A gyomorban kialakuló fekélykezdemények étkezési okairól.

Gyomoremésztés, evés közbeni

vízivás és rágás. (Olvasási idő: 5 perc.)
A gyomor, definíció szerint, egy izmos falú, horog alakú üreges szerv a középvonalunktól
kissé balra. A lenyelt falat mindig a jobb oldalon fekvő ún. kisgörbületen halad végig, itt
érintkezik először a gyomor nyálkahártyájával, ez a gyomorút.
A forró, jéghideg, fűszeres, csípős, irritáló étrendi hatások tehát ezt a területet érik a
legintenzívebben, itt a leggyakoribb a fekély is. Később hasonló a helyzet a nyombéllel, a
lenti ábrán látható az egyes gyomor- és nyombélterületek fekélyképződési gyakorisága.
A mélyülő fekélyek előtt először mindig fekélykezdemény alakul ki: a nyálkahártya körülírt
sérülése, eróziója jellemző, ha ez nem tud begyógyulni, akkor kialakulhat a krónikus, mélyülő
fekély, egyéb hatásokkal együtt.
A fekélykezdemények legtöbbször éjjel, a nyálkahártya-regeneráció fázisában gyógyulnak
(rendkívül gyorsan), amennyiben nem vacsoráztunk sokat, ecetes ételek, alkoholos italok
helyett tiszta vizet ittunk a nap végén és időben tértünk nyugovóra. A vízhiány, a napi és esti
stressz, a savpangás a gyomor alsó részén, vagy a Helycobacter pylori jelenléte növelheti a
fekélykezdemények esélyét.
Az éjszakai műszakban dolgozóknál, az ötletszerűen (rendszertelenül) evőknél és a reggel
(vagy a nap más szakaszában) égetett szeszes italt fogyasztóknál mérhetően gyakoribb a
gyomor- és nyombélfekély, a rendszerszerűen étkezőknél, hosszabban vagy időszakosan
böjtölőknél és a korábban fekvő embereknél ritkább.
Evés során az étel az ún. nagygörbületen hagymahéjszerűen halmozódik, egymásra
rétegződve. Ha természetes színezékkel festett kenyérdarabkákat nyelünk le, jól követhetők
sorrendben lentről felfelé a különböző színű rétegek, ahogy ívesen egymásra rakódnak.
Mindez azonban csak mintegy 30 percig marad így, ezután a gyomor jellegzetes
keverőmozgásokkal elegyíti a darabokat a gyomorsavval és a pepszinnel (fehérjebontó
enzimekkel), a rendszer egyszínűvé válik.
A gyomornak 40-45 percre van legalább szüksége ahhoz, hogy a keverés mellett a
nagygörbületre teljesen átrendezze az elfogyasztott ételt (nagyétkezéseket követően), ekkor
válik szabaddá a gyomor alsó része, ami a későbbi vízivás terén kulcsszerepet kap.
Percenként 2-3 keverőhullám jellemző, a gyomor professzionális módon végzi ezt, pontos
idegi szabályozás mellett, a keverés során a pépes rendszer csak lefelé mozoghat, ha felfelé is
halad, nyelőcső-refluxhoz vezethet (erről később külön szó lesz).
Reggel az éhgyomorra történő (nem hideg és nem forró) vízbevitel hasznos – hidratálja a
belső felületeket, eltávolítja az ott pangó éjjeli anyagcsere-termékeket.
Az egyik legfontosabb védőanyagunk a nyál, ebben egy mucin nevű anyag található – ez egy
emészthetetlen poliszacharid (szénhidrát), amely a nyelőcső és a gyomor falát bevonja, a
bélben pedig prebiotikus és emésztésjavító hatású (segíti a vércukorszint egyensúlyát is).
Evés közbeni folyadékbevitelkor a mucinózus nyál termelése leáll, mivel a falat síkossá
tevésére ilyenkor nincs szükség – ez a szokás szervezetet némileg félrevezeti.
Időseknél különösen nagy gondot okozhat az evés és ivás együttese (a nem megfelelő fogazat
miatt sokan isznak evés közben), hiszen a fekélyhajlam ekkor jóval nagyobb a gyomorfal
gyengülő vérkeringése, a nyálkahártyák korral járó sérülékenysége és a fokozott
gyógyszerhasználat miatt.
Már a 80-as évektől publikált az orvosi szakma a gyomor kisgörbületének hosszanti
csatornáiról.
Az egyik szakkönyv így ír erről: „A hosszanti barázdák különösen a kisgörbületen
kifejezettek, ezek vezetik a lenyelt falatokat a gyomorszájtól a gyomor aljába. A folyékony,
emésztésre nem szoruló táplálék és a víz nem időzik a gyomorban, nem keveredik a többi
gyomortartalommal, hanem végigfolyhat a gyomorúton a gyomorkapuig és elhagyja a
gyomrot.” (Dr. Obál F.: Emberi test 2. kötet, 880. o. Gondolat Kiadó, Bp., 1986.)
Mivel ugyanez a szakkönyv korábban jelzi, hogy az evés után 30-45 percig „gyomorút-
torlasz” jön létre mindaddig, amíg a gyomor fel nem „pakolja”, rétegzi a nagygörbületre az
ételt, így a vízivás az evés utáni 45-60 perc múlva javasolt, csak ekkor válik szabaddá a
gyomorkapu a víz számára.
Ha tehát étkezés közben iszunk, a mucintermelés gyengül, emellett a gyomorban vizes pép
alakul ki, a gyomorsavas-pepszines pép helyett – ez baj.
A megivott folyadék révén hidratálódott rendszer már alig tud savat és enzimet felvenni, a
gyomoremésztés gyengül, a fehérjebontó, sósavas anyag felmarja a gyomor belső falát és a
nem kellően bontott - a becsapós vizes-pépes jelleg miatt túl hamar továbbított - proteinek
pedig túlterhelik a hasnyálmirigyet (2-es típusú cukorbaj előszobája).
A fekélykezdemény ilyenkor ott jelenik meg, ahol a fal vérkeringése gyengébb (Selye-féle
fekélykutatás), ez a lelki stresszekkel függ össze – a gyomor fala nem mindenhol
sérülékenyebb, csak néhány helyen.
A gyenge gyomrot csípős, fűszeres levesekkel, előételekkel próbálják munkára bírni, de ebbe
a szerv könnyen belebetegedhet (itt nem szabad összekeverni a régiek tartalmas leveseit a híg,
fűszeres „gyomorerőltető” levesekkel). Hangsúlyozandó: a gyomornak szilárd, száraz ételre
és nyállal való bőséges keverésre van szüksége, a dietetika a szikkasztott pékáruk,
kétszersültek lassú, alapos rágását, emiatt is javasolja a betegeknek, hasonlóan a másnapos
kenyereket is (pirítós mellett nem javasolt a folyadék, pont a hatás lényege veszik el).
A híg, csípős levesek és a folyadékbeviteli hibák miatt számos esetben jellemző a
fekélykezdemény kialakulása, az esti csípős ételek, az ecet és az alkoholos italok pedig éjjel
mélyítik a nyálkahártya sérülését.
A rágásról szó esett, ez még némi magyarázatra szorul. A gyomorból a pépes rendszer
hamarabb ürül, a redőzött fal azonban felfogja, visszatartja a darabos részeket és újraemészti,
amíg azok is elfolyósodnak. „A gyomorban már nincsenek fogak” - tanítja a szakma, azaz a
lejutott félig megrágott falatok problémákat okozhatnak. A gyomornyálkahártya szó szerint
árokba szorítja és meg tudja markolni ezeket a darabkákat, elválasztja a pépes résztől, majd
ismét sósavat, pepszint termel rájuk – ez szintén oka a fekélykezdeményeknek.
Érdekesség: a madarak kemény magokkal táplálkoznak. Fogaik nincsenek, a bivalyerős
őrlőgyomruk (zúza) roppantja össze a magokat (1962 newton erővel). Ez az elképesztő erő a
zúzába kerülő üveggyöngyöt széttöri és összenyomja a fémdarabokat is. A lenyelt apró
kavicsok is segítik az őrlést – ezért sem adunk a madaraknak fehér kenyér morzsákat, emellett
hiányállapotokat is okozunk náluk a finomított árukkal (mangánhiány – csontlágyulás stb.).