs jelentősége annak, ha az össz
büntetési ítélet másodfokon történő felülbírálatának vagy a jogerőre emelkedésének az időpontjában az
elkövető az egyik (alap)ítéletben kiszabott szabadságvesztést már teljes egészében letöltötte.
256 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
537 Korábban a 3/2002. BJE határozata (11/5. pont) adott iránymutatást az ún. többszörös összbüntetésbe
foglalás tekintetében. Ez alapján, ha a terhelt korábbi szabadságvesztés büntetését korábban már össz
büntetésbe foglalták, de az úiabb szabadságvesztést kiszabó (alapjítéletre tekintettel újabb összbünte
tésbe foglalás vált szükségessé, ennél az újabb összbüntetési ítéletnél a korábbi összbüntetési ítéletet
figyelmen kívül kellett hagyni, és vissza kellett térni az eredeti (alap)ítéletekben kiszabott büntetésekre.
A kvázi halmazati viszony megítélésénél tehát az (alap)ítéletekkel elbírált bűncselekmények elkövetési
idejét, illetve az alapítéletek jogerőre emelkedésének az időpontját kellett figyelembe venni. Az újabb
összbüntetés tartamának ilyen esetben el kellett érnie áz alapítéletekben kiszabott szabadság vesztések
közül a legsúlyosabbat, de nem érhette el a büntetések együttes tartamát. BH 2004, 396.; BH 2001, 1.
538 BH 2004, 176.; BH 2003, 488.; BH 2003, 105.; BH 2003, 5.; BH 2002, 468.; BH 2002, 296.; BH 2001, 4.;
BH 2001, 1.; BH 2000, 237.; BH 2000, 184.; BH 2000, 145.; BH 2000, 135.
A halmazati büntetés és az összbüntetés 257
ugyanakkor mind párhuzamosan figyelembe kell venni. Ez azt jelenti, hogy a bíró
ságnak az összbüntetés kérdésében való döntésnél mindig két számítási műveletet
szükséges elvégeznie. Egyrészt ki kell számolnia, a fentieknek megfelelően, hogy
mennyi a legsúlyosabb kiszabott büntetésnek a rövidebb tartamú büntetés vagy
büntetések egyharmad részével megemelt összege, illetve a büntetések együttes
tartama. Másrészt figyelembe kell vennie, hogy az alapítéletekben milyen bűncselek
mények miatt szabtak ki büntetést és ezeknek mennyi az absztrakt büntetési tétele.
Végül pedig mindig azt a keretet kell alkalmazni, amely az elítéltre nézve kedvezőbb,
így a fenti példa esetén, a három rendbeli rablás halmazati büntetési tétele 2-12 évi
szabadságvesztés lenne. A 12 év hosszabb, mint az összes büntetés együttes összege
ként kiszámolt 11 év, így ez esetben ez utóbbit kell irányadónak tekinteni. Más lenne
a helyzet, ha az elkövetőt például egy ízben 7. majd még további 1-1 ízben 6, illetve
ismét 6 év szabadságvesztésre ítélték volna a rablások miatt. Ilyenkor az összbüntetés
minimuma 7 + 6/3 + 6/3 = 11 év, maximuma a büntetések összeadása révén 7 + 6 + 6
= 19 év lehetne. A halmazati büntetés tételkeretének felső határa azonban változatla
nul 12 évi szabadságvesztés. Ilyenkor tehát nem az összbüntetés speciális számítási
szabályai, hanem a halmazati büntetés szabályai kerülnek előtérbe, így a kiszabható
összbüntetés mértéke végeredményben 11-12 év között mozoghat. Ha a legsúlyosabb
büntetésnek az enyhébb büntetések egyharmadával megnövelt összege esetleg olyan
magas lenne, hogy a halmazati büntetés kiszabható maximumát meghaladná - ami
sokszoros elítélés esetén előfordulhat - az összbüntetés kiszabandó mértéke a halma
zati büntetés maximumában határozható meg.
Az összbüntetés leghosszabb tartama 25 év (Btk. 36. §). Ez azt jelenti, hogy
olyan esetben, amikor a 25 évi szabadságvesztést kiszabó egyik alapítélet áll kvázi
halmazati viszonyban egy másik - ennél enyhébb büntetési mértéket tartalmazó -
szabadságvesztést kiszabó ítélettel, akkor az összbüntetési eljárást ilyen esetben
is le kell folytatni, az összbüntetés tartama megállapításánál azonban nincs igazá
ból mérlegelési jogköre a bíróságnak, hiszen az összbüntetés tartama kizárólag 25
évben határozható meg.
A gyakorlatban egyébként minél hosszabbak az alapítéletben foglalt bünteté
si tartamok, általában annál nagyobb a rövidebb tartamú büntetések) mértékéből
való utólagos elengedés. A Legfelsőbb Bíróság már említett 3/2002. BJE határoza
ta részletes iránymutatást tartalmaz az összbüntetés mértékének meghatározása és
a rövidebb időtartamú szabadságvesztés mértéke bizonyos hányadának „elengedé
sére” nézve. Az elengedés mértékének megítélésénél különösen szükséges annak
vizsgálata, hogy a több eljárásban elbírált cselekmények azonosak vagy hasonlók-e,
illetve időbelileg összefüggenek-e; az elkövetési magatartások időbelileg egybeesők
vagy közeliek-e. Ha az egymással kvázi halmazati viszonyban álló szabadságvesz
tések közül nem indokolt a rövidebb tartamú büntetés teljes elengedése. A csök
kentés a rövidebb büntetésnek akár a háromnegyed részét meghaladó hányadáig is
A halmazati büntetés és az összbüntetés 259
3. A büntetés enyhítése
célja azáltal is elérhető, ha a törvényi büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés
kerül kiszabásra; ezt teszi lehetővé - kizárólag a szabadságvesztés esetén - a 82. §
(1) bekezdése. A büntetés enyhítésére akkor kerülhet sor, ha az adott ügy elbí
rálása során a bíróság úgy találja, hogy a szabadságvesztés büntetési tételének
a legkisebb mértéke a büntetéskiszabás általános elveire figyelemmel túlsá
gosan szigorú lenne. A törvény alternatív büntetési tételeket megjelölő eseteiben
bármely büntetési nem vagy mérték kiszabásának helye lehet, és a büntetéskiszabás
során jelentkező valamennyi tényező együttes értékelése alapján juthat a jogalkal
mazó arra a felismerésre, hogy a törvényi büntetési tétel legalacsonyabb mértéke is
túlságosan szigorúnak mutatkozik. Természetesen a kizárólag elzárással fenyege
tett deliktumok (például méreggel visszaélés) esetében fel sem merülhet az enyhítő
rendelkezések alkalmazása.
Kiemelendő, hogy a Btk. 33. § (4)-(5) bekezdésében, a legfeljebb háromévi
szabadságvesztés vagy az elzárás helyett enyhébb büntetés vagy büntetések kisza
bását is megengedő szabály nem tekinthető a büntetés enyhítésére irányuló rendel
kezéseknek. Ezeket tehát a bíróság bármiféle megkötés - így az enyhítő körülmé
nyek túlsúlya - nélkül, szabadon alkalmazhatja.
A hatályos törvényi rendelkezések logikailag jól követhető rendszert alkotnak,
megjelölve az alsó határok mindegyikénél a helyükbe lépő új alsó határt. Az ún.
egyszeres leszállás/egyfokú enyhítés esetében az mondható el, hogy általában a felére
(de adott esetben ennél többel is!) enyhíthető az egyébként irányadó legkisebb bünte
tési mérték. így a Btk. 82. § (2) bekezdése alapján, ha a büntetési tétel alsó határa
a) tízévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb ötévi;
b) ötévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb kétévi;
c) kétévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb egyévi;
d) egyévi szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú
szabadságvesztést lehet kiszabni.
így például egy különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés (büntetése 10-20
évig vagy életfogytig terjedő szabadságvesztés) miatt legkevesebb 5 évet, egy halált
okozó közúti veszélyeztetés (büntetése 5-10 évig terjedő szabadságvesztés) miatt
minimum 2 évet, egy alapeseti rablás (büntetés 2-8 évig terjedő szabadságvesztés)
miatt legkevesebb 1 évet, egy alapeseti zsarolás (büntetése 1-5 évig terjedő szabad
ságvesztés) miatt az 1 évinél rövidebb - e büntetési nem generális minimumára
figyelemmel legkevesebb 3 hónapos - szabadságvesztés szabható ki.
Az 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett deliktumok viszonylatá
ban továbbá nemcsak az 1 évnél rövidebb tartamú szabadságvesztés, hanem a Btk.
82. § (3) bekezdése alapján ehelyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, vala
mint e büntetések egymás mellett is kiszabhatok.
Kísérlet és a bűnsegély esetében a Btk. az ún. parifikáció elvét írja elő, azaz
a kísérlet stádiumában megrekedt cselekmény, valamint a bünrészesség esetén
A büntetés enyhítése 263
A Be. - mely 2017. július 1. napján lépett hatályba - LXV. Fejezetének 407-411. §-ai,
valamint XCIX. Fejezetének 731-738. §-ai rendelkeznek az egyezség a bűnösség
beismeréséről intézménye eljárásjogi szabályairól.
A Be. 407. § (1) értelmében az ügyészség és a terhelt a Be. XCIX. Fejezet
szerinti, egyezség esetén lefolytatandó eljárás érdekében a vádemelés előtt egyez
séget köthet a terhelt által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség
beismeréséről és ennek következményeiről.
A terhelttel történő megegyezés a büntetőeljárás egyszerűsítését és gyorsítását
szolgáló olyan jogintézmény, amelyben az állam lehetőséget teremt a büntetőeljárás
A büntetés kiszabása egyezség esetén 267
5. A bűnismétlés
igaz, hogy javulást nem mutat az, ki ismét bűntettbe esik, de azért több roszat és sérel
met nem követ el, mint ha először tenné azt, - és a’ visszaesésnek oka többnyire maga
a’ status, midőn a' büntevők javulására és fogház utáni ellátására olly keveset áldozik.
Nem igen találhatni tehát igazságosnak a’ büntetés nagyítását.547
546 Tóth Mihály: Utak, ösvények és „csapások” a visszaesés büntetőjogi szabályozásában. In Belovics Ervin
- Tamási Erzsébet - Varga Zoltán (szerk.): Örökség és büntetőjog. Emlékkönyv Békés Imre tiszteletére.
Budapest, 2011. 177. o.
5” Szokolay István: Büntető Jogtan. A' codificatio és tudomány legújabb elvei szerint, különösen biráink ’s
ügyvédeink számára. Pest, 1848. 219. o.
A bűnismétlés 269
A Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontjához fűzött miniszteri Indokolás szerint
az ismételten bűncselekményt elkövetőkön belül két kategóriát állíthatunk fel: az
egyszerű bűnismétlök és a visszaesők kategóriáit. Ez a csoportosítás csak azzal
a korrekcióval fogadható el, hogy az „egyszerű” bűnismétlőket helyesebben vissza
esőnek nem minősülő bűnismétlőknek nevezhetjük, az egyes visszaesői kategóriá
kat pedig - lényegesen eltérő jogkövetkezményi szabályaik miatt - érdemes külön
pontokban tárgyalni. Már itt ki kell ugyanakkor emelni, hogy valamennyi speciá
lis visszaesői esetkör egyidejűleg beleillik az „egyszerű” visszaeső fogalmába is,
így például a különös és többszörös visszaesők egyben természetesen visszaeső
nek is minősülnek. De ugyanígy az erőszakos többszörös visszaesők is többszörös
visszaesők, illetve visszaesők is. Nem elkülönült, hanem egymással „a kevesebb
és a több” viszonyában álló esetcsoportokról van tehát szó. Ennek konzekvenci
ája, hogy a visszaesőre vonatkozó hátrányos törvényi következmények - hacsak
a törvény nem ír elő még szigorúbb, speciális szabályokat valamely további vissza
esői minőség viszonylatában - vonatkoznak egyben a különös, a többszörös és
az erőszakos többszörös visszaesőkre is. Mindezekre figyelemmel, álláspontunk
szerint hatályos büntetőjogunkban összesen öt bünismétlöi kategóriát lehet megkü
lönböztetni, a különös és a többszörös visszaesőkre egyaránt vonatkozó szabályo
kat pedig külön pontban indokolt érinteni, az alábbiak szerint:
1) visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő;
2) visszaeső;
3) különös visszaeső;
4) többszörös visszaeső;
5) a törvény a különös és a többszörös visszaesők viszonylatában közös szabá
lyokat is meghatároz; végül
6) erőszakos többszörös visszaeső.
(2) bek.; Be. 398. § (2) bek. d) pont], illetve ha az ügyészség a büntetőeljárást felté
telesen felfüggeszti, és annak tartama eredményesen eltelik [Be. 420. § (1) bek.].
Nem sorolhatók ide ugyanakkor a bűnhalmazat [Btk. 6. § (1) bek.] egyes esetei,
valamint - az ártatlanság vélelme (Be. 1. §) nyomán az sem, ha ugyanazon elköve
tővel szemben egyidejűleg akár több büntetőeljárás is folyamatban van, ugyanakkor
még egyikben sem került sor jogerős elítélésére.
A visszaesés törvényi definíciójából következően visszaesőnek nem minősülő
bűnismétlők a következők.
- Akit akár az első, akár a második alkalommal gondatlan bűncselekmény miatt
vontak felelősségre. A vegyes bűnösséggel megvalósul deliktumok megítélése e
vonatkozásban problematikus lehet. Álláspontunk ebben a körben az, hogy míg az
ún. alapeseti vegyes bűnösségű bűncselekmény - például gondatlanságból elköve
tett hamis vád [Btk. 268. § (5) bek.], vagy szándékos szabályszegéssel megvalósuló
alapeseti foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés [Btk. 165. § (1)
bek. I. ford.] - nem alapozza meg a visszaesés megállapítását, addig az ún. szoros
értelemben vett vegyes bűnösséggel elkövethető deliktum (Btk. 9. §) - mint halált
okozó testi sértés [Btk. 164. § (8) bek. II. ford.] igen.
- Akivel szemben akár az első, akár a második alkalommal nem végrehajtan
dó szabadságvesztést, hanem például felfüggesztett szabadságvesztést, elzárást,
közérdekű munkát, pénzbüntetést stb. szabott ki a bíróság. Kiemelhető, hogy
a közérdekű munka, illetve a pénzbüntetés kiszabása abban az esetben sem alapoz
za meg a visszaesői minőség létrejöttét, ha az említett büntetéseket később szabad
ságvesztésre változtatják át.
- Akivel szemben a büntetés kitöltésétől vagy a végrehajthatóság megszűné
sétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig három évnél több idő telik
el. A bűncselekmény elkövetésének időpontjára a magatartás-elmélet tekinthető
irányadónak, tehát megállapítható a visszaesés, ha a cselekmény kifejtésekor még
nem telt le a három év. akkor is, ha például materiális bűncselekmény viszonylatá
ban az eredmény bekövetkezése három éven túlra esik.
lépő szabadságvesztés nem érthető tehát ide, hanem az olyan felfüggesztett szabad
ságvesztésre ítélés sem, amely-kapcsán a bíróság utóbb elrendelte annak végre
hajtását. Ez utóbbi álláspont helyessége a logikai értelmezés segítségével is kimu
tatható. Az összbüntetés szabályrendszerében ugyanis a Btk. 93. § (3) bekezdése
kifejezetten úgy rendelkezik, hogy ha felfüggesztett szabadságvesztést utóbb végre
kell hajtani, azt az összbüntetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehaj
tandó szabadságvesztésnek kell tekinteni. Miután pedig hasonló szabályt a vissza
esés definiálásánál nem határozott meg a jogalkotó, ebből az argumentum a cont-
rario alapján arra nézve vonhatunk le következtetést, hogy a visszaesői minőséget
megalapozó jelentősége akkor sincs a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélésnek,
ha utóbb annak végrehajtására sor is kerül. Egy újabb döntésében a Kúria is úgy
foglalt állást, hogy ,,[a] végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés
akkor sem alapoz meg visszaesői minőséget, ha utóbb annak végrehajtását elren
delik”.548
A három éven belüli újabb szándékos deliktum elkövetésére vonatkozó szabály
alapvetően a büntetés kitöltéséhez igazodik, amely kapcsán hangsúlyozandó, hogy
az alatt nem a feltételes szabadságra bocsátás, hanem a feltételes szabadság letel
tének a napja értendő. Lényegesen ritkábban, de előfordulhat továbbá a szabadság
vesztés végrehajthatóságának megszűnése. így a Bv. tv. 28. § (1) bekezdése szerint
a szabadságvesztés végrehajthatósága elévül: a) tizenöt évi szabadságvesztés vagy
ennél súlyosabb büntetés esetén húsz év; b) tízévi vagy ezt meghaladó tartamú
szabadságvesztés esetén tizenöt év; c) ötévi vagy ezt meghaladó tartamú szabad
ságvesztés esetén tíz év; d) öt évet el nem érő tartamú szabadságvesztés esetén
öt év elteltével. Amennyiben tehát az idézett időtartamok anélkül telnek el, hogy
a szabadságvesztést foganatba vennék, annak végrehajtása a későbbiekben, az
elévülés folytán kizárttá válik. Ha azonban az elkövető e megszűnéstől számítva
ismét szándékos bűncselekményt követne el, visszaesői minősége megállapítható.
Töretlen a joggyakorlat továbbá abban, hogy a visszaesői minőséget nem csupán
a büntetés kitöltésétől, illetve a végrehajthatóság megszűnésétől számított három
éven belül kell megállapítani, hanem a végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó
ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől kezdődően. A Legfelsőbb Bíróság egy
eseti döntése értelmében
Ha tehát az elkövetőt például 2018. május 14. napján jogerősen hat év szabadság
vesztésre ítélik, visszaesői minősége egészen a 2027. évig végig fennáll, függetlenül
attól, hogy az újabb szándékos bűncselekményt esetleg még a bv. intézetbe történő
bevonulást megelőzően, magában a bv. intézetben, amennyiben 2022-ben ilyenre
bocsátják, a feltételes szabadság ideje alatt, vagy a büntetés 2024. évi kitöltésé
től számított 3 éven belül (2027-ig) követte el. Ez az álláspont ugyanakkor, bár
praktikailag megalapozottnak és a bünismétlökkel szembeni szigorúbb büntetőjogi
fellépést elősegítenek tekinthető, felvetheti a kétszeres értékelés tilalmának (ne bis
in idem) sérelmét, hiszen a törvény nem százszázalékosan egyértelmű szabályát
lényegében az elítélt terhére, kiterjesztve értelmezi.
Az „egyszerű” visszaeső minőség — önmagában - viszonylag csekély számú
esetben jelenik meg a törvényben. így:
- nem fogház, hanem börtön fokozatban kell végrehajtani a szabadságvesztést
a visszaesővel szemben, ha vétséget követett el [Btk. 37. § (1) bek. és (2) bek. b)
pont];
- a visszaeső nem a büntetés 2/3, hanem csupán 3/4 részének (de legkevesebb
három hónapnak) a kitöltését követően szabadulhat leghamarabb feltételesen a hatá
rozott tartamú szabadságvesztésből [Btk. 38. § (2) bek. b) pont];
- a visszaeső büntetőjogi intézkedésként nem bocsátható próbára [Btk. 65. §
(2) bek. a) pont];
- visszaesővel szemben nem alkalmazható jóvátételi munka intézkedés [Btk.
67. § (2) bek. b) pont];
- minden esetben kötelező elrendelni azon visszaeső pártfogó felügyeletét, akit
a határozott tartamú szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátottak, vagy
Utalunk rá, hogy a 39. BKv ugyan nem a különös visszaesés, hanem az üzletszerű
ség [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont] kapcsán tipizálja az egymáshoz hasonlójellegű
bűncselekményeket, az abban foglaltak azonban a különös visszaesői minőség
BH 1985,461.1.
5” BH 1988, 255. II.
A bűnismétlés 275
Az 1978. évi Btk.-ba bevezetett rendelkezéseket átvette a Btk. is. Eszerint az erősza
kos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőként! minő
sítést megalapozó bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés
esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz
évet meghaladná, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabad
ságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadság
vesztést kell kiszabni [Btk. 90. § (2) bek.]. Mint az erről szóló fejezetben már volt
róla szó, ez esetben a jogalkotó ún. abszolút határozott szankciót vezetett be, ahol
tehát a bíróságot sem a szankciónem, sem annak mértéke megválasztásában nem
illeti meg diszkrecionális jog.
A fő szabály az erőszakos többszörös visszaesők vonatkozásában az újonnan
elkövetett bűncselekményre irányadó büntetési tétel felső határának a duplázódása.
Ha tehát például az erőszakos többszörös visszaeső alapeseti rablást [Btk. 365. §
(1) bek.] követ el, rá az eredeti 2-8 évig terjedő szabadságvesztés helyett 2-16 évig
terjedő szabadságvesztés lesz az irányadó (és természetesen a középmérték is 9
évre emelkedik 5 évről). Ugyanez irányadó akkor is, ha a megduplázott büntetési
tétel felső határa kereken 20 év, mint például az eredetileg 5-10 évig terjedő szabad
ságvesztéssel fenyegetett fegyveres rablás [Btk. 365. § (3) bek. a) pont] esetében.
Ha azonban a felemelt felső határ meghaladná a 20 évet - ez a helyzet legenyhébb
esetben is 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények,
mint például alapeseti emberölés [Btk. 160. § (1) bek.] esetén állhat elő - a bíró
ság köteles életfogytig - méghozzá ténylegesen életfogytig! - tartó szabadságvesz
tést kiszabni. Ugyanez a helyzet akkor, ha az erőszakos többszörös visszaeső által
280 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
554 A kifejezés eredetileg az ismert baseball-szabályból („three strikes, and you’re out") származik.
555 Tóth: Utak, ösvények és „csapások" a visszaesés büntetőjogi szabályozásában. 185. o.
556 Az esetet ismerteti és a három csapást e vonatkozásban bírálja Vitiello, Michael: Three strikes: can we
return to reality? Journal of Criminal Law and Criminology, (1997) 2., 395-481., 396. o.
557 Borbíró Andrea: „Three strikes and youTe out" Magyarországon - kriminálpolitikai raciona itás vagy
szimbolikus jogalkotás? Acta Facultatís Politico-luridicae Universitatis Scientiarum Budapestiensis De
Rolando Eötvös Nominatae, (2008) 45., 165-179., 174.0.
A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések 281
a) A bűnszervezet-fogalom kialakulása
a „bűnöző szervezet” kettőnél több személy hosszabb időre szóló szervezett együttmű
ködését jelenti olyan bűncselekmények összehangolt elkövetésére, amelyek büntetési
558 Geller Balázs: Gondolatok a büntetőjog jelentőségéről a szervezett bűnözés elleni fellépéssel kapcsolat
ban. In Geller Balázs - Hollán Miklós (szerk.): A szervezett bűnözés arcai. Budapest, 2004. 27. o.
284 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
tételének felső határa legalább négy évi szabadságvesztés büntetés, vagy ilyen tartamú
biztonsági intézkedés, avagy ennél súlyosabb büntetés, tekintet nélkül arra, hogy ezek
a bűncselekmények magukban képezik az elkövetés célját, vagy pedig eszközül szol
gálnak arra, hogy vagyoni előnyt szerezzenek és adott esetben közhatóságok működé
sét megengedhetetlen módon befolyásolják.
Fogalmi ismérvek
A Legfelsőbb Bíróság első alkalommal az ún. kecskeméti maffiaperben foglalko
zott a bűnszervezet fogalommal. Mivel a felülvizsgálati indítványokban a védők
a nemzetközi dokumentumokra is hivatkoztak a bűnszervezet fogalom értelme
zésével kapcsolatban, a Legfelsőbb Bíróság ebben a kérdésben is megnyilvánult.
A BH 2008,6.139. számon közzétett határozatban elvi éllel rögzítette, hogy a fogal
mi ismérvek törvényi meghatározása kimerítő, azok más ismérvekkel nem bővít
hetők. A felülvizsgálati indítványokban felhívott, a bűnszervezettel kapcsolatos
nemzetközi jogi aktusok közvetlen belső alkalmazása nem megengedett, nem elfo
gadott, azok csak a belső jogalkotásra lehetnek hatással, jelenthetnek szabályozási
kötelezettséget. Nem része tehát a törvényi fogalomnak a jogtalan vagyoni haszon
szerzés célzata, a „bűnös profitszerzés” vagy az erre való törekvés. Ez a határozat
alapvetően determinálta a Legfelsőbb Bíróság, majd a Kúria joggyakorlatát, hiszen
azóta is számos döntésben felhívták ezt a határozatot.
A bűnszervezet fogalmi elemeivel kapcsolatban a Kúria a következőket hangsú
lyozta. A bűnszervezeten belüli személyes ismeretség valamennyi elkövetővel nem
feltétele a bűnszervezeten belüli elkövetés megállapításának, és a bűnszervezetnek
BH 2016, 234.
552 BH 2011, 299.: BH 2009, 96.; LB-H-BJ 2008, 24.
563 BH 2018, 106.
564 Bfv.ll.842/2018/9. számú ítélet.
288 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
Elkövetők
A bűnszervezetben elkövetés megállapításának kiterjesztését a Legfelsőbb Bíróság
a 4/2005. BJE határozatban is folytatta, ekkor elkövetői oldalról. A jogegységi
határozat szerint bűnszervezetben elkövetés megállapítható azzal szemben is, aki
- eseti jelleggel - akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg.
Az indokolás értelmében a Btk. 98. §-a (1) bekezdésének alkalmazhatósága szem
pontjából közömbös a bűnszervezetben kifejtett cselekvés bűnszervezeten belü
li szerepe. A bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében kifejtett cselekvésnek
a bűnszervezet működéséhez történő bármely hozzájárulása önmagában elégséges.
Ez szintén túlmutatott a törvényalkotói akaraton, hiszen a miniszteri Indokolás úgy
fogalmazott, hogy átfogja a bűnszervezeten belül a szervező, irányító, közreműkö
dő és segítő szerepeket egyaránt. Abban igaza volt tehát a Legfelsőbb Bíróságnak,
hogy a kifejtett tevékenység intenzitásának nincs a bűnszervezetben elkövetés
megállapítása szempontjából jelentősége, a jogkövetkezmények alkalmazását azon
ban a kívülállókra nem lehetett volna kiterjeszteni, hiszen a törvényalkotó egyértel
műen a bűnszervezeten belüli szerepekről beszélt.
“s BH 2008, 6. 139.
A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések 289
Egység-halmazat
A bűnszervezet alkalmazási körének bővítését az egység-halmazat tanai sem
tudták megfékezni. A törvényi definíció szerint a bűnszervezet célja legalább 5 évi
szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmények elkövetése, amiből
világosan következik, hogy minimálisan két, egyenként is legalább 5 évi szabad
ságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetésének célja szükséges a bűnszer
vezet megállapításához. A Legfelsőbb Bíróság azonban folytatólagosan elkövetett
bűncselekmény esetén is lehetőséget látott bűnszervezetben elkövetés megállapítá
sára. Ez a következtetés nemcsak a bűnszervezet, hanem a folytatólagosság törvé
nyi fogalmával is ellentétes, hiszen a folytatólagosság körébe tartozó cselekmények
nem képeznek bűncselekményeket. Ezt az értelmezést azonban sajnálatos módon
a Debreceni ítélőtábla is a magáévá tette, és nem fogadta el a védelem azon érve
lését, hogy a bűnszervezet azért nem állapítható meg, mert a folytatólagosság
törvényi egysége miatt csak egy bűncselekmény valósul meg, és nem legalább
kettő, ami a bűnszervezet megállapításának előfeltétele. Az ítélőtábla álláspontja
szerint a bűnszervezetben történő elkövetéssel kapcsolatosan nem támaszt aggályt
a cselekmény folytatólagos elkövetésének megállapítása.566 A fenti értelmezés nyil
ván akkor a legproblematikusabb, ha a folytatólagosság törvényi egysége miatt éri
el az öt évet a büntetési tétel alsó határa. Egy friss döntésében azonban ebben sem
látott problémát a Kúria, kifejtve, hogy „a terheltek - függetlenül a bűncselekmé
nyek folytatólagos elkövetéssel képzett törvényi egységétől, miután azt nyilván
valóan nem a bűnszervezet hozza létre - egyaránt több tucatnyi részcselekmény
ből álló, sértettenként is egy-egy csalás-sorozat keretében értékes mobiltelefonok
vásárlásában vettek részt”.567
Megállapítható tehát, hogy a Kúria gyakorlata folytán számos, önmagukban
közepes, sőt a joggyakorlat szerint a közepeset sem elérő, tehát csekélyebb súlyú
bűncselekmények körébe tartozó tényállások kapcsán is jelentkeznek azok a hátrá
nyok, melyeket a bűnszervezeti elkövetés megállapítása maga után von.568 Ennek
eredményeként a hazai bűnszervezet-fogalom nemcsak a bűnszervezet köznapi és
kriminológiai fogalmától távolodik, hanem azoktól a nemzetközi instrumentumok
tól is, amelyek a bűnszervezet-fogalom módosítását szükségessé tették. Több ponton
kimutatható, hogy a Kúria értelmezése messze túlmutat a jogalkotói célon is.
A jelen ügyben irányító szerepet betöltő CS.J. I. r. és P.S. VI. r. vádlottak koordinál
ták a bűncselekmények elkövetését, elvégezve az ennek zavartalan és eredményes
lebonyolításhoz szükséges szervezést. Az általuk e célból életrehívott (alkalmanként
eltérő összetételű) csoport a felülbírálat tárgyát képező ügyben két hónap leforgása
alatt, hat esetben hajtott végre vagy kísérelt meg bűncselekményt, amelyek közül öt
fenyegetettsége haladja meg az ötévi szabadságvesztést. Ha ez önmagában kimerítené
a bűnszervezet kritériumait, minden csoportosan végrehajtott bűncselekmény kizáró
lag bűnszervezetben valósulhatna meg.569
S7° Gellér Balázs - Ambrus István: Fennmaradó kérdőjelek a büntetőjogi búnszervezet-fogalom alkotmá
nyossága körül. In Barabás A. Tünde - Vókó György (szerk.): A bonis bona discere: Ünnepi kötet Belovics
Ervin 60. születésnapja alkalmából. Budapest, 2017. 67. o.
571 40/1993. (VI. 30.) AB határozat.
572 11/1992. (III. 5.) AB határozat.
573 12/1999. (V. 21.) AB határozat.
574 1214/B/1990. AB határozat.
292 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
575 „Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében,
a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmá
nak tiszteletben tartásával korlátozható."
576 Belovics Ervin - Geller Balázs - Nagy Ferenc - Tóth Mihály: Büntetőjog /. Általános rész. Budapest. 2012.
74-76. o.
577 Gellér-Ambrus: A magyar büntetőjog általános tanai I. [11] 88. o.
A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések 293
Az ELŐRELÁTHATÓSÁG MEGSÉRTÉSE
Hangsúlyozni kell továbbá azt is, hogy a Kúria in malem partém terjesztette ki
a bűnszervezet fogalmat, a kiterjesztő értelmezés viszont alapvetően sérti a jogbiz
tonságot, elöreláthatóságot, és a nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege
elveket, melyek az anyagi büntetőjog legfontosabb elvei évszázadok óta.
kapcsolódtak-e további elkövetők, vagy ennél lazább, a társas elkövetés talaján mozgó
személyek saját érdekből történő együttműködéséről volt szó csupán.584
a bűnszervezet kifejezetten egy olyan kiemelt társas bűnelkövetési forma, amely szigorúan
meghatározott fogalmi ismérvekkel és annak megfelelő tartalommal bír. Megállapítása
a büntetés körében jelentős következményeket eredményez a büntetési tétel felső hatá
rának kétszeres felemelése, a fegyház végrehajtási fokozat és a feltételes szabadságból
kizárás folytán. Kétségtelen, hogy bizonyos fokú szervezettséget és összehangoltságot
mutatnak a vádlottak magatartásai, de az ítélőtábla álláspontja szerint cselekvőségük
az ügyletek száma mellett sem meríti ki a bűnszervezet fogalmi ismérveit. A hierar
chikus konspiratív együttműködést a vádlottak egymás közti ismeretsége és viszonya
nem alapozza meg, mint ahogyan az egyes esetek elkövetési módjából sem vonható
erre következtetés. Az a körülmény, hogy az l.r. vádlott több ingatlan megvétele során
szerepelt felbujtóként, amely ingatlanok felkutatásában a Ill.r. és a IV.r. vádlott is szere
pet játszottak, illetve ők biztosították az időseket becsapó közreműködőket, ez a társas
bűnelkövetési forma legveszélyesebb formáját, a bűnszervezet fennállását nem meríti ki.
Ennek megállapításához a törvényhozói szándék szerinti veszélyesség és a bűnszervezet
fogalmi ismérveinek szigorú, nem kitágító és nem formális tartalma egyaránt hiányzik.587
Jelen ügyben lényegében azt kellett eldönteni, hogy a vádlottak tevékenysége a bűnszö
vetség megállapíthatóságán túlmutató szervezettségben történt-e meg vagy sem... Azt
kellett tehát megvizsgálni, hogy a tényállásban rögzített események elégségesek-e
annak a megállapítására, hogy a vádlottak hosszabb időre szervezett és összehangol
tan működő csoportként törekedtek öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett
bűncselekmények elkövetésére, vagy sem. ... Az irányadó tényállás alapján a másod
fokú bíróság álláspontja szerint ez a hosszabb időre szervezettség nem állapítható meg.
...A végrehajtás módja alapján is arra lehet következtetni, hogy a vádlottak a cselek
ményeket nem a bűnszervezet megállapításához szükséges körültekintéssel és a kons
piráció eszközeit tudatosan használva hajtották végre. A konspirációs önszerveződés
ugyanis a bűnszervezet egyik lényeges ismérve. Mindezek alapján, kiegészítve az első
fokú bíróság érveit, az ítélőtábla sem látta megállapíthatónak a bűnszervezetben történt
elkövetést.588
A fent idézett ítéletek mindegyike azt támasztja alá, hogy rendkívül körültekintő
en és megszorítóan kell vizsgálni a bűnszervezet fogalmi elemeinek megvalósulá
sát a konkrét történeti tényállás fényében, és a bűnszervezet megállapítására csak
akkor van törvényi lehetőség, ha a szervezettség és összehangoltság minőségileg
meghaladja a bűnszövetség megvalósulásához szükséges szintet. Egyes ítélőtáb
lái döntésekben ugyanakkor a fentiekkel merőben ellentétes megállapítások olvas
hatók. A Szegedi ítélőtábla egyedi ügyben hozott döntése értelmében nem lehet
a bűnszervezet megállapítását olyan további, a törvényben nem szereplő feltételhez
kötni, mint amilyen a szereplők közötti alá-fölé rendeltségi viszonyokon alapu
ló hierarchia, a konspiráció léte, vagy bármilyen más kritériummal rendelkező,
a bűnszövetséghez képest valamilyen magasabb szintű szervezettség, összehangolt
ság.589 E tekintetben a másodfokú bíróság nem osztotta a Szegedi ítélőtábla koráb
ban hivatkozott ítéletében ezzel kapcsolatban kifejtetteket.
A fentiekből megállapítható, hogy nemcsak az a probléma, hogy a bűnszerve
zet fogalmát sok esetben másként értelmezik az első- és a másodfokú bíróságok,
hanem az ítélőtáblák gyakorlata is eltérő ebben a kérdésben. Sőt, az egyes ítélő
táblákon belül is megosztottság tapasztalható abban, hogy melyik tanács hogyan
értelmezi a bűnszervezet fogalmát. Ennek következtében a joggyakorlatban olyan
ingadozás figyelhető meg a bűnszervezet fogalom értelmezésével kapcsolatban,
amely a jogbiztonságot súlyosan sérti. Jelenleg ugyanis lényegében attól függ,
hogy a cselekményt bűnszervezetben elkövetettnek minősítik-e vagy sem, hogy hol
emelnek vádat, illetve, hogy melyik ítélőtábla melyik tanácsa bírálja el a fellebbe
zést. Egy jogállamban azonban nyilvánvalóan megengedhetetlen, hogy olyan súlyú
büntetéskiszabási következmények alkalmazása, mint amelyek a bűnszervezetben
elkövetés megállapításához kapcsolódnak, a vádlottól és a cselekménytől telje
sen független körülményeken, lényegében a szerencsén múljon.
illetően is nagyságrendi különbségek vannak. Fel kell tehát tenni a kérdést, hogy
olyan esetben, amikor a könyvelési, adózási kérdések megválaszolására különleges
szakértelemmel és több évtizedes gyakorlattal rendelkező szakemberek nem tudják
eldönteni, hogy a szakértői vizsgálatot hogy kéne lefolytatni, mit mivel kellene össze
vetni, hogy van-e vagyoni hátrány, és ha igen, mekkora, akkor ezt hogyan láthatta
volna át egy laikus vádlott. Itt jut jelentőséghez az is, hogy az összeg megállapítá
sa nagyon szorosan összefüggött a minősítési kérdésekkel, egészen konkrétan azzal,
hogy a vádbeli cselekményeket adócsalásnak vagy költségvetési csalásnak fogják-e
minősíteni, és a rendbeliséget hogyan fogják meghatározni a bíróságok. A bűnszer
vezet feltételét képező ötéves büntetési tétel ugyanis úgy alakult ki, hogy a bíróságok
költségvetési csalásnak minősítették a cselekményt, törvényi egységet hozva létre,
másrészt, függetlenül attól, hogy különböző gazdasági társaságokról volt szó, az egy
vádlott ügyvezetése alatt álló társaságok esetében egy rendbeli bűncselekményt álla
pítottak meg. Okszerűen felmerül tehát a kérdés, hogy amikor az összegszerűséget
minősítési kérdések határozzák meg és e kérdésekben az eljáró bíróságok sem értenek
egyet, akkor hogyan láthatja előre a vádlott, hogy egy esetlegesen meginduló bünte
tőeljárásban majd a bíróságok hogyan fogják minősíteni ezeket a cselekményeket, és
hogy ennek folytán milyen összegszerűség fog képződni.
59S Bhar.ll.200/2018/8.
302 A BÜNTETÉS KISZABÁSA
596 Hegedűs István - Juhász Zsuzsanna - Karsai Krisztina - Katona Tibor - Mezölaki Erik - Szomora Zsolt - Törő
Sándor: Kommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez. Budapest, 2013.
597 BJD 8768.
Szankciós beszámítási szabályok 303
határozatban foglaltaktól eltérő mértékű vagy nemű büntetést, intézkedést szab ki,
melynek idejére az alapügyben hozott ítéletben foglaltak végrehajtása rendszerint
befejeződik, de legalábbis megkezdődik. Az alapügyben és a rendkívüli jogorvos
lati eljárás során kiszabott szankció úgy viszonyul egymáshoz, hogy az alapügy
szerint végrehajtott büntetést vagy intézkedést be kell számítani a rendkívüli jogor
voslati eljárás keretében kiszabott szankcióba. Ha a jogorvoslati eljárásban hozott
határozat meghozataláig az alapügyben kiszabott büntetés vagy intézkedés csak
egy részét hajtották végre, akkor értelemszerűen a már végrehajtott részt kell beszá
mítani. A Btk. külön részletezi a beszámítás módját arra az esetre, ha az alapügy
ben és a jogorvoslati eljárás keretében hozott határozatokban foglalt büntetések,
intézkedések neme eltér egymástól.599
5M A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, egyes büntető tárgyú törvények, valamint az európai
uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködés szabályozó törvények módosításáról szóló 2017. évi
CXLIV. törvény indokolása.
VI. Az elítéléshez fűződő hátrányos
jogkövetkezmények és a mentesítés
2. A mentesítés..................................................................................................................................................................................................................... 309
a) A mentesítés fogalma..................................................................................................................................................................................309
600 Az elkövető a korábbi elítéléseinek a hátrányos büntetőjogi következményei alól újabb bűncselekmény
elkövetése esetén nem mentesülhet; más kérdés, hogy a korábbi elítéléseket a büntetés kiszabása
során indokolt-e súlyosító körülményként értékelni. BH 1998, 316.
308 AZ ELÍTÉLÉSHEZ FÚZÓDÓ HÁTRÁNYOS JOGKÖVETKEZMÉNYEK ÉS A MENTESÍTÉS
b) A bűnügyi nyilvántartás
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 4. § (2) bekezdés a) pontja szerint
nem nevezhető ki bíróvá az a személy, aki büntetett előéletű.
602 Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 6. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság
tagjává megválasztható minden olyan büntetlen előéletű, és az országgyűlési képviselők választásán
választható magyar állampolgár, aki
a) jogász végzettséggel rendelkezik;
b) 45. életévét betöltötte, de 70. életévét még nem töltötte be; és
c) kiemelkedő tudású elméleti jogász (egyetemi tanár vagy a Magyar Tudományos Akadémia doktora),
vagy legalább húszévi, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal rendelkezik.
603 A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról
szóló 2011. évi CLXIV. törvény 11. § (4) bekezdés a) pontja szerint nem választható meg legfőbb ügyész
nek, illetve nem nevezhető ki ügyésznek az a személy, aki büntetett előéletű.
604 Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 22. § (1) b) pontja szerint nem folytathat
ügyvédi tevékenységet az, aki büntetett előéletű, vagy jogi egyetemi végzettséghez kötött foglalkozás
tól eltiltás hatálya alatt áll.
605 Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 2. § (3) bekezdése szerint
az országgyűlési képviselők választásán nem választható, aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés
büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti.
A mentesítés 309
2. A mentesítés
a) A mentesítés fogalma
teljes jogú részvételét a társadalom életében, illetve az elítélt számára újra megte
remtse e részvétel lehetőségét.
A mentesítés nem azonos a rehabilitációval. Ez utóbbi - jogi értelemben - vala
ki becsületének, jó hírnevének a visszaállítását jelenti.
Hasonlóságuk ellenére a döntő különbség a mentesítés és a rehabilitáció között
abban mutatkozik, hogy a mentesítés esetében az elítélés jogszerű és törvényes volt,
míg rehabilitációra akkor van szükség, ha az elítélés valamilyen súlyos büntető anya
gi vagy eljárásjogi hibán alapult, aminek következtében törvénysértő ítéletet hoztak,
adott esetben törvénysértő szankciót alkalmaztak, amit rendkívüli jogorvoslati eszkö
zökkel (például perújítással, felülvizsgálattal vagy semmisségi törvényekkel) lehet
orvosolni, így hatályon kívül helyezni vagy megsemmisíteni. A rehabilitáció vissza
menőleg próbál jóvátételt adni, ilyen értelemben a korábban alaptalanul megvádolt
személy számára utólagos jóvátételt, erkölcsi elégtételt jelent. Ezzel szemben a mente
sítés nem a korábbi elítélést, hanem csak annak bizonyos időn túl tovább gyűrűző
következményeit igyekszik enyhíteni, illetve megszüntetni. Nem utólagos ártatlansá
got állapít meg, hanem a társadalom megbocsátását jogi formában fejezi ki.606
A mentesítés és a rehabilitáció közötti különbség abban is megmutatkozik, hogy
a mentesítés csak a büntetőjogon kívül következményekre vonatkozik, továbbá a men
tesítés bizonyos esetekben hatályát is vesztheti.
A magyar büntetőjog sokáig nélkülözte a mentesítés jogintézményét, míg
végül 1940-ben megszületett az első törvény, a büntető ítélethez fűződő hátrányos
jogkövetkezmények korlátozásáról és megszüntetéséről szóló 1940. évi XXXVII.
törvénycikk, és a későbbiekben pedig a Btá. álláspontját követve az 1961. évi Btk.
alakította ki a mentesítés kereteit.
b) A mentesítés hatálya
606 Balogh Ágnes - Tóth Mihály (szerk.): Magyar Büntetőjog Általános rész. Budapest, 2015. 410. o.
A mentesítés 311
c) A mentesítés módjai
A Btk. 99. §-a felsorolja azt a három módot, amelyek révén az elítélt mentesülhet az
elítélés hátrányos jogkövetkezményei alól:
a) a törvényi mentesítés a leggyakoribb és legáltalánosabb mentesülési mód,
hiszen ebben az esetben az elítélt a törvény erejénél fogva (ipso iure), meghatáro
zott idő elteltével, bármilyen külön kérelem vagy erre vonatkozó indítvány nélkül
mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Ez érinti
az elítéltek legszélesebb körét.
b) A bíróság kérelemre - a Bv. tv. 44/A. §-a szerint lefolytatandó eljárás kere
tében -, az elítélt érdemességét vizsgálva mentesítheti az elítéltet a hátrányos követ
kezmények alól. A bírósági mentesítés tehát e határozaton alapul és ehhez kötött.
c) A kegyelmi mentesítés hatálya beállhat az országgyűlésnek a közkegyelem
tárgyában hozott törvényi szabályai [Alaptörvény, Az Állam, 1. cikk, (2) bek./) pont]
révén vagy egyéni kegyelem által: azaz a köztársasági elnök gyakorolja az őt mint
A TÖRVÉNYI MENTESÍTÉS
608 Ezek akkor is szerepelnek az erkölcsi bizonyítványban, ha az elítélt még az ítélet jogerőre emelkedése
napján mentesül is a hátrányos jogkövetkezményei alól. „Úgy gondolhatta a törvényhozó, ha a mente
sítés ezekre is vonatkozna, az a körülmény megnehezítené végrehajtásukat. Véleményem szerint ez
viszont olyan jogkorlátozást, megbélyegzést jelent - különösen határozatlan időre szóló eltiltás esetén -,
amelynek súlyossága sok mindennel nincs összhangban." Vókó György: A mentesítés, a Btk. és az új Bv.
tv. összefüggései. Jogtudományi Közlöny, (2015) 3., 125-132., 131. o.
A mentesítés 313
A BÍRÓSÁGI MENTESÍTÉS
609 A bírósági mentesítéshez szükséges várakozási idő kezdő napja az ítéletben eredetileg kiszabott bünte
tés tartamának elteltével veszi kezdetét, ha az elítélt egyéni kegyelemben vagy közkegyelemben
részesült. BH 1999, 542. Ha a terhelt közkegyelem folytán a szabadságvesztés meghatározott része
tekintetében végrehajtási kegyelemben részesült, a bírósági mentesítés várakozási idejét az ítéletben
eredetileg megállapított büntetési tartamhoz igazodóan kell figyelembe venni. BH 1995, 3.
610 A bírósági mentesítéshez szükséges érdemesség megállapítását nem teszi kizárttá, hogy a várakozási
idő alatt elkövetett garázdaság vétsége miatt a terheltet pénzbüntetésre ítélték, illetőleg a korábbi
elítéléshez kapcsolódó kártérítési kötelezettségének nem tett eleget; ennek megítélésénél jelentősége
lehet annak is, hogy a terhelt mentesítés hiányában elveszítené a kereső foglalkozását, amely - abban
a régióban, ahol a terhelt él - indokolatlan többlethátrányt eredményezne. BH 2001, 5.
314 AZ ELÍTÉLÉSHEZ FŰZŐDŐ HÁTRÁNYOS JOGKÖVETKEZMÉNYEK ÉS A MENTESÍTÉS
A KEGYELMI MENTESÍTÉS
6" A több ítélettel kiszabott büntetések tekintetében külön-külön kell vizsgálni, hogy a törvényi, illetőleg
a bírósági mentesítéshez a törvényben megkívánt feltételek fennállnak-e. BH 1980, 118.
6.2 Nincs törvényi alapja az előzetes bírósági mentesítésnek annak a terheltnek az esetében, aki cselek
ményét az ügyvédi foglalkozás szabályainak ismételt megszegésével, olyan sértett sérelmére követte
el, olyan alapcselekmény elkövetéséhez nyújtott hathatós (szakszerű) segítséget, amely a koránál és
állapotánál fogva a bűncselekmény felismerésére korlátozottan képes személy megtévesztését célozta,
illetve eredményezte (BH 2018, 135.).
6.3 Alaptörvény, Az Állam, 1. cikk, (2) bekezdés j) pont.
6.4 Alaptörvény, Az Állam, 9. cikk, (4) bekezdés g) pont.
A mentesítés 315
6,5 1. § Nem indítható, illetve nem folytatható büntetőeljárás a 2011. december 23-án az Országházat körül
vevő elzárt terület egyes bejáratainak több személy egymáshoz, illetve a kapukhoz láncolásával megva
lósított lezárásával összefüggésben elkövetett, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény
(a továbbiakban: Btk.) szerinti személyi szabadság megsértése bűntette miatt (Btk. 175. §).
2. § Mentesül a büntetés végrehajtása, valamint a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól az az e
törvény hatálybalépése előtt jogerősen elítélt, akivel szemben kizárólag az 1. §-ban meghatározott és
közkegyelem alá eső bűncselekmény miatt szabtak ki büntetést.
3. § A közkegyelem kiterjed a 2011. december 23-án az Országházat körülvevő elzárt terület egyes
bejáratainak több személy egymáshoz, illetve a kapukhoz láncolásával megvalósított lezárásával össze
függésben elkövetett szabálysértésekre is.
4. § A közkegyelem kiterjed az e törvényben meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez eszközül
használt dolgok elkobzására is [Btk. 77. § (1) bekezdés a) pontja].
316 Az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények és a mentesítés
45. § (1) Kegyelem iránti előterjesztést - hivatalból vagy kérelemre - a még végre
nem hajtott büntetés, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka és a javítóintézeti nevelés
elengedésére vagy mérséklésére, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli
mentesítésre az igazságügyért felelős miniszter tehet a köztársasági elnökhöz.
(2) Az (1) bekezdésben fel nem sorolt intézkedés mérséklése vagy elengedése,
valamint a már végrehajtott büntetés vagy intézkedés utólagos elengedése iránt, illet
ve ha a mentesülés a bíróság határozata vagy a törvény alapján már beállt, kegyelmi
kérelem nem nyújtható be, illetve hivatalból kegyelmi eljárás nem kezdeményez
hető.
(3) Kegyelmi kérelmet az elítélt, a védő, az elítélt törvényes képviselője, valamint
az elítélt hozzátartozója nyújthat be.
(4) Hivatalból a kegyelmi eljárást kegyelmi kezdeményezéssel a jogerős ügydöntő
határozatot hozó bíróság vagy az eljáró büntetés-végrehajtási bíró - az elsőfokon eljárt
bíróság útján - indíthatja meg. Nincs helye hivatalból kegyelmi eljárás kezdeményezé
sének a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre.
(5) A még végre nem hajtott büntetés, az (1) bekezdés szerinti intézkedés elenge
dése vagy mérséklése, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés
iránt a kegyelmi kérelmet az elsőfokon eljárt bíróságnál kell benyújtani.
(6) Az elsőfokon eljárt bíróság tanácsának elnöke a kegyelmi eljárás során a Be.
859. § (2) bekezdése szerint az elítéltnek a kegyelmi döntéshez szükséges személyes
adatait beszerzi. A bíróság e célból
a) az elítéltről környezettanulmány készítését rendelheti el;
b) fogva lévő elítélt esetén a bv. intézet vagy a javítóintézet értékelő véleményét
szerezheti be; vagy
c) az elítélt életvitelével összefüggő nyilvános adatokról készített rendőrségi jelen
tést kérhet.
(7) A döntéshez szükséges adatokat tartalmazó ügyiratokat és egyéb iratokat,
valamint a kegyelmi kérelmet, illetve a kegyelmi kezdeményezést a tanács elnöke az
adatok, iratok beszerzését követő nyolc napon belül az igazságügyért felelős minisz
terhez felterjeszti.
A mentesítés 317
cO A mentesítés egységessége
A mentesítés céljából is kitűnik, hogy csak egységes lehet, nem állhat be részlege
sen. A mentesítés hatályánál jelentős szerepet jut a mellékbüntetésnek. A törvényi
és a birósági mentesítést is akadályozhatja az a tény, hogy a kiszabott mellék
büntetés végrehajtása még folyamatban van, illetve végrehajthatósága még nem
szűnt meg, holott a büntetés alapján már meglennének a mentesítés feltételei. Ezt
a korlátot szabályozza a Btk. 103. §-a. Ha a közügyektól eltiltás mellékbüntetés
esetében a közügyektől eltiltás tartama hosszabb, mint a főbüntetés alóli mente
sítésre vonatkozó várakozási idő, akkor ez az időtartam késleltetheti a törvényi
mentesítés hatályának beálltát, illetve a bírósági mentesítés iránti kérelem kezde
ményezését.
Annak a megítélésénél, hogy a szabadságvesztés mikor tekintendő kitöltöttnek,
jelentősége van a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezéseknek is. A 39. § (1)
bekezdése értelmében a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés
hátralevő részével, de legalább egy év, ha pedig ez a tartam egy évnél rövidebb és
annak végrehajtását nem rendelték el: a büntetést a feltételes szabadság letelte után
a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni [Btk. 39. § (2) bek.].
A Bv. tv. 28. § (1) szerint a szabadságvesztés végrehajthatósága elévül:
a) tizenöt évi szabadságvesztés vagy ennél súlyosabb büntetés esetén húsz év;
b) tízévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén tizenöt év;
c) ötévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén tíz év;
d) öt évet el nem érő tartamú szabadságvesztés esetén öt év
elteltével.
Ez tehát egyszersmind a végrehajthatóság megszűnésének a napját is jelenti.
A Btk. 100. § (2) bekezdése értelmében a foglalkozástól eltiltás járművezetés
től eltiltás, kitiltás és a sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén a mente
sítés nem terjed ki az adott jog gyakorlására, illetve az adott területre történő
visszatérésre.
320 Az ELÍTÉLÉSHEZ fűződő hátrányos jogkövetkezmények és a mentesítés
törvényi bírósági
elzárás; ügydöntő határozat
pénzbüntetés; jogerőre emelkedésének
közérdekű munka; napján
foglalkozástól eltiltás;
jármű vezetéstől eltiltás;
kitiltás;
sportrendezvények látogatástól
eltiltás
kiutasítás büntetés végrehajtá
sának befejezése vagy
végrehajthatóságának
megszűnése napján
felfüggesztett szabadságvesztés próbaidő leteltének a próbaidő fele része, de
napján legalább 1 év elteltével
gondatlan vétség miatt kiszabott büntetés kitöltésének -
szabadságvesztés vagy végrehajthatósága
megszűnésének napján
szándékos bűncselekmény miatt büntetés kitöltését vagy büntetés kitöltését vagy
kiszabott, 1 évet meg nem haladó végrehajthatóságának végrehajthatóságának
szabadságvesztés megszűnését követő 3 év megszűnését követő 1 év 6
elteltével hónap elteltével
szándékos bűncselekmény miatt büntetés kitöltését vagy büntetés kitöltését vagy
kiszabott, 1 évet meghaladó, 5 végrehajthatóságának végrehajthatóságának
évnél nem hosszabb szabadság megszűnését követő 5 év megszűnését követő 2 év 6
vesztés elteltével hónap elteltével
szándékos bűncselekmény miatt büntetés kitöltését vagy büntetés kitöltését vagy
kiszabott, 5 évet meghaladó, 10 végrehajthatóságának végrehajthatóságának
évnél nem hosszabb szabadság megszűnését követő 8 év megszűnését követő 4 év
vesztés elteltével elteltével
szándékos bűncselekmény miatt büntetés kitöltését vagy büntetés kitöltését vagy
kiszabott, 10 évet meghaladó végrehajthatóságának végrehajthatóságának
határozott ideig tartó szabadság megszűnését követő 10 megszűnését követő 5 év
vesztés év elteltével elteltével
d) A pénzbüntetés.................................................................................................................................................................................................. 336
ej Akitiltás...................................................................................................................................................................................................................... 337
f) A kiutasítás.............................................................................................................................................................................................................. 338
k) A javítóintézeti nevelés................................................................................................................................................................................343
0 Halmazati és összbüntetés.................................................................................................................................................................... 346
1. A fiatalkorú fogalma
6,6 A novella 16. §-a szerint fiatalkorúnak az volt tekinthető, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 12. évét
már meghaladta, de a 18. évét még nem töltötte be, és megvolt a büntethetőséghez szükséges értelmi
és erkölcsi fejlettsége.
Az Európai Unió államainak túlnyomó többségében, továbbá több olyan európai országban is - amelyek
a közösséghez nem csatlakoztak - van a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatását szabályozó külön
törvény. Ugyanakkor általában Kelet-Európa - volt szocialista - országaiban nincs külön törvény, míg
a Benelux államokban és a legfiatalabb államban, Koszovóban viszont van. A külön törvények (és bírósá
gok) megalkotásának, Illetve létrehozásának ellenzői éppen arra hivatkoznak, hogy mivel ez viszonylag
kevés ember érint, így a terület önálló törvényi szabályozása nem indokolt. Ezen kis országok példája
viszont azt mutatja, hogy minden egyes gyermek „megmentése", visszavezetése a közösségbe, (akár
a büntetőjog általi) helyes irányba történő terelése, nevelése olyan össztársadalmi érték, amihez képest az
erre fordítandó anyagi eszközök biztosításának csak másodlagos jelentősége lehet.
322 A FIATALKORIAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
a törvény rögzítette először azt is, hogy fiatalkorúnak a 14-18 év közötti személyek
tekintendők, ezzel egyező megoldást és rendelkezést tartalmazott az 1978. évi Btk. is.
Ezt a szerkezeti megoldást tartalmazza a Btk.: szabályai alapvetően egyaránt vonatkoz
nak a fiatal- és a felnőtt korú elkövetőkre, és a különleges szabályokat a Btk. Általános
Része fogalmazza meg XI. Fejezetében.618 Ebből kifolyólag a Btk. Általános Részében
írt szabályokat fiatalkorúakkal szemben akként kell alkalmazni, hogy elsőként a XI.
fejezetben írtakat kell megvizsgálni, és ha e fejezetben eltérő rendelkezés nincs, akkor
az Általános Rész egyéb normái az irányadóak. Ugyanez a szabály érvényes a Btk.
Különös Részében írt rendelkezésekkel kapcsolatban is, azzal, hogy a büntetési tételke
retre a Btk. 109. §-a speciális szabályokat állít fel. A fiatalkorúak vonatkozásában a Be.
is külön eljárási rendelkezéseket állapít meg a 676-694. §-okban.
A differenciálás indoka egyébiránt az, hogy ők a felnőtté válás folyamatában egy
átmeneti állapotot jelentenek, elsősorban tudati szempontból. Egyéb jellemzőik is
vannak:
- kevés élettapasztalattal rendelkeznek;
- érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlettségük még nincs egy szinten a felnőttekével;
Az eltérő megoldásokkal kapcsolatban Lévay Miklós és Várad! Erika kifejtették, hogy a fiatalkorúak
büntetőjogának önállósága, büntethetőségük törvényi feltételei elsősorban attól függenek, hogy milyen
büntető igazságszolgáltatási modell érvényesül az egyes államokban. Ugyanakkor a nemzetközi doku
mentumok, illetve az országhatároktól függetlenül érvényesülő kriminálpolitikai irányzatok mára egy
adott szintig azonos megközelítést eredményeztek... Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a konkrét
szabályozás tekintetében ne lennének különbségek. így nem állíthatjuk, hogy az európai államokat egysé
gesen a fiatalkorúak büntető jogának önállósága vagy viszonylagos önállósága jellemezné - még akkor
sem, ha a fent hivatkozott jellemzőkre figyelemmel inkább az előbbi a domináns. Az államok egy részé
ben e jogterület különállását azzal a technikai megoldással is szimbolizálják, hogy a fiatalkorúak bünte
tő igazságszolgáltatásának szabályait - az anyagi jogi rendelkezésektől a büntetés-végrehajtáson át az
adott országban e körben is szerephez jutó és alkalmazható gyermek védelmi, családjogi rendelkezésekig
- külön törvénykönyvben szabályozzák, s az általánostól eltérő és elkülönülő intézményhálózat áll rendel
kezésre, míg másutt az általános rendelkezések, illetve intézményhálózat szerves részeként, annak egy
elemeként jelenik meg. Csemáné Váradi Erika - Lévay Miklós: A fiatalkorúak büntetőjogának kodifikációs
kérdéseiről-történeti ésjog-összehasonlító szempontból. BüntetőjogiKodifikáció, (2002) 1., 12-27., 16. o.
Külön kódex megalkotását tartotta szükségesnek Ligeti Katalin. Lásd Ligeti Katalin: A fiatalkorúak bünte
tő igazságszolgáltatási törvényének koncepciója. Büntetőjogi Kodifikáció, (2006) 2., 21-38., 26-27. o.
A kodifikációs időszakban Nagy Ferenc: A fiatalkorúak büntetőjoga reformjának szükségességéről.
[Magyar Jog, (1994) 5., 289-290. oj címú munkájában foglalta össze téziseit a fiatalkorúak remélt jövő
ben törvényi szabályozásával kapcsolatban. Álláspontja szerint akár a Btk.-n belül, akár önálló törvényi
szabályozás kerül elfogadásra, a fiatalkorúak büntetőjoga az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:
- meg kell őriznie büntetőjogi jellegét;
- messzemenően figyelembe kell venni a jogállami követelményeket;
- csak bűnösen megvalósított bűncselekmény kimerítése jelentheti a felelősségre vonás alapját;
- a szankció felső határát az elkövetett cselekmény súlyával és az elkövetői bűnösség fokával adekvát
arányosság szabhatja meg, míg lefelé el lehet térni a preventív minimumig.
6"’ A 2012-ben elfogadott új Btk. az utolsó fél évszázad hagyományait követve - és az indokolásban erre
is utalva - egy külön fejezetet szentelt a fiatalkorúaknak, de külön kódex megalkotását nem tartották
szükségesnek.
A fiatalkorú fogalma 323
619 A jogos védelem szükséges mértékének a felismerésére vonatkozó képességet eltérően kell megítélni
a felnőtt korú és a serdülőkorban levő fiatalkorú esetében (BH 1984, 5.).
620 A Pekingi szabályok 4.1 pontja szerint azokban a jogrendszerekben, amelyek elismerik a büntetőjogi
felelősség korhatárát a fiatalkorúakra nézve, ennek a kornak az alsó határát nem szabad túl alacsonyan
megállapítani és figyelembe kell venni az érzelmi, szellemi és értelmi érettséget.
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 40. Cikk 3. a) pontja szerint az Egyezményben részes államok minden
erejükkel azon lesznek, hogy olyan legalacsonyabb életkort állapítsanak meg. amelyen alul a gyermek
kel szemben bűncselekmény elkövetésének vélelme kizárt.
A Gyermekjogi Egyezmény és általában a nemzetközi normák szerint „gyermek" a 18. életévét be nem
töltött elkövető.
A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye, ha a terhelt a 18. életévének
betöltése napján követi el a búncselekményt. BH 1987, 267.
324 A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
621 A belátási képesség körében fel kell mérni a terhelt érettségét és megfontolás! képességét. Az érettség
vizsgálatánál meg kell határozni, hogy a terhelt megértette-e azt az igényt, amely a jogi szabályozott
ságot, a tilalmat létrehozta, azaz felfogta-e a cselekmény büntetendőségét igazoló érveket. A megfon
tolás! képesség körében pedig azt kell mérlegelni, hogy a fiatalkorú értelmi és érzelmi adottságaihoz
viszonyítva felismeri-e azt. hogy az adott helyzetben egy jogi tilalom érvényesül, és képes-e ennek
a felismerésnek megfelelően cselekedni, azaz érzelmeit, vágyait és cselekedeteket a normatív elvárá
sokkal összhangban tudja-e kontrollálni. Czéoli-Deák Andrea: A fiatalkorú terheltek nagykorúsítása az
amerikai büntetőeljárásban. Büntetőjogi Szemle, (2015) 3., 8-20. o.
622 Vaskuti András: Az életkor és a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések az új Btk.-ban. Jogtudományi
Közlöny, (2015) 4., 173-182. o.
Tóth Mihály igen határozott kritikát fogalmaz meg a törvénnyel kapcsolatban. Álláspontja szerint
a tartalmi kérdéstől eltekintve technikailag teljesen zavaros és értelmezhetetlen az elfogadott szabályo
zás. Fiatalkorúnak tekinti a törvény a 12. életévét betöltött személyt (105. §), ám láttuk, hogy a 12 és 14
év közötti gyermek csak néhány bűncselekmény miatt büntethető. Vagyis: az egész fejezet vonatkozik
a 12 évet betöltő személyekre, jóllehet annak a körülménynek, hogy a leszállított életkor alapján „fiatal
korú” csak igen-igen kivételes esetekben van jelentősége. Ugyanakkor a 16. § „gyermekkor” címszó
alatt fő szabályként 14 évben jelöli meg a büntethetőség alsó határát. Tóth Mihály: Vélemények és vára
kozások. In Hack Péter (szerk.): Hagyomány és megújulás a büntetőjogban. Budapest, 2013. 45. o.
023 Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be, csak intézkedés
alkalmazható, így nem szabható ki végrehajtásában felfüggesztett fiatalkorúak börtöne sem. BH 2016. 195.
624 BH 1981, 272.
A fiatalkorú fogalma 325
a fiatalkort néhány évvel meghaladott, ún. fiatal felnőtt. A II/4. pont szerint a fiatal
kor nem enyhítő körülmény, ilyennek értékelhető azonban, ha az elkövető a büntet
hetőség határát jelentő tizennégy éves életkort nem sokkal haladta meg, vagy fiatal
felnőtt volt, amikor a bűncselekményt elkövette. A bírói gyakorlat a fiatal felnőtt
korban történő elkövetést ennek megfelelően - általában - enyhítő körülményként
értékeli.
Az Általános Rész I-VI. Fejezeteiben írt normák a fiatalkorúakra is alkalma
zandók, e körben egy kivétel van. nevezetesen a büntethetőséget megszüntető okok
között szabályozott tevékeny megbánás.
A Btk. 29. §-a büntethetőséget megszüntető okként szabályozza a tevékeny
megbánást. Eszerint az az elkövető, aki az élet, testi épség és az egészség, az embe
ri méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illet
ve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy három évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői
eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében szüle
tett megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mérték
ben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette, nem büntethető. Ugyanennek
a §-nak a (2) bekezdése szerint pedig korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki
ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő, az előzőekben felsorolt
bűntettet követett el, feltéve, hogy az említett feltételek fennállnak.
A fiatalkorúakra a Btk. 107. §-a ezekhez az általános szabályokhoz képest
enyhébb rendelkezéseket állapít meg, nevezetesen a fiatalkorúak esetében a vétsé
geken és a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntette
ken túl az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettekre is
kiterjeszti a büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánást. Következésképpen
a fiatalkorúval szemben a tevékeny megbánásra tekintettel az olyan büntettek miatt
is az eljárás megszüntetésének van helye, amelyek kapcsán a felnőtt korú elkövetők
tevékeny megbánása csak a büntetés korlátlan enyhítésére ad lehetőséget.
A büntetések és intézkedések alkalmazásának elvei 327
A büntetés általános célját a Btk. 79. §-a fogalmazza meg: elsődleges a társada
lom védelme, ami a speciális és a generális prevención keresztül érhető el. A Btk.
106. § (1) bekezdése fekteti le a fiatalkorúak esetében alkalmazásra kerülő büntető
jogi szankciók célját. Eszerint a fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy
alkalmazott intézkedés célja elsősorban az egyéni nevelés, vagyis hogy a fiatal
korú helyes irányba fejlődjön és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre
tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú neve
lését és védelmét kell szem előtt tartani. Esetükben tehát elsősorban az egyéni
megelőzés a hangsúlyos, és áttételesen jelentkezik csak a társadalom védelmének
célkitűzése.629
Áttekintve a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket, általánosságban kieme
lendő, hogy a Btk.-ban található valamennyi büntetés, mellékbüntetés és intézke
dés alkalmazható az elkövetéskor tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorúakkal
szemben, kivéve az életfogytig tartó szabadságvesztést, ugyanis e szankció a Btk.
41. § (1) bekezdés szerint csak azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény
elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. Ezeken túlmenően csak a fiatalkorú
ak tekintetében alkalmazható intézkedés a javítóintézeti nevelés (Btk. 120. §).
A szankció kiválasztásánál adott esetben figyelemmel kell lenni az elkövetőnek a cse
lekmény elbírálásakor (az ügydöntő határozat meghozatalakor) betöltött életkorára
is, így a közérdekű munka vagy a jóvátételi munka esetén.
A büntetések és intézkedések természetesen - a fiatalkorúakra vonatkoztatott
sajátosságokra tekintettel - bizonyos korlátokkal alkalmazandók. A Btk. 106. §
(2)—(3) bekezdései már a szankciók kiszabásának elveire korlátokat tartalmaznak,
amennyiben sorrendet állítanak fel a büntetőjogi szankciók alkalmazására, amely
kötelező a jogalkalmazó számára. Ebből a szempontból a jogalkalmazó mozgástere
szűkebb, mint a nem fiatalkorú elkövetők esetében, hiszen a bírói mérlegelést rész
ben korlátozza a törvényi előírás. Azért részben, mert fő szabályként köti a Btk.-ban
szabályozott sorrendiség, de megfelelően indokolt esetben attól eltérhet.
A Btk. 106. § (2) bekezdése a büntetések és intézkedések alkalmazását tekint
ve a büntetések szubszidiaritásáról rendelkezik. Büntetés kiszabására csak akkor
S29 Míg általában a büntetés célja hármas egységben fogható fel napjaink elfogadott büntetőpolitikai irány
vonala szerint: a társadalomvédelmi, a prevenciós és a megtorló funkció egyenlő mértékben kap szere
pet a szankciók kialakítása és alkalmazása során, addig a fiatalkorúak esetében, már csak pragmatikus
szempontból is elsőbbséget élvez a bűnmegelőzés, a prevenció és azon belül is leszűkítve, a differen
ciálás és egyéniesítés szellemében a speciális prevenció. Domokos Andrea: Törvényszegő fiatalok. In
Belovics Ervin - Tamási Erzsébet - Varga Zoltán (szerk.): Örökség és büntetőjog. Emlékkönyv Békés Imre
tiszteletére. Budapest, 2011. 54. o.
328 A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
630 A Pekingi szabályok 19.1 pontja szerint a fiatalkorú zárt intézményben való elhelyezése mindig csak
utolsó intézkedés legyen és csak a legrövidebb szükséges időtartamra törtéruen.
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 37. Cikk b) pontja szerint a gyermek őrizetben tartása vagy letar
tóztatása, vagy vele szemben szabadságvesztés büntetés kiszabása a törvény értelmében csak végső
eszközként legyen alkalmazható a lehető legrövidebb időtartammal.
A Gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatás IV/19. pontja szerint a gyermekekkel szem
ben csak végsó eszközként és a legrövidebb szükséges ideig lehet alkalmazni a szabadságelvonás fő
szabály szerint valamennyi formáját.
A büntetések és intézkedések alkalmazásának elvei 329
nem bocsátható próbára. Visszaesés esetén fokozottan kell vizsgálni, hogy koráb
ban milyen jellegű büntetést/intézkedést alkalmaztak az elkövetővel szemben.631
A javítóintézeti nevelés ugyan intézkedés, de szabadságelvonásos jellege miatt
a sorban mégis a harmadik helyre csúszik vissza. A javítóintézeti nevelést ugyan
is megelőzik a szabadságelvonással nem járó büntetések: pénzbüntetés, közérdekű
munka, a felfüggesztett szabadságvesztés. A pénzbüntetést csak a fiatalkorúak szűkebb
körével szemben lehet alkalmazni. A közérdekű munka fiatalkorúval szemben csak
akkor alkalmazható, ha az ítélet meghozatalakor a tizenhatodik életévét betöltötte.
A javítóintézeti nevelés és a büntetések közötti választás során azt kell szem
előtt tartani, hogy melyik szankció a célravezetőbb. A javítóintézeti nevelést válasz
tó bíró a büntetés kiszabása során az elkövető alanyi jellegű körülményeit vizsgálja
akkor, amikor eldönti, hogy a fiatalkorú környezetből való kiemelése feltétlenül
szükséges-e (mert a bűncselekmény elkövetésében elsősorban a környezeti tényezők
felelősek). Ebből a szempontból jelentősek lehetnek olyan körülmények, amelye
kért a fiatalkorú nem tehető felelőssé, mint például a fiatalkorúnak nincs családja
vagy az nem alkalmas a gyerek nevelésére. Ha a javítóintézeti nevelés elrendelésére
ismételten kerül sor, már indokolható a tartamának emelése. Ha azonban korábban
végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, általában nem célszerű a javítóintézeti
nevelés alkalmazása. Egyéb más büntetést és intézkedést követően - ha indokolt és
célravezető - javítóintézeti nevelést lehet alkalmazni.632
A felfüggesztett szabadságvesztés és a javítóintézeti nevelés közötti döntés is
az eset összes körülményeinek mérlegelésével hozható meg (feltétlenül szükséges-e
szabadságvesztés, vagy a személyi szabadság elvonása javítóintézeti nevelés által
szolgálja inkább a büntetés célját). Javítóintézeti nevelés hatálya alatt álló fiatalko
rúval szemben általában nem célravezető végrehajtásában felfüggesztett szabad
ságvesztés kiszabása. Ez általában csak kivételesen alkalmazható ilyen esetben,
például ha a fiatalkorúnak már csak rövid ideje van hátra az intézetből való elbocsá
tásáig. Ha viszont a fiatalkorú a felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt újabb
bűncselekményt követ el, javítóintézeti nevelés elrendelése minden további nélkül
alkalmazható.633
Csakis végső megoldásnak tekintendő a végrehajtandó szabadságvesztés (fiatal
korúak fogháza vagy börtöne). Leginkább kiemelkedő tárgyi súlyú, szándékos
bűncselekmények - élet és testi épség elleni, nemi erkölcs elleni és a vagyon elleni
legsúlyosabb bűncselekmények-esetén elfogadott az alkalmazása.634 Végrehajtandó
a) A szabadságvesztés636
halmazati és erőszakos
összbüntetés többszörös
visszaeső
16 évet be nem töltött
életfogytig tartó szabadságvesztés 10 év 15 év 15 év
sel fenyegetett bűncselekmény
5 évet meghaladó tartamú 5 év 7 év 6 hónap 10 év
szabadságvesztéssel fenyegetett
bűncselekmény
16 évet betöltött
életfogytig tartó szabadságvesztés 15 év 20 év 20 év
sel fenyegetett bűncselekmény
10 évet meghaladó tartamú 10 év 15 év 15 év
szabadságvesztéssel fenyegetett
bűncselekmény
5 évet meghaladó tartamú 5 év 7 év 6 hónap 10 év
szabadságvesztéssel fenyegetett
bűncselekmény
A SZABADSÁGVESZTÉS VÉGREHAJTÁSA
639 Bv. tv. 192. § (2) bekezdés. Ilyen büntetés-végrehajtási intézetek jelenleg Tökölön, Kecskeméten,
Miskolcon, Debrecenben, Pécsett és Szirmabesenyön működnek.
640 Fiatalkorúak fogháza fokozatot kell megállapítani annak a fiatalkorúnak az esetében, akit korábban
szándékos bűncselekmény miatt ítéltek ugyan javítóintézeti nevelésre, de az elbírálás alatt álló ügyben
kiszabott szabadságvesztés mértéke az 1 évet nem éri el (BH 1998, 103.).
334 A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
szabadságra bocsátás nem kizárt, akkor arra legkevesebb három hónap kitöltését
követő napon kerülhet sor.
E körben szükséges utalni arra is - mivel a feltételes szabadságra bocsátás legko
rábbi lehetősége adott esetben az elkövető előéletétől függ hogy a fiatalkorú vádlott
nem visszaeső azon az alapon, mert korábban javítóintézeti nevelésre ítélték.641
b) Az elzárás
A fiatalkorúak esetében a Btk. 111. §-a az elzárást a Btk. 46. §-ához képest enyhéb
ben határozza meg, oly módon, hogy annak legrövidebb tartama 3 nap, leghosz-
szabb tartama 30 nap. Ez a megoldás ahhoz igazodik, hogy fiatalkorúak esetében
a szabadságvesztés legrövidebb időtartama egy hónap.
Az elzárás határozott ideig tartó, szabadságelvonással járó szankció, amelyet
büntetés-végrehajtási intézetben foganatosítanak. A szabadságvesztéshez képest
- hasonlóképpen, mint a felnőtt korú elítélteknél - az eltérések abban mutatkoznak,
hogy az elzárás esetén:
- nincs lehetőség annak felfüggesztésére;
- nincs lehetőség feltételes szabadságra bocsátásra; és
- nem alapoz meg visszaesést.
Fiatalkorúaknái az elzárás alkalmazása különösen azért aggályos, mert a túlzot
tan rövid tartamú szankcióhoz nehezen rendelhető pedagógiai program, így a neve
lési célok korlátozottan érvényesíthetők.
c) A közérdekű munka
BH 1988, 126.
336 A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
d) A pénzbüntetés
5. táblázat. A fiatalkorúak eseten a napi tételek számára és a napi tételek összege meghatározott
e) A kitiltás
A Btk. 57. §-a fiatalkorúak esetében is alkalmazandó. A Btk. 116. §-a azonban to
vábbi megszorítást ír elő: a megfelelő családi környezetben élő fiatalkorú nem
tiltható ki abból a helységből, ahol a családja él. Emellett természetesen csak
akkor lehet kitiltani a fiatalkorút az adott helységből, ha az ott-tartózkodása a közér
deket veszélyezteti. A Btk. 116. §-ban irt szabályt figyelembe kell venni azon terhel
tek körében is, akik a cselekmény elbírálásakor a tizennyolcadik életévüket már
betöltötték vagy házasságkötés révén már korábban nagykorúvá váltak.
A „megfelelő családi környezet” bírói mérlegelést igénylő fogalom. Megfelelő
nek tekintendő a családi környezet akkor, ha azok, akikkel a fiatalkorú közös háztar
tásban él, biztosítani tudják a fiatalkorú személyiségének helyes irányú fejlődését.
A nevelő szempont a fiatalkorúak körében ugyanis megelőzi a prevenciós célokat,
ezért nem lehet a fiatalkorút kitiltani abból a környezetből, amely személyiségének
fejlődését, társadalmi beilleszkedését a büntetés kitöltését követően valószínűsíthető
en elősegítheti. A lényeg, hogy a fiatalkorú ellátása, felügyelete, taníttatása az adott
környezetben biztosítva legyen, illetve családi környezete rendezettnek minősüljön.
A „családi környezet” mindazokat a személyeket jelenti, akikkel a fiatalkorú egy
háztartásban együtt él. Ide sorolható a gondozója [szülő(k), nagyszülö(k)], házastársa,
élettársa, testvére, más rokona és hozzátartozója.
338 A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
f) A kiutasítás
g) A közügyektől eltiltás
A Btk. 115. §-a fiatalkorúak esetében a Btk. 61-62. §-okban előírtakon túlmenő
en a közügyektől eltiltás mellékbüntetés törvényes alkalmazásához további felté
telt rögzít: közügyektől eltiltásnak csak az egy évet meghaladó szabadságvesztésre
Ez utóbb feltétel az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok
védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 8. cikkében írtakkal van összhang
ban, mely szerint:
1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.
2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be,
amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazda
sági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök
védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.
A büntetések és intézkedések alkalmazásának elvei 339
- speciális szabály
szabadságvesztés - csak határozott ideig tarthat;
- az általános alsó határ 1 hónap;
- a felső határ a különös részi büntetési tételkeret
felső határától és attól függ, hogy a terhelt az
elkövetéskor betöltötte-e a 16. életévét (max. 5,10,
illetve 15 év, halmazati max. 20 év);
- végrehajtása fiatalkorúak börtöne, illetve fiatal
korúak fogháza
elzárás 3 nap -1 hónap
közérdekű munka csak akkor lehet kiszabni, ha a terhelt az ügydöntő
határozat meghozatalkora 16. életévét betöltötte
pénzbüntetés - ha a fiatalkorúnak önálló keresete, jövedelme,
illetve megfelelő vagyona van;
- tételkeretek alacsonyabbak (15-250 nap,
500-50 000 Ft, 7500-12 500 000 Ft);
- csak behajthatatlanság esetén lehet átváltoztatni,
közérdekű munkára is át lehet változtatni
foglalkozástól eltiltás -
járművezetéstől eltiltás -
kitiltás a megfelelő családi környezetben élő fiatalkorú
nem tiltható ki abból a helységből, amelyben
a családja él
sportrendezvények látogatásától eltiltás -
kiutasítás - 10 évi vagy azt meghaladó tartamú szabadság
vesztést szabtak ki;
- az országban tartózkodása a közbiztonságot
jelentősen veszélyeztetné; és
- nem sérül a családi élet tiszteletben tartásához
való joga
ítélés esetén van helye. Ebből következően egyévi, avagy annál rövidebb tartamú
szabadságvesztés kiszabása esetén nincs helye közügyektöl eltiltásnak akkor sem,
ha a bíróság a szabadságvesztés végrehajtását nem függeszti fel. Azaz viszony
lag hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén, tehát akkor teszi lehetővé a törvény
a közügyektől eltiltást, amikor a társadalom védelme azt már feltétlenül indokolttá
teszi.
A közügyek gyakorlását jelentő jogok túlnyomó részével a kiskorú (büntető
jogi értelemben a fiatalkorú) nem élhet, (például választójog) vagy csak ritkábban
szerezheti meg. E mellékbüntetés azonban nem értelmetlen fiatalkorúak esetén sem,
ugyanis akkor bír jelentőséggel, ha a fiatalkorút olyan tartamú szabadságvesztésre
340 A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
A próbára bocsátás mint a feltételes elítélés egyik formája a magyar büntetőjog kezde
ti szakaszában először kizárólag a fiatalkorú elkövetőkkel szemben volt alkalmaz
ható. A próbára bocsátás büntetés helyett alkalmazandó olyan intézkedés, amelyben
a bíróság az elkövető büntetőjogi felelősségét megállapítja, de a büntetés kiszabását
próbaidőre elhalasztja. A Btk. 65. § (1) bekezdésétől eltérően - ami a próbára bocsá
tást a bűncselekmény tárgyi súlyához köti - fiatalkorúakkal szemben próbára
bocsátásnak bármely bűncselekmény elkövetése esetén helye van, a Btk. 116. §
(1) bekezdése szerint (a büntetési tétel felső határától függetlenül, sőt akár életfogytig
tartó szabadságvesztés büntetéssel is fenyegetett bűncselekmény esetén is). A fiatal
korúak büntetőjogában ugyanis elsődleges az egyéni megelőzésre építő nevelő szán
dék és az intézkedések előnyben részesítése [Btk. 106. § (2) bek.)].644
Az általános szabályokkal megegyezően nem bocsátható próbára:
- a visszaeső fiatalkorú elkövető;
- ha a fiatalkorú a bűncselekményt bűnszervezetben követte el;
- ha a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után,
a végrehajtás befejezése előtt követte el;
- aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próba
ideje alatt követte el.
A próbaidő tartama eltér az általánostól: minimálisan egy év. maximum
két év próbaidő szabható ki.645 A próbaidő a próbára bocsátást elrendelő határozat
jogerőre emelkedésével veszi kezdetét és - ha úgy adódik - még felnőttkorban is foly
tatódik. A próbaidő tartama a Btk. 65. § (4) bekezdése alapján meghosszabbítható,
akár egy évnél rövidebb időre is. Alapelv, hogy a próbára bocsátás próbaidejét
a bíróság csak az eredeti próbaidő letelte előtt hosszabbíthatja meg.646
A próbára bocsátás megszüntetésére a Btk. 66. § (1) bekezdésébe foglalt szabá
lyok vonatkoznak. A megszüntetés egyik indokául szolgáló magatartási szabálysze
gést azonban nem szabad önmagában nézni, hanem figyelembe kell venni azt is,
hogy milyen okokra vezethető vissza.647648
Azt kell eldönteni, hogy felelős-e a fiatalko
rú, és ha igen, milyen mértékben a magatartási szabályok megszegéséért. Különbség
tehető a súlyos és kevésbé súlyos szabályszegés között, de a vizsgálat végeztével
a magatartási szabályszegés hiánya is megállapítást nyerhet. A szabályszegés jelle
géből következtetés vonható le a fiatalkorú nevelhetőségére vonatkozóan. Ha a bíró
ság a próbára bocsátást megszünteti, nemcsak büntetést szabhat ki, hanem
a Btk. 116. § (3) bekezdése értelmében a bűnösséget megállapító ítéletben javí
tóintézeti nevelést is elrendelhet. Azonban ennek kiszabása csak addig célravezető,
ameddig az elkövető a huszadik életévét be nem tölti [Btk. 120. § (1) bek.].64S
Próbára bocsátás esetén büntetés kiszabásának nincs helye. Az intézkedések
közül próbára bocsátás mellett fiatalkorúakkal szemben is alkalmazható az elkob
zás és a vagyonelkobzás, míg a próbára bocsátott fiatalkorú a törvény kötelező
rendelkezése alapján pártfogó felügyelet alatt áll [Btk. 119. § (1) bek. b) pont],
i) A jóvátétel! munka
j) A pártfogó felügyelet
k) A javítóintézeti nevelés
649 Jelenleg az alábbi javítóintézetek működnek: Budapesten, a Szőlő utcában lévő fiúnevelő intézet és
a rákospalotai leány nevelő intézet, az aszódi fiúnevelő intézet, a debreceni és a nagykanizsai javítóinté
zet. A javítóintézetek rendtartását az 1/2015. (1.14.) EMMI rendelet szabályozza.
344 A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
450 A javítóintézeti nevelés hatálya alatt álló fiatalkorúval szemben - akár az intézkedés hatálya alatt, akár
azt megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt általában nem célravezető végrehajtásában felfüg
gesztett szabadságvesztés kiszabása. 60/2007. BK vélemény.
A büntetések és intézkedések alkalmazásának elvei 345
nevelését rendelték el, akkor a Btk. 134. § szerint egységes intézkedésként rendeli
el a bíróság a javítóintézeti nevelést.
- A bíróság az ideiglenes elbocsátást mérlegeléses alapon megszüntetheti, ha a fia
talkorúval szemben a bíróság az ideiglenes elbocsátás tartama alatt - akár a javító
intézeti nevelésre ítélése előtt, akár azután elkövetett bűncselekmény miatt - más
büntetést szab ki vagy más intézkedést alkalmaz.
- Ha a fiatalkorút a javítóintézeti nevelésre ítélése után elkövetett bűncselekmény
miatt az ideiglenes elbocsátás tartama végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik,
akkor a szabadságvesztést kell végrehajtani, és a javítóintézeti nevelés hátralévő
részét szabadságvesztésre kell változtatni akként, hogy 2 napi javítóintézeti nevelés
1 napi szabadságvesztésnek felel meg. Ez tehát az ideiglenes elbocsátás automatikus
megszűnését jelenti.
Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén az ideiglenes elbocsátáson töltött
idő a javítóintézeti nevelésbe nem számítható be.
speciális szabály
megrovás -
próbára bocsátás - bármely bűncselekmény esetén helye van;
- egy évtől két évig terjedhet;
- a próbaidő alatt a fiatalkorú pártfogó felügyelet alatt áll;
Megszüntetése esetén javítóintézeti nevelés is elrendelhető.
jóvátételi munka csak akkor lehet kiszabni, ha a terhelt az ügydöntő határozat
meghozatalakor a 16. életévét betöltötte
pártfogó felügyelet - a feltételes szabadság tartama;
- a próbára bocsátás próbaideje;
- a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje;
- a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás tartama;
- a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama
alatt pártfogó felügyelet alatt áll.
Fiatalkorúval szemben a jóvátételi munkavégzés előírása
mellett pártfogó felügyeletet is el kell rendelni.
elkobzás -
vagyonelkobzás -
elektronikus adat végleges -
hozzáférhetetlenné tétele
kényszergyógykezelés -
javítóintézeti nevelés csak fiatalkorúval szemben alkalmazható
I) Halmazati és összbüntetés
A Btk. 81. §-ába foglalt, halmazati büntetés számítására vonatkozó általános szabá
lyok a fiatalkorúakra is vonatkoznak, ám a Btk. 123. § (1) és (2) bekezdése a halma
zati büntetés felső határára speciális rendelkezések alkalmazását írja elő. Ennek
alapján a halmazati büntetés fiatalkorúakat érintő szabályai az alábbiak:
- egy büntetést kell kiszabni;
- a büntetés tartamát a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei
közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell megállapítani;
- ha a törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő
re határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, akkor a bűnhalmazatban lévő
bűncselekmények büntetési tételei közül a legmagasabb büntetési tételének felső
határa a felével emelkedik;
- a büntetés nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési
tételek felső határának együttes tartamát;
- meg kell állapítani az elkövető különös, többszörös, erőszakos többszörös
visszaeső minőségét, illetve a bűnszervezetben elkövetést, és a büntetési tételek
felső határának ennek megfelelő emelkedését;
- a halmazati büntetés - amennyiben a 16. életévét betöltött fiatalkorú életfogytig
tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekményt követ el - a 20 évet nem
haladhatja meg;
- a halmazati büntetés felső határa - amennyiben a 16. életévét betöltött fiatalko
rú 10 évet meghaladó tartamú, vagy a 16. életévét be nem töltött fiatalkorú életfogy
tig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekményére - maximum 15 év;
- a halmazati büntetés - minden más esetben - a 7 év 6 hónapi szabadságvesztést
nem haladhatja meg.
Az összbüntetés Btk. 93-96. §-ai alatt található általános szabályai a fiatalkorú
ak esetében is alkalmazandók.
Emellett a Btk. 122. § és 123. § (3) bekezdése tartalmaz a fiatalkorúakra vonat
kozó különleges szabályt:
- Ha a fiatalkorút a javítóintézeti nevelésre ítélés után elkövetett bűncselekmény
miatt a javítóintézeti nevelés vagy az ideiglenes elbocsátás alatt végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélik, a szabadságvesztés büntetést kell végrehajtani. Ebben az
esetben a javítóintézeti nevelés hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztat
ni úgy, hogy kétnapi javítóintézeti nevelés helyébe egynapi szabadságvesztés lép.
- Egyéb esetekben - így ha a javítóintézeti nevelésre ítélés előtt elkövetett bűncse
lekmény miatt a javítóintézeti nevelés (ideértve az ideiglenes elbocsátás időtartamát
is) alatt ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre a szabadságvesztést kell végre
hajtani, melynek tartama meghosszabbítható, de az így meghosszabbított tartam
nem érheti el a javítóintézeti nevelés hátralévő részét.
A büntetések és intézkedések alkalmazásának elvei 347
A Be. alapján lehetőség nyílik arra, hogy a fiatalkorúak külön eljárásában is sor
kerüljön a Be. LXV. Fejezete szerinti formális egyezség megkötésére. A felnőttko-
rúak egyezségkötéséhez fűzött általános büntetéskiszabási kedvezmény azonban
a fiatalkorúak esetében nem eredményezne tényleges előnyt, hiszen a fiatalkorúak
tekintetében bármely bűncselekmény elkövetése esetén kiszabható a szabadság
vesztés egy hónapos generális minimuma. A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban
a formális egyezségkötés esetére felkínálható anyagi jogi kedvezményként, akiszab
ható büntetés felső határának korlátozása jöhet szóba. A büntetések és intézkedések
fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályai a felnöttkorúakhoz képest rugalma
sabb és lényegesen enyhébb szankcionálásra adnak lehetőséget, amelyek alapeset
ben is alkalmasak arra, hogy a fiatalkorúakat az egyezség megkötésére ösztönözzék.
Az előbbiekre tekintettel célszerűtlen és indokolatlan lenne a puszta beismerésért
további anyagi jogi kedvezményt adni; az csupán azon együttműködő fiatalkorú
esetében indokolt, aki az egyezség keretében valamely büntetőügy bizonyításához
jelentős mértékben hozzájárult. A törvény ehhez mérten egyezség esetére a felső
tételhatár korlátozásával nyújt kedvezményt a formális egyezség folytán együttmű
ködő fiatalkorúak számára, amely szabályok alapján a Btk. 109. §-ában meghatáro
zott büntetések maximális tartamának további csökkentésére kerül sor. A törvény
egyidejűleg rendelkezik azokról az esetekről is, ahol a felső tételhatár általános
részi tételkeret emelő rendelkezés alapján emelkedne, a bűnhalmazat és visszaesés
okán, vagy a bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetése miatt.
16 évet 16 évet
be nem töltött65' betöltött
életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenye 8 év 10 év
getett bűncselekmény
10 évet meghaladó tartamú szabadságvesz 3 év 8 év
téssel fenyegetett bűncselekmény
5 évet meghaladó tartamú szabadság vesztés 3 év 3 év
sel fenyegetett bűncselekmény
3 évet meghaladó tartamú szabadságvesztés 2 év 2 év
sel fenyegetett bűncselekmény
3 évet meg nem haladó tartamú szabadság 6 hónap 6 hónap
vesztéssel fenyegetett bűncselekmény
n) Egységes intézkedés
A Btk. XI. Fejezete csak a javítóintézeti nevelést illetően tartalmaz speciális szabá
lyokat az előzetes fogvatartásnak és a bűnügyi felügyeletnek a javitóintézeti neve
lésbe történő beszámítására vonatkozóan. A Btk. 125. §-a szerint:
(1) Az elrendelt javítóintézeti nevelésbe be kell számítani az előzetes fogvatar
tás és az olyan bűnügyi felügyelet teljes idejét, amelynek során a bíróság a terhelt
számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt, vagy ahhoz tartozó
bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el.
(2) A beszámításnál egynapi javítóintézeti nevelésnek:
a) egynapi előzetes fogvatartás; és
b) három nap az (1) bekezdésben meghatározott bűnügyi felügyelet
felel meg.
(3) A beszámítás után fennmaradó tartamot egynapi javítóintézeti nevelésként
kell beszámítani.
Az előzetes fogvatartáson az őrizet (Be. 274. §) és a letartóztatás (Be. 296-299. §)
értendő, míg a bűnügyi felügyeletnek azon esetét, amelynek során a bíróság a terhelt
számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt, vagy ahhoz tartozó
bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el, a Be. 281. § (2) bekezdés a) pontja
szabályozza.
A fiatalkorú letartóztatásának speciális időtartamát a Be. 688. § (2) bekezdése
szabályozza, amely szerint a letartóztatás megszűnik, ha annak tartama:
- a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét be nem töltő fiatal
korúval szemben az egy évet;
- a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorú
val szemben a két évet
eléri, kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott
letartóztatás esetét, továbbá ha a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság hatályon
kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárás van folyamatban,
vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.
törvényi bírósági
- elzárás; jogerő
- közérdekű munka;
- pénzbüntetés;
- foglalkozástól eltiltás;
-járművezetéstől eltiltás;
- kitiltás;
- sportrendezvények látogatásá
tól eltiltás
kiutasítás büntetés végrehajtásának -
befejezése, végrehajtható
ságának megszűnése
felfüggesztett szabadságvesztés jogerő -
gondatlan vétség miatt szabad büntetés kitöltése, végre -
ságvesztés hajthatóságának megszű
nése
szándékos bűncselekmény miatt büntetés kitöltése, végre -
1 évet meg nem haladó szabad hajthatóságának megszű
ságvesztés nése
szándékos bűncselekmény miatt büntetés kitöltése, végre kitöltés után azonnal
1 évet meghaladó, de 5 évnél hajthatóságának megszű kérhető
nem hosszabb szabadságvesztés nése+3 év
szándékos bűncselekmény miatt büntetés kitöltése, végre kitöltés után azonnal
5 évet meghaladó, de 10 évnél hajthatóságának megszű kérhető
nem hosszabb szabadságvesztés nése + 8 év
szándékos bűncselekmény miatt büntetés kitöltése, végre kitöltés után azonnal
10 évet meghaladó szabadság hajthatóságának megszű kérhető
vesztés nése + 10 év
A törvényi mentesítésre a Btk. 100. §-a irányadó a fiatalkorúak körében is, a 126. §
(1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre figyelemmel. A fiatalkorúakra vonatkozó
speciális, a felnőttekéhez képest előnyösebb szabályok az alábbiak:
- felfüggesztett szabadságvesztés esetén a fiatalkorú az ítélet jogerőre emelkedé
sének napján mentesül:
ha a fiatalkorút szándékos bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó
szabadságvesztésre ítélték, a mentesülés a büntetés kitöltésének, illetve végre
hajthatósága megszűnésének napján áll be;
ha a fiatalkorút szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó, de öt
évnél nem hosszabb végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, a büntetés kitöl
tésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napjától számított három év
elteltével mentesül.
A büntetések és intézkedések alkalmazásának elvei 351
Harmati Judit - Kiss Árpád Lajos: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete a kétsze
res értékelés tilalmáról (Az adóbírság és a büntetőjogi elítélés együttes alkalmazásá
nak megítélése. JeMa, 1. (2016) 4., 63-68. o.
Hart, H. L. A.: Punishment and responsibility (essays in the philosophy of law). Oxford,
1968.
Hart, H. L. A.: Prolegomenon to the Principle of Punishment. Proceedings of the
Aristotelian Society, 60. (1959) 1-26. o.
Hart, H. L. A.: Essays in jurisprudence and philosophy. Reprint. Oxford - New York,
1993.
Hart, H. L. A.: The concept oflaw. 2nd ed. Oxford, 1994.
Hazafi Zoltán: Együttalkalmazási tilalom, összeférhetetlenség. In Hazafi Zoltán (szerk.):
A közszolgálati tisztviselői törvény magyarázata. Kézirat. Nemzeti Fejlesztési
Ügynökség, h. n., 2012. 183-185. o.
Hegedűs István - Juhász Zsuzsanna - Karsai Krisztina - Katona Tibor - Mezőlaki
Erik - Szomora Zsolt - Törő Sándor: Kommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló
2012. évi C. törvényhez. Budapest, 2013.
Hegel, Georg Wilhelm Friedrich: A jogfilozófia alapvonalai. Budapest, 1971.
Hollán Miklós: Az új Büntető Törvénykönyv. In Jakab András - Gajduschek György
(szerk.): A magyar jogrendszer állapota. Budapest, 2016. 344-384., 382. o.
Hollán Miklós: Vagyonelkobzás - bűncselekményekből eredő vagyon elvonása. Budapest,
2008.
Jescheck, Hans-Heinrich: Lehrbuch des Strafrechts, Allgemeiner Teil. 3rd ed. Berlin, 1978.
Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben. Magyar Jog,
(2014) 12., 673-685., 674. o.
Juhász Andrea Erika: A kínzás, az embertelen, a megalázó bánásmód tilalma a fogvatar-
tottakkalszemben. PhD értekezés. Szeged, 2016.
Juhász Zsuzsanna: A büntetések. In Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntető
Törvénykönyvhöz. Budapest, 2013.
Kabódi Csaba - Mezey Barna: Büntetési elméletek. Módszertanifüzetek, (1985) 1., 42-55. o.
Kant, Immánuel: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. Ford.: Berényi Gábor.
Budapest, 1991.
Karsai Krisztina: Az alapelvek rendszere az európai büntetőjogban. MTA értekezés.
Szeged, 2015.
Kelsen, Hans: Introduction to the problems of legal theory: a translation of thefirst editi-
on of the Reine Rechtslehre or Pure Theory of Law. Trans.: Paulson, B. L. - Paulson,
S. L. Oxford, 1934.
Kelsen, Hans: General theory of law and State. Trans.: Wedberg, A. New York, 1961.
Kelsen, Hans: General theory of norms. Trans.: Hartney, M. Oxford, 1991.
Kelsen, Hans: Reine Rechtlehre. Wien, 1934.
Király Tibor: Büntetőítélet a jog határán. Budapest, 1972.
Irodalom 357
Wessels, Johannes: Strafrecht Allgemeiner Teil. Die Straftat und ihr Aufbau. Heidelberg,
1994. 234. o.
Wiener A. Imre: A ne bis in idem elv érvényesítéséről. Büntetőjogi Kodifikáció, (2003)
1-2., 62-68. o.
Zimring, Franklin E. - Hawkins, Gordon - Kamin, Sam: Three Strikes and Youre Out in
California. Punishment and Democracy. Oxford - New York, 2001.
Zlinszky János: Római büntetőjog. Budapest, 1995. 3. o.
Tárgymutató
feltételes ügyészi felfüggesztés 84, 199, kvázi halmazat: 147, 241, 257
210, 342 látszólagos kógencia 87, 89
fiatalkor 84, 235, 321 legalitás 21
foglalkozástól eltiltás 91, 171, 194, 282 lényeges elem megközelítés (essenfial
van Esbroeck-teszt 29, 37, 40 element approach) 39
gondatlanság (luxuria vagy negligentia) letartóztatás 153, 160, 164, 301, 349
150,232, 236 lex imperfecta 240
halálbüntetés 61, 74, 78, 95, 98, 117, 233 megrovás 199, 328
halmazati büntetés: 240, 346 A/ewc/oza-teszt 19
három csapás (three strikes) 92, 123, mentesítés
138, 245, 250, 279 bírósági ~ 311, 313, 319
házi őrizet 301, 302 kegyelmi ~ 311, 314
hivatalos személy 192, 194,233,235. törvényi ~ 311, 312
időskor 235 mérsékelt kumuláció 241
javítóintézeti nevelés 84, 199, 316, 327, monista, dualista szankciórendszerek
343 70
járművezetéstől eltiltás 81, 83, 94, 174, munkahely 161
175-183 ne bis in idem (kétszeres büntetés tilal
jóvátételi munka 82, 207, 272, 282, 316, ma) 25, 26 skk., 209, 272
327, 342 neo-abszolút elmélet 67
katonai büntetés 82, 88, 130 Nestor-teszt 18
~i rendfokozat 82, 193 Nilsson-teszt 45
~i szankció 82, 88 nulla poena sine culpa 215, 226
~i szolgálat 18 nullum crimen sine lege 21, 293
kegyelem 52, 138, 140, 155, 311, 315 nulla poena sine lege 21, 229, 293, 316
kényszergyógykezelés 89, 225, 269, 301 orientáló szankciós szabály 85
kétszeres eljárás (dual proceedings) 26, összbüntetés 120, 145, 147, 252, 271,
31,43, 45 346
kínzás, embertelen és megalázó bánás parifikáció elve 262
mód 97, 104, 111, 139, 190 pártfogó felügyelet 199, 210, 342
kitiltás 184, 191,261,281,337 Pekingi szabályok 323
kiutasítás 80, 89, 186, 320, 338 poena ordinaria 119, 243, 275
kógens szankció 85, 87, 89 prevenció
középmérték 86, 238 generális ~ 62, 202
közügyektől való eltiltás 82, 156, 171, speciális ~ 62, 66, 159, 200, 206
191,245, 261,319, 336 pszichológiai kényszer elmélete 62, 64
közérdekű munka 161, 170, 180, 335 próbára bocsátás 83, 176, 202, 213, 328,
közveszélyt okozó cselekmények 226 340
közvetítői eljárás 212, 326 proporcionalitás (tettel arányos bünte
kumuláció 241, 246 tés) 58
Tárgymutató 363