1 Vf523 I

A számok világa
ÚTMUTATÓ
az egyéni tanuláshoz
DR. ABRAHAM ISTVÁN

A számok világa 1.
ÚTMUTATÓ
az egyéni tanuláshoz

Tankönyvkiadó, Budapest 1990

KEDVES SZÜLŐK, NAGYMAMÁK, NAGYAPÁK s mindazok,
akik vállalják, hogy a matematika várának bevételére készülő
kisgyermek útját egyengessék!
Ez az Útmutató segít abban, hogy A számok világa tankönyv és
a Munkafüzet feladatait céltudatosan elő-készítsék, értelmezzék,
és a tanulságokat szakszerűen összegezzék. A matematikai alap­
ismeretek nélkülözhetetlenek a gyermek boldogulásához — hasz­
nálják sikerrel könyveinket!

Az ÚTMUTATÓ a Számok világa 1 tankönyv német nyelvű tanári kézikönyvének

(Die Welt der Zahl, Lehrerband, Schroedel Schulbuchverlag, 1986) felhaszná­
lásával készült.

(4cmsz3>

ISBN 963/3608 8
129"|
'

Tankönyvkiadó Vállalat. A kiadásért felel: Vilhelm József igazgató. Készült a Bástya-Text-

print Nyomdában. Felelős vezető: Balanyi István. Raktári szám: L-2/1. Felelős szerkesztő:
Nagyné Ardai Éva. Műszaki vezető: Telekes György igazgatóhelyettes. Műszaki szerkesztő:
Pákozdy Katalin. A kézirat nyomdába érkezett: 1990. november. Megjelent: 1990. december.
Példányszám: 5000. Terjedelem: 5,72 (A/5) ív. Az oldaleredetit a Tankönyvkiadó szövegszer­
kesztő csoportja készítette. Készült íves ofszetnyomással
TA - 5181 - II/8 - 5/6 9092
Bevezető

A Tankönyvkiadó 1990 augusztusában megjelentette a német Schroedel kiadó

általános iskolai matematika tankönyvsorozatának első egységét: A számok vi­
lága tankönyvet és a hozzá tartozó munkafüzetet.
Az iskoláséletet elkezdő kisdiákok számára készült anyag kissé más, mint a
nálunk megszokott tankönyvek és munkafüzetek; a magyar kiadást éppen ez
indokolta. Tartalmilag egy kicsit kevesebb és egy kicsit több található A számok
világa című tankönyvben, mint amit a magyar tanterv megfogalmaz: Egyszerűbb
módon igyekszik megtanítani a gyereket az összeadásra — kivonásra a húszas
számkörben. Egyszerűbben és életszerűbben, konkrét gyakorlati helyzetek fel-
használásával, sok esetben a pénzzel való számolás segítségével. Húsz felett
már nem számolnak a tanulók, de megismerik a százas számkört is; százig
csupán a számok közötti eligazodás a cél. A geometria alapfogalmait is meg­
tanulhatják a tankönyvből a gyerekek, ehhez felhasználhatják a könyv mellék­
leteit. Megismerkedhetnek a véletlen matematikájának alapjaival, a statisztika
és a valószínűségszámítás elemeivel, mindezt játékos formában, esztétikus, szí­
nes rajzok segítségével.
Az 1. osztályos tankönyvcsaládhoz tartozó Tankönyvben megtalálható a teljes
tananyag, a Munkafüzet nem tartalmaz új anyagot. A tankönyv egyszerre szolgál
tanulási vezérfonalként és gyakorlókönyvként. Jellemző rá, hogy oldalakra le­
bontva tartalmazza a tananyagot; az egy-egy oldalon lévő feladatok általában
egy-egy egységet alkotnak. Ez segíti az áttekinthetőséget és a tanulási idő be­
osztását.
A tankönyvhöz mellékelt két kartonlap egyikén különböző geometriai alakzatok
találhatók, amelyeket a megfelelő tananyagrésznél a tanuló kivághat és felhasz­
nálhat a tanuláshoz. A másikon egy játékmezőt és két tízes beosztású csíkot
találhatunk, ezekkel majd a számolást gyakorolhatják, illetve velük játszva ta­
pasztalatokat szerezhetnek a valószínűségszámítás alapjaihoz.
A Munkafüzet feladatlapjai a tankönyv anyagához kapcsolódó gyakorló és el­
mélyítő, differenciált elsajátításra szolgáló feladatokat tartalmaznak, amelyeket
tesztlapokként, a tanultak felmérésére is használhatunk.
A tankönyvcsalád része a Tanári kézikönyv is, amelyet nagy gyakorlattal ren­
delkező pedagógusok állítottak össze gondos munkával az oktatás segítésére.
Az eredeti tanári kézikönyv úgy készült, hogy feltételezi a tankönyv és a mun­
kafüzet csoportos, iskolai osztályban történő felhasználását, valamint az oktatás
irányítójának pedagógiai végzettségét, gyakorlatát. A számok világa magyar
kiadásánál viszont elsősorban „egyéni” felhasználással számolhatunk, ahol a

3
tanuló mintegy magánúton, felnőtt segítséggel birkózik a tananyaggal. A felnőtt
segítők többsége vélhetően nem pedagógus, de nyilvánvalóan segítőkész, gyer­
mekszerető. Számukra készült ez az ÚTMUTATÓ, amelyet reméljük, sikerrel,
kitartással használnak. Hangsúlyoznánk a türelem fontosságát: a mindennapi
teendők mellett nincs mindig elegendő időnk a gyermek tanulásának, épülésének
vigyázására. Tudnunk kell, hogy a tankönyv használata általában csak akkor
igazán eredményes, ha az anyagot a kisdiákkal a feldolgozás előtt megbeszéljük
és közben is állandóan figyelemmel kísérjük a munkáját. Ne engedjünk a túl
gyors haladás kísértésének: a tankönyv egész éves anyagot tartalmaz. Abban
egyéni tanulással lehet gyorsabban haladni, de néhány hét alatt elvégezni szinte
lehetetlen, illetve így használható ismeretet, tudást nagyon ritkán eredményez.
Ha a gyermek bírja, akkor is egy-egy alkalommal maximum 2-3 oldalt vegyünk
át és gondoljunk arra, hogy a német iskolában 1-1 oldal feldolgozására 1-2
tanórát szánnak.
Az Útmutatónkban a tankönyv egyes oldalain található anyagrészek tanulásához
— tanításához adunk tanácsot, többnyire inkább konkrét segítést, s nem az
elméleti háttér megvilágítását tekintve célunknak.
A tankönyvbe és a munkafüzetbe írhat a tanuló, de célszerű, ha külön füzetet
is használ: nem mindig és nem mindenkinek elegendő az a gyakorlás, amit a
könyvbe történő beírás jelent.

Tartalomjegyzék

1. Rendezés, összehasonlítás, számlálás ...................................... 6

2. A számok 5-ig ....................................................................................... 8
3. A számok 6-tól 10-ig ............................................................................. 15
4. Összeadás és kivonás ......................................................................... 21
5. Műveletek a tízes számkörön belül ..................................................... 27
6. Geometria ............................................................................................. 38
7. A számok 20-ig ..................................................................................... 43
8. Műveletek a 20-as számkörön belül .................. 46
9. A számok 100-ig ................................................................................... 64

4
1. Rendezés, összehasonlítás, számlálás

Az első fejezet feldolgozásakor arra törekedjünk, hogy a gyermek előismereteire

építve kifejlesszük a legalapvetőbb matematikai tevékenységeket: a rendezést,
az összehasonlítást, a számlálást, valamint elkezdjük a geometriai alapfogalmak
kialakítását.
A tankönyv rajzain a szemüveges kisfiú és a szőke kislány szinte állandó sze­
replő, ők láthatók a tartalomjegyzék bal alsó sarkában is. Célszerű nevet adni
nekik (pl: Beáta és Péter), ők legyenek a gyermekünk közvetlen pajtásai a tanulás
során. A tartalomjegyzék jobb felső sarkában látható gyurmababát is gyakrabban
viszontlátjuk a tankönyv lapjain: ő mutatja meg játékosan, hogy mit is kell csinálni
egy-egy feladat megoldásakor.
A felnőtt számára egészen nyilvánvaló fogalmak kialakítása nem mindig egyszerű
feladat, ezért az első fejezettel az a célunk, hogy a tanuló tudja a tárgyakat
megnevezni valamely jellemzőjük (szín, nagyság, alak, forma, ...) alapján, he­
lyesen használja az előtte, mögötte, mellette, ... fogalmakat és kialakuljanak a
számlálás csírái.

:-------------
A tankönyv 4-5. oldalán látható rajz alapján sok mindenről beszélgethetünk:
keressük ki az egyszínű tárgyakat, a járműveket; hol látunk felnőtteket, kisgye­
rekeket; hol vannak betűk, számok; hány autó, kerékpár, léggömb stb. van a
rajzon; hol van kék nadrágos, sárga táskás kislány, ki van mellette stb.
A feladatokban a kiszínezést végezze el a tanuló.

A 6-7. oldalon lévő rajzokról a színek, formák felismerését (szögletes, gömbölyű)

kell elvárnunk, valamint az elemszám szerinti összehasonlítást: ugyanannyi autó
van-e, mint garázs; a fák száma több vagy kevesebb, mint a kisházak száma;
több fiú vagy több lány van a képen; milyen színű korongokból van több stb.
A 7. oldal bal oldalán lévő rajzot színezze ki a gyermek: az eredmény olyan
legyen, mint amit a képen a szemüveges kisfiú (Péter) előtt látunk. A jobb oldali
rajznál könnyű tévedni: a sorok hossza különböző, de az elemszám azonos —
a már lerajzolt korongot húzza át a tanuló.
További gyakorlásként a Munkafüzet 1. oldalán az 1-3. feladat ajánlható.

5
A 8-9. oldalon pálcikákból (gyufaszálakból) és kockákból kirakott alakzatokat
látunk. Rakassuk ki mi is a gyermekkel ezeket; számoltassuk meg, hogy hány
pálcikát, kockát használ fel egy-egy alakzathoz, illetve milyen alakzatokat tud
kirakni 3 pálcikával, 4 pálcikával (kockával).
A tankönyv feladatainak megoldása után rajzoljunk egyszerű pálcikamintákat
(négyzet, A betű, H betű, ...) és másoltassuk le azokat a gyermekkel.
További feladatok találhatók a Munkafüzeté, oldalán (1-2. feladat).

A 10-11. oldalon lévő rajzon az iskolaudvar élete zajlik. Használjuk fel a képeket
a számismeret fejlesztésére; a kisebb-nagyobb, több-kevesebb kapcsolatok fel­
ismerésére, illetve ilyenek létesítésére.
A 10. oldal bal oldalán a gyerekek nagyság szerint állnak, kérdésünk: ki a leg­
kisebb, ki nagyobb nála, ki a legnagyobb. A cölöpök nagysága is különböző; a
feladatokon lévő diagramok tulajdonképpen cölöpnagyságok, lépcsőfokok.
Számoltassunk a rajzok alapján: hány gyerek van szoknyában, hány mezőből
áll az ugróiskola-játék, hány ujját mutatja fel a tanár!
Sok olyan gyermekmondóka, kiszámolós-játék létezik, ahol a számok nevei el­
hangzanak. Elevenítsük fel ezeket! ,
Miután a gyermek megoldotta a tankönyv feladatait, hasonló, kettesével-hárma-
sával történő csoportosítást, nagyság szerinti rendezést még végezhetünk vele,
különböző tárgyakkal (pl: evőeszközök kirakása).
A Munkafüzeté, oldalán, a 3-5. feladatok megoldását ajánljuk még ehhez az
egységhez.

6
2. A számok 5-ig

A fejezet anyagának feldolgozásával a tanuló megismeri és helyesen használja

majd a számokat és a számjegyeket 5-ig (a 0-t is!), el tudja rendezni nagyság
szerint a számokat, végrehajtja ezeknek a számoknak a felbontását. Megtanulja
a matematikai kisebb és nagyobb jel, valamint az összeadásjel értelmét és hasz­
nálatát. Mindezt játékosan, a gyerek korábbi tapasztalataira is építve, a gyakorlati
élethez kapcsolódóan.— melyben a pénzhasználat központi szerepet tölt be —
oldhatjuk meg a tankönyv segítségével.
A pénzzel való számolással az iskolába kerülő gyerekek szinte mindegyike ta­
lálkozott. A német tankönyv lefordításakor a márkában — pfennigben megadott
árakat mindenhol meghagytuk: részint a gyerek tapasztalatbázisának kiterjesz­
tése miatt, részben pedig azért, mert a tankönyv rajzanyagát jelentősen módo­
sítani kellett volna ahhoz, hogy a márkában megadott árú tárgyak helyett olya­
nokat lásson a tanuló, amelyeknek forint ára kis egész szám.
A legegyszerűbb geometriai alakzatok (háromszög, négyzet) megismerése is
szerepel ebben a fejezetben.

A 12-13. oldalon található anyagrészben az 1, a 2 és a 3 szám fogalmának

kialakítása és a megfelelő számjegyek írásának megtanulása a cél.
A könyv feladatainak megoldása előtt érdemes kis bevezető játékot játszani a
gyermekkel: bizonyos tárgyakat (játékkockák, kisautók vagy akár babszemek)
csoportosítson kettesével és hármasával, közben hangosan kimondva: kettő autó,
három kocka; ez is kettő, ez is három ... A játszadozás közben vagy azután
azonosítsa a tanuló a könyvbeli táblán lévő számmal az egyes csoportok da­
rabszámát és kezdje el a számjegyek rajzolását. Először az ujjával a levegőben,
majd ujjáVal az asztalon és ezután a könyvbe rajzoljon (a szaggatott vonalak
jelzik a rajzolás fázisait). Ha kitöltötte a tanuló a 7 üres rubrikát, a füzetébe is
írjon 1-1 sort a számjegyekből.
A 13. oldalon lévő rajzról mesélhetünk: a kislány hármasával akar halakat fogni.
Segítsünk neki, karikázzon be a tanuló mindig 3-3 halat a 2. feladatban.
A náluhk nem nagyon elterjedt „mobil játékában méhecskék egyensúlyozzák ki
a levegőben lógó kompozíciót: kapcsolja össze a gyermek kettesével a méheket
(1. feladat).
Beszélgethetünk a többi, a rajzon látható tárgyról is, számoljuk meg azokat:
hány kesztyű, hány gyertya, szék, stb. van a képen.

7
 További játékokat is kitalálhatunk a számfogalom elmélyítésére: Egy-egy cédu­
lára felírjuk a három számjegyet és egyet felmutatunk a gyermeknek, aki ugyan­
annyi ujját kinyújtja, ugyanannyi tárgyat választ ki, vagy annyi tapsol. A számjegy
felismerését elősegítheti az is, hogy a tanuló hátára írunk ujjunkkal egy szám­
jegyet és neki fel kell azt ismernie.

A tankönyv 14. oldalán a 4 és 5 fogalmának kialakítása és a megfelelő szám­

jegyek helyes írása (rajzolása) a cél.
Kezdhetjük az anyag feldolgozását most is úgy, hogy bizonyos tárgyakat né-
gyesével-ötösével csoportosítunk, kezdetben közösen a gyermekkel, később ő
végezze önállóan. Közben nevezzük meg a számokat.
Hasonlóan, a számokat megnevezve beszélgethetünk a tankönyvben látható
képről: hány felnőtt, hány gyermek, lampion, evőeszköz ... látható a rajzon.
Lehetnek — sőt célszerű, ha vannak — egyéb kérdéseink is: milyen fák vannak
a kertben, mivel foglalatoskodnak a felnőttek, ki a legkisebb a gyerekek között
stb.
A számjegyek írását érdemes most is úgy kezdeni, hogy először „nagy mozdu­
lattal” a levegőbe rajzolják a számjegyeket, majd ujjúkkal az asztalra — falra,
aztán egy nagyobb papírra ceruzával, majd a tankönyvbe és utána egy kicsivel
kisebb méretben a füzetükbe.
Szeretnénk felhívni a figyelmet egy érdekes tényre: a gyerekek egy része az
ötös számkörben a darabszámot ránézéssel, azonnal meg tudja mondani, más
részük pedig csak úgy, hogy egyesével leszámolja, megszámolja az elemeket.
Ez utóbbi sem rossz, de az ötnél nem nagyobb elemszám esetén törekedjünk
arra, hogy számolgatás nélkül, ránézéssel meg tudja állapítani a gyermek a
darabszámot.
Hasonlóan az 1-3 számok tanulásánál leírtakhoz megerősítésként most is kü­
lönböző játékokat— beszélgetéseket „vethetünk” még be. Viszont: ne végez­
tessünk műveleteket még a gyermekkel, tehát nem kell tudnia, hogy_2 + 3 = 5,
vagy hogy a 4 felbontható 3-ra meg 1 -re; ez későbbi feladat.

A 15. oldalon található feladatokkal a számfogalmat, a számábrázolás készségét

mélyíthetjük el.
A tankönyv feladataihoz — megoldásuk előtt, közben, vagy azután — beszél­
getéseket fűzhetünk: soroltassunk fel a gyermekkel olyan tárgyakat, amelyekhez
bizonyos darabszám tartozik (az autónak 4 kereke van; szék van háromlábú,
négylábú; egy pár cipő 2 darab; stb.), írassuk le közben a megfelelő számjegyet.

8
A korábban már említett játékokat is játszhatjuk. Készíthetünk a tanulóval közösen
számkártyákat: egy-egy kartonlapra felírunk 1-1 számjegyet és ha azt felmutatjuk,
a gyermek nyújtsa ki annyi ujját, tapsoljon ugyanannyit stb.
A Munkafüzetben a 3. oldalon lévő 1-2. feladat megoldását ajánljuk.

A 16. oldalon található feladatokkal szintén a számfogalom elmélyítése a cél,

a gyermek tevékenységéhez (kiszínezés, rajzolás) kapcsolódóan.
A tankönyv feladataihoz hasonlókat a könyvtől függetlenül is nagy számban
adhatunk: a füzetben mindig 4 négyzetet kell kiszínezni, rajzoltassunk hóembe­
reket három karikából, karikáztassunk be ötösével előre rajzolt pontokat vagy
vonalkákat stb.
A Munkafüzet 3. oldalán a 3-5. feladatok megoldását ehhez a részhez kapcso­
lódóan végezhetjük el.

A17. oldalon a nulla, mint szám bevezetése történik meg. Nem egyszerű dologról
van szó: az emberek évszázadokon, évezredeken keresztül számoltak úgy, hogy
a nullát nem ismerték, nem használták.
A tankönyvben a nulla bevezetése visszafelé számlálással történik: az 1. fel­
adatban a kalitkában kezdetben 5 madár van, majd a nyitott ajtón át egyesével
elszállnak, végül 0 lesz a madarak száma — egy sincs a kalitkában. A 3. fel­
adatban is fokozatosan csökken nullára a pöttyök száma, majd megtörténik a
számsor felépítése növekvő irányban is.
Beszélgessünk el a kép alapján az állatkereskedésről. Számoltassunk a tanulóval,
de most se csak a számtanra koncentráljunk: megkérdezhetjük azt, hogy mit
esznek a különböző állatok, melyiknek milyen hangja van, milyen víziállatokat
ismer a gyerek stb.
Az 1. feladatban látható madárszámcsökkenést szemléletessé tehetjük hason­
ló modellel: az első dobozban legyen 5 kocka (vagy más tárgy), a második­
ban 4, ... , az utolsóban egy se. Ha elkészítettük a számkártyákat, tegyük a
megfelelőt a doboz mellé és számoltassunk hangosan „lefelé” és „felfelé” is,
illetve a kirakott számsornak megfelelő számú tárgyat helyezzen el a gyermek
a számkártya mellé. A számsort aztán — többször is — leírhatja a tanuló a
füzetébe.
A Munkafüzetből a 4. oldalon lévő 1-2. feladat megoldását javasoljuk.

9
A tankönyv 18. oldalán a pénzzel való számolás jelenik meg. A könyv rajzain
1,2 és 5 Pfenniges és 1 márkás érmék láthatók; célszerű ezeket 1,2 és 5
forintosokkal helyettesíteni. A képen és az 1. feladaton látható módon készítsünk
néhány játékpénzt. Az eljárás nyilván ismert: egy papírlap alá tesszük a pénz­
érmét és grafitceruzával (illetve annak nem kihegyezett — és nem befestett
vagy más módon lezárt — másik végével) satírozást végzünk. A kirajzolódó
másolatot vágjuk ki. Készítsünk mindegyik fajtából néhányat — lehetőleg úgy,
hogy a pénzérme „számos” oldaláról kapjunk másolatot —, és a feladatok meg­
oldásakor rakassuk is ki a tanulóval a megfelelő összegeket. A játékpénzeket
— amelyek, ha saját maga csinálja a gyermek, akkor számára értékesebbek,
mint a neki adott pénzérmék — őriztessük meg, majd még fogjuk használni.
A feladatok megoldása előtt vagy közben beszélgessünk a pénzhasználatról:
mire használjuk a pénzt, miért kell takarékoskodni, mi ennek a módja (ott a
képen a gyerekek mellett az asztalon a malacpersely), milyen pénzeket ismersz
stb.
A pénzösszegek kifizetésénél hívjuk fel a figyelmet a különböző megoldási le­
hetőségekre; például a 3. feladat utolsó részében nincsenek előre rajzolva a
körök, történhet a kifizetés 1 db ötössel vagy 2 kettessel meg egy egyessel stb.
A Munkafüzetből a 4. oldal 3. feladata tartozik ide.

A 19. oldalon a geometria elemeivel foglalkozunk.

Használjuk fel a tankönyv mellékleteként kapott színes, kivágható alakzatokat
és segítségükkel kezdjük el kialakítani a háromszög, a négyzet fogalmát.
A feladatokban különféle „halak” kirakása szerepel. Az ehhez kapcsolódó be­
szélgetéskor arra is térjünk ki, hogy a rajzon látható egyik, illetve másik hal
milyen irányba úszik; egy kiszemelt hal felett, mellett, balra — jobbra melyik
másik hal található; melyik nagyobb, kisebb nála. A geometria és a számolás
közötti kapcsolatot erősíti, ha mindig megkérdezzük: hány négyzetből, három­
szögből áll egy-egy hal? A tanuló természetesen kirakhat más alakú halakat is,
de a négyzetből vagy háromszögből 5 darabnál többet egy-egy halhoz most
még ne használjon fel.
A Munkafüzetből a 4. oldalon a 4-5. feladat megoldását ajánljuk.

A tankönyv 20. oldalán a számszerű összehasonlítás a téma, az ötös szám­

körben.
A hétköznapi életben is sokszor végzünk összehasonlítást, megállapításainkat
különböző kifejezésekkel (több — kevesebb, hosszabb — rövidebb, nagyobb —
kisebb ...) adjuk meg. A nagyságviszony feltüntetésére bevezetésre kerül a ma­

10

§
tematikai kisebb (<) és nagyobb (>) jel. Számok között szinte mindig a kisebb
és nagyobb szavakkal szoktuk kiolvasni az összefüggést:
3 < 5 vagy 5 > 4
(a három kisebb, mint az öt; az öt nagyobb, mint a négy). Nem használhatjuk
mindig a „kisebb, mint”, illetve „nagyobb, mint” kifejezéseket, mert ez félreértések
forrása lehet, hiszen például 3 teherautó lehet nagyobb tömegű, vagy hosszabb,
mint 5 személygépkocsi. Tehát, ha mértékegységgel adott mennyiségek össze­
hasonlításáról van szó, akkor a kisebb-nagyobb szavak (amelyek tulajdonképpen
matematikai szakkifejezések) mellett, illetve helyett, a hosszabb — rövidebb,
nehezebb — könnyebb, ... szavakat használjuk.
A kisebb — nagyobb jelet könnyű összetéveszteni, felcserélni. Mondjunk példákat
a helyes használat segítésére:
— a madár a csőrét nagyobbra nyitja, ha nagyobb falatot fog meg,
— fogassunk meg a gyermek két ujjával kisebb és nagyobb átmérőjű tárgyakat:
a nagyobb tárgynál szélesebbre kell nyitnia az ujjait,
— a nagyobb azon az oldalon van, ahol szélesedik a „jel”.
A feladatok fokozatosan nehezednek: a másodiknál már a tanulónak kell beírnia
a számokat is, a harmadiknál pedig a kiszínezés is rá vár.
További gyakorlási lehetőség: Munkafüzet 5. oldal, 1. feladat.

A 21. oldalon található feladatokkal elmélyíthetjük az előző oldalon tanultakat,

megszilárdíthatjuk ezeket az ismereteket.
A tankönyv feladataival való foglalkozás előtt bevezetésként kirakhatunk bizonyos
tárgyakból (autók, játékkockák stb.) két-két különböző elemszámú csoportot.
A gyermek megmondja a darabszámúkat (mellé teheti a megfelelő számkártyát)
és megadja a nagyságviszonyt (a kisebb — nagyobb jelet is felrajzolhatjuk egy-
egy lapra).
Az 5. és a 6. feladat megoldásakor ügyeljünk arra, hogy az egyenlőtlenségeknek
általában nem egyetlen megoldása van; például az 5. feladat első részében
helyes a 3, a 4 vagy az 5 is. Ugyanakkor egy adott számkörben lehetséges az
is, hogy nincs megoldása a feladatnak; például az ötös számkörben nincs na­
gyobb szám az ötnél, tehát az 5. feladat második részének (5 < Q) ez esetben
nincs megoldása! Célszerű már most beszélgetni erről a gyermekkel, hiszen
problémamegoldáskor az adott feltételrendszerrel mindig számolnunk kell.
A Munkafüzeté, oldalán további gyakorló feladatok (2-4.) találhatók.

11
A tankönyv 22. oldalán kezdődik el a matematikai számolási műveletek, az
összeadás és kivonás előkészítése.
A számolás gyorsaságát alapvetően az határozza meg, hogy a tanuló tudja-e
a számokat többféle szempont szerint részekre bontani.
Egy-egy csoport részekre bontását többféleképpen gyakoroltathatjuk; például szí­
nek, illetve nagyság szerinti felbontással vagy térbeli tagolással.
Ne törekedjünk még arra, hogy a felbontást írásban is megadjuk, azaz nem kell
például a 4 = 1 +3 írásmódot alkalmazni, de azt mondassuk ki, hogy a 4
felbontható 1-re és (vagy: meg) 3-ra.
Kapcsoljuk konkrétumokhoz a felbontást: beszélgessünk a rajz alapján a lég­
gömbökről (a 4 darabból 2 piros, 2 kék), a játszadozó kislányokról (öten vannak,
közülük hárman összefogódzkodnak; közülük kettőn szoknya van, hármon nad­
rág, stb.), a négy focizó fiúról, a házakról, a virágokról, ... ,
Az 1. és a 2. feladat egymás fordítottja: az elsőben a színeknek megfelelő
számokat kell beírni, a másodikban a felbontásnak megfelelően kell végrehajtani
a színezést.
Gondoljunk arra, hogy a felbontásnál az egyik tag lehet a nulla is!
A 4. feladatban az. adott felbontásnak megfelelően végeztessük el az összekötő
szakaszok berajzolását. Nyilván többféle megoldás lehetséges.
További gyakorló feladatok vannak a Munkafüzet 5. oldalán (5-6. feladat).

A 23. oldalon a már megismert felbontásnál az összetartozó értékek jeleként

bevezetésre kerül a + jel, amit többféleképpen is kimondhatunk: a 2 + 3 lehet
tehát 2 meg 3, 2 és 3, de nyugodtan használhatjuk a 2 plusz 3 kifejezést is,
sőt talán ez lenne a legcélszerűbb — a matematikában szakszóként leggyak­
rabban így is mondjuk. Érdekesség, hogy eddig összeadásról nem beszéltünk
és a + jelet most nem az összeadás műveleti jeleként használjuk, hanem a
felbontásnál összetartozó értékék jelölésére (bár az egész a részek összegeként
adódik). Az egyenlőség jelét még ne vezessük be, elég egy szimbólum megta­
nulása egyszerre.
A kép alapján a feladatok megoldása előtt beszélgethetünk a gyermekkel; kü­
lönböző felbontásokat (a kacsák, hattyúk, madarak, ... között) adhatunk meg
szóban, és persze beszélgessünk másról is: milyen növények, állatok élnek a
tavak környékén; milyen személyes „vízi élménye” volt a gyermeknek stb.
A feladatok megoldásakor a felbontások változatos módon hajthatók végre:
nyilván nem kell az egyszínű virágoknak egymás mellett lenniük. A többféle
elrendezési lehetőségre példa a 3. feladat is.
A Munkafüzet 6. oldalán az 1-2. feladat megoldása tartozik ehhez az anyag­
részhez.

12
A 24. oldalon további gyakorló feladatok találhatók a felbontásra és a + jel
használatára.
A kép alapján megbeszélhetjük a lehetséges felbontásokat (5 virág: 3 piros, 2
sárga; ...), de takarékoskodásról (malacpersely), a családi életről (cumizik a
kisbaba) is szót ejthetünk.
A 3. feladatnál— az utolsó három részfeladat esetén — az adott számok ösz-
szes lehetséges felbontását kérjük. A könyv rubrikái ehhez nem is elegendők,
hiszen meg kell különböztetni például az 5 esetén a3 + 2ésa2 + 3 felbontást
(gondoljunk a virágcsokor példára: nyilván más eset a 3 piros és 2 sárga, valamint
a 2 piros és 3 sárga összetétel).
A Munkafüzeté, oldalán a 3-5, feladatok megoldását javasoljuk még.

A 25. oldalon a számok nagyság szerinti rendezése, a számsor kiépítése az

anyag.
A könyv példáival való foglalkozás előtt játékkockákból építhetünk 1, 2, 3, 4, 5
elemű tornyokat (vagy babszemeket tehetünk egy-egy tányérra ...), majd a gyer­
mekkel sorbarendezzük növekvő és csökkenő darabszám szerint.
A könyv 1. feladata ugyanezt kéri, rajzban. A 2. feladatnál sorban összekötjük
a megszámozott pontokat; a keletkező madarat és kisegeret ki is színezteíhetjük.
A következő feladatoké számsor nagyság szerinti elrendezettségére utalnak, a
4. feladatban soronként eggyel növekszik a különbség a bal és a jobb oldalon
Szereplő számok között.
Ehhez az anyagrészhez a Munkafüzeté, oldalán lévő 6. feladat tartozik.

13

t
3. A számok 6-tól 10-ig

A tankönyv harmadik fejezetében történik meg a számkör kiépítése 10-ig.

A megoldandó feladat nem egyszerűen folytatása az előzőnek: ötnél több tárgy
esetén a darabszámot ránézéssel általában nem tudjuk megállapítani. A két
alapmódszer ilyenkor: vagy egyesével megszámoljuk az elemeket, vagy kisebb
elemszámú részekre bontjuk a csoportot és ezek egyesítésével adjuk meg a
darabszámot; a többhöz hozzáadjuk a kevesebbet. Előfordul a két módszer ke­
veredése is. Ha tehát a számkört ki akarjuk építeni 10-ig, akkor a számok fel­
bontásának fontos szerepet kell szánnunk.
Ebben a fejezetben a 10-nek mint a számrendszerünk alapszámának, még nem
tulajdonítunk különleges szerepet; külön nem magyarázzuk, hogy miért írjuk le
ezt a számot két számjeggyel.
Eddigi tárgyalásunkban a számok darabszámjelentése került előtérbe, hiszen
ez a legegyszerűbb. A fejezet végén viszont sor kerül a szám mint sorszám,
valamint a szám kódszám jellegű felhasználására is. Ügyeljünk arra, hogy a
tanulóban a különböző számjelentések zavart okozhatnak. Például: Egy futóver­
senyen a 8 résztvevő közül az ötös rajtszámú (kódszám) versenyző a harmadik
helyen (sorszám) érkezik célba, és ezzel 6 pontot szerez a csapatának, ideje
2 másodperccel rosszabb a győztesénél. — Az itt előforduló számok meglehe­
tősen eltérő jellegűek, hiszen pl.: rajtszámokat, sorszámokat nem „szoktunk”
összeadni, felbontani.

A tankönyv 26-27. oldalán lévő kétoldalas képen a gyermekjátszótér élete zajlik.

Beszélgessünk el a gyermekkel a rajz alapján: a buszmegállóban várakozó fel­
nőttekről, akik különben hatan vannak; a kötélhúzó gyerekekről, akik 3 + 3-an,
összesen hatan „dolgoznak”; a homokozóban játszadozó két gyerekről; stb.
A korábban már alkalmazott, tevékenységre alapuló bevezetést is választhatjuk,
csak most a csoportosításokat, a számkártyákat a hatos és hetes számhoz
kapcsoljuk. A számjegyek írását is a már gyakorolt módon, fokozatosan kezd­
hetjük: először a levegőbe, majd az asztallapra, falra az ujjával írjon egy hatost
a gyermek, ezután nagyobb papírlapra jó nagy számjegyet, végül a tankönyvbe
és a füzetbe. Hasonló legyen az eljárás a hetes számjegy esetén is.
A 26. oldal 2. feladatánál a darabszám megállapításakor, vagy azt követően
felbontást is végezhetünk a gyerekek elhelyezkedése (például: 3 fenn, 3 lenn),
ruházatuk, hajszínük, stb. alapján.
A Munkafüzet 7. oldalán találunk még hasonló feladatokat (1-2. feladat).

14
A 28. oldalon a hatos és hetes szám fogalmának elmélyítése és a már megismert
számsorhoz csatolása a feladat.
A darabszám megállapítása lényegesen könnyebb, ha az elemek rendezettek;
így az 1. és a 3. feladatnál ne várjunk azonos idő alatt eredményt.
Természetesen a rendezettségnek nem szükséges „libasorba’-rendezettségűnek
lennie: ha 6-7 elemű csoportokat számoltatunk meg a gyermekkel, bízzuk rá a
csoportosítás mikéntjét, rendezze el a kockákat, kisautókat, babákat, ... a kedve
szerint.
A 4. feladatnál fogalmaztassuk is meg a számsorozat képzési szabályát, és
hasonló gyakorló feladatokat (például a páros számokkal: 0, 2, 4, 6) készíttet­
hetünk a tanulóval a füzetben is.
A Munkafüzet 1. oldalán a 3-4. feladat tartozik ide.

A 29. oldalon még mindig nem léptünk túl a hetes számon, a célunk a felbontás
gyakorlása.
Az adott tárgyak csoportjait két szempont szerint osztjuk részekre: 6 emberből
2 a felnőtt, a többi 4 gyermek stb. A többi ismérv szerinti csoportosítást, tehát
például a 6-ot 1+2 + 3-ra bontani megpróbálhatjuk, de általában ez még elég
nehéz a gyerekeknek.
Az 5. feladatban a felbontás felírása mellett az elemszámösszeget is fel kell
tüntetni, azaz haladunk a felbontás szokásos írásmódja (például: 6 = 4 + 2)
felé.
A Munkafüzetl. oldalán az 5-6. feladatok megoldását ajánljuk.

A tankönyv 30. oldalán újabb két számmal ismerkedünk meg.

A 8 és a 9 bevezetését hasonlóan végezhetjük, mint ahogy azt a kisebb számok
esetén tettük: bevezető beszélgetés, tárgyak kirakása, számjegy írás „fokozatos
kicsinyítéssel”.
A 8 és 9 esetén egy kicsit bonyolultabb a dolgunk: ilyen sok elem darabszámát
már ránézéssel nem lehet megállapítani, szükségszerűen felbontással kell élnünk,
ha nem akarjuk a hosszadalmas, egyesével történő számlálást alkalmazni.
A felbontást most már nemcsak két részre bontással végezhetjük. A 3. és 4.
feladatbanis lehet csoportosítást három vagy akár négy részre bontással csinálni,
vagy pedig négyről — ötről indulva egyesével hozzászámlálni az elemeket az
előzőkhöz.
A Munkafüzeté, oldalán az 1-2. feladat tartozik az anyaghoz.

15
 A 31. oldalon a már megismert „nagy” számokat ábrázoljuk vonal mentén (zsi­
nórra fűzött gyöngyökhöz hasonlóan), illetve síkon (kis négyzetekkel, körökkel).
Az /. és 2. feladatnál, ha kiszínezte a gyermek a gyöngysort, észreveheti: az
első és második sorban a kék golyók pontosan egymás alatt találhatók, a piros
golyóknál hasonló a helyzet. A második és harmadik sorban viszont egymás
alatt különböző színű golyók vannak.
A 3. feladat megoldásakor használhat a tanuló 2 különböző színt: a 7 kis négy­
zetet kiszínezheti például úgy, hogy 4 piros és 3 kék színű legyen, azaz egyúttal
a felbontást is gyakorolhatja.
Az S feladat nehezebb: ha probléma adódik a megoldásnál, rakassunk ki meg­
felelő számú (például: 7 és 9 darab) tárgyat és úgy állapítsa meg a gyermek,
hogy melyik a több. Ebből a feladattípusból előírhatunk további gyakorló felada­
tokat.
Javasoljuk a Munkafüzeté, oldalán lévő 3. feladatot.

A 32. oldalon történik meg a 10 megismerése. Ne csináljunk ügyet abból, hogy

különleges számhoz érkeztünk: a szám leírása előtt a gyermeknek eléggé termé­
szetes lesz, hogy a korábban már megszokott módon az addig tanult számnál
nagyobb számot tanul meg. Még a szám leírása sem lesz nehéz, hiszen nem kell
új jelet ehhez megtanulni, hanem a már megismert számjegyeket használjuk fel.
Bevezetésként beszélgessünk a kép alapján: tíz fiú focizik, 10 fős nézőközönség
asszisztál ehhez, a kép sarkában 10 táskát láthatunk (természetesen összedo­
bálva) .... A számolást célszerűen csoportosítással végeztessük: már szó esett
arról, hogy a gyermek ránézéssel legfeljebb 5 tárgy darabszámát tudja megál­
lapítani, így az ötös csoportosítást tekintjük vezérlő elvnek. Természetesen a
képről beszélgetve most se ragaszkodjunk szigorúan matematikai tartalmú té­
mákhoz: a fociról, a sportról, a nézők ruhájáról éppúgy társaloghatunk, mint a
balesetveszélyes kapufáról, a táskahalomról vagy a környezet megbecsüléséről.
Az első két feladat megoldásakor figyeljük meg, hogy a számolás gyorsabb,
♦ biztosabb, ha a megszámolandó elemek csoportja rendezett. A 4. feladatnál az
ötös csoportosítás is megtalálható a tízes csoportok mellett.

A 33. oldalon a felbontás, a rendezés gyakorlása a téma.

A feladatok mindegyikénél a rendezés — felbontás az elemek „szabályszerű”
csoportosítását tételezi fel: a kört alkotó gyerekek, illetve a körben állók, az
összekötött pontok, az azonos színű négyzetek tartoznak egy-egy „részhalmazába.
Bátrabban próbálkozhatunk már a 3 szempont szerinti felbontással; például: 9
virág az 4 sárga + 3 piros + 2 fehér.
Felhasználhatjuk a mellékletben szereplő háromszögeket, négyzeteket: rakjon
ki a gyermek belőlük különböző érdekes alakzatokat, adja meg a felhasznált
elemek számát, esetleg szín szerint is.
További gyakorlófeladatok találhatók a Munkafüzeté, oldalán (4-6. feladat).
A 34. oldalon a számok sorbarendezését végezzük el a tízes számkörben, a
számok szomszédait állapítjuk meg, egyúttal gyakoroljuk a számok elnevezését
és leírásukat.
A számsor lényegének megértéséhez szemléletes a könyv első feladatának & b-
rája. Ha módunk van rá, magunk is készítsünk hasonló lépcsőt: játékkockákból
függőlegesen, vagy más, azonos elemekből vízszintesen (például babszemekből
az asztallapon). Ha a számokat (számkártyákat) elhelyezzük az adott magasságú
oszlopok alá, nyilvánvalóvá válik,hogy a számsorban minden szám meghatározott
helyen található, és közvetlenül megadható minden szám szomszédja. A lépcsőn
való haladás történhet lefelé is; ismételtessük el a számsort „felfelé” és „lefelé"
is, tehát növekvő és csökkenő sorrendben — közben ne feledkezzünk meg a
nulláról!
A 3. feladatban a középen lévő szám két szomszédját kell felírni. Ezt a nem is
olyan egyszerű feladatot végeztethetjük a számkártyák felhasználásával is, vagy
ha ez problémás, az adott darabszámnál eggyel kevesebb, illetve eggyel több
elem kirakásával.
A 4. feladatnál a számok növekvő (vagy csökkenő) sorrendjében kösse össze
a tanuló a számozott pontokat. A keletkező rajzokat (kismalac, kakas) ki lehet
színezni.

A 35. oldalon a számsorról szerzett ismeretek megszilárdításán túl megjelenik

a szám mint ismertető jel (kódszám), valamint a páros-páratlan számokkal való
első ismerkedés is megtörténik.
Az 1. feladatban látható játéktípus valószínűleg nem ismeretlen a gyermek előtt:
elég sok olyan társasjáték létezik, amelynél egy-egy bábuval a játékosok előre,
vagy hátrafelé lépegetnek. A könyvben látható játékhoz a dobókocka használa­
tával túl sok számot kapnánk, így mindössze két esetet különböztessünk meg:
tehát vagy játékkorong, vagy pénzérme feldobásával egyezzünk meg a játék-
szabályban. Például: ha a feldobott pénzérmén a fej van felül, akkor egyet lehet
előre lépni, ha az írás, akkor kettőt. A negyedik, hetedik és kilencedik mezőn
valami nem sikerül, az ide lépő játékos megáll vagy visszalép. Az egyik mezőt
a többitől most a száma különbözteti meg, tehát a szám egyúttal a mező neve
(kódszáma), de jelen esetben a sorszáma is.
A tanulságos játékot néhányszor lejátszhatjuk a gyermekkel. Különösebben meg­
jegyezni, felírni semmit nem kell, a feladattal előzetes információszerzés a cél.
A számsorban kettesével történő haladásra jó példa az utcai házszámozás.
Számozzuk be a rajzon látható házakat, majd a kígyó „gyűrűéit (2-5. feladat).
A páros-páratlan számok fogalmának kialakításához mondassuk el a gyermekkel
néhányszor a számsort úgy, hogy minden második számot más-más hangsúllyal,

17
vagy erősebb-halkabb hangon mond ki, illetve tapsol, dobbant minden második
számnál.
A Munkafüzetből a 9. oldalon lévő 1-3. feladatok megoldását ajánljuk.

A 36. oldalon a számok sorszámként szerepelnek.

A gyermeknek korábbi ismeretei már jócskán lehetnek a sorszámokról, hiszen
az iskolás kor előtt is sok olyan játékot játszottak, ahol sorrendet állapítottak
meg és sok egyéb alkalommal is találkozhatott időben-térben-teljesítményben
történő sorrend kialakításával.
A sorszámok gyakorlásával egyúttal a számsorról szerzett ismeretek is elmé­
lyíthetek; megmutatható, hogy a sorszám másféle számhasználat, mint például
a darabszám; valamint a gyermek logikája is fejleszthető (a sorrend mindkét
irányban megállapítható: „utolsókból lesznek az elsők”, illetve adott csoporton
belül is sokféle szempont szerint állítható fel más-más sorrend).
Az 1. feladatnálsorszámozzuk meg a kosárra dobás sorrendjében a gyerekeket.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy pontot kell írni sorszámnál a számjegy után!
A 2. feladatnál a sorrend megállapítását segíti a kötelek mögötti csíkozás a
falon.
A Munkafüzetből a 9. oldalon lévő 4. feladat megoldását javasoljuk.

A 37. oldalon a számok újabb felhasználási területét vizsgáljuk, a kódszámokat

(jelszámokat).
A számokat sokszor tárgyak megjelölésére is használjuk: egy autót a rendszá­
mával, a telefont a telefonszámával, egy helységet a postai irányítószámával,
... jellemezhetünk, különböztethetünk meg. Az így megjelölt tárgyakra sokszor
valamilyen sorrendiség is érvényes, például a szállodai szobaszámból többnyire
következik,, hogy hányadik emeleten van a szoba, vagy egy versenyautó rajt­
számát előző teljesítménye alapján „érdemelte ki". A kódszámmal a tárgy vagy
személy tulajdonképpen nevet kap, ami a sorrendiségtől függetlenedhet: nem
biztos, hogy egy versenyen az egyes rajtszámú versenyző lesz az első.
Az 1. feladatnál indulási sorszámokat kell beírni, a 2.-nál a sorszámok mellett
a kocsik kódszámát is fel kell tüntetni, amelyeket a tanuló az autók színéből
(amit a rajtnál látott) állapít meg. A kódszám (a kocsi „neve”) a verseny alatt
változatlan marad, a sorrendjük természetesen változhat.
A 3. feladatban időrendi sorrendbe kell rakni a képeket. Ne mulasszuk el a
beszélgetést az idővel történő helyes gazdálkodásról, a teendők fontossági sor­
rendjéről.
A Munkafüzet 9. oldalán találunk hasonló feladatokat (5., 6.).

18
 4. Összeadás és kivonás

A felbontás, a kisebb-nagyobb kapcsolat vizsgálatakor már — nem nevén ne­

vezve — alkalmaztuk a hozzáadást és elvételt.
A legegyszerűbbnek tekintett matematikai művelet, két tag összeadása a nem-
negatív egész számok körében, nem is olyan egyszerű. Összeadni lehet (lásd
tankönyv 38-39. oldal)
összegzésszerűen, a két tagban lévő egységek összeszámlálásával (pl. 4
barna és 2 kék vasúti kocsit „együtt” tekintünk, ez összesen 6 kocsi);
összetűzéssel, a két csoport elemeinek összekapcsolásával (pl. összetolunk
3 vasúti kocsit másik kettővel, akkor összesen ötöt kapunk);
— hozzákapcsolással, amikor az első számhoz (mint „nyugvó” számhoz) kap­
csoljuk a második számot, (a „cselekvő” számot). (Pl. ha 2 kocsihoz a képen
látható kisfiú hozzátol másik kettőt, ez összesen 4 kocsi.)
Az első két esetben a tagok sorrendje felcserélhető, a harmadiknál már nem
szimmetrikus a két tag szerepe, aminek különösen a kivonás értelmezésénél
lesz jelentősége. Persze a végösszeg mindegyik esetben azonos és nem is
kívánunk mélyebben foglalkozni a kérdéssel, csak a későbbi instrukcióink előze­
teseként említettük a fentieket.
A jelek megnevezésekor ne idegenkedjünk a matematikai szakkifejezések (plusz,
mínusz, egyenlő) alkalmazásától, nem nehéz megtanulni azokat. Természetesen
használhatjuk a „meg”, „bői”, „annyi mint” szavakat is.
A német nyelvű könyvben gyakran előfordul a számmondat (Zahlsatz) kifejezés.
A magyar matematikai nyelvben is használunk hasonlót: „ Hogyan mondod szám­
tannyelven?” — szoktuk mondani. A „számmondat” és a „számtannyelv" nem
fed teljesen azonos tartalmakat. Például: ha egy szöveges feladatban megadjuk
az ismert mennyiségeket és feltesszük a kérdést az ismeretlenre, ezt fogalmaz- »
hatjuk — szavakban — számokkal teletűzdelt alakban, „számtannyelven”, de a
számmondat konkrétabb: az adott szöveghez rendelt, a problémát számokkal
és matematikai jelekkel megfogalmazó egyenlet vagy egyenlőtlenség alakban
kimondott, felírt összefüggés. Ezért jogosabbnak érezzük a számmondat hasz­
nálatát ilyenkor, ahelyett, hogy „fogalmazd meg számtannyelven a kérdést”, bár
egy nyelvnek tulajdonképpen a mondat mindig része ...

19
A tankönyv 38-39. oldalán lévő kétoldalas képen a vonatozó két gyerek éppen
összekapcsolja, összetolja, „egyesíti” a játékvonat kocsijait: a kislány összetol
(egyesít) 3 meg kettőt, a fiú hozzátol kettőhöz kettőt. A többi tárgyhoz (parkoló
autók, a vakvágányon lévő szerelvény ...) is kapcsolhatunk összeadás! feladatot.
Ha a tanuló a felbontást elég jól megértette és begyakorolta, akkor az össze­
adásalakban történő felírás nem okoz neki nehézséget.
Természetesen most is beszélgethetünk a kép alapján másról is: a hegyen álló
várról, a toronyóráról, a vasúti közlekedésről stb. A gyermekkel is végeztethetünk
összeadás! tevékenységet: a két babája mellé tegyen még egyet, kettőt, .... a
babaházba — hányán lesznek így összesen?
A feladatok a felnőtteknek nagyon könnyűek, de a kisgyereknél nem biztos,
hogy ez a helyzet, ezért ne engedjünk a túl gyors haladás kísértésének. Fo­
galmazzuk, majd fogalmaztassuk meg az egyes feladatokon láthatókat. Példá­
ul: 2 kocsihoz hozzátolunk 3-at, lesz 5. írassuk le a megfelelő számmondatot:
2 + 3 = 5 és mondassuk ki: kettő meg (plusz) három egyenlő öttel.
A Munkafüzeté, oldalán az 1-2. feladat tartozik ehhez az anyagrészhez.

A 40. oldalon a kis számokkal végzett összeadásokat kezdetben tárgyi háttérrel

(rajzról leolvasva vaqy tárgyak kirakásával) végezheti el a tanuló, majd fokoza­
tosan eltűnik, visszaszorul ez a szemléletesség. Az összeadásoknak megfelelő
számmondatokat fogalmaztassuk meg. Az 1. feladatban tegyük „zárttá” a nyitott
számmondatot az eredmény felírásával, a 2. feladatban a gyermek maga írja
fel a megfelelő összeadásokat.
A tankönyvben ettől az oldaltól kezdve nem kijelölt négyzetekbe kell írni a szám­
mondatokat, hanem egy adott csíkra. A leírásnál kezdetben adódhatnak prob­
lémák: a számokat és jeleket egymástól nagyon távolra vagy túl közeire írja a
gyermek. Ennek elkerülésére a csíkokon a számok és jelek helyét megkülön­
böztették: a világosabb mezőre kerüljenek a számok, a sötétebbekre a műveleti
jelek.
A 3. feladatban számmondatokat kell szemléltetni, a negyedikben „elvont”
összeadás elvégzése a feladat. Ha eközben nehézség adódik, a tanuló model­
lezze (kirakással, rajzzal) a számmondatot.

A 41. oldalon — a kis számok összeadásának gyakoroltatása mellett — az

olyan összeadások hangsúlyozására kerül sor, ahol az egyik tag nulla. Felhasz­
nálhatjuk a tankönyv 1. feladatának rajzait is annak bemutatására, hogy „van
értelme” az összeadásnak akkor is, ha az egyik összeadandó a nulla. Például
a két horgász megbeszélte, hogy összeadják a zsákmányukat, az egyik fog 4
halat, a másik egyet sem, így összesen 4 haluk van: 4 + 0 = 4.

20
■

A képekhez kérjünk kis történeteket a gyermektől, és fogalmazza meg, írja le

a végén a tanuló a számmondatokat.
A gyakorlatban a legtöbb problémát a matematika tanulásában az szokta okozni,
hogy nem sikerül a matematika nyelvére lefordítani, matematikai alakban meg­
fogalmazni a kérdést. Bár ezek a feladatok eléggé egyszerűek, előfordulhat,
hogy a gyermek nehezen tudja felírni a megfelelő számmondatokat. Ilyenkor
rávezető kérdésekkel segítsünk. Például az 5. feladatnál: Hány madár van a
felső dróton, hány az alsón, az összesen mennyi? Hogyan tudnánk ezt szám­
mondatként leírni?
A számmondatok írását ezen túl is célszerű gyakoroltatni: mutassunk fel két
babát, majd hármat, készíttessünk az összegre számmondatokat a füzetbe stb.
A Munkafüzetből a 10. oldalon a 3-7. feladatok tartoznak ide.

A 42. oldalon a kivonás fogalmának megértését szolgáló feladatok találhatók.

A kivonás a gyakorlatban mindig időben lezajló cselekvést jelent: elveszünk,
leválasztunk, levágunk valamit valamiből. így a kivonás képi. ábrázolása nem
{olyan egyszerű, a folyamat csak mozgóképekkel lenne igazán szemléletes. Az
ábrákon a kezdő állapotot (együtt van a teljes halmaz), a rész eltávolításának
pillanatát és a végső helyzetet tudjuk megjeleníteni, de közben a tanulónak a
teljes folyamatot el kell képzelnie, tehát a modellezésnek a kivonás tanításakor
§
fontos szerepe van.
A bevezetést valamely halmaz (kisautók, babák, pálcikák, ...) elemeiből való
elvétellel kezdhetjük, majd az elvételt rajzban végeztethetjük: rajzoljunk például
5 karikát (léggömböt), kettőt áthúzunk (kipukkadt), marad három. Fogalmazzuk
meg matematikai alakban a kivonást szavakkal (ötből kettőt elveszünk, marad
három; esetleg úgy is: öt mínusz kettő egyenlő három) és ezt követően írásban
is: 5 — 2 = 3 '
A tankönyv gyakorló feladatai fokozatosan nehezednek. A megfelelő számmon­
datokat a leírásuk előtt szavakkal is mondassuk el.
A Munkafüzetből 11. oldalon található 1-2. feladat tartozik ehhez az anyag­
részhez.

I . ------------- 1
»
A 43. oldalon a képeken látottaknak megfelelő kivonási feladatokat kell felírni
és megoldani.
A bevezetést konkrét tárgyakkal manipulálva kezdhetjük. A gyakorlás után be­
szélgessünk a könyv rajzain látottakról: az ügyetlen kisfiúról, a játszadozó ci­
cákról, a virágokról. A matematikai tartalmat ez esetben is indirekt úton tálalhatjuk,
a mosogatással megbízott „tányértörő”-ről, a virágot gondozó „Csipkerózsiká”-ról

21

É
 p

stb. Közben beleszőhetjük a kivonási műveletet; a hét tányérból hat leesett,

mennyi maradt?
A 2. és 3. feladathoz is célszerű „szöveget” kérni. A képeken a kivonásnak
egy-egy fázisa látható, magát a teljes eljárást ez alapján kell elképzelni és a
kivonási számmondatot ezt követően felírni.
A 4. feladat a rajz alapján a kivonási feladatok képzését kéri, az 5. pedig a
kivonási feladatnak megfelelő szemléltetést, a megfelelő korong áthúzását várja
el a tanulótól.
A Munkafüzetből a 11. oldalon a 3-4. feladat megoldását ajánljuk.

A 44. oldalon a kivonás további gyakorlását célzó feladatok vannak: meg kell
fogalmazni és meg kell oldani a képekhez tartozó számmondatokat, valamint
elkezdődik a kivonás készséggé fejlesztése a kis számok körében.
A feladatoké gyre elvontabbá válnak. Az elsőnél még konkrét történethez köthető
tárgyi háttér van jelen. Ügyeljünk ennek utolsó részfeladatára: a jobb oldali kislány
az összes kockát elviszi, nulla marad!
A 4. feladatxw&x modellszerű háttér nélküli kivonást igényel. Ha probléma adódik
a megoldással, akkor közben a tanuló kirakhatja a megfelelő számú tárgyat,
vagy rajzolhat köröket, vonalakat szemléltetésül.
A jobb adottságú gyermek észreveheti, hogy a 4. feladat második és negyedik
oszlopánál rendszert lehet felfedezni: a kisebbítendő eggyel változik, a kivonandó
állandó marad, mindig 1. Ez esetben folytassuk a sort: az 5-1, 4-1 után a
3-1,2-1, 1-1 kivonást is végeztessük el. A többi oszlopban lévő feladatokon
is észrevehető szabályszerűség, ezt felfedezve (vagy megbeszélve) készítsünk
a gyermekkel együtt további hasonló feladatokat és természetesen oldja is meg
a tanuló azokat.
További gyakorlásul tanulságos lesz az a játék, hogy a gyermekkel egy felírt
számmondathoz, például 6-2 = 4, történetet találtatunk ki: a tojástartóban lévő
tojásokból elfogyasztunk két tojást — volt benne hat, maradt négy stb.

A 45. oldalon szintén a kivonás a téma; a tanulónak fel kell írnia a képen látható
szituációhoz tartozó számmondatot, valamint tovább kell gyakorolnia a kivonást
tárgyi háttér nélkül.
A műveletvégzés közben feltűnik a nulla: a magyar nyelv eléggé mostohán kezeli
ezt az esetet, hiszen valamiből nullát elvenni azt jelenti, hogy semmi sem változik,
tehát megkérdőjelezhető a művelet élelmessége. Pedig bármelyik matematikai
műveletben, bármelyik számmondatban szerepelhet a nulla is, annak van értelme
(kivéve, ha egy számot nullával akarunk osztani — ezt nem értelmezzük). Eléggé

22
természetes is a dolog, például az 1. feladatban a ledőlt bábuk jelentik a kivo-
nandót, és ez nyilván lehet nulla is. Ha pedig tarolunk, azaz az összes bábu
ledől, akkor a kivonás eredménye lesz a nulla.
A 3. feladatnál a kivonandónak megfelelő számú kört kell áthúznia a tanulónak,
mégpedig, mint ahogy a mintaként bemutatott első rajzon látszik, nem feltétlenül
az utolsókat. Az, hogy a kivonandó a műveletben a kisebbítendő után áll, nyilván
nem jelenti azt, hogy az elvételnél mindig az utolsókat vesszük el. Igaz, leg­
gyakrabban ezt szoktuk tenni.
A 4 feladathoz a tankönyv megad egy tízelemű pontsort, ezen a megoldandó
feladatot a tanuló modellezheti. Ha például a feladat: 7-4, akkor először a tíz
pontból letakar 3-at, hogy 7 legyen, majd ebből még 4-et, és a maradékot meg­
számolja, ez lesz a kivonás eredménye.
Ha a gyermek könnyen el tudja végezni a 4. feladat műveleteit, megkérhetjük
arra, hogy az egyes csoportokban látható szabályszerűségeket felismerve írjon
fel hasonló kivonási feladatokat" és oldja is meg azokat. Például az első cso­
portban szereplő két kivonáshoz (7-4 és 7-5) illesztheti még a 7 - 6 és
7-7 kivonást, vagy a 7-3, 7-2, 7-1, 7-0 feladatokat is. *
A Munkafüzet 11. oldalán az 5-6. feladat megoldását javasoljuk ehhez az anyag­
részhez.

A 46. oldalon lévő képeken tulajdonképpen a felsőbb osztályokba járó gyerekek

által eléggé rettegett „szöveges feladatok" láthatók.
A matematika felhasználásában döntő jelentősége van annak, hogy a gyakorlati
életben szinte mindig „szövegesen” megfogalmazott problémákat le tudjuk for­
dítani a matematika nyelvére, fel tudjuk venni az adott helyzethez tartozó szám­
mondatokat (egyenlőségeket, egyenlőtlenségeket) és a tanult szabályok felhasz­
nálásával megadjuk a megoldást. Bizonyára nem ismeretlen a szituáció: ha egy
szöveges feladathoz már „megvan” az egyenlet, onnan már könnyű ...
A kisiskolás gyermek számára szöveget írni egy feladatban most még nem cél­
szerű, hiszen az olvasással is nehézségek adódhatnak. így a tankönyv képekkel
mutatja be azt a helyzetet, amelyet szöveggel is még lehet adni, sőt a szám­
mondat felírása előtt célszerű szövegesen is megfogalmazni. Az 1. feladat esetén
például úgy, hogy a madáretetőben három kismadarat látunk, még kettő odaszáll,
hányán lesznek összesen? A számmondat 3 + 2 = □ , tehát ebben az alakban
még nyitott, és ha a jobb oldalra írjuk az ötöt, akkor lesz zárt.
Kis történeteket mindegyik rajzhoz fűzhetünk, sőt örüljünk annak, ha a gyermek
minél színesebben beszél a rajzról.
Ügyeljünk arra, hogy egy-egy feladathoz gyakran többféle „számszerű” megfo­
galmazás csatolható. A 4. feladatnál például lehetséges, hogy a kisfiú a 3 nyuszit

23
ki akarja engedni a többihez (4 + 3 = 7), de felfoghatjuk a dolgot úgy is, hogy
a 7 nyúlból négyet kiengedett, maradt a ketrecben 3, azaz 7-4 = 3. De akár
úgy is értelmezhető a feladat, hogy a 7 szabadon lévő nyusziból hármat a fiú
a ketrecbe tett, maradt még kinn 4, tehát: 7-3 = 4. A közölt számmondatok
mind megfelelnek a szöveges feladatnak. \
A Munkafüzet 11. oldalán a 7. feladat tartozik ide.

A 47. oldalon a fejezet zárásaként matematikai tartalmú fejtörő feladatok talál­

hatók. Sokféle tanítási cél kapcsolható az ilyen típusú példákhoz: a probléma-
megoldó készség fejlesztése, a törvényszerűségek felismerése, kombinatív kész­
ség javítása stb., de nem utolsósorban a matematikával való foglalkozás meg-
kedveltetése. Ezek a feladatok általában kevesebb numerikus számolást igé­
nyelnek, ezért az ilyen számításokat nem kedvelő gyerekeknek is sikerélményt
adhatnak.
A 3. feladatban látható számjegy-fa és számjegy-torony összetevőinek felisme­
rése jó megfigyelőkészséget igényel és persze a számjegyek felismerését sok
helyzetben. A fa tartalmaz a 2, 5, 9 számokból 1-1 darabot; az 1,7, 8 számokból
2-2 darabot és 3 darab 3-ast. A toronyban 1 darab 0, 5, 8; 2 darab 1,7,9;
és 3 darab 4-es található.
A 4. feladat számpiramisának felépítése hat különböző módon történhet. A má­
sodik sorban lévő számok lehetnek: 7, 4, 6; 7, 6, 4; 4, 7, 6; 6, 4, 7;
4, 6, 7; 6, 7, 4. A harmadik sorba kerülő számok ez esetben: 2, 5, 3;
2, 3, 5; 5, 2, 3; 3, 5, 2; 5, 3, 2; 3, 2, 5. A hat lehetőség felcseréléssel
vagy tükrözéssel az alapváltozatra vezethető vissza.
Az 5 feladatra sokféle megoldás adható. Például az 1. esetben: szalmakalapos
fiú biciklin felülnézetben, vagy tükörtojás kétfülű lábasban stb. Fogadjunk el, sőt
ösztönözzünk egészen különleges értelmezéseket is; például a 4. részben: med-
vebocs kapaszkodik fel a fára, ...

24

É
5. Műveletek a 10-es számkörön belül

Az előző fejezetekben — többnyire tárgyi háttérrel — a legegyszerűbb matema­

tikai műveletek fordultak elő. Ebben a fejezetben szeretnénk a számolást elvon-
tabb, absztraktabb szintre emelni; és azt úgy begyakoroltatni, hogy a tízes szám­
körön belül az összeadás-kivonás szinte automatikussá váljon.
A kitűzött célunk talán vitatható: az „elektronikus matematika”, a könnyen elérhető
zsebszámológépek, vagy akár a gyermek karórájába beépített számológépek
megjelenésével sokan vitatják is az alap-számolókészség szükségességét.
(Szélsőséges nézetként egyes tanulmányokban még az is előfordult, hogy az
alap-számolókészség nem más, mint a zsebszámológép gombjainak értelmes
használata.) Abban régóta teljes az egyetértés, hogy az emberi civilizációnak,
a társadalom kulturálódásának az írás-olvasás mellett a számolni tudás is része,
sőt a primitív társadalmakban a számolást általánosabban ismerik, gyakorolják,
mint az írás-olvasást.
Mit jelent a számolni tudás? Ez valóban a számolási eszközök függvénye is.
Ma már nem tekintjük elérendő célnak, hogy valaki az alapműveletek célszerű
ismételgetésével ki tudja számolni például egy szám négyzetgyökének közelítő
értékét, vagy logaritmussal oldjon meg numerikus feladatokat, holott ezek még
pár éve, évtizede a középfokú oktatásban mindenütt szereplő anyagrészek voltak.
Viszont az elemi számoláshoz, ami a mennyiségi viszonyok közötti tájékozódás
nélkülözhetetlen eszköze, ma is egyértelműen tartozik a „kis számok” össze-
adásának-kivonásának és a „kis egyszeregyének az ismerete. A „kis számok”-
meghatározás viszonylagos, országonként és iskolatípusonként is más-más lehet,
de az összeadás és kivonás esetén egyjegyű számokra mindenütt vonatkozik.
Ismeretes, hogy többjegyű számoknál már vissza lehet vezetni a műveletvégzést
egyjegyű számok közötti műveletekre, illetve gyakran elegendő a művelet ered­
ményének közelítőleges kiszámolása (a becslés), ami általában egy- vagy két­
jegyű számok segítségével történik. így feltétlenül szükséges, hogy a tanuló az
egyjegyű számok összeadását, kivonását nagy biztonsággal végezze. Ennek
legfőbb eszköze a gyakorlás, amelyet viszont nem szabad csak mechanikusan
végezni. A tankönyv gyakoroltató feladatainál is alapvető, fő szempont legyen
a megértés.

A tankönyv 48-49. oldalán gyakorló feladatok találhatók a kis számok össze­

adására és kivonására. Az egyes részfeladatok megoldásakor különféle számo­
lási szabályok fedezhetők fel, hívjuk fel erre a figyelmet. Például ha az össze­
adásnál az egyik tag változatlan marad, akkor a végeredmény is annyival változik,

25
amennyivel a másik tag. A szabály észrevétele, kimondása után hasonló fel­
adatot önállóan is felírhat és megoldhat a tanuló. Feltétlenül ügyeljünk azonban
arra, hogy tíznél nagyobb számok még ne forduljanak elő, végeredményként
sémi A tíz átlépése műveletvégzés során nem egyszerű dolog, a tahkönyv külön
fejezetben, sokoldalú előkészítés után foglalkozik majd ezzel.
A tankönyvben az egyes műveleti szabályokat külön feladattípusok szemléltetik,
a későbbiekben is használjuk majd ezek elnevezéseit:
— „szomszéd" feladat: 5 + 3 = 8 és 5 + 4 = 9, azaz a számmondatban az egyik
tag helyett a szomszédja szerepel; amennyivel változik ez a tag, az eredmény
is annyival változik.
— „csere” feladat: 2+ 3 = 3+ 2, azaz a számmondatban összeadás esetén a
tagok felcserélése lehetséges (ez a matematika kommutatív azonossága).
— „inverz" feladat: 3 + 4 = 7 és 7-4 = 3 vagy 7-3 = 4. Ugyanazt a konkrét
gyakorlati helyzetet kétféleképpen fogalmazzuk meg, az inverz („fordított”)
matematikai művelet alkalmazásával. A 46. oldalon már láthattunk példát
erre (nyuszik a füvön és a ketrecben).
— „analóg" feladat: 3 + 5 = 8 és 13 + 5 = 18, vagy 3 + 15=18.
A nagyobb számok körében végzett műveleteknél hasznosak lesznek ezek
az analógiák.

Az egymással kapcsolatban álló feladatokat a tankönyvben „rokon"feladatoknak

is nevezik. Ezekkel az elnevezésekkel a későbbiekben (felsőbb osztályban is)
még majd találkozunk.
A képen a gyerekek különböző számjátékokat játszanak. Beszélgessünk ezekről,
fogalmazzunk meg különböző összeadás! és kivonási feladatokat! A jobb oldali
képen a kéknadrágos szőke kisfiú azzal a játékkal játszik, ami egy kartonlapon
a könyv mellékletében is megtalálható. A feladat lehet például az, hogy két
dobásból a dobott pontszámok (a játéklap szélén lévő számok) összege a lehető
legnagyobb Vagy legkisebb legyen, illetve a két dobás különbsége legyen ma­
ximális vagy minimális. Az egyes dobásokhoz tartozó számmondatokat a tanuló
írja le a füzetébe.
A feladatokon szabályszerűség ismerhető fel. Fogalmazzuk (fogalmaztassuk)
meg ezeket és folytassuk az egy-egy oszlopban lévő példákhoz hasonló feladatok
felírását és megoldását a füzetben. Például az 1. feladat harmadik oszlopában:
2 + 1
2 + 2
2 + 3
után következzen a 2 + 4 = 6, 2+5 = 7, ...
Mégegyszer felhívjuk a figyelmet a tízesátlépés elkerülésére, tehát például a
2 + 9 összeget már (még) ne szerepeltessük!
A Munkafüzeté, oldalán az 1-2. feladat tartozik ide.

Az 50. oldalon kivonási gyakorló feladatok találhatók, a gyermek számára még

speciális számokkal is (0 és 10). Megjelenik a háromtagú kivonás.
A kivonást (mint minden inverz műveletet) nehezebben tanulják meg a gyerekek,
ezért is kell ezt egy kicsit többet gyakorolni, és a szemléletes, tárgyi hátteret
tovább szerepeltetni, mint az összeadásnál.
Az 1-2. feladatnál vagy a gyurmababa által „bemutatott" módon hajtsuk végre
az elvételt a megfelelő szám kirakásával és abból történő leválasztással, vagy
az ábrán látható körök áthúzásával, vagy — ha ez már megy — fejben.
A 3-4. feladatban nem elvétellel, hanem letakarással történik a kivonás szem­
léltetése. A 4. feladatban a megfelelő számú karikát a tanuló maga rajzolja le.
Az elvétel történhet többször egymás után, ezt mutatja be az 5. és gyakoroltatja
a 6. feladat. Az elvételt, a korongok áthúzását, tetszőleges sorrendben (elölről,
hátulról, középről, ...) meg lehet tenni, ez az eredményt nem befolyásolja.
Az ezen az oldalon található feladatokhoz is felírhatunk szomszédfeladatokat,
tehát például a 8-3, 8-4, 8-5 feladatsort folytathatjuk a 8-6, 8-7, 8-8
kivonásokkal.
A Munkafüzetből a 12. oldalon lévő 3-4. feladat tartozik ide.

Az 51. oldalon az összeadás egyik legfontosabb szabályára, az összeadan-

dók felcserélhetőségére vannak példák. Ez a szabály a számításoknál jól fel­
használható, jelentős egyszerűsítéseket eredményez. Gondoljunk például arra,
hogyha nekünk kell egy számsort összeadnunk, többnyire egymás mellé tesszük
— felcseréléssel — azokat a számokat, amelyek összege „szép kerek” szám.
így a 3 + S + 7 + 2 esetén nyilván egyszerűbb nem balról jobbra haladni az
összeadással, hanem a (3 + 7) + (8 + 2) sorrendben.
A számolással most ismerkedő kisgyermek könnyebben tudja elvégezni az
összeadást, ha abban a kisebbik szám áll „hátul”, hiszen többnyire hozzászám-
lálással számol. Tehát az 5 + 2 összeadást például könnyebben elvégzi, mint a
2 + 5-öt. Fontos viszont annak a bemutatása, hogy egy konkrét összegzéshez
az összeadást két alakban, a tagok felcserélésével is fel lehet írni.
Kiindulhatunk abból, hogy bemutatjuk például: az asztalra tett 3 baba és 2 já­
tékautó darabszámának összege az egyik oldalról nézve 3 + 2, a másik oldalról
2 + 3 alakban írható fel, a végösszeg mindig ugyanaz.

27
A könyv 1. feladatánál a cserefeladatot a közölt minta alapján a könyv megfor­
dításával írja fel a tanuló.
A ^ feladatnál a cserefeladat felírásához már nem kell a könyvet forgatni.
A 3. feladat megoldásaként a közölt felbontásnak megfelelően színezze ki a
tanuló a kis négyzeteket és írja fel a cserefeladatot.
A 4. feladatban önállóan, a saját választása alapján kell a tanulónak kiszínezni
a kis négyzeteket. Majd fel kell írnia a megfelelő összeadás! feladatot és annak
cserefeladatát.
Az 5 feladatban a felbontás felismert szabálya alapján a 7+1, 6 + 2, 5 + 3,
4 + 4 összeadássort folytassa a tanuló a 3 + 4, 2 + 6, 1+7, sőt esetleg a
0 + 8 összegekkel. Közben rajzolhat is, majd mindegyik feladathoz írja fel a
megfelelő cserefeladatot.
A 6 és 7 feladatot célszerű a füzetben megoldani, a 7.-et nem is nagyon lehet
könyvben.
A Munkafüzet 12. oldalán az 5-7. feladatok tartoznak ehhez az anyaghoz.

A tankönyv 52. és 53. oldalán az összeadásra és a kivonásra találunk új, más­

fajta gyakorlási formákat. Miért van szükség ezekre? Hiszen a gyakorlást meg­
felelő számú, esetleg mechanikusan végzett feladat megoldásával is elvégez­
hetjük. De ennek komoly veszélyei vannak: részben bizonyos egysíkú megrög-
ződést jelenthet egy-egy feladattípusnál a mechanikus gyakorlás, másrészt pedig
a gyakorlással járó fáradtság, netán külső kényszer, az egész matematika iránt
ellenszenvet válthat ki. Ezért a pedagógiában újabban nagy súlyt helyeznek
arra, hogy a gyakoroltatást úgy végezzék, hogy azt szinte észre se vegye a
tanuló, sőt annak játékossága, színessége miatt élvezetet találjon benne. Például
az 52. oldalon lévő 1. feladatban a sorszámozott mezőkre (melléklet) történő
dobásoknál, ha úgy versenyzőnk a gyermekkel, hogy két dobásból összesen ki
tud több pontot elérni, a tanuló szinte önkéntelenül adja össze minden dobás­
sorozat után a saját és az ellenfele pontszámát. Erre a játékmezőre termé­
szetesen nemcsak játékkoronggal lehet dobni, hanem bármely megfelelő kis­
méretű tárggyal, vagy az ujjunkkal pöckölhetjük a tárgyat a kartonlap aljáról.
A könyvben lévő ábrán négy játékos eredményeit láthatjuk: a piros — kék —
sárga — zöld színű korongok tartoznak egy-egy játékoshoz. A „túlszaladt” korong
a második és harmadik rajzon 0 értékű. A tanuló értékelje ki a játékot: adja
össze a pontokat és állapítsa meg a végeredményt, sorrendet.
A 3. feladatnál három dobással lehet pontot szerezni. Ilyenkor bekövetkezhet
az az eset, hogy a pontösszeg nagyobb tíznél. Ha abban a szabályban egyezünk
meg, hogy az a győztes, aki pontosan tízet dob összesen, akkor a tízesátlépéssel

28
nem kell foglalkozni; aki „túl sokat” dob, kiesett. Elegendő tehát azt megállapítani,
kinek van több tíznél, kinél pontosan 10 az összeg és ki dobott 10-nél kevesebbet.
A 4. feladat összeadásainak eredményét a könyvbe írja a tanuló; az 5. fel­
adatotpedig másolja le a füzetébe és oda írja a megoldást is (ügyeljen a kü­
lalakra!).
A 6. feladategy úgynevezett láncfeladat; a sorban következő feladat az előtte
levő eredményével kezdődik. Ezt a feladatot gyakorlásként és a későbbiek elő­
készítéseként írassuk le a tanulóval a füzetbe is, miután a.könyvben megoldotta
azt. A füzetben kétféle írásmódot lehet alkalmazni:
Először kerüljenek az egyes „láncszemek” egymás alá:
3+4=7 illetve 3+4=7
7-2=5 7-2=5
5 + 4 = ... 5 + 4 = ...
Ezután a végzett műveletet kihangsúlyozó, ún. operátor formulában is írassuk
le a láncfeladatot:

3
Az operátor formulát a későbbiekben még többször fogjuk alkalmazni.
A Munkafüzetből a 13. oldalon lévő 1-2, feladat megoldását javasoljuk.
Hasonló gyakorló feladatok találhatók az 53. oldalon.
Az 1. feladatban a rajzokon látható egyes mezőket olyan színűre kell kiszínezni,
mint amilyen színű keretben van a megfelelő összeg. Tehát az első rajz ese­
tén sárga színű lesz a 6-os mező (2 + 4) és a 7-es mező (5 + 2), kék a 8-as
(1 +7) és a 10-es (2 + 8) és így tovább. Mindhárom rajznál szép szimmetrikus
ábrák keletkeznek, ha helyesen történt a kiszínezés.
A 2. feladat eléggé összetett; ha nehezen megy, végezzünk szemléltetést tár­
gyakkal vagy rajzon.
A jobb képességű gyerek rájöhet a következő „trükkre": megfelelően csoporto­
sítva a műveleteket, mindig nullát kell hozzáadni a számhoz. Például:
3+4-3=4+3-3=4+0=4
A 3. feladatnál a kis körökbe a szomszédos nagy negyedkörökben lévő elemek
összege kerül, illetve az utolsó rajz esetén be kell rajzolni a megfelelő számú
pöttyöt a negyedkörökbe.
A további feladatok hasonlók a korábban már gyakoroltakhoz, a 6. feladatnál
ez esetben is célszerű lenne a láncfeladat két alakját a tanulónak a füzetbe is
beírnia.
A Munkafüzetből a 13. oldalon található feladatokat (3-6. feladat) ajánljuk.

29
Az 54. és 55. oldalon egy egységbe tartozó feladatokat találunk: valamennyi a
pénzhasználathoz kapcsolódik. A képen látható gyerekek boltost játszanak, az
egyes „árucikkek” árai márkában, illetve pfennigben adottak. Elvileg nyugodtan
mondhatunk forintot (fillért) az árakra, hiszen egy játékvásáron bármilyen ár
előfordul, bár a feltüntetett árak körülbelül reálisak márkában számolva.
Természetesen felhasználhatjuk az alkalmat arra, hogy a különböző országok
pénzeiről beszéljünk, megemlítve akár a forint-márka átváltást is. Matematikailag
nincs jelentősége annak, hogy milyen pénznemhez (mértékegységhez) tartoznak
a feltüntetett mérőszámok, hiszen úgyis csak a mérőszámokkal számolunk.
Az 54. oldalon lévő feladatoknál a tanulónak be kell írnia a rajzon lévő tárgyak
árait és megadni a végösszeget. A tárgyak mind megtalálhatók a kiindulási képen,
onnan vegyük az árakat is.
Az 55. oldalon az 1. és 2. feladatnál a visszajáró pénzt kell beírni a kép alá.
A 2. feladatmáx eléggé összetett, hiszen ki kell keresni a két árucikk árát a bal
oldali képről, összeadni ezeket, majd a rajzon látható pénzből kivonni. Előfordul,
hogy a vásárlás után nem marad pénzünk (utolsó rajz), ekkor nyilván 0-t kell
beírni.
A 3. feladat megoldását megkönnyíti, ha a tanuló minden egyes árucikkre az
egyes részfeladatokban is ráírja az árát, de ha fejben meg tudja adni a vég­
eredményt, az a jobb.
A 4. feladat tulajdonképpen a bevásárlás tervezését alapozza meg: van 10 „pén­
zem”, előttem vannak különböző árucikkek, melyikből hányat tudok vásárolni?
A megvett tárgy oszlopába húzzon a tanuló a darabszámnak megfelelő vonalkát,
és ellenőrzésként számolja össze az árakat. Természetesen a vásárlásra nagyon
sok változat képzelhető el.
A pénzhasználathoz kapcsolódnak a Munkafüzet 14. oldalán található feladatok.
Ezek megoldásához jól használhatók azok a játékpénzek, amelyek elkészítését
a 18. oldalon lévő feladatokhoz ajánlottunk.

Az 56. oldalon az összeadásnak olyan értelmezését kezdjük el, amelynek majd

a későbbi matematikai tanulmányoknál látjuk igazán hasznát.
Az összegzés alapvetően kétféle módon értelmezhető. Egyrészt összeadás­
ként, amikor az összeadandókat megkülönböztetés nélkül összegezzük: 2 alma
meg 3 alma az 5 alma, másrészt hozzáadásként, amikor az egyik számhoz
hozzászámoljuk a másikat: van 3 forintom, kaptam még 2-t (hozzájött még 2),
így lett 5. Az összeadásnál szimmetrikus a tagok szerepe, egyik sincs kitüntetve
a műveletben; a hozzáadásszerű összegzésnél [dinamikus vagy operatív értel­
mezés) a két szám szerepe más: az első a nyugvó szám, amihez „hozzájön"

30
 a második szám. Ez utóbbi értelmezés logikailag egyszerűbbé teszi az összegzés
inverzének, a kivonásnak az értelmezését.
Nem különleges, nem nehéz dologról van szó, inkább csak az írásmód (nyíl­
lal jelöljük a változás irányát és nagyságát) és talán a szóhasználat lesz más.
t A 4 + 1 (négy meg egy; négy plusz egy) helyett a 4 jelölést inkább így
olvassuk ki: négyhez hozzáadunk egyet (négyhez hozzájön még egy) és nyilván
mindkét esetben a kérdés: mennyi lesz az eredmény? Nem baj, ha ezt az ope-
v rátor-alakot (4-^ 5) a szokásos módon (négy meg egy, ...) mondjuk ki, de
kerítsünk sort arra, hogy hangsúlyt kapjon a hozzávesszük, hozzájön, ... értel­
mezés.
Az 1. illetve 4. feladat rajzain a „jön rpég hozzá 2” illetve „elmegy” operátor-alakú
megfogalmazásai látszanak. A 2. és 3., valamint az 5. és 6. feladatokkal a cél
az operátortorma gyakorlása. Hasznos, ha egy két feladathoz kis történetet ké­
rünk a gyermektől, a „hozzájön, elmegy-lemegy belőle” szavak használatával,
' hogy a műveletek dinamikus jellegét tudatosítsuk.
A Munkafüzet 15. oldalán további gyakorló feladatok találhatók (1. és 2., valamint
4. és 5.).

Az 57. oldalon nem könnyű feladatok találhatók. Az ún. kiegészítés megoldása

azért is bonyolultabb a kisiskolásoknak, mert a változtatás módját (összeadás
vagy kivonás) és annak nagyságát is ki kell találni. Furcsa még most az is,
hogy az eredményt középre, a nyíl fölé kell beírni. Ne feledkezzünk meg arról,
hogy most a változást, tehát magát a folyamatot kell leírnunk és ez nehezebb,
mint egy elgondolt folyamat eredményének rögzítése — viszont a világ megér­
téséhez a változások megismerése, kiismerése nélkülözhetetlen.
Az egyes feladatok megoldása előtt célszerű megbeszélni, hogy milyen jellegű
a változtatás: növekedés vagy csökkenés történik; ezt kifejezzük a + vagy -
jellel, majd megadjuk a változás nagyságát is.
A kicsit mechanikusnak tűnő gyakorlást színesíthetjük azzal, hogy az 1. és a 4.
feladatban található rajzokról leolvasott történethez hasonlókat kapcsolunk né­
hány kitűzött feladathoz.
A Munkafüzet 15. oldalán a 3. és 6. feladat tartozik ehhez az anyaghoz.

Az 58. oldalon az összeadás és a kivonás összetartozásának tudatosítására

szolgáló feladatok találhatók.
Már korábban is előfordult, hogy egy adott gyakorlati szituációt számmondat
alakban összeadásként is, kivonásként is meg tudtunk fogalmazni. Az eddig
tárgyalt feladatokban a kiinduló állapot ismert volt, most a végeredmény és az

31

1
ahhoz vezető művelet („számparancs”) ismeretében kell a kezdőértéket megta­
lálni. Ehhez a számparancson ( a hozzárendelési utasításon ) fordított irányban
kell haladni, ezzel a feladatban közölt végeredmény veszi át a kiinduloérték
szerepét. Például a

művelet fordítottja:

alakú lesz, így a keresett szám könnyebben megtalálható. A folyamatot inver-

tálásnak nevezik.
Az 1. feladathoz tartozó képeken ábrázolt történetet célszerű „szövegesen” is
előadatni, hasonlóan tegyük ugyanezt a 4. feladat esetén is.
A 2. feladat szemléletesen bemutatja az ilyen típusú feladatok megoldásakor
követendő utat: valamiből egyet elvéve ötöt kapunk, ezt a számot tehát úgy
kapjuk, hogy az öthöz egyet kell hozzáadnunk, azaz 6 a keresett szám. Majd
ellenőrzést végzünk.
Célszerű tehát a 2. feladat esetén először a táblákon látható 3-3 sor közül a
középsőket kitölteni, majd az elsőt és végül a próba sorát. Hasonlóan járunk el
a 3. feladata?, példája esetén, azaz a tanuló a füzetbe írja le először az adott
feladat fordítottját (az inverz feladatot), azt oldja meg, majd írja fel a próbát. Kis
gyakorlás után nem szükséges az összes feladat esetén ezt a talán kissé
hosszadalmas utat mindig végigjárni, de elkapkodni se hagyjuk a megoldást!
Az 5. és 6. feladatnálaz összeadás inverz műveletét kell operátor-alakban felírni
és a 2 és 3. feladathoz hasonló módon elkészíteni a megoldást.
A Munkafüzet 15. oldalán a 7. feladat hasonló, az itt tárgyaltakhoz.

Az 59. oldalon található rokonfeladatokkal a cél a számok közötti sokféle kap­

csolat, összefüggés közül néhány megvilágítása, tudatosítása.
Bizonyos konkrét tárgyak halmazához (lásd kép) megfogalmazunk először egy
számmondatot, például egy összeadást: 5 személyautó meg 2 teherautó az 7
gépjármű. Majd képezzük a cserefeladatot: 2 teherautó meg 5 személygépkocsi
az 7 autó. Végül mindkét feladatnak felírjuk az inverz feladatát, kivonással. Ha
az összegzést dinamikusan értelmezzük (operátor-alak), azaz a kéttagú ősz-
szegben a második szám a „cselekvő” szám, akkor egyértemű inverz létezik,
tehát a
2 + 5 = 7
inverzeként csak a
7-5 = 2
számmondatot írhatjuk fel.
Ugyanakkor a cserefeladat
5 + 2 = 7
inverze:

Is

cg

un
-

I!
I
Ezeket az egyenlőségeket nevezzük most rokonfeladatoknak, tehát egy adott
tárgyhalmazon látható felbontáshoz 4 számmondatot (egyenlőséget) írtunk fel.
Az 1. feladatban a jobb oldalon lévő kislány elkezdte felírni a rokonfeladatokat.
Segítsünk neki! Használjuk a bal oldali részen látható mintát!
A 2. feladatnála képen lévő táblán látható módon írassuk fel a rokonfeladatokat,
tehát például:

4 + 2 = 6 2 + 4 = 6
6 — 2 = 4 6 — 4 = 2
Hasonlóan járjunk el a 3. és a 4. feladatnál is.
Az 5. és 6. feladatnál már nincs tárgyi háttér a rokonfeladatok felírásához. Ter­
mészetesen a rokonfeladatokat nem kötelező az első feladatban látható sor­
rendben felírni, tehát kezdhetjük az 5. feladat első részét úgy, ahogy az a
könyvben található: 10-6 = 4. Ugye nem feledkezünk meg arról, hogy a ki­
vonási feladathoz nem tartozik cserefeladat, hiszen 10-6 nyilván nem egyenlő
6 -10-zel. Képezzük az inverz feladatot: 4 + 6 = 10, majd ennek a cserefeladatát:
6 + 4 = 10 és inverz feladatát: 10-4 = 6.
Talán felmerülhet a kérdés: nem túlságosan körmönfont dolog ezekkel a külön­
böző írásmódokkal foglalkozni? Hangsúlyozzuk nemcsak írásmódról van szó,
hanem olyan szemléletről, amelyre a matematikában később építeni kell. Ha ezt
most és itt nem tennénk, később kellene rombolnunk ahhoz, hogy majd épít­
hessünk. És lehet, hogy akkor ez a rombolás sokkal fájdalmasabb lesz, ha
egyáltalán akkor még majd végre lehet hajtani.
A 6. feladatott füzetbe írja a tanuló, a rokonfeladatokkal együtt.
A Munkafüzet 16. oldalán vannak még hasonló gyakorló feladatok (1. és 2.),
de saját magunk is készíthetünk és oldathatunk meg ilyeneket.

33
 A 60. oldalon két mennyiség közötti számszerű különbség megállapítása a fel­
adat.
Nagyság szerinti összehasonlítással, az egyenlőtlenség fogalmával és jelével
már korábban is foglakoztunk (20. old.), de akkor a különbség nagyságának
megállapítása nem volt feladat. A kivonás és kiegészítés ismeretében már erre
is sor kerülhet.
A különbség megállapítása az egyenlőtlenségek kezeléséhez szükséges. Az
egyenlőtlenségek viszont a mennyiségek közötti kapcsolatoknál sokkal gyako­
ribbak, mint az egyenletek, így a matematikában is egyre nagyobb súlyt fektetünk
az egyenlőtlenségekhez kapcsolódó feladatokra.
A különbség helyes megállapítását könnyen elvégzi a tanuló, ha az egyik számról
a másikra történő „áttérés” (57. oldal) eljárását begyakorolta, hiszen a különb­
ségnél csak az eltérés nagyságát kell megadni. Ha az összehasonlítandó két
szám közel áll egymáshoz, akkor a különbséget a tanulók inkább kiegészítéssel
adják meg, például 6 és 8 esetén. Ha nagyobb a távolság a két szám között,
akkor viszont inkább kivonással állapítják meg a különbséget, például a 2 és 8
között. A különbség megállapításánál célszerű szólni mindkét megoldási módról
és mindkettő használatát engedjükfneg a gyermeknek. Amennyiben modellezve,
'tárgyak darabszámával végezzük az összehasonlítást, a különbség megállapítása
egyszerűbb, ha az összehasonlítandó tárgyak egymás mellett-mögött-alatt van­
nak, ahogy a tankönyv 1. és 2. feladatánál
A 3. feladat megoldásánál, ahol a számok közötti összehasonlítás nehezebb,
ha szükséges, az előző két feladatnál látott szemléltetést lehet alkalmazni.
A megoldást egyszerűsíti, hogy az első két táblán a különbség mindig azonos,
a másik kettőn viszont mindig eggyel változik.
A 4. feladatnál az adott különbséghez keresünk megfelelő számokat. Az utolsó
két táblánál már nagy önállóságot kérünk a tanulótól: mindkét számot neki ma­
gának kell beírnia az adott különbséghez.
A Munkafüzet 16. oldalán a 3. feladat tartozik ehhez az anyagrészhez.

A 61. oldalon számmondatokat kell megfogalmazni egyenlőtlenségekkel, és meg

is kell oldani azokat.
Az 1. feladat szemléletesen mutatja meg azt, hogy ha az összehasonlítandó két
szám közül az egyiket változtatjuk, a nagyságviszonyban milyen változás kö­
vetkezik be. A 2. feladat teljesen hasonló ehhez, de a tanulótól több önállóságot
követel meg.
A 3. feladatnál a táblán látható kis „taneszközt” mi magunk is elkészíthetjük:
egy papírcsíkra vízszintesen ráírjuk például a könyvben látható módon
3 + Q < 7.

34
A karikát (amelynek átmérője legalább akkora, mint a számok nagysága) kivágjuk
és ez alatt a lyuk alatt húzzuk majd el a másik papírcsíkot, amelyen egymás
alatt állnak a számok tízig. A rajzon láthatótól eltérően a nullát is szerepeltessük
ezen a csíkon! A tanulónak meg kell mondania, hogy melyik számig, meddig
húzhatjuk ezt a papírcsíkot, hogy az egyenlőtlenség igaz maradjon. Ezek a
számok lesznek az egyenlőtlenség megoldásai, esetünkben tehát a 0, 1, 2, 3.
A 4 már nem, mert akkor egyenlő lesz a két oldal, tehát nem lesz kisebb a bal
oldal.
A 3. feladatban összeadást tartalmazó egyenlőtlenségek vannak, a 4. feladat
pedig kivonásokat tartalmaz. írassuk le a tanulóval az egyes egyenlőtlenségek
megoldásait! Nem véletlenül használtunk többesszámot: az egyenlőtlenségeknek
általában nem egy megoldásuk van; a tízes számkörben egy-egy egyenlőtlenség
összes megoldásának a felírása viszont nem nagy feladat, hiszen csak néhány
egész számról van szó.
Az 5. feladat a már ismert pontszerző játék (52. oldal) kiértékelését jelenti a
megadott szabály szerint. Az első táblán tehát a piros színű korongokkal csak
vigaszdíjat lehet nyerni (a 8 nagyobb 7-nél), a főnyeremény a sárga színű ko­
rongokhoz tartozik (pontosan 7 a szerzett pontszám), a másik kettő nem nyert.
A fentiek megállapításához a tanulónak összeadást és nagyság szerinti össze­
hasonlítást kell végezni. A játékot a gyermekkel mi is lejátszhatjuk, esetleg mást
vagy másokat is bevonva.
A játékszabályt természetesen meg lehet változtatni: a főnyeremény tartozhat
más pontszámösszeghez; vagy nem kettő, hanem három dobás jelenthet egy
játszmát; stb. Ez utóbbi esetben ügyeljünk a tízesátlépésre: a tíznél nagyobb
pontszámösszeg esetén ne kérjünk pontos értéket — legyen elég az, hogy na­
gyobb az összeg tíznél.
A Munkafüzeté, oldalán a 4. és 5. feladat hasonló a tankönyv feladataihoz.

A 62- 63. oldalon a fejezet zárásaként a tízes számkör és a műveletek ismétlése,

a számolókészség fejlesztése céljából találhatók rajzok, feladatok.
A 62. oldalon lévő képen a kisiskolások hancúroznak a szabadban. Beszélges­
sünk el a kép alapján a gyermekkel: a kosárlabdázókról (hatan vannak, 5 fiú
és egy lány), a karikákkal játszókról (ketten éppen most bújnak át, egy kislány
már majdnem átjutott, az egyik kisfiú éppen készülődik, azaz négyen teljesítették
ezt a „próbát”) stb. De természetesen beszélhetünk a szemüveges ikrekről, a
mellettük sugdolódzó lányokról és sok egyébről.
Az 1. feladatnál cserefeladatot kell képezni a 2 + 3 = 5 és 3 + 2 = 5 mintájára;
a 2. feladatban a rokonfeladatok felírása (az 59. oldalon láttuk) a cél; a 3. fel­
adatban a különbséget kell megállapítani a piros és a sárga golyók között; a 4.
és 5. feladat pedig összeadást kér 3 összeadandóval. Az 5. feladatnál a karikák
színe szerint kell megállapítani az összeg tagjait, a megfelelő számmondatot írja
a füzetébe a tanuló.

35
6. Geometria

Geometriával az ember a környezetében mindenütt találkozik: különböző testek

vesznek körül bennünket, amelyeket felületek határolnak; a felületek egyenes
szakaszokban vagy szabályos, illetve szabálytalan vonalakban találkoznak. Kü­
lönböző helyzetviszonyokat kell lépten-nyomon megállapítanunk; távolságokat,
területeket becsülnünk; szimmetriákat használunk fel; stb. Nagy hibát követnénk
el, ha a matematika oktatásában a geometriai ismeretnyújtást elhanyagolnánk,
és más célokat, például a számolási készség fejlesztését helyeznénk túlságosan
előtérbe. A geometria — elemi szinten — jobban épít a látással, tapintással
szerezhető konkrétumokra, mint a matematika más ágai. A geometriával való
foglalkozás tág teret ad a cselekedtetésre; az elhelyezés, szét- és összerakás,
hajtogatás, kivágás, festés révén a tanuló olyan alapismereteket szerezhet, ame­
lyek nélkülözhetetlenek a matematikában. Természetesen ezek az első lépések
olyan ismereteket adnak csak, amelyekre a későbbiekben vissza-vissza kell térni,
tartalmuk elmélyítésre, általánosításra szorul. Ebben a tankönyvben is volt már
egy kis kóstoló a geometriából (19. oldal), az ott szerzett előismeretekre ebben
a fejezetben is építünk.
A geometria tanítását azért célszerű indítani már a kezdet kezdetén, hogy tu­
datosítsuk: a matematika nem korlátozódik a számtanra. A logikus, alkotó gon­
dolkodás, a szabályok felismerésének készsége, a szépérzék a geometriával is
igen jól fejleszthető. A számtant a geometriától elkülöníteni azért sem indokolt,
mert a geometriai problémákhoz legtöbbször számolási feladatok rendelhetők,
és az aritmetikai kérdésekhez is általában kapcsolható geometriai háttér. A tan­
könyvben a számtan és a geometria egységének megvalósítása a cél.

A 64-65. oldalon a nagy, kétoldalas képen egy gazdasági udvart és környezetét

láthatjuk. Célunk a helyzetviszonyok felismerése, annak megadása különböző
nézőpontokból és az elhelyezkedéssel kapcsolatos számolási feladatok megol­
dása.
A kép alapján tanulságos beszélgetést folytathatunk a paraszti életről, a föld­
művelés eszközeiről, a háziállatokról. Ne mulasszuk el ezt az alkalmat! Közben
szót ejthetünk a helyzetviszonyokról: mi van a bicikliző kislánytól jobbra-balra,
mit láthatunk a házőrző kutya előtt-mögött stb.
A jobb és bal oldal felismerése, megjegyzése nem olyan könnyű feladat, idő­
sebbek is gyakran bizonytalankodnak ebben. Gondosan töltessük ki a 64. oldalon
az 1. és a 2. feladat üres rubrikáit és ha nem megy könnyen, hibátlanul, ke-

36
ressünk további példákat a képről (mi van a kakastól balra, jobbra ...), vagy
neveztessük meg, hogy a gyermek a szobában mit lát jobbra, mit balra. Érdemes
volna ez utóbbi esetben megismételni a kérdést akkor is, ha közben a gyermekkel
félfordulatot — hátra arcot — csináltattunk.
A 65. oldalon a kívül-belül viszony felismerésén túl számolnia is kell a tanulónak.
Darabszámokat kell megállapítani, bár ez az eddigi tanulmányok után nem
okozhat problémát. Ügyeljünk arra, hogy az egyik vagy másik szám lehet 0 is
(1. feladat utolsó része). A 2. feladatibráján látható játékot mi is játszhatjuk:
egy nagy papírlapra kört vagy valamilyen zárt vonalat rajzolunk, és különböző
színű korongokkal vagy más tárgyakkal célba dobunk. Ezt követően megszá­
moljuk a kívül és belül lévő tárgyakat. Előzetesen meg kell egyeznünk, hogy a
vonalon lévő tárgyakat hogyan, hova számoljuk.
A Munkafüzetben a 17. oldalon lévő 1-3. feladat tartozik ehhez az anyagrészhez.

A 66. oldalon a geometriai alapalakzatok felismerése, megnevezése, rajzolása

vagy nyomtatása a feladat. A kör, a négyzet és a háromszög szerepel alap­
alakzatként, ezekből képezünk különböző mintákat.
Az 1. és a 2. feladatban az alakzat felismerése, megkülönböztetése a cél. Ezt
úgy realizáljuk, hogy a tanulóval az azonos idomokat azonos színűre festetjük
vagy színeztetjük ki.
Hasonló mintákat készíttessünk mi is a gyermekkel: bizonyos sablonok (játék­
kocka, pénzérme, pohár stb.) körülrajzolásával elég szabályos alakzatokat tud
a tanuló rajzolni. Készítheti persze a mintát szabadkézzel is. (Dicsérjük meg
akkor is, ha felismeri az alakzatot, vagy ha nem is kört, de körszerű alakzatot
rajzol.)
Érdekes játék lehet az, ha ezeket az alapalakzatokat a gyermek nyomtatja: a
képen is látható, hogy a jobb oldali két gyerek éppen nyomdászkodik, a kislány
krumpliból nyomtatóformát készít, a kisfiú azt vízfestékkel befesti és így állítja
elő a különböző mintákat. A nyomtatóformát nem túl éles késsel mi is elkészít­
tethetjük a tanulóval: a burgonyából megfelelő vastagságú szeletet vágunk, és
azt a kívánt idom alakjára formáljuk. így egész kis nyomóforma-készletet állít­
hatunk elő. Ezeket különböző színű festékekbe mártva szép mintákat készíthe­
tünk. A bonyolultabb alakzatok kivágását még ne ösztönözzük.
A 3. feladatnál a bal oldali minta alapján színeztessük ki a virágokat, illetve a
berajzolt szárakra rajzoltassunk vagy nyomtattassunk szép szirmokat.
A Munkafüzetül. oldalán a 4. és 5. feladat hasonló a fentiekhez.

37
A 67. oldalon négyzetek és háromszögek segítségével kell alakzatokat kiszí­
nezni, illetve összeállítani.
A tankönyv mellékleteként kétszínű, piros és sárga háromszögekhez, négyszö­
gekhez jutottunk. Válasszuk szét ezeket az idomokat, ha ezt korábban még nem
tettük volna, és a tanuló rakja ki az 1. feladatban látható, madárra emlékeztető
alakzatot. Az egyes idomokat közvetlenül a tankönyv ábrájára lehet helyezni.
Többféle megoldás lehetséges: ki lehet rakni a madarat csupa háromszögből,
de négyzetet is használhatunk, valamint a madár egyszínű vagy tarka is lehet.
Ha sikerült a könyvön kirakni a madarat, a könyvön kívül is készíttessük el azt!
(Nem is olyan könnyű feladat!)
A 2. és 3. feladatnál a tanuló először színezze ki a madarakat és a hajókat,
majd egyik-egyik kiszínezése után rakja is ki azokat a mellékletben található
idomokból. Elképzelhető fordított út is: a soron következő madarat vagy hajót
először kirakja a tanuló — lehetőleg ne csak egyszínű idomokból —, majd ezt
követően színezi ki ezzel azonos módon a könyv ábráját.
A 4. feladat már „absztrakt" alakzatok kirakását igényli. Célszerű most is úgy
kezdeni, hogy a tanuló először kiszínezi az alakzatot, majd összeállítja azt a 4
háromszögből.
További gyakorlásként hasonló feladatokat oldhatunk meg 5 vagy akár 6 há­
romszög felhasználásával.

A 68. oldalon a felezés a téma.

Ebben a korban a gyermeknek már vannak előismeretei erről: szinte bizto­
san előfordult, hogy egy szelet csokoládét, egy almát meg kellett feleznie, fél­
be kellett hajtania egy papírlapot, vagy az elébe tett ételnek csak a felét ette
meg, ... Ezekre a tapasztalatokra építsünk. Ügyeljünk annak a tudatosítására,
hogy a felezésnél a két részre bontás egyenlő részekre osztást jelent. Érdekes
megfigyelni ezt akkor, ha például arra kérjük a gyermeket, hogy felezzen el egy
almát vagy egy szelet csokoládét úgy, hogy társa (testvére, barátja, ...) választ
először, ...
Beszélgessünk el a könyvben lévő képről: az egyik pohár tele van, a másik
félig; a fiú kettévágja, felezi a süteményt (a kislány pedig nagyon odafigyel ...);
az üveg félig van; az egyik fiók ...; a redőny ...
A feladatoknál felezést kell végrehajtani, színezéssel. Az 1. feladatnál egyszerű
a helyzet: az alakzatok szimmetrikusak. Bár a szimmetria fennáll a 2. feladat
esetén is, a jobb oldali hatszöget nem a szimmetriatengellyel célszerű két részre
osztani, hanem 1-1 négyzet és háromszög segítségével. Természetesen a szim­
metriatengellyel történő felezés is jó (sőt, nehezebb) megoldás.

38
A 3. feladat esetén már a szimmetriát a felezésnél általában nem tudja a tanuló
kihasználni; végeztessük a felezést azonos számú négyzetre, háromszögre bon­
tással. (Elképzelhetők szimmetrikus felezések is.)
A Munkafüzetben a 18. oldalon található 1-3. feladatok megoldását ajánljuk.

A 69. oldalon az előző eljárás megfordításának, a megkettőzés fogalmának

megértése és begyakoroltatása a cél. Ha a felezést a tanuló „megtanulta”, a
kétszerezést könnyen megérti.
A kétszerezésnél ne törekedjünk feltétlenül szimmetrikus kiegészítésekre.
A tankönyv ábráján ikerház építése történik. Az 1. feladat megoldásként is az
eredeti rajzzal egybevágó, azonos területű kiegészítést várjunk el: megkétsze­
rezzük a házat.
A 2. feladat ábráinak kétszerezését kezdhetjük azzal, hogy kirakjuk a melléklet
négyzeteiből a megfelelő alakzatokat és azok kétszeresét. Különböző megoldá­
sok lehetségesek; a kétszerezéssel keletkezett alakzatnak nem kell szimmetri­
kusnak lennie. Ezután színezéssel oldjuk meg a feladatot.
Hasonló eljárás ajánlható a 3. feladat megoldásakor. Az alakzatok kirakásakor
a különböző változatok lehetőségeire hívjuk fel a tanuló figyelmét.
Természetesen a könyvben látható eltérő alakzatok megkettőzését is elvégez­
tethetjük gyakorlásként, akár kirakással, akár a füzetben.
A Munkafüzet 18. oldalán a 4. és 5. feladat tartozik ide.

A 70. oldalon a tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetének a meghatározása

a cél, és annak a tudatosítása, hogy a helyzetviszonyok relatívak; nézőpont
kérdése például az, hogy ki mit lát tőlem balra, illetve jobbra.
A képen különböző munkagépek „végzik a dolgukat". Ha időnk engedi, sokmin­
denről beszélgethetünk a gyermekkel a képen látható építkezés kapcsán, ami
akár a későbbi pályaválasztásában is meghatározó lehet. Közben használhatjuk
a helyzetviszonyokat kifejező szavakat: milyen színű a bal oldali, a jobb oldali,
a középső hordó; melyik doboz van legfelül, középen; a munkagödör melyik
géptől van balra, jobbra; stb.
A feladatok megoldásakor a helyzetviszonyok felismerésének gyakorlásán túl
elemi sorbarendezési (kombinatorikai) feladatokat is meg kell oldani: az /. fel­
adatban a három négyzet (doboz) különböző változatban történő kiszínezésére
összesen hat lehetőség van. Fogalmaztassuk meg szavakban is, például: kö­
zépen van a kék, felette a zöld, alatta a piros. A 2. feladatban tulajdonképpen
ugyanerről van szó, csak a színes körök (hordók) egymás mellett vannak. Most
is kérjünk szóbeli megfogalmazásokat: középen a sárga, tőle balra a kék, jobbra

4
39
a zöld karika van. A kiszínezések után fordítsuk meg a könyvet, és nevezzük
meg a középső karikához viszonyítva a jobb és bal oldalinak a színét. Vissza­
fordítva a könyvet végezzünk összehasonlítást, emeljük ki a bal és jobb oldali
elhelyezkedés relatív (viszonylagos) voltát.
A 3. feladat megoldása nem olyan egyszerű: nálunk még nem sok gyereknek
van közvetlen tapasztalata a nyomógombos telefon használatáról, a billentyű­
zeten a számok elhelyezkedéséről. A telefon rajza megtalálható a képen, arról
leolvasható, hogy a bejelölt szám mellett, alatt, felett milyen számjegyek vannak,
azokat kell beírnia (és célszerű szövegesen kommentálnia) a tanulónak.
Könnyítésül a feladatmegoldás előtt a telefon billentyűzetét külön is lerajzolhatjuk.

A 71. oldalon a fejezet zárásaként fejtörő feladatok találhatók, amelyekkel a

gyermek megfigyelőképessége, kombinatív készsége, térszemlélete fejleszthető.
Az 1. feladat megoldásakor célszerű színessel követni az egyes horgász­
zsinórokat. Amint látható, halat csupán Péternek sikerült fognia, Zsolt meg csak
egy rossz „csukát" akasztott meg ...
A 2. feladatnál nem a képen látható kislány jellemzőinek meghatározása a lé­
nyeges, hanem a szabályszerűség felismerése: az egyes képek negyedfordulattal
elfordulva ábrázolják a kislányt, így a 2. kép illik a sorba.
A 3. feladat képsorozatában a szabályszerűség szintén elforgatásból adódik: az
1. számú rajzot kell a kérdőjel helyére tenni.
A 4. feladatban ábrázolt marokkó játékkal már találkozhatott a gyermek: úgy
kell felemelni egymás után a pálcikákat, hogy a többi a helyén maradjon. Ezt
ebben az esetben a piros-zöld-sárga-kék sorrendben lehet „megtenni”.
Az 5. feladatnál a térlátást tesszük próbára. Az elöl, hátul viszony most „felülről
nézve” értendő, így a kék-piros-sárga a helyes válasz. Megkérdezhetjük a választ
„alulnézetet” feltételezve is, illetve rajzolhatunk hasonló ábrát esetleg úgy is,
hogy a téglalapok láncot alkotnak.

40
7. A számok 20-ig

Ebben a korban a gyerekeknek már vannak ismereteik a tíznél nagyobb szá­

mokról, főként a vásárlások, a pénzhasználat nyomán. A tapasztalataik, a tudásuk
azonban még differenciáltabb, mint amire számítani lehet a tíznél kisebb számok
esetén. Még ha a gyermek el is tud számolni húszig, elmondja egymás után a
számjegyeket, az nem biztosíték arra, hogy ismeri is a számok jelentését és
tudja kezelni azokat. A tízes csoportosításra kell majd nagy súlyt fektetnünk, a
tízes számrendszer az általunk használt aritmetika (számtan) alapelve. Nehéz­
séget szokott okozni az, hogy a kétjegyű számok esetén találkoznak a gyerekek
először a helyiértékrendszerrel; furcsa lesz, hogy az új számok leírásához nem
használunk új számjegyeket. Különösen sok probléma merülhet fel akkor, ha
számolásnál tízesátlépés van: vagy az egyjegyű számok összeadásával kapunk
10-nél nagyobb számot, vagy kétjegyű számokból történő kivonás során kerülünk
a 10 „alá”. A tízesátlépés megértéséhez, gyakorlásához a számok már eddig is
megismert felbontása ad segítséget.

A könyv 72-73. oldalán a játszótéren nyüzsgő gyerekeket látjuk. A gyerekek

tevékenységéről beszélgetve végezzünk számolgatásokat is: hányán másznak
a köteleken, hány gyerek alkotja a kört, hányán vannak a körön belül, összesen
hányán játsszák a körjátékot ... A tízes csoportosítás sok helyen megfigyelhető
a rajzon: a táskák két tízes csoportban vannak, a kerítés bal és jobb oldali
részén 10-10 oszlop található, az akadályt mászó gyerekcsoportban tízen fogják
egymás kezét. Három gyerek a kép közepén éppen a csoport felé tart, ha oda­
érnek, összekapcsolják a kezüket, lesznek 13-an, ...
A 72. oldal 1. feladatában a tízes csoport és az egyesek felismerése, jelölése
a cél. A 2 feladatban a bal oldali minta alapján kell először — tetszés szerinti
sorrendben — összekötni 10 pontot, majd a kimaradtak megszámlálása után
megmondani és alul bekarikázni a megfelelő darabszámot. Ügyeljünk az ennél
a feladatnál elkövethető súlyos hibára: ha a tanuló az összekötővonalak számát
veszi tíznek, akkor így összesen 11 pontot köt össze, tehát ha ehhez veszi a
kimaradókat, akkor éppen a tízes csoportosítás lényege sikkad el. (Ez a hiba
elkerülhető, ha a tíz pontot nem összeköti a gyermek, hanem körbekeríti.)
A 73. oldalon már számmondatokat kell felírni megoldásként.
A 2. feladatnál a korongokkal történő kirakást ajánlja a tankönyv; ha a tanuló
tudja anélkül is, örüljünk neki. Segédeszközként a lap alján korongsort lehet
látni, ezen is modellezhetők az összeadások. Érdekes lesz azt megfigyelni, hogy

41
 r
előzetes közlés nélkül hogyan próbálja a tanuló megoldani az utolsó feladatrészt:
mit ír a 10 + 10 összeadás eredményeként az egyenlőség jobb oldalára.
A Munkafüzetből megoldásra a 19. oldalon lévő 4 feladatot ajánljuk.

A 74. oldalon a 10 és 20 közötti számokkal való további ismerkedés a cél: a

tanulónak fel kell ismernie ezeket a számokat, tudnia kell önállóan elmondania
a számsort, ismernie kell egy-egy szám szomszédait, és ismét előkerülnek a
páros és páratlan számok. Ez utóbbiaknál nem fogalmi ismeretekre koncentrá­
lunk, hanem a számsorbeli elhelyezkedésükre.
Az 1. feladatnál a számkígyóba az egymást követő számok beírása aligha okoz
problémát. Ezeket a számokat felhasználhatja a tanuló a 2. feladat megoldásá­
hoz: egy adott kétjegyű szám szomszédainak, tehát a nála eggyel nagyobb,
illetve kisebb számnak az ismerete a tanuló számára nem egyszerű dolog. Ter­
mészetesen, ha sikerül a megoldás a számkígyóba írt számok kikeresése nélkül,
az a jobb.
A 3. és 4. feladat az összevissza írt számok rendezését kéri a tanulótól, mégpedig
növekvő és csökkenő sorrendben is. A megoldás történhet úgy is, hogy a négy­
zetbe már beírt számot kikeresi a gyermek a megadott számok közül, és azt
áthúzza, vagy fordítva: az adott számok közül sorra áthúzza a következőt és
beírja a megfelelő négyzetbe. Az utóbbi nehezebb, érdemes volna ezt a módot
is kipróbálni!
Az 5. feladat a páros és páratlan számok beírását kéri. Az utca házszámait
soroltassuk is fel, külön az egyik oldalon lévő házaknál, külön a másiknál: gya­
koroltassuk a kettesével történő számolást.
A 6. feladatnál a számozott pontok sorrendben történő összekötésével kialakuló
halat és nyuszit a tanuló kedve szerint ki is színezheti.
A Munkafüzet 20. oldalán az 1. és 2. feladat tartozik ide.

A 75. oldalon a 20-ig terjedő számok sorának gyakorlásán túl már kétjegyű
számok nagyság szerinti összehasonlítása is szerepel, valamint használjuk a
kétjegyű számokat sorszámként. Törekedjünk arra, hogy a tanuló a számot, mint
darabszámot és mint sorszámot is jól ismerje és helyesen használja. Tehát az
1. feladatban például 14 darab gyöngyöt kell mutatni, és nem a tizennegyediket:
a 14 gyöngy úgy is adódhat, hogy a 2 piros ötös csoporthoz még négyet hoz­
záveszünk. Természetesen legtöbbször arra számíthatunk, hogy az első 14 gyön­
gyöt jelöli ki ilyenkor a gyermek, ekkor a többi gyöngyöt takarjuk le és mondjuk
ki: ez 14 darab, az utolsónak „megszámolt" gyöngy pedig a tizennegyedik.

42
A 2. és 3. feladatnál a számoláshoz fel lehet használni a gyöngysort, de nem
kötelező (az előző oldalon lévő számkígyó vagy házszámozás is használható);
ha sikerül a számolás segédeszköz nélkül, örüljünk neki. Egyezzünk meg abban,
hogy a számoláskor a két szélső számot is ki kell mondani, illetve le kell írni,
azaz ha 10-től 17-ig számolunk, akkor a 10 is, a 17 is legyen a számok között.
A 4. és 5. feladat összehasonlítást kér a tanulótól. Ha bizonytalanságot tapasz­
talunk a kisebb-nagyobb jel beírásakor, akkor használjunk valamilyen szemlél­
tetést (gyöngysort, számkígyót stb.). A két szám közötti különbség nagyságának
magállapítását — tehát, hogy a 16 például öttel nagyobb, mint 11 — még nem
feladat, de kérdezhetjük. Ez esetben számíthatunk problémákra az 5. feladatnál
az egy és kétjegyű számok közti különbség megállapításakor.
A 6-3, feladatok a számok sorszámként történő használatával kapcsolatosak,
de egyben elmélyítik a számsor ismeretét is. A 6 -7. feladatnál a piros-kék-zöld
sorrendben kiszínezendő, 20 elemű gyöngysorból kell kikeresni a megfelelő szá­
mú gyöngy színét; a 8. feladat a sorszám szerinti színezést kéri: helyesen el­
végezve a feladatot, szép, szabályos gyöngysor adódik.
További 5 gyakorló feladat található a Munkafüzetben (20. oldal, 3 -7. feladatok).

A 76-77. oldalon a matematikából tanultak konkrét gyakorlati alkalmazásaként

egy helyzetképet találunk a bevásárlásról, és ehhez kapcsolódnak a megoldandó
feladatok.
A tanulótól azt kérjük, hogy ismerje fel a 77. oldalon ábrázolt pénzeken lévő
számokat. Magyarázzuk meg, hogy ezek között melyik az aprópénz (vigyázzunk:
5 és 50 Pfenniges is van közöttük!), beszélgessünk a pénz értékéről, felhasz­
nálásáról. Átváltásokat (márkáról pfennigre vagy viszont) a feladatok megoldá­
sakor sehol sem kell alkalmazni, ebbe ne is bonyolódjunk bele.
A feladatok ismert típusúak: az t.-néla pénzeken látható számok összegeként
adódik az eredmény, a 2.-nála tanulónak ki kell keresnie a bal oldali képről az
árucikk árát, azt beírni és összegezni; a 3. feladat pedig a vásárlás tervezését
jelenti: van 15, illetve 20 márkánk, mi mindent vehetünk ezért a hal oldali képen
látható boltban. Az utóbbi feladatnak nyilván többféle megoldása van; a könyvben
csak 3 változat szerepel, de például pontosan 20 márkát a rajzon látható áru­
cikkekért hatféleképpen kiadhatunk.
Szinte természetesnek tűnik a hasonló feladatok megoldatása a nálunk hasz­
nálatos pénzekkel. Adjuk a gyermek kezébe a pénzeket,' és összegeztessük
azok értékét! Ha időnk engedi, játsszunk vele boltost valódi pénzekkel, illetve
bevásárláskor bízzunk rá kisebb feladatokat: a fizetendő összeg kiszámolását
vagy megbecslését, esetleg magát a fizetést is!

43
8. Műveletek a 20-as számkörön belül

A tankönyvnek ebben a legnagyobb terjedelmű fejezetében változatos feladatokat

kell megoldanunk: legfontosabb — a címben is jelzettnek megfelelően — a húszas
számkörben a műveletvégzés megtanítása, hiszen a nagyobb számok irányában
az általánosítás ezt követően már elég egyszerű lesz.
Szerepel ebben az anyagrészben a statisztika, a valószínűségszámítás elemeivel
való ismerkedés is, de alapvetően azzal a célzattal, hogy a húszas számkörben
a műveletvégzést gyakoroljuk. Nem kell tehát attól tartani, hogy a „zsenge” gyer­
mekkel a matematikán belül is elég nehéz valószínűségszámítást akarjuk tanítani,
viszont a bennünket körülvevő világban gyakran találkozunk olyan jelenségekkel,
amelyek „véletlenszerűen" zajlanak le. Például bármennyire is azonos módon
töltjük ki hétről-hétre a lottószelvényt, az elért találatszámra csak valószínűségi
becslést lehet adni. Sok gyermekjáték esetén is hasonló a helyzet, például a
kockadobás, a kártyázás, a labdajátékok eredménye véletlenszerű. Ezek a je­
lenségek is kezelhetők a matemetikában, és az erre vonatkozó elsődleges in­
formációnyújtás csupán a feladat az ilyen korú gyerekek esetén, így ebben a
tankönyvben is.
A fejezetben — ugyancsak alapvetően a számolási készség javításának céljá­
ból — szerepel az óra és a naptár használatának tanítása, valamint a pénzzel
való bánás jártasságának fejlesztése.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a számolás tanításakor a legtöbb problémát
a tízesátlépés jelenti. A tankönyv ezt a kérdést alaposan, több oldalról történő
megközelítéssel tárgyalja. Reméljük, hogy az Ön segítségével a tanuló is sikerrel
birkózik meg ezzel a feladattal.

A 78-79. oldalon a tóparti jelenet szolgál tárgyi háttérül az egyszerűbb számí­

tásokhoz a húszas számkörön belül. Az előző fejezetben a „második tízes", a
10 és 20 közötti számok fogalmát a tanuló már megismerte. A műveletvégzést
ebben a körben először kis számokkal, kis lépésekben végezzük, illetve úgy,
hogy valamelyik „határszám” (a 10 vagy a 20) szerepeljen a műveletben. Fontos
annak az érzékeltetése, hogy mennyire hasonló módon történik a számolás 10
és 20 között, mint az egyjegyű számok esetében.
Bevezetésként beszélgessünk a rajzról: „A kilátóhoz lépcsősor vezet. Hányat
kell lépni, amíg felérünk?" Használjuk fel a lépcsősor két részre osztottságát,
és azt is, hogy a bal oldali rajzon a korláttartók ötösével láthatók.

44

■
Beszélgethetünk a tavon közlekedő hajóról, a sétáló, az asztaloknál ülő embe­
rekről, a vendéglő zászlódíszeiről; közben számoljunk is. Feltehetünk olyan kér­
dést is, hogy hányadik lépcsőfokon áll a sárga pulóveres, copfos kislány; hányat
kell lépnie, hogy leérjen a labdát tartó fiúhoz; stb...
A 78. oldalon lévő feladatokban a számokat operátorformával képezzük. Ebben
az írásmódban jól látható, hogy hogyan épülnek fel a „második tízes” számai
tízesből és egyesekből.
Az 1. és 2. feladatnál adott a haladás iránya és nagysága,, a 3. és 4. feladat
esetén a két „szélső” szám ismeretében a tanulónak fel kell írnia a változást.
A 79. oldalon felbontást, kiegészítést kell végezni az 1-3. feladatban. Ha a
tanulónak nehezen megy a feladat segédeszköz nélkül, akkor használja az 1.
feladat felett látható piros-kék pontsort, és letakarással modellezze a szóbanforgó
felbontást.
A 4. feladat megoldásához viszont általában szükséges tárgyi hátteret segítségül
hívni. A piros-kék pontsor jól használható erre a célra: például 10 és 16 esetén
a tanuló balról jobbra haladva (vagy esetleg fordítva) megszámol 16 pontot, a
többit letakarja és megállapítja a különbséget.

A 80. oldalon címként a tankönyvben a Kis lépések szerepel. Az összeadást

és a kivonást a 10 és 20 közötti számok körében úgy célszerű elkezdeni, hogy
a „cselekvő” szám (a műveletben „hátul” szereplő szám) ne legyen 3-nál nagyobb:
ekkora, ilyen kisléptékű változást a tanuló még jól át tud látni, viszonylag könnyen
megadja a helyes eredményt. Ha a megoldások nem mennek fejben, fogalmi
szinten, akkor használhatja a gyermek a számolás modellezéséhez a lap felső
részén látható almasort.
Az 1. és 2. feladat megoldását (ha fogalmi szinten nem megy) az almasoron
modellezve úgy végezhetjük, hogy például 12 + 2 esetén a tanuló elszámol a
sorban 12-ig, a többi almát letakarja, majd a takarást kettővel továbbviszi, és
így 14 almát láthat. Kivonásnál hasonló az eljárás.
A 3. feladat megoldásához általában szükséges a tárgyi háttér, ez esetben pél­
dául annak megszámolása, hogy hányat kell lépni ahhoz, hogy az egyik számtól
a másikig érjünk. Ügyeljünk arra, hogy könnyű hibázni: ha a tanuló kikeresi
például a 15. és a 17. almát, és mindkettőre ráteszi egyik-egyik ujját, akkor
ezek között csak 1 almát lát majd, holott a különbség 2.
A 4-6. feladatok megoldásánál törekedjünk a fejben, fogalmi szinten, tárgyi háttér
nélkül történő megoldásra, de nem hiba, nincs ok az elkeseredésre akkor sem,
ha modellezni kell a helyes megoldáshoz.
A 7 feladat újszerű. Az operátorformát a tanuló már ismeri. Ha operátorformában
megadott műveleteket az ábrán látható módon, operátorrácsként összekapcsol­

45
juk, akkor kis helyen sok műveletet végezhetünk. A feladat egyes operátorrá­
csainál az azonos színű (kék, illetve piros) nyilakra ne írjunk különböző számo­
kat, ugyanis ekkor könnyen 10 alá, illetve 20 fölé „tévedhetünk”. (Megjegyez­
nénk, hogy ez a viszonylag egyszerű operátorrács-elrendezés a matematika
egyik fejlődő ágában, a gráfelméletben is előfordul.)
A Munkafüzet 21. oldalán további 7 gyakorló feladat található.

A 81. oldalon az egyjegyű, valamint a 20-nál kisebb kétjegyű számok közt

fennálló analógia bemutatása a cél, és annak a tudatosítása, hogy az egyjegyű
számokkal végzett műveletekhez hasonlók a 10-nél nagyobb számokkal is vé­
gezhetők.
A képen látható két gépkocsiparkolóban az autók helyei számozottak. Kérdez­
zünk rá arra, hogy az egyes autók hányas számú helyen állnak. Számoltassuk
meg a parkoló autókat és a szabad helyeket is.
Az 1. feladatban egymás alá kerülnek az azonos számú egyest tartalmazó szá­
mok, a 2. és 3. feladat megoldásához ezt a kitöltött táblázatot felhasználhatjuk.
A 4-6. feladat operátorformában kér műveletvégzést, használjuk ki az analógiát.
Figyeljünk arra, hogy a könyvben a kétjegyű számok beírására ugyanakkora
hely van, mint az egyjegyűekére. Ha szükséges, a megoldáshoz használjuk fel
a lap jobb alsó sarkában látható számkígyót.
A Munkafüzetben a 22. oldalon lévő 1-3. feladat tartozik ehhez az anyagrészhez.

A 82. oldalon a számolási készség fejlesztésére szolgáló, változatos formájú

gyakorló feladatok találhatók. A megoldásokat a tanuló megadhatja közvetlenül,
fejben számolva, vagy az előző lapon gyakorolt analógiák felhasználásával, eset­
leg segédeszközök igénybevételével, modellezéssel. Ez utóbbihoz a lap felső
részén ismét látható a 10 kék és 10 piros pettyből álló sor, de maga a gyermek
is kirakhat megfelelő számú tárgyat, például piros-kék korongokat.
Az 1. feladat ismert típusú, csak most már nem kisléptékű a haladás, a cselekvő
szám már nagyobb.
A 2. feladat hasonló az elsőhöz, csak kissé tömörebb az írásmód: az egymás
alatt lévő számokat mindig a színes mezőben levő utasítás szerint kell változtatni.
A 3. és 4. feladata műveletvégzést a „hagyományos” alakban kéri: egy sorba
kell írni az összeadandókat, a műveleti- és egyenlőségjeleket, valamint az ered­
ményt.
Az 5. feladat szintén újszerű formában kéri a műveletvégzést: az első sorban
lévő műveleti előírásokat kell végrehajtani az első oszlop mindegyik számára.
Tehát például az első részfeladat esetén a 3-at ki kell vonni a 16-ból, 18-ból

46
és a 17-ből is, így a -3 alatt a 13, 15, és 14 lesz. Ezután az első oszlopban
lévő számokból kell sorra kivonni a 2-t és az eredmények kerülnek a -2 alá:
14, 16, 15. A -6 alatt 10, 12, 11 lesz, a -5 alatt pedig 11, 13, 12. Ügyeljünk
tehát arra, hogy a kivonást — vagy a következő feladatnál a hozzáadást —
mindig az első oszlopban lévő számok felhasználásával kell végezni.
A 6. feladatban „párosával” vannak a feladatok. A megoldások után készíttessünk
hasonló feladatokat a gyermekkel!
A 7. feladat jellege nem ismeretlen: az egyes bástyafokokon a műveleteket
láncszerűen végezve kell haladni, a műveleti utasítás a bástyafokok között ta­
lálható. A végeredmény szintén 11 lesz, hiszen a változtatások összege 0.
A Munkafüzetből a 22. oldalon további 5 gyakorló feladat található ehhez az
anyagrészhez (4-8.).

A 83. oldalon ismét újabb gyakorlási formák felhasználásával, a 10 és 20 közötti

számok körében végzett számolás további fejlesztése a cél.
Az 1. feladatban az ábrán látható dobókockás játékkal a 20-ra való kiegészítést
gyakorolhatja a tanuló. A két játékos a bábuját tegye a tízes mezőre. Mindketten
dobnak egyet, aki nagyobbat dob, az kezd. (Egyenlő dobás esetén ismételjünk.)
Ezután kezdődik a játék: a bábukat a dobott pontszámnak megfelelően léptetik
előre, az győz, aki először éri el a húszat, vagy jobban megközelíti azt. Ha az
egyik játékos dobásával túlszalad a húszon (vízbe esik), vesztett. A dobást ki
is lehet hagyni; ha mindketten kihagyják, akkor a húszhoz közelebb álló játékos
a győztes. Egyszerű kis játék, de többször egymás után lejátszva megbarátkozhat
a tanuló a 10 és 20 közötti számokkal, és játékosan végzi közben a műveleteket.
A 2. feladatnak az a megoldása, hogy egy egyenes szakasz behúzásával olyan
számokat kell összekötni (áthúzni), amelyek összege a táblázat felső részén
adott érték. A szakasz nemcsak vízszintesen vagy függőlegesen mehet, hanem
átlós irányban is. Az érintett számokkal mindig írassuk fel a megfelelő szám­
mondatokat, ahogy a könyvben mintaként, kékkel írva láthatjuk.
Haladóbb szinten megengedhetjük a vonalak kanyarodását, vagy pzt, hogy egy
számot többször érintünk, illetve a kivonás műveletének felhasználását is. Ez
utóbbi esetben az összes megoldás megtalálása már igen komoly feladat.
A 3. feladatban összeadd, kivonást kell végezni 3 taggal. Célszerű lépésenként
haladni: 10+4 + 5 esetén a tanuló akár hangosan is mondhatja: tíz meg négy
az tizennégy, meg öt az tizenkilenc.
A 4. és 5. feladatban felbontásokat kell végezni két tagra, a 6. feladat pedig
többtagú felbontásokat kér: a táblázat felső sorában lévő számot kell felbontani
az egyes sorokban lévő számok közül történő kiválasztással. Lehetséges most

47
is a kéttagú felbontás (például a 3. táblázat esetén: 19 = 15 + 4), de három,
sőt négy számra is bonthatjuk az adott számot. Például ugyanitt: .
19 = 5 + 11 + 3, illetve 19 = 3 + 14 + 1 + 1.
A felbontás helyességének ellenőrzésére végeztessünk próbát összeadással.
A Munkafüzetből a 23. oldalon az első három feladat hasonló az itt szerepel-
tetettekhez.

A 84. oldalon vannak először olyan feladatok, ahol megoldás közben sor kerül
a tízesátlépésre. Fokozatosan, a műveletek szinte szó szerinti egymásraépülé-
sével történik mindez: az 1. feladatban lévő téglafal mindegyik sorában az ösz-
szeg azonos, oszloponként (kissé ferdén) pedig eggyel növekszik az eredmény,
a legalsó sorban már átlépjük a 10-et. A feladatokat lefelé haladva, oszloponként
kell megoldani. Ugyanez érvényes a 2. feladatra is, itt is oszloponként haladjunk
a megoldáskor.
A műveletvégzéskor sokszor élünk a tízesre történő kiegészítéssel, így a 10
felbontásának biztos ismerete fontos: a 3. feladatban soronként be kell karikázni
azt a két (az utolsó oszlopban három) számot, amelyre a tíz bontható.
A 4. feladatban ugyanért számmondat alakban kell tenni. Az 5. feladatban sze­
replő „szomszéd” feladatok alsó soraiban már 11 -re kell kiegészíteni. A 6. feladat
képeihez kérjünk szöveget: a 10 aranyhalból 7 látszik, 3 pedig nem; a nyolc
madárhoz még négyet beengedünk, lesz összesen ...
A Munkafüzet 23. oldalán a 4. és 5. feladat megoldását ajánljuk.

A 85. oldalon a tízesátlépést gyakorló feladatok mellett szerepel egy olyan szá­
molási „trükk" alkalmazása, amelyet és amelyhez hasonlókat a jól számoló em­
berek gyakran használnak: bizonyos speciális műveleteket jól megjegyeznek,
és érre vezetik vissza az éppen megoldandó feladatot. Ilyen jól megjegyzendő
művelet a megkétszerezés: ha a tanuló ezt biztosan, szinte automatikusan tudja,
akkor a szomszédfeladatok megoldása sokkal kevesebb számolást, energiát igé­
nyel. Például ha a 8 kétszeresét (8 + 8) szinte gondolkodás nélkül tudjuk, akkor
a 8 + 7, vagy a 8 + 9 esetén azt is tudjuk, hogy az összeg eggyel kisebb,
illetve eggyel nagyobb 16-nál, és nem kell csoportosítással, egyesével történő
számolással végeznünk az összeadást.
Az 1. feladatban szintén felülről lefelé haladjunk a megoldáskor, a tízesátlépés
kivonással történik. A 2-4. feladatok is hasonlóak az előző oldalon lévőkhöz,
csak az összeadások helyett kivonásokat végzünk.
Az 5. feladatban használjuk fel a megkettőzést a szomszédfeladatok megoldá-

48
 )

sakor, azaz először a középső sorba írassuk be az eredményt (5 + 5 = 10),

majd az ettől kissé jobbra lévő 1. és 3. sorba, azután ismét a középsőbe és
így tovább. Támaszkodjunk tehát a számolás egyik fix pontjára, a megkétsze­
rezésre.
A 6. feladatai előző oldalakon látottakhoz hasonló „szöveges” feladat, a szitu­
ációnak megfelelő számmondatot most is kivonásként kérjük.
A Munkafüzet 23. oldalán az utolsó három (6-8.) feladat megoldását javasoljuk.

A 86. oldalon szintén a tízesátlépés a tananyag, de most már nem csak a 10

közvetlen szomszédai jelentik a számolás eredményét, hanem „távolabbira ke­
rülünk a 10-től.
A műveleteket három lépésben végezzük: először megtörténik a tízre való ki­
egészítés, majd a másik összeadandót a kiegészítésnek megfelelően felbontjuk,
és végül a megmaradó részt hozzáadjuk a tízhez. Tehát például a 7 + 8 esetén
a hetet kiegészítjük 10-re (ehhez 3 kell), majd a 8-at felbontjuk (a nyolcból
használjuk fel a kiegészítéshez a 3-at), és a felbontás másik tagját, az 5-öt
hozzáadjuk a 10-hez. Az eljárás jól leírható az operátorforma segítségével.
Az 1. és 2. feladatotúgy kell megoldani, hogy a kijelölt összeadás, például a
7 —'

eredményét nem írjuk rögtön a jobb oldalra, hanem előbb (átlósan lefelé) meg­
történik a kiegészítés 10-re; beírjuk a megfelelő számot; majd a 10-ből (átlósan
felfelé) kiindulva végezzük el a hiányzó összeadást és adjuk meg az eredményt.
Ez a látszólag kerülő út alapos begyakorlása eredményezheti a tudatos számolást
a kétjegyű számok körében, fordítsunk rá gondot! Ha van a gyermeknek golyós
számológépe, ahol egy-egy sorban 10 golyó van, akkor a fenti módszert jól be
tudjuk mutatni; de modellezhetjük az eljárást korongokkal is, illetve elég szem­
léletes a lap felső részén látható „irányított” összeadás isi az autóparkolóban.
A 3. feladatnál a tízre történő kiegészítéssel végzett összadást egymás alá írt
sorokban kell elvégezni. így kicsit hosszabb a leírás; használjuk fel a tankönyvben
látható mintát!
A 4. és 5. feladatokat a 3. feladatnál követett eljárás alapján a füzetében oldja
meg a tanuló. Megpróbálhatjuk az is, hogy a megoldást a gyermek operátorfor­
mában adja meg, de ez várhatóan nehezen megy majd.
A Munkafüzet 24. oldalán az első négy feladat tartozik ehhez az anyaghoz.

49
A 87, oldalon az előző anyagrészben tanultak gyakorlása, készséggé fejlesztése
a cél.
Az 1. és 2. feladatnál a megoldáshoz végezzen (végezhet) modellezést a tanuló:
a tankönyvben látjuk a mintát a piros és kék pöttyökkel, de az itt látható 10
négyzetet tartalmazó csíkok a könyv mellékletében is megtalálhatók, és a tanuló
kirakhatja a megoldásnak megfelelő számú korongot vagy kiszínezheti a mezőket.
A 3. feladatnál a kis körökbe a szomszédos mezőkben lévő számok összege
kerül, a 4. feladatban gyakorló összeadások vannak. A megoldáshoz elég a
tanulónak elképzelnie a korábban begyakorolt eljárást és csak a végeredményt
írja le. Ha probléma adódik, leírhatja a gyermek a részlépéseket, vagy model­
lezhet is.
Az 5! feladat egyszerű társasjáték. A játékosok dobókockával felváltva dobnak
(az kezd, aki először nagyobb számot dob), a bábuikkal a dobott pontszámnak
megfelelő számú lépést tesznek előre. A győzelemhez pontosan „be kell találni"
a húszas mezőbe. Aki túlszalad, kezdi a haladást újra onnan, ahova jutott.
A Munkafüzet 24. oldalán az 5 -7. feladatok megoldását ajánljuk.

A 88. oldalon a kivonással történő tízesátlépés megértetése a feladat. A korábban

megismert eljáráshoz hasonlóan ez esetben is 3 lépésben történik a műve­
let elvégzése: először a 10-et érjük el, majd a kivonandót megfelelően fel­
bontjuk, és a második részt vonjuk ki tízből. Tehát például a 15 - 8 esetén a
15-5 = 10 lépést végezzük el, majd a 8 = 5 + 3 felbontás következik, és
végül a 10-3 = 7 kivonással kapjuk a végeredményt.
A tapasztalatok szerint a lépésenként történő tízesátlépésnél összeadás esetén
a probléma általában az első lépésnél van, amíg elérjük a 10-et, kivonásnál
pedig inkább a 3. lépés jelent gondot, a 10-től történő eltávolodás.
Bevezetésként a kép alapján könnyed kis beszélgetést folytathatunk a nem
könnyű tananyag előtt a csónakázásról. Szóljunk az úszkáló kacsákról is, a
csónakázás veszélyeiről, majd: a 13 csónakból az 5 evezős gyermek elvisz
egyet-egyet, először az alsó hármat viszik el, marad még 10, majd abból még
kettőt, marad 8.
Az 1. és 2. feladat operátorformában elvégzett kivonás. A megoldás sorrendje
most is az, hogy például a 12 - 4 kivonás első lépése (jobbra lefelé a 12-től)
a 10 elérése, majd a megmaradó 2 kivonása 10-ből. A J. feladat ugyanezt a 3
lépésben történő műveletvégzést soronkénti leírással kéri.
A 4. és 5. feladatot a füzetben oldja meg a tanuló. Célszerű a 3. feladatnál
látott módon'kérni a részlépéseket, vagy — ha ez sikerül — az operátorformában
is történhet a megoldás. Ne nagyon engedjük találgatni a gyereket, még ha

50
többnyire el is találja fejből a kivonás végeredményét. A fejben történő feladat-
megoldást a következő oldalon lévő példáknál kérjük inkább.
A Munkafüzet 25. oldalán az 1-4. feladat tartozik ehhez az anyagrészhez.

A 89. oldalon a tízesátlépéssel történő kivonás gyakorlása, fejlesztése a cél.

Az előző oldalon megismert lépésekre bontást most már fejben kellene végez­
nie a tanulónak, de ha szükséges, a részlépéseket akár operátorformában,
akár soronkénti írásmóddal is le lehet írni, illetve fel lehet használni a model­
lezést. Ez utóbbihoz igénybe vehető a lap felső részén látható lampionsor vagy
a korábbi modellezés segédeszközei is (korongok, pettyek, golyós számológép
stb.).
A 3. feladat típusa azonos a 82. oldalon látottal: a sor elején lévő számból kell
rendre kivonni az oszlopfőn látható számot.
A ^ feladat megoldásakor törekedjünk a segédeszközök használatának mellő­
zésére; fejben számolva, fogalmi szinten kellene megadni a végeredményt.
Az 5. feladatban a málló vakolat alatt a téglákon számok vannak vagy voltak.
Fel kell ismerni a rendszert: soronként mindig azonos a végeredmény, oszlo­
ponként (ferdén lefelé) pedig eggyel csökken. Próbáljuk meg azt kérni a gyer­
mektől, hogy ezt a kis régészkedést oldja meg önállóan!
A Munkafüzeté, oldalán az 5-7. feladatok megoldását ajánljuk.

A 90-91. oldalon a tanultak gyakorlati alkalmazása ismét a pénzhasználathoz

kapcsolódik. A bal oldali képen különböző virágok vannak, próbáljunk meg minél
többet megnevezni közülük, illetve beszélgessünk róluk.
A 91. oldalon lévő 1. feladat megoldása, a virágcsokor árának megállapítása,
nem nagyon egyszerű feladat. Miután a tanuló kikereste a csokorban lévő virágok
árait a bal oldali képen, először azt állapítsa meg, hogy mennyi kell a piros, és
mennyi a sárga virágokért összesen, majd adja meg a végösszeget. Fejben
kellene számolni. Modellezést, részeredmény leírást csak szükség esetén ve­
gyünk igénybe.
A 2. feladatnál a cserepes virágok árkülönbsége megállapításakor többnyire
tízesátlépést kell végezni.
A 3. feladatnál a virág árának beírása után a 20 márkából visszajáró pénzt
(pénzeket) kell beírni a megadott helyekre. Például az utolsó feladat esetén:
20 M - 9 M = 11 M, tehát 1 db tízmárkás és 1 db egymárkás a „megoldás".
A 4. feladatban a gyerekek virágcsokrokat állítanak össze. A tanuló írja be a
virág árát a képe alá (a bal oldali rajzról), majd ellenőrizze: jól fizetett e Karcsi,
Számítsa ki, mennyit kell Lindának fizetnie, és segítsen Irmának és Zolinak a
csokor összeállításában és kifizetésében.
A lecke átvétele után, ha módunkban áll, szervezzünk hasonló bevásárlást (nem
feltétlenül virágboltban) a gyermekkel.
A Munkafüzet 26. oldalán lévő feladatok a most tárgyaltakhoz hasonlóak.

A 92. oldalon lévő új típusú gyakorló feladatokkal részben a tízesátlépés isme­

retét szeretnénk megszilárdítani, részben pedig olyan szabályok felismerésére
nyílik lehetőség a feladatsorok megoldásával, amelyeket számolás közben hasz­
nálunk és amelyek az aritmetika (számtan) alapjait jelentik.
A gyakorlásnál most is ügyeljünk arra, hogy meg is értse a tanuló, hogy miről
van szó: a tisztán mechanikus gyakorlás a megértést nem helyettesítheti és
valódi tudást ritkán eredményez. így jogos most is a lassúbb, az egyes részlé­
péseket részletező megoldás, illetve a modellezés, bár a törekvésünk a fogyni
szinten történő számolás elérése.
Az 1. feladatnál a számszőlőről még hiányzó számokat kell pótolni: a két sző­
lőszem alatti szemen mindig a közvetlen felette lévőkön szereplő számok összege
van. Tehát az első szőlőfürt esetén, mivel az első sorban 1,2, 3, 4 áll, a második
sorban 3, 5, 7 lesz, a harmadikban 8, 12, a legalsó szemen pedig 20. A hiányzó
számok beírásához esetenként (3. és 4. fürt) kivonást is kell végezni.
A 2. feladatban a műveletek eredményét fejben számolással kérjük. Szükség
esetén lehet segédeszközt használni.
A 3. feladat táblázatának kitöltése után (a sor elején lévő számhoz kell hozzáadni,
illetve a 3. táblázatban kivonni az oszlopfőn lévő számot) írassuk ki a sárga,
illetve narancs színű mezőkhöz tartozó számmondatokat. Például az első táb­
lázatnál a sárga mezőhöz tartozik:
9 + 4 = 13
7 + 6 = 13
5 + 8 = 13
Látható az ún. konstans összeg szabálya: ha két összeadandó közül az egyiket
növeljük, a másikat csökkentjük ugyanannyival, a végösszeg változatlan marad.
A narancssárga mezőhöz tartozó számmondatok szabálya hasonló. Próbáljuk
meg a szabályt a tanulóval meg is fogalmaztatni!
A 4. feladat kivonásainak (lehetőleg) fejben történő elvégzése után az 5. fel­
adat operátoriakban végzett műveletein szintén számolási szabály fedezhető
fel: ha az összeadásban, kivonásban csak az egyik tag változik, a végeredmény
is ugyanannyival változik. Hasonló tartalmú mondatot kérjünk esetleg a tanulótól
is! Fogadjuk el azt is, ha az így hangzik: összeadáskor, ha az egyik szám eggyel
nő, az eredmény is eggyel nagyobb lesz.

52
A 6. feladatnál egymás után végeztessük el az összeadást és a kivonást ugyan­
azzal a cselekvő számmal.
Láncfeladat zárja ezt az oldalt (7. feladat). A műveletek végzésekor az egyen­
lőségjelet most nem kell használni.
A Munkafüzetben a 27. oldalon lévő 4. feladat tartozik ehhez az anyagrészhez.

A 93. oldalon további gyakorló feladatok találhatók, a műveleteket most már

többnyire nemcsak 2 taggal kell végezni.
Az 1. feladat típusa a 83. oldalon már szerepelt. A könyvben célszerű ceruzával
dolgozni, a javítások így könnyebben végrehajthatók. Törekedjünk az összes
megoldás megtalálására és írassuk is le a felbontásnak megfelelő számmondatot.
A 2. feladatban a háromtagú műveleteknél lépésenként haladunk először:
4 + 5 az 9, 9 + 6= 15 stb. Ha a tanuló észreveszi, hogy „könnyebben” is
boldogul az ilyen feladatoknál, tehát először tízig ad össze, felcseréléssel: 4 +
6 = 10, majd ehhez adja az 5-öt, dicsérjük meg érte! Ha ez nem megy önállóan,
vezessük rá a gyermeket erre a felfedezésre, a matematika egyik alapvető sza­
bálya ez a felcserélhetőség.
A 3. és 4. feladatokban háromtagú felbontásokat kell megadni; az 5. feladat
felbontásait a bekarikázás mellett a füzetbe is írja le a tanuló.
A 6. feladat megoldásait fejben kérjük. Ha eddig lelkiismeretesen tanult a gyer­
mek, most hosszabb gondolkodás nélkül már meg tudja adni az eredményeket.
A 7. feladat ismert típusú láncfeladat, de ha a szokott módon, balról jobbra
haladunk, a bástyafok közepénél megakadunk. Ezért induljunk el jobbról balra
is, írjuk be a hiányzó számokat, és a két középső bástyafokot összekötő utasítást
(+ 8) már könnyű észrevenni.
A Munkafüzetben a 27. oldalon az 5-7. feladatok hasonlóak az itt tárgyaltakhoz.

A 94. oldalon a geometriában már ismert megkettőzést (69. oldal) most a számok
megkettőzésére koncentrálva tárgyaljuk.
Az 1. feladat második sorában összesen kétszer annyi korong (petty) legyen,
mint az elsőben. Hasonló kirakásokat a többi egyjegyű számmal is végezhetünk
(2. feladat), gyakoroljuk ezeket a műveleteket!
A 3- 4. feladat „tükör” segítségével történő megkétszerezés. Az eredeti és a
tükörkép együtt adják azt az alakzatot, amely kétszer annyi pontból áll, mint a
valódi pontok száma. Hasonló alakzatokat mi is kirakhatunk és egy tükörrel
előállíthatjuk a könyvben látható szimmetrikus képeket. A 4. feladatban a tükör­
kép előállítása nem is olyan egyszerű.

53
Az 5. feladatban minden kis kék négyzetnek feleljen meg egy piros, és a rajz
elkészülte után (nem kötelező a szimmetrikus ábrázolás) kérdezzük meg: hány
piros, hány kék négyzet van a rajzon, összesen mennyi a számuk?
A Munkafüzetből a 28. oldalon lévő 1-2. feladat megoldását javasoljuk.

A 95. oldalon a felezés kapcsán a páros és páratlan számok „eltérő viselkedése”

is megfigyelhető.
Az 1. és 2. feladat megfelel az előző oldalon lévő 1. és 2. feladatoknak, csak
az eljárást fordítottuk meg.
A 3. feladatban a gyöngysor felezését kérjük először számolás nélkül; a tanuló
húzzon be egy vonalat oda, ahol két egyenlő részre vágná a gyöngysort. Az
eredményt azután ellenőrizzük úgy is, hogy megszámoljuk a gyöngyöket, és
úgy is, hogy párba állítjuk a gyöngyszemeket: kettesével összekötjük az egy-egy
oldalon lévőket. Ha a két oldal egyikén sem lesz kimaradó gyöngyszem, akkor
jól feleztünk.
A felezést és megkétszerezést egyszerre gyakoroltatja a 4. feladat. Ha a meg­
oldás nem megy fejből, végezhet a tanuló modellezést.
Az 5. feladatban tulajdonképpen a számok páros vagy páratlan voltát kell meg­
állapítani: az egész számok érében a páros számok felezhetők, a páratlanok
nem. Neveztessük meg a megfelezhető számokat, mondassuk ki, hogy ezek a
páros számok. Hasonlóan járjunk el a páratlan számok esetében is.
A 6. feladatban a tanuló próbálja megfelezni a számot; ha sikerül, tegyen jelet
a páros szám sorábaf, ha nem, akkor a szám páratlan. Észrevehető, hogy a
kitöltött táblázat egy utca házszámozására emlékeztet.
A Munkafüzetből a 28. oldalon a 3-5. feladatok tartoznak ide.

A 96-97. oldalon a tanult ismeretek gyakorlása a feladat, pénzhasználathoz,

az életben előforduló helyzetekhez kapcsolódóan.
A bal oldali képen a játéküzletben válogatnak a gyerekek. A kép alatt lévő
tárgyak árait be kell írni, mellette pedig megkétszerezni. Az utolsó sorba tetszése
szerinti tárgyat rajzoljon a gyermek (tehát nem összegezni kell a felette lévő
árakat), mellé pedig két hasonlót, és írja oda az ár kétszeresét.

A 97. oldalon kiegészítést kell végezni, az 1-4. feladatban összeadással, az

5-7. feladatban pedig kivonással. (A kivonásnál a kiegészítés szó nem a leg­
megfelelőbb a két szám közötti, kivonással meghatározható átmenet nagyságá­
nak megadására. Felfoghatjuk a dolgot úgy, hogy az egyik számot á másikra

54
kiegészítő számot keressük, és ez történhet úgy is, hogy a nagyobbik számból
indulunk ki.)
Az operátorformában felírt kiegészítés (1. és2. feladat) mutatja be szemléletesen
a követendő lépéseket: először tízre (tízig) egészítünk ki, majd tíztől a másik
számig, és ezután a kiegészítés két lépését összefogjuk, majd beírjuk az ered­
ményt a két szám közé.
A 3. és 4. feladatban a kiegészítést a hagyományosabb, egy-egy sorba történő
írásmóddal kell megadni. Célszerű „szöveget" kérni a megoldás közben a tanu­
lótól. Például a
7 + ... = 12
megoldásakor: héthez, hogy 10 legyen kell 3; tízhez, hogy 12 legyen, kell 2,
az összesen 5, tehát 7 + 5 = 12.
Az 5. feladathoz kis történetet fűzhetünk (a szakácskodás nem csak női mes­
terség ...): eredetileg 14 tojást látunk, végül pedig 8 darab van a tojástartóban.
Mennyit használt fel a bajuszos „konyhatündér"? Az operátorforma jól mutatja
a követendő eljárást: először a kiindulási számtól tízig kell eljutni kivonással,
majd onnan a másik számig. Ezután a két lépést összefoglalva adjuk meg a
két szám közötti eltérést.
A 6 és 7 feladat ai összeadással végzett kiegészítés analóg feladatait tartal­
mazza.
A Munkafüzet 29. oldalán az első 5 feladat megoldását ajánljuk.

A 98-99. oldalon az ismétléssel a cél a tanultak felelevenítése, elmélyítése, a

tízesátlépés készségének fejlesztése.
Az 1. feladat képeihez kérjünk szöveget. Például egy bélyegalbum egyik oldalán
8 bélyeg van, a másikon 9, az összesen 17. De mondhatjuk úgy is — ha jobbról
balra haladunk —, hogy 9 + 8 bélyeget látunk. A kép alatti sorba a szövegnek
megfelelő számmondatot kell írni:
8 + 9=17,
- y
és alá a cserefeladatot:
9 + 8=17.
A következő képen a sárga és a piros virágokhoz tartozó számmondat és annak
cserefeladata következik stb.

55
A 2. feladatot oszloponként oldassuk meg. A 2. oszlopban először fordul elő,
hogy egyjegyű számhoz kell kétjegyűt hozzáadni. írassuk fel a cserefeladatot,
az összeadást valószínűleg így biztosabban végzi a tanuló. A további oszlopokban
lévő összeadásokhoz is célszerű felíratni a cserefeladatokat.
A 3. feladatnál zz összeadást a kedve szerint végezze a tanuló: a 6 + 11 helyett
valószínűleg 11 +6 sorrendben számol. Ügyeljünk arra, hogy a 36 összeadás
hibátlan legyen, és egy-egy esetben kérdezzük meg a gyermeket, hogy hogyan
számolt.
A 4. és 5. feladata kivonás gyakorlása. A különbséget célszerű megadni kivo­
nással, „levonással", ha a két szám távol van egymástól, és többnyire kiegészítést
szoktak végezni a tanulók, ha közel van egymáshoz a két szám.
A megkétszerezés a számolás egy fix pontja. Ennek gyakorlását kéri a 6. feladat,;
míg végül a 7. feladatban számlánc várfokain kell áthaladnia a „számtan bajno­
kának”.

A 99. oldalon az 1. feladat hasonló az előző oldalon látotthoz: a képen ábrázolt

szituációhoz kell felírni a számmondatot, majd a cserefeladatot, és itt kérjük az
inverzfeladatokat is. Tehát az első kép alá kerül:
6 + 5 = 11.
A cserefeladatot mellé írjuk:
5 + 6 = 11.
Az első számmondat inverzfeladata:
11-5 = 6,
ez kerül a második sorba, és mellé a cserefeladat inverze:
11-6 = 5.
Ezekről a rokonfeladatokról már korábban szóltunk (59. oldal tananyaga).

A 2-4. feladat a a rokonfeladatok felírását kéri. A 2. feladathoz a gyurmababa

felírja a mintát, a 3. feladatban adott összeadásokhoz egyenként még 3-3 szám­
mondatot kell írni. A 4. feladat pedig először a kivonásalakot adja meg, ez
alapján kell a többit felírni. Például a 11 - 9 esetén:
11-9 = 2.
Ennek az inverzfeladata (az inverz inverze maga az eredeti feladat):
2 + 9=11.

56
A cserefeladat:
9 + 2 = 11.
Inverze:
11 -2= 9.
Az 5 és 6. feladat megoldását „ügyes” számolással kell megadni. Ha a mű­
veletvégzés során 10-zel számolunk, akkor általában megkerülhető a tízesát­
lépés. Például a 8 + 9 egyszerűbb, ügyesebb összeadása: 8 + 10 = 18, és
18 -1 = 17. Tehát 8 + 9 = 17. Ezt a számolási trükköt is jó ismernie a gyer­
meknek.
A 7. feladat műveleteit célszerű ellenkező irányban végrehajtani, így az elég
nehéz „találd ki a kiindulási számot” feladat helyett a végeredmény meghatáro­
zására játszottuk át a feladatot.
A 8. feladatban a bástyátokon egyirányú haladásnál középen nem lehet átmenni,
hiányzik a következő felirat. Ha viszont a végétől visszafelé haladunk, a hiányzó
szám pótolható, ez esetben + 4 ez az érték.
Jelentős matematikai érzékre vallana, ha a gyermek ezt a + 4-et a két irány­
ból történő számolgatás nélkül is meg tudná adni. Ha 5-ből indulunk ki, és
a végeredmény különböző műveletvégzések után szintén 5, akkor az egyes
végzett műveleteknek „semlegesíteniük” kell egymást: a + 9-et a - 9, a - 6-ot
a + 2 mellett még a + 4 semlegesíti, tehát ez lesz a hiányzó szám. Hangsú­
lyoznánk, még nem előjeles számokról van szó, hanem + és - ellentétes irányú
műveletvégzésekről.
A Munkafüzet 30. oldalán az 1-4. feladatok megoldását ajánljuk ehhez az
anyagrészhez.

A 100. oldalon található gyakorló feladatokkal is az a cél, hogy a megértett

művelet bevésése, készségszintűvé fejlesztése, autómatizálása történjen meg.
Az ilyen automatizmusok az emberi gondolkodásban jól kihasználhatók, hiszen
összetettebb problémák megoldásakor ezek felidézése nem igényel külön ener­
giát.
Az /. feladatban kétjegyű számok felbontását kell megadni a soronként adott
számok közül történő bekarikázással. Előfordulhat két megoldás is, hiszen
18 = 3 + 7 + 8 és 18 = 10 + 8
(a 4. táblázat utolsó sora).

57
Az egyszerű 2. feladat megoldása után a 3. feladatban megadott számok­
ra 5 különböző felbontást kell adni. Ügyeljünk arra, hogy például a 17-nél a
6 + 4 + 7 mellett a 4 + 6 + 7 nem különböző felbontás. Ha a tanuló megoldja
ezt az időigényes feladatot, akkor már nagyon gyorsan végez a 4. feladattal
ahol egy felbontás hiányzó tagjának feírása a cél.

Az 5 feladatban a sárga mezőben látható példákhoz kell a szomszédfeladatokat

felírni, lehetőleg számolgatás nélkül; például ha 6 + 6= 12, akkor 7 + 6 eggyel
nagyobb, tehát 13.
A 6. feladatban a korábban már megismert láncfeladatokat most a csigákon
láthatjuk. A tanuló fejben végezze a kijelölt műveleteket, és a végeredményt írja
a csigaház utolsó, még üres részére, tehát az 1. csigánál 15, a másodiknál 5,
a harmadiknál 10 kerül ide. Igen ötletes számolási mód lenne, ha a gyermek
így gondolkodna például az első csigánál; az 1. és 3. lépésben összesen 9-et
kell hozzáadni, a 2. és 4. lépésben összesen 9-et levonni, tehát végül a 7-et
8-cal kell növelni, így 15 a végeredmény. Ezt a fajta számolást még ne erőltessük.
A Munkafüzeté, oldalán az utolsó 3 feladat tartozik ehhez az anyagrészhez.

A 101. oldalon az egyenlőtlenségekkel foglalkozunk.

Az 1. és £ feladatban a két adott szám közötti számokat kell felírni. Segítségül
a tanuló felhasználhatja a lap felső részén látható számsort: az ujjait a szóban
forgó két számra téve — ahogy azt a rajzon a gyurmababa mutatja — adja
meg a megoldást.
A 3 feladat „csak” az egyenlőtlenségjelek helyes beírását kéri, a 4. feladat
analóg az 1. és 2.-kai, viszont a kérdésfeltevés módja más.
Az 5 feladatban a korábban már többször előfordult pontszerző játékon kell
kiértékelést végrehajtani, a megadott szabály alapján. Az első táblán például a
piros vigaszdíjat kap (5 + 4 + 3 = 12, és ez nagyobb 11-nél), a sárga nem nyert
(eredménye 4 + 3 + 2 = 9, kisebb 11-nél).
A 6. és 7 feladatban a felírt egyenlőtlenségeket kielégítő számok felírása a cél.
Használhatjuk modellezéshez a korábban már leírt (61. oldal) papírcsíkokat. Az
egyes egyenlőtlenségek összes megoldását meg kell adni, tehát például a 6.
feladat első részénél a 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6 a megoldás. Az egyes megoldásokat
behelyettesítéssel ellenőrizzük.
A Munkafüzet a 31. oldalon tartalmaz hasonló feladatokat (1. és 2. feladat).

58
A 102. oldalon az óra használatához kapcsolódó feladatok találhatók.
Az egyre elterjedtebb számkijelzéses (digitális) elektromos órákon kijelzett idővel
ugyanúgy végezhetünk összeadás! és kivonási műveleteket, mint például pénz­
használat esetén. A gyerekek ebben a korban már többnyire ismerik a kis- és
nagymutatós órát is. A feladataink ilyen órákhoz kapcsolhatók.
Az idő fogalmával, mérésével nem könnyű megbarátkozni: a hosszúság, a tömeg
mérése esetén konkrétumokra tudunk hivatkozni, kézzel fogható tárgyakat ha­
sonlítunk össze, az időre ez nem áll. Fokozza a problémánkat az, hogy az egyes
időegységek között szokatlanok a váltószámok: 1 óra az 60 perc, 1 nap az
24 óra, 1 hét az 7 nap stb. így nyilván nem tűzhetjük ki célul azt, hogy a
kisiskolás gyerek rögtön „mindent” megtudjon az időről, erre felsőbb osztályokban
még vissza-visszatérünk.
Az 1. feladat megoldásához a gyermek napirendjét felhasználhatjuk, illetve a
képről leolvashatók az időponthoz kapcsolódó történések. A képek alá be kell
írni az órákon látható időpontokat.
A 3. feladatban az óra számlapjára a szokásos módon be kell írni a számokat.
Beszéljük meg a nagy- és kismutató jelentését, és különböző mutatóállásoknál
kérjük a gyermektől az idő leolvasását. A bemutatáshoz jól használható egy
régi vekker vagy más óra, illetve készíthetünk is óramodellt a tanulóval közösen.
A római számjegyes óralapot egyelőre ne próbáljuk meg használni, illetve ma­
gyarázni.
A 4-6. feladat időpontok felismerését, felírását kéri. Engedjük meg a 24 órás,
vagy délelőttöt-délutánt megkülönböztető időpontmegadást, tehát jogos például
14 órát vagy délután 2 órát mondani.
Az időpont és az időtartam egészen különböző fogalmak. Csak érintjük ezek
tisztázását: A 6. feladatban az első képen látható gyerekek megállapítják az
időpontokat, és kiszámolják az időtartamot (Most 2 óra van. 3 órakor, tehát 1
óra múlva kezdődik az előadás). A második képen az időtartam közléséből kö­
vetkeztethetnek az időpontra (Most 4 óra van. 2 óra múlva, tehát 6 órakor kez­
dődik a következő előadás).
A Munkafüzetben a 31. oldalon a 3-4. feladat kapcsolódik az órahasználathoz.

A 103. oldalon a számhasználat egy másik gyakori esetét érintjük: a naptár, a

dátumozás megismerése a feladat.
A tanulónak ismernie kell a hét napjait helyes sorrendben, a dátumok-napok
egymáshoz tartozását fel kell ismernie.
Az 1. feladatnál mondassunk történetet a képen látható kisfiú napjairól: hétfőn
olvas, kedden ugróiskolát játszik stb.

59
 \

A 2. feladata gyermektől kéri az elmúlt heti élményeinek elsorolását. Egy-egy

naphoz többféle emlék kapcsolódhat, de eggyel is elégedjünk meg, majd mon­
dassuk el sorban a hét napjait (3. feladat), ne csak hétfővel kezdődően!
A 4. feladatban a dátumok számértékeit kell a hét napjaihoz rendelni, az 5. és
6. feladat ez alapján „visszakérdez”: A felnőtt számára egyszerű kérdésekre a
gyermeknek nem túl könnyű válaszolnia, ne legyünk türelmetlenek. Hasonló fel­
adatot végeztessünk a tananyag tárgyalásakor éppen érvényes adatokkal, azaz
írassunk 1 hétre naptárt, és ez alapján válaszoltassuk meg az 5. és 6. feladat
kérdéseit. (Ügyeljünk arra, hogy újabb nehézség léphet fel, ha a jövő hét vagy
a múlt hét egyes napjai már másik hónapban vannak.)
A 7. feladatban látható naptárlaphoz hasonlót a tanuló is készítsen magának az
előző hétről. Ha ez sikerül, a gyermek megtervezhet magának egy heti elfog­
laltságot előre is.
A Munkafüzetben a 31. oldalon a 5-7. feladat tartozik ide.

A104. oldalon a számhasználat újabb területét érintjük, a vonalkázással készített

adatlista felvétele és kiértékelése a feladat.
Ez már egy kicsit statisztika, nyilván az ott szokásos bonyolultabb számítások
nélkül. Viszont megkezdődik az első információk nyújtása az adat fogalmához:
az adatgyűjtés módszerére adunk példákat és az adathalmaz kiértékelésére is
megtesszük az első lépéseket.
Az adatfelvétel gyakori módja a vonalkázással történő adatgyűjtés. A vonalka
tetszőleges adatot (limonádé, felnőtt, kuglóf, ...) jelenthet, és az összegzést cél­
szerű ötösével, ötös „kötegeléssel” végezni. A vonalkák egyszerű elrendezésével
megállapítható az, hogy egy esemény milyen gyakran következett be, a vonalkák
megszámlálásával pedig számszerűbb összefüggésre juthatunk.
A képen a gyerekek az iskolai vidám napon üdítőt, süteményt árulnak. Az ital­
pultnál Karcsi, a süteményeknél Szandi a főnök; az 1. feladatban meg kell szá­
molni egyenként az eladott italféleségek és sütemények darabszámát.
A 2. feladatban is a mellékelt vonalkázás alapján kell választ adni, a 3. feladat
pedig adatfelvételt jelentene a tanuló osztályában. A feladatot helyettesíteni lehet
más adatfelvétellel, például azzal, hogy összesen hány pár cipő, hány nadrág,
pulóver, ... van a családban, vagy a játékkészlet (babák, autók, labdák, ...) is
szolgálhat adatbázisként. Ügyeljünk arra, hogy az adatfelvétel ne számok be­
írásával történjen; például a cipőket, nadrágokat, ... ne fejben számoljuk össze,
hanem családtagonként, vagy a „lelőhelyük” szerint történő vonalkázással.
A 4. feladatban a felvett vonalka-listát kell kiértékelni.

60
A 105. oldalon a fejezet zárásaként olyan vonalka-listákat kell felvenni és kiér­
tékelni, ahol az adatok véletlenszerű eseményekre vonatkoznak, így a valószí­
nűség matematikai fogalmával kezd ismerkedni a tanuló.
A valószínűségről a gyerekeknek ebben a korban már vannak ismereteik; meg
tudják állapítani, hogy mi az, ami nagyon valószínű (például: télen lehet hógo­
lyózni), mi eléggé valószínűtlen (például egy lottószelvényt kitöltve telitalálatom
lesz), illetve mi a biztos, mi a lehetetlen.
Az egyes eseményekhez tartozó valószínűségek becslésében nagy a bizonyta­
lanság, sok a szubjektív elem még a felnőttek körében is (például kevesen
számolnak azzal, hogy a 90 szám közül véletlenszerűen kihúzott 5 szám elta­
lálásának valószínűsége körülbelül 1 a 44 millióhoz).
A tankönyvben lévő feladatok megoldásakor a véletlenszerű események megfi­
gyelésével, kísérletezéssel szerezheti meg a tanuló a valószínűség fogalmához,
az eloszlásokhoz tartozó információit.
Az 1. feladatban ketten játszanak dobókockával. Egymás után dobnak és a
dobás eredményét egy vonalka behúzásával rögzítik a megfelelő oszlopban.
Érdekes lesz megfigyelni: milyen sokszor kell feldobni a kockát ahhoz, hogy az
egyik rubrikában összegyűljön 10 vonalka, hiszen bármilyen szám dobásának
azonos az esélye.
A 2. feladatban a két kockával dobott pontszám összegének megfelelő szám
alá kell 1-1 vonalkát húzni minden egyes dobás után. Matematikailag a 10
vonalka először a 7 alatt gyűlik össze, de a gyakorlatban előfordul, hogy a 6
vagy a 8 alatt lesz először 10 vonalka. Meglehetősen furcsa lenne az az eset,
ha a 2-nél vagy 12-nél lenne először a 10 vonalka. Természetesen ez sem
valószínűtlen, azaz nem 0 ennek sem a valószínűsége.
A 3. feladatban a véletlen események kiértékelését kell elvégezni.
A bal oldali képen éppen a kislány hajtja végre a 20 dobást. Állapíttassuk meg,
hogy hol tart, hány dobása van még hátra, nyerhet-e még, illetve ha többször
játszák ezt a játékot, egy-egy versenyző mire számíthat: több győzelemre vagy
több vereségre? A játékban nyilván lehetséges, hogy egy menetben senki nem
dob 12-szer pirosat, így mindenki veszít.
A jobb oldali képről beszélve kérdezzük meg azt is, hogy miért olyan nehéz
ebben a játékban győztesnek lenni.

61
9. A számok 100-ig

A tankönyv utolsó fejezetében a százas számkörről történik információnyújtás.

Nem a számolási készség fejlesztése a feladat a 20 és 100 közötti számok
körében (ez a következő osztály matematikaanyagának lesz a része), hanem
az, hogy a tanuló tudjon eligazodni a 20-nál nagyobb kétjegyű számok között.
A számok közötti tízes csoportosítás a számrendszerünk alapja, így a százas
számkör felépítését először tízesével történő haladással kezdjük. A többi szá­
mot a tízesekből kiindulva kapjuk úgy, mint a megfelelő tízes és valahány
egyes összegét. A tanulónak számolnia csak a kerek tízesekkel kell (példá­
ul: 20 + 40 = 60), és a tízesekhez kell tudnia egyeseket hozzáadni (például:
50 + 7 = 57).

A 106-107. oldalon annak megismerése a cél, hogy a számok képzésének

elve 100-ig a tízes csoportosítás. Ehhez meg kell ismerni a kerek tízesek neveit
és leírásukat.
A képen vásári bódékat, eladókat, vevőket láthatunk; zajlik az élet. Beszélges­
sünk arról, hogy mit lehet venni, számoltassuk meg, hány tojása lehet még a
bal oldali eladónak; hány nyalóka, rágógumi, gyöngy, ... van a képen; de ejtsünk
szót a kiskutyáról, a földre esett tojásról, a mérleg szerepéről, ...
A106. oldalon az 1. feladatban először meg kell adni a tízes csoportok (dobozok,
rudak) darabszámát, majd az egyes elemek számát. Például a tojásoknál 2
doboz és összesen 24 tojás látható.
A 2. feladatban 10-10 pettyet kell összekötni, majd a kimaradó elemek száma
adja az egyeseket (amelyek száma így nyilván mindig 10-nél kisebb lesz).
A 107. oldalon lévő feladatoknál azt kell tudatosítani, hogy egy gyöngysoron
10 gyöngyszem van, tehát most nem tízesével csoportosítunk, hanem egy tízes
csoportnak feleltetjük meg a 10 gyöngyöt, 2 tízes csoport 20 gyöngyöt jelent, 3
csoport az 30 gyöngy, ...
Az 1. feladata kerek tízesek nevének és leírásának gyakorlását kéri, a 2. fel­
adatban tízesével kell számolni „felfelé” és 100-tól „lefelé”. A 3. feladatban egy
kerek tízeshez kell tízet hozzáadni, ezzel mintegy gyakorolni a számok nevét,
és leírását.
A Munkafüzetben a 32. oldalon az 1. feladat tartozik ehhez az anyaghoz.

62
A 108. oldalon megkezdődik a kerek tízesek közötti „hézagok” kitöltése egye­
sekkel, közben a számok szomszédait, nagyságviszonyukat is meg kell állapítani.
Modellként felhasználhatjuk a lap felső részén látható gyöngysort, de más szem­
léltetést is alkalmazhatunk, például a 100 elemű golyós számológépet.
Az 1. és 2. feladatban a 20 és 30 közötti számokat kell felírni, kimondani, majd
ennek megfelelően állítjuk elő a számokat 50-ig (3- 6. feladat).
A szomszédos számok felírása (7. feladat) és a nagyságviszony megállapítása
(8. feladat) sem okoz gondot, hiszen az eljárás tulajdonképpen egyesekkel vég­
zendő és tízesátlépésre közben nem kerül sor.
Egyszerű gyakorló feladat a 9. és 10. is, azonban ne hagyjuk ki ezeket sem.

A 109. oldalon ugyanazok a célok, mint az előző oldalon, csak nagyobbak a

számok: 50 és 100 között vagyunk.
Az 1-6. fe/adat\e\\eser\ megfelel a 20 és 60 közötti számok felírásánál gyako­
roltaknak, ne sajnáljuk az időt ezekre a mechanikusnak tűnő feladatokra.
A 7. feladatban a számkígyóra kell írni a megadott számokat és a még ezek
után kimaradókat. A 8. feladat hasonlót kér: célszerű a beírt számok, a fix pontok
szomszédainak írásával kezdeni a megoldást. •
A 9. feladata nagyságviszonyok megállapítását kéri egymástól távol lévő számok
esetében. Ha probléma adódik, használjuk fel szemléltetésként a lap felső részén
látható gyögysort.
A Munkafüzet utolsó, 32. oldalán találhatók hasonló feladatok (2-6. feladat).

A 110-111. oldalon szintén a pénzhasználat jelent gyakorlati hátteret a tanul­

takhoz.
A bal oldali képen a bolhapiacon különböző árucikkeket láthatunk. Ezek árait
kell beírni a jobb oldali képekhez: az 1. feladatnál csak az árakat kell a tárgyhoz
rendelni, a 2. feladatnál „vásároltunk” az ábra alján látható bankjegyekkel; a
visszajáró pénzt kell az üres helyre beírni.
A 3. feladat három gyerek által vásárolt tárgyakat mutat be. Ki kell keresni az
áraikat és a végösszeg megadása a feladat. A negyedik gyerek, Bandi nevében
a feladat megoldója vásárol, elkészíti a kiválasztott tárgy rajzát, beírja az árát
és meghatározza a végösszeget.
A 4. feladat hasonló az előzőhöz, csak itt már egy tárgyból többet is lehet
vásárolni.

63
A tankönyv utolsó, 112. oldalához értünk: ismétlésként a százas számkörben
megismert számokat kell elhelyezni egy tízszer tízes „táblán”. A százas számkör
számainak szemléltetésére jobb módszer ez a síkon történő elrendezés, mint
az egydimenziós, egy sorban történő ábrázolás, amit a 108 -109. oldalak felső
részén láthatunk. A két ábrázolási mód természetesen összekapcsolható: ha az
egydimenziós ábrázolás tízeseit elválasztjuk, egymástól és egymás alá tesszük,
akkor a kétdimenziós százas táblát kapjuk. Az eljárás megfordítható: a 10-szer
10-es tábla egyes sorait egymás után is illeszthetjük. A kétféle ábrázolási módot
be is mutathatjuk, ha van hozzá elegendő gyöngyünk és türelmünk.
A feladatok megoldása nem okozhat gondot, csupán az 5. feladat időigénye­
sebb: az egyes székekre rá kell írni a számozásukat. A 6. feladata szám tíze­
sekből és egyesekből történő felépítésére példa.

Ha volt türelme Önnek végigasszisztálnia, segítenie a gyermek tanulását, fejlő­

dését, akkor bizonyára örömmel töltötte el az a tudásbeli gyarapodás, amit a
„csemete" ismereteiben tapasztalt. A matematika nem könnyű tárgy, a megszer­
zett tudás alkalmazás, felidézés nélkül könnyen kopik. Ajánljuk, hogy vegyék
elő néha ismét a szép színes tankönyvet, munkafüzetet, idézzék fel az együtt-
tanulást és a gyakran ajánlott beszélgetésekhez hasonlókat később is folytas­
sanak a gyermekkel. Nem lesz baj, ha egy kicsi matematikát is beleszőnek
abba.
Ajánljuk továbbá, hogy folytassák a megkezdett munkát ennek a tan­
könyvcsaládnak a következő, felsőbb osztályos tagjaival. Reméljük, hasonló örö­
met okoz majd az, hogy milyen játszva fejlődik a „komolyabb" matematikával
ismerkedve is a gyermek tudása.
Örömmel és köszönettel fogadnánk, ha a tankönyv, munkafüzet, útmutató hasz­
nálatával kapcsolatos tapasztalatait, javaslatait eljuttatná a Kiadóhoz. (Bp., 1363.
Pf. 20. Matematika szerkesztőség)