Stephen Baxter: Időhajók – Az időjáró tragédiája

KÖZZÉTETTE: ADEPTUS 6 HOZZÁSZÓLÁS

H. G. Wells alzsánert teremtő alkotása, Az időgép első ízben 1895-ben jelent meg. Számos folytatást
írtak neki, Stephen Baxternek a száz éves évfordulóra megjelent alkotása azért (is) különleges, mert
Wells hagyatékának gondozói hivatalos folytatásnak ismerték el.

Már a Galaktika kiadójának sem ez az első kiadványa, amelyben Wells művének folytatása jelenik
meg. 1990-ben a Galaktika Baráti Kör számára jelentették meg az Utazások az időgéppel című
kötetet, mely az eredeti művön kívül Egon Friedell Az időgép visszatérése (1946.) és  K. W.
Jeter méltán híres A morlockok éjszakája (1979.) című regényét tartalmazta. Ezeken kívül figyelmet
érdemel Christopher Priest The Space Machine-je (1976.) is, amelynek hősei az égitestek mozgását
kihasználva már a világűrben is képesek utazni. Ez utóbbi utalásokat tartalmaz a Világok háborújára
is. De ezeken túl még jó néhány alkotás vitte tovább a wellsi gondolatot.

Láthatjuk, Baxteré 1995-ös megjelenésével csak sokadik a sorban. Mi teszi mégis különlegessé, miért
érdemes ezt is elolvasni, ha már ennyi bőrt lehúztak a témáról? És egyáltalán, mihez kezd Stephen
Baxter ezzel a klasszikus science fiction témával, amikor ő inkább a hard science fiction és az
alternatív történelem terén mozog otthonosan? A válasz mindkét kérdésre ugyanaz: a szerző mindkét
kedvenc területét beépíti a regénybe.

Az Időhajók egy gyakori trükkel kezdődik: a szerző igyekszik úgy eladni a mesét, mintha egy véletlenül
hozzákerült kéziratot közölne. A történet szálát ott vesszük fel, ahol Wells befejezte: az időjáró
visszatért a jövőből, elmesélte barátainak – köztük a meg nem nevezett írónak – kalandjait. Ám nem
hagyja nyugodni, hogy a jövőben veszni hagyta/hagyja Weenát, az eloi lányt, így vissza akar térni,
hogy megmentse. Ám az újabb időutazás során az ismerős képsorokat egy idő után mások veszik át.
Az eloik és morlockok egykori jelenében a Föld sötét és kietlen, a földlakók egy kettős Dyson-gömböt
építettek, ahová hősünk is eljut. Találkozik a morlockokkal, akik ezúttal felsőbbrendű intelligenciával
rendelkeznek, például képesek tetszőleges anyagmanipulációra, míg az emberhez hasonlóbb
„emberutódok” a belső gömbben folyamatosan háborúznak.

Az időjáró persze szökni akar, de vele tart Nebogipfel, morlock gondviselője is. És amit eddig is
gyanítani lehetett, az bizonyossággá válik: minden időutazás új valóságot teremt, így a sokvilág-
elméletnek – melyre Nebogipfel is hivatkozik – megfelelően új meg új univerzumok jönnek létre,
melyek között nincs átjárás. Így már nem is olyan meglepő, hogy amikor az időjáró megpróbálja
megakadályozni az időgép megépítését, egy hamisítatlan „birodalmi lépegető” bukkan fel az utca
végén. Egy alternatív idősíkban ugyanis már 34 éve vívják az első világháborút és az időutazást
kívánják végső fegyverként bevetni.

Több kort végigjár az időjáró és Nebogipfel, ám egyikben sem találnak huzamosabb ideig békét.
Hihetetlen titkokra lelnek megoldást, bár a Figyelők időn kívül élő faja végig rejtély marad számokra.
Bár a regény zárásaként az időjáró nyugalmat nyer, mégis számkivetett lesz: valamikori otthona
örökre elveszett számára.

Nem véletlenül adtam ezt a címet cikkemnek: az időjáró éppoly

kevéssé lel otthonra a különböző korokban, mint Madách Ádámja. Van, ahol ideig-óráig nyugalmat
talál, de előbb-utóbb ott is elromlanak a dolgok. Baxter könyve is negatív képet rajzol az
emberiségről: állandóan háborúzó, önpusztító faj vagyunk, kései utódaink ugyan nem így
viselkednek, de ők már aligha tekinthetők embernek. Mégis, ahogy Ádámot, úgy az időjárót sem
taszítja az öngyilkosságba a kiábrándultság, Ádámot az emberiség továbbélése, az időjárót egy
paradicsomi élet reménye lendíti túl elveszettségén.

Az Időhajókkal bejárjuk a történelmet a kezdetektől a végig, úgy, hogy a regény egyszerre kalandos,
elgondolkodtató és logikus. Baxter nem egyszerűen folytatást írt Az időgéphez: többszörösen
továbbgondolta. Ezúttal a könyv kiadására sem lehet panasz: a fordítás kiváló, a szöveggondozás
elfogadható, egyedül a borító kicsit csalóka, mert az alapján talán valamilyen clockpunk műre
számítanánk. Baxtertől eddig magyarul csak Arthur C. Clarke-kal társszerzőként írt, többnyire nem túl
erős regények jelentek meg, legfőbb ideje volt, hogy saját jogon is kiadják. Várjuk a további
köteteket!

További információk:

 A mű elnyerte az 1995-ös év Brit Science Fiction-díját, és az 1996-os év Philip K. Dick- és John

W. Campbell-díját.

 A regény számtalan utalást tartalmaz H. G. Wells különböző műveire, Nebogipfel neve

például Az időgép előképének tekinthető The Chronic Argonauts című elbeszélésből
származik