14.

Tétel – Nyelvtan
A tudományos szövegtípus jellemzése
A tudományos stílus és a tudományos szövegek
Célja: a valóság tényeinek, törvényeinek, összefüggéseinek bemutatása és az új tudományos
ismeretek bemutatása.
A tudományos stílus a tudományok és a szakterületek belső, illetve egymás közötti
kommunikációjának módja, amelynek elsődleges célja az ismeretközlés (tájékoztató
funkció). A tudományos szövegek elsősorban írottak, tervezettek és monologikusak, bár
vannak szóbeli műfajok is (pl. konferencia-előadás). Az írott tudományos szövegek főbb
típusai a szakkönyvek (monográfiák, kézikönyvek), értekezések, szakvélemények, kritikák,
ismertetések, dokumentációk, de a tudományos stílus sajátosságait mutatják a tankönyvek
is.
A tudományos szövegek megalkotásakor is számításba kell venni a befogadókat. A nem
hozzáértő (laikus) befogadók sokkal aprólékosabb, szemléletesebb magyarázatot igényelnek,
mint a szakmai közönség. Éppen ezért az ismeretterjesztő szövegeknek és tananyagoknak
egyedi jellemzőik is vannak a tudományos szövegtípuson belül.

A tudományos stílus jellemzői

Mivel a tudományos kommunikáció többnyire nem személyes közegben zajlik, még a szóbeli
műfajok stílusa is többé-kevésbé formális, ami a társalgási stílusénál jóval nagyobb fokú
kötöttséget, erősebb szabályozottságot jelent. Ennek következménye az is, hogy a
tudományos szövegek általában igényesen fogalmazottak, és követik a helyesírási
szabályokat. (Sok tudományterületnek van ugyanakkor saját helyesírási szótára, amely a
szakkifejezések egységesnek szánt írásmódját tartalmazza.)
A tudományos stílusban másodlagos cél a figyelem felkeltése és fenntartása, a
megfogalmazás egyedisége, így kevés stíluselem található az ilyen szövegekben. Az
érzelemkifejezés idegen a tudományos stílustól, tudományos közegben kifejezett elvárás,
hogy érzelmeinket szorítsuk háttérbe. Ennek oka az, hogy a tudományos gondolkodás
lényege a függetlenség, az objektivitás, a tudományos szövegek kizárólag az értelmünkre
kívánnak hatni.
Fontos szerep jut bennük a vizuális eszközöknek is: ábrák, jelek, táblázatok segíthetik a
gondolatmenet követését. Ezek érthetőbbé, könnyebbé teszik a szöveg megértését.
Szóhasználat
A tudományos stílusra a szakszavak (terminus technicusok) használata jellemző. Emiatt
gyakoribbak a tudományos szövegekben az idegen vagy idegen eredetű szavak is, ezek
általában görög–latin eredetűek, újabban azonban legtöbbjük az angolból származik.
A szakszavak gyakran metaforák (pl. hőháztartás, magánhangzótörvény). A metaforák
képszerűvé teszik a hétköznapi gondolkodás számára nehezebben megközelíthető elvont
fogalmakat, ezáltal segítik a megértést.
A szakszövegekben kiemelkedően fontos a pontosság, a precíz megfogalmazás, ezért a
tartalmi szempontból fontos kifejezések viszonylag gyakran ismétlődnek. A precizitás mellett
azonban fontos a kifejezés választékossága is.

A mondatszerkesztés
A tudományos stílusra a kijelentő mondatok túlsúlya jellemző. Gyakoriak az összetett és a
többszörösen összetett, nemritkán többsoros mondatok, amelyek megértése odafigyelést és
koncentrációt igényel annak ellenére, hogy az érthetőség kedvéért kellőképpen kifejtettek,
gondosan szerkesztettek. A tudományos szövegekben különösen gyakoriak az ok-okozati
viszonyokat nyelvileg leképező összetettmondat-típusok (következtető és magyarázó
mellérendelések, cél- és okhatározói alárendelések).