A PÉK PÓKJA A TEVE FOHÁSZA

Az apróka Monoton
pók-apóka, üget a süppedő homokon
s a porhanyó a sivatag lova,
potrohú a tétova teve
pókanyó, tova.
a pékségben Hátán rezegve
a szennyezett mozog a
mennyezetre rozoga
nyálból való kúp
máló alakú púp.
hálót A helyzete nem szerencsés.
font... Apró szemcsés
Pont. homokkal telve
A kópé a füle, a nyelve.
póknép Sóvár szeme kutat
pótlék- kutat.
hálókat eresztve Még öt - hat nap
keresztbe kullog, baktat.
a pókasztal fölött, Az itató tava távol,
hálóból ebédlőt kötött. s oly rettentő messze még az oázis.
Félt a péppel pepecselő pék, Erre utal az alábbi fohász is:
hogy odapök - Tevék ura!
a pók, Te tevél tevévé engem eleve,
illetve a liszttet Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
hintett púpos pépre tisztel. Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly
Ezért leseperte az apróka távol,
pókpárt a padlóra. de tévednél, vélvén,
Csattant a fapapucs - vén híved neved feledve
Fuccs! elvetemedve
Így járt pórul a két pupák vádol.
pék Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
pók. mivel levelet - vert vederbe
Pukk. feltekerve - nem vedelve
lett betelve
a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe
legyen eme
neveletlen tevetetem
eltemetve!
S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevehevelteve.
 Eredetét dél-franciaországi és észak-olaszországi kolostorokban találták meg. 610-ben egy
katolikus szerzetes kenyértésztából hosszú csíkokat sodort, majd két hurkot csavarintott a tésztából.
Így az imára kulcsolt kezeket jelképező péksüteményeket készített. A sütit pretiolanak ("kis
jutalomnak") nevezte, amellyel az imádságokat jól megtanuló gyerekeket jutalmazta. Később az
„pretiola” Itáliából terjedt tovább más országokba, Németországban sózottá és fényessé vált. Ezután
„bretzel” vagy „pretzel” néven vált ismertté. [16]
 Egy másik korai említés a Lestines-i zsinat idejéből, 743-ból származik; a perecet ekkor főleg a
kolostorokban készítették és fogyasztották.[17]
 A XVI. századtól kezdve hosszú időn át ez volt a nagyböjt egyik legfontosabb étele és vallásos
jelentőséget is tulajdonítottak a perecnek: részben mivel a három részre tagoltságát
a Szentháromság jelképének tekintették, részben összetevői, a liszt és a víz miatt. [17]