“Minden csókomban meghalok.

S ajkaidon kelek újra.”

1903. szeptember 6-án egy különleges szerelem vette kezdetét a Nagyváradi szalonban, melyről a
nyilvánosság sokáig nem tudhatott. E viharos, ám boldogsággal teli időszakban az epedő ifjú 70 verset írt a
már foglalt múzsájának.
Ady Endre ekkor egy fiatal úriember volt, ki a Nagyváradi Naplóba írt, míg egy üzletember oldalán
álló, már idősödő, művelt, irodalmat kedvelő hölgy, Diósy Ödönné, leánykori nevén Brüll Adél felfigyelt
munkásságára. Adél Nagyváradról származott és ebben az időszakban igen gyakran látogatta otthonát, sz-
abad perceit nem is tölthette volna szebben, mint a fiatal tehetség friss irományainak olvasásával, min-
deközben arról elmélkedett, hogy hogyan faraghatna Adyból nagy magyar költőt. A hölgy ugyan férjezett as-
szony volt, de ez nem jelentett problémát, mivel a házasságot csak érdekből kötötték. Miután Ady és Léda
találkozásai egyre csak sűrűsödtek, Léda meghívta Adyt a Párizsi lakásukba, ahol Léda férjével éltek együtt.
A férfi elől nem titkolták bimbózó kapcsolatukat, s a kapcsolatot a férj sem bánta. Egyes szóbeszédek szerint
az üzletembert inkább a saját neme vonzotta, vagy az alkalmi kapcsolatok. Békésen éldegéltek ugyanazon
háztartásban, a férfi még egy földközi-tengeri hajóútra is befizette feleségét Adyval, ahol Adél áldott ál-
lapotba került. 1907-ben megszületett gyermekük, a kislány azonban halva jött világra. Hivatalosan Diósy
nevére jegyezték be , de a csecsemő egyértelműen Ady gyermeke volt, hiszen ekkor már Léda és férje kapc-
solata elhidegült, illetve a gyermek fekete hajjal és hat ujjal született, akárcsak Ady.
Az idősebb nőkhöz vonzódó Ady a nagyvilág varázsát, a fényűző élet csodáit látta a különleges
Adélban. Mindemellett a hölgy elérhetetlensége is tetszett a költőnek, hiszen a társadalmi különbség és a fér-
jezettség miatt sem működhetett volna tökéletesen e kapcsolat, dehát Adyt egész életében a tiltott gyümölcs
vonzotta igazán. Ám Ady és Adél többnyire csak érzelmileg találták meg egymásban azt amire mindketten
vágytak, ha minden nem is működött közöttük, gondolataikat, valódi érzelmeiket csakis egymással tudták
megbeszélni. Adynak Adél mellett sem sikerült megfeledkeznie kicsapongó életéről, mulatságokról és sz-
eretőiről. Adél ezt nem ellenezte, ő is Adyhoz hasonlóan ágyasokat tartott. A költő rengeteg szerelmes verset
írt ezek nagy része, szám szerint, körülbelül 70 darab Adélhoz, azaz Lédához a többi viszont szeretőihez,
később feleségéhez szólt. Ady, verseiben Lédaként emlegeti Adélt, ez egy játékos becenév volt, ugyanakkor
a görög mitológia egy alakjára is utal. Azt gondolom, hogy a szerelmes költő nem csupán véletlenül becézte
Adélt Lédának. Ha jobban megfigyeljük a görög mitológiában Lédát, Spárta legendás királynéját, észreve-
hetjük, hogy Zeusz a halandók közül választja a királynét, aki ekkor már férjezett volt, de ez nem tántorította
el Zeuszt a hölgytől, a hölgyek körében nagy népszerűségnek örvendő Ady esetében nézve a halandók
azokat a nőket jelképezhetik, akik Ady életében szerepelni kívántak, a királyné kifejezi, azt, hogy a halandók
felett áll, tehát Adél minden másik nő mellett kitűnik, valamint Adél is férjezett volt a mitológiai Lédához
hasonlóan, és ahogy Zeuszt sem, Adyt sem akadályozta meg ez, hogy kapcsolatba lépjen a hölggyel.
Meglátásom szerint ezek mind nem lehetnek véletlen egybeesések. Mindemellett akik nem tudtak a köztük
lévő kapcsolatról nem is sejthették, hogy Diósyné Brüll Adélról van szó a költeményekben, ami nem volt
hátrány, hiszen e szerelem megbotránkoztató is lehetett egyesek számára 1900 elején.
Viszont ahogy a mondás is tartja semmi sem tart örökké, hét év után vége szakadt a kapcsolatnak,
Ady már nem akart bizonytalan viszonyban élni, a megállapodást kereste. Léda és Ady szeretői sem tudták
már biztosítani azt, amire a férfi igazán vágyott. Mikor már Léda csak Ady nyomában járt, a költő egyre több
kísérletet tett, hogy hogyan szabaduljon a hölgytől, ekkor született az Áldásadás a vonaton című verse is. Ez
egy meghitt vers, mely az utolsó útról szól, előrevetíti a szakítást, de megfogalmazza a köszönetet, áldást is.
Ekkor a beteg Adyt már a csend, a nyugalom és a megnyugvás vonzotta. Léda még próbálja megmenteni e
kapcsolatot ezért egy nagy itáliai körútra mentek vonattal, ám az összes próbálkozás Léda felől kudarcba ful-
ladt. Megpróbált régi szép emlékeket felidézni Adyval, de minden veszekedésbe torkollott. Egy napon a
Nyugat című újságban megjelent az Elbocsátó, szép üzenet című vers, amire a Adél már számíthatott a befel-
legzett utazás után. Léda innen értesült arról, hogy a férfi részéről véget ért a számára örökké tartó szerelem.
Az évek során Ady fölébe nőtt Lédának, így a versben gőgösen, Léda fölé emelkedve beszél magukról. Ki-
mondja, hogy szerelme már nem volt igaz, az előző verseiben az asszonyra tett ékeket mind leszedi, és utolsó
verseit már kegyes csalásnak nevezte. Ady, Lédát egy jóval fiatalabb nőre cserélte, Boncza Bertára, kivel
már régóta levelezett, ám Ady Berta mellett sem találta meg az igaz boldogságot, házasságuk alatt sokat
veszekedtek.
Véleményem szerint ez a szerelem Ady és Léda szívében tovább élt, annál mint amit kapcsolatuk
ideje tükröz, hiszen teljes lelki megnyugvást és azonosságot találtak egymásban.
Koruk ideáljának nem megfelelő viszonyban éltek, a korkülönbség, Léda férjezettsége és a társadalmi
különbség végett. Ezek nyomós indokok lehettek arra, hogy a szerelmesek miért nem kelhettek egybe. Vis-
zont, iszonyúan szerethették egymást, hiszen kisebb eltávolodásaik ellenére mindig visszataláltak
egymáshoz. Úgy gondolom, hogy az öregedő Ady szakítását teljes mértékben meg lehet érteni, hiszen az em-
ber ahogy idősödik egyre inkább egy kis család alapítására és egy biztos, hű társra vágyik.