Ivan Viripajev:

Részegek
MARTHA – szép fiatal lány, 21 éves
MARK – nagy nemzetközi filmfesztivál igazgatója, 46 éves
LAURA – modell, 30 éves
MAGDA – Laura barátnője, 30 éves
LAURENZ – Magda férje, 35 éves
GUSTAV – bankár, 53 éves
LORA – Gustav felesége, 40 éves
KARL – bankár, 50 éves
LINDA – Karl felesége, 47 éves
RUDOLF – PR-technológiai menedzser, 30 éves
MAX – banki ügyvezető menedzser, 32 éves
MATTHIAS – reklámcégmenedzser, 35 éves
GABRIEL – egy építőipari cég igazgatóhelyettese, 31 éves
ROZA – prostituált, 22 éves

ELSŐ FELVONÁS
Első jelenet
Éjszaka, utca. Az utcán, egy rég bezárt étterem bejáratával szemben
fiatal lány áll – ő Martha. Martha részeg. Rövid nyári ruha van rajta, a
kezében kis női táska. Martha nagyon erősen részeg. Nem tud megállni
egy helyben, ide-oda dülöngél. A részegség hol jobbra, hol balra, hol
előre, hol hátra löki törékeny alakját, egy darab újságpapírra hasonlít,
amelyet fúj az utcán a szél. Martha végül tesz néhány lépést oldalra,
elveszti az egyensúlyát és beleesik egy piszkos pocsolyába. Az elesés után
 Márta néhány artikulálatlan hangot ad ki, amelyekből alig-alig lehet
kivenni valami effélét: „Minek ez az egész?” Martha fekszik a piszkos
pocsolyában. Megpróbál fölállni. Megerőlteti magát és négykézlábra áll.
Arcán piszkos víz csorog. A ruhája csupa piszok. Piszkosak a csupasz lábai.
Martha megpróbál fölállni, föláll. Martha megpróbálja kitapogatni a jobb
csípőjén a táskáját. Nincs a táska. Martha lenéz. A táskája lent van, a
pocsolyában. Martha lehajol, hogy fölvegye a táskát, elveszíti az
egyensúlyát és újra beleesik a pocsolyába. Esés közben fájdalmasan
megütötte magát és érthetetlenül megint kiáltott valami olyasmit, hogy
„Ki csinálja ezt, miért?”. Belép Mark. Erősen részeg, alig-alig képes járni.
Mark észreveszi a sárban fekvő Marthát, oda akar menni hozzá, de nem
sikerül neki egyből, mert ide-oda dűlöngél/tántorog. Lép néhányat előre,
aztán néhányat hátra, aztán megint előre. Úgy tűnik, mintha Mark
valami furcsa, komikus táncot táncolna. Végül Marknak sikerül
odamennie Marthához. Ott áll mellette, és azt nézi, Martha hogyan
próbál fölállni. Martha megpróbál fölállni, föltérdel, aztán kezével a
földre támaszkodva megpróbálja fölemelni a fenekét és kiegyenesíteni a
lábát. Mark figyeli Martha mozdulatait, de a teste túlságosan hátradől,
és Mark, karjaival hadonászva hátrazúg pár lépést, de sikerül állva
maradnia. Mark visszanyeri az egyensúlyát és ismét odamegy Marthához.
Martha nem tudott lábra állni, és inkább megpihen egy kicsit. Inkább
üldögél egy kicsit. Üldögél, abban a pocsolyában, amelyből megpróbál
kikeveredni. Martha leült a fenekére és kinyújtotta a csupasz lábait. Ott ül
a pocsolya kellős közepén. Mark nézi Marthát. Belül egy bizonyos
gondolkodási folyamat játszódik le benne. Mark, ide-oda dűlöngélve
odakerül Martha mellé, aki ül a pocsolyában. Mark közelebb akar menni
hozzá, de nem sikerül neki rögtön. Mark végül odamegy Marthához és
kinyújtja neki a kezét.
MARK Mefohto. (Megfoghatod.)

Martha nézi Markot, nem érti, mit akar tőle a férfi. Mark a kezével
integet Martha arca előtt.

MARK Sektikrok. (Segíteni akarok.)

Martha nézi Markot, és felé nyújtja a kezét. Mark kézen fogja Marthát, és
húzza maga felé. Martha megpróbál fölállni. Mark erősen tántorog, de
nem ereszti el Martha kezét. Marthának végül sikerül fölemelkednie egy
térdre, aztán a másikra is. Valamennyi idő múltán sikerül féllábra állnia.
Mark tiszta erőből húzza Martha kezét, Martha föláll, elveszti az
egyensúlyát és ráesik Markra, Mark szintén elveszti az egyensúlyát, nem
bírja megtartani Marthát, és vele együtt beleesik ugyanabba a tócsába.
Estükben mindketten fölkiáltanak. Markból egy „Nem bírta?!” szakad ki:,
Marthából pedig egy „Kell ez már?!” Mark és Martha egy ideig fekszenek
a tócsában. Először Mark próbál meg fölállni, néhány sikertelen kísérlet
után végül sikerül föltérdelnie. Eközben Martha mozdulatlanul fekszik a
tócsában. Mark megpróbál fölemelkedni a térdelésből, de nem sikerül
neki, folyton elveszti az egyensúlyát és megint térdre esik. A harmadik
sikertelen kísérlet után Mark úgy dönt, hogy kissé oldalt mászik, Mark
négykézláb, mint egy kutya, kimászik a tócsából és leül a fenekére a tócsa
mellett. Csupa sár. Mark nézi Marthát, aki a tócsában fekszik.

MARK Hé, t… temmm… Hé…

 Mark hangjától Martha teste megmozdul. Martha fölemeli a fejét.
Körülnéz. Sáros víz csorog az arcán. Martha fölemelkedik és négykézláb
csúszik Mark felé. Martha odacsúszik Markhoz és mellé ül. Mark
helyeslően néz Marthára és bólint.

MARK Na látod.

Martha megtörli az arcát, úgy fest, hogy kissé magához tért. Mark
hosszan nézi Marthát, mintha azt próbálná megfejteni, miért törölgeti az
arcát. Mark nézi Marthát, és aztán elkezd beszélni. Marknak össze-
összeakad a nyelve, nehezen tud kimondani minden egyes szót.

MARK Az az értelme, hogy látni. És kész. Az az értelme, hogy látni.

Kész.

Martha fölemeli a fejét és nézi Markot. Látszik, hogy megpróbálja

fölfogni, mi ez az egész. Mark is nézi Marthát.

MARK De ki mit lát? Na ez már kérdés.

Martha meredten nézi Markot, látszik, hogy igyekszik rájönni, ki ez itt az

orra előtt.

MARTHHA És ki kérdezi ezt tőlem?

MARK Én, a Mark.
MARTHHA És az ki – te?
MARK Én Mark vagyok.
MARTHHA Te, Mark?
MARK Én, Mark.
MARTHHA Én semmit nem tudok, semmit.
MARK Látni kell a célokat és a feladatokat, amiket magunk elé
tűzünk, és kész.
MARTHA Elfelejtettem, hogy hívnak?
MARK Mark.
MARTHA Minek ülünk itt, Mark?
MARK Azért, hogy megtaláljuk a királynői gyémántot, szépséges
Gulbahar.
MARTHA Marthának hívnak, nem Gulbrahamnak.
MARK Ez egy mondat egy filmből.
MARTHA De minek?
MARK Egy iráni filmből, aminek most már elfelejtettem hogy mi a
címe.
MARTHA Minek?
MARK Mert ezt megláttam, és most neked adom, Maja.
MARTHA Martha. Marthának hívnak.
MARK Én pedig Mark Gardenitz vagyok, a filmfesztivál igazgatója.
MARTHA Viszont valagrészeg vagy.
MARK És te ki vagy, Gulbahar?
MARTHA Most még egyelőre nem tudom, ki vagyok. Keresem
magamat és hánynom kell.
MARK Hányjál, csak ne az öltönyömre, mert én vagyok a fesztivál
igazgatója, nem lehetek lehányva. Egyébként Marknak
hívnak, itt vendégségben voltam.
MARTHA Vendégségben vagy, Mark?
MARK Igen, vendégségben vagyok itt. Ismerősöknél, akik halálba
itattak.
MARTHA Szóval akkor most meghalsz, Mark?
MARK Nincs halál, szépséges Gulbahar. A Magasságos magához
vesz minket, amikor meghalunk, kész.
MARTHA Jaj, jaj, jaj! Mind annyira baromság, ez, amit most mondasz.
Annyira fos, ez, amit most mondasz. Tiszta hasmenés, ez,
amit most mondasz.
MARK Nincs halál, kész.
MARTHA Ez annyira fos, amit most mondasz. Egyszerűen irtózatos
szar, ez, amit most mondasz.
MARK Nincs halál, szépséges Gulbahar.
MARTHA Hagyd abba.
MARK Nincs halál, szépséges Gulbahar.
MARTHA Hagyd abba, azt mondtam.
MARK Nincs halál, szépséges Gulbahar.
MARTHA Fejezd be, hallod, kinek beszélek!
MARK Nincs halál, szépséges Gulbahar.
MARTHA Hallgass el, hallod, hányszor mondjam, hallgass el.
MARK Nincs halál…

Martha ütni kezdi Markot és kiabál.

MARTHA Fogd be, fogd be! Csukd be a szád! Csukjad be!

Mark a keze mögé bújik Martha ütései elől és tovább ismételgeti.

MARK Nincs halál. Nincs halál.

MARTHA Fogd be! Kérlek szépen, fogd be! Hagyd abba! Ne
ismételgesd ezt a hasmenést! Hányingerem van!
 Martha egész testével Markra veti magát, a kezével próbálja befogni a
száját.
MARK Nincs halál, szépséges Gulbahar.
MARTHA Fogd be, te dög...
MARK Nem, szépséges…
MARTHA Fogd be, fogd be …
MARK Halál…
MARTHA Dög, te dög, kussolj…
MARK Nincs halál, szépséges…
MARTHA Fogd be, te dög, hallgass el…

Mark elfordítja a fejét, és nem hagyja, hogy Martha az arcához érjen.

Martha a nyakát üti Marknak. Mark lendületet vesz és tiszta erőből arcon
üti Marthát. Martha röpül és elzuhan. Mozdulatlanul fekszik a földön.

MARK Rendesen át kell gondolnod a cselekedeteidet, mielőtt

belefognál valamibe. Rá kell nézned a gondolataidra. Mire
gondolsz? Gondold meg, hogy mire gondolsz, mielőtt
megszólalsz. Én egy nemzetközi filmfesztivál igazgatója
vagyok, és pontosan tudom, mi megy végbe a fejetekben.
Nektek rettegés és bizonytalanság van a fejetekben a
holnapi naptól. Ki nem fél közületek, hogy megkapja ezt a
kibaszott rákot, az lépjen ki! Ki nem fél, hogy megkapja ezt a
kibaszott rákot, lépjen ki! Azt kérdezem, ki nem fél, hogy
megkapja ezt a kibaszott rákot, lépjen ki. Ki nem fél, hogy
megkapja ezt a kibaszott rákot?! Csönd. Na most igazi csönd
 lesz. Na most mindnyájan elüldögélünk egy kicsit és
hallgatunk egy kis igazi csöndet. Így bizony.

Mark elhallgat. Ül és hallgatja a csöndet. Martha fekszik a földön, elkezd

zokogni. Mark ül és hallgatja Martha zokogását.
Sötét.

Második jelenet
Laura lakása. Nagy nappali, benne két kanapé, három fotel, két alacsony
asztalka a koktéloknak és újságoknak. A falakon filmekből vett fényképek,
poszterek. Az egyik falon beépített könyvespolc könyvekkel, dvd-kkel. Az
ablaknál nagy akvárium, kis piros halakkal. A padlót fehér, bolyhos
szőnyeg borítja. A kisasztalokon és a padlón rengeteg sörös, boros,
vodkás, whiskys stb. üveg. Mindenfelé tányérok, ennivalóval, kiömlött
bor, szanaszét hagyott hamutartók. A szobában Laura és Magda. Nagyon
részegek. Szól a zene, Laura és Magda a szoba közepén áll összeölelkezve,
úgy tesznek, mint akik táncolnak, de valójában egyszerűen az
egyensúlyukat próbálják tartani, hogy ne essenek el. Laura és Magda
belekapaszkodtak egymásba, de ide-oda himbálóznak. Olyan a hatása,
mintha két harcos párviadala lenne. Egy másodpercre sikerül megállniuk
egyhelyben. Magda fölemeli a fejét és nézi Laurát.

MAGDA Tudod, meg akarom kérdezni tőled, te tudod? Azt akarom

kérdezni tőled, csak ez nagyon fontos, te tudsz róla?
Válaszoljál, tudsz róla te?
LAURA Nem tudom.
MAGDA Nem tudod.
LAURA Nem tudom, hogy az hol van, amit mondasz, az egész, az hol
van?
MAGDA Itt.
LAURA Áh, itt?!
MAGDA Igen, mert ez itt van. Ez az egész itt van! Hallgatás és
szeretet. Az is, amilyen te vagy, az is, amilyen én vagyok, és
szívem űrhajója elrepül örökre.
LAURA De szép ez! De szép ez!
MAGDA Ki nyit ajtót a nőnek, mikor a nő ott áll az ajtóban?!
LAURA De szép ez, de szép ez!
MAGDA Nyíljon ki az ajtó, hozzanak vizet! Változzanak esővé a
könnyek!
LAURA De király! Ez nagyon szép! Még, még!
MAGDA Uram, világűr, könyörülj rajtam, rabodon.
LAURA Király, király! Világűr, úr, de király!
MAGDA Uram, itass le és vedd el az eszem. Uram, vigyél el oda, ahol
úgy leszek, mintha egyedül lennék. Uram, bocsáss meg,
Uram, bocsáss meg.

Magda ellöki Laurát, és erősen tántorogva tesz néhány lépést.

MAGDA Nem tudsz megbocsájtani nekem, igen? Nem tudsz

megbocsájtani nekem, úgy gondolod, hogy nem tudsz
megbocsájtani nekem, igen?
LAURA Hé, hé, hé, te nem tehetsz semmiről.
MAGDA De tehetek, meg tudsz bocsátani? Tehetek, meg tudsz
bocsátani?
LAURA Te nem tehetsz semmiről, hé, hé, hé!
MAGDA Tehetek, meg tudsz bocsátani?
LAURA Te nem tehetsz semmiről!
MAGDA Hé, hé, hé, meg tudsz nekem bocsátani?
LAURA Te nem tehetsz semmiről. Ártatlan vagy!

Magda alig bír járni, odamegy Laurához.

MAGDA Bocsáss meg, nagyon kérlek, bocsáss meg. Most az egyszer

életemben kérek ilyen erősen valakit, hogy bocsásson meg!

Magda és Laura a szoba közepén találkoznak és összeölelkeznek.

LAURA Hé, hé, hé.

MAGDA Hé, hé, hé.
LAURA Te gyönyörű, te édes, te kincs, te arany, te briliáns.
MAGDA Úristen, annyira rossz vagyok!
LAURA Briliáns vagy!
MAGDA Úristen, csak téged szeretlek, érted, csak téged, Úristen.
LAURA Én is csak téged szeretlek, Úristen.
MAGDA Én is csak téged szeretlek, Úristen.
LAURA Én is csak téged szeretlek, Úristen.
MAGDA Én is csak téged szeretlek, Úristen.
LAURA Csak téged, Úristen. Én is csak téged szeretlek, Úristen.
MAGDA Én is csak téged szeretlek, Úristen.
LAURA Csak téged, Úristen.
MAGDA Csak téged, Úristen.
LAURA Csak téged, Úristen.
MAGDA Csak téged, Úristen.
LAURA Én is csak téged szeretlek, Úristen.
MAGDA Csak téged, Úristen.
LAURA Én is csak téged szeretlek, Úristen.

Magda és Laura tesz pár lépést, elveszítik az egyensúlyukat és a szoba

sarkába zuhannak, ráesnek egy asztalra, lesodorják az összes üveget és
ennivalós tányért. Esés közben Magda és Laura azt kiabálja: „Segítsetek
rajtunk, Úristen, segítsetek rajtunk! Segíts! Segíts!” Kiabálásukra beszalad
a szobába Laurenz. Ő is nagyon erősen részeg. Laurenzen sötét öltöny
van, de totálisan vizes, patakokban csorog róla a víz. Látszik, hogy így,
öltönyben ült a vízzel teli kádban. Laurenz erősen imbolyogva beszalad a
szobába, és megáll középen. Csorog róla-belőle a víz.

LAURENZ Ki tört itt össze micsodát? Rögtön mindent megszerelek!

Magda és Laura az asztal mellett, a padlón fekve.

LAURA Laurenz, segíts, meghalunk.

LAURENZ Szívesen megszerellek benneteket. Adjátok ide a kezeteket,
szívesen lábra állítalak benneteket.
MAGDA Meghalok, Laurenz, nagyon fáj.
LAURENZ Mindjárt megszerellek, Magdalena.
LAURA Engem is, Laurát, szintén szerelj meg, Laurenz.

Laurenz odamegy a földön fekvő nőkhöz, lehajol és előrenyújtja mindkét

kezét. Laura és Magda megfogja a férfi kezét. Laurenz maga felé húzza
őket. Magda és Laura megpróbálnak lábra állni, Laurenz tiszta erőből
rángatja a kezüket, de a kezük kicsúszik Laurenz nedves kezéből, és
 Laurenz hátrazuhan, neki egy fotelnek, átbukik a fotelen és leesik a
padlóra, a fotel pedig fölülről őrá. Magda és Laura szintén elesik. Csönd
támad.
LAURENZ (a padlón fekve) Ha az ember szeret, mindig a padlón
hempereg, mert kifut a lába alól a talaj.
LAURA Milyen szép.
MAGDA (a padlón fekve) Laurenz, szeretsz?
LAURENZ De te ki vagy?
MAGDA A feleséged vagyok, Magda.
LAURENZ Rögtön megkereslek, feleségem, Magda.

Laurenz lassan föláll, tesz pár lépést a földön fekvő Magda felé. Eközben
Laura szintén megpróbál fölállni, sikerül föltérdelnie.

MAGDA Laurenz! Én hercegem, Laurenz! Én istenem, Laurenz, hiszen

ma a feleséged lettem, Laurenz, jöjj és vigyél el magadhoz.
Vár ránk a nászágy, Laurenz. Van neked nászágyad, Laurenz?

Laurenz lassan igyekszik Magda felé, de egyszer csak szemben találja

magát Laurával. Laurenz és Laura nézik egymást.

LAURENZ Igen, Magda, van nászágyam.

MAGDA Itt van nálad?
LAURENZ Igen, mindig nálam szokott lenni.
LAURA Mért hagytál el, Laurenz?
LAURENZ Figyelj, Laura, hiszen ezt már megbeszéltük, minek kell
megint…?
LAURA Tudni akarom, hogy mért hagytál el, Laurenz.
LAURENZ Hiszen ezt a témát már megbeszéltük, minek kell megint…?
MAGDA (a földön fekve) Mit beszéltetek már meg, na, mondjátok
meg, micsodát?!
LAURENZ Laura kérdi, hogy mért hagytam el, mit feleljek neki, Magda?
MAGDA Hogyhogy mit? Mondd neki, hogy rájöttél, hogy engem
szeretsz. Ezt már elbeszéltük neki, nem?
LAURENZ De most megint kérdezi.
MAGDA Hát akkor beszéld el neki még egyszer és gyere ide hozzám.
LAURENZ Laura, nekem végig jó volt veled ez alatt a három év alatt,
amíg együtt voltunk, de rájöttem, hogy a barátnődet,
Magdát szeretem, és ma meg már összeházasodtunk. És
ebből az alkalomból jól berúgtunk. De úgy rémlik, ezt már
megbeszéltük.
LAURA Csókolj meg, Laurenz.
LAURENZ Nem lehet, nős vagyok, a feleségem ott fekszik a földön.
LAURA Csókolj meg búcsúzóul, Laurenz. Elengedtelek a legjobb
barátnőmhöz, és összesen egy utolsó csókot kérek
búcsúzóul.
LAURENZ Hát, meg kell kérdeznem Magdától.
LAURA Akkor kérdezd meg gyorsan, Laurenz.
LAURENZ Magda, megcsókolhatom a…
MAGDA Mindent hallottam, Laurenz. A válaszom: nem.
LAURA Hát akkor majd én megcsókollak búcsúzóul, és ebbe senki
nem szólhat bele.

Laura odamegy Laurenzhez, egész testével hozzásimul.

LAURA Mért vagy ilyen vizes, Laurenz?

LAURENZ Mert megfürödtem, Laura.
LAURA Úgy látszik, elfelejtettél levetkőzni.
LAURENZ Úgy látszik, mindent elfelejtettem, úgy, ahogy van.

Laura szájon csókolja Laurenzet. Hosszú és kéjes csókban forrnak össze.

Magda megpróbál fölállni, második próbálkozásra sikerül neki. Magda
áll, kileng, mint egy inga, nézi a csókolózó Laurát és Laurenzet. Aztán
lassan odamegy a kanapéhoz és leül a kanapéra.

MAGDA Mért vagy ilyen vizes, Laurenz? Mert a vízen jártam és

beleestem ebbe a vízbe. Mért engem választottál, Laurenz?
Mert egész lényemmel szeretlek, drágám. És mi az, hogy
szerelem, Laurenz? Egy olyan állapot, amiben nem félek
tőle, hogy meghalok, drágám. Tehát nem félsz, hogy
meghalsz, Laurenz? Nem, nem félek, hogy meghalok,
drágám. Tehát nemsoká meghalsz, Laurenz? Mindannyian
nemsoká meghalunk, Magda. Tehát nincsen választásunk?
Senkinek nincsen választása. Tehát minden el van döntve
előre ebben az életben? Igen, Magda, minden el van előre
döntve ebben az életben. Tehát az, hogy nekünk találkozni
kellett és össze kellett házasodnunk – ez mind el volt előre
döntve, így? Hát persze, Magda, minden el van előre döntve
ebben az életben. És tehát az, hogy elvettelek a legjobb
barátnőmtől – ez szintén előre el volt döntve, így? Igen,
igen, persze, minden előre el volt döntve. Az is, hogy
hármasban akartunk berúgni, az is, hogy hazajöttünk ide,
Laurához? Az is, hogy ő most egyedül maradt, te meg jössz
hozzám, ez mind előre el volt döntve? Abszolúte. Ebben a
 világban minden dolog és minden esemény el van döntve
előre.

Laurenz és Laura abbahagyják a csókolózást. Laurenz eljön Laurától és

Magdához megy. Laura egyedül áll tovább, áll, lehajtott fejjel, kicsit
imbolyog. Laurenz leül Magda mellé a kanapéra.

MAGDA De ki hozza ezt a sok döntést? Ki dönt el mindent

helyettünk?
LAURENZ Az Úristen, persze, hát ki más!
MAGDA Mi az, te hiszel Istenben, Laurenz?
LAURENZ Úgy gondolom, igen, Magda.
MAGDA De mért vagy ilyen vizes, Laurenz?
LAURENZ Jártam a vízen és beleestem.

Laurenz átöleli Magdát, Laura marad ott, ahol volt, sír.

Sötét.

Harmadik jelenet
Éjszaka. Nappali Karl és Linda otthonában. A berendezés arról árulkodik,
hogy ez gazdag emberek otthona. Kanapék, asztal, egy szekrény itallal és
szivarokkal, könyvespolc. Két pár ül az asztalnál. Az öltözékükről ítélve
jómódú emberek. Gustav és a felesége, Lora, és Karl és a felesége, Linda.
Nagyon erősen részegek. Az asztalon megkezdett üveg martini,
megkezdett üveg drága konyak, pár speciális martinis pohár, pár
konyakos pohár, pár pohár víz.

GUSTAV …és akkor, légy oly szíves, ítéld el a macskát.

KARL Na de már miért, nem értem.
GUSTAV Mert a macska egy bűnöző.
KARL A macska – bűnöző?
GUSTAV Igen, a macska – bűnöző.
KARL Ne de már miért bűnöző a macska?
GUSTAV Mert megölte az anyádat kedvesem.
KARL Mi, micsoda?
GUSTAV Igen, úgy bizony.
KARL Én ezzel nem értek egyet.
GUSTAV Teljes felelősséggel kijelentem. Teljes felelősséggel
kijelentem, a macska megölte anyádat, Karl.
KARL Ez nincs így, Gustav.
GUSTAV Ez így van, Karl, a macska megölte az anyádat, ez bizony így
van.
KARL Én ezzel nem értek egyet.
GUSTAV Pedig értsél egyet vele, Karl.
KARL Hm? De nem tudok egyetérteni vele.
GUSTAV Miért, Karl?
KARL Mert ez valami ökörség, ez, amit mondasz. Nem értek belőle
egy szót sem, amit mondasz nekem. Hogyhogy a macska?
Milyen macska, Gustav?
GUSTAV Hogyhogy milyen macska, kedvesem? Már hogyhogy milyen
macska? Anyádnak a macskája, milyen más macska lehetne?
KARL Hagyd abba, az én anyámnak nem volt semmilyen macskája.
GUSTAV Hogyhogy nem volt semmilyen macskája?
KARL Hát úgy, hogy nem volt semmilyen macskája, úgy.
GUSTAV Miket beszélsz már, Karl? Volt neki macskája.
KARL Nem volt neki macskája, Gustav.
GUSTAV Hogyhogy nem volt semmilyen macskája? Volt macskája.
Magam láttam nála. Ott voltam anyádnál másfél éve és
láttam ott a macskát. Ott volt a macska.
KARL Na, tegyük fel, hogy volt neki macskája.
GUSTAV Volt macskája.
KARL Jól van, jól van már, volt macskája, és akkor mi van?
GUSTAV Az!
KARL Mi?
GUSTAV Az!
KARL Mi – az?
GUSTAV Az – az. Az, hogy az. Hogy volt macska. És megölte anyádat.
KARL De hogy tud egy macska megölni egy embert,
elmagyaráznátok nekem?
GUSTAV Ez a kérdésed?
KARL Igen, ez a kérdésem.
LORA Az enyém is.
GUSTAV Akkor itt van nektek a válasz – allergiás asztmával.
LINDA Bravó, Gustav. Bravó!

Linda tapsol.

KARL Micsoda ökörség! Miről beszélsz, milyen asztma, kedvesem?

GUSTAV Anyád allergiás asztmában halt meg. Megfulladt, mert
allergiája volt. Mire?
LINDA Macskára.
GUSTAV Tessék, a feleséged is tudja. A macska megölte anyádat, a
macska – bűnöző.
KARL Micsoda ökörség, nem akarom hallani, micsoda ökörség!
LINDA Fogadd el, kedvesem, ismerd el, hogy Gustavnak igaza van.
KARL Semmi szín alatt!
LINDA De kedvesem, miért?
KARL Miért? Miért? Hát azért, mert nincsenek neki érvei, azért.
GUSTAV Kinek nincsenek érvei, nekem nincsenek érveim?
KARL Igen, neki nincsenek érvei.
GUSTAV Nekem nincsenek érveim?
KARL Igen, neki nincsenek érvei.
GUSTAV Na hát akkor mondjad csak meg, barátocskám, mibe halt
meg anyád, hm?
KARL Anyám nem halt meg, él.
GUSTAV Mi, mi?!
KARL Mondtam, hogy mi. Anyám nem halt meg, él.
GUSTAV Miket mondasz itt?
KARL Azt, amit hallasz. Anyám nem halt meg, él.
GUSTAV Miket beszélsz, Karl, térj észhez?!
KARL Te térj észhez! Te térj észhez, élve eltemetni az anyámat, te
térj észhez! Anyám él!
LINDA Karl!
KARL Mit Karl?
LINDA Fejezd be, Karl.
KARL Anyám él, ő meg itt élve el akarja temetni, meg akarja
gyilkolni allergiás asztmával meg valami ócska macskával.
Anyám él! Pár perce beszéltem vele telefonon.
LINDA Fejezd be, Karl.
KARL Pár perce beszéltem vele telefonon.
LINDA Így nem lehet beszélni, Karl.
KARL Nem lehet így beszélni?! Nem lehet így beszélni?! Hát ez
tényleg érdekes, hogy mért?
LINDA Te magad is pontosan tudod, hogy miért, kedvesem.
KARL Még egyszer ismétlem, az anyám él, te meg fogd be a szád,
érted?!
GUSTAV Ide hallgass, Karl, öregem…
KARL Te is fogd be, érted?! Fogd be, érted? Egyetlen szót se szóljál
az anyámról, érted? Értesz engem? Értesz engem?! Értesz
engem?!

Karl hirtelen mozdulattal megragadja az asztal szélét és fölfordítja az

asztalt, minden, ami az asztalon volt, leröpül a földre. A poharakból és az
üvegekből mindenkinek a ruhájára, öltönyére ömlenek az italok. A nők
ijedtükben fölkiáltanak. Karl, miután mindent leszórt a földre, ami az
asztalon volt, erősen dülöngélve félrehúzódik. Mindannyian fölállnak, és
szintén erősen dülöngélve kijönnek az asztal mögül.

LINDA Mért csináltad ezt, Karl?

KARL Az anyám él.
LINDA Ide hallgass, kedvesem, Gustav és Lora a barátaink, mért
akarod megbántani őket, hogy szabad ezt, Karl?
KARL Anyám él.
GUSTAV Ide hallgass, öreg, gyere, beszéljünk úgy, mint két régi jó
haver.
KARL Minden szavunkért felelősséggel tartozunk, amit kiejtünk a
szánkon.
GUSTAV Naná hogy, haver…
KARL Minden szóért, amit kiejtünk a szánkon. Az Úr számon fog
kérni rajtunk minden szót, amit kiejtettünk a szánkon.
GUSTAV Ide hallgass, Karl…
KARL Nem, te figyelj ide, haver. Nem, te figyelj énrám, haver. Az
Úr számon fog kérni rajtunk minden szót, ami kijött a
szánkon. Minden egyes szót!

Linda, Lora, Gustav és Karl szemben állnak egymással, mindegyik erősen

dülöngél. Olyan, mintha ősi táncot táncolnának.

GUSTAV Hadd magyarázzak el valamit, jóbarát.

KARL Az Úr számon fog kérni rajtad minden szót, ami most kijön a
szádon.
GUSTAV Naná hogy.
LINDA Senki nem kér számon senkin, Karl, hagyd már abba.
KARL Az Úr számon fog kérni rajtunk minden szót, ami kijött a
szánkon.
LINDA Senki nem kér számon senkin semmit, ne nyomjad már ezt
az ökörséget, Karl. Ne rontsad el az esténket a hülye
makacsságoddal.
KARL Az Úr számon fogja kérni rajtad minden szavadat, minden
szót, ami kijött a szádon.
GUSTAV Hadd magyarázzak el valamit, Karl.
KARL Anyám él.
LINDA Édes Istenem, Karl, hagyd már abba ezt az ismételést.
LORA Ezt akárki csinálhatja, Karl. Nincs benne semmi nehéz, bárki
meg tudja csinálni. Én is el tudom kezdeni a végtelenségig
ismételni, hogy apám, aki meghalt három éve, hogy ő él.
 Vagy hogy az öcsém, akit egy éve megöltek, hogy ő szintén
él.
KARL Azt ismételsz, amit akarsz, de az anyám él – én ezt akarom
mondani, és senki nem győz meg az ellenkezőjéről!
LORA Az én öcsém szintén él, Karl.
KARL Na és?!
LORA Csak az, hogy egy éve megölték őt valami arabok, ott szúrták
le a háznak a kapujában, ahol lakott. Munkanélküli arabok
kirabolták és megölték. És mi, most én is ismételjem a
végtelenségig, hogy él?
KARL Azt ismételsz, amit akarsz és amennyit akarod. De az én
anyám él – én ezt akarom mondani, és kész!
LORA Az én öcsém szintén él, na és akkor?
KARL Na és akkor az anyám él, és kész.
LORA Az öcsém szintén él, élőbb, mint az összes többi élő, na és
akkor?
KARL Akkor semmi! Az anyám él, és kész.
LORA Az öcsém él, na és?
KARL Na és? Az anyám él, na és?!
LORA Az öcsém él, na és?
KARL Az anyám él, na és?!
LORA Az öcsém él, na és? Jaj, most meg hányingerem van, ki kell
mennem a vécére. Linda, nem tudnál velem jönni, egyedül
nem bírok, segítsél.
LINDA Hát persze, persze. Menjünk, segítek, nekem is pisilni kell,
gyerünk gyorsan.
LORA Hányni fogok.
LINDA Én is szintén hányni fogok, úgyhogy gyerünk gyorsan.
 Linda karon fogja Lorát, és erősen dülöngélve kimennek egy másik
szobába. Karl utánuk kiabál.

KARL Az Úr számon kér rajtatok minden szót, ami kijön a

szátokon.
GUSTAV Most én mindent megmagyarázok neked, jóbarát. Mindent
megmagyarázok, és te mindent megértesz. Arról van szó,
hogy te magad vagy az az Úr, Karl, akiről beszélsz. Te magad
vagy az az Úr, Karl. Szeretném, hogy ezt meghalljad, azt,
amit most mondok. Te vagy az Úr, Karl. Te az Úr vagy, Karl.
Értesz engem, jóbarát?

Karl csodálkozva néz Gustavra.

KARL Szerintem értelek, jóbarát.

GUSTAV De most, most értesz engem, jóbarát?
KARL Szerintem most, most értelek, jóbarát.
GUSTAV Te vagy az Úr, Karl, most értesz, kedvesem?
KARL Szerintem most értelek, jóbarát.
GUSTAV Te vagy az Úr, ezt kell megértened, öreg. Csak ezt,
kedvesem, hogy te az Úr vagy, csak ezt értsed meg, és
minden a helyére kerül.
KARL Szerintem most értelek, jóbarát. Térdre. Térdelj le előttem,
és csókold meg a kezem, Gustav.

Gustav kiabál.
GUSTAV Nem! Nem érted, Karl. Nem érted teljesen az egészet, haver.
Hát mert én is Úristen vagyok, jóbarát. Igen, igen, igen. Hát
mert én is Úristen vagyok, jóbarát! Igen, igen, igen, érted?
Hát mert én is Úristen vagyok, haver, érted?
KARL Szerintem most értem, haver. Te Úristen vagy, jóbarát.
GUSTAV Én Úristen vagyok, haver. És te is Úristen vagy, Karl. Érted,
most már értesz, kedvesem?
KARL Szerintem most már értelek, kedvesem.
GUSTAV Akkor hadd öleljelek meg, kedvesem.
KARL Ölelj meg, jóbarát.

Gustav és Karl megölelik egymást. Állnak, összeölelkezve, igyekeznek

megtartani az egyensúlyukat. Ide-oda dőlnek.

GUSTAV Te is Úr vagy, én is Úr vagyok, érted, haver?

KARL Két Úristen vagyunk ezen a földön.
GUSTAV Nem, Karl, mi egy Úr vagyunk ezen a földön. Nem kettő,
hanem egy.
KARL De hát ketten vagyunk, Gustav?
GUSTAV Mi ketten vagyunk, de egy Úr. Te is Úristen vagy, én is
Úristen vagyok, mi ketten vagyunk, de egy Úr, érted?
KARL De melyikünk az közülünk?
GUSTAV Mindjárt megmagyarázok mindent. Mi az Úr teste vagyunk,
érted? Te és én, mi az Úr teste vagyunk. Minden ember, aki
ezen a bolygón él, mi mind – az Úr teste vagyunk, érted?
Érted, Karl?
KARL Nem teljesen, jóbarát.
GUSTAV Az Úr teste vagy, ezt érted?
KARL Nem.
GUSTAV Hát mit lehet ezen nem érteni, Karl, annyira egyszerű az
egész. Az Úr – az végtelenség, az, aminek nincs se kezdete,
se vége, de neki is van formája, neki is van teste. És ez a test
mi vagyunk. Én, Linda, Lora, az összes többi ember, na és
persze te, Karl. Az Úr teste vagy, Karl.
KARL Nem, ne, ne mondj ilyet, én nem lehetek.
GUSTAV Mi nem lehetsz, Karl?
KARL Nem lehetek az Úr teste, nagyon rossz vagyok.
GUSTAV Ne bonyolítsad, Karl, mindnyájan az Úr teste vagyunk, a jók
is, a rosszak is.
KARL Csak én nem, Gustav.
GUSTAV De miért?
KARL Mert rossz vagyok.
GUSTAV Mi mind az Úr teste vagyunk, érted, mind. Annál is inkább,
mert te nem vagy annyira rossz, haver.
KARL Rossz vagyok.
GUSTAV Nem vagy rossz, Karl.
KARL Rossz vagyok.
GUSTAV Nem vagy rossz.
KARL Rossz.
GUSTAV Nem.
KARL Lefeküdtem a feleségeddel, Gustav.
GUSTAV Mi?
KARL Pár évvel ezelőtt lefeküdtem a feleségeddel, Gustav.
GUSTAV Te mit mondasz, Karl?
KARL Ez az igazság, jóbarát, ezt csináltam. Nagyon, nagyon
szégyellem. Évek óta együtt élek ezzel, és azóta mindig olyan
 nehéz a szemedbe néznem. Már rég el akartam mondani, de
nem tudtam rászánni magam. Rossz vagyok, Gustav.
Nagyon, nagyon rossz. Nem lehetek az Úristen teste, néha
úgy érzem, arra se vagyok méltó, hogy embernek legyek a
teste, sőt, talán állatnak se. Utálom saját magamat, nagyon
erősen utálom magamat, Gustav. Hát ez a helyzet, ez a
helyzet, haver.

Szünet. Bejön Lora és Linda. Lora Gustavhoz meg, Linda pedig Karlhoz.
Mindkét hölgy belekarol a férjébe.

LORA Azt hiszem, ideje hazamennünk, drágám. Valamitől ma

annyira fáradt vagyok.
LINDA Igen-igen, azt hiszem ránk is ránk fér az alvás.
GUSTAV Egy perc, kedves hölgyeim, valamit meg kell magyaráznom a
mi Karlunknak, szeretném, hogy jobban értse. Mi itt ketten
még nem fejeztük be. Érted, kedves Karl, tudniillik az nem
számít, hogy milyen ember vagy, Karl, rossz vagy jó. Ennek
semmi jelentősége, mert így is, úgy is az Úristen vagy. Akárki
is vagy, Karl, így is, úgy is az Úr teste vagy, így is, úgy is.
Érted, Karl? Akárki is vagy, az Úr teste vagy, érted? Érted,
hogy mi, Karl?
KARL Szerintem kezdelek érteni, Gustav.
GUSTAV És a feleségem, Lora, akármilyen ember is, és a te feleséged,
Linda, mindnyájan az Úristen teste vagyunk. Te is, ő is, Lora
is, én is – mind az Úr teste vagyunk, érted, hogy mi, Karl?
KARL Szerintem értem, hogy mi, haver.
LORA Én nem értem, hogy mi. Mi ez a különös filozófia, mi ez,
Gustav?
GUSTAV Te az Úristen vagy, Lora, az Úristen teste vagy, érted?
Úristen vagy, Lora. Linda is az Úristen, én is az Úristen
vagyok, és még a mi Karlunk is, aki nagyon-nagyon rossz, ő
szintén az Úristen. Mind az Úristen vagyunk. Sőt még az
arabok is, akik megölték és kirabolták az öcsédet, Lora,
szintén az Úristenek – hát ilyen filozófia ez, kedves Lorám.
LORA Ne merd Istennek nevezni az öcsém gyilkosait, Gustav.
GUSTAV Mindnyájan az Úristen vagyunk, Lora, azok is, akik megölnek
minket ebben a különös világban, mind, is, is, is…
LORA Nagyon hatásosnak hangzik, főleg éjjel háromkor, ilyen
mennyiségű pia után. És gondolom, ezzel fejezzük is be
szépen ezt az estét, kedvesem. Megyünk haza, vár minket az
ágyunk, gyerünk, tegyük le fáradt, részeg Úristen-testünket.
LINDA Ez szép volt.
KARL Nagyon.
GUSTAV Azt hiszem, tényleg épp ideje, kedves Lindánk és Karlunk.
LORA Gustav, mint mindig, elengedte a gépkocsivezetőjét,
úgyhogy gyalog kell mennünk.
LINDA Karl gépkocsivezetője elvisz benneteket, igaz, Karl?
KARL Én is elengedtem a gépkocsivezetőmet, kedvesem, úgyhogy
tényleg gyalog kell mennetek.
GUSTAV Én a magam részéről kimondottan örülök, az ember mégse
fekhet le ilyen rettenetes állapotban.
LORA Kedvesem, gyönyörű vagy.
GUSTAV Te is, kedvesem.
LORA Karl, Linda, gyönyörűek vagytok.
GUSTAV És gyönyörű este volt ez a mai. Hadd öleljelek meg
búcsúzóul titeket!

Gustav megöleli Karlt és Lindát. Aztán Lora megpuszilja Karlt és Lindát.

Gustav Jó éjszakát, Karl! Jó éjszakát, Linda! Minden jót,

viszontlátásra.
KARL Viszontlátásra, Gustav. Viszontlátásra, Lora.
LINDA Viszontlátásra, Gustav. Szia, Lora.
LORA Jó éjszakát, sziasztok.

Gustav és Lora elmegy. Karl fáradtan odamegy az asztalhoz és ráül az

asztalra. Linda melléül.

LINDA A mindenit, soha életemben nem rúgtam be ennyire, hogy

történt ez, Karl?
KARL Ha őszinte akarok lenni, én utoljára az egyetemi búcsúbulin
rúgtam be ennyire.
LINDA És az a furcsa, hogy éppen anyád halála alkalmából rúgtunk
be ennyire, aki végképp ki nem állhatott semmilyen alkoholt.
Hogy alakult ez így? Meg még ez az idióta beszélgetés a
macskáról, aki megölte anyádat, remélem, nem sértődtél
meg nagyon Gustavra, Karl?
KARL Miről beszélsz, Linda?
LINDA Erről a hülye kis sztoriról, hogy anyádat a macska ölte meg,
amivel Gustav előjött.
KARL Senki nem ölte meg anyámat, Linda, anyám él.
LINDA Karl!
KARL Anyám él, Linda.
LINDA De hát miket mondasz már, Karl?!
KARL Anyám él – és kész, ezt mondom, kedvesem!
LINDA Ó, úristen, Karl!

Karl föláll és a kijárathoz megy.

LINDA Hová mész, Karl?

KARL Járnom kell egyet.
LINDA Várj, jövök veled, Karl.

Karl kimegy a házból, Linda megy után.

Sötét.

Negyedik jelenet
Éjszaka. Egy étterem konyhája. Az étterem már régen bezárt, de a
konyhában, elmosott asztalnemű, lábosok, nagy és kis kések és egyéb
konyhai eszközök között összegyűlt egy ötfős társaság. Négy férfi: Max,
Rudolf, Gabriel és Matthias. És velük van egy fiatal lány, őt Rosának
hívják. Mindannyian nagyon erősen részegek.
Rosa egy tálalóasztalon ül, kezében pohár pezsgő, mellette, szintén pohár
pezsgővel a kezében áll Rudolf. Erősen imbolyog, ezért egyik kezével
belekapaszkodik egy fényes, vékony rúdba, amelyen a tiszta lábosok
lógnak.
Max és Gabriel egy mosogatónál ülnek. Gabriel egy nyitott üveg üveg
pezsgőt tart a jobb kezében, tölt magának és Maxnak. A pezsgő kiszalad
a poharaikból és az öltönyükre folyik.
Matthias erősen dülöngélve odamegy a nagy hűtőszekrényhez, kinyitja az
ajtaját, és sokáig nézi, mi van odabent.

ROSA Senki nem akarhat tőlem többet, mint amit tudok, úgyhogy
fogja be a száját, bíró úr.
RUDOLF Ez nagyon vicces, nagyon vicces, az, ahogy mondod, és ezt ki
mondta?
ROSA „Senki nem akarhat tőlem többet, mint amit tudok, úgyhogy
fogja be a száját, bíró úr.” – ezt a főszereplő nő mondta
abban a filmben, aminek nem emlékszem, mi a címe, amit
ma délután láttam.
RUDOLF Ismételjed csak el, ismételjed el még egyszer nekem,
ismételjed csak el még egyszer nekem!
ROSA Senki nem akarhat tőlem többet, mint amit tudok, úgyhogy
fogja be a száját, bíró úr.
RUDOLF Ez nagyon vicces, Max, hallod, hogy mit mond, hogy milyen
vicces?! Ismételjed csak el még egyszer a Maxnak, holnap
megnősül, legalább máma utoljára nevessen egy kicsit.
ROSA Senki nem akarhat tőlem többet, mint amit tudok, úgyhogy
fogja be a száját, bíró úr.
RUDOLF Ez nagyon vicces, nagyon vicces, ez, amit mond, hallod,
Max? Kicsit nevethetsz az utolsó agglegényestéden, holnap
már nem lesz kedved nevetni. Hallod?
MAX Mindent hallok.
GABRIEL Én is mindent hallok.
RUDOLF De nagyon vicces, igaz? Melyik filmből van ez, én is meg
akarom nézni?
ROSA Ma délután láttam a filmfesztiválon, de nem emlékszem, mi
a film címe, egy iráni film, nem emlékszem, mi a címe, iráni a
rendezője, nem emlékszem a nevére, és amúgy semmire
nem emlékszem a filmből, csak erre a mondatra.
RUDOLF Na mondjad, mondjad még egyszer, hadd nevessünk rajta
még egyszer, na…
ROSA Senki nem akarhat tőlem többet, mint amit tudok, úgyhogy
fogja be a száját, bíró úr.

Rudolf megpróbál nevetni, de nem sikerül neki, akkor elkezdi megjátszani,

hogy nevet, de nagyon hamisra sikeredik, sőt ijesztőre.

RUDOLF Ó, Istenem, milyen vicces! Hahaha… Ide hallgass, Max, ez

annyira vicces! Hahaha!

Matthias néz a nyitott hűtőszekrénybe.

MATTHIAS Az meg mért van, Max, sehol nem látok semmilyen húst?
MAX Azért.
MATTHIAS Azért – mi?
MAX Azért mert.
MATTHIAS Mi mert? Azt mondom, hogy sehol nem látok itt semmilyen
húst, sehol.
MAX Mert ez vegetáriánus étterem.
MATTHIAS Igen? És az mit jelent?
MAX Azt, hogy itt nincs és nem is lehet hús. Mert ez egy
vegetáriánus étterem.
MATTHIAS De kíváncsi vagyok, hogy mért egy vegetáriánus étterem ez?
MAX Mert… A szüleim éttermében vagyunk.
MATTHIAS És ez mindent megmagyaráz?
MAX És ez mindent megmagyaráz.
MATTHIAS Mit magyaráz ez meg? Nem magyaráz ez meg semmit. Hol a
hús, Max?
MAX Ez megmagyarázza azt, hogy a szüleim vegetáriánusok és
vegetáriánus éttermet nyitottak… Egy vegetáriánus
étteremben nem lehet hús. Hát ezt magyarázza meg ez.
MATTHIAS De kinek kell az, egy ilyen étterem, ahol egy darab hús sincs?
MAX Azoknak kell, akik nem esznek húst, a ve-ge-tá-ri-á-nu-sok-
nak.
MATTHIAS És azok kinek kellenek, akik nem esznek húst?
GABRIEL Az Úristennek, Matthias. Az Úristennek kellenek azok, akik
nem esznek húst. Isten szereti a vegetáriánusokat, a
húsevőket viszont pokolra küldi.
ROSA Ez nem igaz.
GABRIEL Igaz.
ROSA Nem igaz.
RUDOLF Te meg egy kurva vagy, honnan tudnád, mi igaz, és mi nem?
ROSA Lehet, hogy kurva vagyok, de tudom, mi igaz, és mi nem.
RUDOLF Honnan?
ROSA Az életből.
RUDOLF Milyen életből? Egy kurva életéből?
ROSA Járok moziba.
RUDOLF Ó, hát akkor érthető!

Matthias továbbra is a nyitott hűtőszekrény előtt áll és vizsgálgatja, ami

benne van.
MAX És mért hoztatok magatokkal kurvát?
MATTHIAS Megenni.
MAX Pedig megmondtam, hogy senkit ne hozzatok ide, mert ez a
szüleim étterme, főleg egy kurvát!
RUDOLF De ez az utolsó agglegény estéd, Max. Hát ez legénybúcsú,
és milyen egy legénybúcsú kurva nélkül?
MAX Nem kértelek rá, hogy hozzatok kurvát, főleg a szüleim
éttermébe.
GABRIEL Hagyd már abba, Max, a szerelem minden helyhez passzol,
egy vegetáriánus étteremhez meg főleg.
MATTHIAS Én húst akarok, javaslom, hogy együk meg ezt a kurvát,
süssük meg ebben a serpenyőben itt.

Matthias becsukja a hűtőszekrényt és odamegy a falhoz, ahol egy nagy

serpenyő lóg. Matthias megpróbálja levenni a serpenyőt a falról.

RUDOLF Ne félj, nem hagylak bántani, a védelmem alatt állsz.

ROSA A szerelemtől senki nem tud megvédeni, szépséges
Gulbaharom.
RUDOLF Mi, mi?
ROSA Ez egy másik mondat abból a filmből, amit ma láttam. Csak
úgy eszembe jutott.
MAX Minek hoztatok ide kurvát, mikor ez a szüleimnek az
étterme, menjen el?!
GABRIEL Szeretni, Max.
MATTHIAS Megenni.
 Matthias leveszi a serpenyőt a falról, de az nehezebbnek bizonyul, mint
gondolta, Matthias a serpenyő súlya alatt néhányat lép hátrafelé és
hanyatt esik.

MATTHIAS Áh! Hogy az a… az anyádat…

MAX Élsz, Matthias?
MATTHIAS (a földön fekve) A franc egye meg a vegetáriánus
éttermedet, azt!
MAX Ne merj így beszélni a szüleimről!
GABRIEL Nem a szüleidről beszél, az étteremről beszél.
MAX Ez egy és ugyanaz.

Matthias föláll, a kezében tartja a serpenyőt.

MATTHIAS A vegetáriánusok mind titkos fasiszták. Normális ember nem

fog lemondani a húsról, ilyet csak a perverzek csinálnak.

Max odamegy Matthiashoz.

MAX Az én szüleim nem perverzek.

MATTHIAS Akkor mért nem esznek húst?
MAX Mert vegetáriánusok.
MATTHIAS Ez egy és ugyanaz.
MAX Fú, te!

Max nekikészül, arcon akarja ütni Matthiast, de annak sikerül védekeznie

a serpenyővel, úgyhogy Max teljes erővel beleüt a serpenyőbe. Max
 fölkiált a fájdalomtól, rázza a kezét, összegörnyed és lerogy a földre.
Gabriel kiált és Matthiasra veti magát.

GABRIEL Áááááá!!!

Gabriel ledönti a lábáról Matthiast, együtt repülnek a konyha egy távoli

sarkába, közben föllöknek egy asztalt, tele lábosokkal és evőeszközökkel,
nagy zajjal minden lerepül a földre. Gabriel és Matthias egy élelmiszeres
dobozokkal teli asztalnak zuhannak, hemperegnek az asztalon, az összes
dobozt és csomagot leborítják a földre, és maguk is elterülnek. Esés
közben mind a ketten kiáltanak és aztán elcsöndesednek.
Nagy csönd támad, csak azt hallani, hogy nyög a csöndben Max.

RUDOLF Rosa, hogy hívnak téged?

ROSA Úgy hívnak, Rosa.
RUDOLF És mi az igazi neved, amikor nem vagy kurva, akkor hogy
hívnak?
ROSA Mindig Rosának hívnak.
RUDOLF Még amikor nem is vagy kurva, akkor is ugyanaz a Rosa
vagy, mint most is?
ROSA Mindig Rosa vagyok.
RUDOLF Furcsa.
ROSA A szerelemtől senki nem tud megvédeni, szépséges
Gulbaharom.

Max föláll a földről, imbolyog, az asztalhoz megy, amelyen vizesüvegek és

italok állnak. Max elvesz egy másfél literes vizet és hosszan iszik, a fél
palackot kiissza. Gabriel és Matthias is magához tér, segítenek
 egymásnak lábra állni. Miután fölegyenesedtek, lassan, erősen
dülöngélve odamennek az asztalhoz, ahol Max áll. Odamennek Maxhoz,
Max Matthiasnak nyújtja a vizes palackot, Matthias iszik. Amikor az egész
maradékot megitta, Matthias eldobja a palackot valahová, és odamegy
Maxhoz. Összeölelkeznek. Gabriel egy másik palackból iszik vizet.

RUDOLF Mennyi a tarifád, Rosa?

ROSA Hát tudjátok, mennyi – ötven euró per fő per óra.Egyébként
már három órája itt vagyunk, nekem nemsokára mennem
kell haza.
RUDOLF És mért értékeled magad ilyen olcsóra, Rosa?
ROSA Ha többet akartok fizetni, tessék, nem bánom.
RUDOLF És mért értékeled magad ilyen olcsóra, Rosa? Ilyen olcsóra?
Miért?!
ROSA A szerelemtől senki nem tud megvédeni, szépséges
Gulbaharom.
RUDOLF A kérdésem: mért értékeled magad ilyen olcsóra, Rosa?
ROSA Senki nem akarhat tőlem többet, mint amit tudok, úgyhogy
fogja be a száját, bíró úr.
RUDOLF Holnap mindenképpen elmegyek megnézni ezt a filmet,
mielőtt vége lesz a filmfesztiválnak. Te jössz moziba,
Gabriel?
GABRIEL Én már moziban vagyok.

Max és Matthias elválnak egymástól. Max leül egy asztalra, Matthias

mellette áll. Gabriel odamegy Rosához és Rudolfhoz.
GABRIEL Az alkohol szeretete – ugyanaz a szeretet, mint az anya–fiú
szeretet. Ugyanaz, mint ahogy egy szerzetes szereti az Urat.
Ez mind ugyanaz a szeretet. A mákos kalácsot szeretni –
ugyanaz, mint a felebarátodat szeretni. Az édesség szeretete
– ugyanaz, mint az Isten iránti szeretet. Szeretni a sült húst
és szeretni Jézust – az egy és ugyanaz. A fő: a szeretet!
ROSA Én is így gondolom, pontosan ugyanúgy, mint maga.
GABRIEL Nem én gondolom így, hanem a bátyám. A bátyám pap,
állandóan hallgatom a sok ilyen történetét, hogy mi szeretet
vagyunk. Te szeretet vagy, ő szeretet, azok is ott – Max és
Matthias, azok is szeretet. Ezt mondja, katolikus pap a
bátyám, ezt mondja.
ROSA Én hiszek Istenben.
GABRIEL Isten szeretet, az elefánt szeretet, a torta szeretet, a patkány
szeretet, a Bin Laden szeretet, a prostituált szeretet. Minden
szeretet. A bátyám ezt mondja.
RUDOLF Mit nyomod ezt a sok ökörséget, Gabriel, a bátyád nem
mondhat ilyeneket, ilyet semmilyen pap nem mond,
micsoda ökörség. Ismerek papokat, soha nem mondanak
ilyet, hogy „az elefánt szeretet”. Egyetlen pap se mond ilyet.
GABRIEL De az én bátyám ezt mondja.
RUDOLF Furcsa. Szerintem mindent direkt most találsz ki, hogy
szerepelj itt nekünk. Nem hiszem, hogy a bátyád ilyesmi
ökörségeket mondjon.
GABRIEL És ha most rögtön fölhívjuk és megkérdezzük?
RUDOLF Á, hagyd már abba, nem hívunk föl senkit, késő éjszaka van.
GABRIEL A bátyám, aki katolikus pap, azt mondja, hogy minden
szeretet, abszolúte minden. A lábasok szeretet, a kések, a
 galambok, a szardarabok, a whisky, a hányás, Jézus, az
angyalok, a rágógumi, a pénz, a részeg prostituált, a büdös
piszkos zokni – mind szeretet. A bátyám, aki katolikus pap,
ezt mondja.
MATTHIAS És nem véletlenül egy olyan, aki megrontja a kisfiúkat és
akikről az újságokban írnak?
GABRIEL Te, te azt hiszed eltűröm, hogy sértegesd a bátyámat?

Gabriel fenyegetően elindul Matthias felé, Max közéjük áll.

MAX Nyugi, nyugi. Gabrielnek nincs semmilyen bátyja, csak viccel.

MATTHIAS Tudom, hogy nincs neki semmilyen bátyja, én is csak
viccelek.

Matthias és Gabriel elmegy, más-más irányba.

GABRIEL A bátyám azt mondja, hogy meg kell hallanunk az Úr

suttogását a szívünkben. Mindannyiunknak meg kell
hallanunk az Úr suttogását a szívünkben. A bátyám azt
mondja…
MATTHIAS Nincs semmilyen bátyád, fogd be.
GABRIEL Meg kell hallanod az Úr suttogását a szívedben, ezt üzeni a
bátyám általam.
MATTHIAS Idióta!
ROSA Én tudom, miről beszél, nem idióta. Én hallom az Úr
suttogását a szívemben. Nem mindig, de néha szokott lenni,
hogy hallom.
RUDOLF Csak te egy kurva vagy, Rosa, te nem mondhatsz ilyet.
ROSA De hallom. Becsületszavamra, néha hallom az Úr suttogását
a szívemben.
RUDOLF A kurvák mért mindig ilyen vallásosak?
GABRIEL A bátyám katolikus pap, azt mondja, hogy mindenki legalább
egyszer életében kellett hogy hallja az Úr suttogását a
szívében, de ezt nagyon kevesen tudják bevallani.
MATTHIAS Nincs semmilyen bátyád, mit hordasz összevissza.
GABRIEL Mindannyian halljuk az Úr suttogását a szívünkben, de
egyszerűen eltitkoljuk, még saját magunk előtt is titkoljuk.
ROSA Ez igaz, ez igaz, a bátyádnak abszolút igaza van.
MATTHIAS Hát nincs neki semmilyen bátyja, miről beszélünk?!
MAX Arról, hogy a menyasszonyom szintén hallja ezt a suttogást,
és a szüleim gyakran mondogatják, hogy ők szintén hallják az
Úr suttogását a szívükben.
MATTHIAS Na persze, hát ők vegetáriánusok, azok ennél különbeket is
tudnak hallani.
MAX De én és a menyasszonyom, mi nem vagyunk
vegetáriánusok, de mi is ezt halljuk, bár mi húst is eszünk.
MATTHIAS Mit hallotok már ti, Max?
MAX Az Úr suttogását a szívünkben.
GABRIEL Mindnyájan halljuk az Úr suttogását a szívünkben, csak nem
valljuk be még saját magunknak se.
MAX Én most bevallottam. Én néha hallom az Úr suttogását a
szívemben, hiába nem hiszek Istenben, és hiába nem vagyok
vegetáriánus.
RUDOLF Na hogyha már itt tartunk, akkor én szintén nem hiszek
Istenben. És különösen nem hiszek abban, amit a katolikus
 papok mondanak, nem akarnám megsérteni a bátyádat,
Gabriel.
MATTHIAS Nincs neki bátyja.
RUDOLF Tudom, hogy nincs neki bátyja, de hát nem ez a lényeg,
hanem az, hogy bár nem hiszek Istenben, de én szintén néha
hallom az Úr suttogását a szívemben.
ROSA Igen-igen. Néha egész tisztán lehet hallani. Igaza van a
bátyádnak.
RUDOLF Igen-igen, igaza van a bátyádnak.
MATTHIAS Most mi, rajtam akartok gúnyolódni, hát nincs neki bátyja,
hogy lehetne igaza neki? Miket beszéltek itt egyáltalán?!
MAX Idehallgass, Matthias. Mind jó ismerősei vagyunk egymásnak
úgyhogy beszéljünk őszintén. Ha csak néha is, mindannyian
igenis halljuk az Úr suttogását a szívünkben, és nem kéne
úgy tenned, mintha nem értenéd, hogy mit mondunk. Valld
be, ugye hogy te is hallod?
MATTHIAS Én felnőtt ember vagyok.
GABRIEL Hát éppen erről van szó, öreg. A bátyám, a katolikus pap azt
mondja, hogy a felnőttség első jele pont az, hogy az ember
elkezdi hallani az Úr suttogását a szívében. A gyerekek nem
hallják. Ők még nem figyelnek oda magukra, úgy is
boldogok. De mi már nem találjuk meg a boldogságunkat a
környező világban, ezért ahogy öregszünk, egyre gyakrabban
lehunyjuk a szemünket és belehallgatunk magunkba, hogy
mi van ott bent bennünk, na és akkor meghalljuk az Úr
suttogását a szívünkben.
ROSA Én leggyakrabban reggel szoktam hallani az Úr suttogását a
szívemben, amikor megjövök a munkából.
RUDOLF Még dolgozol valahol?
ROSA Nem. Csak ebben a munkában. De úgy elfáradok, hogy
szinte semmi erőm, úgy érek haza és bezuhanok az ágyba.
Na és akkor hallom az Úr suttogását a szívemben.
MAX Gabriel, merész ember a bátyád, nevén nevezi a dolgokat,
arról beszél, amiről mi félünk hangosan megszólalni. Mi
mind halljuk az Úr suttogását a szívünkben, de szégyelljük
bevallani. Biztos vagyok benne, hogy Matthias is hallja. Na,
Matthias, ne csináld már, mondd ki, hogy igazam van.
MATTHIAS De hát ez olyan hülye dolog.
GABRIEL Ne félj, nem meséljük el senkinek.
RUDOLF Senki nem fogja megtudni a munkahelyeden, hogy hallod az
Úr suttogását a szívedben, pedig ők is mind hallják.
MATTHIAS Igen, egyszerűen berúgtatok és megbolondultatok.
MAX Berúgtunk és bevallottuk magunknak azt, amit józan fejjel
nem tudunk bevallani.
MATTHIAS Azzal számoljatok, hogy holnap le fogok mindent tagadni.
RUDOLF De hát mi is.
GABRIEL Én nem. Nem árulom el a saját bátyám meggyőződését.
MATTHIAS Nincs bátyád.
GABRIEL Na és?!
MAX Gyerünk, Matthias, ne csináld, valld be, hogy szintén hallod
az Úr suttogását a szívedben.
MATTHIAS Mekkora szemetek vagytok.
MAX Igen, szemetek vagyunk, de halljuk az Úr suttogását a
szívünkben, te is hallod, de nem mered bevallani, nem
mersz önmagad lenni, akár egy pillanatra is.
GABRIEL Na, Matthias.
RUDOLF Ne legyél gyáva köcsög.
MATTHIAS Mi, mi?!
RUDOLF Legyél igazi férfi, valld be, hogy hallod az Úr hangját a
szívedben.

Matthias a többieket nézi és feszülten gondolkodik.

MATTHIAS Na jó.
MAX Mi jó? Mondd ki hangosan.
MATTHIAS Mit mondjak ki?
MAX Ne hülyülj, Matthias. Mondd ki hangosan, hogy hallod az Úr
suttogását a szívedben.
MATTHIAS Hallom az Úr suttogását a szívemben. De gáz, rég nem
rúgtam be így, mint máma.
GABRIEL Na, hát látod, milyen egyszerű volt végül.
MAX Én, bakker, egy bank operációs menedzsere, hallom az Úr
suttogását a szívemben, az anyjába. És ez nem vicc, az
anyjába. Holnap megnősülök – na és ez aztán már tényleg
nem vicc, és ha nincs ez az Úrnak a suttogása a szívemben,
már rég leléptem volna ebből a világból valahová a jó
francba.
MATTHIAS Na jól van, jól van, én is hallom, bár annyira tojok a sok
dumátokra az Istenről. Tojok az Istenetekre. De hallom a
suttogását, az anyátokba, hallom a suttogását, az anyátokba.
Hallom az Úr suttogását a szívemben, az anyátokba. Csak
suttog, suttog, suttog nekem itt bent, ez az Úr.
RUDOLF Én reggelente hallom az Úr suttogását, pár perccel azelőtt,
hogy elkezd csöngeni az a kibaszott ébresztőóra. Mindig
 fölébredek pár perccel ez előtt a borzalmas csöngés előtt,
fekszem és arra gondolok, hogy megint be kell mennem a
kibaszott irodába, megint egész nap telefonálgatnom kell a
kibaszott telefonomon, megint látnom kell a sok elbaszott
arcot, na és akkor kezdem hallani az Úr suttogását a
szívemben.
GABRIEL A bátyám, a katolikus pap azt mondja, hogy Isten állandóan
suttog nekünk, állandóan. Egy másodpercre se hallgat el. És
tudom, hogy ez azért van, mert vannak olyan napok az
életemben, amikor semmi nem képes visszahozni az
egésznek az értelmét. Semmi nem képes visszahozni az
egésznek az értelmét. Semmi nem képes visszahozni az
egésznek az értelmét, és csak az Úrnak a suttogása…
MATTHIAS Csak az Úrnak a suttogása, az anyjába.
GABRIEL Csak az Úrnak a suttogása. Az Úr suttogása, ami sírásra
hasonlít.
ROSA Igen-igen-igen! Mert amikor Ő suttog, akkor nekem is az az
érzésem, hogy Ő sír.
MAX Pontosan, Ő sír.
RUDOLF Igen, így van. Az Úr sír a szívemben – és ez az Ő suttogása.
MATTHIAS Igen, ez inkább sírás, az Úr suttogása a szívemben – sírás.
GABRIEL Csssss! És most mindjárt eljön a pillanat, amikor
meghallhatjuk az Úr suttogását a szívünkben. Gyertek ide,
mind. Ne mondjatok semmit, csak gyertek ide.

Mindannyian összegyűlnek a konyha közepén és megölelik egymást.

Gabriel Bátyám, a katolikus pap azt mondja, hogy az különösen
hasznos, ha kollektíve hallgatja az ember az Úr suttogását.
Öleljük meg egymást. Cssss! Hallgassuk az Úr suttogását a
nagy közös szívünkben.

Mind ott állnak némán, összeölelkezve. Csend lesz. Senki nem ad ki

semmilyen hangot. Bizonyos idő múltán egyszer csak szipogást hallani,
Rosa sír. Még pár másodperc múlva Rudolf kezd el sírni, utána Max kezd
sírni, s az ő sírásukhoz csatlakozik Gabriel és Matthias sírása. Mind ott
állnak összeölelkezve a konyha közepén és sírnak. Éjszaka. A csöndben
egyszer csak négy részeg férfi és egy részeg nő szipogását lehet hallani, ez
az Úr suttogása.

Sötét.
 MÁSODIK FELVONÁS
Első jelenet
Éjszaka, utca. Az utcán, egy rég bezárt étterem ajtaja előtti lépcsőn ül
Martha. Rá van száradva a sár. Martha lehajtott fejjel ül és valamit
dünnyög az orra alatt. Bejön Gustav és Lora. Elmennek Martha mellett, de
hirtelen megállnak. Gustav otthagyja Lorát és néhány lépést tesz Martha
felé.

GUSTAV Kisasszony, szüksége van segítségre?

Martha lassan fölemeli a fejét, nézi Gustavot, szeretné megérteni, hogy

mit akarnak tőle.
GUSTAV Hall engem, kisasszony, nincs semmi baja?
MARTHA Jó estét.
GUSTAV Jó estét. Kérdezem, hogy nincs semmi baja?
MARTHA Jó estét. Elárulok egy titkot. Szerelmes vagyok magába.
GUSTAV Igen?
MARTHA Igen! Szerelmes vagyok magába.
GUSTAV Ó! Micsoda meglepetés!
MARTHA Szerelmes vagyok magába.
GUSTAV Ó, micsoda meglepetés! Bevallom, nem számítottam ilyen
vallomásra.

Gustav odamegy Marthához.

LORA Mit csinálsz, Gustav? Mért állsz le vele, menjünk haza?!

GUSTAV Várj, Lora, szerintem találkoztam egy nővel, aki szerelmes
belém.
LORA Miket hordasz össze, Gustav? Hagyd abba, ne állj le vele,
nagyon kérlek, menjünk.
GUSTAV Bocsáss meg, Lora, de hogy tudnék elmenni azok után, ami
az előbb köztem és e között a lány között történt?
MARTHA Vártalak, hogy megmondjam, hogy szerelmes vagyok beléd.
GUSTAV Hát még ilyet, ha?! Hogy ilyen váratlanul? Igaz, én nős
vagyok.
MARTHA A feleséged semmit nem fog tudni, alszik.
GUSTAV Nem, a feleségem itt van, nem alszik.
MARTHA Alszik.
GUSTAV Azt hiszem, értem, mire célzol. Alszik. Hát még?

Martha föláll és imbolyogva odamegy Gustavhoz, megáll vele szemben.

Gustav és Martha nézik egymást.

LORA Gustav, mit csinálsz, megőrültél? Mért provokálod ezt a

szegény lányt, hát nincs magánál! Tényleg nem látod? Hagyd
békén, menjünk, fázom, haza akarok menni, Gustav!
GUSTAV Várj, Lora. Azt hiszem találkoztam azzal a nővel, aki
szerelmes belém, bocsáss meg.

Lora odamegy Gustavhoz és Marthához.

LORA Menjünk haza, Gustav, nem csinálhatod ezt velem, nem

érdemlem ezt. Gyerünk. Kisasszony, hagyjon minket békén,
jó?
MARTHA Nem lehet, szerelmes vagyok a férjébe.
LORA Úristen, hát ez egy rémálom! Gustav, ez a lány beteg, nem
tudsz neki segíteni, menjünk, nagyon kérlek, menjünk.

Lora a zakója ujjánál fogva húzza Gustavot, de Gustav finoman ellöki

magától Lorát. Gustav és Martha tekintete még mindig összekapcsolódik
a másikéval

GUSTAV Várj, Lora. Te csakugyan nem látod, mi történik itt most?

LORA Én világosan látom, mi történik itt most, látom, hogy gúnyt
űzöl belőlem, csak azt nem értem, mivel érdemeltem ki ezt,
ezt a te bánásmódodat velem?

Gustav és Martha tekintete még mindig egymásba fonódik.

GUSTAV Várj, Lora.

MARTHA Szeretem a férjedet, Lora. Ő az a férfi, akit egész életemben
vártam.
GUSTAV Nahát?! Bennem föl sem merült, hogy ez pont ma fog
megtörténni. Hogy hívnak?
MARTHA Martha. Marthának hívnak, téged meg Gustavnak hívnak,
tudom. Szeretlek, Gustav.
GUSTAV Én, őszintén szólva, nem voltam erre fölkészülve. De látom,
hogy ez történetesen pont az, amire már annyiszor
gondoltam. Mert ez pont az, amire már annyiszor
gondoltam, igaz?
MARTHA Igaz, Gustav, ez pont az.
LORA Úristen, mért bánsz így velem, Gustav? Holnap reggel
nagyon fogod szégyellni magad. Nagyon kérlek, állj le, hagyd
ezt abba, Gustav, menjünk haza!
MARTHA A szerelem az, amikor belül minden fölébred benned, a
szervezeted minden sejtje. Amíg nem szeretsz, alszol. És
amikor szeretsz, akkor fölébredsz az álomból, és úgy érzed,
hogy az egész világot megtölti egy ilyen energia, amit
korábban nem vettél észre. Szeretlek, és ez azt jelenti, hogy
már nem alszom, azt jelenti, hogy csak most kezdek teljes
életet élni. A te szerelmed egyesül az enyémmel, és a
világban egyre több és több szerelem lesz.
GUSTAV Pontosan! Valami fölébred a szívemben, az egész
szervezetemben, ilyen megmagyarázhatatlan energia, egyre
több és több lesz belőle. Ami mindent megváltoztat.
Mindent megváltoztat belül is, kívül is. A te szerelmed
fölkelti az én szerelmemet, kikerül az egész a világba, és
mindenki másnak a szerelmét is fölkelti!
LORA Mi az, ti megőrültetek, miről beszéltek? Ti mind a ketten
bekómáltatok! Te is, Gustav! Várjatok, hívok mentőt, kaptok
egy injekciót és kijöttök belőle.

Lora keresni kezdi a mobilját a táskájában.

MARTHA És életem minden eseménye ettől a pillanattól kezdve most

másképp néz ki, mert tudom, hogy körülöttem minden a
szerelem állapotában van. Ezt azelőtt nem vettem észre,
mert nem szerettem. Úgy éreztem, hogy annyi szar és annyi
fájdalom van körülöttem. Csak a szart láttam, úgy éreztem,
hogy ez az egész ország, ez totál egy merő szar. Hogy
minden egyes kortársam, minden egyes barátom, ezek mind
annyira szarok, mindenki állandóan valami szarról beszél, az
egész egy hányás, az egész világ egy nagy hányás. Mindenütt
kibírhatatlan volt, bazmeg, a szüleim bazmeg senkit nem
szeretnek, a pasim simán egy bamba koraszülött köcsög,
semmiben nincs semmi élet, minden halott, minden valami
gyurmából vagy műanyagból van, senkiben nincs élet, senki
nem érez lófaszt se, senki nem érzi bazmeg a
legfontosabbat, senki nem érzi, hogy mi történik, azt
gondoltam, mi a nyavalyának éljek bazmeg egyáltalán ebben
a gumivilágban, ezekkel a műanyag emberekkel bazmeg,
akik csak zabálnak, kúrnak és alszanak? Azt gondoltam, hogy
ennek az egésznek nincs egy csöpp értelme se, de most már
látom, hogy van értelme, Gustav. A szerelem az értelme,
Gustav. Most találkoztam veled, Gustav, és megértettem,
hogy ebben az egészben a legfontosabb – a szerelem, mert
kiderült, hogy ebben az egészben van szerelem. Mert az élet
az szerelem. Kiderült, hogy az élet szerelem. Kiderült, hogy a
szerelem maga az élet. Ha szeretsz, élsz, ha nem szeretsz,
alszol vagy élsz a szarban. A világ mindig olyan, amilyen, csak
az a fontos, hogy tudsz szeretni vagy nem. Nem fontos, hogy
milyen a világ, csak az a fontos, hogy tudsz szeretni vagy
nem. Nem fontos, milyen az élet, csak a szerelem a fontos.
Csak a szerelem a fontos és annyi. Ha szeretsz, akkor élsz, ha
nem szeretsz, akkor egy darab kibaszott habszivacs vagy,
kész. Vagy a szerelemben vagy, vagy a szarban, értesz
engem, Gustav?
GUSTAV Abszolúte, az utolsó hangig értelek, szerelmem. Egy
másodperc alatt megértettem, amint találkoztunk, amint
meghallottam, hogy szerelmes vagy belém, ahogy
megnyíltam neked. Elvégre én már ötvenhárom éves
vagyok, és úgy éltem le az egész életemet, mintha
körülöttem nem csinálnának mást, csak át akarnák baszni a
konkurenseket, azt gondoltam, mintha ez az egész szerelem
csak a szex volna és a házastársak gecizése egymással. A
szerelem az szex és gecizés, ezt gondoltam. De most, hogy
találkoztunk, Martha, végre megértettem, hogy a szerelem
az vágyakozás arra, hogy tényleg élők legyünk, hogy a
szerelem az az élet, Martha. A mi társadalmunkban mi mind
élni akarunk, még ha nem is beszélünk róla, mind élni
akarunk, Martha. Tehát mindannyian szerelmet akarunk,
Martha. Mindannyian akarjuk a szerelmet. Erről nem
beszélhetünk, mert ez nálunk nem szokás, mert ez nálunk
túl szentimentálisnak számít, túl komolytalannak, már így is
mindenki számára túl érthetőnek. De valójában senki
számára nem érthető, Martha, mert senki nem szeret
igazán, senki nem érzi igazán, hogy ez az egész szaros világ,
ami körülvesz minket – ez mind szerelem. Hogy ez az egész
szaros élet, amit leélünk – ez mind szerelem. Hogy ez az
egész szar körülöttünk – ez mind szerelem. Ezt senki nem
tudja, nem is sejti egyikünk se, hogy ez az egész szarplanéta,
amin élünk, a szerelem planétája. Martha, szeretlek.

Gustav átöleli Marthát, és állnak, egymáshoz simulva. Lora, aki eddigre

megtalálta a táskában a telefont, telefonál a mobilján.
LORA (a mobilján beszél) Halló, halló, halló. Mentők, mentők.
Segítsenek! A férjem nagyon rosszul viseli magát, segítségre
szorul, nagyon részeg. Mi, mi? Igen, igen, én is nagyon
részeg vagyok, hát aztán? Mi itt mind nagyon részegek
vagyunk, és mindannyiunknak nagyon rossz itt. De főleg a
férjemnek, összeállt egy sáros fiatal nővel, a férjemnek
orvosi segítségre van szüksége. Halló? Halló? Lerakták, az
érzéketlen egoisták! A részegeknek talán nem kell segítség?
A férjem megőrült és segítségre szorul, mit csináljak?
Úristen, mit csináljak? Uram, segíts rajtam, ments meg
engem, mit csináljak? A mentők nem segítenek. Mit
csináljak? Mért kell nekem élnem egyáltalán ebben a szaros
világban, ahol valami arabok megölték az öcsémet?
GUSTAV A világ – gyöngyszem egy szardarabban, Lora. Könyékig bele
kell dugnod a kezed a bűzlő szarba, hogy megszerezd a
gyöngyszemet, ami belül van. Dugd be a kezed a szarba és
szerezd meg a gyöngyszemet, Lora.
LORA Te megőrültél, Gustav.
GUSTAV Te tudod legjobban, hogy nem.
LORA Ahogy viselkedsz és amiket mondasz, az rosszabb minden
elmebajnál.
GUSTAV Tudom, hogy lefeküdtél Karllal, történetesen épp ma
mondta el.

Szünet. Lora eltakarja az arcát a kezével. Gustav és Martha

összeölelkezve állnak.
GUSTAV De én ugyanúgy szeretlek téged, Lora. Semmi borzalmas
nem történt. Azt hittem, hogy nem fogom túlélni, de
találkoztam Marthával és megértettem, hogy a szerelem az
több, mint hogy te lefeküdtél Karllal, a szerelem valami
sokkal több, Lora. A szerelem az, hogy boldogságot akarsz,
Lora. Mind ezt akarjuk, mert mind boldogtalanok vagyunk,
és keressük a boldogságot, igyekszünk hozzáférni,
amennyire csak lehetséges. Amikor egy gyerek ránéz a
fagylaltra, akkor szereti, Lora, ez is a szerelem egy fajtája,
Lora. És amikor apád ránéz egy korsó sörre – ez is egy fajtája
a szerelemnek. És amikor lefeküdtél Karllal – ez is a szerelem
egy fajtája volt, mert boldogságot akartál, Lora. És amikor
most haza akarsz menni, mert fáradt vagy – akkor is
boldogságot akarsz drágám. Boldog akarsz lenni, Lora, és ez
olyan érthető. De a boldogság nem a fagylaltban és nem a
sörben van, és még csak nem is Karlban, Lora.
LORA Hát miben, Gustav?
GUSTAV Abban, hogy azt a kibaszott gyöngyszemet észreveszed ez
alatt a vastag világszarréteg alatt, Lora.

Martha hirtelen kicsusszan Gustav öleléséből és nagyon-nagyon gyors

léptekkel elmegy. Szünet. Gustav és Lora az eltávozott
Martha után néznek. Egyszer csak Martha visszajön,
ugyanolyan gyors léptekkel, ahogy elment.

MARTHA Hálásan köszönöm a szaros családotoknak a szerelem

varázsgyöngyszemét.
 Martha mélyen, derékból meghajol, kezével megérintve a földet, és
nagyon gyorsan elmegy. Gustav visszafordul Lorához. Lora
odamegy Gustavhoz.
LORA Mit akarsz mondani, hogy minden marad ugyanúgy, mint
volt, és mi is maradunk együtt?
GUSTAV Nem, most minden másképpen lesz, Lora. Csak mostantól
leszünk igazából együtt, végre.
LORA Ezt csak most mondod, Gustav, mert részeg vagy, de holnap,
amikor kijózanodsz, egészen másképp fogsz hozzáállni
mindenhez.
GUSTAV Soha többé nem józanodok ki, Lora.
LORA Mi, mostantól inni fogsz?
GUSTAV Nem, soha többet nem iszom, de nem józanodok ki.

Lora odamegy Gustavhoz, összeölelkeznek.

Sötét.

Második jelenet
Éjszaka. Utca. Laura a járda mellett áll. Egyszerűen egy helyben áll, és egy
kicsit ide-oda imbolyog. Erősen gyűrött a ruhája, a haja
zilált, még mindig részeg. Bejön Matthias, Gabriel, Rudolf és
Max. Fáradtan mennek az utcán, mint akik lépni is alig
bírnak. Egyszer csak Matthias megáll és ránéz Laurára.

MAX Hát te, tényleg azt hiszed, hogy jönni fog a buszod?

Laura fölemeli a fejét és ránéz Maxra.

LAURA Nekem nincs buszom.
MAX Akkor meg mit vársz?
LAURA Semmit nem várok, egyszerűen itt állok és kész. Erősen
részeg vagyok.
MAX Mi is erősen részegek vagyunk, a szüleim vegetáriánus
éttermében voltunk, ott nincs egy falat hús se, úgyhogy
berúgtam, mint egy disznó.
LAURA Az a férfi, akivel három évig együtt voltunk, ma elvett egy
másik nőt.
MAX Akkor szabad vagy?
LAURA Szabad.
MAX Akkor fölajánlhatom magamat mint jövőbeli férjedet?
LAURA Igen.
MAX Hozzám jössz feleségül?
LAURA Igen, most rögtön, igen.
MAX Halljátok, mit mond, Rudolf?
RUDOLF Mindent hallok. De mennünk kell tovább, mert lehet hogy
mindjárt erősen elfáradunk és leülünk a földre, és ha pedig
én leülök, nem állok föl többet, úgyhogy gyorsan, gyorsan,
hazafelé.
MAX Mi van, nem látjátok, hogy rátaláltam a menyasszonyomra?
Mert tényleg hajlandó vagy hozzám jönni feleségül, igaz?
LAURA Már mondtam, hogy igen, most rögtön.
MAX És az mit jelent – most rögtön?
LAURA Most rögtön – azt jelenti, hogy most rögtön és itt rögtön.
MAX Barátaim, halljátok, mit mond? Matthias?
MATTHIAS Részemről én passzolok.
RUDOLF Én is passzolok, haza akarok menni.
MAX Gabriel, szükségem van a támogatásodra, életemben először
találkoztam olyan nővel, aki mindenre hajlandó. Hallasz?
GABRIEL Hallom. De nekem úgy tűnik, hogy viccel, nem megyünk
haza?
MATTHIAS Gondolod, hogy viccel?
GABRIEL Biztos vagyok benne.
MATTHIAS Ne feledkezz meg róla, hogy mi vár rád már máma, Max.
Meg vagyunk híva és el is akarunk jönni, hogy megint
pocsolyára igyuk magunkat.
RUDOLF Úristen, de gáz!
MAX Te, ide hallgass, te csak röhögsz rajtam, igen, az egész egy
hahaha, igen?
LAURA Nem, nagyon komoly az egész, szeretlek téged.
MAX Matthias, hallod, mit mond? Hogy kiderül hogy szeret?
MATTHIAS Vicc az egész, Max, gyerünk inkább haza, különben rosszul
fogunk kinézni, és főleg te, Max.
RUDOLF Érzem, hogy elkezdtem fáradni.

Rudolf leül a földre.

MAX Hallod, Matthias barátom szerint ez csak vicc, te tényleg

viccelsz?
LAURA Üzenem Matthias barátodnak, hogy egyáltalán nem vicc,
szeretlek.
MAX Azt üzeni neked, Matthias…
MATTHIAS Mindent hallottam.
RUDOLF Én is mindent hallottam, de elfáradtam.
MATTHIAS Javaslom, hogy vedd magadhoz a csajt, és minél előbb
induljunk. Mert szerintem én is elkezdtem fáradni.
MAX Meghívlak magamhoz.
LAURA Mielőtt belépnék hozzád, össze kell házasodnunk.
MAX Szívesen leszek a férjed, de ez most lehetetlen, várnunk kell
reggelig, amíg kinyit a… hogy is hívják… Na, az az iroda, ahol
fölírják az összes ilyen házasságot?
GABRIEL Azt az irodát úgy hívják, hogy templom, a házasságokat
pedig az égben írják föl.
MAX Én nem a templomról beszélek, én holnap nem a
templomban akarok esküdni, az a tervünk hogy
bejegyeztetjük magunkat egy ilyen nyamvadt irodában, ahol
a megfelelő papírokat kiadják, de úgyse számít, hogy hogy
hívják, mert most úgyis zárva van. Menjünk haza hozzám,
rendezzünk nászéjszakát, holnap meg elmegyünk abba az
irodába és beadjuk a papírokat. Megígérem.
GABRIEL Te ezt nem ígérheted meg, Max, mert holnap más terveid
vannak, ne felejtsd el.
MAX Holnap úgyis az volt a tervem, hogy elmegyek abba az
irodába és most meg ővele akarok odamenni. Mert ő az
egyetlen ember, aki igazán szeret engem, mert ő az egyetlen
ember, akit igazán szeretek én. Holnap mindenkit lemondok
és csak téged veszlek el, esküszöm. Menjünk hozzám.
LAURA Vagy összeházasodunk most rögtön és itt rögtön, vagy nem
megyek veled sehova.
MAX Ide hallgass, én nem bánom, elveszlek téged itt és most
rögtön, de az iroda be van zárva, zárva, érted, azzal mit
csináljunk?
LAURA Vagy itt és most összeházasodunk, vagy soha nem leszünk
férj és feleség, válassz.
MAX Hát persze, az itt és mostot választom. Hát nyilvánvaló!
Annál inkább, mert holnap amúgy is annyi dolgom van.
Elvégre szeretlek téged, ahogy te is engem, együtt kell
lennünk, míg a halál el nem választ bennünket. Persze, az itt
és mostot választom. Gyere, házasodjunk össze itt és most
rögtön, csak hogy hogy csináljuk – ez kérdés, nem?
GABRIEL Egyáltalán nem kérdés, mert itt vagyok nektek én. Össze
tudlak adni benneteket.
MATTHIAS Kész, elfáradtam.

Matthias leül Rudolf mellé, átöleli, és ülnek összeölelkezve.

MAX Hát hogy tudsz te összeadni minket, Gabriel, hát nem vagy
pap, csak pap tud minket összeadni?
GABRIEL Az édes testvérem pap, elfelejtetted? És ha az édes
testvérem pap, az azt jelenti, hogy most össze tudlak adni
titeket itt.
MAX Hallottad? Gabriel barátom össze tud adni minket, az édes
testvére katolikus pap, ezért össze tud minket adni.
LAURA Az nem megy át.
MAX Mi nem megy át?
LAURA Testvérről testvérre.
MAX Hallod mit mond, Gabriel?
GABRIEL Eretnekség. Ez egy eretnek. Nem adlak össze titeket, éljetek
most már bűnben, vagy ahogy akartok felőlem, én megyek
haza.
MAX Nem kéne így beszélned, drágám, megbántod és esetleg
meggondolja magát. Addig kell beleegyeznünk, amíg ő is
benne van és amíg még nincs elfáradva. Átmegy ez
testvérről testvérre, mint a fertőzés. Az egész család pap
náluk. A fiúk, a lányok, az apja, az anyja, sőt még a bátyjának
a sógornője is szokott néha sámánkodni. Egyezz bele, ez
nekünk egy sansz.
LAURA Jó, beleegyezem.
MAX Beleegyezünk, Gabriel, adj össze minket.
GABRIEL Kellenek tanúk.
MAX Vannak tanúink, itt vannak.

Max Matthiasra és Rudolfra mutat, akik összeölelkezve ülnek a földön.

GABRIEL Nagykorúak?
MAX Sokkal rosszabbak.
GABRIEL Jó, kezdjük. Gyertek ide mind. Max, Rudolf, ide, mindenki.
RUDOLF Nem, kösz, mi itt leszünk.
MATTHIAS Jövünk, csak előbb ti induljatok el, mi majd utánatok.
GABRIEL Nem megyünk sehová, házasodunk. Pontosabban Max
házasodik, ti meg a vőlegény és a menyasszony tanúi
vagytok.
RUDOLF Gratulálunk.
GABRIEL Még korai. Ide kell jönnötök.
MATTHIAS Az lehetetlen, legalábbis a közeli jövőben.
GABRIEL Na jó, majd mi odamegyünk. Gyerünk hozzájuk,
gyermekeim.
 Gabriel kézen fogja Laurát és Maxot és odavezeti őket a földön ülő
Rudolfhoz és Matthiashoz.

GABRIEL Tessék, álljatok ide. Ezek itt a tanúitok, fölöttetek az Úristen,

előttetek én, Gabriel, a katolikus pap testvére. Készen álltok
a szentségre?
MAX Én készen.
LAURA Szeretem őt.
GABRIEL Na ez kiváló. Kezdjük. Akarod-e te, Maximilian, feleségül
venni… Téged hogy hívnak?
LAURA Laura.

Max kezet nyújt Laurának.

MAX Max.
LAURA Laura.
MAX Nagyon örülök.
LAURA Én is nagyon örvendek.

Max és Laura kezet fog egymással.

GABRIEL Akarod-e te, Maximilian, feleségül venni Laurát?

MAX Igen.
GABRIEL És te, Laura, akarod-e Maximilian gondjára bízni magadat?
LAURA Igen. Szeretem őt.
GABRIEL Bátyámtól, a katolikus paptól kapott hatalmamnál fogva férj
és feleségnek nyilvánítalak benneteket. Halleluja. Tiéd a szó,
Maximilian, mondj beszédet.
MAX Kedveseim, barátaim, ifjú párom, Sylvia!
LAURA Laura vagyok.
MAX Bocsáss meg, én is azt akartam. Drága imádottam, Laura.
Kedves tanúim, Matthias.
MATTHIAS Részemről passz.
MAX Rudolf.
RUDOLF Fáradt vagyok.
MAX Gabriel atya.
GABRIEL Bocsásson meg neked az Úr, elbaszott Max fiam.
MAX Hiszen először találkoztam olyan nővel, aki képes volt
engem megszeretni.
RUDOLF És mi van a leendő feleségeddel, Max?
MAX Semmilyen leendő feleségem nincs többet, most már csak
az igazi van, ő ni.
MATTHIAS Egy férfi. Egy igazi férfi.
MAX Testvéreim és húgom, úgy értem – feleségem. Hát ki vagyok
én? Egyszerűen Max vagyok, aki el van baszva, ahogy a
katolikus pap öccse, a mi Gabrielünk mondta, egyszerűen
egy senkinek, a fasznak se kellő banki operációs menedzser
és kész. Harmincötéves vagyok, és az egész életem –
egyszerűen egy hosszú baszós álom, amely már a
születésemkor elkezdődött és egészen eddig a mostani
pillanatig tartott, egész életemben aludtam egész addig,
amíg nem találkoztam az én imádott Lorámmal.
GABRIEL Laurával.
MAX Én is pont ezt akartam mondani. Arról van szó, kedves
testvéreim és húgom, hogy az én nemzedékem a faszba
semmit se érez, semmit bazmeg igazából nem érez. Semmit.
 Csak a kanosság és a szex, csak a munka és az alkohol, meg
ezek a megbaszott víkendek és a szülők látogatása, és ez a
végtelen duma a mindenféléről, és a nőink, akiket nem
szeretünk. Mert elvesztettük a picsába a kapcsolatot.
Elvesztettük a kapcsolatot A kapcsolatot a legfontosabbal
bazmeg. Azzal, amiből jöttünk, azzal, ami nélkül nem lehet
élni. Elvesztettük a kapcsolatot a realitással bazmeg, azzal az
igazi realitással, amiből itt minden igazából áll. És az összes
törvényünk, az összes követelésünk, az egész megbaszott
liberalizmusunk, az egész megbaszott toleranciánk, az egész
korlátolt politikánk, az összes döntésünk, amit meghozunk –
ez az egész bazmeg a realitástól elszakadva folyik. Mindent
úgy csinálunk, hogy nem érzékelünk kapcsolatot a
legfontosabbal. Sőt és amúgy meg azt se tudjuk, hogy van
legfontosabb bazmeg. Nem tudjuk, hogy van legfontosabb
és nem tudjuk, hogy mi az – a legfontosabb, amiből áll ez az
egész. És az egész szabadságunk, amiről itt mi állandóan
beszélünk, amire itt mi törekszünk mindig. Milyen
szabadság? Szabadok akartok lenni? Szabadok mitől,
bazmeg? Kitől, bazmeg? Mi ez a szabadság? Milyen
szabadságunk lehet nekünk a picsába, ha elvesztettük a
picsába a kapcsolatot? Halljátok, mit mondok nektek? Ha?
Na, na, gyerünk, mit válaszoltok? Ha?!
GABRIEL Ha ugyanolyan hívő lennék, mint a bátyám, a katolikus pap,
azt mondanám, hogy a szabadság az Úrban van, de mivel
nem vagyok hívő, a faszom tudja, mi a szabadság?
MAX Mert elvesztetted a kapcsolatot, testvér.
RUDOLF Mit ismételgeti mindig ugyanazt? Milyen kapcsolatot, Max?
MAX A te kapcsolatodat, hülyegyerek.
RUDOLF A kapcsolatomat mivel?
MAX Mindennel bazmeg. A legfontosabbal.
RUDOLF Jó, ha elvesztettünk valamit, akkor is majd holnap keressük
meg, ok?
MATTHIAS Igen, mert most biztos nem bírnánk megtalálni valamit.
MAX Senki semmit nem érez, semmit nem ért. Senki nem tudja,
hogy tulajdonképpen mi történik itt mivelünk.
GABRIEL Mert mi?
MAX A legfontosabbnak az elvesztése.
GABRIEL De mi ez a legfontosabb, mondd el nekünk, Max.
MAX Fasz tudja, hogy mi. Nekem már nincs meg. Elvesztettem.
Elvesztettem vele a kapcsolatot. Pedig ez a kapcsolat – az a
legfontosabb, bazmeg. Vagy megvan a kapcsolatod, vagy
egyszerűen elszartad a picsába az életedet. Én nem szeretek
senkit, nem szerettem senkit, és csak most, csak most, hogy
találkoztam…

Max Laurára néz, nagyon igyekszik emlékezni.

MAX Laura. És csak most, hogy találkoztam Laurával, értettem

meg életemben először, hogy a kapcsolat az egyetlen
realitás, amink van, és az összes többi az illúzió és szar. És
csak annyit kell csinálnunk ezen a világon – újra megtalálni a
kapcsolatot. Ez pedig azt jelenti, hogy szeretnünk kell,
szeretni bazmeg, szeretni. Ezt én mondom nektek, az EU-
polgár, a harmincötéves banki operációs menedzser. Na!
 Szünet.

LAURA Úristen, büszke vagyok a férjemre. Max, szeretlek,

megtiszteltetés ilyen kiemelkedő embernek a felesége lenni,
mint te.
MAX Komolyan, így gondolod?
LAURA Hát persze. Az, amit most mondtál – az annyira fontos.
Annyira fontos.
GABRIEL Egyetértek, nagyon fontos, egyetértek.
RUDOLF Bocsánat, miről izéltek?
GABRIEL Arról, hogy a világ szeretet, Rudolf.
RUDOLF Ó, igen, ez kétségtelenül nagyon fontos.
MATTHIAS Csatlakozom.
LAURA Ez az egész modern férfi–nő viszony – ez az egész akkora
baromság.
GABRIEL A menyasszonyé a szó.
LAURA Az egész akkora átcseszés, akkora agyrém. Ő nem tartozik
neked semmivel, te nem tartozol neki semmivel. A pasi a
kurva anyját szabad hím, a nő a kurva anyját szabad
nőstény. Mindenki szabad a kurva anyját, senki a kurva
anyját nem függ senkitől. De vajon ki mondta azt nekünk,
hogy ez így van? Az elbaszott modern társadalom mondta,
hogy így van. Pedig nincs így.
GABRIEL Teljesen egyetértek, hogy itt valami nem úgy van.
RUDOLF Csatlakozom.
MATTHIAS Mellettetek vagyok.
MAX Büszke vagyok a feleségemre.
GABRIEL Nekem nagy megtiszteltetés összeadni titeket.
MAX Laura folytasd.
LAURA Semmilyen szabadság nincs. Az egész csak tiszta és
megalapozatlan átbaszás, hogy nem szabad senkié se
lennünk, csak a magunké. Ez az egész egy annyira borzalmas
átbaszás, mi meg mind nyakig bele vagyunk ragadva ebbe az
átbaszásba, és hiszünk ebben az egészben és aszerint élünk,
küzdünk a jogainkért, hogy szabadok lehessünk ezen a
földön. Pedig a szabadság az, hogy odaadod magad. Hogy
okvetlenül valakié legyél, hogy szolgálsz és teljes egészében
alárendelődsz a szolgálatodnak, a szabadság az, hogy te
egyáltalán nem vagy, hogy te ez az egész világ vagy. A
szabadság az, hogy nincs semmilyen választásod, hogy a
sorsod már el van döntve – ez a szabadság. Az a szabadság,
hogy a szíved oda van adva egyszer és mindenkorra, és nem
te vagy a gazdája, hanem az, akié jogosan lesz. Az én szívem
jog szerint nem az enyém. Ez a szabadság – hogy az én
szívem jog szerint nem az enyém.
GABRIEL Hanem kié?
MAX Az én szívem a szerelemé.

Laura odamegy Maxhoz, hosszú, szenvedélyes csókban forrnak össze.

GABRIEL Bátyámtól, a katolikus paptól kapott erőmnél fogva ezt a

házasságot szentnek nyilvánítom.
RUDOLF Szóval mehetünk haza?
MATTHIAS Nekem személy szerint azonnal haza kell mennem, különben
meghalok a fáradtságtól.
RUDOLF Segíts nekünk fölállni, Gabriel testvér.
 Gabriel odamegy Rudolfhoz és Matthiashoz és a kezét nyújtja, Rudolf és
Matthias megfogja Gabriel kezét és fölállnak. Max és Laura
még mindig csókolózik.

RUDOLF Ki hitte volna, hogy Max kikap magának egy ilyen menő
csajt.
MATTHIAS Ki hitte volna, hogy egy ilyen menő csaj kikapja magának
Maxot.
GABRIEL Egy óra múlva kimennek egymásból az alkohollal együtt.
RUDOLF Én hazamentem, barátaim, különben nem fogok tudna ma
elmenni Max esküvőjére.
MATTHIAS A mi Maxunk ma másodszor fog nősülni.
RUDOLF Csak most már igazából.
MATTHIAS És egy másik nővel.
RUDOLF Atyaúristen, és megint inni! Azonnal mennem kell haza.
GABRIEL Kedves fivéreim és húgom, bátyámtól, a katolikus paptól
kapott hatalmamnál fogva a mai legénybúcsúnkat
befejezettnek nyilvánítom.
RUDOLF És Maxszal mi legyen?
MATTHIAS Hagyjuk itt, legalább utoljára hadd csókolózzon egy menő
csajjal.
RUDOLF Akkor Max esküvőjén!
MATTHIAS Sziasztok, srácok.
GABRIEL Sziasztok, sziasztok.

Matthias, Rudolf és Gabriel elmegy. Max és Laura még mindig csókolózik.

Sötét.
 Harmadik jelenet
Éjszaka. Utca. Pad. A padon összeölelkezve ott ül Magda és Laurenz.
Bejön Karl és Linda, elmennek mellettük, de Karl hirtelen
megáll, visszafordul és beszélni kezd Laurenzhez és
Magdához.

KARL Semmi nem véd meg bennünket a hazugságtól. Mind

hazugok vagyunk.
LINDA Karl! Mit csinálsz, Karl?!

Laurenz és Linda nézi Karlt.

KARL Minden férj hazudik a feleségének – ez törvény. És nincs egy

család sem, ahol ne volna hazugság!
LINDA Karl, térj észhez! Mit művelsz? Kérem, bocsássanak meg,
részeg a férjem.
LAURENZ Mi is részegek vagyunk, úgyhogy minden ok.
KARL A férj hazudik a feleségnek, a feleség hazudik a férjnek, a
gyerekek hazudnak a szülőknek, a szülők a gyerekeknek, a
beosztottaka főnökeiknek, a politikusok a választóiknak, a
papok a híveiknek, a hívek az istenüknek. És csak Isten nem
hazudik senkinek, mert ő szarik rá, hogy mit gondol róla az
összes többi.
LINDA Karl, azonnal hagyd abba! Menjünk haza, nagyon kérlek.

Linda elkapja Karl karját és megpróbálja elvonszolni őt, de Karl kitépi

magát és még jobban tűzbe jön.
KARL Isten szarik rá, hogy mit gondolunk róla, ezért ő olyan
amilyen, de mi mind hazudunk! Mert mi mind jobbak
akarunk lenni, mint amilyenek vagyunk, mind át akarjuk
baszni egymást, másmilyennek akarunk látszani a többiek
szemében, mint amilyenek valójában vagyunk. Mind
szívatjuk egymást, azt hisszük, hogy tényleg nagyon faszán
nézünk ki. Azt hisszük, hogy tényleg nagyon faszán! De kit
akarunk átbaszni, kit?
LINDA Karl, kérlek szépen hagyd abba! Nagyon csúnyán viselkedsz.
Az ég szerelmére, bocsássanak meg neki, erősen részeg.
LAURENZ Jól van már, nem probléma, bárkivel előfordul!
KARL Hát pont ez az! Bárkivel előfordul!
LINDA Karl, tényleg nagyon kérlek, könyörgöm…!
KARL Hát pont ez az, hogy bárkivel előfordul! Pont ez az, hogy
mindenkivel ez van! Mindenkivel ez van, mert mindenki
hazudik!
LAURENZ Öreg, hát te tiszta doktor House vagy, bazmeg.

Karl odamegy Laurenzhez és Magdához, Magdához beszél.

KARL Ehhez a kis hölgyhöz fordulok itt ni, azt hiszed, hogy ez a
pasid itt, aki most veled van, azt hiszed, hogy nem hazudik
neked? Hazudik!
LAURENZ Hé, hé! Szerintem inkább nem kéne személyeskedned.
LINDA Az ég szerelmére, ne hallgassanak rá, nincs magánál.
MAGDA Tudom, hogy hazudik. Én is hazudok őneki. Tudom, hogy ez
az igazság, mindnyájan hazudunk.
LAURENZ Jól van, jól van, Magda, ebbe te ne avatkozz bele.
MAGDA Hadd mondja, amit akar, az Úristen szól rajta keresztül.
KARL Helyes! Az Úristen szól rajtam keresztül, mert az Úr mindig
azokon keresztül szól a világhoz, akik részegek. Az Úr
azoknak a nyelvével beszélget velünk, akik részegek. És az Úr
most rajtam keresztül beszél veled, és azt akarja mondani
neked, hogy a pasid átkúr téged, ahogy mi is mind átkúrjuk a
csajainkat.
LAURENZ Figyelj, haver! Te azt hiszed, hogy én ezt eltűröm most?
MAGDA Fogd be, Laurenz. Az ember legalább egyszer hallja meg
magáról az igazságot. El fogod tűrni.
LINDA Kisasszony, ez hiba lesz, maga nem ismeri őt, most olyat fog
itt előadni…
KARL Persze, előadok, mert eljött az igazság pillanata. Az Úr úgy
döntött, hogy megszólít titeket rajtam keresztül, és most jön
amit mondani szándékozik. Mind átbasszuk a feleségeinket,
a feleségek pedig átbasszák a férjeiket. Ha nem nagyban,
akkor kicsiben, ha nem lényegesben, akkor apróságokban.
Én több mint tízszer csaltam meg a feleségem, ezt az
asszonyt itt. És egyszer se vallottam be neki, eddig a mostani
percig. Most viszont az Úr úgy döntött, hogy felnyitja a
szemét és megmondja neki az igazságot rólam. Tízszer,
Linda, tízszer feküdtem le más macákkal, beleértve a Lora
barátnődet is, akivel szintén lefeküdtem, és egyébként ma
ezt Gustav is megtudta, és most már te is tudod, itt az
igazság pillanata, tessék, eljött.

Szünet. Linda leül a padra és a kezébe rejti az arcát.

LAURENZ Hé, haver, ezt mi a francnak csináltad? Kinek lett ettől jobb?
MAGDA Nekem. Nekem lett ettől jobb. Mert ma egész este ezen
gondolkodtam. Mert nézem magunkat, Laurenz, és látom,
hogy az egész közös életünk egy merő hazugság lesz, mert
hazugsággal kezdtük, mert te engem nem szeretsz igazán,
mert már maga az esküvőnk is, és az, ahogy csináltuk, ez
már egy hazugság, és ennek a pasinak itt igaza van, mind át
akarjuk baszni egymást, és magunkat, és egyedül csak az
Úristen nem hazudik, és most az Úr ezen a pöcs szent csávón
keresztül elmondta nekünk a teljes igazságot magunkról.
LAURENZ Honnan vetted, hogy én hazudok neked, Magda? Én
szeretlek.
MAGDA Ha azt hiszed, hogy nem hazudsz nekem, akkor hazudsz
magadnak.
LAURENZ Mért vagy olyan biztos, hogy ez tényleg így van? Mért nem
tudod föltételezni, hogy őszintén szeretlek?
KARL Mert te nem tudod, mi a szerelem, jóbarát.
LAURENZ Na és te meg honnan tudod, hogy tudom, meg hogy nem? Ki
a túró vagy te, hogy mindannyiunkat elítélj? Akarod, hogy
olyat bemossak neked, hogy a picsába kirepüljön belőled ez
az egész kibaszott misszionárius lelked?!
KARL Megölhetsz, de az nem ment meg attól, hogy saját
magadnak toljad a faszságot.
MAGDA Abszolút igaza van ennek a lökött pöcsnek.
LAURENZ De honnan veszed, hogy igaza van? Beszívott, mint egy
disznó, összevissza kamuzik neked, te meg belemész, mert
jól jön a depressziódhoz, amit te magad hozol össze
magadnak, hogy még jobban föl tudd fújni a saját
megbaszott egódat. Mit hallgassalak én itt benneteket,
mikor látom, hogy egyszerűen hergelitek magatokat,
kéjelegtek bazmeg a saját fájdalmatokban, meg hogy milyen
boldogtalanok vagytok, meg hogy állítólag az egész világ
fetreng a hazugságban?! Egyszerűen fos az egész, amit itt
dumáltok. Egyszerűen elbaszott önsajnálat az egész, a saját
egótok. Egyszerűen nyavalyogni akartok magatokon, zokogni
a hiányosságaitokon és a komplexusaitokon, ti is bazmeg,
ugyanúgy mint az összes többi elbaszott európai, bele
vagytok ragadva a komplexusaitokba és rá akarjátok önteni
őket a többiekre. Mint az a rendező bazmeg, hogy hívják,
Lars von Trier, ti is a komplexusotokból meg az emberek
önsajnálatából akartok dicsőséget meg zsozsót szerezni
magatoknak. És a picsába, tényleg ez a főhazugság – amikor
a saját szívednek hazudsz. Át akarjátok baszni bazmeg a
saját szíveteket, be akarjátok magyarázni neki, hogy egy
szar. De miért? Kurvára nem egy szar a szívünk, és az
bazmeg nem nyüszít és nem jajgat. Mi nyüszítünk és
jajgatunk. Mi panaszkodunk állandóan amiatt, hogy milyen
rosszak vagyunk mi bazmeg. Megrendezzük színházban,
filmeket csinálunk, és ettől egyre rosszabbak és rosszabbak
leszünk. Ahelyett hogy szeretnénk, nyüszítünk, hogy nincs
szeretet, ahelyett hogy változnánk, azon győzködjük
magunkat bazmeg, hogy semmit nem lehet megváltoztatni.
De mi a faszra öntsem én le magamat szarral állandóan? Ha
ki akarunk vergődni ebből a szarból, akkor mi a faszért
öntjük állandóan a fejünkre? Az emberek nem szarok,
 Magda, az emberek csak azt gondolják, hogy szarok. Ne
hallgass erre a csávóra, ez nem az igazságot keresi, csak a
saját bűnét akarja elsikálni a feleségével szemben. Saját
magát igazolja vele, hogy ő állítólag gyönge és rossz, de
tulajdonképpen tetszik neki, hogy ilyen, ez a lényeg. Nem
ígérem neked, hogy soha nem csallak meg, Magda, de
ígérem neked, hogy a saját életemmel csinálni fogok
valamit, hogy jobb leszek, és megtanulom, hogy kell
vigyáznom rád és a kettőnk szerelmére. Az összes többi
pedig csak taknyozás és a mi európai szarunk. A mi
európaiszarunk, amit öntünk a fejünkre, és élvezzük, hogy a
szarban ülünk. Hát így.

Szünet.

LINDA Lehetséges, hogy egy-egy apróságban tényleg hazudtam

neked, Karl, de egyszer sem csaptalak be komolyan, és az
meg még inkább, hogy sose csaltalak meg, mert én
szeretlek, Karl.
KARL De mit csináljak, Linda, ha egy darab bűzölgő szarnak érzem
magam?
LAURENZ Hogy mit csinálj, Karl? Kérj bocsánatot az Úrtól a
kishizűségedért, amibe teljes gázzal belehúztad magad. Kérj
bocsánatot azért, mert meggyaláztál mindent, ami jó az
emberben és egyúttal ráemelted a mocskos kezedet az Úr
teremtményére – miránk. Mi az Úr teremtménye vagyunk,
és miránk senki ne öntsön mocskot és szart. Bánd meg és
kérj bocsánatot Istentől, lehet, hogy az Úr az ő isteni
 kegyelmével meg is bocsát neked, faszfej. De egyben igazad
van, Karl, abban, hogy Isten a részegeken keresztül beszél a
világgal, ezzel egyetértek, jóbarát. És történetesen most is
rajtam keresztül beszél veletek, mert én valag részeg
vagyok, és kurvára nem bírok kijózanodni. És megmondom,
mit mond nektek az Úr rajtam keresztül. Senki ne szarjon be.
Ezt mondja az Úr tinektek énrajtam keresztül. Senki ne
szarjon be – ez a meszidzs. Nem beszarni – ez a fő meszidzse
az Úrnak. És nem nyavalyogni! Hanem fölemelni az
embernek a seggét bazmeg, és a picsába kirántani magát
ebből az egész intellektuális, racionális szarból, amibe mind
el vagyunk merülve. Rántsátok ki a picsába a seggeteket
ebből az édeskés melankóliából bazmeg, amibe úgy
beleragadtatok, mint légy a mézbe. Ez egy akkora átbaszás
bazmeg, ez a melankólia. Szeressetek, legyetek erősek,
változtassátok meg magatokat és a világ is megváltozik
körülöttetek, éljetek olyan becsületesen, amennyire tudtok,
és egyáltalán ne szarjatok be. Legyetek olyanok, mint én –
mondja nekünk az Úr. A picsába, legyetek olyan menők,
mint az Úr, aki soha nem szarik be, és nem ereszti le a kezét,
hanem nap nap után építi tovább ezt a világot, függetlenül a
mi összes nyavalygásunktól, az egész geci melankóliánktól,
ami nem más, mint onánia. Elég a rejszolásból – mondja az
Úr, most már szeressél valaki mást, ne csak magadat.

Szünet.

MAGDA Laurenz, én egy hülye vagyok. Bocsáss meg. Te menő vagy.

LAURENZ Faszság ez az egész, dehogy vagyok menő. Csak nem akarlak
elveszteni, mert szeretlek.

Magda és Laurenz egymáshoz lépnek és gyöngéd csókban olvadnak

össze. Karl odaül Linda mellé a padra.

KARL És én, én mit csináljak most, Linda?

LINDA Hazamenni, Karl, és lefeküdni aludni. Holnap majd
fölébredünk és józan fejjel mindent megbeszélünk.
KARL És gondolod, hogy van még esélyünk az egészet
megfordítani?
LINDA Nem gondolom, hogy bármit vissza kellene fordítani, Karl.
Azt gondolom, hogy meg kell próbálnunk mindent
újrakezdeni. Csak most már hazugság nélkül, Karl.
KARL Nem tudom, bírok-e úgy, hogy ne hazudjak, egész
életemben a bankszférában dolgoztam.
LINDA Ez hülyeség, Karl, nem hazudni, az könnyű. Csak annyi, hogy
ne félj olyan lenni, amilyen vagy.
KARL Nagyon ijesztő.

Laurenz visszafordul Karlhoz és Lindához.

LAURENZ Nem beszarni – szól hozzánk az Úr. A legfőbb: nem beszarni.

LINDA Biztosan tényleg igaz, és úgy kell csinálni, ahogy ez a
fiatalember mondja.

Laurenz kézen fogja Magdát, odamennek és leülnek a padra Karl és Linda

mellé.
LAURENZ Nem én mondom, hanem az Úr, mert az Úr mindig a
részegeken keresztül beszél a világgal. Ami az Úrnak a
szívén, a részegnek a száján. Úgyhogy az Úr az ő részeg
szolgáján keresztül mondja nekünk azt, hogy nem beszarni.
MAGDA Nem beszarni.
LINDA Csatlakozom. Nem beszarni.
KARL Nem beszarni – ezt könnyű mondani. De hogy kell csinálni –
nem beszarni? Hogy kell úgy élni, hogy ne kelljen beszarni?
Mit kell csinálni, hogy nem beszarni legyen? Ha?
LAURENZ Nem kell beszarni.

Karl, Linda, Laurenz és Magda ülnek a padon.

Sötét.

Negyedik jelenet
Kora reggel. Utca. Az utcán enyhén dülöngélve jön Mark, vele szempen
pedig, szintén kissé dülöngélve, jön Rosa. Ahogy meglátják
egymást, megállnak.

MARK Állj. Az emberek ideje lejárt. Eleget tömték egymás agyát.

Add oda, amit oda kell adnod, és húzzál el ebből a világból
örökre.
ROSA Igen, igen, igen! De penge ez, amiről beszélsz! De penge!
Mindenkinek adj oda mindent, amid van, és húzzál el ebből
a világból örökre. Ez csúcs.
MARK Addig vagyunk itt, amíg mindent oda nem adtunk, amíg
mindent oda nem adunk, addig nem engednek el innen,
 vigyázz. Úgyhogy mindent oda kell adni, mindent az utolsó
szemig, és akkor elengednek, akkor eredj, szabad vagy.
ROSA Jaj, bazmeg, jaj, bazmeg! Mekkora csúcs amit mondasz! Én is
épp most nemrég jöttem rá erre. De csúcs! Téged hogy
hívnak?
MARK Mark Gardenitz, a filmfesztivál igazgatója vagyok, és te?
ROSA Rosa vagyok, balerina. Milyen penge, hogy pont ma
gondolkodtam erről. Mindent odaadni.
MARK Mindent. Itt addig leszünk, amíg mindent oda nem adtunk a
picsába. Mindent. Isten, mint egy maffiafőnök, akinek
elloptuk a pénzét. Az Úr mint maffiafőnök bezárt minket egy
büdös klotyóba, és azt mondja, hogy csak akkor ereszt ki, ha
mindent visszaadunk neki. Mindent odaadunk neki,
mindent, amink van, mindent, amit elvettünk tőle, mindent,
amit adott nekünk, mindent, az utolsó szemig. És csak akkor
vagyunk szabadok. Erre csak ma jöttem rá, amikor a
fesztiválomon megnéztem egy zseniális iráni filmet. Egy
zseniális iráni film!
ROSA Én is láttam, én is láttam, én is láttam. Senki nem akarhat
tőlem többet, mint amit tudok, úgyhogy fogja be a száját,
bíró úr.
MARK Nincs halál, szépséges Gülbaharom.
ROSA Senki sem képes megvédeni minket a szerelemtől.
MARK Vissza kell adnod, ami jog szerint az enyém, Dzsamsid, s
akkor leveszem rólad s nemzetségedről az átkot, és a
gyerekeid szabad embernek születnek.
ROSA Mennyire geci jó, hogy ezt mondod! Ez annyira csúcs!
Annyira csúcs! Hát ez beszarás! Odaadni mindent, ami nem
a tiéd. Annyira csúcs!
MARK Mert hogy itt semmi nem a miénk, ez a lényege, ezt érted?
Itt bizony semmi nem a miénk, ezt érted vagy nem?
ROSA Nagyon menő vagy! Tutira menő vagy! Te vagy a
legmenőbb! Most tutira olyat mondasz, hogy ezzel
összehasonlítva az összes többi az szar.
MARK Mert mindnyájan, mindnyájan, mindnyájan semmi mást
nem csinálunk, csak mindig elveszünk magunknak valamit,
és pont ezen sírunk. Csak elveszünk és pont ezen sírunk
bazmeg. Pont ezért megy ez az egész holokauszt is bazmeg.
Pont ezért megy ez a germózás is Irakban, mert csak
veszünk, csak veszünk. Építjük bazmeg, építjük a nyamvadt
bizniszünket. Csak veszünk magunknak, bazmeg. És ezért
vagyunk mind benne ebben a klotyóban, mert itt tart
bennünket az Úristen – a főnöke ennek a kozmikus
maffiának.
ROSA Kozmikus maffia – de kúl! Micsoda kúl csávó vagy te
bazmeg! Tutira a legkúlabb vagy az összes közül!
MARK Ez mind nem az enyém, érted? Ez mind, amim van – ez mind
nem az enyém, ezt mind oda kell adnom, érted,
odaadnom?! Mindent odaadnom! Ezt az öltönyt is, meg ezt
a testet, meg ezt a hájat a hasamról, meg a pénzemet a
bankszámlámról, meg a házamat, a gyerekeimet, a
megvalósulatlan álmaimat, a rövid kis boldogságomat, az
összes szart, ami van bennem, ezt a francos rákot is, amitől
négy hónap múlva meghalok bazmeg – ez mind nem az
 enyém! Mindet kölcsönbe vettem a születéskor, és most az
egészet vissza kell adnom. Itt élünk mind, és azt hisszük,
hogy minden, amink van, az mind a miénk, és egyre többet
és többet akarunk és csak veszünk, veszünk, még, még.
Csináljuk a francos bizniszünket és a francos karriert, közben
pedig ez mind csak hitel, basszák szájba. Ez mind csak hitel,
basszák szájba. Ezt mind vissza kell adnunk, mindet, az
utolsó centig, plusz a kamat, ami közben fölgyülemlett.
Fölgyülemlett közben a kamat! És a kozmikus maffia főnöke
nem ereszt ki bennünket a mocskos klotyóból, amíg ki nem
fizetjük a számlákat, és vissza nem adunk mindent de
mindent. Hát így néz ki tutira ez a kozmikus biznisz, amiben
részt veszünk.
ROSA De kúl vagy, haver! Én ilyet még soha senkitől nem
hallottam, tutira a legkúlabb csávó vagy az összes közül,
akikkel voltam, és sok olyan csávóval voltam én, akik
szerették tolni a faszságaikat. De te tutira azt mondod, ami
énbennem van belül, minthogyha hangosan kimondanád a
gondolataimat. Tutira téged vártalak, hogy gyere el és
mondd el ezt az egészet. Te, és neked tutira rákod van,
haver?
MARK Á, csak baromság ez az egész, a rák. Mit számít hogy miben
halok meg, a fontos – visszaadni. És teneked megmondom,
hogy én az én életemben már olyan sokat elvettem, olyan
sok szart szedtem össze egész életemben, annyi minden
szarom van, hogy tutira nagyon nehéz visszafizetni a hitelt.
És még mindig itt vagyok ebben a klotyóban, és a kozmikus
maffiafőnök még mindig várja, mikor adok vissza mindent
 neki a kamatokkal együtt. De nagyon úgy néz ki, hogy nincs
már erőm mindent visszaadni. Úgy néz ki, hogy durván
belecuppantam ebbe a szarba. Úgy néz ki, hogy nem bírok
kikeveredni ebből a kibaszott ragacsos trutymóból, amibe
beragadtam. Nem könnyű mindent odaadni. Elvenni
könnyű, de visszaadni hihetetlenül nehéz. Odaadni
egyszerűen elviselhetetlenül nehéz. Visszaadni senki nem
nagyon akar, mert amikor elkezdesz adni, egyszer csak utána
rájössz bazmeg, hogy mindent oda kell adni.
ROSA Én mindent oda akarok adni, haver. Tutira oda akarok adni
mindent, mert engem annyira kinyuvasztott ez az egész,
annyira szétbaszott ez az egész, hogy az egészet oda akarom
adni, amilyen gyorsan csak lehet.
MARK Hogy hívnak téged?
ROSA Rosa.
MARK Adni nagyon nehéz, Rosa. Mert magadat kell odaadnod. És
ez pont egy olyan alapvető gebasz, amivel nem tudunk
megbékélni. Saját magát senki nem akarja odaadni, és ez
nekünk tutira egy általános gebasz.
ROSA Mindent oda akarok adni, nagyon oda akarok adni mindent.
Hogy csináljam, Mark? Te annyira kúl vagy, segítesz nekem?
Adni akarok, taníts meg rá.
MARK Te ugye balerina vagy, nem?
ROSA Így is lehet mondani, Mark.
MARK Azt mondtad, Rosa, hogy balerina vagy, igaz?
ROSA Nem, nem igaz, Mark. Hazudtam neked. Kurva vagyok,
egyszerű telefonos lotyó, ennyi.
MARK Most pont adtál valamit, Rosa. Na most pont adtál valamit,
Rosa. Most visszaadtad a balerinádat, amit korábban
elvettél. Érted? Érted, hogy van ez elrendezve, Rosa?
Becsaptál, azt mondtad, hogy balerina vagy, és tehát ezt a
balerinát elvetted magadnak, érted? Kölcsönvetted Istentől
ezt a balerinát, érted? Balerinának akartál látszani előttem,
és kölcsönvetted ezt a balerinát az Úristentől. És most
visszaadtad. És kamattal adtad vissza, mert a kamatod az a
szégyened, amit velem szemben éreztél amiatt, hogy
hazudtál, és azért, mert egy lotyó vagy, Rosa. Lotyó vagy,
Rosa. Visszaadtad a balerinát kamattal együtt, és most
minden mást is vissza kell adnod, amit elvettél.
ROSA De nem tudom, hogy mit vettem még el, Mark, nem tudom.
MARK Mindent elvettél, Rosa, az egész életedet. Ezt az egész
hazugságot, amivel reggeltől estig foglalkozol. Elvetted az
egész hazugságot, amivel munka közben foglalkozol. Nyögsz,
amikor kúrnak, Rosa, úgy teszel, mintha jó lenne neked,
pedig nem így van, Rosa, egyszerűen csak megjátszod az
egészet, minden kurva eljátssza, hogy jó neki, én tudom. Te
se vagy kivétel, Rosa. Becsapod a kuncsaftodat, vagyis azt
jelenti, hogy elveszel, Rosa. Csalsz, tehát hitelt veszel föl,
Rosa. Hazudsz – tehát elveszel, bevallod a hazugságot –
visszaadsz. Mindent vissza kell adni, Rosa, mindent, ezt az
egész kibaszott hazugságot, amibe bele vagyunk ragadva,
mint a legyek egy üveg mézbe.
ROSA Én mindig hazudok, Mark.
MARK Mindig hazudunk, ezért vagyunk mindnyájan szarban.
ROSA De én félek nem hazudni, az ijesztő, hogy ne hazudjak, Mark.
Egyszerűen nem maradok életben ebben a félelmetes
világban, ha nem hazudok, Mark.
MARK Mind így gondoljuk, Rosa, ezért vagyunk mindnyájan
szarban.
ROSA De a Bill Gates nincs szarban, Mark.
MARK Lehetséges, hogy ő még félelmetesebb szarban van, Rosa.
ROSA De ő nem olyan szarban van, mint én, Mark.
MARK A szart nehéz összehasonlítani, Rosa. Szerintem minden szar
– szar.
ROSA De van legalább egy valaki, aki nics szarban, Mark?
MARK Az, aki visszaadta az egész szarát.
ROSA De ki adta vissza az egész szarát, ki?
MARK Ki tudja azt, Rosa? Hát, például Jézus Krisztus.
ROSA Te szopatsz engem, Mark! Hát ez kurva jó példa bazmeg.
Jézus Krisztus! Ő egy király volt, Mark! Jézus Krisztus, hát ezt
bazmeg bemondtad, Mark. De én akkor, én mit csináljak?!
MARK Gyere közelebb, Rosa. Gyere ide.

Rosa odamegy Markhoz.

MARK Ölelj meg, ahogy csak bírsz, tiszta szívből, Rosa.

Rosa bizalmatlanul nézi Markot.

MARK Na, ölelj meg olyan erősen, ahogy csak bírsz, mit állsz ott?
ROSA De nem csapsz be, Mark?
MARK Tüdőrákom van, Rosa, én már senkit nem csapok be, soha.
Rosa megöleli Markot, egész testével hozzásimul. Mark is megöleli Rosát.

MARK Így, így, Rosa, még, erősebben simulj hozzám, mert nagyon
kívánlak.

Rosa szabadulna, de Mark nem engedi.

ROSA Eressz! Úgy tudtam, hogy be fogsz csapni, úgy tudtam, hogy
egy pöcs vagy.
MARK Várjál, várjál, Rosa, nem vagyok pöcs, várjál! Én most
mindent odaadok neked, visszaadok mindent, amit tőled
vettem, mindent. Simulj hozzám erősebben, simogass az
egész testeddel, most mindent odaadok, érzel engem, most
mindent odaadok, mindent.

Rosa szabadulna, de Mark nem engedi.

ROSA Semmit nem vettél el tőlem, nekem semmi nem kell tőled,
eressz, kiabálok, eressz.
MARK Mindent tőled vettem el, Rosa, mindent! Az egész életedet.
Az egész gyerekkorodat, az egész félresikerült sorsodat.
Mert nekem kellenek a nők, Rosa, mert egész életemben
idegen nőkre hajtottam, Rosa. Egész életemben olyanok
kellettek, mint te, Rosa, ezért is lett belőled egy lotyó, Rosa,
mert nekem meg a hozzám hasonló pöcsöknek te kellesz.
Mert föl tudod ajánlani magad nekünk, ezért lettél lotyó,
mert vagyok én meg az olyanok, mint én, akiknek föl tudod
 magad ajánlani, Rosa. Mert nekünk kellesz. Mert énnekem
lettél lotyó, Rosa. Elvettem tőled a normális életedet, mert
nekem szex kellett, és kész. De most mindent visszaadok,
Rosa. Nyomd hozzám magad erősebben, most mindent
odaadok, mindent, amit elvettem tőled, mindent visszaadok.
Tudok, ki vagyok tulajdonképpen? Egy szarember. Egész
életemben csak elvettem, mindent elvettem a nőktől, akik
körülvettek, egész életemben csak elvettem és semmit nem
adtam nekik cserébe.
ROSA Én ezt nem akarom hallani, te köcsög, eressz el, köcsög!
MARK Szarember vagyok, csak elveszek a nőktől és nem adok nekik
semmit. Soha. Soha semmit nem adok. De most eljött az
ideje, hogy mindent odaadjak, itt az idő, hogy mindent
odaadjak, Rosa.

Rosa szabadulna, de nincs ereje hozzá. Sír és könnyes hangon nyöszörög.

ROSA Engedj el, nagyon kérlek, könyörgöm, engedj el

MARK Most mindent odaadok neked, Rosa, mindent.
ROSA Elég volt, nem akarom, elég volt, eressz, nagyon kérlek,
eressz el.
MARK Mindent visszaadok, Rosa, mindent visszaadok.
ROSA Mit adsz vissza nekem, te kibaszott pöcs? Mit tudsz te
nekem visszaadni? Engedj el, nagyon kérlek, engedj el,
nagyon kérlek, add vissza az életemet.
MARK Nesze!!!
 Mark leereszti a kezét, és Rosa elesik. Mark mohón szívja be a levegőt,
megpróbál mélyet lélegezni. Magához tér.

MARK Mindent odaadtam neked, Rosa. Mindent amit tőled és a

magadfajtától elvettem az évek során. Mindent odaadtam,
mindent visszaadtam. Most mennem kell szétosztani a többi
szart is, ami az enyém, szevasz.

Mark dülöngélve megy az utcán. Rosa nézi a távolodó Markot.

ROSA Hé, Mark!

Mark megfordul.

MARK Mi van?
ROSA Te vagy Jézus Krisztus?
MARK Igen.

FÜGGÖNY